Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-12 / 60. szám

Rpgj S'ondoi old meg Megtörtént az első csapolás A Salgótarjáni Kohászati Üzemek acélöntödéjeben sok apró acélöntvényt készítenek, amelyek nékülözhetetlen ter­mékei a magyar iparnak. Azért hangzott el aggodalom az acélöntödei rekonstrukció bejelentése alkalmával, mi­niszteriális szinten is, mert a rekonstrukció alaposan le­csökkentette a termelés lehe­tőségeit, s az itt termelt acél­öntvényeket importból csak jóval magasabb áron tudták biztosítani, kemény deviza el­lenében. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben azonban az acél­öntődéi rekonstrukcióval egy igen régi gond megoldása ke­rült napirendre. A feladat kedvező végrehajtása ugyanis jobb körülményeket teremt az öntödei dolgozók számára, időszerű volt felszámolni a régi elavult és életveszélyes épületcsarnokot, s kedvezőbb munkafeltételeket biztosítani, vonzóbbá tenni az öntő szak­ma iránti érdeklődést. Az emberi igények mellett, azonban természetesen jelen­tős gazdasági eredményt is várnak a korszerűbbé váló acélöntődétől. A cél az, bogy a rekonstrukció teljes befeje­zésével mintegy 1700 tonnával növekedjék a termelés éves kapacitása, s így a korábbi 33 millió forintos termelési ér­téket 52 millió fölé tudják fokozni. Az új csarnokot«) a termé­szetes szellőzést 210 négyzet- méteres nyitható felülettel biztosítják. A porképző he­lyeket elszívóberendezéssel látják el. Az épület fűtését infrasugárzó és thermogenerá- feorok beépítésével oldják meg. Az épület természetes megvi­lágítását a déli oldalra beépí­tett, kétsoros Copylit felmenő­fal teszi lehetővé, a Siemens- Martin-kemencét pedig kézi adagolás helyett gépi adago­lásra állítják át. Mindezek mellett, persze még több olyan apró javító tényező is szerepel a tervben, ami kor­szerűbbé teszi az üzemet, és kulturáltabbá a termelési kö­rülményeket. A Kohászati Gyárepátő Vál­lalat, valamint a karbantartó és szolgáltató gyárrészleg gon­dozásában, ha nem is min­den tekintetben közmegelége­déssel, de befejeződött a re­konstrukció első szakasza és a napokban megtörtént az első csapolás az acélöntődében. A rekonstrukció teljes sikeré­hez azonban jól szervezett munkára van szükség ahhoz, hogy az előre elkészített ki­viteli és organizációs tervek megvalósuljanak és 1971. jú­lius 1-re minden az előzetes tervek szerint váljon valóra. Az első csapolás némileg megnyugtató eredményeket hozott. Az új kemence első termékei, a több mint 3600 ki­logramm súlyt kitevő törőgo­lyók, a kikészítő munka után hmmarosam elámdulmaík a Ko­hászati Alapanyagfeldolgozó Vállalathoz. Az acélöntődé szakemberei szeretnék, ha a teljes rekonstrukció megfelel­ne a várakozásuknak, hiszen az 1971-es évben már jelen­tős feladatokat kell megolda­niuk az acélöntvény-termelés- ben. Ebben az évben már há­romezer tonna különböző acélöntvényt várnak a meg­rendelők, a vállalat igazgató­sága pedig a rekonstrukciós munkák figyelembevétele mellett nyolc és fél százalékos termelékenység-növekedést irt elő, az öntödék dolgozói ré­szére. Orosz Béla Túlóráztatás nagyban... SENKI SEJ® TAGADJA, tesefaíe, hogy időmként egy-agy tenne- siih. ties, feladat, elveszeseihez még *, tegiförülteiktotiőbb muofea- saerwezés meffiett is szükség beceasdaBiodíteiaa,, vő laStefk AZ INDOKOT .ATT. AN tol- orazfcatast többnyire szállítási 'avaanfakal, anyaghiánnyal, wo néhány túlórára. Ezi az é- sórtefcbéfe meg a objektiv helyzetet az elmúlt esztendőiben, egyik-másik üae- münikibert a vezetők igyekez­tek áHandósDtamn, s nyalkra- tiőre rendelték el a túlóráikat, megsértve a kollektiv szeraö- cfiés ide vanatikoao t^őirásait, mtimden. anyagi és erkölcsi toö- vetkezimieiiyek néMc.iL VefliőBamű ez is közrejátszik ífaban, hogy e tekintetben te­met feüiívtük: magmáikra a figyelmet Megyénkben, asz or­saeeaotte^bein fog- végreíhajtéBát Enmefa során a szatasaenvezeibi bé- aottságotenak egyértelműen keß megmondaná, kineík a hi­itooi­vd magyarázzák, aminek ese- ■W2Üdéside yonatk^ó tenkémt van alapja. Csakhogy £“*■ J° jf?»6 ^ koU^k­mindezelk az év végére egy- csapáera megszűnnek, Ugyan­ez a helyzet amikor sürget. a határidő. Ilyen esetekben van vágjon, anyag, sőt annyira minden, feltéted biztosítva van, hogy nyakló nélkül lehet haj­rázni, túlórázni az összegyűj­tött " ne. táv szerződésiben úgy saalbé- lyoemi ezt a kérdésit, hogy ne legyen mód az egy munkásra jutó túlóráik „itaHtedjesaté Amennyiben. az előírásokat bárki, bármilyen okból meg­sértené, a ‘következményekért nefal kedd vállalni a felél őssé­giét. Eljött az ideje annak, hogy a vezetés hiányosságai­ból adódó többlétfciadásofe azokat sújtsák, akiket Híjét. A túlóráztatás minden forintja a részesedési alapot terhek. Afai rossz munkájával fo­gyasztja és nem gyarapítja a nyereséget, az nem érdeme! A dcdgoadfe közül igen, he- sgágost meghaladó mértekben íyesegj, egyre többen elmond­od tt az sndokoűaiSan, túláraz- jáfe, hogy a tólóráztatás fo- toteás. Ellene ki tudja, hány- kozza fízifeai elhaszniálódásu- rántottunk kardot, mond- kait, növeli fáradtságukat, s vátu a jobb munkaszenvezeß- gz az állapot egy ben, számos sei, szigorúbb előírasofataaíi baleseti veszélyt rejt magában. . , , , , . kedvét szegjük azoknak, ateik A 'munkások a szakszervezete- l^ailmat, P*'emiumat, hanem saját mulasztáisaifaait palástol- két okolják, hogy e tekintet- anya© es erkölcsi felelősség* va, túlóráiban, akarják elvégez- ben nem képviselik megfele- tetari azt a munkáit, ami a na- föen. a dolgozók jogos érdé­rt 8 órai munkaidőibe, élőre- keit, egészségvédelmét, és ar- látp vezetés esetén bőven be- ra kérik a különböző számite- tefér. Csakhogy a szó elszáll, ken dolgozó 'tisztségviselőket, a túlórák pedig egyik-másik: hogy kfiélltsanafc áliljt az in­c^nilölaga&^atn. szamokat, ma- a rövidesen sorra kemiio uj, tói*« .pwiwtf icniwtoi közben fecsérlódifc a legmoz- öt évre szóló kollektív szer- mlnvt crtheto követel­aékonyább termelőerő, az al- aődás megkötésekor értékelni koitó, érző munkát végző, új kell a jelenlegi érvényben le- értélkiet teremtő ember. revonást. NEM FEJEKET KÖVETE­LÜNK. csupán a dolgozók igazságérzetéböl táplálkozó jogos kívánságokat taknácsol- jiulk. Ez egyeséknél kérést jé­V. K. A panaszkodás jogáról A regi vicc valahogy így ■í*p szólt; Svájcban kozik két magyar, az disszidens, a másik hivatalos kiküldetésben jár kint, be­szélgetnek. Mindkettő dicsek­szik a fizetésével, a lakásával, a kocsijával, egymást túllici­jeientették, az idén sem lesz talál- más a helyzet. Pontosabban, egyik valamicskével több lesz a sör, mint tavaly, de változatlanul kevesebb a szükségesnél. No- mármost, ez annyira megszo­kott állapot, hogy voltaképpen nem is volna érdemes szóvá tálva bizonygatják, hogy ml- tenni. Rögtön megláthatjuk lyen jól megy sorsuk. A ki­látogató magyar summázza azonban, hogy ?iagyon is ér­demes, nem mehetünk el be­helyzetét, hogy szóval, nem hunyt szemmel a fejlődés je- panaszkodhat. Mire a disszl- lenségei mellett. dens: na látod, én viszont még panaszkodhatom is. Csakugyan szakállas a vicc, idejét múlta. Mert tessék csak belegondolni, ki az, aki ná­lunk manapság nem panasz­kodhat? Ebből a szempontból is teljes az állampolgári jogegyenlőség, nincs hátrányos megkülönböztetés, származás­ra, vagy nemre való kategori­zálás. Valamikor hát igen, U ogy mi itt a Tessék csak fejlődés? végiggon­dolni a dolgot. Most még csak márciust írunk, de már megmondják, hogy nyáron, sajnos, nem tesz elég sör. Ré­gebben úgy volt, hogy utólag panaszkodtak. Nem volt sör, erre jött a nyilatkozat, hogy miért nincs sör. Hát nem kétségtelen a fejlődés? Csak fel kell ismerni: itt egy új akkor előfordult, hogy volt. jelenséggel, az előrepanaszko­Az éltesebbek még jól emlé­kezhetnek a régi időkre, ami­dással állónk szemben, s ha minden jól megy, akkor ellá­kor állítólag az volt az ábra, tásunk mind több területén hogy inkább fent panaszkod­tak, de mire ez feljutott az illetékes fórumokhoz,, addig­ra valami egészen csodálatos átalakuláson ment át a szö­veg. A panaszkodásból he­lyeslés lett, méghozzá nem is akármilyen. E sajátos jelen­ség következtében, ha példá­ul a normákra panaszkodtak az üzemekben, úgy ez a fel­tapasztalhatonk majd lókat. hason­Aztán arra is érdemes fel­figyelni, hogy az előrepanasz- kodás mennyivel körültekin­tőbb, árnyaltabb a korábbi­aknál. A növekvő igények és az ezekhez képest szűkös sör­gyári kapacitás ugyan még szerepel, de most már a kom­nem lehet nagyüzemi szintéi termelni. Így liát a sörügyet már kú­ra tavasszal sikeresen lezár­tuk, s ha megtörténik, hogy nyáron hiába keresünk egy pohár habzó italt, a jól tá­jékozottak nyugalmával bó­linthatunk, ja, persze, az a büdös komló az oka, miért olyan munkaigényes. És bár söröket az idén is nagyobb mennyiségben kell importál­ni, azért megnyugtató, hogv magyarázatokat, panaszokai nem kell, azokból immár ki­elégítő a hazai termelés, az egy főre eső adagban elér­tük, sőt túlhaladtuk a nálunk gazdagabb, fejlettebb orszá­gokat is. Lám, ebben semmi okunk panaszra. Summázva a dolgokat, elvi és gyakorlati szempontból egyaránt el kell ismerni, hogy a panaszkodás, mint állam- polgári jog, mindenkit megil­let, mindenkire kiterjed, töb­bé nem a kisfogyasztók ki­váltsága. Vagyis a demokra­tizmus további szélesedésének lehetünk tanúi. Mélységesen igaz a mondás, hogy életünk minden területén együtt sí­runk és együtt nevetünk. ső vezetéshez már némileg ‘óra *s tétetik. Hogy módosított változatban érke- bar Europaban’ a mi e§haíla zett el, és mire a panaszosok­hoz visszajutott, az lett belőle, hogy a dolgozók kívánságára felülvizsgálták a normákat lót a régi módszerekkel már ŰJ érdekeltségi rendsier termesztéshez, mégis, az utób­bi években lanyhult a termelé­si kedv, mert a növény rend Amit úgy kellett érteni, hogv kívül munkaigényes. Meg tud- megszigorították. És amiből hatjuk továbbá, hogy a kom- teljesen világos lett, hogy a oanaszkodással csínján kell bánni. TJehát ez régen volt, tán ~* igaz sem volt. Sokkal figyelemre méltóbb a múltnál a jelen, amelyben lent is és fent is bátran panaszkodnak. Helyesebben: panaszkodtak. Oda- és visszapanaszkodunk. Ezt úgy kell érteni, hogy te­gyük fel, valamiből nincs elég az üzletekben. A vevő már csak olyan, hogy ezt előbb- utóbb észreveszi. És panasz­kodik. És mint tudjuk, nem hasztalanul. Előbb vagy utóbb visszapanaszkodnak ne­ki. Elpanaszolják, hogy az igények ugrásszerűen megnőt­tek, hogy nagy a munkaerő- vándorlás, emiatt a termelés­ben fennakadások vannak, hogy nincs elég szállítóeszköz, emiatt a „terítésben” is fenn­akadások vannak, ráadásul a kereskedelem is hibás, mivel nem rendelt eleget. Ez persze, így eléggé álta­lános megállapítás, ki-ki be­helyettesítheti a képletet az éppen időszerű hiánycikkel. Maradjunk ezúttal a sörnél, amely nyaranként immár klasszikus hiánycikk, tíz év­vel ezelőtt sem volt elég be­lőle, s mint a múlt héten be­li yy előre úgy tűnik, hogy , J többet sírunk, együtte­sen és külön-külön is, fent csakúgy mint fent. Jól kipa­. __. _ , , .... , ,, naszkodjuk magunkat, élünk j ogunkkal, abban a remény­ben, hogy fogunk mi még ne­vetni is esetleg némely olyan dolgon, ami miatt most pa­naszkodunk, oda, vissza és előre. &. S. Vasnmafc, aknk a túlóra növe­kedését összefüggésbe hozzák a munkaidtecsaktoentóssel. Ezt így faeJ! és helyes felfogni. Valdbam azért nőtt egyes he- lyetaen a túlórák száma, mert a muniktedő-csöl-okenibés beve- '.eitéssfcor leint, beígért műsza­ki -szervezési intézkedések n e «alapozatlanok, komoly ta- lainiofc voltaik, többségében, az engedélyező szervek félreve- 'etiósét szolgálták. Pedig a tervbe vett műszaki fejleszté­si, munkaszervezési imbézike- öésekre nemcsak a munkaidő- .nö'kkentes ellensúlyozása, ha­nem a munkaerő-gazdálkodás szempontjából is nagy szükség volt. Voltaik üzemek, gyárak, így a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek, ahol a vezetők a tőlük megszokott alapossággal és 1 T.aífn rozo+fjsággal, a számukra is nehéz munkaerőhelyzet­ben útját álltáik a túlóréztia- tásnák, nem növelték, hanem csökkentették. Ez a folyamat mem 1970-ben, hanem a ko­rábbi években kezdődött el. A ZIM salgótarjáni gyárában épp az ellenkező tendencia érvényesült. 1969-hez viszo­nyítva több mint négyszeresé­re — 40 ezerről 172 ezerre — r övekedett a túlórák száma. Az ilyen gazdasági irányítás, vezetés kedvezőtlenül hatott a fejiliesatiési forrásokra, a szo­ciális és kommunális fejtesz­Fotózzon a NÓGRÁD-nak! Kozák Albert (Artend); Ellesett pillanat című fényképére a zsűri 7 pontot adott A ougrach szénbányák üzemeinél az utóbbi napok­ban a nyereségrészesedésről esik legtöbb szó. Első ízben fordult elő ugyanis, hogy az egyes üzemrészek között ép­pen a tavalyi gazdálkodási eredmények arányában job­ban differenciáltak a nyere­ségrészesedés felosztásánál. Tavaly például, ahol legke­vesebbet fizettek, ott is a kifizetett bér 5,34 százalékát biztosították, ahol viszont legtöbbet, ott is csak 6,43 százalékot fizettek részese­désként. Az idén a tavalyi eredmények alapján van ahol semmit nem fizetnek, viszont az élüzem címet is elnyert tervező irodánál 10,4 százalé­kát fizetik a béralapnak ré­szesedés címén. A kollektív szerződésben lefektetett el­veknek szereztek érvényt. A gyakorlat korábban az volt, hogy a széntermelő üze­meknek a tervezett veszte­séget megtérítették, ugyanak­kor a nyereséges üzemek ter­vezett nyereségét elvonták, így gyakorlatilag minden üzemrész egyenlő alapról in­dult. A vállalat terve szerint 28,7 millió nyereséget kellett volna elérni ahhoz, hogy a béralap 10,16 százalékának megfelelő nyereséget bizto­síthassák. Ez mindenkitől 100 százalékos eredmény tér v-te] - jesítést követelt, de a szén­termelő üzemek ettől elma­radtak és az úgynevezett melléküzemeknél keletkezett többlet egy részéből ezt a veszteséget pótolni kellett. Az 1971-es évre új érde­keltségi rendszert dolgoztak ki a vállalatnál, ami ösztön­zőbb lesz a korábbinál az eredményesebb gazdálkodás­ra. Az idén már valamennyi üzem, illetve üzemrész ren­delkezik érdekeltségi terv­vel. Az Egyesített Magyar Szén­bányáktól a vállalat 73 mil­lió forint, érdekeltségi jutta­tást is magában foglaló ár­kiegyenlítést kap. Az EMSZ a tervében alacsony érdekelt­ségi szintet biztosított a nóg­rádi szénbányák számára. A vállalat operatív terve már ennél feszesebb előirányzatot tartalmaz. amit üzemekre bontottak, az uaerfietené! ak­nákra, üzemrészekre bonta­nak majd. Kétségtelen, sok­kal nagyobb önállóságot biz­tosítanál?: így az üzemek gaz­dálkodásához és lehetőséget az idő közben szükséges elle­nőrzésre is. Menet közben vizsgálhatják, elemezhetik az üzemeknél, hogy a tervtől pozitív vagy negatív irány­ban történt-e eltérés, milyen módon és mértékben érinti a részesedési alapot. Az ér­dekeltség nagyobb, úgy is mondhatnánk kézzelfogha­tóbb lesz, mint eddig, és ösz­tönzőbb is a takarékosságra, a gazdaságosságra. Az új érdekeltségi rend­szerrel kapcsolatban a bér- stzínvctniaiat, aE egy főire eső nyereségmutatót és a bér- fejlesztést is meghatározták az üzemek számára. Erre szükség is van, mert a bér­színvonal fejlesztésére ked­vezményes adózás mellett csak a bérfejlesztési mutató megfelelő fejlődésével van le­hetőség. Ellenkező esetben progresszív, büntető adót kell fizetni. A bérszínvonal-gaz­dálkodást pedig a jövőben az üzemeknél úgy bírálják el, mintha önállóak lennének. Egyik üzem tehát a másik terhére nem fejleszthet bért — amire eddig bizony akadt nem egy példa. A bérfejlesz­tés alapja egyre inkább a gazdaságosabb termelés, a nyereség növelése lesz. Az új érdekeltségi rend­szer bevezetésével az a cél, hogy jobban ösztönözzenek a gazdaságosság javítására, a gazdálkodás megszigorítására. Az év végi részesedés mér­tékét így még inkább függő­vé teszik a végzett munka hatékonyságától, az egyes üzemekben elért eredmények­től. Egyszerűbbé válik az év- közbeni ellenőrzés, állandó­an figyelemmel kísérhető a nyereség alakulása és az is bizonyos, a hibák feltárása, kijavítása is gyorsul majd. Az új nyereségérdekeltségi rendszerről egyébként széles körben tájékoztatják majd az elkövetkezendő napokban, hetekben a vállalat egész kollektíváját B, I. NÓGRAD — 1971. március 12., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents