Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)
1971-04-20 / 92. szám
Képernyő előtt Németh László köszöntése A z 1940-es évek elején szokatlan lakó települt be a Debrecen-szomszédos, a várostól alig 10 kilométerre levő Bocskay-kert egyszerű, szőlőművelő gazdái közé. Tornácos. puritán, meszelt falú. egyetlen szobájú kertes házacskát bérelt ki a magányos lakó; remete-életre rendezkedett be, azonkívül, hogy esetenként a legszükségesebbekért be-bekarikázott a városba, be-belátogatott rokon- lelkű. debreceni irodalmárbarátaihoz, a költő Gulyás Pálhoz, Juhász Gézához, alig tartott kapcsolatot, nem hívott és nem fogadott senkit. Nem hiszem, hogy a kíváncsiskodó, látogatni kívánók közül vendéglátásával tüntetett volna ki kerti magányában mást, mint azt a két, akkor még nagyon-na- gyon ifjú riportert, kik közül az egyik Sarkadi Imreként mutatkozott be, míg a másik e sorok írója volt. Közös lapunktól mentünk ki. arról tudakolni: mi késztette a már az időben is jelentős írót, félrehúzódásra a hevesen zajló világtól? De erre a kérdésre — emlékezetem szerint — nem kaptunk választ. — Csalódásokról, színpadi- irodalmi kudarcokról beszélt, meglehetősen keserű szavakban, a 41. esztendős író. Arról. hogy legjobb drámái, a Villanófénynél, A cseresnyés megbuknak, s hasonlóan leg- becsültebb társaié: Tamási Ároné, Koós Károlyé — az erdélyiek közül —, amíg olcsó fércművek, kommersz tákolmányok szériadiadalokat ülnek a kor színházi világában. Hogy: miért „törvény- szerű” a legjobb írói szándékok visszhangnélkülisége?... Az izgalmas nyilatkozat Sarkad itól a Debreczeni Űj- ság valamelyik negyvenkét- te«, vagy negyvenhármas tavaszi lappéldányában lelhető meg, az enyém az akkori, népszerű Színházi Magazinban. Hogy mennyire érdekes lehetett a pesti színházi pletykalapnak Németh László szinte hadüzenetszerű nyilatkozata a remetei világból, azt egy máig őrzött távirat igazolja, melyet kivehetetlen évszámmal — tehát 42-ben, vagy 43-ban —, de május 14-i dátummal a kéziratkül- demény után kaptam: „Németh Lászlóról helyszínen készült fényképfelvételeket leérünk azonnal — Színházi Magazin.” Horváth Pista bátyámmal, kiváló fotóriporterrel vágtunk útnak, komisz ellenszélben, kerékpáron. Fél úton azonban Pista bácsi megunta a kemény pedálozást, nyaltamba akasztotta gépét, néhány bosszús tanácsot adott a kezelésére, ó maga meg visszafordult a városba. A Bocskay-kertben Nemeth László háza elhagyatottan fogadott. Lakója bizonyára családlátogatásra mehetett, így a riport a kért képek nélkül, csupán portréfotóval jelent meg a következő heti Magazinban. * Második találkozásom majdnem húsz évvel később. 1961. áprilisában, szomorú aktushoz kötődik Németh Lászlóval. Sarkadit temettük, ifjú interjuvolóját, s a hatvanéves író már órákkal a szertartás előtt ott bolyongott a Kerepesi úti temető örök lakói között. Hajlottnak, fáradtnak, magába for- dultnak láttam, ám eljött végtisztességre a jóval fiatalabb, de becsült pályatárshoz. Nem háborítottam; nem közelítettem hozzá. * Az elmúlt hét tévéműsorában, a 70 éves Németh I,ászlót, korunk legjelentősebb magyar regény- és drámaalkotóját Illés Endre, alkalomhoz méretezett, emelkedett értékelésében tulajdonképpen az egész ország köszöntötte. S köszönthette magát az önvallomást tevőt, az emlékezést tevőt, a hitvallást tevőt, ars poeticát összegezőt személyében is a képernyőn. S alkotó lényegét maradandóan tükröző és megőrző műveiben; írói Montbtancjai csúcsaiban, a Gyász, az Iszony, az Irgalom dramatizált részleteiben —, melyek alakjai, motívumai, egy dunántúli falvacskából, a szülőhelyről, Szilasbalhás- ról indultak el, és érkeztek be irodalmunk partokat és irányt formáló áramlatába. Megillető és méltó tisztelgés volt ez a műsor, a legnagyobbaknak. legszámottevőbbeknek kijáró, s a közreműködők ennek teljes tudatában szolgálták annak ünneplését, akinek egész eddigi életműve, emberi és írói magatartása a legnemesebb ügy: népe, de egyben az egyetemes emberiség kultúrájának szolgálata volt: orvosként, tanárként. íróként, ahogy adatott, próbatételek nehéz szakaiban és az elismerés mai zenitjén egyaránt. Ez erények hordozójának kívántunk születésnapján a műsor szerkesztőivel mi, tévénézők, olvasói is további számos termékeny évet a 70 éves Németh Lászlónak, mélyen meghajtva előtte tisztelgésünk lobogóját. Vasárnap este. a HÉT műsorában szívesen szemléltük a kamera objektívjén át is mindazt, amit egyébként mindennapjaink reális valóságában ismerünk, látunk, éoítünk: a fejlődő Salgótarjánt és Nógrád űi. les jelentősebb ipartelepüléseit. S hallgattuk Géczi Jánosnak, a megyei tanács vb-elnökének okosan mértéktartó szavait a város- és megyefejlesztés terveiről. A keddi műsorból a té- vénézök figyelmébe ajánlanám a Tv Galériája újabb vállalkozását, mely Szabó Erzsébet üvegtervező munkásságát mutatja be. 20.45-től Öj araok, rivaldafényben címmel Operaházunk két fiatal művésze mutatkozik be, 21.20-tól pedig az Autót loptam című, fordulatos meséjű szovjet filmvígjátékot élvezhetjük. (barna.) 43. Köztük olyan időtálló, klasszikus és félklasszikus szerepeket is, mint Lavina, Nóra, vagy a Kaméliás hölgy. De, „en suite:’ sikereit alig lehet letépni a műsorról. Herczeg Kék róká-ja 209 előadást ér meg, az Utolsó tánc 181 -et, A bolond Ásvay- né 220-at. A talány: vajon járt-e Cecil a Török utcában? — bőven visszafizeti az 1937-ben újra megnyílt Kamaraszínház költségeit. Donna Diána kedvéért külön színpadot kell bérelni, az új Madách Színház kölcsönhelyi- ségében. Ásvayné tolókocsija pedig elviszi a színésznőt a Pesti Színházba, a Tisza Kálmán téri művelődési otthonba, és több vidéki városba is. Az 1935-ös évad első Bajorpremierjén Paul Geraldy Krisztin-je volt. Játék egy nőről, aki szabad akar lenni, mindaddig, amíg valaki használati tárgy- gyá nem teszi. Meg egy ingerlékeny szerelmes költőről. Meg a láthatatlan „harmadikról”. A színpad hátterét elrekesztették, a szereplők a bedeszkázott zenekari árok fölött mozogtak, szinte a közönség ölébe tolt proszoéniam-tálcén. Ezzel növelték az intimitásokkal ható darab intimitását. „Ez már nem is intim színdarab — mondta Rédey Tivadar. — Hanem intimitás: színdarab nélkül...” A színésznő itt inkább csak légi „témájának” repertoáreszközeit használta fel. A franciás szépelgésből és pikantériából ki-kivillantva \Tór&zomjas macskasaemeit. A következő évben A néma leventé-t mutatta be a Magyar Színház, Hevesi Sándor rendezésében. Tudjuk, hogy Bajor húzódott a kosztümös-verses szerepektől. De Heltai szövege oly eszesen érzelmes és san- zonszerűen könnyed volt, hogy kisimult benne a versmérték szigora; a kötött forma ezúttal maga is játéknak tetszett. Ebben a szerepben már Bajor—Zilia játszott a színpadon: saját egyéniségének „témáját” az írói témával tökéletesen eggyé válva tudta továbbmondani. bonyolítani, fejleszteni: önmagát táplálta a hősnő gondolataival, és vért áramoltatott a szerepbe. Miközben mindkettőjüktől független, ironikus énjét is működtetve, leleplező intimitásokat árult el róluk. Az én- hasadás 1 és eggyéötvözés attrakciója bámulatos volt. Annál is inkább, mivel ez a teljesítmény látszólag minden erőfeszítés nélkül, a játék könnyed, oldott, felelőtlen közegében történt. A néző tökéletesen belefelejtke- aett a játékba. S csak utólag vette észre megcsalattatá- sának művészi „fogásait”. ■Azokat a „fogásokat”, amelyeknek Bajor Gizi szerepről szerepre más jelentést, árnyalatot, hangulati hatást tudott adni. Eszköztelen művész? Ilyen, nincs. Akinek kialakult a stílusa, nem lehet mentes a sablonoktól sem. Csak az a fontos, hogy a bevált sablonok ne idegenedjenek el a szereptől, ne hűljenek ki, ne rakódjanak rá kéregként az alakításra. Később A néma levente sikerétől indítva vállalta el Moreto: Donna Diána című spanyol verses vígjátékénak főszerepét. S e műfajba tartozik A kertész kutyája is, amelyben már a felszabadulás után láttuk. Az olasz reneszánszot éppúgy az ösztöneiben érezte, mint az ezeréves kínai rokokót. Szép példája ennek Hsuing mesejátéka, a Gyémántpatak kisasszony. Beszéd helyett szópantomim. Szavak helyett tánclépések. Tárgyak helyett képzelt kellékek. A kifejezés valamennyi eszköze helyett: csak mozdulatok! Egy kínai lány és egy .kertészlegény szerelmének 'koreográfiája. Balett, prózai színészekkel, a Nemzeti Színházban. A szereplők nemlétező széken ültek. Képzelt lovon nyargaltak. Vagy vizet ittak a láthatatlan pohárból. Így színpadi jelenlétük, egy apró szócsu- szamlástól is, inkább furcsának tetszett, mint mesesze- rűnek. C-">k Bajor Gizi — s a reuvl.o.ui könnyed Uray 4 NÓGRÁD - 1971. április 20., kedd Gyors és ölesé Óvoda panelból Négyszáz {gyermek és nyolcvannégy lérőhely Kislerenyéu Kistérén vén rendkívül kedvezőtlen az óvodás korú gyermekek helyzete. A mintegy 400 kisgyermek közül mindössze százhúsznak tud helyet biztosítani a népkerti és a bányatelep! óvoda, de még így is 140 százalékos a férőhelyek kihasználtsága. A 84 férőhelyre 120 gyermeket vettek fel, pedig a szóban forgó 400 gyermek közül szinte valamennyinél mindkét szülő dolgozik. tehát ez a létseám i6 elenyésző az igényekhez képest. Ilyen magas kihasználtsági százalék mellett nem lehet hosszabb ideig biztosítani az óvoda működését, hiszen ez óhatatlanul a gyermekek rovására, kárára válik. Elvégre az óvoda nem gyermekmegőrző, hanem egy legalsóbb fokú oktatási intézmény. Tehát nevelési, oktatási feladatokat is ellát. A kisterenyei óvodák nyitvatartási ideje a fizikai dolgozók kéréséhez igazodik. Reggel fél 7-től este 6-ig fogadnak gyermekeket, emiatt i a két intézményben dolgozó hat óvónő, valamint a többi alkalmazott és fizikai dolgozók munkaideje jóval meghaladja az előírt kötelező óraszámot. Tovább sorolhatnánk a túlterheléssel járó nehézségeket, de megoldást csak új óvoda és óvodák létrehozása jelenthet. A negyedik ötéves terv során felépül ugyan a 75 férőhelyes új intézmény, de erre még néhány évet várni kell, azonkívül nem sokat segít a pillanatnyilag 400, de lehet, hogy pár év múlva még több kisgyermek elhelyezésén. A nagyközség vezetői, óvónőd megpróbálnak élni a rendelkezésükre állló lehetőségekkel, valamint új kezdeményezésekkel segíteni a férőhelyek számának növelését. Még ebben a hónapban Kecskemétre utazik az egyik vezető óvónő egy új, hazánkban még nem általános, panelelemekből építhető óvoda megtekintése. költségszámításainak megszerzése céljából. Ha úgy találnák, hogy a panelépítkezés nemcsak gyors, hanem olcsó is, akkor ezzel a megoldással szeretnének sürgősen változtatni Kis térén ye súlyos óvodai helyzetén. O. L. <*V dini Az úttörőszervezet megalakulásának 25. évfordulóját köszöntő rendezvények részeként 25 év, 25 község, 25 film címmel jubileumi filmsorozatot állított össze a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat és a Magyar Úttörők Szövetségének Salgótarjáni járási Elnöksége. A sorozat lehetőséget nyújt arra, hogy — a filmeket egy-egy tantárgyhoz kapcsolva — segítse az iskolai nevelőmunkát, de arra is, hogy a pajtások a celluloid- szalagra rögzített; valóság megismerésén keresztül, közelebb kerüljenek az élethez. Áprilisiban és májusban tehát a salgótarjáni járás 25 községében a 25 vetítésre kerülő film is jelképezi az út- törőszövetség megalakulásának jubileumát Tivadar — tudta szavakkal és mozdulatokkal tökéletesen végigtáncolni ezt a nem mindennapi előadást. De a Németh Antal-korszak legnagyobb művészi tette O’Neill Amerikai Elektrájának bemutatója volt. — Ezra Mannónt — Csortos Gyula, Christine-t, az anyát — Makay Margit, Laviniát — Bajor Gizi, Orint, a testvért — Tímár József, Brandt kapitányt, az asszony szeretőjét — Uray Tivadar játszotta. Bajor drámai ellenfele tehát Makay Margit volt Szikár, kemény, aszténiás Laviniát játszott. S a dráma kétharmadában szándékosan a háttérben maradt. Hangját lefogta. Száját beszívta. Még a fizikumát is hozzáedzette zordon feladatához. A sötét, jeltelen gyász volt. Hagyta, hogy Christine fölébe nőjjön, s „lejátssza” őt, mert Makay vörös hajával, merészen nagyrahúzott szemével, hosz- szú, méregzöld ruhájában valóban kisajátította a színpadot. Bajort észre sem lehetett venni mellette. A közönség nem értette; mi történt? Ilyen semmilyennek még sohasem látták... Aztán beteljesedett Christine végzete. Orin megöli anyjuk csábítóját, Brandt kapitányt, és az asszony kétségbeesésében öngyilkos lesz. Lavinia pedig fokozatosan átveszi Christine szerepét; Bajor Gizi félelmes utánzókészségével oldotta meg ezt az átváltozást; Christin „hazajáró lelke” szinte a szemünk láttára költözött beié; s a gyász „jeltelen” viselője még fizikailag is átlényegült. Bajor tökéletesen visszajátszotta Makay Margit mozgását és hangsúlyait; sőt a hangja is olyan lett, mintha az elhunyt asszony szelleme egy médiumon keresztül beszélne hozzánk. (folytatjuk) Kulturális mozaik Megjelent a Palóoföld idei első száma. A gazdag tartalomból külön említést érdemel Kiss Sándor: A pofonok nyoma című elbeszélése és Végh Miklós tizenegy költeménye. Végh Miklós ragyogó költészetét egyébként költői pátosszal Czinke Ferenc mutatja be. Szabó Béla Nógrádi Sándorra. Wirt Ádám Engelsre, a tudományos szocializmus kiemelkedő teoretikusára és harcosaira emlékezik. Kiss Aurél az értelmiség problémájához tesz megjegyzéseket Kunszabó Ferenc könyve 'kapcsán. Az egyik legérdekesebb tanulmány, amely az olvasó számára is a felfedezés örömével hat: Kulcsár Ildikó írása Bérczy Károly hagyatékáról. Molnár Zsolt a tavalyi Madách-emlékénmesek bemutatását kezdte el. Rendkívül érdekes kezdeményezésről adtak hírt a világlapok. E szerint Henry Fonda, Richard Burton és Warren Beatty szereplésével tervbe vették Albee „Nem félünk a farkastól" című, nálunk is bemutatott drámájának homoszexuális változatban való előadását. Richard Barr, az eredeti változat producere el volt ragadtatva az ötlettől, de Albee határozott nemet mondott a frivol (vagy talán inkább triviális?) tervre. Cáfolta azt az állítást is, hogy a drámát eredetileg valóban hasomneműek kapcsolatára tervezte. Nemrégiben cikket közöltünk lapunkban Porázik György tanító emlékére, akii tanított a Salgótarjáni Vasfimomító Társulat iskolájában is, amely 1870-ben nyílt meg 25 növendékkel. A régen „eltávozott” néptanítóra sokan emlékeznek szeretettél vissza napjainkban is. Most özvegy Gyúrásait Land ónétól (Nagybátony-Báínyaváros, Leniin út 18), a hetven év körüli nyugdíjas asszonytól kaptunk egy emlékverset, hiszen ő még Porézik György tanítványa volt. Hadd idézzünk két sort hosszú verséből: „Gyerekek voltunk még, de mát harcra készen, Elsőrendű volt ő minden nevelésiben...” * Az Astra-bábegyüttes vendégszerepelt tegnap (április 19-én, hétfőn) a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ kamaraszínpaidén. Az együttes, mely 1954-ben alakúit) é6 1967-től a pesterzsébeti Vasas Művelődési Központban működik, délután háromkor gyermekelőadást tartott. Marek Veronika „A zenélő doboz”' és „Süni és a barackok” című játékait adta élő. A középiskolai diákokból és fiatal dolgozókból álló együttes este hétkor felnőtt műsort adott. Előadásuk bebizonyította, hogy megérdemelten arattak sikert tavaly, svájci turnéjukon. ★ Opera és «áruház három alkalommal is szerepel a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ színpadán az április végi és a májusi műsorban. A t debreceni Csokonai Sanház április 27—28-án Salgótarjánban rendezi Goldmark: Sába királynője című operája bemutatóját. A jövő évadban hasonlóképpen, a szolnoki Szigligeti Színház ősbemutatót tervez Salgótarjániban.A színház egyébként május 4—5-én Molnár Ferenc egyik első diarabjával, a „Doktor úr”-rai és a korábbi műsortól eltérően már május 18—19-én Neil Simon: Furcsa pár oímű komédiájával mutatkozik be. — Sajnos, meg kell vásárolnia, mert nem tudom lehúzni
