Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)

1971-04-18 / 91. szám

A LŐVATETT FALU wens ▼olt büszke a címere. Nem azért, mert nem Mark Twasn- töl kapta a nevét, hanem, mert a művészettel „szedték rá" latoit a sport szere tétére, s azért szégyellte, mert egy­szerű fia tette lóvá. Rég elfeledték már lakói egykori balgaságukat, a króni­kás azonban épp a huszonöt év előtti történésre emlékez­ve meséli el a nehéz korsza­kot, a nehéz kedzetet. Korán elment a hó. A fo­cipálya, a községi sportkör egyetlen. szakosztályának egyetlen „létesítménye” ma­kacsul őrizgette még a hegy­oldalról összegyűlt víziét, ta­lán, hogy a kultúrnövénynek számító füvet is alig tűrő agyagos talaja a száraz nyár­ra is tartalékoljon valami vá­wit. S 1» «nSege’tJWt niüMé a cégi fooiidőt, még ők néznek bolondnak bertraünflset s gúny­nyál mondják: „Akkor még a labda is szögletes voűitr. Igaz, ne is ismerjék meg a mi sor­sunkat, s főként ne éljék át! Szóval, megkezdődött a baj­nokság. Sátorát) aújhelyre kefflett volna utazni a Boglyasai jai Bányász SK-nák bajnoki mér­kőzésre. A pénztárkönyv azon­ban annyi rossz pengőt tartal­mazott osupán, amennyi tán ferenyéig lett volna elég a vonatra. Igaz, addig bénya- vdfflamoseal utazván is ingyen eljuthattak volna, de hogyan tovább? Gondolt hát nemest és merészt intézőnk, Diiósd (Dut- ka) Sándor, mondván: — Bízzátok csak rám! Majd én szerzek pénzt. — Hogyan, te Sanyi? Bgywfemwdt fétWW a SH gyér lámpával világító taxi. — Jönnek már ! — hangzott a kiáltás. És megbolydult a tömeg. Ki a helyét igyekezvén el­foglalni rohant át az aLesők testén nagy lendülettel, ki meg a taxi közelébe igyeke­zett, hogy szemtől-szembe lás­sa a hírességeket. Azoknak azonban hrre­hanwa se volt a taxiiban. Csák Ddosi Dutka Sándor szállt ki belőle 6 adta hárul, hogy: ^PálifaVván is elmaradt az elő­adás, mert — s itt — sze­génybe beüeezorutt a ózó. Még annyi ereje maradt, hogy be­ült a kocsiba és rápainancsolit a sofőrré: „Hajíts, s a hét' szentségedet, mert téged is megfojtanak, ha nem sietsz! Nem ismered te a sportszere­tő és művészetpártoló bagllya- sa közönséget!“ JEKJ5LY 5B0LTÄN: Bátortalan tavaszodás Száguld a koldus-szagú szél, szirmok esőjét záporozza. Emlékeim felé, elálmodozva, egy mag-vitorlás ringva nirakd. Utána megremegve bámul a kis pipehúr, érzelmes pici kék szem — és búcsút int a rom-kőkerítésen a primula. S csak száll a mag, mint égi készülék, mely ismeretlen csillagokba indul de nem jut a felhők határain túl: körülveszi s lehúzza majd a jég. w sfiéT " A lóvátett falu (Krónika) Felhő-rucák lubickolnak az égen, mely kékebb, mint a legszebb hegyi tó; támlátlan, rokkant padra dőlve nézem, szomjú szememnek tündér itató! Körülöttem szegett fővel botorkál két-három zord, magábahullt öreg: bottal piszkál avart, vagy új rügyet, s a sírás, mint a szálka, áll a torkán. gaszt. S amint a 44-« szára* fü tövén már zöldült az első szabad levegőt asszimiláló zöld, Cépok, az öreg szertá­ros, a lengyel származású, el- nyűhetetlen szertáros, Kar- vasetzki bácsi kinyitotta a bűzös és meglopott szertárat s kiteregette az átmosott fe­hér gatyákat a zoldcsíkos me­zekkel. Alkáfe különösen szerették a focit, a vitorlák láttán jóbb szórakozást sejtve átvágtak a sártengeren hozzá, a kaszinó »öntéséből, hogy megnézzék, pattem-e még az öreg padlón legalább a jól kinyúlt, agyon- rugdoeött ötös labda. A meleget árasztó dob­kályha meletó aztán a sport­ra emlékezésből indulva, derű­jével hosszúra nyúló beszél­getésbe kezdtek. Emlékezték a nagy világégés áldozataira, múlt és meglevő szenvedése­ikre, nyomorra, éhínségre, kínzó munkájukra, mindenre. Beszéltek arról, bírja-e majd az úgy-ahogy' összehozott osz­tályaó elszortí rozni azt a sze­net, amelyet a fázó országnak első nekühevülésükben fel­hordanak megmaradt gépeik­kel a pokol torfkából. Átkoz­ták közben hóhéraikat, nyú- zódkaít, a ferde lelkű Du- bovsaky igaagató urat és tár- saÉt * Áatán des kanyarnál ■ sportra terelődött a azó e áb­rándoztak, miikor lesz majd újra bajnoki mérkőzés a bog­lyasa pályán. Milyen lesz az összeállítás? Kik érkeztek már haza eddig a fogságból? Lesz-e edző? Ki lesz az új in­téző? Kivel játszhatják majd az első barátságos meccset? A PÉBÜSÉ-Jvel?... vagy ki me­részeljék tán hívni a SESÉ-t, sót tán a STÉCÉ-t? Ilyesmiről folyt a szó, majd megkezdődött a szervezkedés. S alhogy közeledett a tavasz, pezsdült a sportélet is Bag- lyasalján. Megkezdődtek az edzések is. Űígy-afhogy, de mégis mindig össze-összeállt két csapat. Amint szokták, képzeletben elválasztották a falut a templomtól. Felvég — Alvég. Később, mikor már több játékos hazatért a fog­ságból, ki Nyugatról, ki Nap­keletről, már három részre is folyt a házibajnokság: Rako­dó, Alberti, Felvég. Egyre né­pesebb lett a szurkolótábor is, különösen, mikor épp a for­ró, izzó, ma mar ismeretlen lelkesedéssel lezajlott párt- taggyűlések után rendezték az edzőmérközést. LASSAN MÄSUTT is meg­alakultak a sportszövetségek, mint sok más párt és tömeg­szervezet, UFOSZ, DÉFOSZ, stb. A szakszervezet irányítá­sával megrendezték a mezít­lábas bányász-fociibajnóksá- giot is. A mai fiatalokról nehe­zen hinném, hogy képesek lennének oly sportszerét®te; mutatni rohanó korunkban. Hisz’ ők a mezítlábaséig örö­mét nem is ismerik már. Ne­künk akkor még kényszer — Majd meglátjátok’ Va­sárnapra mindenki készüljön, nektek az a dolgotok, hogy megnyerjük a meccset! MINDENKI megnyugodott, gondolva, hogy tán a huncut bányász bemegy az igazgató­hoz, a Hetes Bizottsághoz, a különféle szakszervezeti veze­tőkhöz, s mindenféle egyesü­lésben koldulva összetarhálja az útiköltséget Nem ez történt. A hét elején megjelent több ákomibákammal rajzolt falra­gasz, amely hírül adta: szom­baton Karády Katalán és Sárdy János ad műsoros estet Baglyasalján este hétkor. Csakúgy zsongott a köz­ség! Már csütörtökön fényesí­tették a cipőjüket hagymával a baglyasiak. Kiszellőzött a naftal.iji is az előásott ünneplő ruhákból. Művészetről folyt a szó. Slágereket dúdollak a pap Mánia-lányai is. Édesbús Kanári y-dalokat, Sárdy^nótó­kat Nem is jutott eszükbe, hogy a művésznő mór rég nincs az országban. Elérkezett a szombat. EGYMÁST TÖRTE, tapos­ta a művészetet áhítozó nép a pénztárnál. Hoobdlis öszetg* volt a belépődíj. Gyorsan ér­téktelenedett a pengő. Számí­tani kellett a menetjegy ár­emelkedésére, mert mire haza­hozták a családfők a kétheti fizetést, alig volt étég három- napi kenyérszütksógLetre is. Tűt sem tehetett leejteni a nagyteremben már fél hétkor. Már az ügyelő ifista akkor el­kezdte verni a gongot. A színpadot szépen feldíszí­tették a megmaradt díszletek­kel, giccses házikókkal, lom­bokkal, s néha-néha fel-fel- húzták próbaként a függönyt is, hogy higgyen a nézősereg. A nagy kíváncsiak az úton álldogáltak, hogy jelen legye­nek a művészek fogadtatásá­nál is. Híre ment, hogy Dufika Sa­nyi már eléfoük is ment Tar- jánfoa^ hogy fogadja őket­Telt, múlt az idő. A kíván­csiság fokozódott s amint hót órát is túlhaladta a mutató, türelmetlenségbe csapott át az áhítatos izgatottság. A művészeknek nyoma sem volt. Hullámzott a tömeg. Az idő múlásával sokan elhagyták he­lyüket s a kinti „bennfente­sektől” érdeklődtek. — Csak türelem, mindjárt jönnek! Biztos defektjük van, hiszen Sanyi értük ment! Vagy elkésnek kicsit, mert Pálfaüván is énekeinek, rá­adás miatt késnek, mert élőbb oda hívták őket. Tessenek csdk nyugodtam várni! De a tömeget nyolc óra felé már nem lehetett tartani. A java kint tolongott »ka­szinó előtt, az űtm. 8 NÓGRÁD — 1971. április 18., yasárnap fis gfcerött elhajtanánk. A botrány leírhatatlan volt. S az átkozódés is. Csak hétfőn tudta meg a község tulajdonképpen, hogy mi is volt az est eszmei mon­danivalója: a művészet és a sport; szoros kapcsolata, amelyben azúttal a sport fur- íangja a Bányász képében diadalmaskodott az emberfők felett, mert a BSE 2:1-re nyert Sátoraljaújhelyen. Hétfőn éj­jel vonultak be nagy énekszó­val, hogy aszonidja: JMem lehet a Becsével, nem lehet a Béeeével kákukoricáz- ni...* * EGY HfiTIG DIÓS! Dutka Sándort: aem lehetett látni Baglyasalján, mert barátainál lakott Gusztávom a keményen dolgozott a bányában, hogy némiképp ledolgozzon valamit a széncsatából történt szom­bat-vasárnapi kihagyás miatt s mert ő is elutazott: a művé­szet templomába befizetett pénzen szurfcólmii a. csapat­nak. .. Andó Miklós Réti Zoltán rajza Mikszáth Kálmánt A körtvélyesi csíny A reggeli vonattal megjött a főispán. A megyeház előtti két pádon ott kaszinóztak a megyei és a városi urak, az intelligencia krémje: Szalárdy Ákos, az alispán, nagyban di­csekedett, hogy ő az egyedüli demokrata a családjában, mert a többi fivérei, az őr­nagy és a miniszteri osztály- tanácsos, csász. és kir. kama­rások, de ő maga nem vette igénybe, mert ő demokrata. A városi portentumok: a Szent Lélekhez címzett gyógyszertár tulajdonosa, Glück úr, a helybeli gyufagyár igazgatója, és a „tótocska”, Mravina Sá­muel, a legtekintélyesebb, mert a leggazdagabb körtvé­lyesi kereskedő, és mások, roppant bámulták a nevezetes férfiút, kihez fogható de­mokratát nehéz találni az or­szágban, mert ő csakugyan le­hetne kamarás. A többi de­mokrata mind nem lehetne kamarás, de ez lehetne, és mégsem az. Ah, milyen ember a Szalárdy! ö megelégszik azzal, hogy minduntalan elbe­széli, miszerint nem volna kénytelen demokrata lenni, mert a két fivére stb. Szép őszi napfény sütött: a szép acélkékes füst tajtékpi­Jegyzet: Ezúttal csak rész­leteket közlünk a hosszabb elbeszélésből. páikból vígan szállt a tiszta levegőben fölfelé, midőn egyszerre megzördült a fő­ispánt landau a szürkékkel, és a báró ‘meglátván őket, leug­rott, az olyan ember gesztusá­val, aki teljesen ki van véve a sodrából. — Miféle primidális ostoba­ság történt itt? — kérdé az átellenes házra mutatva, hol egy Röszkey-zászló lógott. — Az ember ki se mozdul­hat a megyéjéből. — Bor­zasztó! Kezet se fogott egyikükkel sem, mint máskor, hanem in­gerülten verdeste sétabotjával a lötyögős nadrágszárat, mint­ha láb se lett volna benne. (Pedig talán volt.) — Hát nincs előzetes tudo­másod róla? — hüledezék az alispán. — Egy szót se tudok. Mi történt, hogy történt? Egyszerre fölvlllanyozódtak. Hiszen ez nagyon érdekes. A főispán semmit se tud. Milyen fordulat! Az alispán is, Glück úr is belekezdett, hogy elbe­széljék, de Mravina elrángat-, te őket, mert jólesett a hiú­ságának, ha őtőle tudja meg a főispán. — Az urak nem ott voltak, de én ott voltam és vagyok Il­letékes. Szerdán telegrafirozta polgármester konferenciát. Ez­zel eresztette nagy bolhát a fülünkbe. Hát jól van, meg­várjuk, ha élünk — mondtam a feleségemnek. Tegnap aztán volt konferencia. Polgármester mondta, hogy nagy dolgok várják Körtvélyest, és hogy neki muszáj elmenni ország- gyűlésre. Mi pedig mondtuk, ha muszáj, hát muszáj, és csináltuk neki nagy vivátokat, mivelhogy nekünk is muszáj volt vivátokat csinálni. Az ördög engem elvigyen, ha nem így volt. — Hát nem fog elmenni! — pattant föl a főispán mérge­sen, nagyot suhintván pál­cájával a levegőben. — Az nem lehet, öt most nem nél­külözhetjük. — Enyim lelkemre, most meg a méltóságos úr ereszti nekünk fülünkbe egy új bol­hát. A főispán nem felelt; dühö­sen fújva, mint egy vadkan, csörtetett föl a lépcsőkön szo­báiba, s egy perc alatt nyü­zsögni látszott az egész hatal­mas épület, mint egy megrú­gott hangyaboly. A csöngettyű egyre szólt, hivatalnokok, szolgák össze-vissza szalad­gáltak a folyosókon és garádi- csokon, föl, s alá. A főis­pán nem győzte osztani a parancsokat: — Dobosok, menjenek és dobolják ki, hogy délután négyre új értekezlet lesz a városházán. Tréfás népdalok Ismertem (ipádat: Igen jó gazda vót: A Balaton partján Két kazaX rongya vót. Egy egér belebújt, Füle-farka kinn vót. Azért a te apád Igen nagy gazda vót. — Hej, kereki, kereki! Bíró Jutás, gyere ki! — Nem mehetek én most ki, Hajam göndörítem ki. — Hej, kereki, kereki! Bajó Gyuri, gyere kil — Nem mehetek én most ki, Bajuszomat pedrem ki. ★ Csütörtökön este László Márton lesbe, Míg Bélán Erzsiké Magát kifestette. Anyja számát vette S a vasvillát vette; S a vasvillát vette; Kapun kikergette. Kapun kikergette. Kerten átszöktette ; S az én Erzsikémnek A haját megtépte. * Fölmentem a szüvafárali Elrepedt a gatyám szára. Uccu, bizony, az irgalmát! Máj megvarrja az én babám. *■ Hragszóm az olyan szóra. Ki a legényeket: szólja, Mert a legény aranycsülay, Arant/gairádicson ballag. Haragszom az olyan szóra. Ki a leányokat szólja, Mert a leány aranyalma, Fölveszem a fogasomra. Haragszom az olyan szóra, Ki az asszonyokat szólja, Mert az amZony pergő rokka, Pereg az minden hajnalba. *■ A kisasszony Pozsonba Selmet lopott a bótba. A késassexmt megfogták, Osezüvissza pofozták. Kérdik tíilö: — Ki vagy te? — Az én apám földesúr. — Ha az apád földesúr, Selmet iopnyi ne tanúid! f — Dobosok rohantak, — Titkár, állítsa ön azon­nal össze a város valamennyi szája« emberét, köztük az iparo6társulatak elnökeit, ha­bár nem volnának is szája- sok, ami azonban nem való­színű, mert akkor nem volná­nak elnökök. Titkár tolla lázasan perce- gett. A lista kész volt hirte­len. — Hajdúk, szaladjatok szét a listával, járjátok be az il­letőket, hogy tüstént jelenje­nek meg nálam. Hamar, ha­mar! A hajdúk szaladtak. Kisvártatva Kovinyi je­lentkezett az előszobában. Bá­ró Blandival jöttek kelten. — Öméltósága nagyon ha­ragos — figyelmeztető őket a titkár. — Nem lesz tanácsos bemenni. Blandi megvetőleg mérte vé­gig. — Ostobaság! Menjen a dolgára, kis izé... kis Flo- quet, és ne lefetyeljen ne­künk. S ezzel fölszakította a szár­nyas ajtót. — öh, ti vagytok itt’ — szólt a főispán cukorédesen, mintha semmi se volna ked­vesebb rá nézve, mint az ő megjelenésük. Éppen a mos­dószekrénye előtt állott és parfümöt öntött a zsebkendő­jére. — Üljetek le, fiúk, és dugjatok egy cigarettát az agyaratokba. — Elégtételért jöttünk — kezdé Kovinyi ünnepélyes pózban. Az arca sápadt volt és a szemei gyűröttek. — Gondolom. Nos? — Ki vagyok játszva, gva-' lözatosan rászedve, úgy • jelöltséggel, mint.. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents