Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)
1971-05-18 / 115. szám
f Csata ,Abroncsospusztán" A hadijáték céljaként, az úttörőknek azt a harci feladatot adták, hogy Nógrádi Sándor partizánegységének december 27-én Ab- roncsospusztán lezajlott csatáját „ismételjék meg”. Az időpont és helyszín — természetesen — nem azonos. Hiszen akkor hideg tél volt, a fákat jeges szél borzolta, a partizánok kucsmát hordtak. A Kercseg-tetö pedig szintén más vonatkozásba került be a nógrádi munkásmozga lom-történetbe: 1919. májusában a cseh imperializmus második támadását itt verték vissza. Most meleg május van, s az úttörőmozgalom megalakulásának 25. évfordulójára, s egyúttal Nógrádi Sándorra is emlékeznek a pajtások. Az emlékezés méltó formája a hadijáték, a tettekre való emlékezés. De mi is történt akkor, 1944. decemberében Abroncsos- pusztán? A Nógrád megye története című monográfiasorozat harmadik kötetében (dr. Molnár Pál, dr. Szomszéd Imre a szerzők) olvashatunk erről. Eszerint, december 27-én hajnali fél háromkor, körülbelül 400 német katona tört az erdőn át, a tanyára. A harc virradatig tartott, a partizánok a német túlerő miatt kénytelenek voltak a tanyáról észak felé, a Monosza-hegy oldalába húzódni. Az ádáz csatában a németek szakasznyi erőt veszítettek, sok sebe- sülijük is volt. A partizánok közül a fasiszták elleni harcban ugyancsak számosán hősi halált haltak. A partizánok visszavonulása után a fasiszták megszállták Abroncsospusztát, s a puszta lakóin töltötték ki dühüket. Egy lakásban egyébként megtalálták a partizánok szikratávíróját. A tanyán és környékén azonban a németek garázdálkodása már nem tartott sokáig, mert a szovjet hadsereg Salgótarján irányából felszabadította a területet. December 29-re virradóra elérték a Nógrádi partizánegység vonalát. A partizánok munkáját Nógrádi Sándor állománygyűlésen értékelte, köszönetét mondott a helytállásért és bejelentette az egység feloszlását. A nógrádi partizánok teljesítették kötelességüket, hősi ■ helytállásuk a mai generációk számára is példa. T. E, Nyolc óra tíz perckor felsorakoztak a Főtéren a harcba induló csapatok. Mindenki feszülten figyelt, tudván, hogy rögtön megkezdődik a harc. Nyolc óra tizenötkor robbantás jelezte, hogy elérkezett a nagy pillanat. Minden csapat Vigyázzállásban hallgatta végig a jelentést, majd Magyar József, a II. Ukrán Front parancsnoka kiadta a támadási parancsot: „Harcosok, elvtársak! Mint arról értesültetek, az ellenség körülzárta a hősiesen harcoló Nógrádi Sándor partizáncsoportot. Ezért megparancsolom, hogy az I. és II. hadsereg számolja fel az ellenséget és mentse fel a partizáncsapatot. Győztes fegyvereink és harcosaink erejével a teljes győzelemig: előre!"» A parancs tehát elhangzott, a csapatok pedig egymás után indultak az ellenséges hadállások, vagyis a tóstrand felé Elhangzott 8 ■ had parancs, s ezt követőem konkrét utasítást kaptak az egységek parancsnokai Salgótarján főterén. A főerők ugyanis a megyei művelődési központ előtt gyülekeztek. Az itt gyülekezők képviselték a szovjet erőket, köztük a Gagarin Általános Iskola tanulói, akik már névadójuk miatt is lelkesen vállalták a szép feladatot, ez induláson jelen volt Buty- tyán Sándor, az iskola igazgatója is. Úttörők és pedagógusok lelkesen gyülekeztek, s az izgalmat csak fokozta, hogy az események alakulásáról többnyire csak menet közben értesültek. Felrobbant előbb egy erőd, a kórháznál az elővédet kisebb támadás érte, s a Tarján-vendéglőn él sor került az első komoly összecsapásra. Ebben a csatában ejtették az első foglyokat, akiknek kihallgatására ugyancsak itt került sor/ hiszen a II. Ukrán Front parancsnoksága annál a tölgyfánál helyezkedett ed, ahonnan 1919. májusában a Vörös Hadsereg indult rohamra. A hadifoglyok értékes közlésekkel segítették a felmentő seregek munkáját, akik Nógrádi Sándor partizánjainak kiszabadítására indultak. Hadipillanatok A támadási parancs elhangzása után máris tanácskoztak a futárok, ők a harcban a nélkülözhetetlen kulcsemberek. Tolmács! József, Máj ezen Ákos, Kese Róbert, Alexi József, Győri József munkához látott, hogy mielőbb felvegyék a kapcsolatot a vezérkarral, a híradós egységekkel, na meg természetesen a támadó csapatokkal. Azt, hogy feladatukat jól teljesítették, bizonyítja: a futárszolgálatban fennakadás sehol nem történt... A hadijátékban rádiók, mellettük pedig „igazi” rádiósok tartottak szolgálatit. Határőrök és munkásőrök jöttek el, hogy minél izgalmasabb legyen a csata. Fü- kő Béla határőr még jókor reggel a Malinovszkij' úti iskolába igyekezett Szládik István nyolcadikos diák kíséretében. Fükő Béla mosolyog: — Most először veszek részt ilyen komoly hadijátékban. Remélem az összeköttetésben nem lesz hiba és a rádió segíti majd a harcosokat,, hogy mielőbb teljes győzelmet arassanak az „ellenség” felett. A csata főparancsnoka Kiskercsegen, a nagy támadás színhelyén, Magyar József irányítja a hadműveleteket. Ő a II. Ukrán Front parancsnoka, a megyei és városi úttörőelnökség felkérésére. — Hogyan lett főparancsnok? — Mivel most éppen tizedszer töltöm be ezt a fontos „posztot”, bizonyára azért esett rám ismét a választás.. — Hogyan készültek a nagy játékra? — Február óta szervezzük. Háromszor jártuk végig a hadijáték teljes színterét, hogy olyan vidéket válasszunk ki, amely közel azonos az abroncsos- pusztai helyhez. Ügy érzem, a választás jól sikerült. Ezt bizonyítja a „támadás” teljés sikere. A segélyhelyen Hamar dolguk akadt a vöröskereszteseknek is; Máté Katalin szakértő kézzel kötözte be Szőcs Gyula megsérült kezét. Ö volt a nagy támadás legelső „áldozata”, egy drót karcolta meg. Elsősegélynyújtás után vidáman ment visz- sza csapatához. Nem ' csoda, ő volt ott az egyetlen bekötözött sérült. A vöröskeresztesek. akik az elsősegélynyújtó esős portot alkották, a Madách Gimnázium egészségügyi szar* kán tanulnak, de segítettek az öblösüveggyári ifjú vöröskeresztesek is. Arra pedig, hogy a kezelés valóban szak széni legyen, Mocsári Árpádné, a megyei Vöröskereszt munkatársa ügyelt. Kétezer úttörő majálisa r Átkelés a tavon A tárriadó szovjet csapatok győzelmesen nyomultak előre, de a kemping felől közeledő egységeknek hirtelen útját állta a tó. A támadásnak nem szabad megakadnia semmilyen körülmények között, ezért a harcoló egység „katonáit” csónakokon szállították át a túlsó partra Az evezőket a Salgótarjáni Kohászati Üzemek KISZ-esei forgatták. Amint három úttörőt kitettek a parton, már fordultak is vissza a tóbbiekért. Közben sűrű füstöt adó ködgyertyák fedezték az átkelést. Így rövid fél óra leforgása alatt minden támadó harcos a tó biztonságos oldalára került. r*i Az ütközet komolyságát jelezték a sűrű robbanások, ködgyertyák, jelzőrakéták, füstjelzők. Egy-egy; hatalmas zöld füstöt eregető ködgyertya mögött szinte eltűntek a támadók. A harcok 250 füstjelzőt, 80 robbanó puffancsot, 40 ködgyertyát, 50 jelzőrakétát emésztettek fel. Tizenegy órakor, amikor megszólalt az általános támadást jelző sziréna, a domboldal olyan volt a sűrűn fölszálló füsttől, mint egy valódi csata színhelye. A nagy csata dél felé ért véget. Az ellenfél hiába ásta be magát, a sikeresen előrenyomuló szovjet csapatok, na meg a nógrádi partizáncsoport teljesen megsemmisítette őket. A számok egymás után kerültek le a fejekről. A „halottak” nem keseredtek el, hanem szépen megindultak lefelé a hegyről, a bambit árusító sátrak felé. Miután az utolsó roham is sikeresen véget ért, a hadijáték befejeződött. A gyerekek még két- három óra hosszat ott maradtak a tóstrand környékén, élvezve a napsütést és a jó levegőt. Nagy csata volt, jó küzdelem, egyöntetű a vélemény, a játék megérte! Nagy ünnepre ébredt Nagy- bátony-bányaváros vasárnap: a bányászzenekar már kora reggel az úttörőket és kisdobosokat köszöntötte, majd az iskolaudvaron térzenét adott. A járási úttörőelnökség Nagy- bátonyban tartotta meg a salgótarjáni járás úttörőinek találkozóját, a magyar úttörő- mozgalom huszonöt esztendős évfordulójának tiszteletére. Kevéssel nyolc óra után, megkezdődött az úttörők sereglése, a járás községneveit feltüntető táblák mögött vörös nyakkendős fiatalok sorakoztak fel, mintegy kétezren. Külön piros transzparens alatt sorakoztak a vendég szlovák pionírok, akik táblájukon köszöntötték a jubileumot ünneplő magyar úttörőket. Pontosan kilenc órakor megkezdték vonulásukat a salgótarjáni járás és Nagybátony úttörői a sportpálya irányában, ahol már vártak rájuk a díszelnökség tagjai, köztük Szilassy András, az úttörőszövetség megyei titkára, Szomszéd Gy. István országgyűlési képviselő, és a külföldi vendégek. A rimaszombati járást ugyanis többen is képviselték az ünnepségen: Maria Maja- nova, a Szocialista Ifjúsági Szövetség járási elnöke, Orosz si úttörőtanács elnöke ’és B&3 András, a SZISZ járási tit- lajthy Gyula, a rimaszombati kára, Noszály Gyula, a járá- járási pártbizottság munkatárs A sportpályán díszszemlével kezdődött az ünnepség, majd a Himnusz után, változatos műsor szórakoztatta a megjelenteket. Sztremé Ilona kaá rancskeszl ifivezető szavaltj Dániel László KISZ járási tit-j kár ünnepi beszédet mondottj azután kisdobosok köszöntöt-i ték az évfordulót és az úttö-j rőket sok-sok virággal. A| vándorzásaló, valamint a ki -í tüntetések, jutalmak átadását követően a külföldiek is üd-i vözölték a járási úttörők nagy majálisát. A nagybátony! Zappé Ilona szavalata utánj kétezer úttörő énekétől zengett a bányaváros. A változatos műsornak ezzel még nem szakadt vége.' Repülőmodell-bemutató, karikás jubileumi tornagyakorlat, négytusadöntő, ebéd, közös mozilátogatás, az aranyérmes pajtások kulturális bemutatója után tábortűz, végül utcabál következett. A járás úttörői vidám élA díszfeivonulásban a szlovák pionírok is részt vettek és haxso- naszővai köszöntötték aa ünneplő, menyekkel megrakodva utaz-] magyar kispajtásokat tak haza. NÓGRAD — 1971. május 18., kedd
