Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
& héten történt A% óvatoskodókról Hárman ülünk egy szobában, a falun működő gyár egyik helyiségében. Egy fiatalember, a gyár fiatal dolgozóit képviseli, egy javakorabeli férfi, s jómagam. „Veszélytelen” témáról van szó, olyanról, amilyennél az ember nem gondol arra, hogy mit „szabad” elmondani és mit nem, mert ha elmondja, jaj, mi történik... Még csak összekapcsolni is valami „kényesebb” kérdéssel alig lehet. Mégis, egyikük óvatosabb, mint a másik. Igen-nél, nem-nél többet alig lehet kicsalni belőlük. Egy darabig győzködtünk egymással, de aztán mégiscsak én Untam meg előbb a kerülgetést. — Miért ilyen óvatosak? — Hót... — vonta meg a vállát az idősebb. — Én már öreg vagyok, láttam egyet-mást, inkább azt mondom, hogy ki-ki tartsa meg magának a véleményét, abból nem lesz baj. — S ha mégis megmondja? — Jönnek a kellemetlenségek, miegymás. Minek szerezzen az ember magának idegeskedni valót? Jobb a békesség... — S mi indoka van a fiatalembernek? — fordulok a másik felé. Tanácstalanul hallgat, helyette is az idősebb válaszol. — ö meg még fiatal, hát azért nem beszél, mert minek nehezítené meg saját előrejutását?! így simán mennek a dolgok... Kijöttem a béketűrésből, nem tudtam tovább udva- riaskodni. — Végül is van valami, amit ennél az üzemnél takargatni kell? — kérdeztem rá határozottan. Ismét hosszas válivonogatás következett, egymásra vártak a beszéddel. — Nem... — szólt aztán ismét az idősebb. — Nincs semmi különös... Ennél többre aztán nem is jutottunk. A két óvatos ember mindennél többre becsülte a békességet, így hát kitartott a hallgatásnál. W Nem azért fogalmaztam meg ezt az esetet, mert általánosnak, gyakorinak tartom. Szerencsére a gyakorlat erősen ellene szólna az efféle szemléletnek. De ha gyakran nem is, olykor találkozik még az ember ilypn túl- óvatoskodókkab akik isten ments’, dehogyis szólnának bele a világ folyásába! Azt tartják, hogy idd szól, annak kellemetlensége lehet, azt piszkálhatják, sőt, ennél több is történhetik még. Kétségtelen, ez Is előfordul. A két óvatos ember mellett szól az a néhány eset, amikor „kiutálják” azt, aki kifejezte ellenvéleményét, esetleg jutalmazáskor, fizetés- emeléskor megfeledkeznek a nevéről. De ez viszonylag ritka, s az ilyen hátulról jövő, megtorlásnak szánt fúrás nem is marad annyiban, ha szóvá teszik. Ha szóvá teszik, ha nem félnek a rövid távú kellemetlenségektől. Mert az igazság pártjáról szóló embert rövid távon érhetik kellemetlenségek, de az igaz és őszinte szó hosszabb távon mindig „bejön”. Jobb a békesség? Jobb, kétségtelenül, mint ahogyan jobb langyos vízben kényelmesen elszúnyókábú, mint hideg vízben úszni. Ez a „jobb” azonban erősen megkérdőjelezhető. Nem sokat lendítenek a világon a kényelmességet a bátor küzdés elé helyezők. A két óvatos ember abban az üzemben tetejében még csak nem is takargatott semmit. Pasztán megszokásból óvatoskodtak. —di Mák virágok Délután a salgótarjáni piacon. Az árusok már batyuikat kntözgetik, szede- lőzködnek, készülnek a vonathoz. A lángossütöde melletti ácsorgónál azonban még teljes üzem van. Nyilván, az ácsorgók közül vált ki az a kél szelíden Imbolygó fiatalember is, aki most a virágüzlet kirakatüvege előtt horgonyoz le. Bámészkodnak, s nem állítható, hogy a teljes fizikai szilárdság állapotában vannak, Az üveg mögötti vázában nagy csokor, meglehetősen elnyílt piros tulipán. A tu- lipiros virágokat szemlélő egyik fiatalember egysorosak elcsodálkozva kiált fel: — Nézd már! Mák! Mákvirág. Es mutatóujját előrelendíti, jelezve, hogy mire érti a mondottakat. A hirtelen mozdulattól azonban elveszíti egyensúlyát, kénytelen mutatóujját az üvegre nyomni, s teljes testsúlyával rátámaszkodni, úgy, hogy ujja a hajtásnál elfe- héredik a megterheléstől. Megjegyzésére a másik is összeszedi figyelmét. — Nem mák az, te ! Pipacs inkábbí Pipacs, ha mondatni Fölényes kioktatását egy kézlegyintéssel kíséri. Csakhogy a kézlegyintés neki sem a legjobbkor jött be, megingott, így hát mutatóujját ő is diszkréten a kirakatüveghez nyomja, hogy legyen mire támaszkodni. Nos, teljes a csendélet. Az üvegen túl piros „mákvirágok* pompáznak, az üveg előtt két szép szól mdkvi- róg. Ok már valódiak.. 1 **■* szundi bs Híre járt a citerásóknak... A tori citerások — a majdani Röpülj páva-kör tagjai (Bencze Bamárué felvétele) öt éves a taird művelődési kenységének biztos alapja — modellező szakkör tevékeny- ház. Az intézmény az utóbbi mondja az igazgatónő. — Már kedik, s két helyiség is üdíub- iriőben mind nagyobb látoga- megkezdtük a tervezést, a célokat szolgál. Az említett toítságmak örvend. Takács La- művészeti csoportok újjáala- korszerűtlen bútorzaton és a josné igazgatónő rövid ideje látását, új csoportok létneho- felszerelés elégtelenségén túl, került az intézmény élére, zását. gondot jelent a klubvezetők Sok terv, elképzelés foglal- A taniak kedvence máris a hiánya >s. Takács La josné azt koiztatja. De mindenekelőtt oi'tenazenékar. Molnár Mihály tervezi, hogy a klubvezetők egy gondot vet fel, jogosain, nyugdíjas vezetésével játsza- járási továbbképzésére Tanról Az épületet fel kellene újíta- niak hangszereiken a tagok. A is menjenek fiatalok, így a ni. A falai feketék, füstöseik, zenekar beolvad egy majdani módszertani munka szmvona- az ablakokról hiányzik a Röpülj páva-ködbe, felnőttek lasaíbbá vállbát. Az ifjúsági függöny. Tiszta falakra, új és általános iskolás fiúk jelen- klubot egyébként — a mosto- függönyötore lenne szükség, tóik az utánpótlást. A faluban ha körülményeik ellenére — És természetesen, a berende- többen tanulnak citenáznd, so- májusban így is megnyitják. Az zás korszerűsítésére isi. kan maguk készünk hangszereiket. A riterazenetoar két hónapja gyakornok Tervezik, hogy őszre egész estét betöltő műsorral lépnek a tarn közönség elé. Ezt a bemutatkozást máris érdeklődés előzi meg, híre járt a eiterásofcnak. őszig, a KISZ -szervezettel zennyolc presszöszökkieä, nié- együttműködve irodalmi szín- zeiiek jelezzék hány düledező ^rte.nia.1 nem- padot is létrehoznak. A nyár háznak, milyen Röpülj páva... A régen játékszobámafc nevezett helyiségre új feladat vár, itt szeretnék berendezni az ifjúsági klubot. De hogyan? A felszerelés hiányzik, ttismeretterjesztő tevékenységet a következő évadra szeretnék mindinkább a helyi szükségleteknek, igényeknek megfelelően alakítani. Ehhez azonban az szükséges, hogy pontosan ismerjék is ezeket az igényeket A gazdasági szervek, elsősorban a temmelőszövetke- a művelődési előadásokat igen lehet mit Ezek *ni éppen kedvez új művé- hallgatnának valódi gondok. szetd csoport alakításának, a És a tervek? fiatalok eljárnak a közeli váPár hónap rövid idő ahhoz, roáha, strandra, Mnándútások- hogy kész eredményekről szá- *»• A csoport „magja” azon- mőlhatna be Takács Lajosné. ban létrejöhet, május 1-ne kis Inkább az elképzelésekről esik irodalmi összeállítást is be- koaseí5ben ís Jelentkezik saó. mutatnak. Itt említjük meg _ Ügy szeretném, hogy Horváth Dániel nyugdíjas va- no?y a isermeuoszovető sEBg már kialakuljon a mű- aktív közművelődési te- ^eaet’. amely tavaly ns ötezer velődési ház tartalmi tévé- vékenységét. Ö korábbam a hatvani vasútállomás kulturálegszíviesetotoen? Nem segít a isis A művelődési ház anyagi más községiben is jelentkezik. Magunk részéről sajnálatosnak tartjuk, hogy a termelőszövetkezet, amely tavaly forinttal támogatta a közművelődést, idén eddig még nem T gaz, évekkel ezelőtt történt, de 1 az a párttaggyűlés emlékezetes maradt a községben. Nagyorosziban a párttagok úgy határoztak, alapszervezeti titkárnak Rakonczai Józsefnét választják meg. Fiatal volt, szorgalmas, ott nőtt fel a faluban, az emberek szeme láttára. Az ötvenes évek elején lett a pártalapszervezet tagja. Formás kis fiatalasszony volt, mélyfehete hajjal, élénk tekintettel, minden iránt érdeklődő. Az idősebbek egymás után fáradtak el a munkába. „Megváltás” volt számukra, hogy olyan nagy községben, mint Nagyoroszi, ilyen asz- szonyra bízhatják az alapszervezet vezetését Beválasztották a vezetőségbe, aztán a hatvanas évek elején párttit- kámak tették. Az asszony számára nem vo« ez Ilyen egyszerű. Akkor már a községi bölcsődét vezette, ami gondokkal járt. Kicsi volt az épület, a szülők is idegenkedtek a gyerekeiket oda vinni. Talpalnia kellett, hogy építsenek egy elfogadhatóbb épületet, és közben a szülőket is bátorította. Azért törekedett erre, mert mint közéleti ember ismertei a közös gazdaságban az asszonyok több, jobb munkát végezhetnének, ha nem aggódnának kicsinyeikért. Ennél is nagyobb ösztönző volt a tapasztalat: a nagyszülére bízott, pólyában dinsztelt kicsinyek helyzete. Elhozni őket olyan környezetbe, ahol egészségesen növekedhetnek, ez volt a célja. Aki visszaemlékszik, tudja, hogy Riakonczainé ezekben az években sűrűn megfordult a minisztériumban, a megyei, járási tanácson. Érvelt, vitatkozott, ha kellett veszekedett. Király Sándor, a nyugdíjkorba fordult tanácselnök legfőbb tanúja annak, hogy ezek a fáradságos utak végül is, hogyan gyümölcsöztek. Elkészült a patkó alakú falusi bölosőde. Kint, a faluszélen, egy zöldbe borult kert közepén büszkélkedik. Udvarát rózsatöves park díszíti. A tanácselnök fia, tervezte meg nagy műgonddal, jó szót kérve fizetségül. Elkullogott a szegénység A párttrtkárassaony fáradozásaival tette érdemessé magát a faluban. Nem volt egyszerű a magas tisztséget is elvállalnia. Mentegetőzésnek hangoztatta iac — Megteszek én mindent, de a párt- titkárnak beszélnie kell, azt nem tudok. No, de as emberek ismerték. Hallották vitázni, mikor a csöppségekért csatázott: a levegő is izzott a szobában. Varga Miklós a tizenkilenc es veterán hajthatatlan maradt: — Majd belejössz, ií Így került sor arra, hiogy Rakoncsai- né az első taggyűlésien elmondta első titkári beszámolóját. Szemben, az emberekkel, a rászegeződő tekintetek tü- zében hevesen dobog az ember szíve. A vér is felszalad a fejbe. A hang sem gördül egymást követve. Ra- konczainé arca is piros lett Nyelte volna a torkába szorult gombócot A kezében tartott papír remegett, akár a széltől rezgő falevél. Még a betűk is táncoltak előtte. És egyre csak azt érezte: csődbe jut. Fel kellett néznie a papírból és megmondani: — Mondtam, hogy ez nem megy." Az emberek alatt megreccsentek a székek. Magyar Sándornak, a veteránnak összeszűkült a szeme. Indulatba jött: — Dehogy nem megy. Mondjad csak, értjük mi azt! — kiáltotta. Rakonczainé önmagát szidta gyámoltalanságáért. Mérgében az asztalra csapta a kezében tartott papírt és hozzákezdett arról beszélni, amit legfontosabbnak tartott. Hogy a községben meg kell építeni az utat, be kell ^zt világítani, a falu közepére parkot építeni. Boltot nyitni sok áruval. Segíteni az embereket, hogy kereshessenek. Oda vftbe a taggyűlési szobába az emberek kívánságát. Aztán befejezte: — Itt, ezen a taggyűlésen döntenünk kell arról, hogy ez így legyen. Olyan csendben és áhítattal hallgatták végig a beszédét, hogy a végén arról gondolkodott, jól mondta-e? Az öreg Magyarnak nagyon tetszett. Egy rezdülő kacsintással jelezte is: — No Marink tudod te, így kell ezt! Így lett Rakonczainé párttitkár és maradt a bölcsőde vezetése mellett tíz esztendő óta. Most is olyan mint régen. Tűzbe jön, ha munkába kezd. Annyit változott, hogy tettebb lett és a mélyfekete hajában megcsillan néhány száL De községe úgy formálódik, ahogy azon az első taggyűlésen megjelölték. Széles az úttest, a park is tarkáink, új házakkal gyarapodtak, a faluból elkullogott a szegénység. Tennivaló azért bőven maradt. Éppen a napokban történt, hogy fiatal pár kereste meg a párttitkárasszonyt, mert a lány szüléi nem találták érdemesnek a fiút a lányuknak. Vallási nézeteltérés kerekedett közöttük. A fiatalok a titkárasszonyt mentek kérdezni; mit tegyenek? Azóta a szülők ellenére ösz- szeházasodtafc. Az igazság — hozzátartozik, hogy Rakonczainé intette őket a szülőkkel való haragtól. Most aztán egyengeti a fiatalok és a szülők közötti megszakadt kapcsolatot. Szomorú, hogy még ilyen is van. Ahogyan mondja: — nehezebb az emberi gondolkodást befolyásolni, mint a házakat felépíteni. :: n e munkálkodni kell, ha nehéz is. A párttitkártól ezt várják. Rakonczainé pedig nem viselné el, ha csalódnának benne. Dolgozik, ahogyan tíz év alatt ezt megszokták tőle: következetesen, felejtve a fáradságot. Mert ki hinné el neki, amikor jóra inti az embereket, féltő gonddal vigyázza a gondjaira .bízott kicsiket, amikor a családi otthonban anyai melegséget teremt, hogy ő is elfáradhat. Nem, ezt senki sem hinné Rakonczai József nőnek, a nagyoroszi párttitkárasszony- nak. Bobál Gyula Es életének szervezésében lSera ezt a viszonylag kis ősz- szerzett gyakorlatot A pihe- sae®ft se"1- Pedig lémmé helye nést sem tétlenségre kárhoz- f .. k^galább a szakkörvezeifcői tiszteletdifjakat fedezné. A pénzügyi dolgok körül egyébként nincs toülümö- sabb gond, de a művelődésá háznak, a közművelődési tevékenység, a tartalmad munka rovására kell számos magy rendezvényt, ŐRI-műsort, bá.................. előb evétieli tervét teljesítse. Igaz, a bálok sikereseik, a Vénusz-ze- osopart netoamak híre van a környékien, még Pasztáról és Salgótarjánból is jönnek ide fiataiöva képzeli el, hanem a helyi fiatalokkal és felnőttekkel való napi kapcsolatban, beszélgetésben, vártáiban. Lesz ifjúsági klub Énekkar, népdailkóras is aüaikul majd nőkből; tizenhalt lókat, .könnyű” műfajú éves lányoktól ötvenéves adásokat szervezni, hogy asszonyokig a falu szinte valamennyi korosztálya érdeklődik az új művészeti iránit A tari lányok, nyék szeretnek daMmi, a tani és a környező népdalokat taltok. Azonban a jövőben kincsként őrzik. Azt- szeret- szükséges lenne, hogy a helyi nék, ha a népdalfoónus a ha- anyagi erőforrásokból az imgyományok népdalMncs ápolásában, felkutatásában, tézménymek is jusson valami. Ez a munka színvonalát gyűjtésében és propagálásában emelné. Félig tréfásan, említi élen járna. Gsépe Erzsiké például mér énekelt is tani nép- dalit, de több asszony is ismer helyi népdalokat. A kéTakács Lajosné: ha esik az eső, sártenger a művelődési ház. örülnek a látogatóknak, hiszen ez a oél, a takarítással sőbbiekben pedig vegyeskart azonban gond van. Kevés az kívánnak létrehozni, férfiak az összeg, amelyet ezért isis jelentkeznek az énekkarba. zieAni tudnak. Sajátos eülent- Mólmár Mihály a tani népda- mondás. Ügy hisszük, a művelők gyűjtésében is szorgostoo- lődésá ház Tanon csak úgy dók, ismeri az egyéb itteni tudja betölteni szerepét, ha a szokásokat, felelgetősüket, né- bizalmon és érdeklődésen túl pd játékokat is. Milyen a klubtevékeniység, működnek-e szakkörök? A anyagi támogatásiban is miimd- inkálbb részesül. T. E. A községek érdekeit sz olgálja A községekben eHhqBott ál- ni kell, amennyiben az szakiatok összegyűjtése egészség- séges, a megnomgáltalkat ki ügyi szempontból kötelező, kell javítani. A körzeti állait- Ezért a községi tanácsok vég- orvosoknak segítséget kell reihajjtó bizorttságaiimiak élmö- nyújtaná ahhoz, hogy ezek a keit teszi feüelősEé a rendel- közegészségügyileg nélkülöz- kezés. A Mezőgazdasági és hetetlen létesítmények a küz- ÉleUmezésügyi Minisztérium ^ógdk rendelkezésére álljanak ú*, **«*, w ÄÄS a községekben, ahol nem nem- amelynek ötven százalékát az dellkezneik dögfcutakkal, építe- állam vállalja. NÓGRÁD — 1971, április 25., vasárnap 5
