Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)

1971-05-09 / 108. szám

Befejezte munkáját a szakszervezeti kongresszus (Folytatás az 1. oldalról.) ni, "ha egyben az egész közös­ség, tehát valamennyi egyén érdekét képviselik. A szakszervezetek munká­jukban, egész tevékenységük­ben a szocializmus építésének altalános érdekeit, az össz­társadalmi érdekeket tartják szem előtt Tevékenységünkhöz hozzá­tartozik. hogy őrködjünk a törvények, lendeletek betartá­sa felett, de a szakszervezeti munka ennél sokkal több, el kell látni a munkásosztály ve­zető szerepével, a vezető sze­rep betöltésével kapcsolatos feladatokat. A magyar szak- szervezeti mozgalom jó úton jár, s megítélésünk szerint al­kalmas ezeknek a feladatok­nak az ellátására. Gáspár Sándor végül meg­köszönte a résztvevők közre­működését a kongresszus munkájában. Külön köszöne­tét mondott a külföldi dele­gációknak megjelenésükért, a kongresszus munkájában való részvételükért. A válaszadás után a kong­resszusi küldöttek egyhangú­lag elfogadták a SZOT és a számvizsgáló bizottság írásos és szóbeli beszámolóit, az alapszabálymódositó-javasla- tot, a határozati javaslatot, továbbá Gáspár Sándor vá­laszát. A SZOT-bizottság ré­szére megadták a felmentést. Ezután a kongresszus zárt ülést tartott, ahol megválasz­totta a 195 tagú Szakszerveze­tek Országos Tanácsát és a 19 tagú számvizsgáló bizottságot. Ezután mindkét szerv meg­tartotta első ülését. A Szak- szervezetek Országos Tanácsa megválasztotta a SZOT el­nökségét, a vezető tisztségvi­selőket és a titkárság tagjait, és megerősítette beosztásuk­ban a SZOT osztályainak és intézményeinek vezetőit. Az elnökség tagjai: elnök: Földvári Aladár; alelnökök: Kiss Károly, Vas Witteg Miklós; Baradziej László nő; főtitkár: * Gáspár Sándor, titkárok: Duschek Lajosné; Gál László; Nemeslaki Tivadar; Somoskői Gábor; Tlmmer József; Virizlay Gyula. Az elnökségnek még továb­bi 23 tagja van. Az elnöklő Földvári Aladár zárszavában köszönetét mon­dott mindazoknak, akik jelen­létükkel, közreműködésükkel a kongresszus sikerét segítet­ték. A kongresszus feladatai­nak végrehajtására határoza­tot hozott. A szakszervezetek XXII. kongresszusa az Internacioná- lé hangjaival ért véget * A Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége szom­baton délután a Parlament épületében fogadást adott a szakszervezetek újonnan meg­választott vezető szervei, tiszt­ségviselői és a kongresszuson részt vett külföldi delegációk tiszteletére. A fogadáson részt vett Lo­soncét Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizott­ságénak titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára. (MTI) Nyolc szputnyik A Szovjetunióban május 7- én egyetlen hordozórakétával nyolc Kozmosz típusú (Koz­mosz—411-től 418-ig) mester­séges holdat bocsátottak Föld körüli pályára. A mesterséges holdakon el­helyezett tudományos beren­dezés segítségével folytatják a kozmikus térség kutatását a régebben meghirdetett prog­ramnak megfelelően. Mind a nyolc szputnyik a kiszámítotthoz közeli pályán halad. A mesterséges holdak be­rendezése szabályszerűen mű­ködik. (MTI) Londonban közös közlemény kiadá­sával befejeződtek a brit—magyar hi­vatalos tárgyalá­sok. A képen: dr. Ajtai Miklós mi­niszterelnök-he­lyettes, a magyar küldöttség vezető­je (jobbról), John Davies brit keres­kedelmi és Ipar­ügyi miniszterrel Béke és szolidaritás (Folytatás az 1. oldalról) ipar nem kevesebb, mint ki­lencmillió embert foglalkoztat. Háború dúl Vietnamban, az amerikai katonák egy része könnyű szívvel követ el tö- meggyllkosságokat, olyanokat, mint a My-La-i, vagy amely Quang Nam tartományban tör­tént. A továbbiakban így folytat­ta: — Ismert, hogy a szocialista országok, köztük a mi orszá­gunk is, a Szovjetunióval együtt támogatják Indokína népeinek harcát, az agresszo- rok teljes vereségéig. Ezt te­szi egyre szélesebb mértékben a nemzetközi békemozgalom is, melynek bátor harcosai a közelmúltban sok százezres tömeg élén tüntettek a wa­shingtoni Fehér Ház előtt. Az agreeszorok elleni harc fő terhét mégis a vietnami nép viseli, amely nagyszerű győ­zelmeket arat a betolakodó csapatok felett. Ez bátorságot és kitartást kölcsönöz az ag­resszió másik két áldozatának, Laosz és Kambodzsa népének. Erre mondta Ho Si Minh: „Folyóink, hegyeink, embere­ink megmaradnak. A jenkik legyőzése után újjáépítjük or­szágunkat, amely tízszerte szebb lesz mint a régi.” A Béke-világtanács buda­pesti közgyűlésén összejönnek a nemzetközi békemozgalom képviselői. Álláspontjuk — bármeiy ország fiai legyenek is — egyezik abban, hogy a béke erőinek győzniük kell a háború, a vérontás felett. Megingathatatlan a hitünk ab­ban is, hogy Európa biztonsá­gának kérdése megoldódik, mert a népek akarata ezt követeli — mondotta befeje­zésül a nagygyűlés előadója. Az ünnepség résztvevői ezt követően szolidaritási levelet küldtek a harcoló vietnami népnek. Tőivírcatif oltás Iflőgrád — Kemerovo között Május 9., a hitleri fasizmus felett aratott győzelem napja alkalmából Jedlicska Gyula, az MSZMP Központi Bizottsá- gának tagja, a megyei pártbizottság első titkára táviratban köszöntötte A. F. Jestokin elvtársat, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Kemerovói területi Bizottságának első titkárát. A táviratban igy ír: „Drága Jestokin Elvtársi A második világháború befejezését jelentó győzelem nap­ja, a hitleri fasizmus uralma alól történt felszabadulás 26. évfordulója alkalmából, szívből jövő jókivánatainkat küld­jük testvérmegyénk kommunistáinak, valamennyi dolgozó­jának, Önökön keresztül az egész szovjet népnek. Az őszinte hála érzésével gondolunk a dicső lenini szovjet hadseregre, amelynek katonái életük kockáztatásá­val járultak hozzá Európa megmentéséhez, a népi demokra­tikus országok népének felszabadításához. Kívánjuk szovjet testvéreinknek, hogy az SZKP XXIV. kongresszusa szellemé­ben kísérjék további lelkesítő sikerek a kommunizmus tel­jes felépítésére irányuló áldozatos munkájukat és a világ­béke fenntartását célzó lankadatlan erőfeszítéseiket JEDLICSKA GYULA, r a megyei pártbizottság első titkára" M 2 Kemer órából érkezett, viszont-távirafban ezt írják: „Kedves Jedlicska Elvtárs! Köszönjük jókívánságait a valamennyiünk számára nagy nop, a hitleri fasizmus feletti győzelem ünnepe alkalmából. Kívánunk a testvéri Nógrád megye dolgozóinak további si­kereket, szocialista gazdaságuk és kultúrájuk felvirágoztatá­sában. Kommunista üdvözlettel: Győzelem napja Friss népi ev*ők szabadultak fel „Keitel gyorsan felemelkedett, rosszindulatú pillantást vetett felénk, majd szemét lesütötte, lassú mozdulattal fel­emelve az asztalról marsallbotját, bizonytalan léptekkel asz­talunkhoz indult. Monoklija leesett a szeméről, és a zsinóron függve maradt. Arcán piros foltok jelentek meg. Szemére illesztette monokliját, s az odakészitett szék szélére ülve, minden sietség nélkül, aláírta az okmány öt példányát. Ezután felkelt az asztaltól, jobb kezére felhúzta kesztyűjét, és ismét megpróbálta a feszes, katonás pózt ma­gára ölteni, az azonban nem sikerült, és csendben vissza- tért/ asztalához ** így írja le emlékirataiban Zsukov marsall azt a berlini jelenetet, amelynek során okmányba rögzítették Németor­szág vereségét. Az aktus nem tartott soká, és 1945. május 9-én 0 óra 43 perckor ért véget Huszonhat esztendő telt el azóta. Bőven elég idő lenné ez ahhoz, hogy valamely esemény történelmi emlékké sze­lídüljön. Mi azonban ezt a napot nemcsak mint nagy törté­nelmi — tankönyvek lezárt lapjaira való — eseményt ünne­peljük, hanem mint nagyon időszerű politikai évfordulót is, amelynek hatása változatlanul eleven, tanulságai aktuálisak. A második világháború bizonyos, politikai értelemben máig sem zárult le. Máig sincs német békeszerződés, az egykori szövetségesek változatlanul német földön állomásoz­nak, de most már egymással szembenéző atomhadseregek­kel. A Német Szövetségi Köztársaság bizonyos körei pedig — s a hivatalos Nyugatnak azok a politikusai, akik őket tá­mogatják — nem ismerik el azokat a nagy horderejű válto­zásokat, amelyek a háború után, Európában bekövetkeztek. Legalábbis bizonyos változásokat még nem ismernek el. Pedig a győzelemnek logikus, német földön forradalmi vál­tozást hozó és történelmien örvendetes következménye ép­pen az, amit nem akarnak elismerni; a Német Demokratikus Köztársaság megalakulása, munkás-paraszt békeállam létre­jötte azon a földön, amelyről két világháború pokla indult eL Lezárult azonban az az európai múlt, amelyben a szo­cializmus első országa egyedül, elszigetelten állt. A monopol­kapitalizmus legvisszataszítóbb megnyilvánulása, a fasizmus elleni harc során a szocializmus eszméje áttörte a kordono­kat, a fegyverekből és hazugságból emelt falakat. A máso­dik világháború a szövetségesek részéről antifasiszta háború volt, következésképpen ez a győzelem sokkal többet jelentett, minthogy egy államcsoport legyűrte a másikat. A győzelem felgyorsította a társadalmi fejlődést, olyan friss népi erő­ket segített közvetlenül, vagy közvetve felszabadulni, ame­lyek nemcsak Európában hozták létre szocialista országok sorát, hanem páratlanul fellendítették a nemzetközi munkás- mozgalmat, s mindinkább éreztetik hatásukat Ázsia, Afrika és Dél-Amerika forrongó világában. Nemcsak máig hat, to­vább is gyűrűzik tehát feltartóztathatatlanul az, ami negyed­század alatt megindult. A háborúnak és a győzelemnek azonban másfajta tanul­sága is van, olyan, amelyet mi jól emlékezetünkben tartunk, az egykori nyugati szövetségesek viszont mintha kissé el­felejtettek volna. A négy fő szövetséges együtt harcolta vé­gig azokat az éveket: egy szocialista és három kapitalista ország. Az ilyen összefogást sem szabad a letűnt múlt emlékei közé sorolni, tankönyvfejezetté változtatni. Egy harmadik vi­lágháború, a minden eddiginél szörnyűbb összecsapás De- moklész-kardja fejünk fölött van még, az emberiséget új veszélyek fenyegetik. S a veszélyt csak azzal lehet elkerül­ni, amit a szocialista országok nemzetközi politikájuk egyik fő törekvésévé tettek, s ez: a különböző társadalmi rendsze­rű országok békés egymás mellett élése, tartós kapcsolat- rendszerének kialakítása. Ma, huszonhat esztendeje örömujjongás hullámzott vé­gig a világon: befejeződött a háború. Negyedszázad múltával meg kellene és meg is lehetne teremteni azt a békeművet, amelynek alapjait oly sok vérrel cementezték össze a máso­dik világháború hősei. A. F. JESTOKIN, « Kemerovői területi Pártbizottság első titkára* Befejeződtek a döntök Kiosztották a diplomákat Äz V. országos amatőr könnyűzenei fesztivál máso­dik napján folytatódtak a se­lejtezők. Délután rendezték meg a döntőket a megyei Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pontban és a Kohászati Üze­mek Művelődési Központjá­ban. A nyolc órától megtartott gálaesten 11 együttes, illetve szólista működött közre: az MMK, Nevada, Korong, Noc- lav és Wilhelm -együttes, a Székely-kvartett, a Hangász ének-kvartett, valamint Tom­pa András, Naszvagyi Vilmos, Maróthy Magda, Berki Ta­más. A gálaest végén adta át Szentkúti Pál, a zsűrik elnö­ke a legjobb eredményt elért zenekaroknak és szólistáknak az aranydiplomákat. Az V. országos amatőr könnyűzenei fesztiválon arany­diplomát kapott a salgótarjáni MMK, a budapesti Nevada, Korong, Noclav, Apostol, Szé­kely, Monszun, Napraforgó, a apolcai Mephisto, a miskolci :iéliosz, a szegedi Angyalok, nyíregyházi Hangász, a ka- I icsai Wilhelm, a szegedi Di- ■ .eland együttes. A szólisták közül a miskolci Tompa And­rás, a budapesti Naszvagyi Vilmos, Mony ók Gabriella, Maróthy Magda (két kategó­riában is). Berki Tamás, Bon­káló Éva, a balassagyarmati Eszményi Viktória részesült a legnagyobb elismerésben. Az ezüst- és bronzdiplomá­kat a gálaestet követő feszti­válbálon adták át.'Ma dél­előtt tíz órai kezdettel tartják a fesztivál utolsó eseményét, a díszbemutatót, amelyről a Magyar Televízió is felvételt készít .Előtte, kilenc órakor Salgótarján város Tanácsának VB-elnöke, dr. Tóth István ad fogadást a fesztivál rendező • bizottsága, zsűri bizottsága, valamint az aranydiplomás ze­nekarvezetők és énekesek ré­szére a megyei művelődési központ klubjában A díszbemutatón a követ­kező együttesek, illetve szólis­ták lépnek fel: Mephisto, He- liosz, Apostol, szegedi Dixie­land, Angyalok, Monszun, Napraforgó-együttesek, és Monyók Gabriella, Maróthy Magdolna. Eszményi Viktó­ria, Bonkáló Éva szólisták. 2 NÓORAD — 1971. május 9., vasárnap SALT Bécsben Az osztrák fővárosban a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról folyó szovjet- amerikai tárgyalások szerdai és pénteki „rendkívüliaégek- ben” bővelkedő ülése után, szombaton mindkét küldött­ség osztrák meghívásnak tett eleget. A delegátusok külön- vonattal Karintiába utaztak, ahol a hét végét pihenéssel töltik. A SALT-hét után hivatalos tájékoztatást ugyan egyik kül­döttség sem adott a tárgya­lások érdemi részéről, Bécs­ben tudni vélik, hogy a pén­tek délelőtti ülésen az ame­rikai küldöttség vezetője, Ge­rard C. Smith fejtette ki az amerikai fél álláspontját. Az ebédszünetet követő délutáni ülésen viszont Szemjonov külügyminiszter-helyettes a szovjet delegáció vezetője szó­lalt fel. (MTI) Rogers Rómában Rogers amerikai külügymi­niszter szombaton reggel Tel Avivból Rómába repült, s ez­zel befejezte öt közel-keleti országban tett körútját. Eluta­zása előtt kijelentette, hogy tapasztalatai szerint valame­lyestcsökkent a szakadék Kai­ró és Tel Aviv álláspontja kö­zött a Szuezi-csatorna meg­nyitására vonatkozó közbeeső megállapodás kérdésében. Elutazása előtt az ameri­kai külügyminiszter újabb rö­vid megbeszélést folytatott Abba Eban izraeli külügymi­niszterrel. (Reuter) Csehszlovákia felszabadulásának Csehszlovákia népei ma ün­nepük hazájuk felszabadulá­sának évfordulóját. Huszonhat évvel ezelőtt, 1945. május 9- én a szovjet hadsereg alaku­latai Prága térségében bekerí­tették és felszámolták az egy- miüiós Schörner-hadsereget. Ezzel befejeződött a Csehszlo­vákia felszabadításáért folyta­tott harc. Hat évi hitlerista megszál­lást élt át Csehszlovákia, a kommunisták és más hazafi­ak azonban soha nem adták fel a reményt, hogy országuk egyszer ismét szabad és füg­getlen lesz. Ez a remény táp­lálta az antifasiszta ellenállá­si mozgalmat, amely mind a protektorátussá süllyesztett cseh és morva országrészek­ben, mind az „önálló” Szlová­kiában nagy arányokban bon­takozott ki. A cseh munkás­ság szabotázsakciói, a szlová­kiai hegyekben a partizánok rajtaütései súlyos károkat okoztak a hitleri hadviselés­nek, a Szlovák Nemzeti Fel­kelés pedig — amelyben egy­más mellett harcoltak szlo­vák, cseh, szovjet, magyar, lengyel, francia és más nem­zetiségű antifasiszták — je­lentős hitlerista haderőket kö­tött le. A háború éveiben a Szovjetunióba menekült cseh­szlovák hazafiak megalakítot­ták a Ludvig Svoboda tábor­nok parancsnoksága alatti hadtestet, amely a szovjet hadsereg kötelékében harcol; ünnepe va vett részt hazája felszaba­dításában. Miközben az antifasiszta né­pi erők súlyos vérveszteségek árán járultak hozzá a hitle­risták gyengítéséhez, a cseh­szlovák burzsoázia együttmű­ködött Hitlerrel és gazdago­dott a háborún. Jogos és in­dokolt volt a baloldali erők követelése, hogy a felszaba­dult és újra egyesített Cseh­szlovákia csakis a nép állama lehet, amelyben nem lesz he­ly« a burzsoá társadalmi rendszernek, s amelyben nem térhet vissza a dolgozó osz­tályok kizsákmányolása. A polgári pártok azonban 1945 után gyorsan összeszedték magukat, átrendezték sorai­kat és nemcsak, hogy részt kértek a hatalomból, hanem válságokat provokálva, kísér­letet tettek a baloldal kiszorí­tására a kormányból. A bur­zsoázia és a népi erők döntő összecsapására 1948 február­jában került sor, s ez a bal­oldal teljes győzelmével vég­ződött. Ezzel Csehszlovákiá­ban megnyílt az út az alap­vető változások előtt és a csehszlovák nép a szocialista társadalom mellett kötelezte el magát. A szocialista építés nagy si­kereket eredményezett. Az ipar termelése több mint a hatszorosára növekedett, új iparágak születtek, szocialista városok, hatalmas kombinátok jöttek létre. A szlovákiai or; szágrészek te sóba nem IStott fejlődésnek indultak. A hatvanas években a párt­ós állami vezetésben kedve­zőtlen jelek mutatkoztak. Megszegték a pártélet lenini formáit, fokozatosan elszakad - tak a néptől, s olyan helyze­tet teremtettek, amelyben új­ra felüthették a fejüket a már megvert osztályellenség ma­radványai. 1968 januárjában kísérletet tettek a lenini nor­mák helyreállítására, az új pártvezetés azonban nem volt elég erős és elszánt ahhoz, hogy a proletárdiktatúra kö­vetkezetességével lépjen fel az egyre vakmerőbben támadó osztályellenséggel szemben, így került veszélybe a szocia­lizmus léte Csehszlovákiában és vált szükségessé a Varsói Szerződés öt tagállamának 1968 augusztusi akciójára. A nagy forradalmi hagyo­mányokkal rendelkező CSKP azóta megújította önmagát, s helyreállt a szocialista építés rendje az országban. A szocia­lista Csehszlovákia ismét a dinamikus fejlődés útjára lé­pett. Felszabadulásának évfordu­lóján forró elvtársi és baráti üdvözletünket küldjük Cseh­szlovákia népeinek. Őszinte szívből kívánjuk, hogy mara­déktalanul küzdjék le összes nehézségeiket és érjenek el további sikereket országuk építésében, a szocialista népek közösségének erősítésében. 1

Next

/
Thumbnails
Contents