Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)
1971-05-30 / 126. szám
Egyesülés vagy társulás? A z első társulásokat jó néhány évvel ezelőtt, országosan is az elsők között hozták létre a nógrádi termelőszövetkezetek. Építőbrigádokat, majd közös vállalkozásokat alakítottak és állatszállásokat, gépjavító műhelyeket, lakásokat építettek maguknak. Mert az épületekre szükség volt, az Építőipari Vállalat igyekezete meg kevésnek bizonyult a gyors és pontos munkához. Később szinte gombamódra szaporodtak Nógrádban az építőipari brigádok, vállalkozások. Tavaly már hét jelentősebb építőipari vállalkozás és negyven építőbrigád dolgozott. A vállalkozások több mint 1200 embert foglalkoztattak és 172 millió forint értékű munkát végeztek falun. Az építők példája, úgy látszik, ragadós volt. A mezőgazdasági üzemek egyre inkább összefogják erőiket, összeadják pénzüket az eredményesebb és jövedelmezőbb gazdálkodás, a falusi ellátás és szolgáltatás javítására. Az érsekvadkerti és a lit- kei sertéshizlaláshoz társuló gazdaságok a húsellátás javításéra vállalkoztak. Évente mintegy 15 ezer hízósertést küldenek piacra, lényegesen többet mint eddig. A szövetkezetek közös elhatározásából született a Dél-nógrádi Gépjavító Vállalat, így jöttek létre a vízgazdálkodási és talajvédelmi társulások, az AGROLABOR, a DRO- GXTNION, a gyógynövénybegyűjtő és -feldolgozó közös vállalkozás. Viszonylag lassan lelt otthonra Nógrádban a szövetkezeti társulás gondolata, de az együttműködés eddigi tapasztalatai kedvezőek. A társulások többségében megoldották azokat a feladatokat, amelyekért a mezőgazdasági üzemek létrehozták e közösségeket. Segítették a helyi lehetőségek kihasználását, az eddig elhanyagolt tartalékok feltárását és enyhítették a foglalkoztatási gondokat a mezőgazdasági üzemekben. Aztán azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, amit Litkén, Ludányhalászi- ban vagy Egyházasgergén a sertéshizlalásra társult üzemekben mondottak. A gazdálkodás ilyen összehangolása gyorsabbá teszi a kis szövetkezetek fejlődését, gyarapodását. Erőteljesebben nő az árutermelés, a társult szövetkezetek jövedelme. A visszapillantásnál azonban jól láthatók a gondok is, amelyek akadályozták és sok helyen ma is útját állják a társulások további szélesítésének. A szövetkezeti vezetők egy része még most sem barátkozott meg egészen az együttműködéssel, önállóságukat féltik, sajátos szövetkezeti érdekeltségüket hangsúlyozzák és többnyire meggondolják magukat a végső döntés előtt. Az is igaz volt, amit a szövetkezeti szakemberek egy része hangoztatott: az érvényben levő közgazdasági szabályozók sem ösztönözték túlságosan a közös sző-; vetkezeti vállalkozások létrehozását. De ami legsúlyosabban esett latba a döntések előtt, az kétségkívül a pénz volt. A nógrádi szövetkezetek többsége mostoha viszonyok között dolgozik és nem rendelkezik fölösleges pénztartalékkal. Sok esetben gondot okozott a társulás megalapításához szükséges tőke előteremtése is. Bizonyára ezeknek is része volt abban, hogy hosszú ideig csak egészen kevés szó esett a társulásokról Nógrádban. Sokan azt tartották, hogy a mostoha viszonyok között gazdálkodó termelőszövetkezetek nehéz helyzetének javítása a kis szövetkezetek egyesülésében rejlik. Az egyesült termelőszövetkezetek közül jó néhány (Ka- rancslapujtő, Ludányhalászi, Cered) valóban megindult a fejlődés, az eredményes gazdálkodás útján. Bebizonyosodott azonban az is, hogy az elhamarkodott, indokolatlan és megalapozatlan szövetkezeti egyesülések csak a gondokat és a veszteséget növelték. Ezért a szövetkezetek gazdasági erősítésének, továbbfejlődésének sokkal inkább járható útja a kis szövetkezetek társulása, egy-egy termelési folyamat megvalósítására. Maguk a termelőszövetkezeti vezetők, a tagok gyűjtöttek ilyen tapasztalatot. Ezt erősítette meg a közelmúltban megtartott ülésén, az MSZMP megyei végrehajó bizottsága. Az együttműködésben rejlő lehetőségek ésszerű kihasználását a szövetkezetek egész sorában tervezik. Elképzeléseik szoros összhangban vannak a megyei közép távú fejlesztési tervekkel, a negyedik ötéves terv feladataival. A pásztói járásban marhahizlaló telep létrehozásán dolgoznak. Néhány gazdaságban bárányhizlaló telepek létrehozását tervezik. Nyilvánvaló, hogy jelentősen javulna az iparmedence, egész Nógrád megye tejellátása, ha a szövetkezetek társulásában mielőbb megépülnének a tervezett tejpalackozó üzemek. Zavartalanabb lenne a hús- és kenyérszállítás is, ha a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok és a fogyasztási szövetkezetek együttműködve, közös vállalkozásokat hoznának létre. A tervezgető«, a készülődés közepette sem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy csak olyan társulás létrehozása célszerű, amely korszerű körülmények között dolgozik. Olyan termékeket állít elő, amelynek piaca van és jövedelmet hoz a szövetkezetnek. A területi szövetségek a jövőben is sokat tehetnek azért, hogy együttműködjenek és a céloknak megfelelően tevékenykedjenek. Korszerű áruk tömegével segítsék az ellátás javítását, s teremtsék meg az anyagi lehetőségét a társult szövetkezetekben a mezőgazdasági termelés további növelésének. Vincze Istvánná Kemény leckét Hosszú Idő után végre lezárták az ügyet. A nőtincsi termelőszövetkezet volt elnöke, Madácsy László, elment a községből. Távozását azzal szépítette, hogy a tsz-közgyűlésnek felmondó levelet küldött. Ez viszont semmit sem változtatott a helyzetén. Akár elküldte a levelet, akár nem, a tagság mondott fel neki. Sajnos, a tagok későn cselekedtek. Amit ezen a közgyűlésen határoztak, azt előbb kellett volna megtenniük. Elment az elnök Azt mondják a nőtincsi emberek, hogy őket a tsz megalakulása óta kíséri a balszerencse. Nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket az előző tsz-elnök sem. Akkor, a járásiak javaslatára elfogadták Madácsy Lászlót, aki még nagyobb csalódást okozott. Hárommillió forint veszteséggel zárták a múlt évet, az elnök hibájából. A mőtincsieknek ezzel az álláspontjával vitatkozni kell. A közmondás is azt mondja: minden ember a maga szerencséjének kovácsa. Ha Nőtincsen az elmúlt tíz esztendő alatt nem boldogultak a lehetőségeknek megfelelően, akkor azért a tagokat éppen olyan felelősség terheli — ha nem nagyobb — mint a vezetőket. Mert ki a termelőszövetkezet első számú gazdája? Érthetetlen, de a történtek alapján úgy tűnik, Nőtincsen ezt nem tudták, vagy nem akarták tudni. Pedig valójában jól ismerik a jogokat. Mikor Madácsy már nem volt jelen, a tsz vezetősége olyan szenvedélyes hangú gyűlést tartott, hogy az ember azon gondolkodott: hogyan lehetett ezeket az embereket csődbe vinni? Sajnos, csak akkor lettek szenvedélyesek, harcosak, amikor már késő volt, és nem kellett tartaniuk az elnöktől. De csendben voltak a tagok is. Most, a legutóbbi közgyűlésen Hébel József, a veterán harcos, keményen, félreérthetetlenül mondta el, hogy mi a tagok véleménye a volt vezetőről. Ennek a felszólalásnak is az volt a szépséghibája, hogy későn hangzott el. Nem akkor, amikor még segíthetett volna. Magukra találtak Nőtincsen megvan a lehetősége a jó gazdálkodásnak. A legutóbbi közgyűlésen maguk a jelenlevő tsz-tagok mondták el: a föld, ha gondosan bánnak vele, jó terméssel hálálja meg. Az emberek értenek a paraszti munkához, dolgozni is szeretnek. Mi kell még? Mennyivel alább- való nép a nőtincsi, mint a szomszédbeliek. Semmivel sem. Mégis azok boldogulnak, a nőtincsiek pedig nem. A napokban megtartott közgyűlés egyszer és mindenkorra véget kívánt vetni ennek az állapotnak. Ha késve is, de magára talált a tsz tagsága. Menesztette azt az öntelt, másokat semmibe vevő embert, aki ráadásul hanyagul nagyvonalú is volt. Űj elnököt választottak Péter Ferenc személyében, aki nőtincsi születésű, egyszerű munkásemberből lett agrártudományi szakember. Bíznak benne, és ő vállalta, hogy a mérhetetlen nehézségből, a vezetőség és a tagok segítségével kiemeli a közös gazdaságot. Természetesen nem lesz egyszerű feladat. Nagyon nehéz lesz legalábbis néhány esztendeig. Sokat kell dolgozni és éberen ügyelni arra, hogy a tsz-tagok rovására senki sem véthessen. Hiányzó forintok A nőtincsi termelőszövetkezetet az előző elnök nagyon tönkretette. Már 1969-ben veszteségesen zárták az évet. Akkor, amikor az országban hosszú évekre visszamenőleg, a legjobb termést érték el a mezőgazdaságban. Perecz László, a járási hivatal osztályvezetője, a közgyűlésen nagyon emberségesen, hibái mellett méltatta Madácsy Változnak az árak SZÍNIÉ HALLOM a kérdést: mi lett már megint drágább ? Milyen árváltozásra gondol a fogyasztó? Olyanra, hogy ő rosszul járt, éppen az lett drágább, amire neki szüksége van, és pontosan akkor, amikor ő vásárolni akar. Kétségtelen, a piacon sokat kérnek a zöldborsóért, paprikáért és a paradicsomért. Viszont a termelő nem sokallja. Azt mondja, hogy sok munka van a melegággyal, sokat kell locsolni és kevés primőr terem. Nyilvánvaló, hogy más a termelő és más a fogyasztó érdeke. De mostanában mintha többet panaszkodnánk, gyakran halljuk, hogyan szabják meg az árakat, s büntessék meg azt. aki a hatósági árnál többet kér. A felszabadulástól a gazdaságirányítási reform bevezetéséig az alapvető élelmiszerek és az iparcikkek árai ritkán és nem nagy mértékben változtak és én még emlékszem arra az időre, amikor hivatalosan megszabták, hogy a termelő, vagy a kofa mennyiért adhatja áruját, hivatásos és társadalmi ellenőrök járták a piacot. Mi volt az eredmény? Átmenetileg és kis mértékben sikerült az árakat lenyomni, de elvettük a termelők kedvét, kevesebb lett az áru, viszont annál jobban virágzott a feketepiac Az állam beavatkozhat, olcsóbban adhatja az alapvető élelmiszereket és az iparcikkeket, de a termelési költség és a szabott ár közötti különbséget fedeznie kell, s az állami támogatást így, vagy úgy, de a fogyasztók fizetik. Mégis, sokan azt mondják: a munkásembernek, a bérből és a fizetésből élőknek jobb volt az, hogy nem változtak az árak, cipőért, ruháért az egyik üzletben ugyanannyit kértek mint a másikban. Kétségtelen, ebben van igazság. A több, mint két évtizedes szokástól nehezen tudunk eltérni. De szeretném megkérdezni, hogy szükség volt-e gazdasági reformra és ezzel kapcsolatosan az árreformra? Tsz-tagok X Német Demokratikus Köztársaságba utazik a dré- gelypalánki termelőszövetkezet 50 tagja június 1-én. A közös gazdaságban régi hagyománya van már a belföldi utazásoknak és a külföldi tanulmányutaknak, tapasztalat- cseréknek Az ország jól ismert fürdőhelyei mellett jártak már Olaszországban és kaptak eredményeit is. De mi ez ahhoz a kárhoz képest, amely vezetése alatt a tsz-t érte. Már 1969-ben is meghamisították a mérleget, hogy ezzel elrejtsék a veszteséget, s ezt 1970-ben megismételték. Végül kiderült a 2 millió 700 ezer forint veszteség. Az állam segített. Másfél millió forintot adott a tsz-nek a gazdálkodás helyrebillentésé- re. Ezt nem kell visszafizetni. Egymillió-kétszázezer forintot pedig kölcsönként kaptak, amit később kell részletben visszatéríteni. Igen ám, csakhogy amikor mindez elrendeződött, kiderült, hogy újabb félmillió forint terheli még ezt a megroppant, tönkretett gazdaságot. Megint meghamisították a valóságot, hogy szebb színben tüntethessék fel magukat. Vagy ki tudná, miért? Ezt az illetékes hatóságoknak kell kibogozni, mert ilyen szabálytalanságot büntetlenül senki sem követhetei. Közben a terméseredmények teljesen leromlottak. Varsányi János mondta el a közgyűlésen, hogy a múlt évben 3 mázsa árpát takarítottak be holdanként. Az egy tehénre jutó fejési átlag 1600 literre esett, az évekkel ezelőtti 2 és fél ezerről. A földtől elvonták a legfontosabbat, a műtrágyát, a szerves trágyát sem hordták ki. A talajműveAKI A gazdasági reformot tagadja, az vagy nem ismeri az életet és köz- gazdasági problémáinkat, vagy annyira makacs, hogy nem is érdemes vele vitatközni. Régi árrendszerünk 1966/67-re elöregedett, teljesen korszerűtlenné vélt. Nem tudta közvetíteni a gazdaságpolitikai célokat a termelés, a fogyasztás és az áruforgalom területén, helytelen árrendszerünkből termelési, ellátási problémák származtak, szinte állandósult az áruhiány. Nekünk, fogyasztóknak mi előnyösebb? A szerény áremelkedés, vagy az örökös áruhiány? A piacon és az üzletekben legyen áru, ez elsődleges követelmény. De azért az árak ne nagyon err.elkeöjenek! Ha sok az áru. vagy legalábbis a kereslettel egyensúlyban van, akkor a piac törvényei szerint az árak aligha emelkednek. Az utóbbi egy-két évben hogyan változtak az árak? Erről különböző, sőt egymásnak ellentmondó véleményeket haliunk. Aki építkezik, az panaszkodik, hogy drága lett a zár és az épületszerelési cikk, drágább lett a zománc- festék és a függöny. Igazuk van, ezek a cikkek valóban drágultak Joggal bosszankodtunk, amikor egyik napról a másikra drágább lett a bors, a majoránna és a cipőfűző. Igen, joggal bosszankodtunk, mert a kellemetlen meglepetést senki sem szereti. Vajon mennyi borsot, majoránnát és cipőfűzőt vásárolunk egy évben és hány forintot költünk életünk sorén ajtózárra, zománcfestékre és függönyre? Amikor az új árakról először hallottunk, egyesek rebesgették, hogy drágább lesz a kenyér, a liszt és a zsír. Nem lett drágább. Mások inflációt emlegettek. Nem lett infláció. Sokan vitatkoznak, hogy egyes ruházati, vagy ipari cikkek mennyivel drágultak. Megbízható és ellenőrzött adatok szerint a ruházati cikkek ára 1968-hoz viszonyítva 1969-ben 3,3, a vekülfoldon Jugoszláviában !s, ahol a bogy ósgyümölcs-termesztés korszerű gyakorlatával ismerkedtek meg a szövetkezeti vezetők és tagok. Most az NDK- ba készülő csoport tovább folytatja a tapasztalatok gyűjtését. Néhány mezőgazdasági üzemet látogatnak meg, ahonnan bizonyára értékes termelési és üzemszervezési tapasztalatokkal térnek haza. lés,' á paraszti munka megszégyenítése. A nőtincsieken a sor A tsz-tagok és -alkalmazottak többsége látta, hogy a közöst a lejtőre vitték. Valamikor a tagok és alkalmazottak összesen kétszázan dolgoztak a tsz-ben. Ma már százhuszonnégyen, de ezek közül hetvenkettő nyugdíjas. A többiek máshová mentek dolgozni. Érthető is. Madácsy- nak, ha valami nem tetszett, rosszemlékű ispán módjára elzavarta a tsz-tagot. Van a faluban olyan ember is, akit pofon vert. Szóval legényke- dett, ugrált, játszotta az urat, de adni semmit sem adott. Kemény leckét kaptak a nőtincsiek. Most rajtuk múlik hová jutnak. Az első lépést megtették, amikor Madácsyt útjára bocsátva, új elnököt választottak. Az első esztendők nehezek lesznek, mert elég lesz a hibákat javítgatni, rendbe tenni a közöst. Helyreállítani az emberek hitét. Amikor módjuk lesz, gépekkel korszerűsíteni kell a termelést. Táperőt kell biztosítani a földnek. És ami mindennél fontosabb, visszahozni a közösből elriasztott embereket. Most már a nőtincsieken a sor. Annyi bizonyos, az egész megye érdeklődése kíséri munkájukat. gyesípari cikkek ára 1,6 százalékkal emelkedett. A negyedik oteves terv készítése során évenként két százalék körüli áremelkedéssel számoltak. Átlagosan ennél többet emelkednek a bérek. Természetesen kívánatos és jó lenne, ha az árak a tervezettnél kisebb mértékben, a jövedelmek pedig nagyobb arányban növekednének. De ezt nem elég óhajtani, ennek megfelelően kell dolgoznunk. TAPASZTALATBÓL TUDJUK, hogy a termelő kevesli, a fogyasztó sokallja az árat. Mitől függ, milyen legyen az ár? Az ár az értéktől függ. a szocialista gazdálkodás körülményei között is az érték az ár alapja. Az érték a termek előállításához társadalmilag szükséges munkaráfordítással egyenlő Ebbel következik, hogy az árak nem az állami intézkedésektől függenek, az állami áreltérítés nem lehet szabály, nem lehet állandó, inkább átmeneti, ideiglenes intézkedés Ha az árakkal bal van, akkor vagy eltérnek az értéktől, vagy az értéktermelő munka hatékonyságával van baj. Tehát nem az állami intézkedésektől, hanem főleg munkánk hatékonyságától függ, hogy elegendő és olcsó árú legyen. Vajon nálunk az árrendszerrel, vagy inkább az áraka t befolyásoló vállalatokkal van baj ? A RAVTLL régi nagykereskedelmi áron adta ki a zsebrádiókészletének nagy részét. Tavaly a Divatáru - nagykereskedelmi Vállalat fürdőruhakészletének 80 százalékát kiszállította a kiskereskedelemnek, majd a RA- VILL és a Divatáru-nagykereskedelmi Vállalat leszállította megmaradt készletének árát. Mindezt hirdették, nagy propagandát csaptak, de a kiskereskedelem és a vásárlók úgy érezték, hogy becsapták őket Az időszakos, árengedményes árusítás is egyre ritkább és sokszor úgy tűnik, hogy a jogtalan áremelésekből a fogyasztóknak visszaadnak valamit. Február végén á kormány és a SZOT vezetői megállapították, hogy a fogyasztói árak nem mindig és nem mindenben az életszínvonal emelésének megfelelően alakultak. Aa árakat indokolt esetben változtatni kell. Ha a kormány határozott el egyes árakra vonatkozólag áremelést, akkor vagy más árak csökkentek,' vagy a jövedelmek növekedtek. Ezek a közgazdaságilag megalapozott árintézkedésele általában nem csökkentették a dolgozók életszínvonalát és a termelés egészséges szerkezetének kialakítását, a termelés és a fogyasztás jobb összhangját szolgálják. Viszont egyes iparágak és vállalatok — főleg a szabadáras kategóriáknál — indokolatlan áremeléseket határoztak el. Ezeknek nemigen volt ellentételük, éppen ezért a fogyasztók látták kárát. A GAZDASÁGI REFORMMAL és az árakkal lehet okosan élni és lehet visszaélni. De a közösség zsebére senki se üzérkedhessen. A rendeletek betartásáért a vállalatok vezetői anyagilag, erkölcsileg és politikailag felelősek. A törvénysértőkkel szemben az eddiginél határozottabban kel! fellépni. l)r. Fazekas László Irodaház Vanyarcon A Vanyarci községi Tanács,’ és a termelőszövetkezet irodaházat épít a falu központjában. Az épületben, amely 1,7 millió forintos költséggel épül, helyet kap a községi tanács, a termelőszövetkezet, a párt- és a KISZ-szervezet is. Az építkezést a nézsai TÖ- VÁLL-ra bízták. A járási párt- és KISZ-bizottság 150— 150 ezer forinttal, a tanács pedig mintegy 300 000 forinttal járult hozzá az építési munkálatokhoz. A hiányzó összeget a termelőszövetkezet adja. Az építkezést a tervek szerint augusztusban kezdik. Addig az előkészületeket te-' szik meg a munkához. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1971. május 30., vasárnap 3
