Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)
1971-03-12 / 60. szám
Rpgj S'ondoi old meg Megtörtént az első csapolás A Salgótarjáni Kohászati Üzemek acélöntödéjeben sok apró acélöntvényt készítenek, amelyek nékülözhetetlen termékei a magyar iparnak. Azért hangzott el aggodalom az acélöntödei rekonstrukció bejelentése alkalmával, miniszteriális szinten is, mert a rekonstrukció alaposan lecsökkentette a termelés lehetőségeit, s az itt termelt acélöntvényeket importból csak jóval magasabb áron tudták biztosítani, kemény deviza ellenében. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben azonban az acélöntődéi rekonstrukcióval egy igen régi gond megoldása került napirendre. A feladat kedvező végrehajtása ugyanis jobb körülményeket teremt az öntödei dolgozók számára, időszerű volt felszámolni a régi elavult és életveszélyes épületcsarnokot, s kedvezőbb munkafeltételeket biztosítani, vonzóbbá tenni az öntő szakma iránti érdeklődést. Az emberi igények mellett, azonban természetesen jelentős gazdasági eredményt is várnak a korszerűbbé váló acélöntődétől. A cél az, bogy a rekonstrukció teljes befejezésével mintegy 1700 tonnával növekedjék a termelés éves kapacitása, s így a korábbi 33 millió forintos termelési értéket 52 millió fölé tudják fokozni. Az új csarnokot«) a természetes szellőzést 210 négyzet- méteres nyitható felülettel biztosítják. A porképző helyeket elszívóberendezéssel látják el. Az épület fűtését infrasugárzó és thermogenerá- feorok beépítésével oldják meg. Az épület természetes megvilágítását a déli oldalra beépített, kétsoros Copylit felmenőfal teszi lehetővé, a Siemens- Martin-kemencét pedig kézi adagolás helyett gépi adagolásra állítják át. Mindezek mellett, persze még több olyan apró javító tényező is szerepel a tervben, ami korszerűbbé teszi az üzemet, és kulturáltabbá a termelési körülményeket. A Kohászati Gyárepátő Vállalat, valamint a karbantartó és szolgáltató gyárrészleg gondozásában, ha nem is minden tekintetben közmegelégedéssel, de befejeződött a rekonstrukció első szakasza és a napokban megtörtént az első csapolás az acélöntődében. A rekonstrukció teljes sikeréhez azonban jól szervezett munkára van szükség ahhoz, hogy az előre elkészített kiviteli és organizációs tervek megvalósuljanak és 1971. július 1-re minden az előzetes tervek szerint váljon valóra. Az első csapolás némileg megnyugtató eredményeket hozott. Az új kemence első termékei, a több mint 3600 kilogramm súlyt kitevő törőgolyók, a kikészítő munka után hmmarosam elámdulmaík a Kohászati Alapanyagfeldolgozó Vállalathoz. Az acélöntődé szakemberei szeretnék, ha a teljes rekonstrukció megfelelne a várakozásuknak, hiszen az 1971-es évben már jelentős feladatokat kell megoldaniuk az acélöntvény-termelés- ben. Ebben az évben már háromezer tonna különböző acélöntvényt várnak a megrendelők, a vállalat igazgatósága pedig a rekonstrukciós munkák figyelembevétele mellett nyolc és fél százalékos termelékenység-növekedést irt elő, az öntödék dolgozói részére. Orosz Béla Túlóráztatás nagyban... SENKI SEJ® TAGADJA, tesefaíe, hogy időmként egy-agy tenne- siih. ties, feladat, elveszeseihez még *, tegiförülteiktotiőbb muofea- saerwezés meffiett is szükség beceasdaBiodíteiaa,, vő laStefk AZ INDOKOT .ATT. AN tol- orazfcatast többnyire szállítási 'avaanfakal, anyaghiánnyal, wo néhány túlórára. Ezi az é- sórtefcbéfe meg a objektiv helyzetet az elmúlt esztendőiben, egyik-másik üae- münikibert a vezetők igyekeztek áHandósDtamn, s nyalkra- tiőre rendelték el a túlóráikat, megsértve a kollektiv szeraö- cfiés ide vanatikoao t^őirásait, mtimden. anyagi és erkölcsi toö- vetkezimieiiyek néMc.iL VefliőBamű ez is közrejátszik ífaban, hogy e tekintetben temet feüiívtük: magmáikra a figyelmet Megyénkben, asz orsaeeaotte^bein fog- végreíhajtéBát Enmefa során a szatasaenvezeibi bé- aottságotenak egyértelműen keß megmondaná, kineík a hiitooivd magyarázzák, aminek ese- ■W2Üdéside yonatk^ó tenkémt van alapja. Csakhogy £“*■ J° jf?»6 ^ koU^kmindezelk az év végére egy- csapáera megszűnnek, Ugyanez a helyzet amikor sürget. a határidő. Ilyen esetekben van vágjon, anyag, sőt annyira minden, feltéted biztosítva van, hogy nyakló nélkül lehet hajrázni, túlórázni az összegyűjtött " ne. táv szerződésiben úgy saalbé- lyoemi ezt a kérdésit, hogy ne legyen mód az egy munkásra jutó túlóráik „itaHtedjesaté Amennyiben. az előírásokat bárki, bármilyen okból megsértené, a ‘következményekért nefal kedd vállalni a felél ősségiét. Eljött az ideje annak, hogy a vezetés hiányosságaiból adódó többlétfciadásofe azokat sújtsák, akiket Híjét. A túlóráztatás minden forintja a részesedési alapot terhek. Afai rossz munkájával fogyasztja és nem gyarapítja a nyereséget, az nem érdeme! A dcdgoadfe közül igen, he- sgágost meghaladó mértekben íyesegj, egyre többen elmondod tt az sndokoűaiSan, túláraz- jáfe, hogy a tólóráztatás fo- toteás. Ellene ki tudja, hány- kozza fízifeai elhaszniálódásu- rántottunk kardot, mond- kait, növeli fáradtságukat, s vátu a jobb munkaszenvezeß- gz az állapot egy ben, számos sei, szigorúbb előírasofataaíi baleseti veszélyt rejt magában. . , , , , . kedvét szegjük azoknak, ateik A 'munkások a szakszervezete- l^ailmat, P*'emiumat, hanem saját mulasztáisaifaait palástol- két okolják, hogy e tekintet- anya© es erkölcsi felelősség* va, túlóráiban, akarják elvégez- ben nem képviselik megfele- tetari azt a munkáit, ami a na- föen. a dolgozók jogos érdért 8 órai munkaidőibe, élőre- keit, egészségvédelmét, és ar- látp vezetés esetén bőven be- ra kérik a különböző számite- tefér. Csakhogy a szó elszáll, ken dolgozó 'tisztségviselőket, a túlórák pedig egyik-másik: hogy kfiélltsanafc áliljt az inc^nilölaga&^atn. szamokat, ma- a rövidesen sorra kemiio uj, tói*« .pwiwtf icniwtoi közben fecsérlódifc a legmoz- öt évre szóló kollektív szer- mlnvt crtheto követelaékonyább termelőerő, az al- aődás megkötésekor értékelni koitó, érző munkát végző, új kell a jelenlegi érvényben le- értélkiet teremtő ember. revonást. NEM FEJEKET KÖVETELÜNK. csupán a dolgozók igazságérzetéböl táplálkozó jogos kívánságokat taknácsol- jiulk. Ez egyeséknél kérést jéV. K. A panaszkodás jogáról A regi vicc valahogy így ■í*p szólt; Svájcban kozik két magyar, az disszidens, a másik hivatalos kiküldetésben jár kint, beszélgetnek. Mindkettő dicsekszik a fizetésével, a lakásával, a kocsijával, egymást túllicijeientették, az idén sem lesz talál- más a helyzet. Pontosabban, egyik valamicskével több lesz a sör, mint tavaly, de változatlanul kevesebb a szükségesnél. No- mármost, ez annyira megszokott állapot, hogy voltaképpen nem is volna érdemes szóvá tálva bizonygatják, hogy ml- tenni. Rögtön megláthatjuk lyen jól megy sorsuk. A kilátogató magyar summázza azonban, hogy ?iagyon is érdemes, nem mehetünk el behelyzetét, hogy szóval, nem hunyt szemmel a fejlődés je- panaszkodhat. Mire a disszl- lenségei mellett. dens: na látod, én viszont még panaszkodhatom is. Csakugyan szakállas a vicc, idejét múlta. Mert tessék csak belegondolni, ki az, aki nálunk manapság nem panaszkodhat? Ebből a szempontból is teljes az állampolgári jogegyenlőség, nincs hátrányos megkülönböztetés, származásra, vagy nemre való kategorizálás. Valamikor hát igen, U ogy mi itt a Tessék csak fejlődés? végiggondolni a dolgot. Most még csak márciust írunk, de már megmondják, hogy nyáron, sajnos, nem tesz elég sör. Régebben úgy volt, hogy utólag panaszkodtak. Nem volt sör, erre jött a nyilatkozat, hogy miért nincs sör. Hát nem kétségtelen a fejlődés? Csak fel kell ismerni: itt egy új akkor előfordult, hogy volt. jelenséggel, az előrepanaszkoAz éltesebbek még jól emlékezhetnek a régi időkre, amidással állónk szemben, s ha minden jól megy, akkor ellákor állítólag az volt az ábra, tásunk mind több területén hogy inkább fent panaszkodtak, de mire ez feljutott az illetékes fórumokhoz,, addigra valami egészen csodálatos átalakuláson ment át a szöveg. A panaszkodásból helyeslés lett, méghozzá nem is akármilyen. E sajátos jelenség következtében, ha például a normákra panaszkodtak az üzemekben, úgy ez a feltapasztalhatonk majd lókat. hasonAztán arra is érdemes felfigyelni, hogy az előrepanasz- kodás mennyivel körültekintőbb, árnyaltabb a korábbiaknál. A növekvő igények és az ezekhez képest szűkös sörgyári kapacitás ugyan még szerepel, de most már a komnem lehet nagyüzemi szintéi termelni. Így liát a sörügyet már kúra tavasszal sikeresen lezártuk, s ha megtörténik, hogy nyáron hiába keresünk egy pohár habzó italt, a jól tájékozottak nyugalmával bólinthatunk, ja, persze, az a büdös komló az oka, miért olyan munkaigényes. És bár söröket az idén is nagyobb mennyiségben kell importálni, azért megnyugtató, hogv magyarázatokat, panaszokai nem kell, azokból immár kielégítő a hazai termelés, az egy főre eső adagban elértük, sőt túlhaladtuk a nálunk gazdagabb, fejlettebb országokat is. Lám, ebben semmi okunk panaszra. Summázva a dolgokat, elvi és gyakorlati szempontból egyaránt el kell ismerni, hogy a panaszkodás, mint állam- polgári jog, mindenkit megillet, mindenkire kiterjed, többé nem a kisfogyasztók kiváltsága. Vagyis a demokratizmus további szélesedésének lehetünk tanúi. Mélységesen igaz a mondás, hogy életünk minden területén együtt sírunk és együtt nevetünk. ső vezetéshez már némileg ‘óra *s tétetik. Hogy módosított változatban érke- bar Europaban’ a mi e§haíla zett el, és mire a panaszosokhoz visszajutott, az lett belőle, hogy a dolgozók kívánságára felülvizsgálták a normákat lót a régi módszerekkel már ŰJ érdekeltségi rendsier termesztéshez, mégis, az utóbbi években lanyhult a termelési kedv, mert a növény rend Amit úgy kellett érteni, hogv kívül munkaigényes. Meg tud- megszigorították. És amiből hatjuk továbbá, hogy a kom- teljesen világos lett, hogy a oanaszkodással csínján kell bánni. TJehát ez régen volt, tán ~* igaz sem volt. Sokkal figyelemre méltóbb a múltnál a jelen, amelyben lent is és fent is bátran panaszkodnak. Helyesebben: panaszkodtak. Oda- és visszapanaszkodunk. Ezt úgy kell érteni, hogy tegyük fel, valamiből nincs elég az üzletekben. A vevő már csak olyan, hogy ezt előbb- utóbb észreveszi. És panaszkodik. És mint tudjuk, nem hasztalanul. Előbb vagy utóbb visszapanaszkodnak neki. Elpanaszolják, hogy az igények ugrásszerűen megnőttek, hogy nagy a munkaerő- vándorlás, emiatt a termelésben fennakadások vannak, hogy nincs elég szállítóeszköz, emiatt a „terítésben” is fennakadások vannak, ráadásul a kereskedelem is hibás, mivel nem rendelt eleget. Ez persze, így eléggé általános megállapítás, ki-ki behelyettesítheti a képletet az éppen időszerű hiánycikkel. Maradjunk ezúttal a sörnél, amely nyaranként immár klasszikus hiánycikk, tíz évvel ezelőtt sem volt elég belőle, s mint a múlt héten beli yy előre úgy tűnik, hogy , J többet sírunk, együttesen és külön-külön is, fent csakúgy mint fent. Jól kipa. __. _ , , .... , ,, naszkodjuk magunkat, élünk j ogunkkal, abban a reményben, hogy fogunk mi még nevetni is esetleg némely olyan dolgon, ami miatt most panaszkodunk, oda, vissza és előre. &. S. Vasnmafc, aknk a túlóra növekedését összefüggésbe hozzák a munkaidtecsaktoentóssel. Ezt így faeJ! és helyes felfogni. Valdbam azért nőtt egyes he- lyetaen a túlórák száma, mert a muniktedő-csöl-okenibés beve- '.eitéssfcor leint, beígért műszaki -szervezési intézkedések n e «alapozatlanok, komoly ta- lainiofc voltaik, többségében, az engedélyező szervek félreve- 'etiósét szolgálták. Pedig a tervbe vett műszaki fejlesztési, munkaszervezési imbézike- öésekre nemcsak a munkaidő- .nö'kkentes ellensúlyozása, hanem a munkaerő-gazdálkodás szempontjából is nagy szükség volt. Voltaik üzemek, gyárak, így a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, ahol a vezetők a tőlük megszokott alapossággal és 1 T.aífn rozo+fjsággal, a számukra is nehéz munkaerőhelyzetben útját álltáik a túlóréztia- tásnák, nem növelték, hanem csökkentették. Ez a folyamat mem 1970-ben, hanem a korábbi években kezdődött el. A ZIM salgótarjáni gyárában épp az ellenkező tendencia érvényesült. 1969-hez viszonyítva több mint négyszeresére — 40 ezerről 172 ezerre — r övekedett a túlórák száma. Az ilyen gazdasági irányítás, vezetés kedvezőtlenül hatott a fejiliesatiési forrásokra, a szociális és kommunális fejteszFotózzon a NÓGRÁD-nak! Kozák Albert (Artend); Ellesett pillanat című fényképére a zsűri 7 pontot adott A ougrach szénbányák üzemeinél az utóbbi napokban a nyereségrészesedésről esik legtöbb szó. Első ízben fordult elő ugyanis, hogy az egyes üzemrészek között éppen a tavalyi gazdálkodási eredmények arányában jobban differenciáltak a nyereségrészesedés felosztásánál. Tavaly például, ahol legkevesebbet fizettek, ott is a kifizetett bér 5,34 százalékát biztosították, ahol viszont legtöbbet, ott is csak 6,43 százalékot fizettek részesedésként. Az idén a tavalyi eredmények alapján van ahol semmit nem fizetnek, viszont az élüzem címet is elnyert tervező irodánál 10,4 százalékát fizetik a béralapnak részesedés címén. A kollektív szerződésben lefektetett elveknek szereztek érvényt. A gyakorlat korábban az volt, hogy a széntermelő üzemeknek a tervezett veszteséget megtérítették, ugyanakkor a nyereséges üzemek tervezett nyereségét elvonták, így gyakorlatilag minden üzemrész egyenlő alapról indult. A vállalat terve szerint 28,7 millió nyereséget kellett volna elérni ahhoz, hogy a béralap 10,16 százalékának megfelelő nyereséget biztosíthassák. Ez mindenkitől 100 százalékos eredmény tér v-te] - jesítést követelt, de a széntermelő üzemek ettől elmaradtak és az úgynevezett melléküzemeknél keletkezett többlet egy részéből ezt a veszteséget pótolni kellett. Az 1971-es évre új érdekeltségi rendszert dolgoztak ki a vállalatnál, ami ösztönzőbb lesz a korábbinál az eredményesebb gazdálkodásra. Az idén már valamennyi üzem, illetve üzemrész rendelkezik érdekeltségi tervvel. Az Egyesített Magyar Szénbányáktól a vállalat 73 millió forint, érdekeltségi juttatást is magában foglaló árkiegyenlítést kap. Az EMSZ a tervében alacsony érdekeltségi szintet biztosított a nógrádi szénbányák számára. A vállalat operatív terve már ennél feszesebb előirányzatot tartalmaz. amit üzemekre bontottak, az uaerfietené! aknákra, üzemrészekre bontanak majd. Kétségtelen, sokkal nagyobb önállóságot biztosítanál?: így az üzemek gazdálkodásához és lehetőséget az idő közben szükséges ellenőrzésre is. Menet közben vizsgálhatják, elemezhetik az üzemeknél, hogy a tervtől pozitív vagy negatív irányban történt-e eltérés, milyen módon és mértékben érinti a részesedési alapot. Az érdekeltség nagyobb, úgy is mondhatnánk kézzelfoghatóbb lesz, mint eddig, és ösztönzőbb is a takarékosságra, a gazdaságosságra. Az új érdekeltségi rendszerrel kapcsolatban a bér- stzínvctniaiat, aE egy főire eső nyereségmutatót és a bér- fejlesztést is meghatározták az üzemek számára. Erre szükség is van, mert a bérszínvonal fejlesztésére kedvezményes adózás mellett csak a bérfejlesztési mutató megfelelő fejlődésével van lehetőség. Ellenkező esetben progresszív, büntető adót kell fizetni. A bérszínvonal-gazdálkodást pedig a jövőben az üzemeknél úgy bírálják el, mintha önállóak lennének. Egyik üzem tehát a másik terhére nem fejleszthet bért — amire eddig bizony akadt nem egy példa. A bérfejlesztés alapja egyre inkább a gazdaságosabb termelés, a nyereség növelése lesz. Az új érdekeltségi rendszer bevezetésével az a cél, hogy jobban ösztönözzenek a gazdaságosság javítására, a gazdálkodás megszigorítására. Az év végi részesedés mértékét így még inkább függővé teszik a végzett munka hatékonyságától, az egyes üzemekben elért eredményektől. Egyszerűbbé válik az év- közbeni ellenőrzés, állandóan figyelemmel kísérhető a nyereség alakulása és az is bizonyos, a hibák feltárása, kijavítása is gyorsul majd. Az új nyereségérdekeltségi rendszerről egyébként széles körben tájékoztatják majd az elkövetkezendő napokban, hetekben a vállalat egész kollektíváját B, I. NÓGRAD — 1971. március 12., péntek
