Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
A jelen és a jövő 1 "1 f ^ szakemberéért Irta; Hatos Péter r NdgrSB rwgw fSrsaífeíiitf SéSSs ben történt és történő átalakulások a megye kulturális-szellemi fejlődésével kölcsönhatásban mentek, illetve mennek végbe. Erre a folyamatra elsősorban az a jellemző, hogy az átlagosnál kedvezőtlenebb alapról indulva, intenzíven és céltudatosan törekszünk az állandóan növekvő társadalmi igények kielégítésére, több vonatkozásban megközelítettük, itt-ott el is értük az országos ellátottság szintjét, de ezzel egyidejűleg évről évre viszonylag élesebben jutnak felszínre lemaradásunk hatásai. Általános iskolai színvonal emelés4 Az általános iskolák fejlesztésekor elsősorban az iskolák közötti — még nem lebecsülhető — különbségek csökkentésére törekedtünk, tekintve, hogy e különbségek — figyelemmel megyénk kis településes jellegére —• az általános iskolai alapképzés hiányosságainak első számú okozói. A fejlesztési feladatok megvalósítása (91 általános iskolai tantermet építettünk öt év alatt) és a demográfiai hullám elvonulása következtében 42-ről 35-re csökkent az egy tanteremre jutó tanulók száma. A szakrendszerű oktatásba bevont tanulók aránya a megyében érezhetően javult, az 1969/70-es tanévben elérte a 91 százalékot (az országos arány 94,3 százalék). A következő években továbbra is az általános iskolák közötti szintkülönbség még céltudatosabb és határozottabb csökkentését tartjuk fő feladatunknak. Elsősorban a munkás lakta területek iskoláinak személyi feltételeit és adottságait kell bővíteni, valamint — általános iskolai diákotthonok létesítésével — lényegében be kell fejezni a körzetesítést. Célunk, hogy 95 százalékra emeljük a tanulót? szakrendszerű oktatásban történő részvételét. A legrosszabban ellátott területeken 36 tantermet építünk. Az egy tanteremre jutó tanulók száma számítások szerint 32-ről 28-ra mérséklődik. üj középfokú oktatási szerkezet A megye középiskolás hálózata az eltelt öt évben igen gyorsan fejlődött. Felépült a 16 tantermes salgótarjáni, a 8—8 tantermes szé- csényi és kisterenyei és a 4 tantermes rétsági gimnázium. Kialakult a megye szakközépiskolai hálózata, bár ennek feltételei elmaradnak a gimnáziumokétól. Gondot okoz a közvetlen termelési profilú szakközépiskolák kisebb aránya. Sajnos, szakmunkásképző intézeteink — az erőfeszítések ellenére — sem a minőségi, sem a mennyiségi követelményeknek nem tudtak eleget tenni. Továbbra is kedvezőtlen, hogy Nógrád megyében a középiskolát végzett fiatalok nem a kívánt arányban tanulnak tovább felsőfokú oktatási intézményekben. Évente az érettségizetteknek csak •Megjelent a FigyeM 19«. április aM számában. mintegy 35—38 százaléka jelentkezik továbbtanulásra és 45—46 százalékukat veszik fel (170—180 fiatalt). Középiskoláink oktató- és nevelőmunkájának még meglevő gyengéit is illusztrálja hogy igen magas a sikertelen egyetemi vagy főiskolai felvételi vizsga miatt elutasítottak aránya. A középiskolai képzés tárgyi feltételeinek (fejlesztésénél különösen indokolt a kollégiumi hálózat nagyarányú bővítése — elsősorban a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulási körülményeit javítva — ezért összesen 670 új kollégiumi férőhelyet kívánunk létesíteni a IV. ötéves tervben. Középiskolai tantermeket ugyan nem építünk, de — belső átszervezéssel — elsősorban a szakközépiskolák lehetőségeit javítjuk. A megye középfokú oktatási szerkezetének ésszerű alakításakor messzemenően igyekszünk figyelembe venni, hogy egyrészt a megye iparában végbemenő szerkezeti változások növelik a szakmunkásigényt — számításaink szerint csak 1971—1976 között több mint 7000 űj szakmunkásra lesz szükség — másrészt a demográfiai csökkenés következtében csökken az ifjúsági munkaerőforrás. Az említett ellentmondás feloldása szükségessé teszi, hogy alapos vizsgálódás után fokozatosan módosítsuk a középiskolai oktatás kialakult arányait. A pontos és végleges arányok kidolgozásához nyilvánvalóan hosszabb idő szükséges, de már most egyre világosabban rajzolódik ki a megoldás útja. — Az elkövetkező időkben elsőszámú oktatáspolitikai feladatunknak tartjuk a szakmunkásképző intézetek tárgyi és személyi adottságainak javítását, az itt folyó oktatónevelő munka hatékonyságának fokozását. Ennek megfelelően Salgótarjánban csaknem 60 millió forintos beruházással szakmunkásképző-központ épül, amely 20 tantermes iskolát, 120 munkahelyes tanműhelyt és 300 férőhelyes tanulóotthont foglal magába. — Számításba kell venni azokat a fő szakmacsoportokat, amelyek a letelepülő új ipari üzemek termelésének alapfeltételei. Indokolt az emelt szintű képzés lehetőségeinek szélesebb körű kihasználása. A már ma is kevésbé népszerű szakmákra fokozott szociális támogatással — ösztöndíjakkal és jobb munkakörülmények megteremtésével —, az üzemek és szakmunkásképző intézetek szoros együttműködésével kell a fiatalokat ösztönözni. — Már a IV. ötéves terv időszakában célszerű csökkenteni a gimnáziumi felvételi arányokat, ezzel egyidőben fokozva az oktatás hatékonyságát. Növelni kell a szakközépiskolai arányokat, folytatva a tiszta profilú szakiközépiskolák kialakítását, müisödési feltételeik javítását. A szakközépiskolai képzésen belül magasabb részarányt kell biztosítani a termelő ágazató képzésnek. Űj színfoltja lesz a megye szellemi életének a Pénzügyi és Számviteli Főiskola kihelyezett tagozatának Salgótarjánba telepítése; ennek működési feltételeit szintén a IV. ötéves tervben kell megteremtenünk. Közművelődés A megye kulturális életében mind nagyobb feladatok hárulnak a közművelődésre. Az elmúlt évben fokozatosan, bár nem egyenletesen növekedett a lakosságnak a műveltség iránti érdeklődése, fejlődött a közművelődési intézményhálózat és megindult a közművelődés belső átrendeződése. Kialakult és stabilizálódott a megyei, bővült a járási intézmények hálózata, ugyanakkor a községek közművelődési létesítményei feltételei között még elég nagy a különbség. Salgótarján egyre jobban látja el a megye kulturális központjának funkcióit. Hogy csak egy-két példát említsünk: állandósul a színházi, alakul — bár lastsan — a zenei élet. A megyeszékhely az elmúlt években több országos kultu rális és tudományos fórumnak adott otthont, Balassagyarmat nemcsak megőrizte, hanem tovább is fejlesztette gazdag kulturális hagyományait. A képzőművészeti kiállítások számát és látogatóit tekintve a megye országosan az első helyet foglalja el. Az utóbbi időben — mindenekelőtt a történelmi évfordulók hatására — számottevően fellendült megyénkben a publikációs tevékenység, fi megye négykötetes monográfiájának két kötete már megjelent, s ez évben az olvasók kezébe kerül a másik két kötet. . A közművelődés hagyományos ágai — nem utolsó sorban a tv elterjedésével kialakult új körülmények között (a megyében négy év alatt a tv-előfizetők száma megkétszereződött, s jelenleg ezer lakosra 150 tv-előfizető jut), egy ideig stagnáltak, de tapasztalataink szerint mind jobban kirajzolódnak egészséges fejlődésük körvonalai. Ezt bizonyítja például a könyvtárak fejlődése. A megye tanácsi könyvtáraiban az olvasók száma 1965-ben 42 390, 1969-ben 40 331 és 1970-ben 42 607 volt. Ugyanilyen biztatóan alakul a könyvállomány és a kölcsönzött kötetek száma. Növekedett a kölcsönzött kötetek között á szakmai és ismeretterjesztő művek aránya. A jövőben fontosnak tartjuk, hogy közművelődési tevékenységünk során hatékonysáSüan S Wt&stérféf W Wr sadalmi fejlődés közvetlen követelményeihez. Elsősorban a munkások műveltségi szintjének szervezettebb és tervszerűbb gazdagítása érdekében szeretnénk többet tenni. E cél érdekében indokolt volna növelni a vállalati és szövetkezeti vezetők felelősségét dolgozóik művelődéséért. Salgótarjánban 500 fős modern filmszínházat, múzeumot, kiállítási csarnokot és zeneiskolát építünk. Hat művelődési ház és több klubkönyvtár építését tervezzük a megyében. Megjegyezzük, hogy egyes munkás lakta területek és falvak köz- művelődési lehetőségeinek bővülését a következő években sem tartjuk biztosítottnak. Keressük — elsősorban a kiscsoportos foglalkozásokra alkalmas —■ klubkönyvtárak szélesítésének és korszerűsítésének további lehetőségeit. Uj értelmiség A megye társadalmi fejlődésének egyik jellegzetessége, hogy értelmisége tulajdonképpen a felszabadulás után alakult ki. 1941 -ben TOO, 1949-ben 730, az 1960-as évek középén 1800—1900 fős egyetemi és főiskolai végzetséggel rendelkező, a szociális származás és belső szerkezete tekintetében a felszabad ui;- előttihez viszonyítva egészen űj minőségű é> telmiségi réteg dolgozott a megyében. Szá műk nem utolsó sorban a megyei párt- és állami szervek céltudatos, tervszerű és következetes erőfeszítése, az értelmiség számára szükséges munka- és életfeltételek állandó javulása következtében az utóbbi 5 évben további 15 százalékkal nőtt. Ezalatt a közgazdászok száma 40, az agrárszakemberek szá ma 80 százalékkal nőtt és 300 új pedagógus lépett munkába. A nógrádi értelmiség létszamának növelése alapvetően fiatal szakemberek letelepedése révén történt. E mellett az eltelt időszakban sokan szereztek szakképzettséget azok közül, akik rátermettségük alapján már korábban kerültek vezetői munkakörbe. Ugyanakkor gondot okoz az értelmiségi szakembereknek — az egyes munkakörökben még meglevő létszámhiányból adódó — túlterheltsége és a rutinfeladatok nagy tömege, amely gátolja a szakmai-ideológiai képzettségük növelését és a tudományok legújabb eredményeivel való lépéstartást: a jövőben szükségesnek látszik a műszaki és tudományos egyesületek, valamint a TIT lehetőségeinek szélesebb kihasználása, az említett ellentmondások feloldásában. A fejlődés eredményeként nagymértékben csökkentettük lemaradásunkat, s egyes területeken a mai igényeket tekintve megközelítettük a szükségletnek megfelelő értelmiségi létszámot. Vannak azonban olyaii szakmai csoportok, amelyekben tovább kell növelni az értelmiségiek számát (például: egyes mérnökszakok, agrármérnökök, közgazdászok, orvosok és több tanári szak). Meggyőződésünk, hogy Nógrád további felvirágzásának elengedhetetlen feltétele, hogy kulturális, szellemi élete tartalmasabbá váljék. Nagyot hall vagy pösze? Közeledik az iskolaév vége. Fiatalok százai vetnek pillantást a jövő, az élet nehezebbik oldala, a választandó és választható pályák felé. Várják őket a különböző foglalkozási ágak, keresik ők is a hajlamaiknak legjobban megfelelőt. Nem minién szakmában kap zöld jelzést az iskola padjai közül kikerülő fiatal, egyes pályákra oly nagy a túljelentkezés, hogy csak a jobb elméleti és műveltségi felkészültség billentheti a mérleg nyelvét a jelentkezők javára. No, és a tökéletesebb testi fölépítés. Kevés szó esik arról, hogy a szellemi képességeken és a kézügyességen kívül egyéb testi adottságoknak is döntő szerep juthat a felvételi vizsgákon. így például színvak nem lehet gépkocsivezető, testi fogyatékos katona vagy lelkész. Mert pap az egyházi előírás szerint (a Magyarország múlt heti számából tudtam meg) „csak teljesen ép testű, olyan férfi lehet, aki amellett nem visszataszítóan rút.” Igaz ugyan, hogy ez az életpálya kezd kimenni a divatból, s előbb-utóbb az egyház is engedményre kényszerül a szigorú előírásból. Nem lehet nehéz testi munkás, aki lúdtalpú, vagy aki 14 éves korában nem éri el a 36 kilogrammos súlyhatárt. Élelmiszereladóknál. kozmetikusoknál, borbélyoknál és női fodnászoknál kizáró ok a testi hiba. a jó halló- és látóképesség hiánya. Mindezeket azért emelem ki hangsúlyosan, mert a napokban eev kedves, idős. falusi asszony kérte a szerkesztőség támogatását unokája számára, aki most tapossa a nyolcadik általánost. Attól tart ugyanis, hogy a kislány, aki koraszülöttsége miatt gyengébb testi fölépítésű, szakma nélkül marad. Aggodalmát arra alapozta, hogy bár Kisterenyén hajlandónak mutatkoztak alkalmazni a gyereket cukrásztanulónak, a salgótarjáni szakiskolából még csak a felvételi vizsgára sem kapott meghívást, mitöbb az általános iskolából elküldött „anyag” is szőrin-szálán eltűnt. „Pedig tessék elhinni” — mondotta a nagymama — „az ilyen gyen- gébbecske kislánynak is megvan a joga a munkához. Lehet olyan munkát találni, ahol a tökéletes hallás nem feltétlenül szükséges. A nyomdában is láttam én süketnéma fiúkat is dolgozni...” (Csak a tréfa kedvéért jegyzem meg, hogy valaki nagyon komolyan megnyugtatta a nénit: nincs oka aggodalomra, hiszen színésznek sem mehetnek lófogú vagy pösze beszédű fiatal, táncdaléne- kesnek meg még úgysem, mégis kapkodnunk kell a feiünket olykor, amikor a tévét nézzük, nehogy nyomot hagvion rajtunk a „folyékony beszéd.”) A nagymamának tökéletesen igaza van, hogy a gyengébb testalkatú kislány élete is annyitér, mint az erősé. S éppen ez a mi rendszerünk nagysága, hogy a jogos kívánalmakat figyelemmel kíséri, kielégíti. Igaz ugvan, hogy a bürokrácia útvesztőjében a szokottnál többet bolyong, rémít, kétségbeejt a sok irat, de végül minden kérelem gazdára talál. A második állásnak megjelölt helyen ugyanis a szerkesztőség munkatársai is rábukkantak a vidéki kislány irataira, s ráadásul azt a megnyugtató választ kapták, hogyha a felvételin megállja a helyét, a Kislányból nyomdai szedő vagy könyvkötő lesz. Színész vagy táncdalénekes egyelőre nem lesz belőle, de ez a kislány, ha bárhol is sikerül jó munkahelyre találnia, boldogabb lesz a mesebeli királyleánynál. Mert a mesében csak a vakszerencse dönt, nálunk a társadalom gondoskodó keze mindenkiéri: „hivatalból” (olykor-olykor bürokratikus hivatalból!) kinyúl. S ez megnyugtató, sőt több, mint megnyugtató: igazi, hétköznapi boldogság. Közeledik az iskolaév vége. Kiszállnak a madárfiókák a fészekből és repülni tanulnak. Éo szárnyak nélkül ez nehezet megy, de nagy akarattal és sok segítséggel a gyengébbek is szárnyra kelhetnek. Sokat segít ebben az iskolaorvosi és pszichológusi hálózat, valamint a gyógytornászát. Egyébként is csak kis létszámú hányadát alkotják az egészségi hiányosságokkal küszködő gyermekek az iskolákból kikerülő fiataloknak, a többség egészséges, mindenre alkalmas csak szorgalomra van szüksége. A testi hiánvos lánvok és fiúk éppen a rendkívüli kitartással és szorgalommal, a képességek átlagon felüli kifejtésével tudnak egyenrangú partnerekké válni. Persze, csak azokban a szakmákban, amelyekben látási vagy hallási zavaruk, eevéb fogyatékosságuk nem kizáró ok. Szerencsére ilyen szakmákból is akad jócskán választék. PISTA BÁCSI Nógrád megyében kevés népszerűbb ember akad, mint a Benczűrfel- ' ván élő és alkotó idős Szabó István, Kossuth-díjas szobrászművész, a barátok és tisztelők Pista bácsija. ízig-vérig megyei ember, büszkén vallja palócnak magát. Ezt minden különösebb nagyzolás nélkül megteheti, hiszen céredi születésű (1903. augusztus 29.) és művészetének minden szála a nógrádi emberekhez köti. Pedig csodálatos, fölfelé ívelő életpályát vallhat magáénak. Salgótarjánban, Béna Kovács Károlynál tanult, s már 1934 óta rendszeresen kiállít. 1939-ben már a tengeren túlra is eljut csodálatos művészetének bizonyítéka: a New York-i világkiállításon faszobraival szerepelt. 1950-ben megkezdte a magyar bányászat kétszázéves története szoborsorozat faragását. 1958-ban önálló kiállításon mutatta be szobrait a Műcsarnok termeiben. 1963- ban ugyancsak a Műcsarnokban nyílt gyűjteményes kiállítása, amelyen óriási sikert aratott népművészettel rokon, sajátos formanyelvű alkotásaival. 1964- ben állították föl Salgótarjánban Mik- száth-mellszobrát, és tavaly a partizánemlékművét. A tizenhét esztendeje Benczúrfalván élő művésznek most egyik kedves szobrát mutatjuk be, amelyet ő „Palóc menyecske II.”-nek nevezett el. Ez a szobra is nagy közönségsikert aratott az első salgótarjáni tavaszi tárlaton, a 'őzsef Attila megyei Művelődési Központ üvegcsamokában. i i
