Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)
1971-04-29 / 100. szám
a a Á boldogulás etikája HOGYAN ELÜNK? — ősrégi és valószínűleg örök kérdés ez. A válaszok azonban nemhogy koronként, de még egyidőben is felettébb különbözők, s nem is feltétlenül őszinték. Amit nem is lbhet zokon venni, hiszen annyi minden befolyásolhatja a válaszadóit. Egy azonban bizonyos. Tíz-tizenöt évvel ezclőitt alig-alig emlegettük, jószerével számon se tartottuk, hogy ez, meg amaz hogyan él; talán a magunk boldogulására is kevesebb gondot vetettünk. Pedig akkor is akadt, hogy úgy mondjuk, tollasodó ember. Igaz, sokkal kevesebb, mint manapság, és az a kevés is kevésbé tűnt fel. Mert ugyan mit is csinálhatott? Legfeljebb épített egy kis házat, vagy vett egy jobb lakást és belebújt, ha meg nem, hát elszórakozta a pénzt. Ma másképpen van. Először is mind többen és többen keresnek városban is, faluhelyen is, munkás- és parasztcsaládok, iparosok, értelmiségi foglalkozásúak, tehát mindenféle társadalmi réteghez tartozók olyan pénzt, hogy a gondtalanabb, vagy — számosabb esetben — nagyon is beosztott életvitel mellett, már egyébre, különösebb, ha úgy tetszik, feltűnőbb kedvtelésre is futna belőle, olyasmire, ami kisebb- nagyobb mértékben a luxus látszatát kelti. Természetesen, továbbra is a lakás, a ház áll az első helyen, azzal a különbséggel, hogy az építkezők — tehetségük és ízlésük szerint — sok esetben már nem csupán fedelet akarnak a fejük fölé húzni, hanem szebbet, tágasabbat igyekeznek összehozni. Évről évre több városi lakos hétvégi tejekkel házzal, esetleg nyara- #val „tűnik ki”, az autósok száma közben már évi 40—50 ezerrel növekszik, nem kevesen köUséges külföldi utakat tesznek, sokan drága ruhákban, elegáns szórakozóhelyeken mutogatják magukat ét»—t ha nem is nagy számban — akadnak olyanok is, akiknek minderre, vagy megközelítőleg mindenre van módjuk, tehetségük. Mindez, mondanunk sem kell, hogy nemhogy nem bűn, hanem többé-kevésbé államilag ösztönzött dolog, hiszen azért vannak építőanyagipari, meg építővállalataink, hogy maguk az állampolgárok is — lehetőleg minél többen — építkezzenek, helyesnek tartjuk az üdülőhelyi parcellák kialakítását, hivatalosan támogatjuk az automobilizmust, s állami boltokban, szalonokban pompás ruhákat, sőt ékszereket kínálnak a vevőnek, az utazási irodák pedig jobbnál jobb külföldi utakra csábítanak. Egyáltalán, nálunk sokkal többet beszélnek az emberek — és a leghangosabban nem feltétlenül a legjobb szándé- kúak — arról, amit ez, meg az a osalád vesz, épít stb., mint arról, amivel a gyarapodáshoz az alapot megteremti, a szorgalmáról, a kitartásáról, az átlagosnál talán jóval több munkájáról, vagy a tehetségéről. Azaz, hogy hallani a dolog eme oldaláról is, de a legtöbbször olyasmit, hogy így meg úgy ügyeskedett, ha ugyan nem csalt, lopott, szél- hámoskodott. HAT LEHETSÉGES tenne, hogy az említett sok-sok egyéni, családi gyarapodás csupa hamisságra, vagy éppen becstelenségre épül? Ezt a nyitott szemű, tárgyilagosan gondolkodó ember nem állíthatja. Éppen ellenkezőleg, elismeréssel szól arról a kemény és — ne restelljük kimondani — verejtékes munkáról, ami a gyarapodást sokaknál lehetővé tette. Hogy a sok és eredményes munka nem minden esetben részesül a megillető és a mi viszonyaink között meeérdemeCIt anyagi elismerésben — az is nyilvánvaló. De az nem kevésbé, hogy a végzett munka igazságosabb és arányosabb elismerése és jutalmazása irányában haladunk — hozzátehetjük: — előre. Igaz, az sem ötök, hogy akadnak nem a szó jó értelmében „ügyesek”, akik igazi, vagy elégséges eUenérték nrtfcei, azaz a társadalom, mindnyájunk kárára jutottak és jutnak hozzá az irigyelt anyagi javakhoz. Nem az a hiba, ha érzékenyen reagálunk erre — csupán az, ha! minduntalan rémeket látunk —, de még fontosabb: olyan irányba fejlődik gazdaságunk, hogy határozottabban képes jutalmazni a társadalmilag hasznosat, méltánylás nélkül hagyni a haszontalant és kivetni magából a károsat! Rendkívül fontos, hogy ez a reagáló- és cselekvőképességünk tökéletesedjék. Ahogy a gazdaságirányítás új módszerei számos hibát — és hibás gazdasági ténykedést — most könnyebben felszínre hoznak, és ez jó, úgy leplezi le a fejlődő, demokratikus vonásaiban erősödő közgondolkozás az olyan magatartást, amely szemben áll szocialista elveinkkel, az egyéni boldogulás szocialista erkölcsi normáival Az esetek, a viszonylatok, az élet fordulatai lehetnék bonyolultak, nem könnyen áttekinthetők, helyes ítéletünk alapja azonban egyszerű, magától értetődő. „Mi azt valljuk és hirdetjük — mondotta Kádár János, a kőbányai munkásgyűlésen —, hogy az emberek joggal gondolhatnak önmagukra, családjukra, hozzátartozóikra; s a természet törvénye az, hogy keressék a boldogságot ön- I maguk, családjuk számára, de ennek igazi útja csak a néppel, a közösséggel, az összes dolgozóval való együttes felemelkedés lehet, s nem történhet a közösség rovására.” AKI KIEMELKEDŐ odaadással, nagy hozzáértéssel, különös tehetséggel dolgozik, vagy olyan szerencsés adottságú ember, hogy mindezt együttvéve is el lehet mondani róla, az sok, igen sok hasznot tud hajtani a közösségnek, mindnyájunknak. És akkor megérdemli, hogy többet is kapjon, hogy „köcy- nyebben” boldoguljon, ha ezt könnyű boldogulásnak tehet newezm. Balog János TRAKTOROSOK J a megye nyomdászai Másodszor is elnyerték a Minisztertanács és SZOT Vörös Vándor zászlaját Zárabó Ferencné berakónő. a Vállalat Kiváló Dolgozója munka közben Ma, egy év után isméit ün- nepeJniak a Nógrád megyei Nyomdaipari VéWafliat dolgozói. Egy hosszabb srkersano- aatra teszik fél a koronát a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlajárnak átvételi ünnepségén». Másodszor is sikerült, de ebihez még nagyobb erőifeszítésekre, még jobb munkára volt szükség mint korábban. Az is igaz viszont, hogy ennél a vállacím és most, egymás utón kétszer. az MT és SZOT Vörös Vándorzászlaja igazán, olyan értékes trófea, amivel az országiban kevés kollektíva büszkélkedhet. ★ Az újságnak naponta él kell készülni. A sok üzemi lapnak folyóiratnak is mindig időben az olvasókhoz kell jutnia. A hivatalok, intézményiek zavartalan munkaiját el sem lehet képzelni az itt gyártott nyomtatványok nélkül. Ezekből és a különféle kereskedelmi nyomtatványokból* is egyre nagyobb az igény. A kulturáltság fokmérője is, hogy mennyi fogy e termékekből Még több kellene és a nógrádi nyomdászok sokszor a kapacitást túllicitálva is igyekeznek az igényeket kielégíteni. Ezt viszont csak lelkes, odaadó munkával összefogással tehát kollektív erővel valósíthatják meg. * Számok, amelyek önmagukért beszélnek: Az elmúlt ötéves terv időszakában a vállaltat tiszta árbevétele több mint háromszorosára növekedett. A muntoa hatékonyságát talán a legszebben példázza, hogy ez időszak alatt az egy munkásra jutó tiszta árbevétel is több mint kétszeresére növekedett. Kij mennyit tesz a közös kasszáiba? A népgazdaság szempontjából ez is igen lényeges kérdés. A Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat 1966-ban még nem egészen kétmilliót fizetett be a költségvetésibe, tavaly ennék már négy és félszeresét, nydLc- miilliió 831 ezer forintot. Tavaly az előző évhez viszonyítva csaknem 24 százalékkal növelték a termelést, de ennek 90 százaléka a termelékenység növekedéséből származott és csak tíz százaléka a létszám növeléséből. E néhány szám — ami mögött nagyon sok harc, küzdelem van —bizonyítja, hogy joggal kapták moslt. ismételten a nagy kitüntetést, az MT és SZOT Vörös Vándorzászlajál. red, s újabb tenmeiékemység- növelő tényező lesz ez is. Balassagyarmaton új telep hely épül és elkészült a salgótarjáni üzem fejlesztési terve. Elvük, hogy minél előbb termeljenek az új létesítmények és saját munkával léíireHaverla Tibor kéziszedő, a műhelybizotlság titkára, a Vállalat Kiváló Dolgozója, a sws- dőszekrénynél hozhassák az anyagi alapját a további fejlődésnek. Az u.i ötéves terv végére évi seráz- milliás kapacitásra fejlődnek fed, tehát a tavalyi termelés két és féüszeresére. ★ Az érdem a kollektíváié. BßSSBör H&cz József csorgatta tele vízzel a literes formájú üveget a osőkútmál. majd Dóhiás János. A Super Zetorofc ott álltak az úton, ve tógépet, fogast akasztottak utáwuík. A két traktoros a kukoricába késztat. Nemrégiben jöttek meg a néasai ha- rárból és most Nógrádsápon folytatják tovább a munkát. Vétik a közös, meg a háztá ji kukoricát. Rácz József nem egészen egy esztendeje dolgozik a szövetkezetben . A vízrendezési es talajvédelmi társulásitól jött haza. Azt mondta, igencsak terhére volt már a vég. telemnek tűnő utazgató», az egyik munkahelyről a másikra. Mert a vizesek csak rövid ideig dolgoznak egy- egy területen. Aztán szedik a sátorfát és mennek tovább. — Valamivel kevesebb a fizetésem, mint ott. volt. De mégiscsak itthon vagyok, a családdal. Igaz, itt sem nyolc órát dolgoznak. Aztóin a munika sem egyszerű a szövetkezetben. Az idő. a fold minősége, mind közrejátszik. Van olyan része a határnak, melyet kétszer-háromszor is végig kell járni, hogy elfogadható műn. tát hagyjanak maguk mögött. Hácz József mégsem elégedetten : — Ide szegődtem, most már itt keli dolgozni — mondta. — Egyszer több, máskor meg kevesebb a fizetés: Azért úgy 1500 forint átlagot számolhatok. .. Döbiás János már „öregebb” traktoros, hetedik esztendeje dolgozik a termelő- frzovefikczetbe n. Ál 1 atteny ész - tő volt, aztán, hogy feiszámoftSfc a sert@9teny$9ttébí, rakodómunkás lett. Most már három esztendeje dolgozik traktorral. Addig nézegette a gépeket, miig a tea-bőd iskolára küldték. A gyakorlati vizsgája,, kinn a következet határában», évről évre jobban sikerül. Később a tSMeezmói. az ezzé! járó gondokról esett szó. — Gépünk talán volna elég, de bizony régiek, kopottak. Sokat kei! javítani. az alkatrész meg kevés a munkához — háborgott Ráez József. — Annyi azért maidig akiad, hogy »e álljanak a gépek egyetlen napig sem — nyugtatta iártól Dóbtóe János: Egész felien a gépműhelyben dolgoztaik a traktorosok. Maguk javították a vetögé- pekeit, a tárcsákat, amelyekkel mosit dolgoznak. Lelkiismeretesen megnéztek minden gépet. Nem is vólt különösebb gondjuk, bárjuk eddig, pedig már a tavasziak rttegv része főidbe került. a borsóit, a tavaszi árpát, a lucernát mind elvetették. Rácz József és Dotoiás János most kezdtek a kukoricát. Nagy terűiéit, több mint HO hóddal ..mértek ki” részükre. Igyekezniük keil, hogy időben végezzenek. — Ebben az áj törraaibai»- nekünk csak az a dolgunk, hogy vessünk — magyarázta Dóhiás János. A bárom határban gaatíaL kodó teimeiöszövetkeaefl. a Gödöllői Agzártudomáinyi Egyetem segítségével az ágazati irányítási rendszert vezette be az idén, a korábbi megoldäs helyett, Valamennyi üzemógnaik megvan a felelős vezetője, a® szervezi, irányítja, és ellenőrzi a munkát. A változás ióittélkcny hatását márts érzik a traktorosok. Ráca .József mondotta: — SbkfeaB jobb így. minit koraibban. Mi csak vetünk, egy másik csoport készítette elő a talajt és megint mások szántottak. Nem kell fölöslegesem futkosni egyetlen gépben sem. Mindenki tudja a dolgát... A munka is jobbam megy így Legendán. Néasén. meg itt Nógnádsépom is .. / Váltottak még néhány kedélyes szót, aztán zúgni kezdtek a Zetorok. Egyik is, másik is indult a dolga után. Benn az irodában meg a szokásos „eligazító!" tartotta a szövetkezet elnöke. A szakemberek a további tennivalókat beszélték meg. Ment az volna jó a közösségnek, hd nemcsak a traktorosoknál,' hanem valamennyi területen «ivartalanul dolgozhatnának a szövetkezeti tagok és alkalmazottak. VáMi» Istvánná Csépe Sándor laprészleg vezető az első lappéldányt ellenőrzi, latnál a betű mestereinél a fej. lődés már hosszú idő óta töretlen . Az elmúlt tíz év alatt ölt Élüzem. eigy Kiváló Vállalat , a Vállalat Kiváló Dolgozója utána indulhat a rotációs gép Fafeldolgozó Balassagyarmaton ialéidoi gozó telepet létesít az erdő- és fafeldolgozó gazdaság. A munkacsarnok építését már megkezdték. Faszárító is tartozik a telephez. Korszerű faipari gépekkel szerelik fel a munkahelyeket, amelyeket a Szovjetunióból és az NDK-ből vásároltak, A telep vassaeriw zetes épületeinek felépítésére 2 millió forintot fordítanak. A telepen víkendházak elemeit, berendezéseit gyártják, melyek mintapéldányait nagy sikerrel mutatták be Budapesten is. Emellett természetes, más fatermékek gyártására is berendezkednek a balassagyarmati feldolgozó telepen. Hogyan sikerült? Ezt a kérdést a nyomdák vezetőinek az elmúlt napokban többen is feltették már. A válasz, ha mindenre kitérne. nagyon hosszú lenne. Az ösztönző bérezés párosulj, a technikai színvonal folyamatos növelésével, Űj címszódé gépet helyeznek üzemibe. Tavaly három szovjet gyártmányú gyor.SK&jtót, új főzőgépet, vágógépet vásároltak. Saijáit újításként készül a domborcím- kegyámtó rotációs gép. Ilyent nem tudtak még külföldről sem beszerezni. Már próbanyomásokat végeznek, sikerMegszerzésében élen jártak a vállalat szocialista brigádjai, ahol a kezdeményezésiben sóira nincs hiány. Példamutató ermelőmunikájuk mellett a anácsd ipariban elsőként kezdeményeztek mozgalmait az árvízkárok helyreállítására, a nemzeti jövedelem növeléséire. A tettek mellett az egyre erősödő üzemi demoíkráoia kereteim belül szavukat is hallatják. Termelési tanácskozásodon sok ölyam javaslatot tétek, amelyeket jól hasznosított; i vezetőség. A vezetőség is egyre inkább örekszik a munika- és szociális körülmények javítására. Tétemitős összeget fordítottak lyen célra. A jövőre is güm- dóíniaik és ez a munika mimd- : óbban tervszerüsödik. Növelik a szakmunkástanulók számát, ösztöndíjasaik tanulnak Budapesten, Békéscsabán, Debrecenben. Nyomdaipari : ntéze»tekber speciális feladatok ellátására készülnék fel. De nemcsak ők tanulnak. ha- nem mások is. Tavaly például tizenöten folytatták tanul- ményadtkat gimnőzi iinibam, szaktechnifcumökban. A Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat előtt nagy feladatok állnak. Megvalósításúikhoz az eddig élért: eredmények jelenítik az ara nyate- pot. A maii ünnepségen átadásra kerülő MT és SZOT Vörös Vándonzászlaija pedig ösztönző erőt jelent mád az elkövetkezendő időkre. Az eredményekhez pedig csak gratulálni lehet. NÓGRÁD - 1971. április 29., csütörtök
