Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)

1971-04-09 / 84. szám

Nógrád megyei grafikusművész váci kiállítása Barátaink: a könyvek Vácott, a Vak Bottyán Múzeum 'feel termeben, április első vasárnap­ján megnyílt Takács József grafi­kai kiállítása. Ez alkalommal 18 müve került a váci közönség elé, s mar az első napokban népes Iá to­ga lóságot vonzott. A megnyitó beszedet Pásztor Bé­la mondta. Bemutatta a művészt, a nógrádi bányavidék szülöttét, aki a bányák és a gyártelepek levegőjét szívta magaba. Ez edzette egyénisé­gét és művészi látásmódját is. Több, most bemutatott alkotása (Üveggyár, Bányatelep, Pihenő mun­kás, Völgy alján) Nógrád emlékét *dézi, a Salgótarjánban eltöltött diákéveket, a környékbeli kirándu­lásokat. Tíz évi hallgatás után került sor «ere a kiállításra. Vác művészetet szerető és művészetet pártoló közön­sége örült, hogy Takács József, a ■Duná-kfanyar ipart centrumába is el­hozta képeit. A tárlat május másodikéig tart nyitva. Papp Rezső Takács József egyik grafikája Unescóul tanulnak Uneöcoul — ahogy az UNES­CO-tisztviselőik rseveask, eyed'vezettük«*: umiesc ölesé —, Boldizsár Iván szerint kü­lön meg kell tanulni. Erre — természetesen — nemcsak Pá­rizsban, az UNESCO székhe­lyén nyílik lehetőséig, hanem bárhol a világon. Nógrád me­gyében Balassagyarmaton ta­nulnak unescóul. Azaz, egy olyan szellemi életforma meg­teremtésén dolgoznak, amely egy gondolkodási stílust te­remt. Mi ennek a lényege? A Balassi Gimnázium 1969 januárjában csatlakozott az UNESCO asszociált iskolahá­lózathoz. A hédÓBaithoz tarto­zó intézmények vállalják a nemzetközi (háddcaposolatok ápolását, a nemzetközi meg­értésre való törekvést. (Egyéb­ként 1968-ban Genf ben, a mű­velődésügyi miniszterek ta­nácskozása, amelyen Magyar- ország művelődésügyi minisz­tere is részt vett, önálló ne­velési területként jelölte meg a nemzetközi megértésre ne­velést.) Tulajdonképpen ezzel a cél­lal kezdte meg az UNESCO, az Egyesült Nemzetek Nevelé­si Tudományos és Kulturáilfis Szervezete az asszociált isko­lahálózat kiépítését 1946-tól szerte a világon. Magyaror­szágon az 1950-as évek elejé­től csatlakoztak a hálózathoz iskolák. Jelenleg mintegy hat­van ország tagja a hálózatnak, hazánkban pedig huszonkét asszociált Iskola működik. Minden kultúra, amely év­ezredeken át léteaett, vagy létezik, a Földön, a kultúrák valamennyi terméke, tudomá­nyos, technikai, művészi al­kotása, része az emberiség közös örökségének, hatása — bár más-más formában — él az egyes ember lelkében is. Kelet és Nyugat nagy gondol­kodói mindig is beszéltek a közös örökségről, s hangsú­lyozták a népek közötti ba­rátság és együttműködés szük­ségességét. Különösen, szükség van erre napjainkban, amikor a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődése, a tudo­mányos-technikai forradalom eltüntette a földrészek, a né­pek között távolságokat — fi­zikai értelemben. Leiektől lé­lekig azonban még sokszor nagyon hosszú, nagyon görön­gyös lehet az út. A második világháború után mondta ki többi között az UNESCO: a háborúk az em­berek lelkében születnek, a békéért való küzdelemnek és a harc különböző farméinak is az emberek lelkében kell megszületnie. Hogy ez meg­születhessen, elsősorban tu­dásra van szükségünk, amely hatalom. A tudás sokféle. Es sokfé­leképpen sajátítható el. A „legfiatalabb” magyar UNESCO- iskola nyelvi tagoza­tain; 130 diák (janiit, különö­sen örvendetes, hogy több minit öttven százalékuk fizikai dolgozó gyermeke. Az orosz és francia tagozatok hallgatói kapcsolódtak be az iskolában működő UNESCO-kluto mun­kájába is, ahol az említett két nyelven kívül angolul és né­metül szerzik ismereteiket az UNESCO tevékenységéről, kezdeményezésedről. Az UNESCO-klubnaik 25—30 diák tagja. A klubot Örkényi Zsu­zsa tanárnő vezeti. Miféle ismeretekhez jutnak itt a tanulók? Párizsiból és Budapestről, a magyar UNES­CO-bizottságtól kapják rend­szeresen több nyelven az UNESCO legtósebb kiadvá­nyait, folyóiratait, amelyek megbeszélése során gazdagod­nak ismereteik. A magyar UNESCO-bizottsáig kijelölte a balassagyarmati gimnázium test véri skáláit, a francia orszá­gi Nantes-val, a lengyelorszá­gi Póznádnál vették fel a kapcsolatot, s most. lépnek kapcsolatba egy Malgas Köz­társaságban levő iskolával (Madagaszkár). E kapcsolatok nemzetközi diáklevelezésrt. bé­lyegcseréket eredményeznek. Például naponta öt-hat levél érkezik az iskolába ezekből az országokból. A levelezés az alapeszmén túl a nyelvgya- korlást is szolgálja. Diákcseré­re is sor kerül majd. 1972 nyarán harminc fiatal utazik Nantes-ba, s onnan is jönnek diákok Balassagyarmatra. De más országokkal is terveznek diákcserét. Az UNESCO-klub rendezi az iskolában az évfordulókat, tavaly Bartók Béláról, Beetho­venről, Cameniiusról emlé­keztek meg, legutóbb pedig a párizsi kommüniről. Idegen nyelvű műsoros klubdélutáno- fcat is tartanak. Az UNESCO magyarországi asszociált iskoládnak országos kongresszusát ez év szeptem­berében Balassagyarmaton rendezik meg. A diákok és az UNESCO-tanárok e kollektív találkozója módszerbeli teen­dők megbeszélésére, a tapasz­talatok kicserélésére nyújt módot. A Balassii Gimnázium tanulói műsornál készülnek a nagy eseményre, s a rendez­vénynek palóc tájjeleget is kíván nyújtaná Balassagyar­mat irodalmi és környékének palóc néprajzi adottságaival. Pábio Neruda üzenete, «me­lyet a Színházi Világnapra írt, megalapítja: „...hullámok kö­zött ingadozik a mi korsza­kunk: a valóság között, amely nem elégít ki bennünket és a remény között, amely még nem teljesült.” Az UNESCO asszociált iskolahálózata a re­mény, a békés, boldog élet je­gyében jött léire és tevékeny­kedik. A különböző társadal­mi rendszerű országokban élő dáéktftaitalofcnak nyújt lehető­séget egymás megismerésére, az együttműködésre, az embe­riség közös érdekeinek felis­merésére, s a felismerést kö­vető küzdelemre a jövőért. Tóth Elemér TÄRSASHAZAK, kertes házak, családi házak, nyara­lók sokasága épül szinte nap­ról napra országszerte. Sátor­tetős, manzárdos-tornyos, koc­kaépületek: lehangolóan egy­formák, csúnyák fantáziátla­nok. Városperemi „modern­séggel", pallér ízléssel-tudással az ország minden részén megkülönböztethetetlenül el­mosva az építészet táji-népi jellegét. S ezek a jellegtelen házak, nyaralók a régi, népi ízléssel épített parasztházak helyére épülnek. Wright, neves amerikai építész szerint ma már ném érdemes városokat építeni, mert azok az előnyök, ame­lyeket valaha csak a város tudott nyújtani, (jó út, vízve­zeték, villany, higiénia, egész­ségügyi-, iskolai ellátás stb.) napjainkban a vidék is meg­adhatja. Nem úgy, hogy a falvakból kis városokat csi­nálunk, hanem megtartva a vidék, a táj jellegét, egyéni arculatát, népének, lakóinak népművész ízlését. Legutóbbi külföldi utamon, Spanyolországban, Francia- országban szívderítőén han­gulatos falvakban jártam. E tájék új épületei szervesen illeszkednek a régiekhez, építőik, építtetőik őrzik a hagyományokat, a népi építé­szet hagyományait. S ugyan­akkor az épületek, a kis pa­rasztházak belső szerkezete, berendezése tiszta, derűs, jó értelemben modern. Az új házak itt nem egyformák: színesek, változatosak, gazdag formavilágúak. Így őrzik ösz- tönösen-tudatosan egykori né­Fiatalok a választásról Salgótarjánban a Kötő htszi fiataljai jötibefi össze szerdán, hogy beszélgesse*:«k a közel­gő választásiról. Valamennyi­en először jálruftiak az .úrnak elé, ho'gy gyakorolják a vá­lasztó júgol). A negyvenöt fia- talnak. Earth --Pállja Népfront városi bizottságának elnöke- tartott tájékoztatót, majd a fiatalok kérdeztek. A találkozót az első választóik nagy érdeklődése jellemezte. Sok kérdést tettek fel a sza- vazöjogról, a tanácstagok fel- adatairol, a választás lebo­Látogatás a megyei könyvtárban A könyvbairóKok krrzul bt- zonyara sókon emuié koznak még a megyei kóruyváár régi épületére, ni füstös, féathomá- lyos olvasóterembe, a szűk kölcsönzőre, -a polcók közt oez)étiő keskeny, levegőtlen „utakra“. S bizonyára sokak­ban nyomot hagyott az a pil- lónat ás, amikor 'először lép­tek be az új. togas, modern könyvtár kultúráltan beren­dezett, „böngészéshez”, olva­sáshoz eszményi körülménye­ket nyújtó termeibe, Kevés a hely Akkor — tt*i6-bam — önöm­mel summaztirtk, hogy végre méltói, jelen tőségének és f un k- ciójárnak megfelelő hely ne ke­rült ez a fontos közművei 6- dlési intézmény. Azóta több mint négy év telit el, s ma már korántsem vagyunk a ré­gihez hasonlóéin elégedett- eüfoguűltalk. Ment éveik során egyre-másna kerülitek napvi­lágra az elhelyezésből adódó olyan hiányosságok, gondok, amelyek gátolják, korlátozzák a stamvonates, belső tartalmi munkát. Kojnok Nándor., a megyei könyvtár igazgatója a követ­kezőikéit mondja leaekről: — Funkcióját tekintve, könyvtárunk, sajnos, egysze­rű ikölcöönző könyvtár. Azt hiszem, nyugodtan elmondha­tó, hogy amilyen szép építé- sssetóleg, olyan használ hatat­lan is számunkra. Hogy csak néhány hiányosságolt soroljak fel: nfnc& olyan, termünk, ahoc, csoportos fdgMkoaáso- kat, ÖBseaejövietelekeit lehetne tartaná. RatótónoaáSrt gondja­ink igen súlyosak, a tedjies ál­lomány elhelyezése férőhely hiányában lehetetlen. A pro­pagandamunkához nélkü­lözhetetlen tedhniikai fektee- teléá nagyon hiányos. Ter­veink megyei óeításához Jét- számfeflesertjésire lenne szük­ség, ám az adot/t helyhez képest így ja sokan vagyunk. Sok az olvasó Tűfterhettség és öröm —ez jellemzi a megyéi könyvtár dolgozóit. Öröm, mért az ol- VBEÓrtábor, a könyvek irániíi érdiekCődés szinte napról napra növekszik; s az ebből adódóan, fokozódó túlterhelt­ség, a megfeszftett munka fá­radtsága. És még valami, amit az intézmény igazgatója emlí­tett: i — Akdk beit» problémáin- kait nem ismerik, könnyen vádolnak minket az itt ta­pasztalt hiányosságokért. Na­gyon jól tudjuk, hogy milyen feladatokat kellene megvaló­sítanunk!. hogy milyem módom, és eszközökkel elégí thetnénk ki a velünk szemben támasz­tott igényeiket. De a már em­lített körülmények korlátoz­zák a munikánkat. Persze, ezek eUenére el­mondható, hogy a könyvtár tevékenységiére a mennyiségi és minőségi fejlődés egyaránt jellemző. Főiként a helyi szol­gáltatások terén, de a háló­zati munkáiban is igén szép eredmiényiek-et értek él. Je­lenleg mintegy százezer kö­tettel rendelkeznek: beszá­mítva a letéti könyvtárak — nyol'c ilyen va!n — és a mű­velődési autó állományát is. A központi könyvtár olvasói­nak száma az 1970. évben 4500 volt, és ez év első ne­gyedében 3129 új olvasó irat­kozott be. Hogyan oszlanak meg életkort, foglalkozást te­kintve ? — A 14—J6 évesek és> a 18 évem felüliek aránya — mondja — 50—50 százalék. Az odVasók több minit egyberma- da tanuló, a munkás és egyéb kategória aránya 30—20 szá­zalék, a többi értelmiségi1. — Milyen jellegű könyvek a legkeresettebbek? — A szépirodalom a legka­pósabb, de nagyon olvasottak az ismeretterjesztő művek is (műit évben 28—29 százalék vollt az arányúk). KidégJ'iiJŐ- aek mondható a történelmi, irodaim; és műszaki szak­könyviek forgalma. A könyvtár tevékenysége a kötesönaésén túl a közműve­lődés egyéb területeire is ki' kelj. terjedjen, melyek ezek? Milyen kapcsoláíbban áll a megyei könyvtár társintéz­mény eddcel, társszervekkel, milyen közös akcióik van­nak V — Minden törekvésünk ar­ra irányul, hogy minél többen használják a könyvtárat, ve­gyék igénybe szolgáltatásain- kait. Az utóbbi időiben példá­ul égyne erősödik az úttörők­kel való jó viszonyunk; már másodízben hirdetjük meg számúkra az ölvasónapló-pá- lyázatot, mely az úttörőszer­vezet megalakul,ásónak 25. évfordulójához kapcsolódik. Az érdeklődés igein nagy, a megyéből 650-en küldték be naplójukat. Jelentős az a ciSckbibldográfiánk is mely­ben az országos és megyei útitörősajtó „termése” szere­pel. Rendszeresen együttmű­ködünk a Hazafias' Népfront­tal, a KISZ-szel. a középisko­láikkal. Nagy gondot fordí­tunk a honismereti mozgalom támogatására. Eredményes öt év A megyei könyvtár a háló­zató munkát is eredményesen végzi. Ezt a következő adatok bizonyítják: 1965-höz viszo- niyíitva kétszeresére emelke­dett a megye könyvtárainak olvasótábora, 50 százalékkal bővült a könyvállomány. Az évente egy olvasóra jutó könyvek száma 22-ről 30 kö­tetre mőitt. * A miagyai könyvtár waszga- tója •hiányosságokról, nehéz­ségekről beszél, tervekről, amelyeket iegyelőre nem va­lósíthatnak meg. Kiesé talán pesszimistának tűnik, vagy hivatástudata miatt <elégedet­len? Szép intézménye, ered­ményei birtokában minden­képpen irigylésre méltó em­ber. 1 tralaznirmyétt kép V. Kiss Mária Új KISZ-alapszervezet A budapesti Textilipari Ktsz bereeli üzemében a kö­zelmúltban megalakították az önálló KJSZ-alapszervezetet Az alakuló ülésen tizenhár­mán vettek részt Az üzem­egység vezetői ígéretet tettek, hogy az alapszervezet munká­jának elősegítése érdekében, az alapító KISZ-tagokat egy műszakba osztják be. Az alap- szervezet tagjai megalakítot­ták a szocialista brigádot Ki­dolgozták, hogy milyen vál­lalásokat tesznek az üzem ter­melési tervteljesítésének elő­segítésére. Az új KlSZ-alap- szervezet felvette a kapcsola­tot a községben működő más KISZ-alapszervezetekkeL A népi építészet védelmében pi építészetük tanulságait a svájci vagy az osztrák tájak is. Major Máté azt hja egy helyen; „Rá kell döbbennünk arra, hogy népi-nemzeti kul­túránknak milyen nagy érté­kei mennek veszendőbe még mindig, s napról napra... Persze elmulasztottuk, s még mindig elmulasztjuk, hogy iskoláinkban az elemiektől a legmagasabbakig, s ezeken kívül is ráneveljük gyerme­keinket (a gyermekekkel a szülőket is) értékeink felis­merésére, becsülésére és sze­rető-féltő gondozására. Népi építészetünket mindenesetre nagyjában-egészében már rá­fizettük erre a mulasztásra.” MŰEMLÉK VÉDELMÜNK három és fél ezer településün­kön alig ezer műemléki, vagy faluképi jelentőségű népi épületre terjesztette ki a tör­vény védelmét. Minden har­madik településben csak egy védelemre, megtartásra ér­demes műemlék lenne? Egy műemléki statisztikából je­gyeztem ki: „A Nagy alföldön, és a Körösök vidékén — egy­két szélmalom kivételével — népi műemléket nem állítot­tak helyre”. Pusztulás és a városrende­zési terv fenyegeti például a még fellelhető régi debreceni eivisházakat, — panaszolja Sápi Lajos építész. — Ezek lebontásával eltűnnek a jel­legzetes debreceni lakóházfor mák — a háromablakos, orom­falas utcai homlokzattal és külön kis ajtóval, kocsibehaj­tóval ellátott falkerítésével, a lakóházak udvari részén végighúzódó boltozott torná­cok, az udvari feljárólépcső- vel. Vannak jó példák, okos kezdeményezések is: Sziglige- ten, Balatonudvardin, s más Balaton környéki falvakban írók, művészek, mérnökök megvásárolják, stílusosan helyreállítják a szép, régi parasztházakat. Vagy például Hollókő Öfalujának fenntar­tására, megőrzésére, helyreál­lítására összefogott az egész község, az állami és a társa­dalmi szervek. A faluképi szempontból legfontosabb la­kóházakat megvásárolták, közületi célokra használják. S annak a 35 épületnek is elkészítették a korszerűsítési vázlattervét, amelyen lakói a közeljövőben nem kívánnak változtatni. Nógrád megyében — a pártbizottság első titkárának kezdeményezésére — a népi műemlékek védelmére szö­vetkezett a tanács, a hazafias népfront. Műemlékvédelmi aJkciótoizottiságot sBerveztek, műemlékbaráti kört hoztak létre. Az elmúlt 10 évben a ■megye U0 műemliéikileg vé­dett objektuma közül 44-nek a helyreállítására, felújítá­sára, állagmegóvására fordí­tottak nagyobb összeget. Vas megyében a tanács és a Sa­vária Múzeum közös akciója­ként még 1962-től műemléki jelentőszolgálat alakult. Veszprém megyében az Ide­genforgalmi Hivatalnak van­nak érdemei a népi műemlé­kek védelmében. DE MINDEZ még nem ál­talános. Változatlanul sok a kallódó, pusztulásra hagyott értékünk. Sokat tehetne a né­pi építőművészet népszerűsíté­sében, ápolásában is a köz- igazgatás. Szíj Rezső írja: „Tervek készültek, kitűnő építészek egész sor terve áll nyomtatásban rendelkezésre. De ezek a tervek nincsenek ott a tanácsok építési osztá­lyain, hogy elsősorban az új házakat építtetőknek a kezé­be adnák! „S ott állnak a fa­lusi házak rekonstrukciós tervei, amelyek a meglevők korszerűsítését célozzák — olcsóbbak, kevesebb munka­erővel, építőanyaggal megva­lósíthatók lennének. Kedvez­ményben kellene részesíteni azokat, akik faluképi építé­szeti szempontból is érdemes falusi házak rekonstrukcióját vállalják, a teljes értékű és mégis olcsóbb megoldást kí­náló tervek alapján. Kádár Márta NÓGRÁD — 1971. április 9., péntek «3

Next

/
Thumbnails
Contents