Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)

1971-04-06 / 81. szám

Húszmillió forint értékű gép a szabad ég alatt Veszélyben az első pályázaton nyert beruházás idei befejezése Két éve. hogy a Magyar Beruházási Bank a,z Országos Bányagépgyártó Vállalat Sal­gótarjánban 1966-ban meg- kezdetfli, de időköziben szük­ségtelenné vált beruházására pályázatot., hirdetett. A szo­cialista gazdaság keretei kö aö. hogy az összesen százoi­vennyalcmiUió forint értékű építészeti jellegű munkából hatvanegyrnilMó forint érték­re a beruházó irta sem ren­delkezik érvényes kiviteli szerződéssel, mert e munka elvégzését a generálkivitelező zott első ilyen akció nyertese Nógrád megyei Állami Építő ­a Vegyiműveket Szerelő Vál­lalat lett, a többi között azzal a feltétellel, hogy a bank ál­tal eredetileg jóváhagyott terminusra, vagyis 1971. de­cember 31-re biztosítja a sal­gótarjáni Vegyigép- és Acél­szerkezeti Gyár felépítését, illetve a próbaüzemelés meg­indítását. A gyár vezetői az ipari Vállalat a beruházás idei befejezési határidejével szemben csak 1972. június 30- ra vállalja. Mámpedág ez a határidő alkalmatlan mind a beruházó, mind a beruházást finanszírozó bank számára. De az idei befejezéshez a Köz­jóban, részlegesen megindul­hat a termelőmunka. A beruházás batáridőre va­ló teljes befejezésében pedig ma már senki sem Mse. Az eredetileg megadott határ­időkhöz csak a gépek, beren­dezések szállítói maradtak hí­vek: tavaly nyár óta fokoza­tosan érkeznek — a többi kö­zött az NDK-ból. kengyel or­szágból, Csehszlovákiából — különböző berendezések, ame­lyek, értéke mia mór eléri a hústzmiíLlió forintot. Mindez — rakitóir híján — a szabad ég alatt, kitéve az időjéirás vi sí itt, műszerautomatika .szerelé­sen. Hozzálátták a szakem­ber és iparitanuló képzés­hez. A üzemi csarnok, vala­mint a létfontosságú kiszol­gáló létesítmények határidőre mű- és Mélyépítő Vállalatnak ezontagsáigainab. A beruházá­jértflékot természetesen fi- utónuk, ráadásul e berendezéseket felszerelik, a szállító cégek jótállása is lejár. Időköziben az is kiderült, hogy az 'eredeti háromiszáz- ötvenmillió forint hosszúlejá­ratú fejlesztéisd bankhitellel szemben a várható költségek is tízmillió forint értékű műn­elkészült igazgatási épület kát keltene 1971-ben elvégez- fcetnd kell helyiségeinek egy részében nie. A kivitelező „felajánlásai” amikorra már 1969 nyarán megindítót- ezt az összeget egyelőre meg fák a termelést, jelenleg id sem közelítették. A berutoázás- ni in légy száz ember dolgozató ból eddig csak az irodaház, .a porta, a vegyianyagraktár, az egyik daruzott tér, az iparvá­gány és a foídigázfogadó-állo- més épült meg. A tavaly ok tőberi befejezés helyett még mintegy hái-omszáizfciil'eincven­mindig tart a kazánház tech­törbénő átadása érdekében a* nolóigjtai szerelése; a transz­kivitélezőtaL átvállalták ajtó- és a bi akiseire bek. és más sze­relvények előállítását. Még a pályázat elnyerésének évében KISZ - védnöksé gi. ille tve együttműködési szerződést ír­taik alá a beruházás lebonyo­lításéban, kivitelezésében ér­dekelt vállalatok gazdasági,- politikai és tömegszervezeti vezetőd. Mindennek ellenére « beruházás határidőre való befejezése elől nem sikerült az egyre inkább tornyosuló akadályokat elhárítani. A súlyos gondokra jetiem­formátorház 1971. február 1-i befejezése helyett jó, ha nyár­ra elkészül. Rendkívül elma­radt a tervezett határidőkhöz képest a gyár fSlótesáffcményé- mefk. a hatalmas, négyhajós', tizennégyezer négyzetméter alapterületű szerelőcsarnok­nak az építése, amelynek épp hogy a vázszerkezete áll. A kivitelezés jelenlegi állapotá­ból, és az litt dolgozó építő- munkások -csekély létszámé - ból ítélve csak a legnagyobb optimizmussal remélhető, hogy az idén legalább egy hia­rrrilXió forintra fognak emel isednd. A többletköltség fede­zeti forrása enyhén szólvla bi­zonytalan. A beruházó válla­lat a közelmúltban ugyan be­nyújtotta kérelmét a beruhá­zás batáridejének módosítá­sa, és a fejlesztési kölcsön növelésének érdekében a Be­ruházási Bankhoz, de függet­lenül a pénzintézet vezetői­nek döntésétől, érdemes vol­na már a gyakorlatban is ér­vényesíteni azokat a tanulsá­gokat, amelyekkel ez a már lényegében hatodik éve húzó­dó beruházás bővelkedik. Gs. G. Sikeres negyedév, az önállósodás utjai A PÜTÖBER nagybatonyi sa »s itt történik. A felkészü- uzeme, csakúgy, mint eddig lés egyrészt új alkalmazottak mindig, az elmúlt negyedév- illetve admimtsateatív dolgozók baj is kiváló eredményeket ént el. Ahhoz, hogy az egész vállalat hosszú idő utón elő­ször tudta túlteljesíteni az első negyedévben időarányos tervét, jelentős mértékben hozzájárultak a nagybátonyi- ak. Számukra 23,5 millió fo­rint termelési érték elérését szabta meg a terv. Ehelyett 27,5 millió forint értékű ter­méket gyártottak, úgy, hogy az egy főre eső termelési ér­tek, tehát a termelékenység mintegy 12 százalékkal nö­vekedett. A többlet-eredmény több hőcserélőben, ventillátor­ban és hidroforokban jelentke­zett a piacon, tekintettel arra, hogy mindegyik termékük ke­resett, és a teljes igényt egyikből sem tudják mara- '■íéktelariu! kielégíteni. Á nagybatonyi üzem az ön­állósodás útját járja. A jövő év elejétől már teljesen ön­elszámoló gyáregység lesz, de ezt fokozatosan valósítják majd meg. Az idén például mär önálló bérgazdálkodást folytatnak. Munkaügyi kér­désekben, fegyelmi ügyekben ugyancsak biztosították szá­mukra az önállóságot és újabban az újítások elbírálá­munkébaállítását teszi szük­ségessé. Az is igaz viszont, hogy ahol csak lehet, gépesí­teni akarják az adminisztrá­ciót, ehhez hamarosan meg­érkeznek a szükséges gépek. A jelenlegi 385 fős létszámról, év végére mintegy 450 fősre fej­lődnek fel. Az anyagbeszerzés nagyobb részét még központilag inté­zik, mert így egyszerűbb, a nagybatonyi üzem azonban már foglalkozik kisebb meny nyiségű anyagok beszerzésé­vel, Április elejétől egyébként az értékesítést is helyben vég zik, ami lényegesen meggyoi sítja majd az áruforgalmat. Eddig hosszú időbe telt, hogy a diszpozíciók, bizonylatok fe­leslegesen utaztak Nagybá- tanyból Budapestre és vissza —, ez a számlázás késését je­lentette. A nagybatonyi üzemnél az ehnúlt évi eredmények alap­ján, már négy brigád nyerte el, a szocialista brigád címet. Ebben a mozgalomban az idén már 14 brigád készül a meg­tisztelő cím elnyerésére. A legközelebbi termelési tanács­kozáson 25 kiváló dolgozóra tesznek javaslatot, és valószí­nű, hogy az üzem kollektívája oda is ítéli a megtisztelő cí­met valamennyinek. A kiváló dolgozó jelöltek 25 százaléka nő, és 50 százaléka fiatal dol­gozó. ,Én esküszöm...” Példaadóan viselkedünk, becsületesen utón pályafutásuk egyik leg­szebb és legjelentősebb állo­mása, ezzel örök hűséget fo­gadnak néphadseregünk, dol­gozó népünk, szocialista ha­zánk, a Magyar Népköztársa­ság iránt. Máté Attila, aki Salgótar­jánból került az egységhez, díszlépésben közeledik az emelvény elé. — Parancsnok elvtárs! Má­té Attila honvéd kérek enge­délyt az eskü elmondására! — Engedélyezem! — Én, Máté Attila, a dol­gozó magyar nép fia... Fiatalos, de mégis férfias hang tölti be a hatalmas te­ret. Az esküt mondják vala­mennyien az ifjú katonák. Pete Sándor alezredes, a Hárman az esküt tett fiatalok magasabb egység tisztje lép a közül. Mag Zoltán Zagyvarónáról mikrofon elé. vonult be katonának. A Salgótar­jáni Kohászati Üzemeknél vas- szerkezeti lakatos: Az nemrég jöttem haza. Tudom, katonai időt is le kell tölteni. Eleget is teszek ennek, becsület­tel. vőlegény vagyok, vár a menyasszonyom Zászfóerdő borítja a rétsá­gi felszabadulási emlékmű környékét. A szobor talapza­tánál katonák, rendőrök áll­nak feszes vigyázzban. A já­rási pártbizottság, a járási tanács vezető munkatársai, a helyi párt- és állami szervek, a tömegszervezetek képvise­lői, a fegyveres testületek tagjai hazánk felszabadulá- jsának 26. évfordulója alkál­iméból a kegyelet és a hála Jeléül koszorúkat helyeznek el az emlékmű talapzatára. A katonák fegyelmezett alakzatban sorakoznak az emlékmű előtt. Parancsnoka­ik, a megye, a járás vezetői, az ideiglenesen hazánkban tartózkodó egyik szovjet ka­tonai alakulat, a csehszlo­vák néphadsereg tisztjei el­foglalják helyüket az emelvé­nyen. A látogatók, hozzátar­tozók, a katonai esküre érke­zett vendégek, kíváncsisko­dók kör alakban vonják körül a teret. A Rákóczi indulóra hozzák a csapat zászlaját is. A vezényszavak után Ko­vács István alezredes szól a fiatal harcosokhoz. — A katonai eskü napja a fegyveres szolgálatot teljesí­tők egyik legnagyobb ünne­pe. Szívós, verejtékes egyhó­napos katonai szolgálatuk — Kívánom, hogy az eskü- hoz mindenkor maradjanak J hűek, mindenkor és minde- "™ “ nütt hazánk, a Magyar Nép- köztársaság érdekeit képvisel­jék szóval, tettel és ha kell fegyverrel is. Fiatal katona díszlépésben közeledik az emelvény elé. Búzás László Nógrád község­ben élte civil napjait. Most egyenruha feszit rajta. Sólyom Miklós Mátrán óvókról, a homokterenyei tsz traktorosa: Vártaim a behívót, tudtam, hogy rám is sor kerül. a kiképzést már megszoktam, csak azt nem, hogy nős vagyok, májusban meg talán már apa, s ók távol vannak tólem. De becsületes munkával eltelik az idő Petyerák Ferenc, a nógrádsápi tsz vontatóvezetője: Nagy és fe­lelősségteljes feladat a miénk, azt már az első napokban megtanul­tam. Az eskü után már a tisztes­iskolát végzem, hogy jobb katona váljék belőlem — Ez az eskü életünk végé­ig kötelez bennünket jóban, rosszban, békében, s ha az imperialisták megtámadják hazánkat, vagy a szocialista tábort is. Ez a nap azért is emlékezetes marad számunk­ra, mert kötelességvállalá­sunkat hazánk felszabadulá­sának 26. évfordulóján tettük. Most, az esküt követő hét­köznapokon kell bizonyíta­nunk hazánk, a szocializmust, építő társadalmunk iránti hű­ségünket, valamint pártunk X. kongresszusán hozott ha­tározatok megvalósításában. A hétköznapok apró, de ezer­szer próbára tevő részfelada­tainak becsületes, odaadó teljesítése jelenti számunkra az eskü szellemében való cse­lekvést és magatartást. Mi vállaljuk, s ígérjük parancs­nokainknak, szüléinknek, dol­gozó népünknek, hogy eleget teszünk az edkü követelmé­nyeinek: a katonai ismerete­ket legjobb tudásunk szerint elsajátítjuk, példaadóan vi­selkedünk, becsületesen élünk. Ojabb vezényszó, s az egy-. ség elvonul a csapatzászló, a parancsnokok, a szülők és hozzátartozók előtt. A Rá­kóczi induló hangjaira vállra kerül a csapatzászló is. A község főutcája az esküt tett fiatal katonák énekétől han­gos. — somogyvári — KlSZ-kitüntetések ÍFeSsísaibadülásiunk 26, évfor­dulója alkalmaiból a KISZ központi bizottsága KISZ Ér- detnéremmel tüntette iki Szila­st Andrást, a KISZ Nógrád megyei bizottságának titkárát, Dénes Sándort, a kananosségii úttörőcsapat vezetőjét. Ha­tan kaptak aranykoszorús KISZ-jelvény kitüntetést. Ti­zenegy KTSZ-aiaipszervezet és hét úttörőcsapat a KISZ kib dicsérő oklevelét kapta. Ugyancsak a központi bizott­ság dicsérő oklevelét kapta 49 KlSZ-vezető és 7 úttörővezető. Kiváló úttörővezető és Kiváló ifjúvezetői munkáért kitünte­tésben négyen, illetve tizen­öten részesültek. Az elismeré­seket a felszabadulásunk 26. évfordulója alkalmaiból rende­zett megyei, járási és városi ünnepségeken adták át.- Az év első heteiben határ o­zott hangú utasítás, jelent meg a Balassagyarmati Fém­ipari Vállalat egyik üzemré­szének hirdetőtábláján. A szűkszavú üzemvezetői ren- délikieziés így szólt: „Az utóbbi időiben előfor­dult, hogy egyes brigádok ha­marabb abbahagyták a mun­kát. A munka befejezése 13 óra 45 perckor, illetve 21 óra 45 perékor történhet. A mű­hely rendbetétele 13 óra 45 perctől 13 óra 50, illetve 21 óra 45 perctől 21 óra 50 per­cig tartson. Az utasítás be nem tartásáért a briigiádveze- tők felelősek... Aláírás: Fálu- di László üzemvezető.” Mi tette .szükségessé ezt az in ézkedést? Hogyan fogadták a dolgozók? Valóban annyira elharapóztak volna a fegyel­mezetlenségek, hogy annak már csak írásbeli rendelkezés­sel lehetett gátat vetni? Luca Árpád művezető: — Hat brigád, körülbelül másfél száz ember dolgozik eb­ben az üzemrészben. A fe­gyelmezetlenségek főleg abban mutatkoztak meg, hogy egyre több dolgozó a megengedett­nél hamarabb abbahagyta a murikét. Szinte rendszeressé vált, hogy fél órával korábban felmentek az öltözőbe. A munkaidő vége felé már jp­Efjy utasítás nyomában Az engedékenység nem vezet jóra formán csak néhányon lé­zengtek a műhelyben. Végül tarthatatlanná vált a helyzet. Bűvös kör — Nem leheteti volna elejét venni a fegyelmezietlenség- nek? — Dehogynem. Ha néhány embernek kellő Időben elkap­ják a „frakkját”, akkor nem következik be ez az állapot. — A briigádivezetak, műve­zetők miért nem avatkoztak be? — A művezető nem állhat minden ember mellett... A briigádvezetőknek kellett vol­na jelezni, hogy mi van. A válaszból úgy tűnik, hogy hosszú ideig mindenki a másiktól várta az intézkedést, a rendcsinálást: a brigádveze- tőik, művezetők az üzemveze­tőtől, az üzemvezető talán a bnigádvezetőitől, művezetőitől. Végül mégis „alulról” jött a kezdeményezés. Először az egyik szocialista brigád veze­tője „szedte ráncba” a brigád­ját:. Nem volt nehéz dolga, ban véve egyetértettek vele. A jó példa aztán — éppen a brigádvezetők javaslatára — az egész műhelyre kiterjedt. Nem sóikkal később már egy­más mellett lehetett látni a hirdetőtáblán a brigádvezető és az üzemvezető rendelkezé­sét. Houyan fogadták? Náton János átvevő, aiki hét ev óta dolgozik a vállalatnál, készségesen vezetett körbe a zajos műhelycsarnokban, ahol — többek között — a traktor- fülkék készülnek. Közben így foglalta össze véleményét: — Nagyon időszerű volt már ez az intézlkedés. Odáig fajult a dolog, hogy aiz embe­rek a munkaidő vége előtt 20—30 perccel csapot, papot otthagytak és rohantak az öl­tözőbe. Nézze meg, hogy most milyen rend van. Nincs bale­setveszély és nincs indokolat­lan munikaidőkiesés. Hogyan fogadták a dolgozók az utasítást? Egy idősebb „szaki”, Jőná-.y — Én azt mondom, rendnek kell lenni. Nemcsak egyetér­tek vele, de be is tartom. Mór rég kellett volna. . . De az len­ne a legjobb, ha mindenki a maga portáján söpörne. Ha a saját területén mindenki be­tartotta volna a munkafegyel­met, akkor erre nem lett vol­na szükség. Juhász József lakatos: — Arra is gondolni kell, a vezető csak akkor tudja meg­követelni a fegyelmet, ha ma­ga is betartja. Az engedé­kenység soha sem vezet jó­ra. Add a kisujjadait, elve­szem a karod. Ez az igaz­ság. .. Mi az oka? Sziamosfalvi Pál segédmun­kás ezt mondta: — Egyetértek az intézkedés­sel. Én ezt korábban is min­dig betartottam. Soha nem kések és hamarabb nem me­gyék el. Inkább a fiatalok... Néhány lépéssel arrébb a 18 éves Drégelyváci József la­katos állt. Ö vette át a szót. — Fiatalja válogatja. Nem lehet mondani, hogy ez álta­lános lenne Hogy csak a fia­talok. Mégis, mi hajtja az embe­reket, hogy minél hamarabb az öltözőben legyenek? — Az a helyzet, hogy na­gyon sokan járunk be vidék­ről a gyáriba. A buszokhoz va­gyunk kötve. Ha leérik, mi is elkésünk a munkáiból. A mű­szak végén meg sietni kell, hogy le ne maradjunk a já­ratról. De sokan csali azért igyekeznek, hogy minél ha­marabb a gyárkapun kívülre kerüljenek A vélemények arra enged­tek következtetni, hoigy a dolgozóik szinte valamennyien egyetértettek az intézkedés­sel. Bizonyára még azok is, alkok koraibban szokták el­hagyná munkahelyüket. Ennek ellenére — s ez az egyik ta­nulság — a rossz példa is ra- giadós. A munkaszervezéshez viszont az is hozzátartozik, hogy külső körülményiek le­hetőleg ne kényszerítsék a dolgozóikat a munkarend meg­szegésére. S az egész kollek­tívának állandóan résen kell lenni, hogy egyesek helytelen magatartása ne egyengethesse az utat a fegyelmezetlenségek terjedéséhez. Kiss Sándor húsáén a toeädtagok alapja- gáü.eaaihász véleménye,­NÓGRÁD - 1971. április 6., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents