Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)

1971-04-03 / 79. szám

Hányáéi himeffo Hétezer tonna szén a negyedéves terven felül Kanyaü-akwa dtoigoadS ae elmúlt negyedéviben ugyan­csak kwtettek magukért, a szakmai tervben, meghatáro­zott menny ősinél, 7038 ton­na szénnél termelték többet a számítások saerinit. Annál di­cséretesebb ez az eredmény, hiszen Nógrád legnagyobb akna üzemében gazdaságos a széntermelés. Az üti termelt szén münden tonnájára leg­alább t>0—70 forint nyereség esik, ami a nógrádi szénbá­nyák egészének kedvezően be­folyásolja a gazdaságossági mutatóit. Januárban a kányásóaknak nem sikerült a tervet mara- déktalamifl teljesitendöik. A gondokon, csak később tud­tak teljesen úrrá lenni. Az­óta viszont egyenletesen emelkedik a termelése grafi­konja. A széntermelés mel­lett azonban nem feledkez­nek meg a bánya jövőjéről' sem. Az előkészítés, feltárás, az elővájások is a tervnek megfelelő ütemben történtek az elmúlt időszakban. Ebben « negyedévben megkezdték aa éti, mÉntegy 30 ariSBú fo­rintos beruházás mumteálatait is. Röüld alatta vágaitpánraí kapcsoljék be a termelésbe az úgynevezett új mábravere- bélyi saénterületet. Klántyáls-akna termelésének zömét korszerű frontfejtések­ből szállítják a felszínre. Az elmúlt negyedévben a fronti termelés aránya átlagosan 93—94 százalékos volt, ami országosan is kiváló ered­ménynek számít. Jelenleg három nagy frontfejtésen dol­goznak. Ezek közül kettő ma­róhengerrel, illetve széngya- lúval gépesített. A legszebb eredményt Gécri Lőrinc 90 tagú maróhengeres firontbrigádja érte el. Ok ne­gyedév alatt 2191 tonna sze­net szállítottak felszínre ter­ven felül, csaknem 114 szá­zalékos átl agtel jesitményt, ér­tek el. Kovács Ferenc szocialista brigádját az elmúlt évi ered­ményei alapján a vállalat Ki­váló szocialista brigádja ká­temetésban részesítették leg­utóbb. Ez a brigád szenaya- lávai jövesiZtí a szenet és az elmúlt negyedév alatt 705 tonnával teljesítette túl ter­vét-. Győri Ferenc szocialista frontbrigádjában ugyancsak 90-en dolgoznak, de ők a ré­gi, hagyományos frontfe.itési módszerrel, tehát kéri erővel termelnek. Fél év alatt ők is 781 tonna szénnel küld lek többet felszínre az előirány­zatuknál. Kányéson az elkövetkezen­dő időkben a széntermelés mellett még nagyobb ütem-* ben látnak hozzá a jövő elő­készítéséhez. A szénigények alakulásától függően az el­következő hónapokban na­gyobb erőt fordítanak feltá­rásokra, elővájásokra, a ké­sőbbi munkahelyek előkészí­tésére. Az első negyedév eredménye igazán bravúros volt. Jelentősen javította az egész vállalat gazdaságossá­gát. Sikeres negyedévet zártak a Saigótar/áni Kohászati Üzemekban nnvalo, de márciusit már KB százalék fölött zárták. Az utolsó tíz napban a legalacso­nyabb napi termeiét; is 104 százalék fölött volt. Március 27-én a 110-eit, 29-én pedig a 112 százalékot is meghaladta az eredményük. A hengermű kiegyensúlyo­zott munkáját dicséri, hogy nemcsak márciusi, de egész negyedévi feladatúikat ponto­sam teljesítették. Edzett sza- lagacélfból a negyedévet 106, hidegen hajlított idomacélból 113, DEXIO N-salgó szerkezeti elemekből pedig 106 százalék fölött zárták. A kovácsolt és sajtolt termékekből a márciu­si termelés 125 százalékos, míg a negyedévi tervet 105 a hStíegei* hengereit árufiéűeaé- gék és a kovácsotfcánuk iránt. Ez a kereslet nyilván össze­függésben van az egész nép­gazdaság ipamszerikeaetének átalakuláséval, amely a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemeknél elsősorban a járműipar, a hír­adástechnika, a műszeripar ás a tömegcífckdpiar fejlesztésének szempontjából jelentkezik. A célt tehát továbbra sem sza­bad szem elől tévesztem. A Salgótarjáni Kohászaid Üzemek első negyedéves bel­kereskedelmi szállítási felada­tainak 100 százalék fellett ele­get tett. A negyedév azonban csak egy szakasza annak, amit egész esztendőben várnak a Salgőtarjáni Kohászain Üze­mek dolgozóétól. Ae TSTl-ee Sv minden ko­rábbi óv feladatainál igénye­sebb. A Salgótarjáni Kohá­szati Üzemekben most az első negyedév lezárása után még nem alakíthatunk ki végleges véleményeket, de már lebet teörvanialaznd a végzett munka eredményeit. Említésre méltó, hogy a minisztérium útmuta­tása alapján a termelés szer­kezetét és a gyártmániyössze- tétélt úgy irányították, hogy a belföldi jobb ellátás biztosítá­sára csökkenjen az export aránya. Ez a változás különö­sen a mezőgazdasági szer- áruknál érezhető. Gyakorlati­lag csak a csákány és a fejsze exportját vették tervbe, vi­szont annál nagyobb gondot kellett fordíta/ni a hazai igé­nyek kielégítésére. Ugyancsak a belkereskedelmi ellátás ja­vításán^ a kormán yzaiti szer­vek véleménye alapján, huzal­ból mintegy négy százalékkal, szegből 15 százalékkal, szer- áruféleségekből pedig 10 szá­zalékkal kell többet biztosí­tani. Ezek az irányszámok mér feladatként kerülték a tervbe, s most, az első ne­gyedév befejezése után már mérhető az eredmény. Az első kiét hónapban a kovácsológyár termelése után maradt kíván­százalékos eredménnyel fe­jezték be. Figyelemre méltó még a húzott rúdacélitermeiés, amelyből 100,6, a horganyzott acélhuzal, amelyből 104, és az ónozott acélhuzal, amelyből 125 százalékos eredményt ér­tek el a negyedév sarán. Az igények felmérésénél megállapították, hogy a ke­reslet mintegy 30 százalékkal haladja meg a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kapacitá­sát. Nagyok az igények az el­ső negyedév' lezárása után is «O. B.) A Volga-part csendjét sem­mi sem zavarja. A folyam is méltóságteljes csendben halad a maga útján. Az apró ha­bok rakoncátlankodnak, meg­mutatva magukat a napsu­gárnak. Amikor ott jártam, óvodások hosszú sora botlado­zott a megülepedett homo­kon. Csiviteltek s markolták a biztonságukat jelentő hosz­Fioiolok o mezőgazdaságban Csak öten jelentkeztek Szécsényben, a két általános Iskolában csaknem száz tanuló végez az idén. Valamennyien tudják már. hogy merre mennek tovább. Vannak, akik az általá­nos gimnáziumot választották, mások motorszerelőnek jelent­keztek. Mezőgazdasági üzemben mindössze öten kívánnak dolgoz­ni. Ki» Mária, a Mikszáth-isikola növendéke. Tavaly is, és ebben az évben is eredményesen szere­pelt az élővilág tanulmányi verse­nyen. Az elmúlt nyáron a deb­receni országos biológiai szaktá­borban vett részt. Jutalom volt ez számára, sikeres szereplésé­ért. — Az élővilág szakkörön sze­rettem meg a növényeket, az ál­latokat — mondja a kislány. A debreceni Mezőgazdasági Szakkö­zépiskolába jelentkeztem. Gyü­mölcstermesztő szeretnék lenni. Osztálytársa. Gólyán Balázs, otthonról hozta magával a me­zőgazdaság szeretetét. Egyik leg­szorgalmasabb látogatója volt a biológiai szakkörnek. Amikor megkapta a jelentkezési lapot, nem okozott számára gondot, mit válasszon. — Nagyon szépnek találom a mezőgazdasági munkát. Ügy gon­dolom, nem választottam rosszul magyarázza. Szűcs József, a szécsényi Mező- gp dasági Szakközépiskolába kér­te felvételét. Édesapja ezzel tel­jesen egyetértett, hiszen Jóska mindig érdeklődött a mezőgazdá­sági munka iránt. Amikor már eleget , foglalkozott” a lovakkal, ment a zöldségeskertbe, és ott dolgozott. — Édesanyám azt szerette vol­na, ha elektroműszerész leszek. Aztán mégiscsak győztünk. Édes­apám és én egyformán azt akar­tuk, hogy mezőgazdasági szak­iskolában tanuljak tovább — vallja Szűcs Jóska. Szívesen foglalkozik a növé­nyekkel, az állatokkal, de ked­venc időtöltése az olvasás is. Az élővilág mellett a fizikát és a testnevelést kedveli még. Tomis Károly kertésznek ké­szül. a legszívesebben a dísznö­vényekkel törődik. A fiú bátyja is a mezőgazdaságban dolgozik, állattenyésztő Szécsényben. Nafy Imre a jelentkezők közül az ötö­dik, aki ugyancsak a mezőgazda- sági munkát választotta. — Falun, Éudányhalásziban nőttem fel. Édesapám szintén mezőgazdasági dolgozó, a járási mezőgazdasági osztályon. .. Én állattenyésztő szeretnék lenni, most a szécsényi Mezőgazdasági Szakközépiskolába jelentkeztem — mondja Nags' Imre. Fiúk és lányok. — tizennégy évesek valamennyien. De koru­kat meghazudtoló komolysággal beszélnék a jövőjükről. Közös vonásuk, hogy kedvelik a mező- gazdasági munkát. Jó volna, ha a középiskola után sem csappan­na buzgalmuk, s valamennyien megtalálnák helyüket, számításu­kat a választott foglalkozásban. Saenográúi Ferenc szú, sodrott kötelet. Három fehérbe öltözött óvónő vigyáz­ta lépteiket. Fejrevalójuk alól kibújt fürtjeikkel pajkosko­dott a vízről kerekedett szel­lő. Csend volt a Volga part­ján és békesség. Volgográd- ból is csak a munka zaja rin­gatózott a víz fölött. A város széles utcáin sie­tősen hömpölygő autóáradat is a békét jelentette. Az uta­kon építőanyaggal megrakott zajos teherautók, mert Vol- gográdban szüntelen az épít­kezés. Ebbe a felszabadult szépsé­gű városba mély meghatott­sággal lép az ember. A város központjában bokroktól díszí­tett, lombos fáktól árnyas, sokszínű virágtól illatos park­ban, egyszerű, fekete már­ványból formált emlékmű ma­gasodik. Lábánál öröktűz, és mindig friss virág. Úttörők vigyázzák a helyet. Az előtte elhaladó emberek kegyelettel hajtják meg fejüket. Max Csa- panovics Ulmanov, a volgog- rádi jóbarát vitt el a hősök parkjába. A kevés beszédű frontharcos a parkban levette széles karimájú, zöld kalapját. Az egyik fa mellett megállt, mert a Volga felől színes bő-i Műrészeket tűntettek ki a Parlamentben Hezéaak íeiszahadufáaanak 26. évfordulója alkalmából, pénteken, az Országház va­dásztermében művészeket tüntettek ki a Magyar Nép- köztársaság Kiváló, illetve Érdemes művésze címmel Az ünnepségen megjelent és az elnökségben foglalt he­lyet Fock Jenő, a kormány elnöke, a Politikai Bizottság tagja, Aczél György, a Po­litikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Simó Jenő művelődés­ügyi miniszterhelyettes. Ott volt politikai, társadalmi és művészeti életünk számos ismert személyisége is. Dr. Ajtai Miklós, a kor­mány elnökhelyettese üdvö­zölte a művészeket, majd átnyújtotta a kitüntetése­ket Úttörővezetők országos konferenciája Az űttörővezetők negye­dik országos konferenciáját ■ a Magyar Úttörők. Szö­vetsége megalakulásának 25. évfordulóján — Egerben rendezik meg április 5—6— 7-én. A tanácskozás célja: összegezni azokat a hagyo­mányokat, szokásokat, ame­lyek a mozgalmi tevékeny­ség során az elmúlt negyed­században kialakultak, és megjelölni továbbfejleszté­sük lehetőségeit. A konfe­rencia első napján bevezető előadás hangzik el. A Ma­gyar Úttörők Szövetsége ha­gyományai címmel, amelyet Szabó Ferenc főtitkár tart. Ezután hat szekcióban foly­tatja munkáját a konferen­cia. Nógrád megyéből tíz ta­gú küldöttség vesz részt a tanácskozáson. Választási nagygyűlés Az országgyűlési képviselői és tanácstagi választásokat megelőzően, választási nagygyűléseket rendeznek a me- megyében. SALGÓTARJÁN városban április 3-án, a József Attila Művelődési Központban dr. Tóth István, a városi tanács vb- elnöke, 7-én a József Attila Művelődési Központban Brutyő János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, 16-án az öblösüveggyár! művelődési otthonban Szoó Béla, a megyei pártbizottság titkára a nagygyűlés szónoka. BALASSAGYARMATON április 3-án, a Madách Film színházban Batta István, a megyei pártbizottság osztály­vezetője, 15-én a Fémipari Vállalatnál Géezi János, ország- gyűlési képviselőjelölt, a megyei tanács vb-elnöke mond beszédet. A SALGÓTARJÁNI JÁRÁS községeiben április 3-án, a karancskeszi művelődési házban Gajdár Pál, országgyűlési képviselőjelölt, a homokterenyei művelődési házban Szom­széd István képviselőjelölt, a kisterenyei művelődési ház­ban Herencsényi József, a megyei tanács vb elnökhelyettese, Zagyvaróna községben Berki Mihály, a megyei tanács dol­gozója, a Somoskőújfalui művelődési házban dr. Michna Ist­ván rendőr alezredes, a vizslási művelődési otthonban Kiss József, a megyei pártbizottság osztályvezetője, 4-én az etesi művelődési házban Bozó Ernő, a járási pártbizottság titká­ra, Mátramindszenten dr. Szomszéd Imre, a járási pártbi­zottság titkára, 16-án Nagybátony-bányavárosban Havas Pé­ter, a megyei pártbizottság titkára a nagygyűlés szónoka. A SZÉCSÉNYI JÁRÁS községeiben április 3-án, a szé­csényi művelődési házban dr. Boros Sándor, az oktatási igazgatóság vezetője, 5-én Endrefalván Kiss Sándor, a járási pártbizottság első titkára, 7-én a szécsényi ELZETT-gyár- egységben dr. Győri Sándor, a járási tanács vb-elnöke, 17- én Karancsságon Sümegi János, országgyűlési képviselő- jelölt, 18-án a nagylóci művelődési házban Lipták Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője mond beszédet. A PÁSZTÓI JÁRÁS községeiben április 17-én a bujáki művelődési házban Marczinek István, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának titkára, 15-én Szurdokpüspöki­ben Robotka János, a munkásőrség járási parancsnoka, a káliéi művelődési házban Matúz József, a megyei pártbi­zottság Jitkára, 16-án a tari művelődési házban Ispán Ká­roly, a járási tanács vb-elnöke, 17-én a sziráki művelődési házban Szoó Béláné, a Vöröskereszt megyei titkára, a palo- tási művelődési házban Varga Tibomé, országgyűlési képvi­selőjelölt a nagygyűlés szónoka. A BALASSAGYARMATI JÁRÁS területén április 3-án az érsekvadkerti művelődési házban Géezi János, ország- gyűlési képviselőjelölt, a megyei tanács vb-elnöke, a dré- gelypalánki művelődési házban Illés Miklós, a megyei ta­nács vb-elnökhelyettese, Csitáron Pilinyi László, a MÉSZÖV elnöke, Hugyagon Gálfi Árpád, a TIT megyei titkára, Nóg- rádmarcalon Kádár Mihály, az MHSZ vezetőségének titká­ra mond beszédet. A RÉTSÁGI JÁRÁS községeiben április 4-én, a diős- jenői művelődési házban Vass József, országgyűlési kép- velőjelölt, Nézsán Czene József, a járási pártbizottság el­ső titkára, Rétságon Viczián Gyula, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Romhányban Marczinek István, a Haza­fias Népfront Nógrád megyei Bizottságának titkára, Nő­tincsen Godó Györgyné, a megyei pártbizottság munka­társa, Nagyorosziban Szúnyog Tibor, az MTS megyei elnö­ke, a nagygyűlés szónoka. Egy marék föld rű küldöttség haladt az em­lékmű felé. Volt köztük af­rikai néger, indiai hindu, sző­ke finn, vaskos germán. Ar­cuk komorságát a kezükben szorongatott virág sem oldot­ta fel. Megálltak az emlékmű előtti kis téren. A csoportból hárman kiváltak, virágaikat az öröktűz elé tették. És ak­kor a hindu lehajolt homlo­kával érinteni a földet, amely­ből maroknyit felcsipell és a nyakán levő zacskóba tette. Csepanovlcs Ulmanov arca megrándult. A város mutatá­sakor arcára ült derűt ke­mény vonások váltották feL Keze, amelynek jobb csukló­ján forradás van, megrezzent. A küldöttség már elment, de ő nem mozdult a fe. mealed. Az öröktűz lángja tükröző­dött szemében. Hallhatóan suttogott: — Pihenjetek békében, tet­teiteket ismeri a világ. Igaza van Csapanovics Ul- manovnak. Ez mindennapi kép ebben a parkban. Világ- iiírességektől az egyszerű em­berig zarándokként jönnek ide a Föld minden részéről, látni, erőt meríteni a béké­hez. A parkból elindultunk meg egyszer a Volgához. Max Csapanovics Ulmanov szótlan maradt. Csak időközönként állt meg, hogy felszabadult szépségű városból visszavigyen három évtizeddel. A Volga- parton, ahol a meredek víz­szintesbe fut, betonalapzaton narckocsi pihen. Itt, ezen a vonalon húzódott az ország belsejébe az utolsó harci árok. Abból az időből két épület maradt a városban. A Pavlov-ház és a malom. A vörös malom. A két házat föld alatti folyosó kötötte össze és itt állt ellent a hő­sök maroknyi csapata az em­beri szabadságért. A malom, kerítéssel körülvonva, ma is úgy áll, ahogyan az utolsó lö­vedéket kapta. Tető nélkül, cakkozott fallal, sötéten táton­gó ablakhelyekkel. Lent, a part mélységében a Volga morajlik. Max Csapanovics Uhnanov, az egyik ablakmélyedésben megállt, maga elé meredt és az egyik téglába kemény kés­sel bevésett írást nézte. Ez volt a téglába vésve: „Kitar­tunk. M. Cs. U.” A volgográd i emberek nem felejtik a vérhullató napokat, de nem szeretnek beszélni ró­la. Csapanovics végigélte a város poklát, de szót sem ej­tett erről. Elindult, emlékeit magába temetve, a város fö­lé emelkedő dombra. Ezernyi lépftső vezet oda föl, ahol fel­hőt érő szobor képében, kar­dot tartva, nyugat felé mutat szentként tisztelt Haza Anyácska. Míg lábaihoz ér a zarándok, átéli a városra sza­badult múlt minden keserű emlékét. Csapanovics arcán keménység ült, ahogyan visz- szavitt ezekbe a keservekbe. A feljárat első pihenőjén el­helyezett nagyméretű szobrok a szovjet nép elszántságát idézik. A második pihenőn a városért folyó harcok eleve­nednek meg. Hallani az éle­tért sikoltó embereket, a hang­jukat elnyomó fegyverdübör­géseket. Ebből a harcokat idéző morajlásból vezet az út a mauzóleum csendjébe, amelynek fényét az örökláng adja. A vörös mozaikfal a ki­hullott vérre emlékeztet. Tisz­teletet parancsoló itt a csend, amit csak az elvesztett hoz­zátartozóért felszakadt zoko­gás zavarhat meg. Volgográdban a szabadsá­gért vívott harcban elesettek nem haltak meg. A Haza Anyácska messze tekintve, diadalmasan kiáltja ezt fent- ről, a domb magasáról. Ezt mondta Max Csapanovics Ul­manov is, az élő tanú. De ezt hirdeti, a béke szinfóniá- ját, a dolgos hétköznapokban, ünnepekben komponáló Vol­gograd is. Ezt hozzák hírül a Hősök parkjába érkező za­rándokok Is. A Volga-part csendjét sem­mi sem zavarja. A folyam méltóságteljesen halad a ma­ga útján. A városban szüle­tett győzelem messze földre elvitte az emberi szabadságot. Bobál Gyula NÓGRÁD - 1971. április 3., szombat 3 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents