Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-31 / 76. szám

MAI KOMMENTÁRUNK Biztos tartalék A gondosan gazdálkodó termelőszövetkezeti üzemek­ben már elvégezték, vagy befejezés előtt áll az állatte­nyésztés szempontjából nélkülözhetetlen rét és legelő tisztítása. Nógrád megyében jelentős legeltetésre alkal­mas területeink vannak. Ezeknek hasznosítása elsősor­ban üzemi érdek. A múltkoriban mezőgazdasági szakem­berek állapították meg: a rét és legelők füve, a szántó­földi takarmányok értékével vetekedik. Ha a legelő gon­dozott is, dudvától, bogáncstól, vad bokroktól kitakarított, a szükségletnek megfelelően műtrágyázott, akkor a fű értéke nemcsak vetekedik a szántóföldi takarmányéval, hanem egyenrangú vele. Gazdaságosságát illetően elegen­dő megemlíteni, hogy a legkevesebb ráfordításit igényli. Gondoljuk csak meg, milyen hasznot jelent, amikor a jól gondozott legelőn hat hónapig táplálékot talál a jószág. Elmondhatjuk, az utóbbi években jelentősen fejlődött legelőgazdálkodásunk. Jellemző lett, hogy a műtrágyát nem sajnálták a legelőtől. A füves területen azonban ép­pen az értéke miatt, esztendőről esztendőre el kell végez­ni a tavaszi tisztítást. A kárt okozó növények sehol olyan mértékben mint a legelőkön, nem szaporodnak. Az idén a rétek és legelők korszerűsítésére újabb 3 millió forint támogatást kapnak a termelőszövetkezetek. Az ezzel kapcsolatos MÉM-rendelkezés azonban határo­zottan kimemdja: a legelőkre nyújtott támogatást a beren­dezésekre kell fordítani. Ügy döntöttek, hogy elsősorban azoknak az üzemeknek adnak ilyen jellegű anyagi támo­gatást, amelyek szakosított szarvasmarha-telepekkel ren­delkeznek, a rétekre és legelőkre már eddig is gondot fordítottak. A támogatásként nyújtott pénzösszeget pe­dig a berendezésekre fordíthatják. Teljesen érthető, hogy a kormány így intézkedett. Az érintett tsz-ekben a leg­szükségesebb feladatokat már a korábbi években elvégez­ték. Nincs a legelőn tövis, vad bokor. A rétekről lecsa­polták a vadvizeket, nem engedtek teret a savanyú sás­nak. Egy kis szorgalom kellett hozzá, de leginkább gaz­dasági számítás, amely félreérthetetlenül bizonyítja: a rétre és legelőre fordított munka sokszorosan megtérül. Ezek a gazdaságok az idén hozzáláthatnak a rétek korszerűsítéséhez. Természetes követelmény, hogy állat­fajtámként külön felhajtóutak legyenek. Hasonlóan ita­tok, karámok. Ahol a bárányt hajtják a legelőre, ott nem szabad szarvasmarhát hajtani. Ez ma már teljesen tisz­tázott, és ahol gondot fordítanak az állattenyésztésre, ott ezt a szabályt be is tartják, A réteken szakaszosan kell legeltetni és az élőmunka-ráfordítást villanypásztorokkal csökkenthetjük. Ezekhez a feladatokhoz azonban be kell rendezkedni, s ennek most van itt az ideje. A tsz-ek többsége az idén nem részesül a rét- és legelőgazdálkodáshoz anyagi támogatásban. Ennek oka: nincs még szakosított állattenyésztő telepük, nincs biz­tosíték arra sem, hogy megfelelő gondot fordítanak az egyébként értékes legelőikre, rétjeikre. Minden rajtuk múlik tehát. Fogjanak hozzá, és a meglevő réteket hoz­zák rendbe, a legelőket úgyszintén, még akkor is, ha az erdei legelő. Ne feledjék: hat hónapon át ingyen, a ter­mészettől önként adományozott takarmányhoz jut a jó­szág, amit az, jó hús- és tejtermeléssel hálál meg. Ne­künk ebben a megyében ezer és ezer hold ilyen legelőnk van. Hasonlóan rétjeink is. Csúnya látvány, amikor — mert nem takarították le —, tövis tépi a birka gyapját Még csúnyább, amikor a kaszálónak igen alkalmas rét. a vakond túrásától tarkállik. Az ilyen legelők csak a kataszteri íveken jelentenek értéket. A gyakorlatban ér­téktelenek. Ezért kell szorgalommal értékessé tenni. En­nek a munkának most van sora, később, már nem jut idő, hogy rendbe tegyük. Ne feledjük: a rét- és legelő­területeink nagy anyagi tartalékot jelentenek. B. Gy. Rekord Diósjenőn Nagyszerű eredményt ho­zott a Diósjenőn legutóbb megrendezett véradás. Csak­nem 250 községbeli jött el, hogy felajánlja vérét életmen­tő és gyógyító célra. A remek hangulatú véradó­nap nagy sikerében oroszlán- része van az előkészítő mun­kának. A véradást megelőzően dr. Simonovics István, az Or­szágos Vérellátó Szolgálat fő­igazgatója tartott felvilágosító­mozgósító előadást a község­ben. Előadását több mint négyszázan hallgatták meg. A véradások előkészítésének történetében ritkán fordul elő ilyen hatalmas részvétel. Nagy részt vállalt a szervező mun­kában dr. Szentirmai Endre, körzeti orvos és felesége, a községi Vöröskereszt szervezet titkára. A lelkiismeretes előkészítés­nek és a diósjenőiek segítő­készségének köszönhető, hogy a véradás minden eddigi ered­ményt túlszárnyalt. Rekordot állítottak fel Diósjenőn. Haditechnikai kiállítás Az idén sorra kerülő, MHSZ által rendezett események kö­zül kiemelkedik az a hadi- technikai kiállítás, amelyet Nógrád megye két városában, Balassagyarmaton és Salgótar­jánban rendeznek a nyár és az ősz folyamán. Az MHSZ és a Hadtörténeti Múzeum rendezésében nyíló haditech­nikai kiállításra Balassagyar­maton, július 9-től 18-ig, Sal­gótarjánban szeptember 3-tól, 29-ig kerül sor. A kiállításon bemutatják a különböző harci eszközöket, a MÍG—15-ös re­pülőgéptől a különböző pán­célozott harci járművekig. Az MHSZ tevékenységét 24 tabló illusztrálja majd, és nem hi­ányoznak a kiállításról a kü­lönféle technikai klubok esz­közei sem. A haditechnikai kiállítás ideje alatt több érdeklődésre számott tartó rendezvényre kerül majd sor a két város­ban. Így, megrendezik az MHSZ szocialista brigádok ta­lálkozóját, és a megye úttörő­honvédelmi szakaszaiban leg­jobban tevékenykedő pajtások összejövetelét is. Balassagyar­maton és Salgótarjánban filmvetítések, vetélkedők te­szik színessé a kiállítást. Nógrádi szövetkezetek a lakosság ellátásáért A nógrádi fogyasztási szö­vetkezetek gazdasági tevé­kenysége, a közös vagyona, a gazdálkodás hatékonysága az utóbbi években gyors ütem­ben fejlődött. A harmadik ötéves terv ideje alatt a szö­vetkezetek nyeresége megha­ladta a 150 millió forintot. Mindezek együttesen te­remtették meg az alapját an­nak, hogy a fogyasztási szö­vetkezetek tovább javítsák a lakosság, mindenekelőtt a fa­lun élő emberek ellátását, ki­elégítsék az egyre növekvő igényeket. A harmadik ötéves terv ideje alatt meghaladta a négy és fél milliárd forintot a kiskereskedelmi forgalom. A számok azt bizonyítják, hogy a szövetkezeti kiskereskede­lem erőteljesebben, gyorsab­ban fejlődött az állami keres­kedelemnél. Az áruforgalomban különö­sen a tartós fogyasztási cik­kek játszottak jelentős sze­repet. A vásárlóerő növekedé­sét, a falusi élet változását jelzi, hogy lényegesen több mosógépet, porszívót, hűtő- szekrényt és televíziót érté­kesítettek a fogyasztási szö­vetkezetek, mint a korábbi években. A pásztói bútoráru­ház forgalma például tavaly elérte a 23 millió forintot. Ez ötmilliós emelkedést jelent egyetlen esztendő leforgása alatt. A forgalom növekedésének másik jelentős tényezője, hogy az elmúlt években a fogyasz­tási szövetkezetek erőfeszíté­seket tettek a bolthálózat kor­szerűsítésére. Ma már szinte megszámlálhatatlanul sok olyan község van a megyé­ben, ahol a régi, sötét, kis szatócsüzletek helyén, kor­szerű önkiszolgáló vagy ve­gyesboltot nyitottak. A har­madik ötéves terv során nem kevesebb, mint 73 milliót köl­töttek boltokra a nógrádi szö­vetkezetek. Ezért aztán a számvetésnél nincs miért szégyenkezniök. A bolti kiskereskedelmi há­lózat 29, a vendéglátóipari 14 új egységgel gyarapodott. Áruházak, 18 élelmiszerbolt 11 vegyesbolt, 5 étterem, kis­vendéglő, 14 presszó és ugyan­ennyi falatozó épült a nóg­rádi falvakban az elmúlt öt év alatt. S ami a legfonto­sabb, a kiskereskedelmi bol­tokban bőven volt áru, ked­vükre vásárolhattak a falu­si emberek. Jó volt az ellá­tás, kulturált a kiszolgálás a legtöbb vendéglátóipari egy­ségben is. A megye első lakásszövet­kezetei tíz évvel ezelőtt ala­kultak és számuk — Salgó­tarjánban és Balassagyarma­ton — éppen egy tucat. A kezelésükben levő lakások száma megközelíti a négyszá­zat és több mint hétszáz ta­got számlálnak. Így nagy­mértékben hozzájárulnak a két városban a lakásgondok enyhítéséhez. A lakásszövet­kezetek azonban társadalmi egységek is. A legtöbben so­kat tesznek azért, hogy a szö­vetkezeti lakások tulajdono­sai egymást segítsék, igazi közösséget alkossanak. Jelentős fejlődésről adhat­nak számot a takarékszövet­kezetek is. A közeli években három új takarékszövetkezet alakult a megyében és így számuk ma eléri a tizenket­tőt. Betétállományuk, forgal­muk megnövekedett, tevé­kenységük nyolcvan községet érint. A központi üzletházak egyszerre kevésnek bizonyul­tak, kirendeltségeket, betét­gyűjtő pénztárakat nyitottak Az öt év alatt 118 millió fo­rint kölcsönnel siettek a ta­gok segítségére. Üj házak épültek, háztáji gazdaságok gyarapodtak közreműködésük­kel. A közelmúltban elkészült a fogyasztási szövetkezet ötéves programja is. Kidolgozásánál messzemenően figyelembe vet­ték a szövetkezeti tagság sok­oldalú igényeit, beszerzési és értékesítési gondjait, a lakos­ság ellátásának további javí­tását. A számítások szerint a szövetkezetek kiskereskedelmi forgalma tovább növekszik és a negyedik ötéves terv során előreláthatóan meghaladja a kétmilliárd forintot. A ven- déglátóipari, a szolgáltatási tevékenység ugyancsak széle­sedik a következő években falun. A forgalomnövekedés mel­lett természetesen számoltak az illetékesek a hálózat to­vábbi bővítésével, fejlesztésé­vel. A korábban megindult korszerűsítési folyamat nem állt meg. A tervek között 19 bolti kiskereskedelmi és mint­egy 30 vendéglátóipari egység létesítése szerepel. Többek kö­zött 10 áruházzal, élelmiszer- szaküzlettel, 21 vegyesbolttal, 5 étteremmel és 14 presszó­val lesz gazdagabb Nógrád. A beruházásokra csaknem 230 millió forintot fordítanak a fogyasztási szövetkezetek a következő években. A hálózatfejlesztés, a forga­lom növekedése, a felvásárlás és értékesítés fokozása, az ipari üzemágak létesítése nyil­ván még , eredményesebbé te­szi a fogyasztási szövetkezetek gazdálkodását. Figyelemre mél­tó célok ezek, bár nem homá- lyosítják el a leglényegeseb­bet, a falusi lakosság zavar­talan ellátását. Azt, hogy a legkisebb települések sem le­gyenek ellátatlanok. így segí­tenek a szövetkezetek az élet- színvonal javításában, abban, hogy egyre közelebb kerüljön a falu a városhoz. V. I.-né Zagyvaipálfalva Salgótarján egyik peremkerülete. Mintegy hétezer embert számlál a dombok között megbúvó szer­teágazó település. Részei — a köznyelvben elterjedt szó­használat szerint — a bánya­telep. az üveggyára lakótelep és a falu. Ennék megfelelően osztók meg a lakosság is, mind a közösségi élet, mind pedig a művelődés, szórako­zás terén. A bányatelep és az üveg­gyári lakótelep önálló, ha­gyományokkal rendelkező művelődési házzal bírt. A fa­luban a 60-as években nyitot­ták meg az új művelődési központot. Ám különféle okok miatt a bányatelep! és a fa­lusi művelődési házat más célokra rendezték be. Ma­radt tehát a síküveggyára kultúrház. Nemrégiben még ennek is szomorú sorsáról beszéltek: le kell bontani a gyár ter­jeszkedése miatt — szólt az indoklás. Ez azt jelentette volna, hogy a művelődési élet tárgyi feltételek hiányában megbénul a településen. Később arról kaptunk hírt, hogy a bontásra még nem kerül sor, a művelődési ház egyelőre marad. Nehéz hely­zetbe került a ház vezetősé­ge. komoly feladatokkal kell megbirkóznia, hiszen nemcsak az üzem dolgozóinak, de az egész, település kultúráiddá - sáról, szórakozásáról kell gondoskodni. Hogyan, milyen feltételek között? — erről ér­deklődünk Varga Imrétől, a Hétezer ember érdeke A síküveggyár! művelődési ház jelene, jövője művelődési ház igazgatójától, aki először a múltról, a ház történetéről beszél: Varga elvtárs elmondja, hogy az 1925-ben épült mű­velődési házban aktív klub­élet nem alakult ki. Másrészt pedig a vezetési problémák­nak tudható be az 1963—67 között tapasztalható vissza­esés. Ez időszakban a film­vetítés megszűnt, a színjátszó csoport felbomlott. Az idő­sebbek belefáradtak a mun­kába, a fiatalok pedig nem bizonyultak jó utódoknak. A gyár vezetősége tudta, hogy valami módon ld kell jutni a hullámvölgyből. Varga Imrét 1967 őszén bíz­ták meg a művelődési ház vezetésével. — Hogyan látott munkához, milyen eredményeket értek el azóta? — Először is az új vezető­ségbe fiatalokat vontunk be. Jó kapcsolatot építettünk ki a KISZ-csúcsvezetőséggel. Vissza kellett szoktatni az embereket a házba, s a film jó vonzerőnek bizonyult. Még 1967 őszén elkezdődött a filmvetítés, hetente négy na­pon öt előadással. Kezdettől nagy gondot fordítottunk a szocialista brigádok általános és szakmai műveltségének nö­velésére. Számukra évente mintegy hetven előadást tar­tanak a szakemberek. A láto­gatottság egy—egy előadáson átlagosan hetven fő. — Hogyan tesz eleget a művelődési ház a területi jel­legnek? — Nehéz feladat ez. hi­szen sokféle ember, sokféle igényeinek kielégítéséről kell gondoskodni, s ehhez mind­össze egy nagyterem, egy klub és egy tv-terean áll ren­delkezésünkre. Nagytermi rendezvényeink közül meg­említeném a Déryné Színház előadásait, a fiatalok számá­ra rendezett táncesteket, szel­lemi vetélkedőket, magyarnó- ta-esteket. Szakköreink száma igen csekély. A fotószakkör egy szárítóhelyiségben mű­ködik, ezenkívül van egy felnőtt és ifjúsági bélyeg- gyűjtő szakkörünk. A klubban folyóiratok, napilapok álltnak rendelkezésre. — Mit tartalmaz az évi munka terv? — Éves tervünket a párt X. kongresszusának és a IV. ötéves terv célkitűzéseinek figyelembevételével állítot­tuk össze. Fe! adataink között szerepel a tudatformálás se­gítése, a szocialista brigádok további támogatása, a könyv­tár — mely jelenleg a gyár területén működik — könyv' állományának bővítése, író­olvasó találkozók rendezése, valamint egy magáinvizsga- előkészítő tanfolyam indítása. A tervek jelenlegi állása szerint a síküveggyár! Mik­száth Kálmán Művelődési Há­zat (1968-ban kapta ezt a nevet) 2—3 éven belül le­bontják. Szó van arról, hogy a helyi gyárak közös erővel, közös anyagi támogatással, új, korszerű kultúrcentrumot építenek majd. Varga elvtárs azonban elmondja, hogy gyár vezetőségének arra az esetre is van elképzelése, ha ez a terv valamiért megva lósulatlan marad. A mai mű­velődési házzal szemben szol gáltatóház épülne, amelyben a művelődési háznak is helyet biztosítanának. Az anyagiak hoz a gyár jelentős összeggel hozzá járulna. Örvendetes tény, hogy gyár vezetősége komoly áldo­zatot vállal dolgozói művelő dése érdekében. Ám szeren csésebbmek vélnénk a közös vállalkozás megvalósulását, mert ezzel nemcsak 250 család (ennyien élnek az üveggyári lakótelepen), de hétezer ember lehetne részese a művelődés, szórakozás nyújtotta örömök­nek. V. Kiss Mária Korona a művészetek fején... Ünnepélyes, szép pillanatok minden esztendőben, ami- kot a színházi világnap alkalmából valamennyi színházban felolvassák egy-egy jeles művész, vagy nagy író vallomás- szerű köszöntőjét. Tisztelgés ez az örök színház előtt, amely mindenkor hivatva van a legnemesebb gondolatok tolmá­csolására, az emberi lélek formálásának sokhúrú lehetősé- ffdUßl. A színművészeiét szolgálni alkotónak és befogadónak egyaránt szép. Ahogy Schiller, a nagy költő mondta, azért, mert itt „az élvezet tanulmánnyal, a pihenés gondolkodás­sal, a mulatság művelődéssel párosul”. A színművészet való­ban korona a művészetek fején, ahogy Petőfi mondta, aki egész életében olthatatlan vágyat érzett a színészi érvénye- sütés iránt. Vannak azonban olyan áldozatos „papjai” a színpad művészetének is. akikről lektöbbször az ünnep pillanataiban is megfeledkezünk. A műkedvelőkről, az öntevékeny szín­játszó mozgalom népes táboráról van szó, akik a mozgalom változatos formáiban: a dokumentum- és riportjátékban, az oratorikus játékokban, az irodalmi színpadi tevékenységben és a hagyományos színjátszásban egyaránt nagyszerű, és mindenképpen elismerésre méltó művészeti közvetítő szere­pet töltenek be. Közvetítésük révén olyan művek is eljutnak, s olyan rétegekhez is, amelyekhez a hivatásos művészet egyelőre, s talán még hosszú ideig nem tud hozzáférkőzni. De nemcsak közvetítő szerepe miatt jelentős ez a moz­galom, hanem azért is, mert a műkedvelés az öntevékeny­ség egyik legnemesebb, a szórakozások leghasznosabb for­mája. Olyan aktív pihenés, amely gazdagítja a személyisé­get és ugyanakkor a társas érintkezéseknek is jó területe és eszköze lehet. A személyiség gazdagításának itt csak egyetlen területét említenénk: a fellépés és a szóbeli kifejezés gazdagítását. Az elmúlt hetekben országszerte vizsgáztak a honpolgárok: ho­gyan tudják elmondani gondjaikat, kívánságaikat. Tapasz­talnunk kellett, hogy bizony a szóbeli megnyilatkozás nem tartozik a legtöbb embernek az erős oldalához, s hánifin voltak olyanok, akikben bentrekedt nem egy okos javaslat, csak azért, mert nem volt bátorságuk a „tömeg” előtt meg­szólalni. De jó területe az öntevékenység a társas érintkezéseknek is. Amikor sokszor ostorozzuk a fiatalokat, hogy csak azért gyűlnek össze kisebb-nagyobb csoportokban, hogy „töltsék az időt”, nem gondolunk arra, hogy az önevékeny művészeti csoportok tartalmat adhatnának ezekhez az időtöltésekhez. Lapunk hasábjain is többször szó esett az utóbbi idő­ben az öntevékeny művészeti csoportok munkájáról. El­hangzottak fensőbbséges ledorongolások, olyan leckéztetések is, amelyek nem segítenek a repülést próbálgató szárnyak­nak. Különösen nem, ha olyanok öntik ki a fürdővízzel a gyereket is, akiknek a mozgalom felnőtté válásánál kellene bábáskodnlok. Az MSZMP központi lapjában, a Népszabadságban ol­vastam a kis hírt: „A vörösberényi pedagógusok szervezésé­ben ma mutatják be harmadszor a község iskolásai a Jancsi és Juliska című háromképes daljátékot a művelődési házban.” Őszintén meghatott a kis hir, mert a mozgalom elismerését, annak az áldozatos munkának a méltányolásái érzem benne, ami nélkül ez a mozgalom nem élhet. Köszöntsük hát tisztelettel és szeretettel a színházi vi­lágnap alkalmából is öntevékeny művészeti csoportjaink tag- iait azzal, hogy jelentsen számukra és közönségük számára is a művészet szolgálata, sok-sok örömet, kultúránknak ve­dig további gazdagodást. Cs. L NÓGRÁD — 1971. március 31., szerda 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents