Nógrád. 1971. május (27. évfolyam. 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

Nem futóhomokra épített (Búcsúszavak Erdei Ferenctől) ALIG NÉHÁNY HÓNAPJA látta és hallotta az ország a televízióban mélyről fakadt, egyszerűségében is lírai szép­ségű vallomását szülőföldjé­ről, Makóról, s ma már meg­döbbenéssel kell államink küzdelmes életútja végső ál­lomásánál. Ismét szegényeb­bek lettünk egy nagyszerű harcossal, aki saját életével, sokoldalú, tudományos, poli­tikai és irodalmi munkássá­gával is példázta változó éle­tünket, ahogy jön a tegnapból és megyen a holnap felé. 1910-ben született Makón, kisparaszti, hagyományos hagymatermesztő családból. Az egyetemet Szegeden, végez­te, ahol tagja volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiu­mának. Részt vesz a faluku­tató rhozgalom elindításában és a Magyarország felfedezé­se sorozat egyik legnagyobb hatású művének, a „Futóho- mok”-nak éppen olyan vissz­hangja van, mint az 1937. március 15-én megalakított Márciusi Front tizenkét pont­jának és a Makói Kiáltvány­nak. Az antifasiszta ellenállás és a magyar megújhodásért harcol, mint a népiesek radi­kális balszárnyának egyik legkövetkezetesebb képvise­lője. Az 1939-ben létrehozott Paraszt Párt egyik vezetője, aki tudja, hogy a paraszti sors és a nemzeti sors lét­kérdéseinek megoldása csak a marxizmus erőitől várható. FORRADALMAK IDEAL- JA a képzett szociológus, a hivatott politikus és a társa­dalomért élő író. A kommu­nista pánt által meghirdetett népfromtpolitikának legkövet­kezetesebb harcosa volt. en­nek a meggyőződésének adott hangot a Szabad Szó című lapban megjelent írásaiban. Az élmény emberi hitele és a látás írói biztonsága adja meg írásainak meggyőző ere­jét, a munkáiban levő anyag hitelét. Több személyes találkozá­sunk közül hadd említsek most a búcsú perceiben ket­tőt, amely számomra a leg­emlékezetesebb. Az első 1943- hoz, a balatonszárszói nyári táborozáshoz fűződik. Lapja­ink, egész politikai rendsze­rünk a németek végső győ­zelmének bűvöletében élt és reménykedett, s akkor Erdei Ferenc arról beszélt igen meggyőzően, csendes szóval, de megalkuvást nem ismerő elszántsággal, hogy Magyar- ország csak a szocializmus útján haladva boldogulhat és a jövőt ennek szellemében kell és szabad csak megter­veznünk. MEGSZÁLLOTTJA VOLT a szövetkezeti eszmének. Már 1938-ban kimutatta, hogy a szövetkezés csak a „szabad­ság és önkéntes társulás” le­vegőjében lehet létjogosult, s csak akkor, ha „nem idegen az államhatalom”. Természe­tes tehát, hogy 1945-től a földosztás mellett újra a szö­vetkezés elméleti és gyakor­lati megvalósításán munkál­kodik. Most nyáron lesz ép­pen huszonöt éve, hogy a Györffy Kollégiumból mi­niszteri biztosként útra bo­csátotta azt a fiatal sereget, amelynek a szövetkezeti gon­dolat elhintése, az első föld- mívesszövetkezetek megala­kítása volt a feladata. Nehéz hónapok voltak, aíz infláció talán világrekord magasságra hágott, de mi mentünk lelke­sen, mert hittük, hogy „hol­napra megforgatjuk az egész világot” és nem utolsó sor­ban azért, mert Erdei Ferenc küldött bennünket. Nem tudok Rá úgy emlé­kezni, mint belügyminiszter­re, földművelésügyi minisz­terre, minisztenelnök-helyet- tesre, csak a markáns arcvo- nású, kemény kézszorítású emberre, akinek országos mé­retű gondjai közepette is min­dig volt jó szava, kitartásra buzdító mosolya azok számá­ra, akikben bízott, akiket munkájában segítőtársnak fo­gadott, akikkel szemben egy­szerű ember maradt mindig. A felszabadulás előtti évei­nek alkotásai mindenkor for-j rásmunkák lesznek á régi Magyarország hiteles megis­meréséhez. „A magyar pa- raszttársadalom”, a „Magyar falu”, a „Magyar város”, a „Magyar tanyák” a magyar szociográfiai irodalom úttörő alkotásai, az ebben a műfaj­ban munkálkodók számár? mindenkor követendő példák az alaposságra, a tudományos pontosságra, amely nem szenvtelemiséggel, hamem sze­retettjei páinoeul. A felszabadulás utáni évek munkásságából kiemelkedik „A paraszti jövendő” és „A mai agrárgazdaságtan főbb irányai és hazai fejlődése” munkája. Mu nkatáirstai vad az agrár* ökonómia és üzemszervezés te­rén végzett alapvető munkát Feltárták Magyarország ter­melési körzeteit, megoldották a mezőgazdaság belterjes fej­lesztésének több elméleti és gyakorlati problémáját, kidol­gozták a szocialista nagyüze­mek költség- és jövedelem­számítási módszereit, hatéko­nyan elemezték a termelő­szövetkezeitek gazdálkodását Munkásságáért 1948-ban és 1962-ben Kossuth-díjat ka­pott, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkári székében pedig szellemi életünk fárad­hatatlan irányítójaként a magyar tudós társadalom szeretete kísérte munkássá­gát. AZ ÜJRA MEGINDÍTOTT Magyarország felfedezése so­rozatnak már nem lehet is­tápolója, nem kísérheti figye­lemmel azt a hallatlanul iz­galmas feltárást, amely hi­vatva van megmutatni: a dolgozó nép szorgalmára épít­ve egy közösségi társadalom miként volt képes negyedszá­zad alatt évszázados mulasz­tásokat helyrehozni. Élőké a mtmka, holtaké a pihenés. Erdei Ferenc emlé­kéhez akkor leszünk hűsége­sek, ha az ő szorgalmával és lelkesedésével tesszük min­den dolgunk a „nagyobbrész” boldogulása érdekében. Csnkty László KISS FERENC: SZÁMADÁS Idestova Stven éve élek, jó húsz éve írok, verselek, nem vagyok se barbár, se széplélek, vezér se, kit gyűlöl a sereg — húsz évig az üldözött, a vádolt Párt nevelt s a munkássors kovácsolt! Túléltem négy kínvallatást, három kolerát, két világháborút; nem az úr volt emberideálom, pályám se volt koldus vándorút — eszményem a nagy család, az áldott testvériség, az élet vagy halál volt! Életrajzot Írok... versemben nem gyászkocslk, de csillék a szavak; óriások szíve dobog bennem, szánom, ha törpének hisz a vak — azokat magasztalják e versek, akik engem emberré neveltek! Szocialista munkások voltak, meggondolt, de bátor emberek; büszkén mondták: mi vagyunk a Holnap fiai, az eljövő sereg — általunk és miérettünk lesz e földön élő valóság az Eszme! Munkások, a Párt, a Kommunista Kiáltvány s a költő éneke fölszántották balgatag, de tiszta telkemet, mint földet az eke — ó, ha el nem ég vagy meg nem dermed minden, mit e szűzi föld megtermett! Gyújtogatok törhettek rám nyíltan s elégették három perc alatt, mit évekig körmölgettem, Írtam — „Életrajzom”-ból annyi maradt, amennyit a tékozló, a dőre emlékezet megőrzött belőle! Bátran éltem életemet, bátran írtam az életrajzomat is, nem volt, nem is lehetett hibátlan, kicsit Füst-ös volt, kicsit Ady-s, kicsit Kassák-os, de mindamellett úgy írtam meg, ahogy tőlem tellett! Véremmel írtam a verset, minden sora friss volt, szép volt és igaz; féligazságokban sohse hittem, emberben se, aki félig az — félember volt énelőttem minden hatalmas és vérszomjas félisten! Nem dalolnék, nem kukorékolnék ' szemétdombon, bármilyen magas, hamis kutyák között Inkább volnék nagy szamár, mint fürge kis kakas — inkább legyőzött, de hősi harcban, mint győztes a kokasviadaiban! Szeretem az igazat, a szépet, télen is a nyitott ablakot, szeretem a hajnalt: az elképedt mezőkön a fölkelő napot — szeretném, ha sokan, ha a népek milliói nagyon szeretnének! Élhetetlen leszek, amíg élek, halhatatlan, ha majd meghalok; mindennapi kenyere a lélek mérnökének akkor lesz, ha lop — szegény anyám! szép életet, jó sort akart nekem s ilyeneket jósolt! Abbahagyom most e verset, késő van, holnapra elteszem magam... Feleségem bölcs és messzenézö lélek, de szigorú hangja van — rámszólt az imént, hü szeme villant; „Oltsd el már, ne pocsékold a villanyt!” ITT A LÁNYOK. .„ Itt a lányok olyan cifrák, A fazékot ki se mossák: A kutyával kinyalassák S a karóba kiaggassák. TERÍTI EGY LÁNY-m Term egy lány a vásznat Így meg így, ippen így. Sulykolja a lány a vásznat így meg így, ippen így. Népdalok Jön egy öreg a kunyhóból Így meg így, ippen így. Kezd a lánynak integetni Így meg így, ippen így. De a lány is visszaintett így meg így, ippen így. Jön egy fiatal lóhátas Így meg Így, ippen így. Kezd a lánynak integetni Így meg így, ippen így. De a lány is visszaintett Így meg így, ippen így. HA KICSINY. ^ Ha kicsiny is a legény, Lehet azért vőlegény: Széket tesznek alája, Ügy megy föl a kis ágyraJ ílleSS, K barátommá# szent­ben a közelmúltban gyalá­zatosán. bűnös módion jártéi, ugyancsak a testület tagja. amit sejthettünk votoa ab­ból is, hogy ő tette pofával ordított abban az időszak­ban, amilkor mások a száju­kat se merték kinyitni. A közrendőrök 6e tudták, hogy tisztelegjenek-e. vagy bocsá­natot kél'.jenek, s remegő kézael egymásnak adogatták az igazolványt. De a sofőrök belékukuoskáltak az iratba és feljegyezték a nevet, cí­met, sőt az igazolvány szá­mát is. ..Látod, ilyen az én szerencsém” — mondta el­szomorodva barátom, miután a rendőrök is leszidták, hogy ilyen ügybe kavarta bele őket. — „A végén még én iszom meg a levét.” S el­mondta kálváriáját, mitöbb, két másik történettel is megajándékozott, jellemzésül, hogy ő a sokat emlegetett peches ember. „Ö. te bunbu- rucz!” — fakadt ki belőlem. Talán bumbumyákot vagy bumfordit akartam mondani, de az is lehet, hogy a név most találta meg a beléje il­lő lelket 0 A szülés fájdalmas aiktus. Már akkor is lök. rúg, feszit az újszülött amikor még a világra sem lopódzott. ráadá­sul az örök kétség; milyen is lesz a kicsike. Hát. ha még az is kiderül, hogy a keserves, kései szülésben egy negyvennégy esztendős, bé­kéimét, széles cscmtozaíú. erős férfi követel életteret magának! Ott kell igazán a császármetszés! Nem szólván azokról a meglepetésekről, amit a negyvennégy eszten­dős. jámbor újszülött napon­ta okoz. Bunburucz „Bérei­ké” meg éppenséggel vonzó­dik a bonyodalmakhoz. Milyen is tehát Bunburucz Bertalan ? Egysíkú és mégis kiismer­hetetlen, tehát olyan, mint minden ember, érthető te­hát, hogy mindegyiktől kü­lönbözik. Most aBtmondJáte micsodái zagyva ettlerafcmondiás. Mégis Önök lesznek azok. akik sé­mákat és példaképeket fog­nak keresni, nemcsak azért mert hajlamosak vagyunk saját gyermekeinket árnyék, figuráknak fölfogni, hanem, hogy Bunburucz is betöltse az előre folcédulázott skatu­lyát. Jó lenne, ha a jámbor Bunlburucz Bertalant nehe­zebben tudnák beskátulyáz- ni. De nézzük csak Bunburu- C2jot. ezt a könnyen, megis­merhető újszülöttet! Azt mondtam, jámbor, s ezzel mindent megmondtam, leg­feljebb annyit tehetnék még hozzá, hogy túlságosan is jámbor, 6 minthogy az át­lagember ma már becsüle- tességire törekvése, hiszé­kenysége ellenére is kör­mönfont, ravasz, több arcú. Bunlburucz kilóg az élet szatyrából. Becsületessége és hiszékenysége olykor a köz­veszélyes őrülés határát sú­rolja, nem véletlen tehát, hogy összeütközései támad­nák a társadalom alkotóele­meivel, jámbornak álcázott embertársaival, akik éppen íedhetetlensége miatt tarta­nak tőle. Bunburucz nem buta ember, látja, tudja, felfogja, érzékeli, mikor ko- códik kocsija a másikéhoz, de életem ott csüng a rette­netes kölönc, a beteges be­csületesség. Hasonlít ránk, mégis éli a maga sajátos életét. Még egyszer: ki ez a Bun- buirucz tehát? Egy Svejk, a civilélet derék katonája, ki úgy ad meg a császárnak mindent, ami a császáré, hogy ezzel egyidejűleg alá­aknázza a császárságot ? Nem. Erről szó sem lehet. Először is: Bunburucz merő­ben más kor, a szocializmus fölszabadult embere, egy a szürke milliók közül, akit ösztönein kívül egyre gazda­godó értelme is a legmoder­nebb társadalomhoz költ. Eb­ből következik, hogy nem is eev picaro, aki az alvilág szülötte és Aleman vagy Le- sage alakjaival terít rokon­Meg <ssaK nem w uj lelkű Kakukk Manci vagy Soma, a Tersánszky -panop­tikumból, hiszen megbecsü­lést érdemlő, derék tagja a társadalomnak, mely na­gyon is reális harcot vív ezer évek rafinált gonoszságaival, ha ezek olykor meglepően rokonszenves bohémségben jelentkeznek is. Nem is új Don Quijote, mert jetttteme valóságos, józan. értelmes életre, békességre és nem oktalan báróra, háborúra te, remitette. A pikareszkekhez Bunbu- rueznak csak formai köze van. minthogy valóban ka­landjainak láncszemekként egymáshoz kapcsolódó sora alkotja a regényt. De ezek a kalandok, ha groteszkek, merészek, szatirikusak is. mégis földhözkötottek. Ha Bunbunuczot minden áron hasonlítani szeretném itthon vattakihez, akkor legfeljebb Tamási Áron Ábel-je jöhet számításba, csakhogy Bunbu­rucz Berci már közel sem olyan ágrólszakadt és a fur- fang is hiányzik kelléktárá­ból. De távolabb igazi roko­na is él: Ehbenburg csodá­latos szatirikus regényének hibernált (hibernáció alá ve­tett) hőse. Roitschwanz Lo­sik, az ártatlan lelkű, jó szándékú gomeli zsidó sza­bómester alakjában, aki tisz­ta szívvel szeretne érdieme- két szerezni ahhoz, hogy be­fogadja tagjai közé a párt. az új tásradialom, ámde ő különös módon mindig em­beri gyarlóságokkal, a múlt kísérteteivel, a kommuniz­mus gyermekbetegségével ta­lálkozik. Losik jámborsága tehát teljesen a Berciével rokon. Persze, mindez egyáltalán nem jeleníti 'azt, hogy Bun­burucz Bertalan, a magyar Roitschwanz Losik... 0 Világra jött. Negyvennégy esztendősen, tisztán. mint a ma született csecsemő. Élet­kora egyébiránt azért is kedvező, mert már maga tudja lemosni magáról a magzatvnaet. Viszont a be­szédre még meg kell taníta­ni. Persze. nem mindegy, hogy egy ilyen, jó csonitú égi taliga, egy ilyen markáns, erős. negyven-ötös lábú férfi milyen hangot üt meg. El­kezd például vékony, sipító hangon nyavalyogni, mint egy eunueh. s máris torzóvá silányul testének minden ékessége. Ámde. amint elém, állott és elfogulatlanul, leg­feljebb némi férfias félté­kenységgel elllképzéltem és végigcsodáltam födetlen alak­ját. rögtön tudtam, ő nem fog nyivákotaii. Most már csak kifejezése eszközeit kell megtalálni, ami illik alakjá­hoz, környezetéihez, a rá vá­ró eseményeikhez, a személyi kultusz korszakához, s a mű­fajhoz. amik 'a szatírán kí­vül nehéz másnak elképzel­ni. hiszen visszás jelenségek és még vissaásabb jellemek szolgálnak rá a korbácsüté­sekre. Különben is hitvitá­zók dörgő, dorgáló hangja illik a keménykötésű alak­hoz. hadid dörgölje vitatársa orra alá: ..Vajon Alvinczi, neveztelek-e én valaha tége­det disznónak? Kurvának? Pelenger alá valónak? Pa­ráznának? Világ latrának? Verő ártánynak? Genyetség- nek? Hitetőnek? Bolondnak? Pokolból származóttnák? Te pedig orcátlan ayelveskedé- sieddel... mindezeket (phui bü­dös szájú), islágokmak neve­zed.” Ámde, úgy találom, hogy ezek a viszonylag hig­gadt pázmánypéteri szavak is túlontúl kemények, ba­rokkosaik, elütnek a kortól, nemcsak történelmileg, ha- nem érzelmileg is. Miért, ho­gyan is taníthatnám ón nyers, gyűlölködő beszédre Bunburuczot, amikor a kort, mely mögöttünk maradt, csodálom, tisztelem, hibáival is szeretem mitöbb, lelkesen gondolok vissza bunburuezi tisztaságú önmagámra, aki hitem szélesre tártam az eszmék szépsége ellőtt, s erőt. egészséget, képességem maxi­mumát sem kímélve álltám csatasorba mlli ókkal együtt.------ i I m i * — _______—«2 H U’GSUUD ^S®05» f9JuSU1E Marx—Engels—Lenin csodá* latosan szép. mégis oly oko­san racionális álmait? Ehhez még a visszafogottabb szabó- deasői gumyoros hangvétel is óriási, éhes oroszlánszáj. mely a nyers vadhússal együtt azt is lenyeli, ami él és szép. Az is igaz. hogy ez esetben kirívó lenne a mik- száthi kedélyesség is vagy a máriczzsiigrmondi komolyság, amettlyett. a tudaitunkitól füg­getlenül létező valóságot mű- ti. szabdalja minduntalan. Hangja legyen tisztán csengő, beszéde mégis egy kicsit rokokősan saJlangos, valamicskét archaikus, ter­mészetesen nem bántóan, csakhogy éreztesse: be régen is volt az. amikor még egyé­ni méltóságunkkal packáz­tak. Mert jó szívű a nép, ön­szégyenét is hamar megbo­csátja. Hát. így valahogy. Hogy azért „ne láttatnék deákból csigázott homályossággal re­pedezettnek. hanem oly ked­vesen folynék a szó. mintha elősaör magyar embertől ma­gyarul íratott volna.” Ogy segítsen nékem a marxista- leninista úristen, hogy mes­terkedésem ne maradjon „afféle kisded fényeskedés, mely néha a régi istállókban szokott villomodni; vagy in­kább íreves tőkének sötétben fejérkedő világocskája.”1. 0 S még néhány mentege- tődző és magyarázó szó! 1. Bumbunuczbain nem Béla barátomat örökítettem meg, ő csak a burkolt előszó alap­ján várományosa a halhatat­lanságnak. Buipburucz több alakból összegyúrt figura, azért olyan derék égimesze­lő. 2. Az se tévesszen, meg senkit, hogy Bunburucz Ber­talan 'az ország különböző, konkrét földrajzi neveket ( NÓGRAD - 197L im —t. é.. i.- Jjf '»V vüBCSu bajául OuKKBin CreS* í% szereplők, a helységek ön­kényesen megrajzolt utcáival; házaival. középületeivel együtt, egytől egyig kitalál* itaik. ahogyan írni és monda­ni szokás: a költői képzelet szülöttei. 3. A beavatottaknak az is föl fog tűnni, hogy egyes meUékalaikokra valamicské­vel több teret és energiát fordítok, amint azt Bunbu­rucz hányódásai és belső fejlődése okvetlenül megkö­vetelne. Ne hiigyjélc. hogy az erőteljesebb vonásokkal meg- radizolt alakok ebben a re­gényben már minden szere­püket eljátszották! Szándé­kom. hogy később önálló re­gényben (valahogy úgy. mint Ábelt Tamási a maga triló­giájában). Bunburucz Berta* lant a személyi kultuszon kí­vül az ellenforradalom, va­lamint a gazdasági reform bonyodalmai közt is bemu­tatom. A mellékalakok meg­jelentetésével megkísérlem kicsit előre jelezni, előkészí­teni az eseményekért. Végül azt a feltételezést kívánom tagadni, hogy Bun­burucz Emőkével korunk kegyetlen közönyös. önző módján bántam el. Noha. regényem soha meg nem születhetett volna nélküle, mégis cserben hagytam, fél­re dobtam, a feledés homá­lyába merítettem. Nem így van! Bunlburucz Emőkéből mindazt megmentettem, ami egyéniségének értéke, ékes­ségé volt. Minthogy nevé­re nem áll ez. á könyvben más néven, Koncz Ilona­ként fog felbukkanni. Miután minden esetleges gyarlóságot jó előre megvé­delmeztem a kritika dárdá­itól, efelől nyugodtan, de az alkotás izgalmától hévül ve ülök le íróasztalom elé. Salgótarján. 1971. március lS-én. Lakos György *. A fejezetben található idézetek egytől egyig Páz­mány Pétertől valók. jus 16., vasárnap fi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents