Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-30 / 75. szám

4 Ilia a próbát Gordos Rezsőt úgy választottak meg a szö­vetkezet elnökének, hogy maga nem is tu­dott róla. Nemcsak a közgyűlésen, de a falu­ban sem látták akkoriban a Karancskeszi Gépjavító Állomás brigádvezetőjét. Nőtin csen, meg Ösagárdon „tervezett”, segített, hogy mielőbb munkához láthassanak, az ép­pen csak megalakult termelőszövetkezetek. Az alakuló ülésre szépen összejöttek a gaz­dák, az asszonyok Egyházasgergén is. Ami­kor az elnök után kutattak, valaki a sokada- lomból, Gordos Rezső nevét, hozta szóba. — Nekünk nincs tapasztalatunk a közös munkában. Olyan vezetőnk legyen, aki jára­tos a nagyüzem dolgaiban — mondták a gaz­dák közül többen is. Így maradtak Gordos Rezső mellett. Akad­tak, akik akkor megkérdezték az elnököt, mennyi időt szán arra, hogy eredményesen gazdálkodó szövetkezet alakuljon ki a ger- gei dombokon. Merészen, két-három eszten­dőt jósolt. A korosabbak, tapasztaltabbak azonban óva Intették: — No, az talán mégis csak korai lenne. Majd öt év után beszélgethetünk. Mindez 1960 kora tavaszán történt. Ami az első öt esztendőt illeti, valóban zajosan, szerény eredményekkel múlt el fölöttük. Kü­lönösen az 1965-ös esztendő állította nehéz próba elé őket. Szeszélyes, rossz idő járta egész évben Gyenge volt a termés, kevés a pénz. Nehezen ment a munka, az emberek elégedetlenkedtek. Néhánynál az elkeseredés rosszindulattal párosult. Kikezdték az elnö­köt. Azóta sem volt olyan nehéz zárszámadása » közösségnek. Gordos Rezső nemcsak az eredményeket, a fizetést is kevesellte. Nem volt elégedett önmagával sem. A gépjavító állomáson más volt a helyzet. Ott otthon volt a munkában és a nyolc—tíz ember irá­nyítása, munkájának szervezése sem okozott neki különösebb gondot. A szövetkezetben azonban egyszerre megváltozott a helyzet. Nem volt ugyan nagy a gazdaság, de mégis­csak ezernyolcszáz holdról, több mint száz emberről volt szó. Ügy érezte, a vállalkozás meghaladta az erejét. A zárszámadást még elkészítette. De ezzel egyidőben a lemondá­sát is beküldte a járásra. A közgyűlés előtt, néhány nappal látogató­ja érkezett. A tanácstitkár jött Szécsényből. Sokáig beszélgettek és Gordos Rezső elis­merte, hogy rossz jósnak bizonyult. Türel­metlen volt, gyorsabbnak vélte a haladást, a közös gazdaság gyarapodását. Nem számolt eléggé azokkal a tényezőkkel, amelyek za­varták a munkát, a tagokat. A titkár hig­gadt, okos szavai megnyugtatták. A beszél­getés vége az lett, hogy újra írta a beszámo­ló utolsó két oldalát, Ott maradt a szövetkezetben és az ideje nagy részét azzal töltötte, hogy beszélgetett az emberekkel. Lassan-lassan a közgyűlések is őszinte, nyílt beszélgetések, viták színterei lettek. Igaz, jó ideig még izgatottak voltak az emberek. Végül csak megnyugodtak a kedé­lyek. Az emberek megértették, a munka az egyedüli, amellyel úrrá lehetnek a mostoha természeti adottságokon, a szeszélyes időn. Amikor a munkaegység értéke túljutott a bűvös harminc forinton, a vihar egészen el­ült, csendesebbek lettek a közgyűlések. Nyu- godtabban, fegyelmezettebben dolgoztak, be­szélgettek a tagok. Egyszerre értelmét látták annak, hogy dolgozzanak. Tavaly megint ne­héz esztendő járt a mezőgazdaságra. Egy­házasgergén nem csak a tervezett jövedelmet fizették. Építkeztek és tartalékoltak is majd egymillió forintot. Gordos Rezső ebben az időben sokat dol­gozott és fáradhatatlanul gyűjtötte a tapasz­talatokat, az új ismereteket. Az egyéves elő­készítő utóm beiratkozott az esti egyetemre. Most, amikor a harmadik évet kezdte, még mindig egyedül volt pártonkívüü a cso­portban. Szántó Gyula, az egyházasg’ergei tanácselnök, akivel együtt tanul, gyakran tett neki „szemrehányást” emiatt. — Azért már ott volna a helyed a párt­ban! Nem gondolod? Bizony, hogy gondolt erre Gordos Rezső már korábban is. Csak valahogy azt várta, hívják őt maguk közé a kommunisták. Most az ősszel új titkárt választott az alap­szervezet. Gordos István, a szövetkezetben dolgozik. Érthető hát, ha első útja az elnök­höz vezetett. A munkáról, a gazdálkodásról beszélgettek. Meg arról, hogyan dolgozhatnak még jobban együtt. Aztán titkár egyszer- csak előrukkolt: — Ügy gondolom, most már komolyabban beszélgethetnénk a párttagságodról is. A taggyűlés most márciusban döntött. Gor­dos Rezső egyik ajánlója a veterán Gecse János volt. A másik, az embernek és a párt- titkárnak is fiatal Gordos István. A szava­zás egyhangú volt, a szövetkezet kipróbált elnökét felvették párttagnak. Gordos Rezső meg alig „melegedett meg” az alapszervezetben, máris azt mondja: — A fiatalabbak között is vannak néhá­nyat!, akiknek itt, közöttünk lenne a helyük — mondta. — Beszélni kellene velük, hívni őket a pártba... Ment nincsenek sokan, mindössze huszon­heten, Egyházasgergén a párttagok. Vineae Istvánná Á bizalom a régi Elevenek voltak másítaná- tusban nemcsak, a tanácsnak, nélkül, ha ereje kevésnek bá­bán az esték Érsekvadlkertem. a végrehajtó bizottságnak is benyúlt, nem tudott segíteni. Jelölő gyűlések egész sorát tagja volt. Am a bizalom a régi maradt, tartották, hogy kiválasszák, — Az emberek mindig so- Vitéz Jánost újra jelölték, kik képviseljék a tanácsban a kát segítettek nekem, hogy Amikor beszélgettünk, őseán- szövetkezetii tagokat, az iparo- elegét tehessek megbízatásom- tén mondta: sokat, az építőket, a község mák. Közösen készítettük a szorgalmas lakóit. A falu szé- gyalogjárót, de a köves út, a Természete­ién, ahol a házak sorait a sző- villany is elkészült az utóbbi megválasztanak. Temmeszete­vetkezeti major zárja, Vitéz években a körzetben. — Ezt Jánost, a Magyar—Csehszlo- mondta a brigádvezető, vak Barátság Tsz bnigáidveze- Ám a számvetés kor< tőjét jelölték. volt teljes. Egy sereg közös Vitéz János alakulás óta a ^ tanácsban. szövetkezetben, dolgozik. Elő- a növénytermesztő 05 többségére megoldást ista­Egymillió rubeles export Salgótarjáni üvegáruk sikere a Szovjetunióban Moszkvai tudósétómk jelem- — Mit jelent a magyar ti: üvegipar számára a szovjet , _ , export? Moszkva szivében, a Boisio­ia Bronnaja utcai termében — Nagyon sokai. Jelenleg a rendezett üvegipari árubemu- szovjet üvegimport legmaga- tatót a METRIMPEX magyar sabb hányadát a magyar külkereskedelmi vállalat. Nos, ezen a bemutatón sal­gótarjáni üvegipari árukkal ismerkedhettek a szovjet szak­emberek. Itt mutatták be a nagykanizsai üveggyár, a Bu­üvegipari termékek képezik, s ebből — mint az 1 millió ru­beles feladat is bizonyítja, a salgótarjáni üveggyár ötven­százalékos arányban részese­dik. A szovjet üvegimportban való vezető helyünket termé­dapesti Ampullagyár és Lom- szetesen szértnők megtartani bik Ktsz., valamint a nyí­regyházi Universál Gyár üveg­ipari termékeit is. — Éppen tíz esztendeje an­nak, hogy először szállítot­tunk magyar üvegipari árut a Szovjetunióba. Azóta jól és zökkenők nélkül fejlődik kap­A szovjet export ugyanis nemcsak gazdaságos, hanem hosszú távra való biztos pia­cot is jelenthet. Érdemes te­hát jó termékekkel, pontos szállításokkal biztosítani ezt a minden tekintetben kedvező piacot. A szovjet exportmeg­csolatunk a MEDEXPORT rendelések teljesítése, az üveg- szovjet külkereskedelmi vál- aru*í mennyiségének nö­lalattal - mondotta Szűcs velese’ választékának a bőví- Lajos a METRIMPEX főosz- tes0 osztonz°en es előnyösen tályvezetője. segíti gyáraink további mű­szaki felkészültségének és tel- A magyal’ — s közöttük jesítménynövelésének a fej­természetesen a salgótarjáni íesztését. — öblösüveggyár termékei b^^zeté^ WztáTré, ké- lálta:k- Az egyéni panaszok. sőbib a foglatosokét. Áltatte- f™“* . , , , , nyésztési ^akmumkásviasgát ha módjában állt, mteztoedeU. tett, két évig szakiskolán ta- De is elmondotta kerteles nult. Változatlanul a fogato- sdk „gazdája” a szövetkezet­ben, mert a 31 embernek és fogatnak — ez a brigád —, minidig akad tennivalója. Hiá­ba indult meg rahannílléptek- kel a gépesítés a közösben, athogy a bnigádvezeitő mondta, a fogatosok sem maradtak munka nélkül. — Különösen, most, a tava­szi dologban van nagy szük­ség a fo gátasra és a fogatra. A föld még alig szikkadt meg, de az idő sürget. szántani, vetni leéli — magyarázta Vi­téz János. A fogsaitosok nem is tétlen­kedtek. A 100 hold máikvetés, a málnialkapálás a brigád dol­ga. A két-háromszáz négyszö­göles, gyíiin ölest álkkal tele- szórf háztáji kertiek szántását ugyancsak a fogatosok vállial- 1ák. A gépeik Mába kísérel - mák meg a munkát. Nem bol­dogulnának a darabokra szab­dalt területtel. Vitéz János meg úgy irányítja az embere­ket, hogy időben eljutnak mindenhová. Sokat dolgozik a szövetke­zetben, de mégsem csak ezt nézték a választók, amikor most tanácstagnak jelölték. Vitéz János, az előző két este­sen azon fáradozom, hogy megfeleljek a megbízatásnak, r 1 ■ **, Tudom, hogy dolgom fez bő­Am a számvetés korántsem ven fa %>ndotom> elB5ként mégis a vízellátást kellene kö­zösen megoldanunk... A törpe vízmű építése nem kis dolog. De Vitéz Jánosék is eltaláltak hozzá, s sok nehéz munkát végeztek már él sikeresen Érsekvad- kerten. iránt főleg tudományos és ku­tatóintézetek, oktatási intéz­mények, egészségügyi intéze­tek, vegyipari kísérleti labo­ratóriumok és gyógyszergyá­rak érdeklődnek. Az árube­mutatón a szovjet szakembe­rek elmondották kívánságai­kat, véleményüket. Ügy mu­tatkozik; elégedettek a ma­gyar üvegipari áruk minősé­gével, s a szállítási határ­időkkel is. Tetszik nekik, hogy a magyar üvegipar év­ről évre újabb és újabb kor­szerű termékeket mutat be. Most például egy magyar ta­lálmány, az új rendszerű gázáramlásmérő, a szerves és szervetlen kémiai kísérle­tekhez alkalmas higanyos adagolószivattyú, az úszósze­lepes manosztát, s a több fé­le módon variálható desztil­láló készülék volt a „sláger”. A bemutató, a magyar üvegipari áruk sikerét bizo­nyítja, hogy erre az eszten­dőre a MEDEXPORT szov­jet külkereskedelmi vállalat 2 millió rubeles megrendelést adott a METRIMPEX-nek. — A 2 millió rubeles szov­jet exportból mennyivel ré­szesedik a salgótarjáni üveg­gyár? — kérdeztük Genge Rudolftól az Üvegipari Mü­vek vezérigazgatójának he­lyettesétől. — Salgótarjánból 1 millió rubel értékű árut kell szál­lítani a Szovjetunióba — vá­laszolt Genge Rudolf — Sal­gótarjánból főleg osztott mé­rőpoharakat, tölcséreket, rá­zó és mérőhengereket várunk. Salgótarjáni gyárunk dolgozói és vezetői képesek teljesíteni ezt az igényes feladatot Az SZKP XXIV. kongresz- szusának az irányelveiben, a IX. fejezetben a szocialista országokkal való gazdasági, tudományos, kereskedelmi kapcsolatok további fejleszté­séről van szó. A kongresszusi irányelvekben meghatározták, hogy a Szovjetunió külkeres­kedelmi fogalmát öt esztendő alatt 33—35 százalékkal nö­velni kell, s főleg a szocia­lista országokkal való keres­kedelem bővítése terén. Nos, ez az elképzelés, a köl­csönös előnyök alapján álló külkereskedelmi fejlesztési terv hamarosan a magyar üvegiparban is érezteti kedve­ző hatását. Eddig a METRIM­PEX évenként kötött szállí­tási szerződést a MEDEX­PORT szovjet külkereskedej - mi vállalattal. Most azonban tárgyalásokat kezdtek egy hosszabb időre érvényes szál­lítási szerződés megkötéséről Az ősz folyamán Budapesten több évre vonatkozó szerző­dést írnak majd alá. A ma­gyar és a szovjet üvegipari és külkereskedelmi szakemberek azonban abban máris meg­egyeztek, hogy a magyar üvegipari áruk szovjet export­ját 1975-ig évenként legalább 3 millió rubel értékűre keö emelni. Ez pedig a magyar üvegiparon belül a salgótar­jáni üveggyárnak is kedvező távlatokat, gazdaságos piac­bővítést jelent. Tímár Ede Fotózzon a NÓGRÁD-nak! Számadás négy esztendőről Ezekben a heteikben a ta­nácsaik életiének egyik nagyon fontos mozzanatához, a szám­adások idejéhez értünk. Egy­más után zajlanak a jelöiő gyűlések, ahol a résztvevő választópolgárok megismerik az elmúlt négy óv eredmé­nyeit, a megoldódott gondo­kat, a megvalósított terveket. Ezek ismeretében döntenek az új jelöltek személyéről és látják el útravaüóival a kö­vetkező két esztendőire. A Kisterenyei nagyközségi Tanács jelölő gyűlésein is élénk érdeklődés, vita kísérte a beszámolókat. Varga József­fel, a nagyközségi tanács vb* titkárával beszélgettünk az eltelt időszak munkájáról, va­lamint a negyedik ötéves terv feladatairól. — Milyen célkitűzések ve­zették a községi tanácsot az elmúlt években? — Röviden talán így foglal­hatnám össze: a községi ta­nács munkájában, döntéseiben az vezetett bennünket, hogy meggyorsítsuk a község kom­munális fejlődését. Természe­tesen meghatározó volt az anyagi lehetőségünk is, ennek figyelembevételével döntött a tanács a feladatok megvalósí­tásának sorrendjéről. Az eredmények önmagukért be­szélnek. Űj fogorvosi rende­lő fogadja a betegeket, a meglevő két orvosi körzet mellé létrejött egy harmadik. Az anya- és gyermekvédelem területén előrelépést jelent még agy védőnő beállítása. Emellett felújítottuk vala­mennyi orvosi rendelőt. Na­gyon nagy eredménynek szá­mít az öregek napközi ottho­nának életre hívása. Azide já­ró idős emberek a kedvezmé­nyes étkeztetés mellett kel­lemes környezetben tölthetik el a napot. — Sokat beszélünk, Kistere- nye rossz útjairól. Történt-e ebben előbbre tépés? — Két és fél kilométernyi utat építettünk. A számokat tekintve ez sajnos, nem sok. A községben egymás után so­rolhatnám azokat az utcákat, amelynek felújítása elenged­hetetlenül szükséges lenne. A központban az iskolákhoz ve­zető utak felújítását végeztük el elsősorban. — A víz? — Talán legnagyobb ered­ményinek tartjuk a víz beve­zetésiét a község területére. Éneikül nem lehet előbbre Oéaa (Salgótarján): Arsriattozók mm fényképére a zsűri 5 pontot adott lépni, terveket készítem. Mun­den nagyabb beruházást igénylő létesítmény — strand, szövetkezeti lakások, vendég­lő — mind ezen alapszák. Emellett elég ’nagy összeget költöttünk a belvizek rende­zésére is. Ma már ötvenhat lakás van a nagyközségi ta­nács kezelésében, két lakást vásároltunk, nyolcat építet­tünk, tizet pedig felújítot­tunk. — A külterületek helyzete? — A községhez tartozó kül­területeidéin talán a legfonto­sabb volt az alapvető ellátás megoldása. Rákóczi-bányate- lepem az iskolához és az üz­letekhez vezető, mintegy hat­száz méternyi út épült. Megfe­lelő a közlekedés. Ehhez hoz­zájárul, hogy a községhez tartozó tanyák száma csök­ken, ritkul a népesség. Ház­helyekkel segítettük a tanyá­kon élő családok betelepülé­sét a község területére. Több mint száz telket értékesítet­tünk. — Kisterenyén milyen más jellegű beruházások valósul­tak meg? — A sorompó mellett, a Tarján-patak fölött megépült a gyalogátjáró híd. Nagy se­gítséget jelentett és elsősor­ban az iitt lakó nők munkába állítását segítette a gépjavító állomás, a vegyesüzem. a há­ziipari export szövetkezet és a Horizont Kötő Szövetkezet telepeinek létrehozása. — Hogyan értékeli a ta­nácstagok munkáját? — Rendkívül érdeményes- nek tartom. Sokat segítettek a feladatok megoldásában, társadalmi munkát szervez­tek, önzetlenül tevéken yked" tek. Csak egy példa: az öre­gek napközi otthonának be­rendezéséhez több mint húsz­ezer forintot gyűjtöttek össze. — Milyen feladatokat je­lent a negyedik ötéves terv? — Több mint hétmilliót ter­veztünk útépítésre, hat és fél milliót belvízrendezésre. Kétmillióiba kerül az új óvo­da építése, és egymillió-két" százezer forintot visz el a mo­dern irodaház. Bővíteni kí­vánjuk az iskolai napközi otthont, gyógypedagógiai osz­tályt indítunk, hogy csailc a iegfotosabbakró! beszéljünk. Feladatunk bőven van, ehhez kénjük a közeljövőben meg­választandó új tanácstagok és a lakosság segítségét. Osgyáni Lajosné NÓGRÁD — 1971. március 30., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents