Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)
1971-04-11 / 86. szám
/ Mottó: nem mindig jó egy kancsó hideg vízi Próbálnak az ifjak Itt a tavasz! Itt van újra a fecskék hazatérésének, az ibolya és a gólyahír virágzásának, valamint az amatőr tánczenekarok alakulásának szép évszaka. Szép késői este volt, amikor áumm! szobámban végre nyugovóra Most egy kis csönd. Pam, bumm, ratatadumm,, dumm! A dobhártyámon dóból az ifjú dobos... dumm, pammm, bammt Mit vétettem, hogy ily keserves a bűn- hődésem? Bao, bao, pamm, térhettem. A parkból a sarjadó fű finom zöld illata áramlott be. Már az álom és ébrenlét közötti kellemes zsibbadtságban lebegtem, amikor a játszótéren éktelen csinnadratta csattant fel. Próbál az újdonsült amatőr tánczenekar! Úristen, ez több mint borzasztó! Az ifjak zenekara mindössze egy dobból és egy Talán elfáradtak a gyerekek? Dehogyis! Fiatal, büszke erők ők! Tanácskoznak: — Hülye vagy? — így az egyik olyan kamasz hangon, hogy ennél kamaszabb hangot még az életben nem hallottam. — Képtelen vagy megjegyezni? Kárbavész miattad az egész próba! — Féleszű muki vagy te! — tromfot a másik, — hangja a fellegekben mutál, biztos 6 a szál gitárból állott. Szemem- gitáros. Ilyen hangon ugyanis bői elröppent az álom, kétségbeesve figyeltem a fiúk útkeresését. Ez az útkeresés úgy történt, hogy az egyik ifjú teljes erőbedobással pü- fölte a dobot, a másik a gitárt szaggatta, a többi három nrtikulátlan hangokkal kísért, ez lett volna ugyanis az ének. Mindennek az lett az eredménye, hogy a dob kenterbe verte a többi négy erőlködését. A gitár csak olykor nyi- vákolt fel, amikor a dobos éppen kifulladva plhegett, s a többi háromból is hamar kifogyott a szusz. még ebben a társulatban sem lehet énekelni. — Akkor vágsz a dobba, amikor a gitár következne! Mit nem lehet ezen megérteni?! Éjfélig itt csücsüljünk?! <Éjfélig? Jaj!!!) fis máris folytatódik. Pamm, dumm, bao, jeee, nyia, stb. Mese nincs, az emberi tűrőképességnek határa van. A gyerekekkel valahogy., beszélni kell. Igenám, de úgy, hogy művészi önérzetükön ne essék csorba, valamint a beszédnek eredménye is legyen. — Nagyon klasszul csinál- játok, fiúk! Régen együtt dolgoztok már? — hajolok ki az ablakon erős elhatározással. Az ifjak szóhoz sem tudnak jutni. Egy kancsó hideg vízre inkább számítottak, mint erre a kérdésre. — A! — tér magához végül is az egyik, az, akinek a hangja a hetedik menyországban mutál. — Tiétek a felszerelés is? — érdeklődöm tovább kedvesen. — Naná! — jön meg a szava a másik ifjú művésznek is. — Még erősítő kéne... (Erősítő? Jaj!) — Jól van fiúk — így én atyaion. — Dolgozzatok csak nyugodtan. Apropó! A dob kissé mintha erősebb lenne a kelleténél, le kell csavarni, nehogy elnyomja a gitárt. Biztosan észre is vettétek már. — Naná! — helyesel az előbbi ifjú. — Ezt magyarázom nekik. Majd holnap már jobban megy. Holnap? Nagyszerű! Holnapig még annyi minden történhet! Beázik a gitár, vagy kilyukad a dob, vagy csomó kötődik a fiúk hangszálaira, vagy mit tudom én... Fontos, hogy ma estére befejezték, szedtlc a cókmókjukat. a .,felszerelést” és a távozás hímes mezejére lépnek. — szwidl — Holnap már könnyebb lesz... — Megérdemlik, hogy Írjon tnésék munkáját dicsérte, gyenek a méretek. jó hetyne róluk — mondta. Tiuzna János, nem pedig a saját érdemeire kerüljenek a furáitok — mond- a Vegyiműveket Szerelő Vál- akarta fölhívná a ügyeimet, ta. — Hissen az öszeaaereles- lalart salgótarjáni vegyüpasri Három kitűnő hegesztőnk van nól egy-két milliméter éttérén gép- és acélszerkezeti gyér- — folytatta. — Nemcsak in problémát okozhat. Ügy egységének igazgatója. szemre dolgoztak jói. A műn- gondolom, nem fognák káromIdeiglenes üzemrész az épü- Icájukon még a röntgengép kodná a szerelék, amikor őszié új üzemcsarnok mellett, sem tatáit semmi kivetniva- szeáüítják a kazánba zárt Nem Vasszerkezetekfből összesíti- lót Valamennyi varratott kA- lesz baj a ménetekkel, totó épület az oldalát nécBoö- fogástalamnatc taffiáfttak. _ *5 w 1» mi saene*tegefe takarják, amit belülről — Amikor emelgetni keffle« hetaénfc .w Moohrénában vékony vakolattal bontottak, a hatalmas vasdarabókát, a ezeket az elemeket — jegycss- Nemigen óv a hidegtől a te- hegesztők letették a szensaá- meg Pál István. — Ketten, tő sem, legfeljebb aiz eső, hó mat, velünk együtt apetoed- Mosonyi Lacival állítottunk nem éri azokat, akik itt dói- tek — fűzte hozzá Pál Ist- nag«, mindent. IC tudnánk a goznak. A brigád vasszeriteze- vön lakatos, aki három évet i,^KK«n_ mit, hogyan keO tekert készít exportamegrende- ttfflflötó az NDK-ben. Tavaly .. A rajzókat te úgy lésre. Februárban kezdték a Jött haza. — Nem könnyű az ismerjük mfet a tonyerörktó. munkát. Az eted szállítmány erőlködéstől remegő karokkal Hiszen nem egy dolgot éppen rövidesen útnak mdul a Né- step varratokat csinálni. & mj ja vastartónkra módosftotsmet Demokratikus Köztársa- — Ezt az ideiglenes csanno- tafc rajtuk, ságiba, Mochnénáiba, ahol a kot is együtt állítottuk össze nven ielileefi munkát mée vállalat közreműködésével ha- _ vette át újra a szót Kosárt JH«*cÄSILt IS talmas vegyipara kombimat Pál. — A leghidegebb téli ma- ^ jegyezte meg beszél- .. . , pókban is dolgoztunk, hogy ggtée közben. S most vala— Mostoha körülményed minél hamarabb elkészüljön, mennyien örülnek, hogy meg között kellett a vasszerkezeti Amit itt lát. minden a mi tudtak birkózni a feladattal, brigádnak minőségi munkát munkánk. Én még a munka- első erőpróbánál jól vms- végezme — mondta Lukacs körülményekre sem panasz- gáztak. Rászolgáltak a juta- György KISZ-titkár —, ami- kodhatom. Tíz évig dolgoztam lomrB ^ az elismerésre. J Azt kor a brigádot kerestük. — A a vállalatnál az orraág taü- ^ tudják, hogy holnap már darupálya még nem készült lönibozó részein, külső szerele- könnyebb lesz a munkájuk, el, a mázsás vasoszliopokait sen. Nem mondhatnám, hogy Nemcsak azért, mert öszeszo- kézzel kellett emelgetni. Sze- ott kedvezőbbek lettek volna kott a brigád. Épül az új rencsére kaptunk a ^iy a feltételek. üzemcsarnok, ahol már korselejtezett bwyakoc^t ten- Domonkos Imre hegesztő a szlerű ^ek & kedvez5 mun- palyat építettünk, hogy vala- banyától került a Vegyiműve- k körülmények várják valamit könny ítsürik a munkájú- két Szerelő Vállalathoz. menn,viliket kon. A hideg téli napokban _ Ahhoí5 is nagy gondos- ^ ' nem volt éppen leányálam eb- súg kellett, hogy pontosak le- K. S, ben a csarnokban, dolgozni. Kerülték a nagy szavakat a brigád tagok, akikkel beszélgettem, Helytállás, lelkiisme- retesség, összetartás... Ezek a szavak még véletlenül. sem hangzottak el. Pedig a brigád valóban büszke lehet az utóbbi hónapokban végzett munkájára. — Ez a megrendelés a gyáregységünknek négymillió forintot jelent — mondta Jobbágy Kálmán gyártáselőkészí- tésd csoportvezető. — Egy ka- aánház teljes vasszerkezetét mi szállítjuk, az oszlopokat, vázelemeket, tető- és oldalfal- paneleket. Az első szállítmány huszonkét tonna, s majdnem félmillió forint értékű. Még harminc tonna van hátra. A hónap végéig ez is elkészül. — Nem jöhet közbe semmi? Biztosan útnak indul a jövő héten az első szállítmány? — kérdeztem. — Igen — válaszolt határozottan. — Semmi nem jöhet közbe. S hogy máért nem, erre a briigádtagok adták meg a választ. — Jó. ez a gárda — mondta Kosári Pál lakatos. S hogy miért jó, az is hamar kiderült. Nagyon érdekes volt, talán maguk sem vették észre, hogy mindegyikük inkább a Korszerűen vezetni A Lőlini 05 Tavasz TermeáBszövetícet\ BdllUI aefben ötezer forintra emelték az elnök fizetését és többet kap munkájáért főagironómus is. Akkor is szép pénz ez, ha a prémiumot és a nyereségrészesedést nem számolja hozzá az ember. A közgyűlés mégis egyetlen ellenvetés nélkül hagyta jóvá az intézkedést. Nem sajnálták a pénzt sem az elnöktől, sem a főaigronómustóL Hiszen a vezetők hozzáértésének, felelősséggel végzett munkájának az egész közösség hasznát látta tavaly. Kálión néhány éve nem nyereséggel, mint most, hanem tetemes veszteséggel zárták az évet. A megváltozott vezetési módszereknek, a tagok igyekezetének, a korszerű gazdálkodásnak köszönhető, hogy az Üj Tavasz tavaly egyike volt a legeredményeséb- ben dolgozó nógrádi gazdaságoknak. Most, a tervtárgyaló közgyűlések idején különösen sok szó esik a gazdálkodási és vezetési módszereikről. Arról, hogy a következő évek tovább gyorsítják Nógrád etetaiiflaer- gazdaségának fejlődését. Az idén valamennyi termelőszövetkezetben elkészülnek a közép távú fejlesztési tervek. De már most, a beszélgetések nyomán szarvasmarha-, sertés- é6 bárányhizlaló-teiepék, húsfeldolgozó üzemeik és hűtőházak, gabonatárolók és tejpalaeko- zók képe rajzolódik elénk. Az önállóan gazdálkodó, ipairszerűen termelő mezőgazdasági nagyüzemek irányítása, a termelés szervezése, korszerű vezetési módszereket, hozzáértő, felelősséggel irányító vezetőket kíván. Nem is olyan régen még dicséretek garmadáival halmozták el azt az elnököt, aki nélkül nem mozdult munkára egyetlen gép, egyetlen ember sem. Heggel maga toborozta dologra a tagokat, délelőtt ott állt a vetőgép végén, és este a szövetkezeti irodán „könyvelte” a napi bevételt és kiadásit. Manapság már nem az elnök, a brigádvezető is egyre nehezebben boldogul, ha pusztán tapasztalatára, szakmai gyakorlatára épít. Nem véletlen, hogy egyre több szövetkezetben bízzák a brigádok szervezését, irányítását képzett technikusokra- A brigádvezető a termelés folyamatában egy sereg olyan géppel, berendezéssel, technológiával találja magát szemben, amelyeknek a szövetkezés első esztendeiben még hírük sem volt Az élelmiszer-gazdaság rendkívül nagy változáson ment árt az elmúlt évtized alatt Egyrészt azért, mert a termetes szerkezete rremri- jobban igazodik a sajátos nógrádi adottságokhoz. Másrészt a közgazdasági szabályozók is arra ösztönzik az üzemeket, hegy ésszerűen dolgozzanak, tegySc gazdaságossá a közös munkát Ilyen körülmények között nyilván megnőttek a követelmények a szövetkezeti vezetőkkel szemben. Ma az vezet korszerűen, aki szakmailag és poüttkaöag egyaránt felkészült écifi a drágát Széles körű bxGoranáctával rendelkezik és gyorsan reagál a bdftŐ- vetkezett változásokra. Ez az egyik alapvető feltétele annak, hogy megtérüljenek és az egész közösségnek hasznot hozzanak a termelés fejlesztésére, korszerűsítésére fordított milliók. S a jó vezetőiket meg kell becsülni, anyagilag, erkölcsileg elismerni. Olyan körülményeket kell teremteni, hogy zavartalanul végezhessék munká'jukat. Ma még nem beszélhetünk arról, hogy a szövetkezeti vezetők szakmai és politikai képzése megoldott. Minden esztendőben jelentős ugyan azok száma, akik részt vesznek az országosan szervezett vezetői továbbképzésben. Az ütem azonban még nem kielégítő. A hozzáértés, a képzettség hiánya néhány szövetkezetiben zavart okozott, a zárszámadások idején is. Nincs elég közgazdász a szövetkezetben és kevés az építkezésekhez értő stzaík- emlber. Pedig az előzetes számítások szerint, mintegy nyolcszázmillió forint az a pénz, amelyet a negyedik ötéves tervben különböző építkezésekre fordítanak a mezőgazdasági üzemek. A következő esztendők fejlesztési tervei szépek. A változáshoz tartozik az is, hogy újabb száz egyetemet, főiskolát végzett szakemberrel számolnak a mezőgazdasági üzemek és legalább százötven technikust várnak, fir- sefcvadikenten már most elöl tartanak. Három agrármérnök, gépészmérnök, tizenegy technikus, állatorvos irányítja, szervezi a munkát a közös gazdaságban. A következetes szakemberképzés eredményt hozott. A szövetkezet a megye egyik legbiztosabb alapokon nyugvó gazdasága. Az idén nem kevesebb, mint hatvanmillió forint termelési értéket állítanák elő, s a jövedelem egy részét újabb szakemberek, szakmunkások képzésére fordítják. Jó volna, ha az énsekvadkert' gyakorlat mielőbb általánossá válna a mezőgazdasági üzemekben. TprmPG78ÍPfipn hfba lepne olyan hő1 ermcszeiesen vetke2tetést is levonni, bogy általános őrségváltást kell véghezvinni a termelőszövetkezetekben. Az elmúlt évek nemcsak gondokat, de egy sor Jó tapasztalatot is hoztak, A vezetés színvonala sokat javult, a szövetkezeti vezetők többsége megfelel a magasabb követelményeknric Tavaly rendkívül nehéz év volt, s a gazdaságok többsége mégte túljutott rajta. S ez jórészt « találékony, rugalmasan gazdálkodó tsz-vwae- tők érdeme. A tizenöt veszteséggel gazdálkodó szövetkezet közöl is mindössze két-feárom gazdaságiban, vonták meg a bizalmat a vezetőktől. A többiek sóikat küszködtek, de talpon maradtak. Felkészültek arra is, hogy meg eredményesebb esztendő felé vezessék a nógrádi termelőszövetkezetek szorgalmas tagjait teinczc Ásszonyszemmel az emberekről — Hol Is kezdjem. Tatán fékszem; minajSrt az efeő évazzal, hogy mindig szfvü- ben történt Május lehetett. A gyemnek tekintettem az em- falu várta az ígéretet Várták berek gondjait. Mégis, amikor a korszerű villanyt Vanyar- először jelöltek tanácstagnak, con. Várom, hogy mondják, bizony egy kicsit megijedtem, az igent, de nagyon késett a bevallom féltem is. Mit kéz- válasz. Végül a „sajnos nem” dek majd? Hogy fogom kép- jött, és akkor szót kértem, viselni a falut? Megállom-e Elmondtam, hogy pont a helyem? Az akkor jogos most kell nemet mondani. kérdések óta már a második négy év is eltelt. Szeretek beszélgetni. Járni az utcákat, meghallgatni az embereket Nem vagyok sértődékeny. Egy tanácstag nem tehet az. Utaztam Tarjába nem Is egyszer, a megyei tanács ülésére. Csak amikor betég voltam, akkor hiányoztam. Az első felszólalásomra jól emFelsorakoztattam az érveket, aztán az év végére megkaptuk a világításra valót. Tanácstagnak lenni nem kis dolog, nagyon megtisztelő feladat. Az emberek fejlődnek, éles a szemük, Igényeik vannak, másképpen élnek már itt Vanyarcon is, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt hogy a régmúltról ne is beszéljek. Mondják is gyakran: 1 nézz utána... kérdezd meg, te vagy a tanácstag. Sokszor eszembe jut milyfen nagy változás ment végbe itt, Vanyarcon is. A villanyhálózat továbbfejlesztésére, járdásí- tás, utak portalanítása. Talán a városinak furcsán hangzanak e fogalmak, de itt ez nagy dolog. És mi minden kellene még. Épül az új irodaház a tsz-nek, régi óhaj egy fodrászműhely a községben, hogy a központi iskolát ne is említsem. Igényesek a vanyarciak, és igazuk van, de ugyanakkor dolgos emberek is. Ha kell, adnak. Félúton a tanácsháza felé találkozom az elnökkel és a titkárnővel. Elgondolkozva jön mind a kettő. Csak nincs valami baj — kérdeztem. Dehogy nincs Annuskám, nagy gondban vagyunk. Telefon kellene az orvosi rendelőbe, és belekerül vagy tizenkétezer forintba. De kimerült a kassza, nincs pénzünk — így az elnök. Van egy javaslatom, mondtam, és FOTÓZZON A NÖGIíAD-nak! Budai Gyula (Szurdokpüspöki); Kirándulók gyen című fényképére a zsűri 6 pontot adott a GellérthcAas tribal 30—#00 Jávái összeadták a telefon árát, összejött vagy tizenhatezer forint. Égy tanácstagnak ösz- szekötőnek kell tennie. Összekötőnek az emberek és a tanács között. Beszélni, sokat beszélni az emberekkel, mert csak így tudjuk gondjaikat, bajaikat megismerni, csak így lehet a bizalmukba férkőzni. Beszélgetni egyéni és közös gondjaikróL Arra gondolok, hogy itt, a községi nőbizottságban is szeretnénk elérni, hogy az asszonyok ne csak a földhöz értsenek, érdekelje őket mit mond az orvos, a pedagógus, ha eljön * klubestekre. Érdekelje őket persze a kézimunka Is. Sokszor bizony nehéz megértetni, hogy nem tehet mindent egyszerre, csak a legszükségesebbre telik. Érvelni, vitázni Is kell, mert megkérdezik, mit intéztél, és ha nem sikerült valami, kifogásolják: miért vagy akkor ott? .Látta, a málnásból jöttem. Este autóbuszra ülök, éjszakai műszakra járok az IKARUS- ba. A téli időben ott dolgozom, nyáron itthon. Az életem munkában telt el, de mindenkinek mondom: tanulni kell, tanulni minden áron. Nyolc éve vagyok özvegy, de örül a szívem, ha gyermekeimre gondolok. A nagyobbik fiam katonatiszt, a lányom érettségizett, könyvelőként dolgozik, a kisebbik fiam Esztergomban tanul, műszerész lesz. Sokat kellett dolgoznom, hogy taníttatni tudjam a gyermekeimet. Én úgy vagyok vele, hogy nemcsak a családomnak, de min- den olyannak tudok Örülni, ami az emberek hasznára van — mondta Kocsis Mi- halyné, vanyarci tanáéstagje- lölt, akit a jelölő gyűlésen már tudtam, hogy számítha- egyhangúlag tanácstagnak je- tok a vanyarciakra. A tanács- löltek. ülésen megbeszéltük a telefonügyet és jártuk a házakat. Lejegyezte: Szokács László NÓGRÁD - 1971. április 11., vasárnap
