Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)
1971-05-07 / 106. szám
Nógrád vendégei Sír a vállalat Nguyen Cong Hoa A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségével érkezett Budapestre Nguyen Cong Hoa, az ottani szak- szervezet alelnöke. Utazása célja, hogy részt vegyen a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusán. Nguyen Cong Hoa néhány nappal ezelőtt sok más nemzet képviselőivel együtt Nógrád megyébe is ellátogatott. Hanoiban él és dolgozik. Vidám, jókedvű férfi, aki nemzetére jellemző udvariassággal válaszol a kérdésekre. — Hányadszor jár Magyar- országon? — Most először látom az önök országát, őszintén örülök neki, hogy eljutottam ide. Bfeső utam vendégként, egy szakszervezeti küldöttség tagjaként Nógrád megyébe vezetett. Benyomásaim rendkívül kedvezőek, nem az udvariasság mondatja' velem, de a magyarok nagyon vendég- aaesetőek. _ Bár egy várost, vagy m egyét egy nap alatt megismerni nem lehet, mi az, ami leginkább megragadta Salgótarjánban? — Ami az idelátogató idegennek legelőször szemébe tűnik, az Salgótarjánban a sok-sok építkezés. Egymás után emelkednek az új házak, Nógrád megye székhelye nagyon szép város. A vietnami vendég a továbbiakban megjegyezte: — A mi számunkra nagy öröm, hogy a munkások a «gyáriakban és az egész város iiennyire lelkesen készült a ■unka ünnepére. Olyan feliratot is láttam, amely békét követelt Vietnamnak. Ha egy vietnami ellátogat az önök országába, mindig érzi, hogy abban a harcban, amelyet mi folytatunk, nem agyunk egyedül, mert barátok állnak mellettünk. Ezúton is forró üdvözletemet küldöm Nógrád megye valamennyi lakójának. A vendégek Nógrádban meg_ ismerkedtek forradalmi hagyományainkkal is. Sok-sok kérdés hangzott el a tizenkiien- ces harcokkal és Nógrádi Sándor partizán múltjává! kapcsolatban. A vietnami küldöttek ezt külön nagy- nagy érdeklődéssel hallgatták. — A mi hazánkban, Vietnamban nagy szerepet ja; szik a partizánháború. Ezért tett ránk mély benyomást az a küzdelem, amelyet évtizedekkel ezelőtt a magyar partizánok vívtak itt, a nógrádi hegyek között. Joggal lehetnek büszkék ezekre a szép hagyományokra. — Nguyen Cong Hoa elvtárs milyen benyomásokkal utazik vissza, a kongresszusra? — »feg egyszer ismétlem: nagyon örültem, hogy eljöhettem az Önök megyéjébe, megismerkedhettem az üveggyári munkásokkal, láttam azt az építő munkát, amely Magyarországot jellemzi. Azt kívánom, hogy továbbra is így épüljön, szépüljön a megye és Salgótarján. Búcsúzóul megemlítenék egy vietnami közmondást; „Ha gyümölcsöt szedsz, ne feledkezzél meg a fa ültetőiéről sem”, önöknél is régi, harcos múltból gyökeredzik az a szép jelen, amely ezekhez a sikerekhez vezetett. Hasszán NfedzsM Hosszon Msdgstd sok ezer kilométerről, Irakból érkezett Magyarországra. Ott, egy vidéki városban, Muszilban él, egy nagy textilgyárban dolgozik. Hazája szakszervezeti küldöttsége tagjaként vesz részt szakszervezeteink budapesti kongresszusán. Ahogy elmondta, nagyon meg akar mindent figyelni és jegyezni, hogy honfitársainak hírt adhasson életünkről. — Sokfelé utazott mát'? — Most, először hagytam el Irakot, hogy Budapestre utazzam. Első benyomásként az a nagy-nagy vendégszeretet fogott meg, amely Önöket, magyarokat annyira jellemzi. — A Nógrád megyében tett látogatásán a programból önt leginkább mi érdekelte? — Nagy figyelemmel hallgattam a megyéről, a városról, az itteni emberek életéről, munkájáról szóló tájékoztatót. Mivel én is gyárban dolgozom, leginkább az öblös- üveggyárban tett látogatásnak örültem. Megbecsült emberek itt a munkások, ezt tapasztaltam. — Salgótarjánban a sok-sok új között, amit látott, mi volt az, ami leginkább szembetűnt? — A különbség a régi városrész és az új városközpont között. Remélem, az életben eljutok még Magyarországra, Önökhöz is. Azt kívánom, hogy a következő alkalommal még szebb •»árost lássak viszont. A vendégek részt vesznek a magyar szakszervezetek kongresszusán. Minden bizonnyal soka* látnak, tapasztalnak, sok-sok új benyomással távoznak hazánkból. Reméljük, a szép emlékek között tartják számon Nógrád megyei látogatásukat is... Osateri Erzsébet Megyénk egyik teKBajáto- sabbam fejlődő termelőszövetkezete az ipolyvecei. Fél évtizede naég szegények voltak, sokat vitatkoztak. Az üzemen belüli ellentétek annyira kiéleződtek, hogy a legszükségesebb munkáit sem végezték eL Ma a megy e egyik leggazdagabb termelőszövetkezete. A tagok egy tízórás munkanapra 122 forintot keresnek. A gazdálkodást tudományos alapra helyezték, a tagokat, a tsz vezetőit a magabiztosság jellemzi. Ilyen termelőszövetkezeti üzemben természetes, hogy a munkát mindennél előbbre valónak tartják, azt a megjelölt határidőre pontosam. elvégEáik. Közös és háztáji legutóbb, egy beszélgetésen, amelyen ott volt Tóth József, a tsz elnöke. Deme Lajos, a párttitkár, Kormosói István, a községi tanács titkára, egységes álláspont alakult ki: a község lakosságának többsége a tsz tagja, ma már életüket a közös gazdaság nélkül nem tudják elképzelni. A közös állatállománya szép. Meglátszik rajta, hogy a községben hagyománya vám a szarvasmarha-tartásnak. Az állatok létszáma nem magas, mindössze 252. Ebből a tehén 105, egy tehénre jutó 2.5 ezer literes fejési átlaggal, ez sem magas, de dltt még nagy lehetőségek rejlenek. Ez az állattenyésztés gondoskodik a tagok tejellátásáról. „Előállítja” a közös gazdaság számára kifizetődő évi hatvan bízott marhát, amelyből épJanuár óta érvényben van, hónapról hónapra fokozódó mértékben hat a gazdasági szabályozók új rendszere. Korai lenne még e rendszer működése kapcsán a tapasztalatokról — a negatív és pozitív előjelűekről egyaránt — szólni. Idő, s a rendszer gyakorlati működtetése szükséges ahhoz, hogy kiderüljön, mi szorul finomításra, tökéletesítésre, sőt, esetleg változtatásra. A fogadtatásról azonban már beszélhetünk, mert erről bőséges, bár eléggé egyhangú ismeretanyag vall. Persze, a címül választott gond, ami egyben a fogadtatást is kifejezi — sír a vállalat —, nem intézhető el azzal, hogy minden újat szokni kell, minden változást ideig-óráig kétkedés foga-d. A gazdasági szabályozók új rendszere — s ezt minden esetben hangsúlyozni kell — nem vállalhat magára olyasmit, aminek teljesítése képtelenség. Nem oldhatja meg egymaga és rövid idő alatt a termelőegységek, az iparágak, ágazatok problémáit. E problémák fokozatos megoldásának egyik fontos eszközeként azonban jobb, célratörőbb, a vállalati és népgazdasági érdekek összhangját jobban elősegítő, mint a korábbi gazdasági szabályozók alkotta rendszer volt. A vállalatok többsége hajlamos arra, hogy csupán azt ragadja ki a szabályozók változásából, ami többleterőfeszítést, nagyobb munkát követel, így például a kedvezményes mértéket meghaladó átlagbér-emelkedés progresz- szív adóztatását, vagy a beruházási hiteleknél a jövedelmezőségi minimum megemelését. Félkarú mérleg ez így, persze, hogy féfeebiHesí* Hiszen rakni bell a másik serpenyőbe is, mert van mit. így — a többi közölt — a gazdaságosan exportáló vállalatok többletjövedelmét, az iparágnak nyújtott álfctrní visszatérítés segítségével, a termelői árak kedvező rendezését jó néhány ipar-területen, a vállalatok közötti eszközátadás megfcöny- nyítését s6b. Reális képet üttiat csak akkor kaphatunk, ha mindkét serpenyőbe bekerült az, ami odatgaló. Tételezzük fel, hogy ez megtörtént. Mit állapíthat meg a vállalat? Elsősorban azt, hogy az állam — a gazpen a közöl napokban vittek dl Olaszországba és Nyu- gait-Németországba 34 darabot. Jószág azért maradt még az udvarokban is. Saját szükségletükre baromfit és sertést tartanak a tagok. Ez utóbbi említésre méltó. Az anyakocák száma 120, szaporulatából kielégítik a környék igényeit. A tsz vezetősége a háztáji sertéstartást segíti. Fizeti az állatorvost, az állattenyésztőt, a pásztort. ad takarmányt, tápot. — mindent, ami szükséges az állat felneveléséhez. Ebben is teljes az egyetértés a községben. Szamóca, burgonya Ezek után jogos a kérdés: miből van az a biztos jövedelem, amelyre a közös gazdaság mindenkor számíthat? A tsz-tagok, egyetértésben a vezetőséggel, néhány észtén- dőviel ezelőtt, a nagy szükségben úgy határoztak, hogy a szegénységből a kivezető út nem lelhet más mint a szamóca- és vetőmagburgonya termesztése. Ez az a jövedelemforrás, amelyre mindenkor biztosan számíthatnak. A legutóbbi terwtárgya- ló közgyűlésen abban egyeztek meg, hogy szamócából az idén 2 ezer 700 mázsát értékesítenek, .burgonyából pedig 8 ezer 400 mázsát. Madasági szabályozó eszközök szigorításával — fokozódó mértékben érvényt szerez a hatékonyság elvének; a többet csak nagyobb teljesítmény fejében adja. Több hitel — gyorsan megtérülő vállalati beruházások; nagyobb jövedelem — a termelékenyebb, a létszámmal takarékosabban bánó munka ellenében; bővebb fejlesztési források —, ha azok összhangban állnak a népgazdasági célkitűzésekkel. Ilyen és hasonló egyszerű gondolatpárokat állíthatnak fel a vállalatoknál az új gazdasági szabályozó eszközök tanulmány ozása, várható hatásuk elemzése után. Az új gazdasági szabályozó eszközök bevezetése miatt hulló — képletes — könnyek egy része nem több, mint a szokásos siránkozás, az egykori tervalku hagyományának továbbélése, a próbától való félelem, az erőfeszítés miatti tartózkodás. Forrásai legtöbbször a tehetség és rátermettség hiányában, a szervezetlenségben, kapkodásban, a rugalmas termelési szervezet kialakításának elmulasztásában kereshetők, s találhatók meg. E magatartás hordozói azok, akik a népgazdasági tervet, s a gazdasági szabályozó eszközöket igyekeznek szembeállítani, mondván, a központi akarat és a „piac” nem fér össze. E botcsinálta fölfedezők végül is oda jutnak, hogy „lazítani kell a szabályozók szigorán”, mert máskülönben nem teljesülhet a központi akarat tervbe öntött része. Az ilyesfajta fölfedezésekkel persze lépésnyit sem juthatnak sehol előre, hátra azonban könnyen. Mert éppen abban van a siránkozás veszélye, hogy demoralizál, lefogja a cselekvésre mozduló kezeket, megbénítja a megoldást szorgalmazó gondolatokat. Amermjme igaz az. amiről föntebb írtank, annyira való az is, hogy nemcsak krokodilkönnyek hullanak az új helyzet miatt. A vállalatok észrevételeinek, panaszainak egy része megalapozott, jogos, így például — mat itt is csak jeizésnyi példákra van helyünk — az új gazdasági szabályozó eszközök alkotta rendszerben sem megnyugtatóan megoldott — bár difiegyon íb üzlet, amennyiben a meghatározott mennyiséget meg is termelik. Megtermelnek ennél többet is. Az ipolyvecei tez-ne ez a jellemző. És ez a legfőbb biztosítéka a magabiztosságnak, a jó jövedelemnek, a gazdaság további korszerűsítésének. Naigyon göröngyös volt az út, amíg idáig jutottak. A tévedések elkerülése végett a szamócatenmesztésinek nincs nagy hagyománya a községben. Valamikor 20—30 négyszögölön termesztett egy magános, akihez a fővárosból kiskereskedők jártak a gyümölcsért. Jól megélt belőle. A tez-nek a szamóca termesztéséhez ez adta az alapötletet. Önállóan, felelősséggel Azzal folytatták, hogy 120 holdat jelölitek ki szamócás- nak és megszervezték annak művelését, szedését. Munka- igiényes növény és nagyon rövid idő alatt kell leszüre- teini. Igaz, részes műveléssel végzik. Megfelel a közösnek, megfelel a tagoknak is. De a dolog lényege mégis abban van, hogy az év elején a vezetőség minden taggal megállapodásit ír alá, amelyben részletezik a tsz-tag egész évi kötelezettségét, valamint renciálási törekvések tapasztalhatók — a nagy eszközhányaddal dolgozó vállalatok alapképzése; a beruházási hitelpolitika nem eléggé érzékeny azokra a fejlesztésekre, amelyek közvetett módon ter- melékenységnövelőek, hanem a közvetlenül kimutatható eredményhez ragaszkodik; a forgóalap-juttatások rendezése ugyan befejeződött, de ennek során nem érvényesült eléggé több területen a tevékenységi kör sajátossága stb. Anélkül, bogv lebecsülnénk a vállalatok jogos panaszait, — mert érdekes módon ilyen helyeken nem sirámokat, hanem érvelést, és a jobb megoldások keresésének lehetőségét — hallani! —, szükséges leszögezni: aligha lenne okos cselekedet elhamarkodottan változtatásokat, végrehajtani a gazdasági szabályozó eszközök alkotta rendszeren. s annak elemein. A termelő vállalatok a legjobb tudói annak, hogy niás dolog labor- vagy kísérleti műhely szinten megalkotni egy terméket, technológiát, s megint más azt sikerrel átvezetni a folyó termelésbe. Némi leegyszerűsítéssel élve, ugyan, de nagyjából hasonló a helyzet a gazdasági szabályozó eszközök alkotta modellel is. A modell gyakorlati próbájára van szükség ahhoz, hogy az erősen súrlódó felületek szembetűnjenek, hallhatóvá váljanak a csak recsegve forgó fogaskerekek, s megállapítható legyen az „erőátvitel", azaz a szabályozó eszközök keltette hatás. Ami persze nem azt jelenti, hogy a kellő tapasztalatok megszerzése. a modell szükséges bejáratása után késlekedhet a cselekvés, a szükségessé váló finomítás. Most készülnek a vállalatok közép távú — ótéves — tervei. A gazdasági szabályozók egésze jó alapot teremt ahhoz, hogy e tervek reálisak, megalapozottak, azaz végrehajthatók legyenek. Mert nem arról van szó, hogy e szabályozó eszközök ellenére kell produkálnia a vállalatoknak, hanem arról, hogy ezeket az eszközöket fölhasználva, s egyben tökéletesítésüket is szorgalmazva, a gazdálkodás tapasztalataival és — eredményeivel. igái szembeni kötelezettségét is. Aki a vállalt megállapodást megszegi, ,azt a kedvezmények megvonásával büntetik. Beszéltünk tsz-tagok kai. akik úgy nyilatkoztak, hogy nekik ez a rendszer teljes önállóságot biztosít. Tudják mi a kötelezettségük, tudják mi lesz a jövedelmük és ez biztonságos számukra. A munkarendszer kedvezően tükröződik a községet körülvevő termőföldeken. Mint a kísérleti telepen, gondosan műveltek a dűlők mindenütt. A nagy értékű burgonyát kapálni lehet, olyan szépen fejlett. Saját erőből Ipolyvecén azt a tanulságát szűrhettük le. hogy a helyi körülményekhez, a munkaerőhöz igazodva, megfelelő ösztönzők életbeléptetésével kiváló eredményeket lehet elérni. Ilyen körülményeik között megoldható a fejlesztés is. Saját erőből új műhelyeket építenek. Tizenkét új gépet vásárolnak, ezek között bungonyakom- bájnt. ültetőt. MTZ 50-es traktorokat. Végső soron gépesítenek minden lehetséges munkafolyamaltot és ezt saját erejükből teszik. Az ipolyvecei tsz a lehető legiobb példája annak; a tudomány, a hozzáértés, a munkakedv összpontosításával. hogyan lehet eredményes nagyüzemi gazdálkodást folytatni. B Gy. Solt vita — bevés eredmény A negyedik ötéves tervben Nógrád megye építési igénye tízmiiliárd forint, s ez 85 százalékkal több mint a harmadik ötéves terv tényszáma volt. Körülbelül egymilliárd forint értékre nincs vállalkozó, nincs kapacitás. Pedig a lakásokra, az ipari, mezőgazdasági üzemi épületekre és az iskolákra szükség van. Miért nem vállal többet cs miért nem dolgozik jobban és gyorsabban az építőipar? — Akadozik az anyagellátás és főleg nines elegendő munkás — hangoztatják az állami és a tanácsi építőiparnál is. Ezt a választ halljuk, amikor a vállalat vezetőit a megyei feladatok teljesítéséről számoltatják be, és létszámgondokra panaszkodnak az építésvezetők, a munkavezetők is, ha lemaradnak a teljesítéssel, ha határidő-hosszabbítást kérnek. Nem kételkedünk, hiszen jól tudjuk, hogy megyénk építőipara az utóbbi években létszámhiánnyal küzd. Az is igaz, hogy egyszer nincs betonkavics, máskor a víz-, vagy a fűtésszereléshez kevés az anyag. De azt se lehet tagadni, hogy egyik-másik építkezésen nem takarékoskodnak a munkaerővel, nem jól gazdálkodnak az anyaggal. Vajon nem ellentmondás ez, vajon ésszerű gazdálkodással, céltudatos munkával nem lehetne előbbre jutni? A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat a következő öt évbén 277 fővel akarja munkáslétszámát növelni. Ezt sokan keveslik, mert a feladatok sokkal nagyobbak. Viszont több körülmény arra utal, hogy 277 fővel sem lehet a munkások számát növelni. Ezért megalapozatlannak, sőt veszélyesnek tartjuk azt a szemléletet, hogy a feladatokat főleg létszámnöveléssel akarják megoldani. Az Állami Építőipari Vállalat vezetői üzemi újságjukban részletesen ismertették a vállalat negyedik ötéves tervét. Építőipari termelékenységüket 1970-hez viszonyítva 27,1 százalékkal akarják növelni, ezzel a többlettermelés 56 százalékát termelékenységgel érnék el. Hogyan, milyen módszerekkel? A műszaki színvonal emeléséről, új korszerűbb technológia alkalmazásáról, a munkaerő és a technológiai folyamat jobb megszervezéséről elég sokat vitáznak, de a munkahelyeken eddig kevés előrehaladás tapasztalható. ^faaekae^; NÓGRÁD — 1971. május 7„ péntek 3 Mészáros Ottó Szükségben született jólét
