Nógrád. 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám)

1971-04-16 / 89. szám

„Lakodalom van a mi utcánkban..." A vőlegény anyja fogadja az esküvőről visszatérő Ifjú párt. — Isten hozott édes lyá­nyon»” — mondja neki. — „Egyetek egy kis mézes kenyeret, hogy édes legyék az életetek!” Neműben feltámadt a múlt. Ragyogó, napfényes délután volt; a falu főutcáján saín- pomupás népviseletibe ölitöaött lányok, asszonyok haladták a k-ultürihäz felé. Férfiak fo­kossal, bő ingujjban, csizmá­jukon táncolt a napfény. Szokatlan látvány ez olyan községben, aihol mái: évtize­dek óta nem járnak népvise­letiben,. De megőrizték ezeket a ruhákat és most előszedték, összegyűjtötték, hogy feleleve­nítsék a falu múltjának egyik legkedvesebb emlékét: a palóc lakodalmat. Ügy, ahogyan az öuven-hatvan évvel ezelőtt szokásos volt. A kezdőmén yezésbon az idősebb asszonyoké az érdem, siklik a szüleiktől hallottak alapján próbálták megszer­vezni a lakodalmast. Minden­ki hozzáadta, amit tudott, az­után rögzítették a szöveget, a dalokat. Ezzel elsősorban a fiatalítok dolgoztak sokat, 5 persze, vita is akadt bőven a két generáció között, amíg odáig jutottak, hogy a próbák simán zökkenőmentesen foly­tak, Nagy vállalkozás volt, de reményen fölül sikerült a ki­vitelezés. Mégpedig szakértő rendező nélkül. S ennek a* a titka, hogy a lálkes gárda nem játszotta, de élte a szerepét. Éltek ajkukon a szebbnél szebb népdalok, lakodalmas énekek. Nehéz lenne eldönteni, kit illet nagyobb dicséret a felejt­hetetlenül szép estéért: a bá­josfiatal menyasszonyt-e aki­nek csak pár hónapja volt az igazi esküvője, és így igaz át­éléssel tudott ragyogni férje karjain. Igazi, könnyeket sári miikor édesanyjától búcsúztat­Pillantás a jövőbe » Interjú dr. Perge Imre docenssel az alkalmazott matematikáról A szocialista pedagógusképzés a diploma megwwraésé- vél nem ér véget, tovább folytatódik, fokozódik mindinkább korszerű tartalommal telítve, az illetékesek állandóan azon fáradoznak, hogy emelkedjen az oktatás tudományos szín­vonala már az általános iskolákban is. Nemes bizonyítéka ennek a Nógrád megyei pedagógiai napok, amikor különbö­ző szakágak képviselőd, több száz általános iskolai tanár gyűlt össze Salgótarjániban és Balassagyarmaton, hogy szek­cióüléseken meghallgassák, megvitassák neves előadók, a szaikima. reprezentánsainak előadását. Hasznos javaslatokat, nagyszerű elgondolásokat sok segítséget kapva problémáik­hoz, napjaik munkájához. — Ml már nemcsak a jelenről beszélgettünk — mondja dr. Penge Imre, az egri Ho Si Mmh Tanárképző Főiskola docense —, a jövőbe piliamtottunk. A maitematika újabb ágai és alkalmazási területe témával foglalkoztunk. Arról beszéltem, előadásom első részében, hogy az ál­talános iskolák tanárad, hogyan oktatják majd a matemati­kát pár év múlva. — Hogyan? — Másképpen mint mi tanultuk annak, ide­jén? — Igen! Formulák helyett meg kell a gyerekeket taní­tani allgoniitimusokibam gondolkodni. Régen foglalkoztam matematikával, de például a másod­fokú egyenletre még emlékszem. Am Perge doktor a mo­dem tudós módján azonnal megcáfolta képletemet és bebi­zonyította, hogy számításomat a computer már régien túl­haladta. .. — A számítástechnika forradalmi Időszakét éljük. A termelés, a termelékenység napjaink izgató problémája. A termelési szerkezet a termelés iránya csakis termelésfej­lesztési programmal lehetséges. A tervezés, a tervszerűség számításokon alapszik, sok kiválóan képzett szakemberre és sok számítógépre van szüksége népgazdaságunknak. Pár év­vel ezelőtt még csak 69 ilyen okos gondolkodni tudó gé­pünk volt. Ismerem a távlati tervet — mondotta Perge Im­re — 1975-re ezernél is több számítógépre lesz szükség —, és lesz is... Ehlhez szakemberek is kellenek, akik értik a gép sajátos nyelvét... A matematika nyelvén algoritmus­ban és blakkdiiaigrarnmákban. Már az általános iskolás kor­ban meg kell tanuljanak algoritmusokban gondolkozni, majd a középiskolákban már azt tanulják, illetve tanítják meg a matematikatanárak, hogy fel is tudják írni, be tudják táp­lálni a gépekbe azt, amit tanultak, tudnak — mondta be­fejezésül Perge docens. Igazán nívós és nem mindennapi előadásiban volt részük a balassagyarmati tanárhallgatóknak. Egyáltalán ilyen témát általános iskolai tanárok Nógrád megyében most hallgat­hattak először, és ezért köszönet nemcsak az előadónak, de a pedagógus napoknak, a szervezőknek is L. Elekes Éva tóik (de még a nézők közül is tokán vele sírtak)! Vagy azt a lelkes, fiatal házaspárt, ameLy hosszú hetek óta fáradozott szsovegiráBftal, rendezéssel, minden apró jelenet figyelmes kidolgozásával? Dicsérhetjük még Irént, Bö­zsit, s a többi mókás kedvű asszonyt, akik hangulatterem­tő vidám egyéniségükkel nem­csak a szereplőgárdát, de a közönséget is magúkkal ra­gadták. Vagy Iius nénit, akit a színpadon nem láthatunk ugyan, de annál többet dolgo­zott a kulisszák mögött és otthon. Sütötte a lakodalmas kalácsokat, főzte esz. ételeket; hetek óta lót-íut, hogy min­den a helyén legyen. Es meny­nyi munkát adott a régi ru­háik felújítása, az öltöztetés minden asszonynak! (Egyedül nem is tud senki felöltözni a palóc ruhákba!) A nemtá asszonyok azonban győztek mindent. Pedig nem biztatta- rá senkii őket, csak a hagyományok tisztelete. Érez­ték: nem szabad feledésbe merülnie annak, ami szép volt. Csak a kis menyasszony só­hajtott fel a kulisszák mö­gött: — Jaj, végre már leülhet­nék! A ioözönség háromszor hívta ki Őket, szűnni nem akaró vasitaipssoi, hogy együtt éne­keljék a befejező dalt: „Vége van már * lakodalomnak, Nagy bánata van a menyaasasonynák Forgatja a karikagyűrűjét, Sajnálja a régi szeret«,lét!” Céhmester Erzsébet Programdús esztendő lesz az idei, az ifjúsági mozgalom számára. Ez év decemberére a KISZ központi bizottsága összehívta a KISZ VIII. kongresszusát. A kongresszus és a megelőző választások legfőbb Célja lesz, hogy a párt ifjúságpolitikai állásfoglalása alapján, a fiatalok alapos vizsgálat alá vegyék a KISZ- szervezetek tevékenységét, kri­tikus szemmel elemezzék ed­digi munkájukat, s végül ki­dolgozzák a továbbfejlődés ál­talános és az egyes ifjúsági rétegekre vonatkozó sajátos feladatait“. A KISZ VIII. kongresszusá­ra való felkészülés egy egész sor politikai tennivalót állít a fiatalok elé. Mindenekelőtt nagyon fontos feladat, hogy az ifjúságpolitikai határozatot minél szélesebb körben meg­ismerjék a fiatalok, s nagy számmal, aktívan kapcsolód­janak be a határozat végre­hajtásába. A korábbi években sokszor csorbát szenvedett a fiatalok közéleti tevékenysége, kiszo­rultak olyan posztokról, ame­\ Művészeket nevel Bepillantás a terenyei tizenévesek műhelytitkaiba „Klsterenye”, Nagy Anna gimnáziumi tanuló metszete. Kisterenyén. ideáll« környe­zetben: a Népkert egyik füz- fák-övezte tisztásán kis cso­port tevékenykedik az áprili­si napsütésben. A helyi mű­velődési ház képzőművészeti szakköre dolgozik, Radics István rajztanár-festőművész irányításával. A községben és környékén már közismert, s méltán ked­velt szakkör életéről, mun­kájáról, tervedről kérdezzük Radics Istvánt. — A művelődési ház meg­nyitásával egy időben alakult csoportunk, tehát 1962 őszén — mondja. — Vegyes cso­port volt: felnőttek, gyerekek, tizenöten. Sajnos, a felnőttek lemorzsolódtak. Minthogy iskolai tanulókról van szó, cserélődik a gárda. A szakköri munka tulajdon képpen folytatása az iskolai tevékenységnek, de előkészítő a pályára is! Közős összejöve­teleinken nemcsak ismeret- anyagot, hanem esztétikai ne­velést is szeretnének nyújtani, hogy a foglalkozásokon részt­vevők különbséget tudjanak tenni, el tudjanak igazodni a különböző stílusok között, megismerjék a különféle tech­nikákat. S ez gyakorlatot igé­nyel. A természet közvetlen ta­nulmányozása, témarajzok, díszítő jellegű feladatok vég­,,Fölszállott a páva”, linómet­szet. BukrAn Edit sámsonházi, S. osztályos tanuló alkotása zése, batikolt textília, lakás­kultúra-fejlesztés, az otthon díszítése, vagyis a környe- zetesztétika kialakítása: ezek mind a tantervűkben szere­pelnek. — Munkánk során nagy gondot fordítunk a művek elemzésére mondja Ra­dics István — szinte így „ta­nul látni” az elemzésben résztvevő. Egyébként is köny- nyebb felfedezni a társak munkájában a hibát. Az aktív kritikusi magatartás sokat se­gíthet a művek megértésében. A képzőművészet témakö­rének megismerése és megér­tése szerepel még a feladataik között, mindez elvezet az egyes korok alkotó módszeré­nek megismeréséhez is. A szakköri munka önkéntes jellegű. A tagok tudják, hogy nincsenek osztályzatok, így felszabadultabbak a munká­ban. Hozzájárulási ‘díjat sem fizetnek. Van azonban egy problémájuk: nincs modell­jük, szeretnék ha költségve­tésébe modellt is tervezne a művelődési ház vezetősége. Szükséges lenne továbbá kü­lönböző tanulmányi kirándu­lások, tárlatlátogatások szer­vezése is, ami lényegesen megfcönnyíthetné az esztétikai nevelést. Ezt egyelőre diafilm és pergőfilm vetítésével pó­tolják. Érdemes lenne szá­mításokat végezni, hátha hoz­zájárulási díj befizetésével a kisebb problémák megöldha- tókká válnának. Nemrégiben a soproni fő­iskoláról kapott levelet Ra­dics István —, amelyben a soproni szakkörvezető köszö­netét mond az iskolájukban tanuló Danyi Gábor nagyszerű képzőművészeti előkészítésé­ért. Bukrán Editet pedig, aki Sámsonházáról járt be nem­csak a kisterenyei szakkör­foglalkozásokra, hanem Nagy- bátonyba is, a szegedi Képző- művészeti Gimnáziumba vet­ték fel. A szakkör középisko­lásai közül többen készülnek képzőművészeti főiskolára is: Kakuk Rozália, Nagy Anna, s még néhányan. Szinte vala­mennyi szakköri tag megérde­melné a felsorolást szorgalma, tehetsége, lelkes, kitartó mun­kája nyomán. Szóba került a szülők meg nem értő magatartása is. Cs. Zoli esetében például, aki rendkívül tehetséges szakköri tag volt, s minden szempont­ból kiérdemelte a továbbtanu­lás biztosítását, kiváló vés­nök lehetett volna belőle, —, a kisiparos apa állta útját a képességek kibontakoztatásá­nak. Most, édesapja műhelyé­ben lakatostanuló. Feltehető­leg anyagi nehézségekbe sem ütközött volna a fiú tovább­tanulása. A művelődési ház nagyter­mében évenként megrende­zett kiállítások rendszeressé váltak. Tagjaik eredményesen szerepelnek a megyei tanul­mányi versenyeken, részvéte­lük a debreceni gyermekrajz- kiállításon ugyancsak rend­szeres és sikeres. Ezenkívül szerepeltek már Prágában is, s legnagyobb sikerük: meg­hívás a japán EXPO TO gyér- mekrajz-kiállításra, ahonnan elismerő oklevelet kaptak, azonkívül a Japán Mű­vészeti Nevetés Tataálosa a beküldött anyagért cserében tíz gyermekrajzot küldött, Most, a gimnázium KISZ- klubjának meghívására ké­szülnek kiállítást rendezni. Radics István nagy szered tettel beszél a szakkör mun­kájáról, eredményeiről. Elfe­lejt azonban említést tenni arról, hogy a sikerekben ép­pen az ő odaadó, páratlan lelkiismeretességgel és hozzá­értéssel végzett pedagógiai munkájáé a fő érdem. Osgyáni Lajosné KISZ-kongresszus előtt iyeket kiválóan el tudtak vol­na látni. A jövőben töreked­ni kell a fiatalok közéleti te­vékenységének fejlesztésére. A tanácsok választásánál már érvényesült az új szellem, s az első tapasztalatok máris azt jelzik, hogy az elkövetke­ző esztendőkben gyökeres változás áll be a tanácsok összetételében, a tanácstagok sorában a fiatalok is helyet kapnak. Ebben az esztendőben va­lamennyi KISZ-bizottság és-alapszervezet számot vet a legutóbbi választás óta vég­zett munkájával. Ezek a visz- szapillantások jó alkalmat ad­nak az alkotó szellemű viták­ra, s ezeknek segítségével olyan új módszereknek a ki­dolgozására, melyek eredmé­nyesebbé teszik az ifjúságpo­litikai határozat végrehajtá­sát. Nagy része lesz a fiatalok­nak az idei népgazdasági terv megyei, illetve helyi feladatai­nak teljesítésében is. A cél érdekében magasabb szintre keli emelni a KISZ termelési mozgalmait, új módszerekkel, friss ötletekkel „újítani” e mozgalmakon. Nagy segítséget nyújt az idei népgazdasági tervek teljesítéséhez, ha mi­nél szélesebb körben kibonta­kozik a kongresszusi munka­verseny, s ebben — értékes felajánlásokkal — fiatalos lendülettel vesznek részt a dolgozó kiszesek. A kongresszus nemcsak a kiszesek „asztala”, éppen úgy az úttörők ügye is lesz. Ezért a választások előkészítésében és lebonyolításában az úttö­rőelnökségek és -csapatok is részt vesznek, s javaslataik­kal segítik az úttörőmunka to­vábbfejlesztését. A KISZ-nek természetesen továbbra Is fel­adata lesz a gyermekszerve­zetekben folyó nevelőmunka támogatása. Javítani kell a kapcsolatot a KISZ-bizottságok és az -a! aps aer vezetek között. A KISZ-bizottságok fordítsanak a jövőben nagyobb gondot az alapszervezetek munkájának támogatására, a fiatalok igé­nyeit kielégítő programok megvalósítására. Olyan prog­ramot kell összeállítani, hogy az minél több munkás- és mezőgazdasági fiatalnak tegye vonzóvá az ifjúsági szerveze­tet. A választások nágyszerű al­kalmat nyújtanak arra, hogy — ott, ahol erre szükség van — frissítsék a vezetőséget. El kell érni, hogy minden szin­ten fejlődjék a vezetés szín­vonala, aktívabbá váljon az irányítószervek munkája. Olyan fiatalokat kell a veze­tőségekbe választani, akik hozzáértésüknél, rátermettsé­güknél fogva minden tekin­tetben rászolgálnak a KISZ- tagság bizalmára. — sz — NÓGRÁD — 1971. április 16., péntek 5

Next

/
Thumbnails
Contents