Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-07 / 56. szám

Géppisztoly — fúráshoz. A vasbeton fúrása sok gondot okoz az építőknek és a szere­lőknek. Különösen a hosszú, közepes átmérőjű lyukakkal van sok vesződségük. Ki­sebb átmérők esetén ugyanis jó segítőtárs az elektromos ütve-fúró gép, a nagy átmé­rőjű nyílások készítése pedig lég kalapácsokkal oldható meg. A képen látható hosszú csövű, géppisztoly formájú, pneumatikus falfúró gépet a 15—35 milliméter átmérőjű lyukak készítésének megkönnyítésére gyártja a szovjet ipar. A tokmányba befogott, üreges szárú gyémántfúrót, melyben hűtés céljából viz, vagy emulzió áramoltatható, a támasztó saru hoz csatlakozó rúd vezeti. A főtengely végén levő tokmányt sűrített leve­gővel működtetett, kb. egy lóerős motor hozza forgásba, melynek sebessége változtat­ható. A fúró maximálisan 220 milliméterre képes behatolni az anyagba. A fúrógép súlya, mindössze 5 kilogramm. A hangsebesség háromszorosé vai ' TUDOMÁNY TECHNIKA Hi drogra fusok munkában A Nflius folyón az eibő víz­állás-megfigyeléseket már 4000 évvel ezelőtt végezték, a hidrológia tudománya tehá* több ezer éves múltra tekint­het vissza, A hidrológusok a meteorológusokkal karöltve a hiidrölógiaá körfolyamatokat kutatják. A hódrográfusok a hidrológiai eredményeket gyakorlatban hasznosítják. Munkájukban segítséget nyúj­tanak a vízi építmények ter­vezésénél, folyamok vízhoza­mának meghatározásában, a hidnoiógiaá folyamaitok előre­jelzésében. A hidrográfiad hálózat je­lentős részét a hegységekben építik ki. A hegyi állomások munkatársad állandóan szem­mel tartják a hegyekben le­hullott csapadékmennyiséget, feljegyzik a hótakanó változá­sait, vízhozam-prognózisokat készítenek. Ez utóbbi tevé­kenységük nemcsak az esetle­gles árvizek előrejelzésénél je­lentős, de a hegyi folyók víz­hozamának pontos felmérése lehetőséget nyújt az öntözé­ses gazdálkodás helyes meg­szervezésére is. Munkában egy magashegységi hidrográfiai állomáson „Seiko Mara*3 Infarktus ellen Gyansalbkaa^ magasabbra, gyobb térfogától üaemanyag­fájvolaJbbra! — a htanigsöbösség fcartályoklkal, gazdaságosaibban gépek tervezői alapvétő cél­kitűzéseket e három szóba sű­rítik. A polgári lógiszállítás számára az ilyen repülőgépek rövidebb utazási időt, kényel­mesebb repülést, hosszabb út­vonalon kevesebb közbenső Leszállást jelentenek. Tömö­ren kifejezve — a repülőgé­pek komfortjának és alkalma­zásuk gozdaságosságáruak fo­kozására nyílik lehetőség. A többszörös hangsebesség elérése a harci repülőgépek számára még ennél is többet jelent. Egy különösen gyorsan emelkedő és sebesen repülő elfogó vadászgép például har­ci feladatát rövidebb idő alatt teljesíti. A nagy szolgá­lati magasság azt jelenti, hogy a repülőgép több légvé­delmi tűzeszköz hatáskörzetén kívül tevékenykedhet. A na­gyobb hatótávolság végül a már említet* tényezőkkel együtt feltétele annak, hegy a fontos célokat az ellenség vé­delme mögött is leküzdheti. A korábbiaknál távolabbra juthat el a repülőgép, ha na­szereldk fed. A nagyobb szol­gálati magasság elérése új kö­vetelményeket állít mind a hajtómű, mind a biztonsági és a mentőberendezések elé. A gyorsabb repülés egy sor más problémát is magával hoz, melyeket a tervezők csak nagy nehézségek árán képesek megoldaná. Ilyen például a „hőhatár” jelensége, amely a hangsebesség háromszorosát meghaladó repülőknél jelent­kezik. Az első motoros repü­lés óta a repülési sebességek több mint tízszeresére emel­kedtek. Ma már például több szovjet katonai repülőgép- típus elérte a hang terjedési sebességének háromszoros, sőt kísérleti repülőgépek több esetiben túl is szárnyalták ez*. A 3—4 ezer km/ó. körüli se­bességeknél a repülőgép felü­lete hozzávetőlegesen 350 C°- ra melegszik fed. Ezt a sajá­tosságot nevezték el „hőha- támafc”. A felmelegedés abból adódik, hogy a levegőrészecs­kék nagy sebességgel csapód­nak a repülőgép felületéhez, mozgási energiájúk hővé áfá­kul át, ami felmelagfti a gé­pet. ; --Cl-' Az új repülőgépek erősen Igénybe vett részed titán-ötvö­zetből készülnek, s ez az ötvö­zet 500—600 C°-ra hevülve fas megőrzi szilárdságói. A hd- perszőnükus, a hangsebesség háromszorosánál is gyorsab­ban repülő gépek tervezésé­nél és építésénél a hagyomá­nyos aliumínium-ötrvözetek felhasználásáról már le kell mondani. A szovjet repüléstechnika a közelmúltban kifejlesztett, csaknem háromszoros hangse­bességet elérő katonai és pol­gári repülőgéptípusainak lét­rehozásakor a tudomány és a technika gyorrsitemű fejlődé­sének eredményeire támasz­kodott, amelyek a további előrehaladás összes feltétedéit is megteremtik. A szovjet re­pülőgép-tervezők egy csoport­ja már olyan hiperszóndkus repülési sebességek elérésére képes gépek megépítésén dol­gozik, amelyek a hang sebes­ségét 6—8-szorosan túlhalad­ják majd. Képünkön: Az egyik szovjet világrekordéi- gép. A szuperhajó A teljesen automatikus ten­gerhajók előfutára a japán „Seiko Mara” 138 ezer ton­nás tartályhajó, amely most első ízben jelent meg rakodás­ra készen Jokohama kikötő­jében. Komputer-berendezés teljes emberi beavatkozás nélkül is irányítani tudja a hajó útját, elvégzi a tájolást, a be- és kirakodás irányítá­sát, a tűzoltást, s megvédi a hajót — radar segítségével — esetleges összeütközéstől is. S a hajó komputere még mást is tud: amennyiben a 36 főnyi legénységből netán va­laki megbetegszik, a kompu­ter diagnózist állít fel, és megállapítja, milyen gyógy­szerekre és kezelésre van szükség. Ha az első komputer vezérlésű hajó beválik, japán hajóépítők szerint a jövőben 15 ember elegendő lesz egy ilyen hatalmas hajó ellátásá­ra és vezetésére. Vannak, akik rendszeres futással küzdenek a dvflizáeiős ár­talmak (túltápláltság, szív- és vérkeringési zavarok stb.) el­len, mások sportolással igyekeznek megelőzni az ülőfoglal­kozásból eredő későbbi kellemetlenségeket. A nyugat-ber­lini posta irodaházában kis sportszobát rendeztek be, s — munkaidőn kívül — bárki igénybe veheti a helyben járó kerékpárt, az evezőpadot, az expandert, s a többi izornmo«- gató sporteszközt. A tapasztalat azt mutatja, hogy az iro­dai dolgozók szívesen rászánnak egy-egy fél órát a testmoz­gásra, ha az ott helyben megoldható, s nem kell elmenniük máshová. Hírek a Déli-sarkról A meteorológiai mestersé­ges holdak által szolgáltatott információ nagy segítséget nyújt a tizenötödik déli sarki szovjet expedíció egymástól több ezer kilométerre fekvő állomásainak, amelyek közül a „Mirnij” és „Mologyozsna- ja” egyidejűleg veszi a szput- nyikok sugározta meteoroló­giai információit. Az elmúlt évben kezdték meg az Antarktisz légköré­nek meteorológiai rakéták­kal való szondázását. A „Mo- logyozsnaja” ma már rend­szeresen bocsát fel rakéta­szondákat. A meteorológiai információt nagyobb részt a Szovjetunió Hidrometeoroló- giai Szolgálatához, külföldi kutatóállomásokhoz, va­lamint az Antarktisz vizein tartózkodó bálnavadász-flo- tillákhoz és halászati kutató­hajókhoz továbbítják. A tizenötödik szovjet sark­kutató expedíció egyik cso­portja 1410 kilométeres, szán- hemyótalpas járműveken megtett útja során jelzőkaró­kat helyezett el, amelyek se­gítik az Antarktisz belsejében felhalmozódott hó vizsgálatát, de ezen kívül tájékozódási bázisul is szolgálnak későbbi hasonló expedíciók számára. A Földünk hidegpólusa fö­lött, 3500 méteres magasság­ban felállított „Vosztok” nevű állomáson jégfúró csoport dolgozik. A rövid nyári idő­szakban, amikor a hőmérő nem mutat mínusz 45 foknál kevesebbet, fúróberendezést, csőrlőt, termikus fúrófejeket és más technikát juttattak el a mérhetetlenül vastag jég fölött létesített kutatóállomás­ra. NÓGRÁD — 1971. március 7., vasárnap U

Next

/
Thumbnails
Contents