Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)

1971-05-08 / 107. szám

A gép és alkotója

Letova! István mindössze 36 éves. A MAV-nál tanulta a vasesztergályos szakmát. A vasútnál dolgozott, de Miskolcról hazajött, a mizserfai hányához. Haza, mert Rakóczi- telepen lakik. Itt még az elektrolakatos szakmát is elsajátította. A bánya visszafejlesztésekor, négy évvel ezelőtt került Kistelekre, a Nóg- rád megyei Nyomdaipari Vállalathoz, a domborcímke- üzembe. Életrajzához még hozzátartozik: .végtelenül szereti a szakmáját és érti is azt

■*’

A gép. amiről most szó lesz, I-retovai István alkotása. Rotációs szalagcírmke-nyomógép. Hogy is született?

— Az üzem az egész ország területére szállít különböző domborcímkéket. .Az új csomagolástechnika egyre inkább igényli ezeket. A nyomda vezetői már régóta „vadásztak” olyan gépre, amivel termelékenyen lehetne szalagcímkét gyártani. Nálunk nincs ilyen, de még külföldről sem sikerült beszerezniük. Ennyit az előzményekről.

— Azt tudtam, hogy mi kellene, de még nagyon sokáig gondolkoztam azon. miképp lehetne megvalósítani, — kezdi Letovai István, majd így folytatja:

— Amikor már nagy vonalakban kialakult elképzelésemben a gép, elkezdtem számolni, rajzolni. Egész télen át tartott 69-ben ez a munka, végül beadtam az újítási javaslatot. A vállalat szerződést kötött a megvalósításra. A gép elkészítésére a munkaidőből is kaptam kedvezményt és munkaidő után is dolgoztam rajta. Egy-két apróság még kell hozzá, többek között védőlemez is, de május elseje előtt már megkezdhettük a próbanyomást.

— Mit tud ez a gép?

— Nyomószélessége 120 milliméter, de kések beiktatásával az oszthatóságnak megfelelően 30—40—60 milliméter szélességű szalagainkét is lehet majd gyártani. Villamos meghajtású, kapcsolórendszere teljesen biztonságos, és óránként 2400 méternyi szalagcímkét képes elkészíteni — kapom a választ.

i*i

A gépen immár az utolsó

simításokat végzi alkotója. Sok munkája volt vele, de megérte. A hátralevő néhány dolog már nem megoldhatatlan és akkor jöhetnek a szalagéi mke-rendelők. Sima. egyszínű nyomás készül először, de már a tökéletesítésen is gondolkodnak. A következő lépés bizonyára a többszínnyomás megoldása lesz. A gyümölcs tehát érik, Letovai Istvánnak érdemes volt időt, fáradságot nem sajnálva, önmagával is harcolnia a sikerért. A nyomdai igényeket ismerve pedig jól jár a vállalat és a megrendelők is.

ARCOK KÖZELRŐL

A szántóföldeken is politizál

Szerteágazó tevékenységet folytai a balassagyarmati Palócföld Termelőszövetkezet. Eőagronomusának, a fiatal, alig 30 éves Deák Pálnak bőven akad tennivelója a szántóföldeken, a dohányosban, a kertészetben, vagy a melléküzemagakban. Sok gondot ad a több, mint 3000 holdas gazdaság'. Mindezek ellenére most már hatodik éve rendszeresen részt vesz a politikai oktatásban, a város elismert propagandistája. Balassagyarmaton tiaedmagával most veszi át a több éves eredményes propagandista munkáért járó emléklapot és emlékplakettet.

— A politizálást, a politikai munkát már az egyetemen megszerettem — mondja a beszélgetés során. Az egyetem után három évvel beiratkoztam a Marxista—Leninista Esti Egyetemre, s ezzel egy- időben tanultam és tanítottam is. Először a Balassagyarmati Vízműnél vezettem szemináriumot, három éven át a Szocializmus építésének kérdései című tanfolyamot vezettem. Három éve annak, hogy itt, a termelőszövetkezetben tartom meg az előadásokat a gazdaságpolitika mezőgazdasági tagozatán.

A propagandistától. Deák Páltól tudom meg. hogy hallgatói. a termelőszövetkezet tagjai, alkalmazottai; idősek és fiatalok, lányok és asszonyok. párttagok és párton- kivüliek egyaránt. A hallgatók összetétele rendkívül kedvező. Amikor módszereiről faggatom, először elhárítja a választ, mondván:

— Nincs abban semmi különös. Minden előadónak, pro*- pagandistának megvan a sajátos módszere. Én szívesen, meggyőződésből csinálom, talán ez módszerem lényege. Még komolyabbra fordítva a szót. Minden előadásra felkészülök. Először áttanulmányozom az anyagot, jegyzeteket készítek. Az előadáson, a szemináriumon pedig azt mondom el a hallgatóknak, ami őket is közelebbről érdekli, amivel le tudom kötni figyelmüket. Megítélésem szerint a lényegre kell törekedni, hogy a rendelkezésre álló két órában az egyszerűbb ember is megértse, miről van szó! Még valamit. Az előre kiadott brosúra, füzet eléggé száraz. Ahhoz pedig, hogy az emberek megértsék az anyagot, feltétlen szüksége® az elméletet helyi példákkal bizonyítani. Itt, Balassagyarmaton, rendkívül érdekes néhány anyagnál összehasonlítást tenni az üzemek és a termelőszövetkezel, az üzemek és a közös gazdaság eredményei között. Ennek is köszönhetem, hogy nálunk egy-egy szeminárium rendkívül izgalmas, élénk, igen tartalmas vita bontakozik ki rendszeresen.

Talán ez is a módszeremhez

tartozik. Arra törekszem, hogy a hallgatóik egymás között vitatkozzanak. Csak akkor szólok közbe, ha a vita elterelódne. Azt vallom: inkább beszélgessenek, vitatkozzanak az emberek, a hallgatók, így sokkal jobban megragadja őket egy-egy téma. Az összefoglalás az én dolgom.

— Mikor készülök fel az előadásokra, a vitákra? Őszinte legyek? A munka és a közélet után. Azt vallom, he tanítok, magam is tanulok.

Rendszeresen megjelenik a harminc hallgató. A vitában résztvevők száma a hatos átlag felett van, nem ritka azonban az sem, hogy tíaen-tizen- ketten is vitatkoznak. Legutóbb például élénk eszmecserét váltott ki a termelőszövetkezeti parasztság helyzete, avagy éppen a tsz-dolgozók nyugdíjaztatása. Sokan részt vállaltak abban a vitában is, ami A termelőszövetkezeti parasztok szerepe a szocializmus építésében című témakörben alakult ki. Érdekes, sokoldalú volt a párt szövetségi politikájáról kerekedett beszélgetés.

— Számos esetben érzem, hogy egy-egy hallgatóban nem

Tanuló munkás

NEM NEHÉZ megjósolni, hogy e számmal

— 1014/1971. — jelölt kormánydöntéssel az

elkövetkező hónapokban, években eleg sokszor találkozunk majd. Olvasunk róla az újságokban, szóba kerül értekezleteken, a vállalatokat új intézkedésekre serkenti, és előbb vagy utóbb minden szakmunkásnak fel kell, hogy tegye önmagának a kérdést: hogyan

akarja továbbfejleszteni ismereteit?... Ez a határozat ugyanis a munkások továbbképzése fejlesztésének általános elveivel foglalkozik.

Az élet mai és holnapi követelményei sugallták ezt az elhatározást is. A munkaerő- utánpótlás eddigi forrásai „bedugultak”, a mezőgazdaság ma már inkább „visszacsábít”, semhogy jelentékeny számban munkáskezet adna, az asszonyok nagy többségé szintén dolgozik — marad tehát, mint kiapadhatatlan tartalék, a rendelkezésre álló munkaerő „megváltoztatása”.

A technikai-tudományos forradalom általános „haladási sebességét” főleg a munkások határozzák meg. A század szimbóluma: a gyorsaság, nem csupán a születő tudományos eredmények növekvő számával mérhető, legalább ilyen lényeges feltétele a haladásnak az új műszaki gondolatok, ismeretek elsajátításának, alkalmazásának „sebessége" is. Ahogy ma már nem elégszünk meg azzal, hogy úgy éljünk, olyan igényeink legyenek, mint apáinknak voltak; ugyanez jelentkezik a „tartozik” oldalon is, mert a magasabb követelésekért többet és mást is kell adni. Az egyszer megszerzett szakmai tudás ma már nem jogosít fel arra, hogy annak a kamataiból egy életen át gondtalanul megélhessünk. A mérnökök tudását — így mondják

— mindenütt — 10—15 éven belül- fel kell frissíteni, mert elavul; a modern szakmunkásra ugyanez mondható el!. .. A technika tempója, az új módszerek bevezetése, a nagytudású gépek sokasága — mind-mind többet vár a mellette dolgozó embertől is. Ezért tartja lényegesnek az 1014-es határozat, hogy a munkások tudásukat „bizonyos időszakonként felfrissítsék, korszerűsítsék, elsajátítsák a különböző speciális munkakörök hatékony ellátásához szükséges új ismereteket, megszerezzék, illetve bővítsék a társadalmi, gazdasági kérdésekben való jártasságukhoz szükséges politikai és általános alapműveltséget”.

Gazdag program; de mondhatnánk így is: kényszerítő program, mert csakis munkásaink tudására, ismeretére lehet alapozni a holnap technikáját, elképzeléseit. Mindez természetesen nem csupán a szakmunkásoktól követel többet, hanem a vállalatok vezetőitől is. A határozat ugyanis félieérthetet- tenül kimondja, hogy „a továbbképzés megszervezéséről, a feltételek biztosításáról elsősorban a vállalatoknak kell gondoskodniuk”.

Érdeke is a vállalatoknak, hogy erről gondoskodjék. Hiszen nem csupán gazdaságilag kell megalapozni egy-egy új beruházást, nem csupán a deviza után kell rohangálni, hogy a modern géphez hozzájussanak, nem csupán jó erős betonalap kell az új berendezéshez, legalább ennyire fontos az ott tevékenykedő emberekkel is megismertetni az újat, felkészíteni őket méltó „fogadására”.

Érdemes azt is felvetni — bár az 1914-essel még csak most ismerkedünk —, hogy a szakmai továbbképzést jó lenne „beépíteni” oktatási rendszerünkbe, mert ennek a szervezeti formái is meghatározhatják a gyakorlati eredményeket. Azzal a legtermészetesebb tudattal lépjenek ki a tanintézet, az iskola kapuin a fiatalok, hogy oda a legfrissebb ismeretek elsajátítása végett újból és újból visszatérnek.

HA VALAKI ma az átlagosnál jobban akar élni, akkor az átlagosnál nagyobb szakmai ismerettel, jobban is kell dolgoznia. Ezt szolgálja a maga módján az 1014-es határozat, amely sürget is, hiszen T— mint kimondja: „úgy kell intézkedni, hogy az új alapokra fektetett továbbképzés az 1972. év folyamán megkezdődhessen”.

Népi ellenőrök vizsgálták

Növekszik az állatfelvásárlás Nógrádi megyében

A* állatfelvásárlás helyzetéről tárgyalt a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság május 7-én, pénteken megtartott ülése. A többi között megállapította, hogy tavaly és 1971. elején a termelőszövetkezetek és háztáji gazdaságok hízó- és selejtál- lat-kínálata sokkalta nagyobb volt mint az előző években. Növekedett a tehénkivágás. A felvásárlást és a kényszervágást is figyelembe véve a tehénállomány mintegy 35 százaléka kivágásra került. Tekintve, hogy a tehénkivágás a korábbi két esztendőben is meghaladta az állomány 24

tisztázódtak a felvetett problémák. Ilyenkor sem- erőltetem a vitát, azt teszem inkább, hogy kint a szántóföldeken, a különböző munkahelyeken, vagy éppen a kertészetben váltok szót a hallgatókkal. Anniikor kevesebben vagyunk, vagy éppen kettesben, mintha bátrabbak lennének, különösen az idősebb hallgatók. Ezért választottam ezt a módszert is.

A beszélgetés ráterelődítt arra is, hogy a főagronómus miképp egyezteti össze a gazdasági és a politikai munkát? Véleményét egyszerű szavakkal. nagyon érthetően summázta:

— A gazdasági és politikai munkát egyetlen vezető sem választhatja külön. A politikai munkát végtelenül jól lehet gyümölCBÖztetni a gazdasági tevékenységben. A szeminárium, vagy mondjuk úgy, hogy a tanfolyam hallgatóit szinte meg lehet különböztetni a többiektől. Józanabbak, szemléletük sokat fejlődött. Munkájukban is meglátszik politikai képzésük, vagy fogalmazzak úgy, hogy ma már ezek az elvtársak, párttagok és pártonkívüliek alkotják a törzsgárdát is, akikre mindenkor, mindenben számítani lehet. Van Leninnek egy mondása. Így hangzik: „A szocializmus, amióta tudománnyá lett, megköveteli, hogy tudományként is űzzék, azaz tanulmányozzák.” Mi ezt széni in ári irmunkon igyekszünk valóra váltani.

Somogy vári László

százalékát, mind a közös, mind a háztáji, mind az úgynevezett kisegítő gazdaságokban lényegesen csökkent az állomány. A népi ellenőrök felhívták a figyelmet ennek veszélyeire.

A NEB-vizsga lat kiterjedt arra is, miként birkózott meg a Pest—Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat az állatok átvételével. A vizsgálat során kitűnt, hogy bár a termelőszövetkezetek többsége elégedett a vállalat tevékenységével, kifogások is voltak az átvétel elhúzódásáért. A dej- tári termelőszövetkezettől például az 1970. II. félévére szerződött 18 hízóbikát csak 1971. januárjában vették át. A késlekedés miatt egyes tsz- ek hátrányos helyzetbe kerültek. A nógrádi tsz-től például tavaly decemberben a vállalat nem vett át 22 export hízóbikát, hivatkozva exportlehetőségek hiányára. A közös gazdaság, nehéz pénzügyi helyzetében az állatokat kénytelen volt eladni a drégelypa- lánki tsz-nek, a szerződött 28 forint kilónkénti ár helyett 24 forintért. Ugyanezeket az állatokat a drégelypalánki tsz egy hónappal később 28 forintért értékesítette az Állatforgalmi Vállalatnál.

Nem volt zavartalan a hízott sertés felvásárlása sem. Tavaly mind a közös, mind a háztáji gazdaságok, egyéni állattenyésztők sertésfcrnálata növekedett, s ez folytatódott az idén is: jellemző, hogy az 1971. január—februári kínálat összességében a tavalyi év azonos időszakának négy-öt- szőröse. Ezzel az ÁUatőorgal- mi Vállalat sem átvételi, sem vágási kapacitása nem tartott megfelelően lépést. A torlódást persze előidézték indokolatlan igények, sőt „spekulációk” is: a háztáji és egyéni hústermelők zöme ugyanis előbb a szabadpiacon kísérletezett, s csak aztán fordult az Allatforgalmi Vállalathoz. A kínálat lökésszerű hullámai ezért gyakran hozták nehéz helyzetbe az átvételi helyeket, vágóhidakat De néhány községben azt is szóvá tették, hogy a vállalat „promt” szerződést ugyan nem volt hajlandó kötni — hivatkozva telepeinek túltelítettségére —, ugyanakkor szabadpiaci áron hajlandónak mutatkozott átvenni az árut.

A fogyatékosságok, hibák, kifogások ellenére a NEB az állatfelvásárlás lebonyolítását kielégítőnek találta. Javasolja mind a közös gazdaságoknak, mind az egyéni hústermelőknek, vegyék igénybe az értékesítés szervezett formáit. Éz nem csak nagyobb biztonságot nyújt nekik, de az Állatforgalmi Vállalatnak is módot nyújt, hogy a kínálatra jobban felkészülhessen.

— 0> -rMegjelenl a vadászati ' világkiállítás program ja

A vadászati világkiállítás Nógrád megyei szervező bizottsága felmérte a kiállítás látogatóinak várható igényeit. Nyolcezer darab jegyet Igényelt felnőttek számára és kétezer darabot a diákoknak. A látogatást autobusz- szal bonyolítják le, ezzel kapcsolatban tárgyalásokat folytatott a Volánnal. Egyébként a szervező bizottság 7 ezer darab sorsjegyet is igényelt a megye részére, amivel értékes jutalmakat nyerhetnék a szerencsések. Megjelent a világkiállítás programja is. Á szórakoztatás mellett gondoskodnak Magyarország vadban gazdag területeinek megismertetéséről. A kiállító országok sem akarnak lemaradni: öt földiész vadászatát mutatják be a trópusoktól a sarkvidékig. A legismertebb nemzetközi cégek vadászfegyver bemutatókat tartanak. Legnagyobb esemény, természetesen a trófea-bemutató, ahol megyénk aranyérmes agancsokkal, vaddisznó agyarakkal vesz részt.

NÖGRÁD - 1971. május 8., szombat