Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)

1971-05-27 / 123. szám

A Salgótarjáni Öblösüveggyár hétezer dollár értékben, új szitanyomógépet vásárolt az NSZK-fcól. Jelenleg a Főváron Ásványvíz- és Jéggyár részére készítenek százezer darab „Pepsi” poharat, amelynek nagy része a most megindult pécsi Pepsi cola üzem részére készül Ne!>növplt<id<>tt bizalommal (I.) Régi és új tanácstagok A választás nemcsak a vá­lasztók, hanem a választot­tak számára is nagy jelentő­ségű esemény. A tanácsok eletében egy-egy fontos sza­kasz lezárását és az új kez­detét jelenti. Dolgos hétköznapok Az előkészítő munka so­rán a választók „minősíte­nek”. Elvégzik a tanácsok működésének kontrolját, egy­idejűleg újabb útmutatást, megbízást adnak a párt poli­tikája a Hazafias Nép­front programja helyi meg­valósításához. A választás alkalmával ta­pasztalt fokozott érdeklődés a tanácsok régi küldötteinek új erőt, az első ízben mandátu­mot szerzett tanácstagoknak megnövekedett bizalmat je­lent. Erre a meg-megújuló erőgyarapításra nagy szükség van. A választások rendkívül fontos ünnepi aktusai befe­jeződtek, a helyi tanácsok alakuló üléseiket megyénk­ben mindenütt megtartották. A városi, nagyközségi, és köz­ségi népképviseleti szervek­ben most már mindenütt megkezdődnek a dolgos hét­köznapok. Tennivaló van bőven. A tanácsrendszer fennállásának több mint két évtizede alatt nem voltak ilyen jók a felté­telek, mint most. A régi és az új tanácstagoknak egya­ránt megkönnyíti a munká­ját, hogy van népünknek a párt által világosan megfo­galmazott politikai irányvo­nala, konkrétan kidolgozott társadalmi és gazdasági prog­ramja — a negyedik ötéves terv —, mely biztos alapot ad a döntéshez. Nagy előnyt je­lent a tanácsoknak, hogy az új tanácstörvény alapján lét­rehozott, az éleihez jobban igazodó, a helyi sajátosságo­kat figyelembe vevő, korsze­rűbb szervezetben kezdhetik meg működésüket. Az alakuló tanácsülésekre nemcsak az jellemző, hogy rendkívül nagy volt a ta­nácstagok közéleti aktivitá­sa — a részvétel aránya 95— 100 százalék között volt —, hanem az is, hogy igyekez­tek élni a törvény adta le­hetőségekkel és egy-egy köz­ség sajátos körülményeihez jobban igazodó tanácsi szer­vezetet alakítottak ki. Bizonytalanság és óvatosság Több kisközségben nem v lasztottak végrehajtó bizott­ságot, a tanácselnöki teendő­ket egyes községekben társa- és szerepét, elzárkóztak a dalmi megbízásban látják el. nem tanácstagok bevonása A kötelezően előírt bizottsá- elc>1' gok mellett — ügyrendi, __ _ számvizsgáló, szabálysértési Nagyobb önállóság — más bizottságokat is lét­rehoztak, éltek a lehetőség­gel, hogy a bizottságokba be­válasszanak nem tanácstago­kat is. A szervezet kialakítására és az abban tevékenykedő ta­nácstagokra körültekintő mó­don készültek a javaslatok, azokat az alakuló tanácsülé­seken változtatás nélkül el­fogadták. Külön is említést érdemel, hogy a közös ta­nácsoknál messzemenően fi­gyelembe vették az arányos képviseletet, mind a végre­hajtó, mind az egyéb bizott­ságoknál. A javaslatokkal szemben egyetlen észrevétel sem történt a társközségek részéről. Ez a tény új típusú helyi közösség kialakulására mutat. Nem lennénk hűek az igazsághoz, ha nem szólnánk arról, hogy a tanácsi szerve­zet kialakításában észlelhető volt némi bizonytalanság és óvatosság is. Egyes helyeken az önkezdeményezés hiánya éreztette hatását. Nem min­denütt értették meg például a tanácsi bizottságok helyét Mindez jelzi, hogy a so­ron következő feladatokra — a tanácsok szervezeti és működési szabályzatának el­készítésére — alaposan fel kell készülni. Eddig ugyanis a szervezet kialakítását, a működés rendjét központi­lag szabályozták, most pe­dig — a tanácstörvény kere­tei között — minden tanács maga alkotja meg szabály­zatát. A tanácsi munka to­vábbfejlesztése szempontjá­ból ennek jelentősége ma még csak feltételes módban ítélhető meg. Az eredmény ugyanis attól függ, hogy a szabályzat megalkotása so­rán mennyire jut kifejezésre egy-egy tanács működési te­rületének sajátos vonása, azok a megkülönböztető je­gyek, amelyek ténylegesen egy-egy településben fellel­hetők. Dr. Fekete Mihály (Folytatjuk) Mondjuk me® magyarán.. L " r • „ _ _ _ professzor sze- UlinCZc líd modorú em­ber — talán éppen nem kis részben ennek köszönheti népszerűségét —, s nemigen szo­kott beszélni a nyelvrontásról. Inkább azt magyarázza, hogyan kell szépen beszélni édes anyanyelvűnkön. És az sem az ő dolga, hogy miket beszélünk rajta. Az anyanyelv­vel mindent ki lehet fejezni. Magyarul, ma­gyarosan. Egyszerűen, érthetően. És a ma­gyar nyelvnek külön sajátossága, hogy azt is el lehet mondani vele, amit tulajdonképpen ki sem mondunk. Például részese voltam egy beszélgetésnek a tihanyi révnél, ahol a pénztárosnál megtu­dakoltam: mikor indul a legközelebbi komp. Azt válaszolta — egyszerű mondatban —, hogy minden óra negyvenkor. Erre én ki­számoltam, hogy ötven perc múlva. Éppen el akartam menni, hogy valamivel agyonüssem az időt, de szerencsére közben ittam egy ká­vét, s így öt perc múlva meghallhattam a hangszóróból: — Menetrenden kívüli kompjárat indul azonnal Szántód-rév felé. Beszállás után a komp azonnal indul. Ezek már nem olyan egyszerű mondatok voltak, hanem kellően bővítettek. A pénztá­ros felvilágosítása (egy neki egyszerű mon­datban), és a hangszóró bejelentése (egy ne­kem egyszerűbb mondatban) azonban együtt, rendkívül bonyolult mondatot jelentettek. Olyasmit mondtak el nekem, amit ki sem mondtak, mert úgy látszik, féltek jogos fel­háborodásomtól. Tudtomra adták, hogy nem érdeklem őket, menjek a pokolba, ne hábor­gassam őket, vegyem tudomásul, hogy ők a komp, s szívességet tesznek, ha átvisznek. Mert, ha nem így gondolkodtak volna, a pénztáros udvarias kérdésemre így válaszol: — Menetrend szerint csak minden óra negyvenkor indul a komp, de ha közben ösz- szegyűl egy hajóra való kocsi, indítunk egy mentesítő hajót. Valószínűleg egy negyed­órán, húsz percen belül átjut. Ez a „régies” közlési forma úgy látszik kezd kimenni a divatból. Mert másutt is valami furcsa, új „magyar nyelvtant” beszél­nek. Például a boltokban. Kérdés: „Van friss kenyér?” Válasz: „Nincs!” Régies formák: „Sajnos, nincs. Elfogyott, ma már nem is kapunk!” „Sajnos, nincs. Még nem érkezett meg. Egy órán belül vár­juk!” „Sajnos, nincs. Elfogyott, de utána­rendeltünk, mindjárt hozzák!” A hivatalokban is egyre tömörebben be­szélnek. Elmondják például, hogy elintézés előtt kivel kell láttamoztatni egy bizonyos ké­relmet, de azt sokszor nem teszik hozzá, hogy az elintézéshez, mondjuk, egy húszforintos illetékbélyeg is szükségeltetik. Ezt legközeleb­bi alkalommal közlik, egy újabb tőmondat­ban. így hát az ügyfél szaladgálhat, s áld­hatja azt a legújabb magyar nyelvet, vagy inkább azokat, akik ezt felhasználva, bár ud­variasan mosolyognak, mégis biztosítják őt mélységes lenézésükről és megvetésükről. Nem ritkán már a sajtó is hódol — saj­nos — ennek a furcsa tömörítési mozgalom­nak. Nemrégiben például néhány lap közöl­te, hogy a nyugdíjfolyósító intézet egyszerre háromhavi lakbérhozzájárulást küld ki a nyugdíjasoknak. A lapok elfelejtették hozzá­tenni: ez azt jelenti, hogy a nyugdíjastól már kérik a felemelt lakbért, de ő még csak ké­sőbb kapja meg a különbséget. És azt is el­hallgatták, hogy egy másik, s szerencsére va­lóban magyarosan gondolkodó rendelet sze­rint addig senkitől nem lehet kérni a több pénzt, amíg ő nem kapja meg a hozzájáru­lást. Később aztán megjelentek azok a közle­mények, amelyek valóban magyarán beszél­tek. Elmondván a teljes igazságot, a teljes tényállást: a nyugdíjfolyósító intézet admi­nisztrációja nem bírja a munkát, ezért késik majd a lakbér-hozzájárulások kiküldése, de ez nem érinti a nyugdíjasokat, mert ők ráér­nek akkor fizetni, amikor megkapják az erre szolgáló pénzt. Az olvasó, aki bizonyára magyar ember, ha magyar újságot olvas, maga is eldöntheti, hogy mi a magyarosabb beszédforma. Mert igaz ugyan, hogy a szabatos fogalmazás egyik fontos követelménye a tömörség, de a beszéd gondolataink közlésére szolgál. Mégpedig ál­talában úgy, hogy kimondjuk, amit gondo­lunk. Nehogy mások olyasmit gondoljanak, a mi gondolkozásunkról, amit még csak nem is tőmondatokban, hanem indulatszavakkal szokás kifejezni. A nyelvet — vagy a han­gulatot — tehát nemcsak nyelvtani hibákkal lehet rontani. Lehet azt, fájdalom, nagyon szabatosnak és tömörnek látszó mondatokkal is. Magyarul beszélni tudniillik egyebek kö­zött azt is jelenti, hogy azt mondjuk meg a másik maavar embernek, amit kérdezett, ami­re kíváncsi. Pintér István Szocialista országok a BNV-n Ez a vásár még színesebb, gazdagabb, mint az előző. Egyik pavilonban csupa új­donságot látunk, a másikban hagyományos, jól bevált cik­keket. Az egyik kiállító a szakemberekre számított — gépeket, technikai berende­zéseket hozott, a másik a nagyközönséget akarja meg­nyerni a fogyasztási cikkei­vel, tetszetős, látványos köny- nyűipari vagy élelmiszeripari termékeivel. A vásár sokoldalú résztve­vői a szocialista országok. Az idén is — a hagyományoknak megfelelően — meghatározó szerepet kaptak. S joggal, hi­szen külkereskedelmi forgal­munk kétharmadát velük bo­nyolítjuk. A Szovjetunió után a legna­gyobb külföldi pavilon a Né­met Demokratikus Köztársa­ságé. Több mint háromezer négyzetméteren, nyolc külke­reskedelmi vállalat kiállítását látiuk. Énítő- és útépítő-, ra­kodógépek gazdag választéka; Erdei Ferenc: Város és vidéke A sors kegyetlen: a frissen megjelent művet utolsónak tette. Erdei Ferenc, a politi­kus, a tudós, a szociológus, az író — halott. Ám, a politikus, a tudós, a szociológus, az író —, s ezzel már könyve szem­léletmódját, s értékét is jelez­ni kívánjuk — még átnyúj­totta ezt a művet az olvasó­nak, a Magyarország fölfede­zése sorozat legújabb kötete­ként. Város és vidéke: „szü­lőföldemet választottam teszt­anyagul” — írja, azaz annak újbóli fölfedezésére vállalko­zott, amit már egyszer, a har­mincas években, körbejárt. Szeged, Hódmezővásárhely, Makó, Szentes és Csongrád az állomások, ám a témák mé­lyebbre nyúlnak. Mint maga írja a könyvben: ..Az itt kö­vetkező fejezetek a társadalom mélyének a lassúbb és hosz- szabb lejáratú változásait kö­vetik konkrét történeti megje­lenésükben és lefolyásukban. Ily módon értelmezhetők konkrét helyi feleleteknek a kor általános társadalmi kér­déseire”. S valóban, a könyv­ben megfogalmazott feleletek nemcsak egy területrész, de egy egész ország fejlődésszül­te, változások gyarapította kérdéseire válaszolnak. Erdei Ferenc könyve a szó igaz és teljes értelmében szo­ciográfia. Nem annak regiszt­ráló, tényeket felhalmozó faj­tájából, hanem az elemzőből, a folyamatokat vizsgálóból, azaz a legnemesebből. Akár a sze­gedi paprikáról írjon, akár Makó iskolaváros jellegéről. Vásárhely művészetéről vagy Szentes értelmiségéről, újra, meg újra átüt a konkréton az általános, az egyedin a közös. Ez a szemlélet -r- és fcldol- gozásmód emeli a lokálist ál­talánosíthatóvá. a helyben ta­pasztaltakat másutt, is érvé­nyessé. Ügy fedezi fel a „vá­rost és vidékét”, hogy közben országosan igaz örömöket és gondokat mutat meg, iparosí­tásban. földművelésben, em­beralakításban. Tiszteletre méltó alapossággal ismerte a témát, de nem elégedett meg ennyivel. Átélte és átgondolta mondandóját, s azért, hogy hi­telesség és szenvedélyesség formálta gondolatsorokban nemcsak a jelen, hanem a te­endő is föllelhető. Az, ami­ben, ahogy eddig, a jövőben is részes akart lenni, de ami­nek elvégzése most már má­sokra vár. A fényképekkel illusztrált kötet a Szépirodalmi Könyv­kiadó gondozásában jelent meg (M) nyomdagépek, offset és újság­rotációs gépek, könyvkötésze­ti berendezések sorakoznak az NDK-pavilonban. Külön ér­deklődésre tarthat számot a BAUKEMA üzemeiből szár­mazó nagy teljesítményű, mo­dern, varosépítészeti célokat szolgáló panelgyártó üzem A komplett porcelánüzemet már a hódmezővásárhelyi gyakor­latból ismerik a szakemberek. Sikere van a nagy pontos­ságú, de kisméretű adatfel­dolgozó- és irodagépeknek. A DARO rendszerű szervező­automata a gyártáselőkészí­téstől a termelési könyvelésen át az értékesítés-könyvelésig megoldja az üzem adminiszt­rációs feladatait. Egy-egy gombnyomás — s a lyuksza­laggal felszerelt könyvelőgép máris elárulja —, mennyi volt a vállalat nyeresége, forgal­ma. A csehszlovák-pavilon az idén ünnepélyesebb, gazda­gabb, mint korábban. Hiszen jubileumot hirdet — a Cseh­szlovák Kommunista Párt megalakulásának ötvenedik évfordulóját. Az évforduló je­gyében — az ország fejlődé­séről is képet adva — 26 kül­kereskedelmi vállalat képvi­selteti magát a BNV-n. Ki­bernetikus, belsőégésű turbi­nák, erőmű-berendezések (amelyből mar a Dunamenti és a Tisza- Erőmű részére szállítási szerződést is kötött Magyarországgal a csehszlo­vák vállalat.) Csomagoló gé­pek, vaskohászati cikkek töl­tik meg a pavilont. — É.z a programvezérlésű félautomata esztergapad egy század milliméter pontosság­gal dolgozik — magyarázza a szakember —. s egyszeri be­állítással száz munkadarab is megmunkálható. A vásár nő látogatói most is hosszú perceket töltenek a jabloneci bizsuk vitrinje változatai előtt. Csillogó kristálygyön­gyök színes ékszerzuhatagok. A férjek addig a Skoda 1971- es modeliieit vízsgálgatják, amely 145 kilométeres sebes­séggel halad. Az autókedvelők persze a szép vonalú román Renault Dacia személygépkocsit is megcsodálják. De mindig akad nézője a román villamossági, és nehézipari berendezések­nek. Vagy a különféle mező- gazdasági gépeknek — kis- és nagyméretű. teljesítményű traktoroknak, nagy hatású, új­fajta növényvédő szereknek. A bulgár-pavilon érdekessé­ge, hogy valamennyi kiállított gép, berendezés működik, termel. 80 olyan elektromos- és rádiótechnikai cikket hoz­tak a bolgár külkereskedelmi vállalatok, amelyeket ezúttal először mutatnak be Magyar- országon Rádiókat, erősítőket, röntgenkészülékeket 60 mun­kahelyes diszpécser-berende­zést, centrifugákat, vízmelegí­tőket Elektronikus számítógé­pek és irodagépeik, targoncá­ik — külkereskedelmünk ér­deklődésére tarthat számot. Aki szereti a bulgár ciga­rettát, a hús- és halkonzervet, a Pliska konyakot — az is ta­lálhat kedvére valót. Lengyelország képviseleté­ben 13 külkereskedelmi válla­lat vonult fel Köztük a jelen­tős magyarországi üzleti kap­csolatokkal rendelkező MO- TOIMFORT. a METAL EX­PORT és az ELEKTROIM- PORT. A mezőgazdasági • és szerszámgépek mellett tetsze­tősét a lengyel könnyűipar termékei is. A habos sely­mek, vakító-fehér műszőr­mék, az illatos kozmetikai ké­szítmények. A pavilon körül új típusú személyautók, 1971- es modellek. Száz vállalat ezer terméke található Jugoszlávia kiállítá­si csarnokában. Hoztak ház­tartási gépeket, — hűtőszek­rényt, mosogatógépet, lakbe­rendezési tárgyakat, bútoro­kat, mezőgazdasági gépeket, ekét és silókombájnt. A Zas- tawa kisautók korszerűsített szépek, praktiku­sak. S motor- és gépkocsi- alkatrészekben sincs hiány — legalábbis a jugoszláv kiállí­tók kínálatában. Kádár Márta MÓGRÁD — 1971. május 27,, csütörtök /

Next

/
Thumbnails
Contents