Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)

1971-05-23 / 120. szám

Kulturális mozaik KICSODA-MICSODA? Ez­zel a címmel rendeznek fej­törőversenyt a balassagyar­mati művelődési központ rejt­vényklubjában május 24-én este hét órai kezdettel. A iejtörőjáték zsűrijének elnö­ke, a tévéadások zsűritagja, Tiszai László, a FÜLES fő- szerkesztője, játékvezetője pedig Valló Emil lesz. Az ér­dekes és szépen díjazott já­tékhoz minden vendéget szí­vesen látnak a rendezők. És még egy hír a fejtörőjátékok kedvelőinek: ugyancsak Ba­lassagyarmaton, június 27-én rendezik meg a rejtvényfejtő klubcsapatok részére a Pa­lóc Kupa vándordíjas ver­senyt, s ugyanezen a napon mérhetik össze tudásukat Ma­gyarország 1971. évi egyéni rejtvénytejtő bajnokai is. ★ NÉPTANCOSOK PARÁDÉ­JA. Az idén másodszor ren­dezik meg Szegeden a nem­zetközi szakszervezeti nép • táncfesztivált. A július 10-től 17-ig tartó fesztivál bemuta­tóit az újszegedi szabadtéri színpadon és a Nemzeti Szín­házban tartják. A számtalan magyar mellett külföldi együt­tesek is részt vesznek a nagy­szabású eseményen Delegá­ciók érkeznek Angliából, Ausztriából, Finnországból és Olaszországból. A legjobbak­nak kijáró első díj ötvösmű­vészeti kivitelezésű aranypa­pucs lesz, ezen kívül még számtalan díjat, különdíjat osztanak ki a résztvevők ko­zott. A néptáncfesztiválon előreláthatólag megyénk né­hány szakembere is részt vesz. ifi A FÉRFI A GYENGÉBB NEM. Ezt tanúsítják a népe­sedési statisztikák, s újabban a kromoszómák elemzésével ezt fejtegetik az örökléstan kutatói is. UNESCO közlemé­nyek nyomán az érdekes kér­désről részletesen beszámol a Delta magazin most megje­lent új száma. A lap közli az agykutatás józan prognózisát, bemutatja a Zsigulit, az új típusú ,.sétáló gépet.” „Rob­banó gömbmotor” néven is­mertet egy teljesen új elveken alapuló erőgépet, foglalkozik a sajátos méh-idomítási kísér­letekkel és részletesebb cikk­ben számol be az ókori Sala­mon király mesés aranybá­nyái után folytatott régészeti kutatásokról. A BNV alkal­mából 160 oldalon megjelent Delta magazin információs anyaga is gazdagabb, terje­delmesebb, kivitele látványo­sabb, vonzóbb az eddigieknél, ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKO­ZÓK. A szécsényi Krúdy Gyu­la Járási Könyvtárban már javában folynak az ünnepi könyvhét rendezvényeinek elő­készületei. A járás területén három író-olvasó találkozó lesz: Varsányba és Nógrád- szakállba Fülöp János, Nóg- rádsipekre pedig Galabárdi Zoltán látogat. Több község­ben rendeznek könyvankétot, ahová elsősorban a fiatalokat várják szeretettel. Az irodalmi estéket lemezhallgatással sze­retnék vonzóbbá, érdekesebbé tenni. A szécsényi könyvbará­tokat a könyvtárban kiállított érdekes könyvek várják majd, a játékkedvelők pedig Ki mit tud irodalmi vetélkedőn ve­hetnek részt. ■k SIKEREKRŐL SZÁMOLT be lapunknak, Kiss Imre, a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója. Mint el­mondotta, az első négy hó­napban negyvenötezerrel töb­ben látogatták megyénk film­színházait, mint tavaly, az azonos időszakban. Különösen megnövekedett az érdeklődés a szovjet és a baráti orszá­gok filmjei iránt. A négy hó­nap alatt a megyei lakosság egyharmadának megfelelő számban tekintettek meg szovjet filmeket. Nőtt a mo­zilátogatók száma Karancssá- gon, Nagylócon, Rétságon, Pásztón, Szügyben, Balassa­gyarmaton, Bercelen, Moho- rán, Ságujfalun, Szirákon, Sós- hantyánban, Rimócon és Nőg- rádmegyerben. De az a ta­pasztalat, hogy a megye más községeiben is szeretik a mo­zit. [ári IRODALMI PRESSZÓ. A balassagyarmati Tünde cuk­rászdáiban — mint már hírül adtuk — irodalmi presszó nyílt, amely egyre látogaitot- tabb. Időközönként irodalmi műsorokat. szavalóesteket, sanzonéért, eket rendeznek itt. Május 26-án a Déryné Szín­ház vendégjátékára ugyan­csak az irodalmi presszó mű­soraként kerül maid sor. Qsztrovszki j: Vihar című drámáját mutatja be a szín­ház csoportja. Tanulmány­gyűjtemény Család és házasság a mai magyar társadalomban A témát hűen tudtul adó cím olyan tanulmánygyűjte­ményt fog össze, amelynek anyagait a téma kiváló isme­rői írták. Már ez maga biz­tosíték a kötet színvonalára, s társul azzal, hogy a szer­zők a földolgozás módszerei­nek különbözősége ellenére lényegében azonos alapállás­ból végzik vizsgálódásukat. E közös alapállás: a való té­nyekből kinövő általánosítás, konkrétum és absztrakció ösz- szevetése. A kötet — amely­nek anyagát Lőcsei Pál válo­gatta — tíz hosszabb tanul­mányt tartalmaz. A szocioló­gia, a demográfia és a pszi­chológia tudományának eszkö- zei-módszerei segítségével kö­vethetjük nyomon olyan iz­galmas kérdéscsoportok elem­zését, mint a párválasztás és a családalapítás, a családi munkamegosztás, a generációs viszony, a felbomlott házas­ságok, hogy csak példákat em­lítsünk. A modern társadalomban a család helye és funkciója sok­féle változáson ment és megy át, s e változások részletei között negatív és pozitív elő­jelűek egyaránt vannak. A szerzők — akik sorában töb­bek között Kulcsár Kálmán, Hegedűs András, Szabady Egon, Kosa Erzsébet nevét ta­láljuk — nem szorítkoznak arra, hogy megállapítsák a té­nyeket, hanem eredőiket is kutatják. így például érdekes összefüggéseket ismerhet meg az olvasó a falusi családok gazdasági funkcióinak változá­sa kapcsán, vagy a család szerepének módosulásáról az öregek ellátásában és életé­ben. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet a kérdések iránt alaposabban érdeklődők dolgát megkönnyíti azzal is, hogy a tanulmányok többsége végén részletes szakirodalmi tájékoztató található. (m* * még Egyiptomban sem talál­tam az elmélkedésre. Mintha itt sűrűsödött volna össze Amon Ra, Anubis, Apis, Ptah és a többi isten léte és értel­me, hogy ezzel az egyedülálló alkotással jelképezze Tutenk­hamon, Ehnatorjj. a Ramsesek, Sétik, Kleopátrák, a fáraók 19 dinasztiájának minden ha­talmát. Tíz percig sem tart buszon az út és már Kairó forgata­gában vagyunk. Az autóára­datban sodródunk, progra­munk következő célja, a Nasszer-mecset felé. Átvá­gunk egy téren, amelyen köz­lekedési rendőr irányítaná a forgalmat, de nem irányítja. Csak áll a tér közepén, és ép­pen mással van elfoglalva, — a Koránt olvassa. Kisodró­dunk a város peremére és a kőbányákat elhagyva furcsa kép tárul elénk. Óriás: város­rész, — házak és utcák; zsa- lugáteres világ, mecsetszerű épületek kupolákkal — kilo­métereken át, de nincs egy mozgó árnyék, amely megza­varná nyugalmát. Nem is za­varhatja, amit látunk, az a halottak városa. Temető. A muzulmán hit szerint az em­ber msáodik életének hajlé­kai, a házak és villák, a ku­polák alatt a mamelukok nyugosznak. Az épületek kar­ban tartottak, majdnem azt mondhatnám: csinosak. Ha valami csoda utcáira pálmá­kat varázsolna, és a holtak fel­támadnának, csak el kellene indítani a közlekedést. Ügy tűnik, az élet számos feltéte­lei adottak a halottak városá­ban. A Nasszer-mecset, a fény és hangjáték, az Egyiptomi Mú­zeum. Ez volt még hátra Kai­róban. Az utóbbi helyen egy IEMENYUNK AJÁNLATUNK Sport minden mennyiségben! Ezt a címet adhatnánk a Televízió műsora, eheti, második felének^ amely a focidöm- pinget tegnap a Magyarország—Dánia férfi kosárlabda Európa-bajnokság műsorra tűzésével tetézte be. Nem a sport elleni méltatlankodás íratja velünk ezeket a sorokat, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy labdarúgó-mérkőzések közve­títése a nézők egy igen jelentős részét rendkívül érdekli, s arról is tudomásunk van. hogy if jóságunk sportszerű nevelé­sének fontos kérdése szükségessé teszi az efféle propagandát is. Ha mégis szóvá tesszük a sport túltengését, ami szerdán kulminált, azt nem a sport hátrányára, hanem a más jelle­gű műsorok érdekében tesszük. A műsorösszeállításnál ugyanis ügyelni kellene azoknak az ízlésére és igényére is, akiket nem kőt le labdarúgás, akár délutáni, akár éjszakai film műsorra tűzésével. Röviden szólva: a nézők íutballelle- nes táborát is kárpótolni illenie valamiképpen. Ami pedig a labdarúgó-szurkolókat illeti — ide számítva a kritikust is! —, nagyon örülnénk, ha végre olyan sorsdöntő mérkőzést közvetítenének, ahol a focisták, legalább a tévé kedvéért, szívüket adnák a „műsorba” és győzelemmel ajándékoznák meg a képernyő előtt szorongó előfizetőket! iád A vasárnapi műsorban, délelőtt férfi kézilabda-mérkő­zést (11 óra), délután Európa-bajnoki kosárlabda-selejtezőt ■116.55) láthatunk. Persze nemcsak sport lesz műsoron, ha­nem Pedagógusok fóruma (12.20) és portréfilm Komlóssy Erzsébetről (21.10), hogy A Forsyte Sagát (20.15) ne is em­lítsük! L. Gj*. KAIRÓTÓL ASSZUÁNIG (6.) Búcsú a piramisoktól Utunk utolsó szakasza kö­vetkezett, négy nap az egyip­tomi fővárosban. Csoportunk tagjai a hosszú utazások, az ttt-ott előforduló kisebb-na- gyobb gyomorrontások ellené­re változatlan élményszomjjal tekintettek az utolsó napok eié. Most már elmondhatjuk, hogy amit eddig Egyiptomból láttunk, minden várakozá­sunkat felülmúlta. Bármilyen képzett egyiptológusoknak is gondoltuk magunkat az út elején, bárhogy is felkészül­tünk a „tantárgyból”, nagyon kevésnek Dizonyult ez a való­ságban. Kairóban történt visszaér­kezésünk másnapján valóban olyasmit láttunk, amire a leg­öregebb egyiptomiak is alig emlékeztek Hatalmas szaha- rai homokvihar tört a város­ra. Hajnalban zúgó szélre éb­redtem. Este, a légkondicioná­lás ellenére is kinyitottam szállodai szobám ablakát. A vihar így közvetlenül az ágy­ban ért. Ébredés után első gondolatom az volt, hogy be kell csuknom az ablakot. Máris ott álltam. Tekintetem sűrű ködbe ütközött. A 11. emeletről, ahonnan pedig egyébként jó kilátásom volt a környékre, ezúttal nem lát­tam semmit. Az alattam levő utcai lámpát is alig. Viszont fogam között ropogott a ho­mok. Sűrű homokpára telepe­dett a hajnali Kairóra és délig üvöltött a szél. A forga­lom lelassult, megbénult az élet. Az emberek — már aki — orruk elé tartott zsebken­dővel közlekedtek. Szobám bútorait, takarómat homok­réteg fedte. Az éjszaka csak megvilágosodott, de nem volt igazi reggel. Kairó eltűnt. Kora délután csendesedett a szél, áttetszőbbé vált a ho­mokfüggöny. A várost kén­sárga szaharai homok fedte, majd a lassan megélénkülő forgalomban az úttesten olyan nyomok maradtak, mint ná­lunk hóesés után. Az alkony­tájt feltámadó tiszta légáram­lás aztán lefújta a port a pál­mák leveleiről és a háztetők­ről. Kairó arca kitekintett a homok alól. Programunk az­nap a piramisokhoz vezetett volna. Ez persze elmaradt. Az esti órákban aztán szétszéled­tünk, — várost nézni. Ebbe is megfáradva, szűkebb társasá­gommal, negyedmagammal, beültünk egy arab kisvendég­lőbe. Az otthoni Közértekben is árult Slella-sört ittunk. Ha már nem mehettünk aznap a piramisokhoz, legalább ennyi­re érezzük magunkat otthon... Másnap reggel azért már ott álltunk a piramisok tövé­ben. Láttuk Memphist, a vi­lág első fővárosát, s láttuk az NÓGRÁD - 1971. május 23., vasárnap első piramist, a lépcsőst, a szakkarait. Aztán láttuk a leg­nagyobb piramisokat, a szá­mon tartott mintegy 82-ből. A gisai piramisok egyikét 30 évig építették, több millió kő­tömbből. Tulajdonképpen nem tudtunk mit kezdeni az ókor eme kolosszusaival. Közülünk senki sem vállalkozott arra, hogy akár a legkisebbet is megmássza. Ezért úgy döntöt­tünk, hogy bemászunk a pi­ramisok gyomrába. Azon a szűk folyosón jutottunk le, ahol az egykori zsiványok ki­rabolták a fáraó sírját. Amit pedig meghagytak, azt most a múzeumokban őrzik. Nemcsak Egyiptomban, hanem a világ minden táján. Alaposan elfáradtunk, mire újra kijutottunk. Hol is lehet árnyékban legjobban megpi­henni. Leültünk a szfinksz lá­bához, és bámultuk az ókori képzőművészet e • fantaszti­kusan szép alkotását. A szfinksz mosolyát, amely tö­kéletes mosoly ma is, pedig — a legenda szerint — egy arab herceget annyira sértett e mosoly, hogy a szfinksz orrát leüttette és kiverette bal sze­mét. Állítólag Napóleon tüzé­rei is lőttek rá ágyúval. De a szfinszket látszólag mindez nem zavarja. Elpusztíthatatla- nul ragyog mosolygós szépsé­ge, akárcsak a szikrázó egyip­tomi nap a Szahara fölött. Ennél alkalmasabb helyet Mit olvassunk? Haj szálgyökerek „Nemzetemhez — bármely végzet adta közösséghez — azzal akarok tartozni, hogy vállalom.” — mondja Illyés Gyula, a „Hajszálgyökerek” című, az elmúlt három évti­zed folyamán írt cikkeiből, előadásaiból, esszéiből össze­válogatott kötetében. Ezzel a vallomással egyúttal válaszol arra a kérdésre is, hogy az iró mesterségének mívese, vagy az őt elbocsátó és meg­tartó közösségnek a szószóló- ja-e? „Szükséges-e, hogy az irodalomnak irodalmon kívü­li feladata legyen?” — teszi fel a kérdést és az elgondol­kodtató tanulmányokban ma­ga ad választ azzal, hogy megtanít a világ dolgaiban úgy eligazodni, hogy „egyik kezével Pascal kezét, másik­kal a rácegresi béresét fog­ja”. Illyés tudja, hogy Pá­rizsban is Ozorára kell fi­gyelni és viszont, hogy „pro­vinciális az, aki Bugacon úgy viselkedik, mintha Párizsban lenne.” Azt vallja, hogy a vi­lágirodalomban sosem az ka­pott helyet, aki világirodalmi helyre pályázott. Ennek epi- gon a neve — mondja. „Ha­nem az, aki a maga helyén végezte el a saját ideje által rámért munkát úgy. mintha a világirodalom nevében csinál­ná ” A nemzeti érzés és a közös­ségi tudat hajszálgyökereit keresi és közben szinte már közmondásszerű igazságokat tár elénk: „A nacionalista jo­got sért 7 más népekét, önző előnyért, / a patrióta jogot véd l voltaképpen nem is a maga népéét, hanem az em­berét, az Emberiségét.” A nemzeti érzés mai for­máit a francia forradalom ala­kította ki — mondja Illyés — és izgalmas kérdés, hogy ő, az internacionalista szellemű ma­gyar író, miként szembesíti az új fajta nemzeteszmét a szo­cialista internacionalizmussal. A korszerű nemzet-tudat, egyik legfontosabb eleme nem­zeti múltúnk és jelenünk reá­lis szemlélete. Illyés nagy- nagy felelősséggel készteti gondolatai tisztaságával és szépségével az olvasókat, hogy vele együtt gondolkodjanak. Lehet vitatkozni' egyes meg­állapításai felett, amikor a túlzott nemzeti bűntudatot, vagy a deheroizálást megkér­dőjelezi. de nem lehet elfe­lejteni a szándékot: egy né­pet akar, mert kell, az embe­riségnek megmenteni. Ezért érezzük mi is felelősséget a köl­tői szárnyulású prózakötet le­tétele után; emberi föladat, hogy a magyar nemzet közösségi keretét megújítsuk, korszerű­vé tegyük.” Nem könnyű olvasmány Illyés Gyula könyve, de a társadalmi lelkiismeret kiala­kításához, a múlt visszatérő kísérleteivel való hadakozás­hoz is megéri a véle eltöltött, lélekbevájkáló órákat. Tizenhárom pokolra kívánt riport Á Kossuth Kiadó már a „Szükségünk van rád!” című 1968-ban megjelentetett köte­tével is felhívta Wallraff Gün- terre a figyelmet, aki riportkö­tetében a nyugatnémet „jólé­ti társadalomról”, a nyugat­német munkásság helyzetéről adott hiteles és nagy vissz­hangot kiváltó beszámolót. Ri­portjaink életvalóságát bizto - sította, hogy nem külső leírá­sokkal közelítette meg a té­mát, hanem munkásként saját bőrén tapasztalta a leírtakat. Ezt a módszert követi újabb kötetében is, a „13 pokolra kívánt riport”-ban. A szerző, — mint erről a Wallraff módszere és erkölcse című fél napot töltöttünk. A múze­um hatalmas anyagát tekint­ve ez úgyszólván néhány má­sodperc. Mert a mögöttünk hagyott öt évezredből 200 ezer múzeumi tárgy tanúsko­dik. Bármily szomorú is, de meg kell állapítanom, hogy riportsorozatom végén járok, s erről még nem írtam sem­mit. .. És nem írtam semmit a kairói bazár sikátorairól, zsú­folt nyomoráról, jó árukész­lettel tömött üzleteiről, azok­ról a hihetetlen alkudozások­ról, amiket ott folytattunk... Nem írtam semmit Kairó vi­lágvárosi üzletnegyedéről, a lótusz alakú kilátótoronyról, a Nasszer nevét viselő új város­részről, a KRESZ-nélküli for­galomról, a nőkről és fiata­lokról, akikkel nem volt időm beszélni, csak sejthetem ró­luk, hogy ók a modern Egyip­tom leglelkesebb hívei, a for­radalom gyermekei... Két hét mindenesetre kevés ahhoz, hogy e kitűnően szer­vezett kiránduláson, ahol a látnivalók és benyomások tö­mege zuhant ránk, mindent megtudjunk és mindent ért­sünk. Egyiptomot — mint minden más országot — hosszasan kell tanulmányozni ahhoz, hogy az ember mélyebbre és messzebbre lásson. Több ezer kilométert tettünk meg két hét alatt és az is lehet, hogy más, másként látta. Én így láttam... De abban valamennyien egyetértettünk, amikor gé­pünk elhagyta a kairói repü­lőteret, hogy életreszóló él­ménnyel lettünk gazdagab­bak. Kerekes Imre (Wge) tartalmas bevezető tájékoz­tat —, 1963-ban bevonult a Bundesivehrbe. A nyugatné­met alkotmány elismeri a hadkötelesnek azt a jogát, hogy lelkiismereti, vallási vagy erkölcsi okokból megta­gadja a fegyveres katonai szolgálatot. Wallraff él ezzel a lehetőséggel, de csak az al­kalmassági szemle után, ezért csaik úgy tud megszabadulni a hadseregből és a hadsereg tőle, hogy háborúban és bé­kében „egyaránt alkalmatlan abnormis személyiségnek" nyilvánítják. De ahogy egy lengyel humorista találóan feljegyezte: „Csak abból le­het bolond, akinek van józan esze” és ezért, bár szívesen szabadulnának tőle, kénytele­nek eltűrni, hogy „ez a bo­lond” leleplező írásokban szá­moljon be a mehhelyek álla­potáról, a jobbágyvilág to­vábbéléséről, a nyugatnémet újrafegyverkezésekről, a sztrájkoló munkások ellen al­kalmazott erőszakos rendsza­bályokról. Wallraff nem kom­munista, de demokratikus gondolkodásból, a tömegek felvilágosításából jelesre vizs­gázik ezzel a kötetével is. Cs• L A hét könyvei EURÓPA KIADÓ: Aragon, Louis beszélget Dominique Ar- bannal. KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI: Kloskowska, Antonina: Tömegkultúra, Kritika és vé­delem. — Tanulmányok Bu­dapest múltjából. A Buda­pesti Történeti Múzeum év­könyve. MAGVETŐ: Polner Zoltán. Egyetlen hangszer. Versek. MEZÖG AZDAS ÁG I: Szigethy László: A gabona- szalma és a kukoricaszár fel- használása. MÓRA: Spyri, Jo­hanna: Heidi. Ifjúsági regény. SZÉPIRODALMI: Goda Gá­bor: Volt egyszer egy család. ZRÍNYI: Sólyom József: A kémfőnök utolsó játszmája. KÖZÖS KIADÁSOK ÉS KÜL­FÖLDI KIADÓK: Móric, Ru- do: A csillagpettyes őzike. Gyermekregény. Bratislava— Bp. Mladé letá. MÓRA KI­ADÓ: Stefanescu, Nicolae: Gyikos jár közöttünk. Buka­rest, Albatrosz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents