Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)

1971-05-07 / 106. szám

Mivel tölti munkaidejét?

A FELMÉRÉSEK izgalomba

hozlak, csaknem szíven ükottáik. Van-e izgalmasabb kérdés, van-e ami jobban foglalkoztatja ma hazánk lakosságát, mint az a nagyjelentőségű probléma, amelyről lépten- nyomon statisztikáik, felmérések készülnek: mivel, hogyan töltjük szabad időnket?

~ Ha lehet hinni a szamoknak, a szociológusoknak, a kutatóknak, a pszichológusoknak, aktkor egyre rosszabbul. Ment mit csinálunk a szabadidőnkben? Keveset járunk színházba. Keveset járunk kirándulni. Keveset járunk futballmeccsre. Keveset foglalkozunk a gyerekekkel, ~ a férjjel, a feleséggel. Keveset végzünk a családi otthonban házi munkát (tenmésizetesen a mosogatást és a n agymosást értve ez alatt). Keveset olvasunk, Keveset nézzük a televíziónak azokat a műsorait, amelyeket tanács ólnak, ezzel szemben annál többet bámuljuk a képernyőt olyankor, amikor az mások szerint elóg káros. Végtére Is, tehát nem lehet tudni, hogy mi ved töltjük a szabad időnket. Ami pedig egyre növekszik.

És azt talán lehet tudni, hogy mivel foglalkozunk munkaidőben? Mert úgy igaz, hogy az egyre zsugorodik, legalábbis elméletileg, a szaporodó túlórákat nem számolva, de álért mégiscsak ez teremti meg a szaporodó szabadidőhöz is a pénzt. Az ember úgy képzelné el a dolgot, hogy előbb megvizsgáljuk: mivel töltjük munkaidőnket, hogy aztán ennek alapján lehessen egyre több szabad időnk. Ezzel szemben a szociológusokat, a kutatókat, a statisztikusokat, a p&aieholó- gusokiat' főleg a szabad idő izgatja.

Hát. mivel töltjük a munkaidőnket?

MINDENEKELŐTT természetesen munkával. Nincs igazuk azoknak a optikusoknak, akik úgy vélekednek, hogy nálunk soha nem dolgozik senki a munkahelyén. Ez nem lehet így, végtére is azért szépen gyarapodunk, s miin- den érték forrása a munka, amint azt a szintén munkaidőben jegyzetelt politikai gazdaságtant brosúrák, Marx nyomán olyan határozottan állítják.

De...

Munkaidőben nemcsak dolgozunk, mert rengeteg olyan teendőnk van. amit csak munkaidőben. lehet elvegezni. Először is táplálkoznunk kell, s elmúltak azok az idők, amikor a dolgozó kénytelen volt papírba csomagolva magéval vinni az elemózsiát, vagy kis labaskaban az ételkőjét. Most már mindenütt van büfé, ahol, ki-ki bevásárolhat. Igaz, hogy mivel csínján kell bánni a beruházásokkal, ezek a büfék mindenütt a kelleténél kisebbek. Következésképpen: nemcsak elmegyünk a büfébe, nemcsak eszünk valamit, Hanem a kettő között álldogálunk is egy darabig. Annál is inkább, mert az eladó is dolgozik, következésképpen ő sem csupán munkával tölti a munkaidejét. Például éppen cseng a telefon...

Ha végzett a büfében, haza kell telefonálnia a szomszédba. hogy amikor jön a postás, adják át neki az otvenfordn- tos tv-előfizetéei díjat. A postás ugyanis munkaidőben jön a pénzért, csekken befizetni nem lehet, illetőleg elég körülményes a dolog.

Mégis csak tűrhetetlen helyzet, hogy aki reggeltől estig megállás nélkül dolgozik, hátrányban van azokkal szemben, akik csak bejárnak és mímelik a munkát. A rövid eszmecsere harcos elhatározással fejeződik be: ideje, hogy a gazdasági ösztönzőkön változtassanak az illetékesek az egyetlen lehetséges, igazságos módon úgy, hogy mások többet dolgozzanak, mi pedig többet keressünk.

Mire ez is megvan, elérkezik az ebédidő. Az üzemi étterembe nagyon pontosan kell menni, mert egy vállalat működésében lehetnek fennakadások, de egy konyháéban nem. Ebéd után aztán meg lehet főzni a feketét, hogy ennyi hajsza után egy kicsit felélénküljön-az ember. Efeypillanitás az ablakból a gyárudvarra ; munkaruhás emberek sütkéreznek a napsütésben. Tehetik. még maradt néhány percük az ebédidőből. Egyébként sem sietős, mert a technológián, ahol a rajzokat, a leírásokat keresték az új munkához, közölték velük, hogy Miéi néni, az irattáros légiótanfolyamon van, jöjjenek vissza majd úgy másfél óra múlva.

SZEGÉNY GYEREK közben hazaért az iskoláiból. Űjabb telefon a szomszédasszonynak: lenne szíves áthívni a koly- köt, mert a legutóbbi szülői értekezleten az osztályfőnök azt kérte, foglalkozzanak vele a szülök többet. Hát hogyne foglalkoznának, dehát munkaidő után már késő van, ha az ember hazamegy, már azt sem tudja, hogy hol áll a feje. A gyerek elég pimaszul válaszol a kérdésekre, ettől beáll a főfájás, gyerünk le az orvosi rendelőbe, Ott mások is vannak, várni ‘kell egy kicsit. Az orvos csóválja a fejét: szörnyű mennyi az ideges ember, ez a maii hajszával teli élet nem tesz jót az egészségnek. Szerencsére még másfél óra, s vége van a munkanapnak. Néhány gyors intézkedés, a többi ráér, nem ég a ház, a szocializmus felépítése egész történelmi időszak, nem szabad egy műszakban elintézni. És aztán ki lehet már tódulni a kapun. Hullára fáradva, az egéstz napi munkától.

Már annak, aki teheti. Mert a műhelyben bizony vagy százan ma is túlóráznak, megjött Mici nénj a légóról, megvannak a papírok, s a munka sürgős. Az igazgató

Együttműködnek a gyáregységek

A Zománcipari Művek hat gyáregységének — köztük a salgótarjáni tűzhelygyár — KISZ-szervezete munkájuk összehangolása érdekében kooperációs bizottságot alakítanak. A bizottság egybefogja a különböző gyárakban dolgozó fiatalok termelést segítő mozgalmait, az ifjúsági brigádok tevékenységét, kidolgozza a közöttük kibontakozó vállalati munkaverseny módozatait és feltételeit. A bizottság munkaprogramjában cserelátogatások megszervezése is szerepel. Első ízben a LAMPART—ZIM vezérigazgatóságának negyvenöt tagú, fiatalokból álló küldöttsége keresi fel a salgótarjáni gyáregységet. A vi- szontlátogatásra május 25-én kerül sor, amelynek keretében negyven tűzhelygyári fiatal utazik Budapestre.

most tart értekezletet a vezetőkkel, mert egész -i nap nem értek rá abban- a hajszáiban. • Aki azonban olyan szerencsés volt, hogy a munkaidő végén letelt a munkaideje, hozzáláthat végre a szabad idő hasznos eltöltéséhez.

És most előtte áll az egész délután. Szegény — legalábbis így tartják a szociológusok, a kutatók, a pszichológusok — tulajdonképpen nem is tudja, hogy miit kezdjen vele. Mindenesetre rohan bevásárolni, aztán -valahogy feltulekezuk a buszra, s bár mosni kellene, otthon hullafáradtoin. végdg- nyúliik a beverőn. Pihen a kiulturálatlan, fogalma sincs róla-, hogyan kell kulturáltan eltölteni a szabad időt.

Talán, ha egyszer mindenütt alaposan megvizsgálják majd a munkaidő hasznos eltöltésének lehetőségeit, 6 biztosítják is annak feltételeit, nem beszélünk majd annyit a sza- bad időről sem. Mert az igazság az, hogy aki heti negyvennégy, vagy negyvennyolc órát tolt a munkahelyén, az mindenképpen alaposan elfárad. Akármivel telik is el az ideje. Vannak bizony nagyon fárasztó tevékenységek, amelyeket azonban semmiképpen nem lehet munkának nevezni, a szó közgazdaságtani értelmében. Értéket nem hoznak létre, csak fáradságot.

EZ AZ A FÁRADTSÁG,

amelyet olyan nehéz kipihenni szabad időben. És a másik az, amire azt mondja a magyar közmondás, hogy jól végzett munika után édes a pihenés. Ilyent kívánok szívből valamennyieknek.

Pintér István

Nem árt vigyázni

Zártkörű ünnepség a Kiváló Vállalat kitüntetés átadásának napján. Ki gondolná, hogy oda nem való emberek is bekerülhetnek az ünneplők társaságába ? Az egyik meghívott vendég zsebeiből tíz, vagy tizenegy éttermi poharat szedtek elő a pincérek. Még szerencse, hogy az egyik jókedvű társaság idejében fölfigyelt az esetre. Az ..enyveskezű” azzal védekezett, hogy részeg, nem tudta mit csinál. Nem hatalmaztak föl. hogy a nevét megírjam, talán nem is lenne emberséges dolog egyetlen apró botlásáért elverni rajta a port. Tanulsága ígv is van a történetnek. Az ünnepi percekben sem árt vigyázni, nehogy valaki visszaélhessen a vendégszeretettel. amived becsületes embereket keverhet héjba.

Könnyű rátalálni, nemcsak azért, mert ő az egyetlen fekete hajú „kartársnő” a műszakban, hanem azért is, mert sokan állnak körülötte... Ilyeneket hallhat a fodrászüzletbe belépő: — Manyika dél- utános? Manyika, sokat kell várnom? — Mikor jöhetek Manyika? — De örülök, hogy itt találom!

Kicsoda hát ez a Manyika?

— Vaskor Istvánná, a balassagyarmati Fodrász Szövetkezet női fodrásza — kapom meg a hivatalos felvilágosítást az irodán. A Figaró áriáját nyugodtan átkölthetném valahogy így: Manyika itt... Manyika ott... Manyika mindenütt. .. legalábbis őt keresik, így keresik becézve, én is így találkoztam előbb a nevével, még a pesti autóbuszon. Manyikát ajánlom — mondta modern frizurás útitársnőm. A szép frizurát én is szeretem, de még inkább az újságírói kíváncsiság vezetett hozzá. Nagy dolog az kérem, ha egy nőt a nők dicsérnek. Nagyon rá kell erre szolgálni.

Manyika tupiroz, fésül, hajat vág, dauerol és fest platinaszőkétől mahagónivörö- t,g minden.színt, de még miMANYIKÁ

lyen ügyesen. Hajfestésben talán a legerősebb, vallják róla munkatársai. Frizurákban is nagyon ügyes. Valóban munkakedv és lelkesedés sugárzik róla a legforgalmasabb műszak utolsó perceiben is, fáradtságának nyomát se látni, pedig — a népszerűség nemcsak jóleső dolog, vallja, hanem olykor kifejezetten fárasztó is. Senkit se akarok elutasítani, mindenki siet, rohan és nekem csak két kezem van.

— Melyik műszakot szereti inkább? A délelőttit, vagy a délutánost?

— Délután szívesebben jövök be, mert olyankor nem kell hajnalban kelni és még az otthonomra is jut időm, kicsi fiacskámra is, aki napközis óvodás.

— Leginkább melyik frizurát szereti készíteni?

— Engem szakmailag mindegyik izgat, a nappali frizura legalább annyira, mint az alkalmi. Arcok szerint is nézem a frizurát.

— Most mi a divat?

Kulturális nevelőmunka a KISZ-ben

Nagy vitát kavart fel *

KISZ megyei végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén az egyik napiredi pont, a KISZ kulturális nevelőmunkája. Érvek és ellenérvek csaptak össze, szenvedélyes hozzászólások követték egymást. A vita a termen kívül, a folyosón is folytatódott.

Mindez azt jelezte, hogy a KISZ-munka egyik igen „érzékeny" területe a kulturális nevelés. Kevéssé kihasznált, de ugyanakkor a lehetőségek egész sorát rejtegető terület.

Jó néhány éve, hogy a KISZ kulturális nevelőmunkájának fejlődési íve megtörött. E munka azóta sem tudott egyenes kerékvágásba rázódni. A „miértekre” több ok kínálja a választ. Megfogalmazatlanok és rögzítettének azok az igények, amelyek kielégítése a KISZ kulturális nevelőmunkájától elvárható. Meghatározatlan a KISZ népművelésen belül elfoglalt helye, sok esetben nem tisztázott a művelődési házakkal való kapcsolata. A különféle szinvonaltö- rekvések egyik következményeként meggyérültek a műkedvelő művészeti csoportok. Alapvető probléma, hogy más vonalon mozognak az állami kulturális szervek és a KISZ- szervezetek, ritkán találják meg a közös hangot. A klubmozgalom, a kórusmozgalom hatásai a gyakorlatban nehezen lelhetők fel.

S egyáltalán: a KISZ kulturális nevelőmunkája a leginkább körülhatárolatlan terület. Kikerült a látószögből, esetenként kampányjelleget ölt.

Az egyik legfőbb igényként fogalmazódott meg: a kulturális nevelőmunkát a KISZ állandó napirendjén kell tartani. Fel kell számolni a gyakorta tapasztalható elszigeteltséget, helyre kell állítani a kapcsolatot az állami kultúrál!« szervekkel — akár

megyei szintű kezdeményezéssel is. S ami már elsősorban a KISZ-t .érinti; lényeges javításra szorul a kulturális felelősök felkészültsége.

A szellemi ébrentartás legkülönfélébb módjainak alkalmazására nyílik lehetőség. Az egyik nagyszerű lehetőség éppen a film. A rendelkezésre álló ifjúsági témájú alkotások azonban sokszor nem jutnak el a fiatalokig: kevés a filmklub, és kevés a bátorság a kezdeményezésben. Viszonylag ritkán fordul elő például, hogy egy-egy ifjúsági témájú film rendezőjét vitára hívnak a fiatalok, pedig legtöbbször csak a meghíváson múlik...

Korántsem kiaknázott terület a képzőművészet sem. A fiatal képzőművészek összefogása, műveikből akár járásonként is egy-egy tárlat rendezése nagyszerű eszköze lehetne a képzőművészet megszerettetésének, megértetésének. A fiatal tehetségek ösz- szefogásában általában véve is sok a teendő.

Több esetben joggal ad okot panaszra, hogy a KISZ ■ kulturális megmozdulásai nem kapnak elég támogatást. Szélesebb fórumra lenne szükség — nemcsak a jó tanácsoknál, hanem akkor is, amikor a konkrét tetteken a sor.

Szinte állandó ütközési pont az eszközös ellátottság. A fiatalok véleménye szerint az eszközös ellátottság több évvel az igények mögött marad, a művelődési intézmények viszont a jelenlegi lehetőségek kihasználatlanságával érvelnek. Arra kell törekedni, hogy a fiatalok minél tömegesebben éljenek az adott lehetőségekkel — anélkül persze, hogy a KISZ művelődési intézménnyé „profllozódna” —, ugyanakkor viszont a művelődési intézmények olyan lehetőségeket kínáljanak, amelyekre valóban „bemennek” a fiatalok.

A KISZ kulturális nevelő- munkájának egyik nagy gondja, hogy huzamosabb ideig kevesen vesznek részt a kulturális munkában. Rendkívüli fontosságú a mennyiségi részvétel, ám elgondolkodtató tény az is, hogy komolyabb ifjúsági kulturális találkozókat évek óta nem sikerül összehozni a megyében, s az országos rendezvényeken a megye igen kevéssé produkálja magát. A kulturális megmozdulások résztvevőinek számszerű növelése idővel „kitermeli” a nívóbeli emelkedést is.

Nógrád megye jellegzetes palócvidék. A megyei sajátosságok, hagyományok azonban kevéssé hangsúlyozottak, nem eléggé karakteres a KISZ kul- turmunkája, népművelő tévé* kenysége.

A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség idén tartja VIII. kongresszusát. A kongresszus közeledte nagyszerű lehetőséget kinél a kulturális nevelőmunka fellendítésére; Az ifjúsági együttesek alapos felkészítését követően ifjúsági kulturális hetek rendezésével, színes, kulturális napokkal, érdekes alapszervezeti kezdeményezésekkel, sok önálló programmal az elkövetkező hónapok alatt nagy lépést lehet tenni ezen a téren.

A cél mindenképpen az,’ hogy a kulturális nevelés legkevésbé se legyen a KISZ- munka holtsága, a működési területek perifériája. Ellenkezőleg, az állami kulturális szervek, sőt a gazdasági egységek és szervek segítő társulásával s az ifjúságpolitikaihatározat nyújtotta plusz kit aknázásával egyre erőtelje-' sebben járuljon hozzá ahhoz; hogy a KISZ mind többet esi jobban tudjon produkálni.

Sz. M,

J\léqy film a fiatotokról

önkéntelenül is feltűnt a rendszeres mozüátogatóknak, hogy a November 7. Filmszínházban az elmúlt három-négy hét során vetített magyar filmeknek — Kitörés; Sárika, drágám; Staféta; Horizont — van egy olyan közös sajátossága — napjaink ifjúsága egy- egy rétegének ábrázolása —, amely szinte filmciklussá fűzi össze őket. Mintha egy ifjúsági fesztiválra készültek volna a filmek alkotói — Bacsó Péter, Sándor Pál, Kovács András és Gábor Pál — annyira egy időben fogtak hozzá a forgatáshoz, illetve a filmforgalmazás telitalálata, hogy e négy filmet majdhogy— Lépést tartunk a tv-böl, divatlapokból ismert frizurákkal, de még akad konty is bőven.

— Manyika gyors, mint a tnüám; — szól a beszélgetésbe egyik vendége. Ehhez nagyon összehangolt kis kollektíva is kell — mondja Manyiba.

— Még nem versenyzett soha?

— 1964-ben megyei második lettem. — Amíg beszél, fürgén jár a keze, kedvesen nyugtatja a türelmetlenke- dőt, udvariasan érdeklődik egyik beteg vendége után. Festéshez készül elő és közben állandóan, kedvesen cseveg, „jóízűeket kacag” női dolgokon, így összegezhetném a témát...

Pálinkás Elemér, a szövetkezet elnöke pedig így foglalja össze a vezetőség és a kartársak véleményét: „Manyika kitűnő szakember, nagyon lelkiismeretes, egyik nagy erőssége szövetkzetünk- nek”. A fiatal fodrász tanulólányok is csak nyernek, ha példaképül választják: rendet, pontosságot, figyelmességet, emberi kedvességet — szakma iránti szer etetet tanulhatnak tőle.

Elekes Éva

nem közvetlenül egymás után láthattuk.

A neves, a közéleti problémák iránt érdeklődő, nyílt, őszinte hangú filmrendezőknek ismert alkotók legújabb filmjei társadalmi, morális problémákat feszegetnek: a Kitörés a gondolkodni akaró fiatal munkás és az értelmiség, a vezetők és a beosztottak viszonyát elemzi, a Sárika, drágám és a Staféta — noha más-más közegben — a generációs kérdést, a nemzedékváltás ellentmondásait, a példakép, az ideál szerepét kutatja. A Horizont alkotóját, a tizenéves — tanulni nem, de dolgozni szerető —, a szüleik vágya szerint hivatalnoknak szánt fiuk problémája foglalkoztatja.

Bacsó Péter és Gábor Pál munkásközegben, a gyárak világában, Kovács András az „életre készülő” bölcsészhallgatók, leendő és aktív pedagógusok között — bár a „bölcsészkari levegő” Bacsó Péter filmjében is jelen van — járatta a kitűnő operatőrök által kezelt felvevőgépet. (Külön érdekesség, hogy a négy film közül kettőt-kettőt —, a Kitörést és a Horizontot Zsombolyai János, a Stafétát és á „Sárikát” Ragályi Elemér fényképezte.) Kissé különös világba vezeti nézőit Sándor Pál: az anyagi zavarokkal küszködő, pályakezdő filmrendező és az egyedül élő, veterán nagynéni alkalmilag felújított kapcsolata a film témája.

A négy filmnek nincs hagyományos értelmű története, érdekfeszítő, látványos cselekménye. Gondolatokat kívánnak közölni, ébreszteni, szemléletüket a tenniakarás, a társadalmilag hasznos cselekedet elismerése, igenlése, a cinizmus, a lelki tunyaság, a megalkuvás, a haszontalan cselekvés egyértelmű elítélése jellemzi. Egyik sem végződik happy and-el, a főhősök kapcsolatának, szerelmének útjába valós problémák — mű-; vettségbeli különbségek, más-j más életszemlélet, eltérő élet-; célok — állnak.

A filmek életközelségét h nagyszámú amatőr szereplő-; gárda, a sok új arc még in-i kább fokozza. A jó szemmel választott elsőfilmes szerep-; lök közül a legjobb benyo-j mást a nézőkre a Kitörés egyik főhősét formáló — balassagyarmati — Lendvai Katalin tette, de elismerést ki-j véltóan szerepelt Bencze Ilona a Stafétában, valamin ti Fried Péter a Horizont „Ka- reszaként”. Sándor Pál, a film számára is felfedezte a „Ki1 mit tud?”-ból és a Vígszínház színpadáról ismert Kern Andrást, aki az ifjú titán filmrendező szerepében nyújtott kitűnő alakítást. Partnereként Patkós Irma — a harmincas évek operettprimadonnája — formálta életre — sután, da teli bájjal — Sárikát.

Jó szándékú, érdekes film valamennyi, de egyik sem emelkedik alkotójának eddigi színvonalára, netán fölé je.' Ennek oka, hogy rutinnal készült filmekről van szó, amelyek egy-egy figurája, alaphelyzete túl mesterkéltnek, tűnik — elsősorban a Kitörés néhány jelenete —, a megoldás — különösen a Horizontban —, keveset mond.

Ezekben a hetekben sem kasszasikerű filmekkel jelentkezett a magyar filmgyártás.' Spontán érdeklődésre aligha számíthat e négy film, pedig művészi ereje, társadalmi ih- letettsége azt kívánná, hogy minél többen lássák, elsősorban a fiatalok közül, akikről véleményt kíván formálni.' Olyan filmek ezek, amelyek szinte kínálják a vita lehetőségét, a közös, felnőttek és ifjabbak véleménycseréjét: Akikor érik el igazán céljukat; ha mondanivalójuk —, ha szükséges, ilyen segítséggel — el is jut a legszélesebb rété-; gekhez.

Csongrády Béla

NűGRÁD — 1971. május 7„ péntek