Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)

1971-04-28 / 99. szám

Frank P. Mildren USA-tábornok, a N ATO dél-európai szárazföldi csapatainak most kinevezett új parancsnoka, meglátogatta az ál lamcsfny útján négy évvel ezelőtt (április 21.) hatalomra ju­tott görög juntakormány vezetőjét, Georgiosz Papadopuloszt Satalovék a Csillagvárosban Orvosi-biológiai kérdések elemsése Satiüov, Jeliszejev és Ruka- visiniyikov, a Szojuz—10 koz­monautái jelenleg tudósok társaságában a Moszkva kör­nyéki Csá i tagvárosiban összege- ziik a Szojuz—10 űrhajó és a léssel kezd dolgozni. Előfor­dul az is, hogy a szív tömege kiseb bedik. A súlytalanság állapotában gyenigiül a vérkeringés olyan lényeges tényezője is, mint az Szaljut tudományos űrállomás összehúzódása. Amikor együttes munkájának enedmé- például az ember járkál, iz- ' ’ ‘1 mai összehúzódnak, mintegy adagolják a vért, e ily módon segítik a normális vérkerin­gést. Az űrrepülés során ez a vérmozgási mechanizmus megváltozik. További kritikus pontnak nevezi Gazenko az egyensúlyt biztosító rendszert, amely „tá­jékoztatja” az embert arról, hogy teste milyen, viszonyban van a vonzási erőhöz képest. A szovjet tudós figyelmet fordít az űrutazás lélektani mozzanataira is. Mint rámu­tat, minden, embernek szüksé­ge van egyfajta feloldódásra, környezetváltozásra, időleges egyedüllétre pihenés céljából. A viszonylag sziűk űrkabinban mindezeket az emberi igénye­ket nehezen lehet kielégíteni. A tudós arra a következte­tésre jut, hogy a hónapokig sőt évekig tartó űrutazásokat szem előtt tartva, fai kell dol­gozni az emberi szervezet el­lenállóképessége megőrzésének módszereit és eszközeit. (MTI) nyelt. Általános vélemény szerint a jelenlegi szovjet űr­kísérlet most lezárult szaka­sza jelentős mér,tóit ben köze­lebb hozta a Föld körül kerin­gő tudományos űrállomások létesítését Egyben az is vilá­gos, hogy ez a távlat még to­vábbi problémákat vet fel a tudomány szempontjából. Oleg Gazenko, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia levelező tagja, a Pravda keddi számában. a huzamosan fennmaradó űrál­lomások létesítésével kapcso­latos orvos-biölógiaá kérdése­ket elemzi. Gazenko sorra veszi az or­vosi-biológiai tudományok szempontjából legizgalmasabb témákat. Ennek kapcsán el­mondja, hogy amikor az em­ber a súlytalanság állapotá­ban van, a hMrostartákm vér­nyomás megszűnik és a koz­monauta bizonyos nehézsége­idet tapasztal, egyebek között azt érzi, hogy a vér erőtelje­sen áramlik a fejébe, szíve pedig egyre kevesebb tebhe­Heath agresszív beszéde Általános meglepődés Londonban Képünkön a vendéglátó Sir Alec Douglas-Home brit kül­ügyminiszter (bal oldalt) és William Rogers, az Egyesült Ál­lamok külügyminisztere Heath,- angol miniszterelnök Ismét a „kommunista veszély” mumusával házalt hideghábo­rús beszédében a SEATO dél­kelet-ázsiai agresszív katonai tömb évi miniszteri értekez­letének megnyitásakor. A konferenciát kedden dél­előtt Londonban nyitották meg. Franciaország ezúttal is távol maradt, de jelen volt Rogers amerikai külügymi­niszter, valamint a többi tag­állam (Anglia, a Fülöp-szige- tek, Thaiföld, Ausztrália, Üj- Zéland és Pakisztán) képvise­lője. Heath vitába szállt azokkal a meg nem nevezett politiku­sokkal, akik józanul azt állít­ják, hogy a SEATO-hoz ha­sonló „védelmi” paktumok fölött eljárt az idő, és meg­érettek a feloszlatásra. A \elyzet változhat — mondot- a —, de amíg a „kommunis- a felforgató tevékenység” tart, a paktumra szükség van. Az indokínai helyzetről szólva, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságot vádolta a háború elhúzódásáért „Saj­nálkozását” fejezte ki amiatt hogy Párizsban a VDK és a a dél-vietnami szabadsághar­cosok küldöttségei elutasítot­ták Nixon korábbi javasla­tait, majd szemrebbenés nél­kül támogatásáról biztosította azokat, akiket „nyílt agresz- szió, vagy leplezett felforga­tás” fenyeget. A brit kormányfő beszéde megütközést keltett sok rész­vevőben, nem utolsó sorban a pakisztáni küldöttség köré­ben, a legutóbbi fejlemények, a „ping-pong diplomácia” és az angol—kínai közeledés számos jele után a beszéd ag­resszív, mereven hideghábo­rús hangneme még a brit konzervatív külpolitika sok ismerőjét is meglepte. (MTI) NÓGRÁD — 1971. április 28., szerda Rendőrroham Madridban Szemtanúk elbeszélése sze­rint több száz diák csapott össze hétfőn a madridi egye­tem területén a kivezényelt rohamrendőrökkel. A rend­őrséget azért küldték a hely­színre, mert a gazdasági fa­kultás mintegy 500 diákja „szünet nélküli vitát” akart tartani Spanyolország gazda­sági helyzetéről, s eközben köztársasági és vörös zászló­kat tűztek ki az épület falá­ra. A rendőrök gumibotokkal kergették szét az egyetemis­tákat, s többeket közülük őri­zetbe vettek. (AP) Ostromállapot Törökországban Kedden nulla órakor élet­be lépett Törökország 11 tartományában az ostromál­lapot, amelynek következté­ben a hatalom a katonai kormányzók kezébe került. A második világháború óta Törökországban nem volt példa ilyen szigorú biztonsá­gi intézkedésre. A parlament szerdán vi­tatja meg a kormány' intéz­kedését, és — Ismail Arar igazságügyi miniszter szavai szerint — nem valószínű, hogy elutasítja azt. Szükség esetén az ostromállapoitot az egy hónap letelte után is meg lehet hosszabbítani. Ankarában cáfolják azo­kat a híreket, miszerint ezekkel az intézkedésekkel a CENTO tanácsülésének za­vartalan lebonyolítását akarják biztosítani. Tájéko­zott körök szerint az intéz­kedést kizárólag belpolitikái megfontolásból hozták: Erim új török miniszterel­nök néhány nappal ezelőtt bejelentette, hogy minden Lehetséges eszközzel harcol­ni kíván a zavargások és a rendbontás éhen. (MTI) Kiáltvány a szocialista Magyarországért Mérgesedő olajvita Az algíri rádió kedden ki­jelentette, hogy az algériai nyersolaj felvásárlásának bojkottálására hozott francia intézkedések akadályozzák a két ország közötti kapcsola­tok narmallizálását A francia döntést kommentálva a rádió rámutatott, hogy Párizs az ilyenfajta manőverekkel próbál nyomást gyakorolni Algériára. Ez azonban nem oldja meg a problémákat és Franciaország ehhez a politi­kához ragaszkodva olyan harcija keveredhet, amelyet már elő-re elvesztett (Reuter) HUSZONÖT évvel ezelőtt, 1946. április 28-án, a Magyar Kommunista Párt, a Szociál­demokrata Párt és a Szak- szervezeti Tanács közös kiált­vánnyal fordult az ország 'dolgozó népéhez. A terjedel­mes felhívás lendületes fo­galmazása, logikus felépítése és tömörsége a közeledő má­jusi seregszemle alkalmából közös programot ad: hogyan lehet úrrá az ország a tor­nyosuló nehézségeken, ho­gyan kerekedhet felül a bel­ső ellenségen, akik nem nyu­godtak bele a demokratikus fejlődésbe. Gondolatébresztő olvasmány ez a régi „Májusi Kiáltvány”. Ezzel a mondattal kezdő­dik: „A szabad Magyarorszá­gon másodszor ünnepeljük május 1-ét, a dolgozók harcos ünnepét”. Ez már nem a frissen elnyert szabadság mámorával ünnepelt május volt. A teljes felszabadulás óta több mint egy év telt el. A magyar demokrácia meg­szilárdult, de belső ellentétei is kiéleződtek. Az 1945-ös vá­lasztáson a Független Kisgaz­dapárt kapta a legtöbb sza­vazatot a pártok közüL A ré­gi rend hívei rákapcsoltak, ebbe a pártba vetették bizal­mukat. Támadták a földre­form teljes megvalósítását, a föld mélyében rejlő kincsek államosításának, a nehézipar legfontosabb üzemei állami kezelésbe vételének, a ban­kok állami ellenőrzésének a közhivatalok megtisztításának közös munkáspárti tervét. Az egy évvel azelőtt felhőtlennek tűnt májusi ég: 1946-ban már korántsem volt ennyire bizta­tó, akkor már mindenki lát­ta: nehéz lesz még a harc a régi reridszer híveivel szem- iben. De még az ő legyőzésük sem a végcélt jelentette; hi­szen. elmaradott országot örö­költünk, A gondokat növelte, Választások előtt Bulgária Bulgáriában. Június 21-én országos parilamemti és ta­nácsválasztásokat tartanaik — jettemtatte be hivatalosan. Szó­fiában a nemzetgyűlés elnök­A most kitűzött parlamenti választások kétszeresen is je­lentősek. mert nemcsak újjá­választják az államhatalmi szerveket, hanem az új alkot, mány álltai előírt új álllam- hataími szerveket alkotnak majd meg. Ezek között a leg­fontosabb az államtanács lesz, amely mint a törvényhozást és a végrehajtást összekap­csoló legfőbb államhatalmi szerv jogkörét tekintve a kormány fölött ált. s csupán a nemzetgyűlésnek tartozik beszámolni tevékenységéről. Nincs megbékélés Belfastban Három erőteljes robbanás kedden hajnalban Belfast belvárosában súlyosan meg­rongálta egy laboratórium épületét, ahol terroristagya- nús elemektől elkobzott fegy­vereket és lőszert vizsgálnak meg fegyverszakértők. A háromszoros robbanásra közvetlenül éjfél előtt, egy órával azután került sor, hogy a Belfastéi 90 kilomé­ternyire levő Newryben bom­bamerényletet követtek el egy angol katonai sorozóiroda ellen. A robbanás súlyos épületkárokat okozott. Emberéletben sem a bel­fasti, sem a newry-i robba­nás nem okozott kárt — kö­zölte a rendőrség és a had­sereg szóvivője. (MTI) hogy a háború alatt az or­szág súlyos károkat szenve­dett. Az infláció javában dü­höngött. A Májusi Kiáltvány.- ban felvetett program-gondo­latok között bizonyára az keltette a legáltalánosabb he­lyeslést, amely a pénzromlás megszüntetésére hívott fel: „a demokratikus kormányzat egész figyelmét arra kell összpontosítani, hogy aratás utón megteremtsük az érték­álló, új magyar pénzt”. A széncsata után voltunk; de a spekuláció még óriási hasznot húzott, a dolgozók nélkülöztek. Volt kenyér; négymillió hold földet mű­velt meg a földhöz jutott parasztnép. De még volt éhe­ző is. A kiáltványban a há­rom nagy szervezet leszögez­te: „május elseje a nagy szo­cialista Szovjetunióval való szolidaritásnak és barátságnak az ünnepe.” Hangsúlyozta a békekötés előkészítésnek fontosságát. Ám azok a haza­árulók, akik a szovjetellenes háborúban akarták megsütni pecsenyéjüket, és akiknek a felszabadulás — vereség volt, még politikai tényezőnek szá- rnítottak. Hosszú harc után szenvedtek csak vereséget. Évek múlva nehéz, áldozatos küzdelemben semmisítette meg politikai bázisukat az egységessé vált magyar mun­kásosztály. AZ AKKORI tervek — ma már régen túlhaladott célok. Ma a szocialista ország meg­teremtésén fáradozunk. A lé­nyeg azonban maradt; a nemzeti egység erősítése, a gazdasági erő növelése, a Szovjetunióval és a szocia­lista országokkal, minden, ve­lünk baráti kapcsolatra töre­kedő néppel való szorosabb együttműködés politikája — továbra is első helyen szere­pel a májusi jelszavak között. Máté György « .................... Mm )0tfl ■ W Sékou Touré bizottságokat sürget Sékou Touré, a Guineái Köztársaság elnöke a Guineái Demokratikus Párt káderei­nek összejövetelén bejelentet­te, hogy merényletet tervez­tek ellene. A hírt a „Forra- dalom Hangja” elnevezésű dakari rádióadó tette közzé. Eszerint Sékou Touré Me­dinában esedékes látogatása alkalmával, az ünnepélyes vi­rágcsokor-átadás pillanatá­ban kíséreltek volna meg — mindeddig meg nem nevezett tettesek — gyilkos akciójukat A továbbiakban bejelentet­te, hogy 400 automata fegy­vert koboztak el az utóbbi időkben a nép ellenségeitől: a szabotőröktől és az ellen­forradalmároktól. Az elnök igen fenyegető hangon kije­lentette, egy újabb Guinea ellesni agresszió esetén „fizi­kailag likvidálnak” minden politikai foglyot és gyanús személyt. Végül Sékou Touré sfkra- szállt a dolgozók termelő bi­zottságainak megalakítása mellett az üzemekben, és kö­zölte, intézkedést hoznak ar­ra vonatkozóan, hogy a tar­tományok kormányzói közvet­len felelősséggel tartozzanak a pártnak és a kormánynak a területükön folyó gazdasági munkáért. (MTI) Közhelynek számit ma­napság, ha csupán annyit mondunk az Egyesült Álla­mok jellemzéseként, hogy agresszív, imperialista hata­lom, s tevékeny szerepet vál­lal a világ válsággócainak ki­alakításában, a feszültség szí­tásában és fenntartásában. Ezzel a különben igaz megfo­galmazással tulajdonképpen már azok az amerikai lapok sem elégszenek meg, amelyek több-kevesebb következetes­séggel bírálják a washingtoni kormány politikáját. Ügy tű­nik: a New York Times, még­ha időnként meg is csuklik a hangja, bizonyos vezérszóno­ki státust próbál magának te­remteni az amerikai katonai politika elemzésében, kritizá- lásában. Erre mutat két, a kö­zelmúltban szárnyra kelt cik­ke, amelyek egyikében azt hozza olvasói tudomására, hogy a Nixon-kormányzat a Csendes-óceán egyik, Japán közelében található korallszi- getén titokban az okinawainál is nagyobb titkos légi tá­maszpontot épít. Másik cikké­ben a Washington és Tokio között létrejött titkos, nuk­leáris megállapodásról rántja le a leplet; Japán, népességét tekintve, ma a világ, sorrendben hete­dik állama, fejlett iparral ren­delkezik és bár a legutóbbi községtanácsi választásokon A világ háta mögött reményteljes sikereket ért el a baloldal, mégis azt kell megállapítanunk, hogy külö­nösen az elmúlt két eszten­dőben mind jobban hallatják hangjukat azok a körök, ame­lyek revideálni akarják a má­sodik világháborút követő szerződéseket, s a szigetorszá­got ismét katonai hatalommá igyekeznek fejleszteni. A to­kiói, úgynevezett védelmi igazgatóság militaristái re­ményeikben nincsenek egye­dül. Az, hogy Okinawa szi­getén USA-támaszpont van, hogy a szigetországhoz közel újabb nagy légi bázis épül, hogy nukleáris töltetekkel fel­szerelt amerikai hadihajók, köztük atommeghajtású ten­geralattjárók látogathatnak — a már említett titkos szerző­dés értelmében — a japán ki­kötőkbe, továbbá nukleáris bombákat hordozó amerikai repülőgépek szállhatnak le ja­pán repülőtereken, az újrafel- fegyverzés apostolainak jelen­tenek biztatást. Tokio revansvágyóinak köz­vetett, vagy közvetlen bátorí­tása azonban a reális veszély ellenére is csak a dolog egyik, hogy úgy mondjuk kisebbik oldala. A világ háta mögött fabrikált titkos szerződés — vagy talán szerződések? — va­lamint az ugyancsak titkos lé- gibázis-építés nyílt fenyegetést jelent Ázsia minden országára, illetve, ha jól meggondoljuk, egész Eurázsiára. Washington­ban konokul tagadják a meg­állapodás létezését és a bá­zisépítést is. Ez azonban szin­te semmit sem jelent, hiszen például Indokínában több olyan tagadásnak lehettünk már tanúi, amelyekből később, a kényszerűség folytán beis­merés lett, mert a valóságot ideig-óráig el lehet titkolni, a tények azonban előbb-utóbb utat törnek maguknak. Stanislav Budin, Churchill- ről írt monográfiájában egy helyütt így fogalmaz: a Hiro­simára ledobott amerikai atombomba valójában nem a háború végét jelentette, ha­nem a hidegháború kezdetét. Most ugyan szó sincs bombá­ról, a fenyegetés, a sakkban • tartás amerikai igénye azon­ban félreérthetetlen. S ez a tény szöges ellentétben áll az­zal, amit az enyhülésről, illet­ve a béketörekvésekről szok­tak mondani a Fehér Házban. Ügy látszik a legnagyobb pá­tosszal kimondott 'szavak is ledegradálódnak, mikor a gya­korlatról van szó. Talán nem túlzott a borúlátásunk, ami­kor azt mondjuk: kétes ér­tékűek mindazok a gondola­tok, amelyeket Nixon elnök, Agnew alelnök, illetve Ro­gers külügyminiszter fogal­maztak meg régebben vagy mostanában az államok közöt­ti megegyezés lehetőségeiről, arról, hogy Amerikának nincs szándékában valakit is meg­félemlíteni. A New York Times szerint Japánban a legkényesebb probléma a riükleáris fegy­verek kérdése. Tegyük hoz­zá mindjárt: egész vilá­gunk egyik legszörongatóbb kérdése is egyben, s Földünk összes, békére törekvő embe­rének gondolatát fogalmazta meg Leonyid Brezsnyev, az SZKP XXIV. kongresszusán, amikor javasolta: üljön tár­gyalóasztalhoz az öt nukleáris hatalom és döntsenek az atomleszerelésről. Az Egyesült Államok kormányának reagá­lására nagyon kíváncsiak vol­tunk, s kiábrándító választ kaptunk, amikor lelepleződött, hogy a békeszólamok leple alatt hogyah szövögeti titkos atomhálóját a Távol-Keleten Washington. Sz. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents