Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)
1971-03-07 / 56. szám
zintéra a* asszonyok gondjäröl Hosszú asztalt állítottak be az étkezőhelyiségbe, úgy számítottak, hogy sokan eljönnek erre a beszélgetésre. Nem is egyszerű beszélgetés lesz ez, inkább egyfajta közvéleménykutatás, méghozzá nyílt formában. Az a cél, hogy a Páva Női Fehérneműgyár jános- aknai telepének csaknem 900 nődolgozója, azaz az őket képviselő mintegy 30 asszony őszintén elmondja: milyen gondokkal küszködnek az asz- szonyok, miben és mit tud segíteni ebben a gyár. I Körbe ülik az asszonyok a hosszú asztalt. A sok nő kö- *ött az egyetlen férfi a telep vezetője, Kecskés János. így biztatja beszédre az asszonyokat: — Mondják csak el nyugodtan, mi okoz nehézséget, vagy bosszúságot, hadd lássunk tisztán. Amit nem tudunk orvosolni, arra amúgy is kénytelenek vagyunk nemet mondani, ami viszont telik az erőnkből. azt megtesszük. Segíteni meg csak úgy lehet, ha tudjuk, hogy hol kell... Anyagi javainkat sokféleképpen el lehet osztani, arra adjanak most tanácsot, hogyan osszuk fel, hogy mindenki elégedett legyen vele. Nos, az asszonyok sem hagyják magukat kéretni. Ha már ilyen lehetőséget kaptak, azt meg is ragadják! — A három nagyobb község, Mátranovák, Nádujfalu és Ho- mokterenye egyikében sincs GELKA szerviz — kezdi egy fiatalasszony. — Ügy tudom, azon múlik, hogy nem tudnak helyet adni a kirendeltségnek. Keresni kellene, hiszen nagyon sokunkat érint ezt — Ha már erről a három községről van szó, egyéb baj is akad — tódit a másik. — A gázpalackokat csak kedden és szombaton lehet cserélni, ez a két nap viszont kevés, ráadásul még a szállítókpcsi is kicsi, egyszerre csak kevés palackot tud hozni. Ha meg az ember pont a csere napján nincs otthon, előfordul, hogy akár két hétig sem tudja kicserélni a palackját Most már felengedett a kezdeti kis feszültség, egymás szájából veszik ki a szót az asz- szonyok: — Alapos kritikát érdemel az áruellátás is. A félkész ételek választéka meglehetősen szegényes és őszintén szólva drága is. Pedig nekünk a főzés az egyik legnagyobb gondunk, ezen kéne könnyíteni. Vasárnap reggel tejet kapni már nem lehet, de sokszor már szombaton sem. Nekem ugyan nincs gyerekem, el sem tudnám képzelni, mit csinálnék, ha volna...! Talán nem is olyan lehetetlen a kívánságunk: vasárnap reggel legalább egy óra hosszat lehessen tejet kapni! Sokszor panaszoltuk már az üzletek nyitvatar- tását is, de még most sincs megnyugtató módon elintézve. Ha egy-egy üzletbe el akarunk jutni, állandóan rohannunk kell. Hentes például délután nincs, ha nappalosak vagyunk, hús nélkül maradunk. Különösen bosszántó ez, ha tudjuk,' hogy lenne hús is, csak az nincs, aki kiszolgálja. Egy középkorú asszony már régóta készülődik a szóra, nehezen határozza el magát, de végül is belekezd: — Meglehet, hogy a félkészétel, a pékáru vagy a hús hiánycikk, csak egy nem hiányzik soha, a szesz! Amíg az ember Mátranovákról beér az üzembe, négy italbolt előtt halad eL És az a baj nálunk, hogy az emberek nemcsak elhaladnak, de be is térnek! Ha a részeges férj miatt az ember eleve feldúltan jön be. akkor hogy dolgozzon?! Idegileg kivagyok, a gyerekek is; egyiknek ma. másiknak holnap bomlik fel a családi élete, az ember hiába akarná összetartani.,. Megremeg a szája széle, aztán vége a tartásnak: elsírja magát. Az asszonyok megértőén bólogatnak. — Bizony, sokan vagyunk ebben a dalban — fűzi a szót a másik. — Egyre-másra nyílnak az italboltok. Különösen fizetéskor van baj, a bányánál nem adják ki a férj fizetését a feleségnek, csak a férj személyi igazolványával, pedig ismernek ott mindőnket. — Mátranovákon vagy két éve borkóstolót nyitottak, ez volt a negyedik italozóhely. Pedig volt elég baj az egyéb áruellátással is, nem kellett volna inkább azt forszírozni? Tudom, hogy a vendéglátósok is tervet teljesítenek, de azért valahogy mégis gátat kellene vetni a nagy italozásnak. Legalább fizetésnapokon ellenőrizzék jobban a kocsmákat, hogy a már amúgy is italos embert ne szolgálhassák ki! A beszélgetésen a nagybá- tonyi bányavárosi iskola egy pedagógusnője is részt vesz. — Sajnos, mi is látjuk az Iskolában azokat a gyerekeket, akik nem alszanak éjjel az otthoni veszekedések, cirkuszok miatt. Olykor még a pádra is lebóbiskolnak, annyira kimeríti őket az ittas szülő randalírozása — teszi hozzá. — Visszatérve az üzemre, hadd kérjek valamit — szól egy fiatalasszony. — Nem könnyű „hozni” a normát, beleizzad néha az ember. Ráadásul elég egyhangú mozdulatokat végzünk, ami igen fárasztó. Jó lenne közbe-közbe néhány perces üdítő torna. Hallottuk, sok helyen már csinálják ... — Nálunk is lesz — bólint rá a telepvezető. — Persze nem megy egyik napról a másikra, de a legközelebbi terveink egyike,. ez. És hogy a sok panasz közt valami jőt is mondjak — teszi hozzá mosolyogva: — március első felében fizetjük a nyereséget, nem is rosszat! A nemzetközi nőnap alkalmával segélvben részesítjük az egvedülálló gyermekes anyákat. A szabad szombat bevezetését, vagy az ABC áruház feléoftését akár ne is mondtam, biztosan hallotta már mindenki. Talán, mert végére maradtak a kellemes hírek, a beszélgetés jó hangulatban ért véget. Ez az üzem javarészt megtette már. amit tehetett, s a még kiaknázatlan lehetőségekről sem feledkezik el. Az otthonon, a családon viszont még nagyon sok múlik... — szendi — A napnyugta Wnt érte őket messze a várostól, a Duna töltésén. Kalandos érzések támadnak ilyenkor az emberben. Sietne vissza a civilizáció biztonságába, hogy otthon legyen, mire éjszakába komorul a természet. S mégis maradna a szívet szorongató titokzatosságban. De haza kellett menni. Ferenc, a vőlegény a szerelmesek őszinte nagylelkűségével ígérte: — Ibolykám, gyönyörű sátrat veszek majd. Amikor tehetjük, jövünk a szabadba. Amennyit öregít rajtunk a város, annyit visszafiatalít a természet. Hová suhant huszonegy esztendő? Számolgatja az asszony az időt, mint a nehezen keresett pénzt; ejnye, több csúszott ki a kezéből, mint ahogy akarta, pedig mennyire vigyázott rá. Ibolyka, a szabadhegyi fonólány nagymamává csendesült, és jó lenne kitalálni, mire gondol a sudár nyárfa alatt, a drapp színű sátor előtt. Ül a Rába- part gyapjas rétjén, nézi a folyót, amely habzó szilajság- gal kergeti önmagát a dzsungel sűrűségű bozótfalak között. Ritka az a szerencsés halandó, akit ne adóztatna meg a saját sorsa. Iboly a sokak közé tartozik, és ha valóra váltak is reményei, megfizetett értük fáradtsággal, aggodalommal, s a fizetség közül a könnyek sem hiányoztak. Most úgy tűnik itt a vízparton, ahol a bölcsőringás békéjét susogják, és az álmok ragyogását villantják a nyárfalombok, hogy csak egy héttel korábban hangzott el Ferenc ígérete: Ibolykám: gyönyörű sátrat veszek majd... Micsoda hosszú volt az a hét! Ibolykából Iboly lett, nevéről elkopott a becéző rag. Éjszakák ezreit vir- rasztotta át a Graab-gyár, a Fonoda, a Gardénia gépei mellett. Lassan-lassan beletörődött végzetébe, lappangó fájdalommal eszmélt rá, hogy a gondokkal zsúfolt hétköznapok mind távolabb sodorják az ifjúságtól. S most, beledöbben a boldogság, hogy még fiatal. Üde öröm támad benne a nyári szél simogatásától, hosszú haja ugyanúgy berzenkedik, mint azon a Duna-parti sétán, és az a gondolat sem legyinti meg ijedelemmel, hogy fürtjei közt viseli a fonodái éjszakák fehér szálú emlékeit. Ismét rend lakozik életében. Ferenc, akinek huszonegy év óta nem változott a neve, megint a régi. Jó dolog szeretni, jó érzés látni, amint horgászbotjával bajlódik a motorcsónak orrában. Ferenc, Ferenc... ígérte a hűséget, a szelídséget, a boldogságot De bizony gyakran megúnta az állhatatosságot, elkószált legénykedni mások életébe, pogány vígságokkal hangosította a kocsmákat. Most itt van, vele van, vele is marad. Nem a szavaival kér bocsánatot, hanem azzal a régi kedves-hetyke viselkedésével, amiért annyira megszerette egy héttel ezelőtt a fekete biciklibajnokot. A biciklibajnok ma is fekete, csak azzal az egy héttel van mégis valami tévedés. Hiszen egészen más történt az elmúlt vasárnapon. Nem sétálni mentek a Duna-partra, hanem motorcsónakkal indult kirándulni a Család a Rábára. Velük volt terhes asszonylányuk is. Az orvos azt mondta, van még ideje, napozzon, mozogjon, jó az Igazi gazdák lesznek Egész életén keresztül kijutott neki a megpróbáltatásokból. Ahogyan mondám szokták, megedződött, de a veze- tőeégsviélliaszrtáslkior mégis gyorsan vert a szíve. A pánt titkár koraibban beszélgetett vele, hogy jelölik az új vezetőségbe. Mégis feszülten várta, mit szól hozzá a tagság. Jóleső érzés töltötte el, hogy egyhangúan megszavazták: Toldi Miklósné helye ott van a pásztói tsz vezetőségében. Az izgalom, aimefliyet az utóbbi hetekben a tagokkal együtt átélt, nem engedte, hogy igazán örüljön a megbízatásinak. Amikor erről beszélgettünk, mélyen elgondolkodva, csak annyit mondott: — Nagyon nehéz esztendő lesz... Ezen senki nem vitatkozott. Mindenki tudja, hogy az elmúlt esztendő végén több milLHió farín* a közös gazdaság vesztesége. Már nem azon rágódnák ennek mi, vagy ki az oka? A baj, mintha jobban összekovácsolta volna a tagságot, keresik a kivezető utait. így került arra is sor, hogy az előző vezetőségnek megköszönték a munkáját és helyűikbe új embereket választották. Ezek között van Toldi Miklósné is. Régen, még 1952-ben lépett a közösbe. Ahogyan a pásztóiak nevezik, a kis tsz-be. Mert két gazdaság volt Pász- tón. A korábbi nincstelenekből toborzódott, a későbbibe a módosabbak léptek. Ennek a két tsz-nék az egyesítéséből kerekedett a mostani gazdaság. Toldimé, ami csak előfordulhatott ebben a viharhoz méltó kavargásban, mindent; átélt. Mert nem az első eset, hogy gondjaik vannak, de mindig kiverekedték magukat a bajból. Ég ebből a verekedésből fogat szorítva, munkát szaiporázva, mindig kivette a részét Toldi Miklósné. Most azt mondta, nem időlegesen akarnak a buktatón átvergődni. hanem véglegesem. — Pásztó egy községnél sem alálbbvaDó. Itt még egyszer nem borulhatnak gondba az emberek — mondta. Most még gondban vannak. Maga Toldi Miklósné is. Az elmúlt évi munkabérüknek a nyolcvan százalékát fizették ki. Öfe ketten, a férjével dolgoztak. Veszteségüket hatezer foóretna becsüli, ami érzékenyen érinti a családok Két gyerekük van. A fiuk katona. Amikor hazatér, ruha kell ne. ki. A középiskolás kislányra szintéin nagy a kiadás. Aztán a mindennapi megélhetés. Az sem olcsó mulatság manapság. Az idei esztendő sem lese könnyű. A közösnek hét és fél millió forintja van bérfizetésre. Arról már határoztak, hogy félmillió forintot megtakarítanak. Csak abban az esetben, ha a termelésben kimagasló eredményt érnék eL emelkedhet a bérre kifizethető összeg. De ennek az eredménynek számottevőnek kell lenni. — Ha Létezni akarunk, dolgozná kell! Jó gazdái szeretnénk lenni a birtoknak — magyarázza az asszony. Valósággá válik-e ez, még nem lehet eldönteni. A tagság a vezetőségnek, sok tennivalót adott és most lázas munkában vannak. Éppen ott jártunkkor Toldi Miklósné élé tettek egy kötegnyi jegyzőkönyvet. hogy írja alá. Az első taggyűlésen készült, ahol megfogalmazták a legközelebbi tenniva’.ókait. Alaposan átgondolva megjelölték benne a vezetők feladatát. Legfontosabb tennivalójuk az emberekkel beszélni. Elnök, főag- ronómus, főkönyvelő, párttitkár, de valamennyi vezetőségi tag, talpon keli, hogy álljon. Toldiné azt mondja, hogy a beszélgetéseik nyomán a majorokban olyan zsongás van, mint valamikor, amikor kezdték a közös gazdálkodást. A tagoknak egy része már munkába állt. A szőlőben metszenek, az ősziekre szórják a műtrágyát. Egyszóval megindult az élet a pásztói tsz-ben. Toldiné szavai megnyugtatóak voltak: — Ez a tsz-tagság most már igazi gazdája akar lenni a birtoknak. Az asszony érezte, hogy a tagság sem látta el felelősséggel a gazda szerepét. Még most is bosszankodott, hogy a nyáron a kertészük láda számra vitte a gyümölcsösből a szőlőt, de egy tag sem akadályozta ezt meg. Jelentették az akkori elnöknek, aki külön is kérte a tagokait, hogy akadályozzák meg a közös dézsmálását. Nem tették meg. Most amikor a kertész otthagyta őket, nékik pedig maradni kell, eszmélnek feL hogy nem voltak igazi gazdái a tsz-nek. — A múltait most már lezártuk, új élet kezdődök — mondta 'Mdfeg. Készülnék a tervfcángyalő közgyűlésre. A brigád vezetők elkészítették terveiket. Ebben már ott van a tagok véleménye is. A szakvezetőknek ezt figyelembe kell vermi, mert ha a tagoknak tetszését nem nyeri meg, nem állják meg szó nélkül, nem fogadják el. Legalább is Toldiné, aki ott dolgozik a többiekkel, ismeri azok véleményét. És bevallotta azt is. nem tétlenkednek: — Ha valamelyik tag nem ismeri a jogát, majd felokosítjuk. Az a tag dolgozik szívesen, aiki jogait is gyakorolhatja. .. Mikor ezzel a gondjaikat jól ismerő asszonnyal beszél, aki Pasztán jár, hihetetlen akaratot tapasztalhat nála az életük rendezésére. Megbizonyosodhat arról is, hogy a pásztói közös gazdaság nem veszett ei. Hírnevéhez méltóan fognak még arról beszélni. Nagyon kemény munkába kezdtek a közösben ennék ér- dekébeni Bobál Gyula A bélen történt Téli utézöng tavaszi elő Hogy milyen idő lesz, mire ezek a sorok megjelennek, havazik-e, avagy tavaszi napsütés melengeti majd a földet, ki tudja? Az biztos, hogy mára változóan felhős, igen hideg időt jeleztek, s ez eddig be is vált. Piros orrot, lila füleket hordunk,“ bizonyításául, hogy a tavasznak egyelőre még híre-hamva sincsen. Pedig volt már néhány szép meleg napunk, amikor már-már azt hittük, vége ennek a ronda, fagyos időnek. Értesüléseim szerint egyesek már a naftalint is készítették, hogy egy évre ismét jól elsuvasszák a téli holmikat Hát a naftalin körüli hadmozdulatok kissé elhamarkodottnak bizonyultak . . Vigaszunkra szolgáljon, nemcsak mi csapódtunk be. Madárrajok indultak meg délről északra, s már javában úton voltak, amikor zordra fordult az idő. Tartoztunk az ördögnek ezzel az úttal — gondolhatták madaraink, s uccu neki, visszafordultak délnek. A téli pintyfélék például februárban egyszer már átrepültek fölöttünk, s most ismét megteszik az utat — visszafelé, délre. Tiszta fejetlenség, totális szervezetlenség! Mindennek a kárát a madárvilág előhírnökei látják, „akik” most — hacsak rá nem szánják magukat a hosszú visszaútra — itt, nálunk húzzák ki a télidő remélhetőleg utolsó napjait. írják az újságok, hogy néhány barázdabillegető a nyílt vizek közelében „billeget”, várja a tavaszt és a többi billegetőt. A Dunán is több sirály van már, mint néhány héttel ezelőtt. Az idei tél leghidegebb napj ait a Mátra tetején ezen a héten mérték. Kékestetőn a mínusz 12-őt sem érte el a hőmérséklet, pedig a mínusz 12 sem az a kimondott banánérlelő hőség. Az ország tetejét 55 centis hó borítja, a fákat vastag zúzmara lepi. S mindez március havában, szép dolog, mondhatom!... ilyenkor. Alig hagyták el a vashidat, vissza kellett fordulná íme, máris köztünk van a drága jövevény. Rugdalódzó, valódi emberke, a szabadhegyi fonólány Mihály nevű unokája. Mindez alig hihető. Hiszen a tájak, ahová a jegyesség idején álmodozni jártak, nem változtak semmit. A Rábára ma is ugyanolyan márványmintákat kavarnak az örvények, mint huszonegy évvel ezelőtt. A szederindákon ugyanolyan hamvaskék a gyümölcs, mint hajdanán. És azok a kalandos érzések is hibátlanul élednek fel- az alkony láttán. Milyen öröm, hogy maradhatnak. Mennyi gazdaság fér a drapp színű sátor alá. Iboly, a szövőasszony fölrezzen tűnődéséből: — Nézd, Ibolyka! Törpeharcsát fogtam! 11 Ferenc. Ki súgta meg ' ^ 1 neked, hogy még illik a nevemhez az a két becéző betű?... Hagyd már a vizet, hiszen kifogtad belőle a valódi zsákmányt: a mi kettőnk örömét, amelyről azt hittem, hogy utólérhetetlen messzeségekbe sodorták az esztendők örvényei. Gerencsér Mikié« Zimankós idők járnak ránk, önnön vigasztalásunkra azonban a jól fűtött szobákban már készülhetünk a tavaszra. Például ruhatárunk alapos átböngészésével. Persze vegyes érzelmeket kelt mostanság egy ilyen böngészde, hölgyeknél pedig — tekintve a divat gyökeres változásait — egyenesen lesújtó eredménnyel járhat. Mert mitagadás, a viszonylag kis fáradsággal és költséggel átminősített ruhatárunk divatosságának befellegzett. Most újabban midisíte- nünk avagy maxisítanunk kell. csakhogy ehhez nem elég az olló, pénztárca is szükségeltetik hozzá, méghozzá jő vastag. Felkészült a tavaszra és a nyárra az OKISZ-labor is, az eredményről a minap a Duna Intercontinentalban adott számot. Sajna, minit mindössze egy maneken öltött magára, az is alkalmi mini volt — koktélruhának nevezték. Most aztán az az érdekes helyzet állott elő. hogy hölgyeink túlnyomó többségének ruhásszekrénye alkalmi ruhával van teletömve, itt-ott elvétve található egy-egy hétköznapi midi vagy maxi. örvendezzünk tehát, soha ilyen jól még alkalmi ruhával nem álltunk! A jövőben egyébként az újonnan megnyílt Bella-butik is segítségünkre lészen ruhatárunknak hosszú darabokkal való felfrissítésében. (Nem tehetek róla, de ez a butik nekem valahogyan gyanús. Eddigi szerény tapasztalataim alapján ugyanis mennél „butikabb” egy butik, annál borsosabb árakat számol. Bár a Bella rácáfolna!) Visszatérve a héten űionnan beköszöntött télre, meg kell mondanom; távolabbi kilátásaink sem valami rózsásak Meteorológusaink szerint ugvanis a múlt hét csütörtökjétől számított 1ó néhány nanon át még tovább tart a ke- ménv hideg, lehetnek havazások, mi több. hófúvások Is! Ennek persze nem örülünk, a köztisztaságiak meg nláne nem örülnek, mert abelvett, hogv a tavaszi nagvtakarításra készülődnének. még mindig a téllel kell bíbelődniük. Szívből remélem, hoev a tavaszi nagytakarítás sem késik már soká, már csak azért sem mert egy ilyen nagv megmozdulás megyeszékhelyünkre, Salgótarjánra ugyancsak ráfér. — d! — ’ NÖGRÄD — 1971. március 7., vasárnap 5 *
