Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

NÉPVISELETES PALÖC BABÁK KÜLFÖLDRE. A Széesényi Háziipari TemnelősZövét- kenet termékei -a felhasznált díszttöetbemeík, figurák a palóc népi hagyományokat tükrözik Az utóbbi években különöaen népszerűek lettek m seines ruépvüéeletöe öltöztetett ltá­blák a külföldi vásárlók köréhen. Képünkön: Palóc babák i— indulásra készen. (MTI 'fotó — Sereiül Ferenc felvétett) Putrik és kultúra A cigányság helyseiének körvonalai Nógrád megye lakosságé­nak hozzávetőleg egy huszad része cigány: ez az arány nem több, nem is kevesebb az országosnál. A megyehatáron belül élő 13—14 000 cigány túlnyomó többsége egy adott helyen megtelepedett, egyre csökken — jelenleg mintegy száz — a vándorló családok száma. Településformájuk zárt, a község tagabb közössé­gétől elkülönülő: szociális helyzetük az utóbbi években megsokszorozódó állami erő­feszítések, támogatás ellenére még mindig jelentősen elma­rad a megye általános fejlődé­sének ütemétől. Ugyanakkor a népszaporulat a cigány lakos­ság körében két-'náromszoro- sa a nem cigányokénak. Az állandó munkaviszonyban ál­lók aránya növekszik, analfa­béta, mintegy’ 1500 fő — szinte kivétel nélkül az idősebb kor­osztály bóL Művelődés számokban Ha egy település összla­kosságának egy tizede cigány, szinte bizonyos, hogy ugyan­ez az arány a tanulók eseté­ben két-három tized. A cigány gyerekek beiskolázásának mértéke évek óta százszáza­lék körül mozog. De! Ök ad­ják a hiányzók- túlkorosok, bukottak túlnyomó többségét. Évenkénti 30—40 százalékos a bukási arányuk, rendkívül ma­gas azoknak a tizenhat éve­seknek a száma, akik nem jutnak túl az általános isko­la nyolcadik osztályán; kö­zépiskolai tanulmányokat foly­tató cigányfiatal ritka kivé­telnek számít. A taneszközök­kel való ellátásuk mellett az elmúlt évek legeredményesebb kezdeményezése a speciális cigányosztályok megszervezése (Gagarin-iskola, Mátravere- bély stb), a napközik, tanuló­szobák, heti ínternátusi neve­lés lehetőségeinek fokozott felhasználása. Sajnos, a prob­lémák megoldásához az is­kolák erőfeszítése önmagában kevés: az igen alacsony mű­veltségi szintű szülők, az igen rossz életkörülmények, nap­jainkban szinte emberfeletti erőfeszítést kívánnak a fel­emelkedni vágyó cigényfiatal- tól. Van a megyének nyolc-tíz olyan községe, amelyek la­kosainak 15—40 százalékát meghaladja a cigányok rész­aránya: ismertebbek Sóshar- tván. Nógrádmegyer. Nógrád - szakái, Endrefalva. Ezek va­lamennyien rendelkeznek mű­velődési otthonnal, könyvtár­ral. Mégis, az 1970. évben Nógrád megyében az alábbi, kifejezetten cigányok számá­ra szervezett ismeretterjesztő­id 'Hurális rendezvényekre ke­ügyi stb. témájú előadás és 14 nagytermi rendezvény, ún. „eigánybál”. Felnőttoktatásban részt vesz kb. 250 fő, a ci­gány műkedvelő művészeti együttesek száma 9, — szinte kivétel nélkül népi zenekar. A kimutatásban nem esik szó olyan rendezvényekről, ahol „voltak még” cigányok is. Ilyen kimutatásokat természe­tesen sehol nem készítenek, de a tisztánlátás szempontjából mégis sajnálatosan. A számok mögött Műveltségük szmwonate ha­sonlíthatatlanul alacsonyabb az összlakosságénál. A különb­ség eltüntetéséhez hosszú, fá­radságos munkára van szük­ség. S még annál is többe pénzre. Mert egyre csökken­nek ugyan a cigányokkal szembeni előítéleteink, de ez mit sem változtat félig nomád életkörülményeiken. Ahhoz, hogy végérvényesen beol­vadhassanak a társadalomba, hogy kulturáltságuk szintje elérje a nagy átlagot, ki kell mozdítani őket a falvak hatá­rában egymáshoz ragasztott sár- és deszkaputrikból. Az állam ebben két kézzel segít: szinte már ingyen kap­nak új telket, kész házat a települések központjában, le­hetőséget a szebb, tartalma­sabb életre. S remélhetően év­ről évre növekvő számban. És aki kiszakadt a múltbeli, foj­togató közegből, talán felelős­séggel törekszik vértestvérei okítására. Bármilyen lehető­séggel, hiszen van megyénk­ben nem egy cigány szárma­zású községi, járási tanács­tag, van párttitkár és KISZ- titkár. Érdeme szerint. Utak Persze, nincs annyi forin­tunk, hogy a cigányságot egyik napról a másikra gyöke­resen új életkörülmények, megfelelő szociális- és egész­ségügyi viszonyok közé he­lyezhetnénk. Az sem valószí­nű, hogy néhány cigányvezető erőfeszítései jelentősebb ered­ményt szülhetnek. A szellemi felemelkedés, az asszimiláló- dás igényét a cigányság belső szükségletévé kell tenni. Nem alkalomszerű, nem alibi jel­legű rendezvényekkel, hanem hosszú távra tervezett és kö­rültekintően szervezett akció­val, felvilágosító munkával. Amihez talán bizony nem is szükségesek központi intézke­dések, országos, megyei bi­zottságok. A „magasban” ho­zott döntések hatékonysága úgyis a „lent” végzett munka révén realizálódik: konkrét körülmények, adottságok, le­hetőségek, emberek figyelem­Taí&n. ha a községek veze­tése jobban odafigyelne erre a problémára, ha ők próbálkoz­nának okos ötletek ügyes megvalósításával —, nem má­sok munkájába besegítve, ha­nem sajátjukhoz segítséget kérve. Ezt is értjük a kitel­jesedő demokratizmuson. Mert az adott probléma nem a leg­nagyobb a sok között, de elég jelentős ahhoz, hogy tenni kelljen megoldására. KI tud­hatná ezt jobban, mint az, aki saját faluja határában putrik százait tudja, lakosaik gond­jaival bíbelődik. * Efc év nyarán a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága, va­lamint a cigánylakosság hely­zetével foglalkozó megyei ko­ordinációs bizottság egyaránt tervbe vette a cigányság élet- körülményeivel kapcsolatos problémák, feladatok megtár­gyalását. T. Kiss »ária Valóságos kergetőzőscM áfá­kul t ki Szügyben. Beae Ist­vánt kerestük a tanácson, a lakásán, az alsó kastélyban, a felső kastélyban, de mánde- nütt aizt a választ kapták: — Pista bácsi? Épp az imént merat el. A valósághoz az is hozzá tartozik még, hogy Pista bécsi gyalogszernel járt, mi pedig autóval. Mégis ő volt az, aki minduntalan megelőzött. Tudtam, hogy 64 esztendőé, az első benyomásom tehát a csodálkozás volt: ebben a koriban hogyan lehet győzni ezt a nem mindennapos tem­pót? Miután bejártak a fél falut, a véletlen segített hozzá, hogy találkozzunk. A Simon,yi-féle kastélyban, a „felsőben” ül­tünk le, hogy beszélgessünk. Qdakinn vadul nyangailászatt a szél, rázta az ablaktábláikat. Meg kellett erősíteni szavun­kat, hogy értsük egymást. — Pista bácsi 15 esztendeje foglalkozik a fiatalokkal, a legidősebb KlSZ-propagamdis- ta a megyében. Hogyan érti meg egymást a két generáció? — Köszönöm, legalábbis ná­lunk remekül — mondja hun­cut mosollyal. — A fiatalsá­got egyébként sem az évek száma határolja be. Én példá­ul a jó néhány évtized alatt történelmi fordulatoknak vol­tam tanúja, láttam, tapasztal­tam egy s mást, mégis, még mindig nagyon fiatalnak ér­zem magam. A szügyi fiata­lok nekem is adnak a fiatal­ságukból. Bene István, a szügyi ifjú­ságpolitikai kört vezeti, egy­ben az ifjúsági klub vezetője is. Az ifjúságpoliitifcai kör 17. előadása éppen tegnap volt. Az asztalon a propagandista napló, kékbe csomagolt füzé­rül t sok. 45 - jogi, fr. egészség? .beveteleveL. „Itthon is a demokráciára szavazok!” Látogatás az ország legidősebb választópolgáránál Magyairország legidősebb választópolgára a páéztói Streoho Boldiasárné augusz­tus 2-án tölitá be 105. életévét. Fizikailag, szellemileg ma is friss még. Pá&zón valóságos legendák járnak, hogy Stre­oho nénit bevásárolni látták, meg vízért ment. — Hiába. jó anyagból gyúrták a régi öregeket — mondogatják a pásztóiak, amikor a 105 éves asszonyról esik szó. * Strecbo néni a tűzhely mellett melegedett. Kinn bo­rongó®, hűvös idő lett, jól esett üldögélni a kis sámlin, ■a jó melegen. Kérdésünkre elégedetlenül ingatta fekete kemdős fejét: — Nem jól vagyok gyere­kem, nem tudok már járni csak bottá®! Lanya, ved® dnéop^ten mo­solygott össze: na’ issen, csak ennél nagyobb bad sose tegyen... Streoho mérd érdeklődve méregeti a látogatókat, kis madárMe szinte megfeszül a várakozástól. Ölébe fekteti eres. csontos kesét, káositt elő­redől. A régi választásokról kér­dezzük. — Ki tód már annyi mro- dterme visszaemlékezni — reb­ben a keze. — Én a régi időkben nem szavaztam so­sem. uradalmi cseléd voltaim, minekünk nem volt szavaza­ti jogunk. Nagyitócon laktunk akkoriban. A fakóból mentek a férfiak, szekérrel vitték be őket Sűséasénybe. többen men­tek lóháton is. ott szavaztak. Kiesét gondolkodik, aztán hozzáteszi még: — Etették, itbasttefe őket, nagy fásatokat tűztek a sze­kerekre. Aatan, a vége min­dig verekedés kitt. Négy gyermeket szőtt Sfere- cbo óéra. bánom fiút egy lányt A T—,•». no -- a _L-y y i-mnjtj-wrun Köt TvasBO. psca EOffaDatt meghalt. Himlőben. Egészen fekete tett a kis testük... Akkor a jegyzőt is ehütte a feketehimhő. Zssndétyes» szotoa-feonyhás lakásban élt két család. A két szűk helyiségben egy kilenc­tagú és egy héttagú család, összesen lű-an. — Bútorosok nem volt de minek is, úgyis csak elázott volna. Ha esett egy kis eső. vederrel hordtuk ki a vizet a házból. Meg hová is tettük volna a bútort, jó. hogy mi magunk elfértünk a tető alatt! — Nem ígértek nagyabb lakást? — Dehogynem! — helye­sel Streoho néni. — Amikor Pintér Sándor volt a kép­viselőjelölt. Azt ígérte, hogy amelyik család rászavaz, annak mindnek saját, külön lakása lesz. Lett is! — Lett? Hogyan, hát új lakásokat építettek a cseléd­nek? — Na. nem éppen újat — szabadkozik Streoho néni. — Hanem elválasztották a szo­báit egy fallal. Így aztán tényleg külön lakása lett mindegyik családnak. — A kicsiből még kisebb lett — teszi hozzá a lánya. — De anyámék még érmék is örültek. Ogy nevelték őket, hogy mindennek örülni kell. amit kapnak, nehogy a nagy hálában eszükbe jusson, hogy több dukálna, a munkáju­kért. Streoho néni előbb zsellér volt. Aztán cseléd lett, mert a cselédeknek legalább laká­suk van. mindegy, hogy mi­lyen, de van. Éjszaka keltek — bár Sfcrecho néni ezelten tiltakozik, hiszen „két óra is volt már" —, hogy mielőtt a földire krmenménék, még megfőzzenek, s mare a nap kelt, mér kinn dolgoztak a földeken. Napnyugtával tér­ték hassa. Nagy kengte volt Putttei bárónak, azt is keltett mű­Művészek — a 7. W. Goethe ftTO—TSSSy. ^sétviMisdk teaménfc, ha új­ra alpon tökéSetés tflömörtsép- ffél tudnánk mognáhwt Ikxfe- jeZni. .mán« a gyarmékOk." *■ P. C&xtime ttS33—1906): „Még kellene tanulni, látni, mint az újszülött gyérméhek." * H. Matisse meO—1954): embernek egész étedé­be*» égy Sheütéme tad. m látni, vélni. Krumplit, kukoricát ültettek. kapáltak, törtek benne. Ingyen. — Ürdolgát jártunk vé­gezni — mondja magától értetődően Streoho néni. — Nem volt rossz ember a mél­tósága. nem szidott meg en­gem sohasem. — De hiszen ingyen dol­goztatta. Streoho néni! — Hát. .. — megzavarodik kicsit, hirtelen nem tudja, hányadén is áll ez a dolog. Élete nagyobbik felében azt tanulta. hogy az úrdolga „jár” a bárónak, ebbe a „rendbe” törte be az élet. Üirdoligába jártak már a szü­lei, meg a nagyszülei is. az ingyen munka a világ rend­jéhez tartozott akkor... A felszabadulás után Tep- kepusztán laktak, akkor sza­vazott először ő is. — A kormányra szavaztam *— mondja maga,biztosan,. — Mert az jót akart nekünk. Nem csak ígérgetett a ma­gunkfajtának. hanem adott is. Jobb élésünk lett... — Áprilisban megint sza­vaz aiz ország. Eknegy-e az urnához. Stnecho néni? — Elmennék, én gyerekem- dte nem enged a lányom. Félt hogy elesek. Pedig el- baMaignék lassan, meg haza is ballagnék. De nem baj< itthon is a demokráciára sza­vazok? Elbúcsúzunk Magyarország legidősebb választópolgárától. Jó egészséget kívánunk neki. — Maguknak ás gyerekem, maguknak is — köszöni visz- saa. amikor megfogjuk egy­gyermekekről ahogyan gyes-mekkorában tn a viMgat. mert e látni tu- dás élvesziíése\, egyidejűség mindem, éredeti kifejezés el­vesztését jeéerOL" W. Kandünsky msS—t9*t): íA gyermeknek, ózon a képes­ségén kwvH, hogy a külsőt bemásolja, tnegvan at ereje, hogy a megmaradt belsőt olyan formába öltöztesse..., melyben az fökazottdbbOrn válik láthatóvá." más kezét. Szénül Márta „Egy hosszúhajúval is lehet rendesen beszélni:i KISZ-propagandista — nyugdíjban tek. kőnyvric, propagandaki­adványok, folyóiratok. Pista bácsi alaposan felkészül egy- egy előadására. — Minden hétfőn előadá­sunk van, még a karácsonyi szünetben sem hagytuk lói. Ügy gondolom, ha egyszer ne­kifogunk valaminek; azt csi­nálni kell nagyon komolyan, határozottan, kitartással. Ne lássák tőlünk a fiatalok a kö­vetkezetlenséget. — Ezek szerint Pista bácsi szigorúan fogja a .gyereke­it”? — Nem mondhatnám, hogy túl szigorúan. Az új KISZ- titkárlány például sokkal szi­gorúbb, mint én. Nagyon jól teszi, neveljék csak ők egy­mást a jóra, az idősebbektől úgysem veszik szívesen. Állandóan új módszereken töri a fejét. Mivel lehetne frissíteni, mi érdekelné a „gyerekeket”, hogyan tegye vonzóbbá az ifjúságpolitikai kört. — Legutóbb például azon gondolkoztam: mit csináljak, hogy az anyagot a gyerekek ne csak meghallgassák, ha­nem az elmondottak meg is maradjanak a fejükben. Végül aztán vetélkedőt rendeztem az anyagból. Az első fordulóban feladtam a kérdéseket, s egy mondattal a választ is meg­kezdtem, hogy tudják a gye­rekek, miről is van szó. A má­sodik fordulóban már nem volt segítség, csupán annyi: a várható kérdéseket étlőre ki­osztottam, hogy utánanézhes­senek. összesen három fordu­lóból áll majd a vetélkedő. Másszor meg1 a rawaszíkodás- hoz folyamodom: „Látjátok, gyerekek, öregszem már, nem jut az eszembe. Hogy is volt csak, segítsetek már ki!” Itt aztán a gyerekek akaratlanul is á(ismétlik az anyagot. — A mai fiatalokról meg­lehetősen vegyes vélemények alakultaik ki. Pista bácsi mi­lyennek látja őket? — Ha az idősebbek tudnák, hogy mit és hogyan dolgoz­nak a fiatalok, a gyerekeik, vagy éppen az unokáik, más véleménnyel lennének róluk. Sokain csak beszélnek a vak- yiilágba: „ugyan mit várhat­nánk ezektől a hosszú hajú hu­ligánoktól”? Aki még ott tart, hogy egyedül a hosszú hajból ítél, azzal nem is vitatkozom. A többiektől viszont, akik cse- pülik a fiatalokat, megkérde­zem: „Elvtárs, hányszor volt közöttük?” Ilyenkor aztán ki­derül, hogy akinek a legihan- gosabb a szava, az ismeri őket a legkevésbé. A másik pedig az, hogyha nem segítjük hoz­zá őket értelmes és érdekes elfoglaltsághoz, ha megenged­jük, hogy unatkozzanak, cél­talanul lődörögjenek, akkor a kilengéseken sem szaibad meg­ütközni. Régen volt, de em­lékszem még, hogy gdmnazdsita koromban a nyári szünidőben érett paradicsommal hajigál- tuk a járókelőket az aszódd ál­lomásfőnök fiával egyetem­ben. Nem mintha elvetemült, menthetetlen, gonosz kölykök lettünk volna, egyszerűen: unatkoztunk. Aztán beszél az építőtábo­rokról, vagy a tavalyi árvíz­ről, amikor egész vonatok te­le fiatalokkal indultak az el­öntött területekre, segíteni. Ez is hozzá tartozik a mai fiata­lokhoz, sőt, sokkal inkább, mint a hosszú haj, vagy a téglával „csinosított” farmer. — Egyébként egy nagy hajú fiúival is ugyanolyan szépen lehet beszélni, mint az „ille­delmes frizurással”. De, ha va­laki eleve agresszíven közele­dik hozzá, csak azért, mert hosszú a haja, akkor nem szabad csodálkozni a szemte­len válaszon sem! — Tulajdoniképpen miért csinálja, Pista bácsi? — Ezen, én is gondolkoztam mér. Nyugdíjas vagyok, tehát a karrierért biztosan nem. De végtelenül nagy örömet szerez nekem, ha fiatalok kö­zött lehetek, azt hiszem ezért. Amíg a „gyerekeim” között vagyok, nem érzem, hogy az idő megy felettem. Elbúcsúzunk, kdkísér a kas­tély kapujáig. Amint visszané­zek, még látom, hogy fiatal kislányok veszik körül. Szák­munkástanulók — együtt mennek majd ki a gazdaság­ba. Szerűi M. NÓGRÁD — 1971. április 8., csütörtök 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents