Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)

1971-04-30 / 101. szám

öt í*v crőf(*s*fíésc Jó ivóvíz Kisterenyén öt évvel ezelőtt, a Hazafias Népfront községi bizottságá­nak egyik ülésén hangzott el a javaslat, hogy meg kell oldani Kisterenye ivóvízellá­tását. A községi tanács- nem tétlenkedett. Tanácsülésen vi­tatták meg a javaslatot, és a megyei tanácshoz, a KÖVI- ZIG-hez fordultak tanácsért, tájékoztatásért. A beruházási program, a kivitelezési terv­dokumentáció is elkészült an­nak rendje, módja szerint. A községi pártbizottság, a ta­nács, a Hazafias Népfront és a KISZ-bizottság egyformán közös ügynek tekintette a vi­zet. S együttes erőfeszítéseket tettek a víztársulás létrehozá­sára. Több mint száz aktíva kezdte meg a szervezést. Ház­ról házra jártak, beszéltek az emberekkel, akik sorra aláír­ták a belépési nyilatkozatot. A község területén 36 vál­lalat, intézmény működik. A községi tanács időben intéz­kedett, gondosan felmérték a vállalatok, intézmények igé­nyeit és a válaszuk sem ké­sett sokáig. Mindannyian be­léptek, megalakult az ivóvíz­társulat Kisterenyén. A Kö- VIZIG társulati csoportja 3200 forintban állapította meg a hozzájárulási díjat. Az ösz- sze-get valamennyien vállal­ták. A társulat ma már önálló alapszabállyal rendelkezik. A legfelsőbb fóruma a küldött- gyűlés, amelyen utcánként egy-egy ember képviseli a la­kosságot. A küldöttgyűlés vá­lasztotta meg a társulat elnö­két, az elnökségi tagokat is. A küldöttgyülések között öt­tagú intézőbizottság dolgozik. A szervező munka természe­tesen nem állt meg. A köz­ségben élő 1408 családból már csaknem 1300-an tagjai a tár­sulásnak. Tavaly megkezdődtek a ki­vitelezési munkálatok is. Az első ütemben, a múlt év szep­temberéig megépítették a ge­rincvezetéket, a Nógrád me­gyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat, valamint a KöVÍZIG közreműködésével. Jelenleg a hálózati vezetékek szerelését végzik. Számítások szerint az idén már a község egész te­rületén jó ivóvíz lesz. A má­sodik ütemben, 1972-ig, az újonnan épülő lakótelepeket Egészséges, jó vizet adnak a kutak. Az idén Kisterenyén már mindenhová eljut az éltető víz is ellátják egészséges, jó víz­zel. A vízhálózattal párhuza­mosan építik ki ezen a terü­leten az utakat is. A tervezés, a továbbfejlesz­tés nagy lehetőségét hozta az ivóvíz Kisterenyének. Laká­sok, strand, vendéglátóipari egységek, intézmények, új gyáregységek létrehozása vá­lik így lehetővé. Egyszerre szükségszerűvé lett a község teljes közművesítése, a szennyvízcsatorna megépíté­se és a gázvezeték elkészíté­se is. Most már valamennyi / Holnapi jólétünkért Háromszázezer új dolgozó. Az iskolapadokból kikerü­lő diákok, korábban kereső foglalkozást nem folytató nők, a nemzedékek sorában egy újabb generáció. A har­madik ötéves tervben ennyivel emelkedett a kereső fog­lalkozásúak száma hazánkban. Ha úgy vesszük, egész munkásihadseneg lépett munkába az öt év alatt. Különösen figyelemre méltó ebben az egyszerű, sfca- tjsztákai adatban, hogy a háromszázezer új munkaválla­ló: nő. A kereső férfiak aránya tovább csökkent, hiszen számuk az öt év alatt jóformán nem változott, a munká­ba állók és a nyugdíjba vonulók egymást kiegyenlítették. Máért figyelemre méltók ezek a tényezők? Elsősorban azért, mert — sok egyéb meHtett — egyértelműen bizo­nyítják, hogy az extenzáv fejlesztés munkaerő-tartalékai végérvényesen kimerülőben vannak. Az új munkaerőt már az elmúlt öt észtedében is a nők „adták”. A kereső férfiak és nők aránya haitvan-negyven százalék körül alakult. A százaiéi«» arány további közelítése — ha er­re volna is lehetőség —, sem egészséges, sem társadalmi­lag hasznos nem lenne. A szűkében levő munkaerő-tartalékokra utal az a jelenség is, hogy a harmadik ötéves terv időszakában erőteljesen nőtt a munkaerő-kereslet, s nem volt annyi munkára aijáJkozó, mint amennyit a gazdálkodó szervek felvehettek volna. A hiányzó munkáskezet számos helyen nyugdíjasokkal és a túlórák növelésével pótolják. A gazdaságfejlesztésnek ez az útja csak átmenetileg járható. Ahhoz, hogy a lakosság reáljövedelme — amely az elmúlt ötéves tervben, a tervezett 16 százalékkal szem­ben, 32 százalékkal emelkedett — a korábbi évekhez ha­sonlóan egyenletesen emelkedjék, már nem lehet másra, csak a meglevő munkaerőre alapozni. S annyit kell termelnünk, hogy az egyre gyarapodó számú nem -keresőiket is évről évre javuló színvonalon tisztességgel eltarthassuk. Ez csak úgy képzelhető el, ha a fejlődésiünket tükröző adatok mellett a figyelmezető jelekkel is számot vetünk' és továbblépünk az élőmunka jobb hasznosításának útján. —is új lakásba fürdőszoba készül­het, különösebb anyagi be­fektetés nélküL Jelentkeztek a külterületek, Szúpatak és Rákóczi-telep la­kói is: jó ivóvizet igényelnek. A vízellátás feltételei ezeken a területeken is adottak. A munkához szükséges előzetes engedélyt már megkapták a KÖVIZIG-től, és megalakul­tak a víztársulásokat szervező bizottságok is. Amennyiben a két településen élő emberek vállalják az érdekeltségi hoz­zájárulás befizetését, a külte­rületek ivóvízellátása szintén megoldódik. Természetesen, a munka nem megy egyik napról a másikra. A vezeték elhelye­zésére fel kell majd bontani a község valamennyi utcáját. Árkokat kell ásni, és a víz­vezetékek lefektetése után helyre kell állítani az utak burkolatát. A társulat vezetői abhan reménykednek, hogy a községben most már türelme­sen kivárják azt a kis időit, amíg mindenhová eljut az egészséges, jó ivóvíz. Osgyáni Lajosné Szövetkezet a városben Loszkorik László jutalma AZ ELSŐ lakásszövetkezet tíz éve alakult Salgótarján­ban. Fizikai munkások, al­kalmazottak, kishivatalnokok voltak a tagok. Dehogyis ér­tették a szövetkezés lényegét, az összefogás előnyeit. Losz- korik László is azért adta oda a pénzt, mert a szervezők la­kást ígértek. Kényelmes, szép két szobát, hófehér fürdőszo­bát, ahol a fényesen csillogó csapokból hideg és meleg víz zuhog. Loszkorik László fia­tal házasember volt, „ráállt” az alkura. Először az igazgatóság mun­kájába vonták be. Ám, ahogy azt látták, ügyesen eligazodik az ügyek-bajok szövevényé­ben, rábízták az egész szövet­kezetei. Azóta is ő a Schuyer Ferenc úti lakásszövetkezet elnöke. Szívesen vállalta a megbízatást, és ma is olyan lelkiismeretesen intézi 27 család ügyeit, mint ahogy kezdetben tette. A felesége is csak akkor háborog, ha este, otthon is zaklatják az „elnö­köt”. — Ez pedig néhányszor elő­fordul — mondja derűs mo­soly közepette Loszkorik László. — Javítani, tatarozni gyakran kell ezeket a lakáso­kat ... Ez pedig közös pénz­ből történik ... Azért még soha nem küldtünk el senkit... Segített, amiben csak tu­dott. S, ahogy teltek az évek, mindinkább kiderült, hogy az OTP-nél, a városi és a me­gyei tanácsnál, a MÉSZ öv­nél. ahová a lakásszövetkeze­tek tartoznak, az Ingatlanke­zelő Vállalatnál, ahol dolgo­zik. egyformán járatos. Az első és legnagyobb erőpróbá­nak a négy épület csatornázá­sát tartja Loszkorik László. A gáz bevezetését még 1968-ban elkezdték. Elsőként kötöttek szerződést a gázosokkal. A gyors intézkedés eredménye, hogy lakásonként ezer—ezer­kétszáz forinttal olcsóbban vitték be a gázt. Loszkorik László szinte min­den nap úton volt akkoriban. Tárgyalt a készületeket gyár­tó vállalatokkal, a gázosokkal, s előtte átböngészett több kilónyi prospektushalmazt, hogy a legjobb, a legolcsóbb készülékeket szereljék íeL Közben biztatta a lakókat is, akik az elején meglehetősen tartózkodtak a gázfűtéstől. — Ha az elején szavazásra adjuk a gázügyet, azt hiszem még most is a cserépkályhák melegítenének — magyarázza Loszkorik László. — Hogy történt mégis? — Időt adtunk az emberek­nek, hogy megbarátkozzanak az érvekkel: a gáz nemcsak főzésre, — fűtésre is jó... Most már elismerő mosoly- lyal jutalmaznak a legmaka- csabbak is. Azt mondják: még­is jól tettem, hogy akkor nem hagytam nyugton őket... EZZEL EGYIDŐBEN tör­tént, hogy az Országos Föld­művesszövetkezeti Tanácsnál, a lakásszövetkezetek is kép­viseletet nyertek. Nógrád me­gye lakásszövetkezeteit — ma már tizenegy van — Loszko­rik László képviseli a tanács­ban. — Jól esett, hogy rám gon­doltak. Eddigi ténykedésem ju­talmát láttam benne, és nem is akartam ellentmondani... Szívesen vállaltam a szép megbízatást — ismeri el Losz­korik László. Mégsem tűnik szerénytelennek, hiszen az or­szágos tisztség csak munkáját szaporította. Tagja a tanács mellett mű­ködő lakásszövetkezeti bizott­ságnak. A megye lakásszövet­kezeti választmányának elnö­ke és tevékeny tagja a MÉ­SZÖV elnökségének is. Véle­ménye, elgondolása ott van jó­formán minden olyan intézke­désben, amelyik a lakásszö­vetkezeteket érinti. Az úgy­nevezett rázós témáknál sem hallgat, hiszen legtöbbször zsebre megy a „játék”. S a szövetkezeti tagok zsebe nem túlságosan mély. Amikor társadalmi elfoglalt­ságán csodálkozom — mert mondani sem kell, hogy a „funkcióhalmozás” egyetlen forintot sem jelent Loszkorik Lászlónak, — tréfával próbál­ja elütni a dolgot: — Ez mind szövetkezeti munka. Más elfoglaltságom nincs is... Aztán komolyra vált: — Bizony sokszor a munka­idő egy része is elszalad a közös gondokkal, bajokkal. A vállalatnál méltányolják el­foglaltságomat ... De a mun­kámat sem végzi el helyettem más... Sok mindent elrendeztek az elmúlt tíz év alatt, de tenni­való akad bőven. Loszkorik László a szövetkezeti élet fel­lendítésén fáradozik. Azt sze­retné, ha a lakók nem csak laknák az épületet, hanem va­lóban közösséget alkotna a négy ház. Egy kis biztató azért már van. A közgyűlésekre ösz- szejönnek az emberek, és el­mondják észrevételeiket, ja­vaslataikat is. Egy-egy közös megmozdulás szintén akad. Így ültették el a házak körül a facsemetéket is, néhány év­vel ezelőtt. — Ha volna egy közös klu­bunk, sokat segíthetne. — mondja. — Ott azért össze­jönnének, jobban megismer­kedhetnének egymással az emberek... DE EZ EG x ELŐRE az el ­nők vágya, álma csupán. Nem úgy az új lakások, amelyeket a negyedik ötéves tervben épí­tenek. Loszkorik László reá­lisan mérlegel. A háromezer állami lakás mellett, a lakás­szövetkezeti házak száma majdhogynem eltörpül. A szervezőmunkát mégis idő­ben megkezdik, hiszen az vol­na jó, ha valamennyi időben elkészülne. Mert mégis csak újabb félezer embernek adna kényelmes, szép otBiont; S ez, a megyei lakásviszo­nyokat ismerve, nem lenne kis dolog. Vincze István né LYEGGYÜITÖKN1EK ■/VW\yvA^'./Vö tUaszkok Minden ország igyékszfk sajátos hagyományait, nemze­ti szokásait bélyegen bemu­tatni. A hazai busójárásból ismert maszkokhoz hasonló vallási és hadi táncálarcuk gyönyörködtetnek és rémísz- tenek Mongólia, valamint Li­béria szinte azonos időpont­ban megjelent sorozatain. A mongol sorozatban pan- tomin misztérium játékok \ ál­arcát látjuk, amelyet 1937- ben mutattak be utoljára. E táncjáték együk részében BB­lereba (1040—1123) költő és remete életét varázsolták a né zó elé. Az álarcban elő­adott további mozdulatok a démonok feletti győzelmet ábrázolták-. A maszkok ma az Ulánbátort múzeum falait díszítik. A nyugat-afrikai kis köztársaságiban, Libériában 28 különböző nyelven beszélő néger törzs él. Minden törzs másképpen díszíti a vallásos ceremóniák álarcát, amelyek­ből nyolcat ismerhetünk meg az új bélyegekről. Fotózzon a NŐGRÁD-nak! Rétsági János (Salgótarján): Gyertyagyújtás emui fény­képére a zsűri 6 pontot adott ^estélyben * ***** Belgiumban sztrájk néffiwil támadt versenytársa a postá­nak. Az alapítóit egy frank jelképes kártérítésre ítélték a posta monopóliumának meg­sértése miatt. A magánvállal­kozó csak negyedét számítot­ta a díjszabás szerüretá össaeg- nek és mégis virágzott ez itt­lété, amíg a posta a' bíró- ságitoE nem fordult, áe el­járás alatt a kormány intéz­kedett, hogy a Belga Posta szervezetet változtassák meg és önnek következtében ol­csóbb, jobb szo-lgé&taAást nyújtsanak. A Német Szövetségi Köz­társaságban egy gyűjtő toár- térttésd pert indított egy pos- tatisztviselő ellen, aki egy vtótetlemü lebélyegzés nélkül maradt bélyeget utólag szí­nes ceruzával áthúzva ér­vénytelenített. A bíróság a keresetet elutasította és a postás — magyar gyűjtők áL- tal is sokszor sétreümeaett — eljárását „korrektnek” minő­sítette. Bélyeglek miatt gyakran viaskodnak a különböző álla­mok postái. Spanyolország most visszaküldi a Német Szövetségi (!) Köztársaságból érkező leveleket, ha azok: Mla.rx vagy Engels arcképét ábrázoló emlékbély egge I vannak bérmentesítve. Az arab államokban hasonló sorsra jutnak a távol-keleti országok (Japán, Hongkong. Ryu-Kyu stfo.) levelei vad­disznót ábrázoló bélyegek miatt. Távol-Keleten az idei év ,a vaddisznó csillagzat je­gyében zajlik, emiatt jelen­tek meg ilyen rajzzal bélye­geik. A muzulmán lakosság ezt sérelmezi, mert vallásuk az állatot tisztátalannak tart­ja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents