Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)
1971-05-14 / 112. szám
A Béke-világtanács közgyűlése (Folytatás az 1. oldalról.) népek tudják, hogy az imperializmus létezése, a kolonia- lizmus és az új gyarmatosítás, vagy a faji megkülönböztetés bármilyen formája súlyosan veszélyezteti nemzeti fölemelkedésüket, haladó törekvéseik valóra váltását. Az Afrikai Egység Szervezet tömöríteni igyekszik minden haladó erőt, hogy közös összefogással gátat vethessenek az imperialisták gyarmatosító törekvéseinek, elősegítsék Afrika országainak, népeinek békés fejlődését. Alekszandr Kornyejcsuk író, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja hazája békeharcosai nevében köszöntötte a BVT közgyűlését. A nemzetközi békemozgalom tevékenységéről szólva kiemelte: a nemzetközi feszültség enyhítésében a békeerőknek és a nemzeti felszabadító mozgal - maknak mindenkor jelentős szerepük volt, s ugyancsak az egész emberiség érdekeit szolgálják a jelenlegi nemzetközi problémák megoldására irányuló törekvéseik. Hangsúlyozta, a nemzetközi egyezmények útján, békés eszközökkel kell megoldani a fennálló vitás kérdéseket, s felhívta a közgyűlést: foglaljon állást az összeurópai értekezlet mellett, továbbá támogassa azt a javaslatot, hogy az atomhatalmak részvételével rendezzenek világkonferenciát a leszerelésről. ludokíiui népei győznek A délutáni plenáris ülést megnyitó elnök, Albert Norden (NDK), a Béke-világtanács Elnökségének tagja, professzor, bejelentette, hogy a tanácskozás következő részét az indokínai kérdésnek szentelik. Singkapo tábornok (Laosz) felszólalásában elmondotta, hogy a laoszi hazafiak az első vonalban harcolnak az amerikai imperializmus ellen, s küzdelmükhöz a világ békeszerető erőinek szolidaritásából merítenek erőt. Kiemelte: az amerikai imperializmus az egész haladó emberiség ellensége. Az agressziós köröknek azonban nemcsak a világ békemozgalmával kell szembenézniük; saját országukban is egyre jobban elszigetelődnek. Az Egyesült Államoknak haladéktalanul véget kell vetnie agresszív háborújának. Chan Seng miniszter (Kambodzsa), köszönetét fejezte ki azért a támogatásért, amely- lyel a világ haladó közvéleménye segíti Kambodzsa népének igazságos harcát. Rámutatott: az elmúlt év márciusában végrehajtott fasiszta puccs Kambodzsában tovább erősítette a nép ellenállását, antiimperialista akcióegységét. A vietnami, a laoszi és a kambodzsai nép felszabadító háborúja győzni fog. Nguyen Van Hieu, a DVK béketanácsának főtitkára, aki a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormányának képviseletében szólalt. fel, rámutatott: az amerikaiak a sorozatos harci vereségek után kudarcot vallottak úgynevezett vietnami- zálási politikájukkal is. Emberéletben, erkölcsiekben, anyagiakban egyaránt súlyos veszteséget szenvedtek. A saigoni bábkormány nem bizonyult életképesnek abban a szerepkörben, amelyet a Nixon-adminisztráció szánt neki- Az indokínai népek ösz- szehangolták szabadságküzdelmüket. A vietnami nép is örömmel fogadta a hírét azoknak a győzelmeknek, amelyeket a laoszi és a kambodzsai hazafias erők a legutóbbi időkben értek el. Dang Thai Mai profesz- Bzor, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Béketanácsának alelnöke a történelmének legsúlyosabb harcát vívó vietnami nép szívélyes üdvözletét tolmácsolta, s kiemelte: nagyra értékelik a szocialista országoknak, köztük á magyar népnek és az egész haladó emberiségnek azt a sokoldalú támogatását, amelyet önvédelmi harcukhoz nyújtanak. Mélységes Igazságtalanság Sidney Peck professzor (USA), a Béke és Igazság Népi Koalíció képviselője felszólalásában beszámolt az amerikai nép békemozgalmairól. Elmondotta, hogy az Egyesült Államok lakóinak túlnyomó része ellenzi' a barbár vietnami háborút, s egyre szaporodik azoknak a száma, akik a csapatok azonnali hazarendelését követelik. Már az USA állampolgárainak nagy részét sem tévesztik meg a Nixon- manőverek, tudják, hogy a „vietnamizálási” taktika a valóság elleplezésére szolgál. Az USA békeszerető erőit mérhetetlenül felháborította a Calley-ügy. Mind többen ismerik fel a valós helyzetet: Calley gyilkos, de nála sokkal vérengzőbb gyilkosok bújnak meg a magas katonai rendfokozatok mögött. Sidney Peck utalt arra, hogy az Egyesült Államok békemozgalma rendkívül sokrétű, sok árnyalatú. Egy azonban bizonyos: egyesítik erőiket a náború elleni küzdelemben, s a növekvő egységre a legjobb példa az USA-beli tavaszi békehónap számos tüntetése, nagygyűlése. A közgyűlés résztvevőinek viharos tapsa közben lépett a mikrofonhoz Ralph Abernathy lelkész, az amerikai polgárjogi mozgalom vezetője. Délelőtt — amikor az Egyesült Államokból Budapestre érkezve a közgyűlésre sietett — csupán rövid köszöntőt tolmácsolt, most viszont felszólalásában részletesen foglalkozott a faji megkülönböztetés elleni küzdelemmel, amely szervesen kapcsolódik a békemozgalom céljaihoz. A világ jelenlegi súlyos problémái közé sorolta Abernathy az utóbbi években számos országban — így az Egyesült Államokban is — kiéleződött ellentéteket a fehér és a fekete népesség között. Ez súlyosan veszélyezteti a békét, jóllehet nem jelent a szó hagyományos értelmében háborút. A tényleges háborúk — így a vietnami nép elleni agressziók is — végső soron összefüggésben vannak a faji megkülönböztetéssel, a kizsákmányolással. — A háborúk, a népek kizsákmányolása, a szegény országok és szegény népek elnyomása, a színes bőrűek faji megkülönböztetése nem „újdonság” az emberiség történelmében, van viszont új motívum is ezekben a szörnyűségekben: a nukleáris katasztrófa árnyéka. — A háború — mondta a szónok — soha nem oldhatja meg az emberiség problémáit, sem Indokínában, sem másutt Az Egyesült Államokban folyó fajüldözésről szólva elmondotta, hogy az emberi jogokért küzdő személyeket üldözik, börtönnel fenyegetik. Éles szavaikkal bírálta azokat akik eléggé el nem ítélhetően azért tesznek különbséget ember és ember között, mert más a bőrük színe. Ennek mélységes igazságtalansága abban rejlik, hogy a bőr színe nem árulja el, mi lakozik az ember lelkében. Ezután Romes Csandra, a BVT főtitkára lépett a mikrofonhoz, s kiegészítést fűzött beszámolójához. A főtitkári beszámolót a közgyűlés valamennyi résztvevője korábban írásban kézhez kapta. ségességét. Az európai biztonsági értekezlet megtartásával kapcsolatban emlékeztetett arra: a Varsói Szerződés országai hozzájárultak ahhoz, hogy a tervezett konferencián — az eredetileg javasolt napirend szerint — vitassanak meg olyan széles problémakört, amely kiterjed a kontinens államai közötti kapcsolatokban az erőszak alkalmazásának elvetésére, a kereskedelem kiterjesztésére, gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatok kiépítésére. — Az európai biztonsági értekezlet összehívását nehezítő akadályok elhárítása ném képzelhető el a kontinensen élő népek nagy tömegeinek aktív részvétele nélkül. Minden olyan tendencia, amely azt szolgálná, hogy az európai biztonsági értekezlet munkáját csakis kormány- szinten kifejtett törekvésekkel vigyék sikerre, az európai enyhülés és együttműködés ellenségeinek malmára hajtja a vizet. Az a bizonyos fokú önelégültség, amely a békeharcosok között tapasztalható volt a moszkvai és a varsói egyezmények parafálá- sa után, arra vezetett, hogy csökkent a tömegeknek az európai kormányokra az értekezlet érdekében gyakorolt politikai nyomása. Természetesen nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen fontos a kormányok közötti két- és többoldalú kapcsolat. Ám, ha az ilyen kapcsolatok nem párosulnak a népek szoros együttműködésével, nem segíthetik hatásosan az enyhülés útjában álló akadályok elhárítását. Homes Cisandra felszólalása Elöljáróban emlékeztetett a főtitkár arra, hogy 18 esztendővel ezelőtt, 1953-ban, Budapesten ülésezett a Béke-világtanács, nem sokkal a nemzetközi békemozgalom szárnybontása utáni időben. — Azért kértük meg magyar barátainkat, hogy legyenek vendéglátó házigazdái mostani közgyűlésünknek — mondta Romes Csandra, mert olyan helyet kerestünk tanácskozásunknak, ahol kedvező feltételek között, jó légkörben dolgozhatunk. Hálásak vagyunk a magyarországi békemozgalomnak, barátainknak, a velük együttműködő szervezeteknek, hogy lehetővé tették közgyűlésünk budapesti összehívását. A következőkben a főtitkár részletes áttekintést adott a nemzetközi békemozgalom te- rebélyesedéséről, szervezeti és tartalmi megerősödéséről, különösen az utóbbi években tapasztalt kiteljesedéséről. A továbbiakban utalt arra, hogy különösen megerősödött a nemzetközi békemozgalom 1967-től, amikor az került előtérbe, hogy a béke erői vessenek véget az USA vietnami tgressziójának. Mint emléke- etes: Stockholmban, konferenciák egész sorát rendezték, hogy gátat lehessen vetni az igressziónak, amit az Egye- ült Államok követett el előbb Vietnam, végül egész Indokína földjén. Nem korlátozódott nemzetközi szintre a „stockholmi szellem”: különböző országokban alakultak igen széles alapokra helyezkedő, a legkülönbözőbb szervezeteket egyesítő békebizottságok. — A tapasztalat világossá tette a békeszervezetek, a békemozgalom előtt, hogy nem korlátozhatják akcióikat és tevékenységüket egy adott időpontban egyetlen problémára. A béke védelmében ezért minden égető kérdésben össze kell fogni az erőket a háború ellen. Romes Csandra hagsúlyozta annak szükségességét, hogy a békeszervezetek munkásai rendszeresen találkozzanak egymással, kicseréljék nézeteiket a békeharcról, közös álláspontot alakítsanak ki a különböző problémákról és egységes akciókkal szánjanak síkra céljaik valóraváltásáért. Európa biztonsága létfontosságú Kitért beszámolójában arra, hogy az amerikai imperializmus indokínai gaztettei kísértetiesen hasonlítanak a hitleri fasizmus szörnyű tetteire. NŐGRÁD — 1971, május 14„ péntek Hozzátette, hogy az imperializmus világuralmi törekvései fajgyűlölettel és elnyomással párosulnak. A háború, a hidegháború és a válság az amerikai politikai rendszert tovább sodorta a zsarnokság útján — legalábbis ami a külpolitikai kapcsolatok és a háború kezdeményezésében játszott szerepét illeti. A közel-keleti kérdés kapcsán Romes Csandra emlékeztetett arra, hogy az elmúlt hónapokban az Egyesült Arab Köztársaság elismerésre méltó kezdeményezései új reményeket nyújtanak a politikai, a békés megoldásra. Az EAK kormánya béke- szerető politikájának köszönhető, hogy e térségben már jó' néhány hónapja lényegében hallgatnak a fegyverek. — Európa biztonsága élet- fontosságú az egész világ számára — folytatta beszédét Romes Csandra. Utalt arra, hogy az 1970-es év nagy terveket hozott az e kontinensen levő feszültség enyhítésére. A nemzetközi közvélemény örömmel üdvözölte az enyhülés konkrét jeleit, amelyek az előrehaladás új reményeit támasztották a béke útján. Mindenekelőtt az NSZK és a Szovjetunió, valamint az NSZK és Lengyelország között aláírt egyezményeket említette. Majd hangsúlyozta e szerződések ratifikálásának szükMég' szorosabb összefogást Foglalkozott a referátum a fajgyűlölet és a fajüldözés, a gyarmatosítás elleni küzdelemmel is — azzal a harccal, amelynek az esztendeje 1971. A felszabadítási harcok részvevőinek bátorsága és hősiessége napról napra növekszik, de erőteljesek a fajgyűlölő gyarmatosító rezsimek agresszív lépései is.‘ A faji megkülönböztetés és a gyarmatosítás nemcsak Afrikára korlátozódik, faji megkülönböztetés van — annak legkíméletlenebb formáiban — az Egyesült Államokban is. A kolonializmus több mint 30 millió embert sújt Ázsiában és Latin-Amerikában, Afrikát nem is számítva. Beszéde befejező részében Romes Csandra hangsúlyozta, hogy a Béke-világtanács mostani közgyűlése nagy feladatokat tűzött maga elé: a béke és a háború minden kulcs- fontosságú kérdéséről tárgyal. A közgyűlés bizottságai és munkacsoportjai elé terjesztett témákban meg kell találni annak útját és módját, hogy megerősödjék az akcióegység a békéért. — Akcióegységünk célja a világbéke megteremtése. Ezért a békéért sokat tehet az Egyesült Nmezetek Szervezete is, ha támogatja a népek pozitív törekvéseit. Az ENSZ taglétszámának megnövekedésével — hatékonyabb erővel rendelkezik, mint korábban, s ezt az erőt az emberiség boldog holnapjáért szervezett akciók' sikeres végrehajtására kell felhasználnia. A Béke-világtanács továbbra is aktívan támogatja az ENSZ-et minden olyan erőfeszítésében, amelynek célja az imperialista agressziók megakadályozása, leküzdése. Végezetül ismételten hangsúlyozta a Béke-világtanács főtitkára hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet sürgetően szükségessé teszi a Béke-világtanács erőinek összefogását minden olyan mozgalommal, amely elszántan harcol- a békéért, a nemzeti függetlenségért, az igazságosságért és a társadalmi haladásért. Csak az együttműködés és az akcióközösség vezetheti el az emberiséget a háborúmentes korszakba. A világ antiimperialista népeinek ereje az egységben rejlik, s bizonyos, hogy ennek kiépítésében, erőAz MSZMP KB távirata a CSKP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK, PRAG A Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, valamennyi magyar kommunista és egész népünk nevében szívélyes, elvtársi üdvözletünket küldjük önöknek nagy ünnepük, Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. Az új típusú, marxista—leninista munkáspárt létrejötte, fél évszázaddal ezelőtt, új, forradalmi szakaszt nyitott meg a csehszlovák munkásmozgalom történetében. Csehszlovákia Kommunista Pártjq vezette a dolgozó nép harcát a burzsoázia elnyomó, nemzetáruló politikája ellen, s szervezte a népi ellenállást a német fasiszta megszállás és terror éveiben — hangoztatja a távirat, majd a munkáshatalomnak a párt irányításával történt kivívását méltatja. Pártjainkat és népeinket a közös harcok ezernyi szála köti össze. Kapcsolataink a szocializmus építése során, a proletár internacionalizmus szellemében kiszélesedtek és elmélyültek. Meggyőződésünk, hogy együttműködésünk még tovább erősödik népeink, pártjaink és az egész nemzetközi kommunista mozgalom javára. Nagy ünnepük alkalmából a magyar kommunisták nevében szívből jövő jókívánságainkat fejezzük ki Csehszlovákia Kommunista Pártjának, Központi Bizottságának, Csehszlovákia dolgozóinak, s kívánjuk, hogy további nagy eredményeket érjenek el hazájuk szocialista felvirágzásáért vívott harcukban. Budapest, 1971. május 13. MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA H szocializmus uédöpajzsca Tizenhat esztendővel ezelőtt írták alá az európai szocialista országok azt az egyezményt, amelyet azóta Varsói Szerződésnek ismer a világ. Korunkban, a két világ - rendszer kiélezett, mindenoldalú küzdelmének korszakában, a békés egymás mellett élés sajátos körülményei között az imperialista törekvések megfékezése, a világrend- szerré vált szocializmus védelme, a béke és biztonság fenntartása szempontjából világtörténelmi jelentőségű szerepe van a szocialista országok együttes védelmi rendszerének, a Varsói Szerződésnek és a szövetségben tömörült katonai erőnek. A történelemben voltak és most is vannak különféle szövetségek, koalíciók. A Varsói Szerződés azonban ezek egyikéhez sem hasonlítható, mert új típusú szövetség. Ez az első olyan, államok közötti kölcsönös együttműködési és segítségnyújtási szerződés, amelyet a benne résztvevő, egyenlő jogokkal rendelkező országok szilárd eszmei alapokon nyugvó, testvéri egyetértése hozott létre; a társadalmi haladás védelmezője és nem irányul egyetlen más állam, vagy államcsoport ellen sem. Tizenhat év tapasztalatai mutatják: a Varsói Szerződés eredményesen szolgálta a szocialista országok, s ezzel együtt egész Európa biztonságát és századunkban a leghosszabb — negyed évszázados — béke fenntartását. Erejének legfőbb bizonyítéka, hogy az imperialista köröket — szándékuk ellenére — mind ez ideig vissza tudta tartani egy beláthatatlan következményekkel járó európai fegyveres összecsapástól. A Varsói Szerződésben a közös védelmi feladat megvalósításához a tagállamok kölcsönösen összehangolják fegyveres erőik fejlesztését és felkészítését. Ehhez az elméleti alapot a szocialista tudomány adja. A hadművészetben, hadseregszervezésben, a katonai vezetésben és a kiképzésben — a nemzeti sajátosságok és hagyományok figyelembevételével — egységes elvek érvényesülnek. A tagállamok egyesített védelmi erejének fejlődése, az ütőképesség növekedése azonban nemcsak elméleti,' szervezési, vezetési és kiképzési kérdéseket vet fel. Szüntelenül növekednek a követelmények a, harc megvívásához szükséges haditechnikai eszközök tekintetében is. A tagországok e követelmények kielégítése érdekében eddig is nagy erőfeszítéseket tettek. Kutatták, keresték, hogy a rendelkezésükre álló lehetőségeket minél ésszerűbben, gazdaságosabban és egymással szoros együttműködésben hasznosítsák. E téren is további lehetőségeket teremt a Varsói Szerződés szervezetén belül létrehozott haditechnikai koordináló szerv. Ennek segítségével összehangoltabb, jobb elgondolásokat és javaslatokat tudunk kialakítani a haditechnikai eszközök és fegyverrendszerek további tökéletesítésére és egységesítésére. Az elmúlt tizenhat esztendőben a Varsói Szerződés országai többször is kezdemény ezően léptek fel az államok közötti vitás kérdések békés rendezéséért. A népek reménnyel és elismeréssel tekintenek a bukaresti, a Karlovy Vary-i és a budapesti felhívások aláíróira. A Varsói Szerződés tagállamai hazánk fővárosában, Budapesten fogalmazták meg „Az európai országokhoz” című felhívást, amely az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó összeurópai értekezlet előkészítésére és megtartására szólítja fel földrészünk országainak kormányait, és népeit. Megelégedéssel szemlélhetjük a dolgok olyan alakulását, amelyben a budapesti felhívásban foglaltak — ha lassan, sok zökkenőn keresztül is — mégis közelednek a megvalósuláshoz. Az európai biztonsági értekezlet szükségességét a népek megértették, s a nyugati országok kormányai sem térhetnek ki sokáig előle. Természetes, hogy mindaddig, amíg a Varsói Szerződés javaslatai nem valósulnak meg, tagállamai kénytelenek katonai szervezetük további erősítésére is megfelelő intézkedéseket tenni. Gondoskodniuk kell arról, hogy a Varsói Szerződés védelmi erejének színvonala és készenléti foka mindig olyan legyen, amely az agresszort visszariasztja szándékától. sítésében rendkívül fontos esemény a nemzetközi békemozgalom budapesti tanácskozása. Szünet következett, majd a késő esti órákban megalakult a közgyűlés hat munkabizottságai az európai biztonsággal, a közel-keleti helyzettel, a faji megkülönböztetés és a gyarmatosítás elleni harccal, az indokínai kérdéssel, a leszereléssel, valamint a fejlődő országok problémáival foglalkozó munkacsoport (MTI)