Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)
1971-03-28 / 74. szám
Leonardo, RaiFaello, Dürer rajzai a Szépművészeti Múzeumban A művészet történetében páratlan vetélkedés színhelye volt Firenze a XVI. század elején. A városi tanács megbízásából a reneszánsz két óriása, az ereje teljében és hírneve csúcsán álló, ötvenegy éves Leonardo és a huszonnyolc éves ifjú titán, Michelangelo Buonarroti vállalkozott arra, hogy a nagy múltú Városháza, a Signoria dísztermének falán megörökíti a városköztársaság történelmének egy-egy sorsdöntő eseményét. Michelangelo a pisaiak ellen vívott Cascinai csatát, Leonardo pedig a firenzeieknek Velencei hadai felett aratott győzelmét, az Anghiari csatát festette volna meg. Bár , .földiek” voltak, — mindketten az „Arno parti Athénben” töltötték az inaséveiket, pályájuk Firenzéből ívelt a világhír felé, — egyben riválisok is, tehát érthető módon, nagy ambícióval láttak dolgukhoz. Elkészítették a falképek kartonját, — eredeti nagyságú rajzát, — de tovább nem jutottak. Kartonjaik is elkallódtak, csupán néhány részletet ismerünk belőlük, másolatok révén. Kortársi feljegyzések szerint ugyan Leonardo hozzá is látott a freskó megfestéséhez, de hogy meddig jutott vele, nem tudjuk: nyoma se maradt a falon. Kompozíciójának bizonyára központja volt az a szenvedélyesen kavargó 9 ovascsoport, amely a zászlóért való elkeseredett viasko- dast ábrázolja, és a barokk- művészet nagy "Rubensnak a maradt ránk. Ehhez a művéhez készítette Leonardo azt í> két, küzdő harcosok fejét ábrázoló, pompás vöröskréta rajzot, amelyek Szépművészeti Múzeumunk méltán világhíres alkotásai közé tar"aßf m I n ' Leonardo da Vinci: Harcosok. Tanulmány a» Anghiari csata című falképhez ^terének, festményeit másolatában Eredetileg az Esterházy- gyűjtemény díszei voltak, s száz évvel ezelőtt, 1870-ben kerültek, vásárlás útján, az intézmény tulajdonába, azzal együtt, amelyek mindimáig a grafikai gyűjtemény törzs, anyagához tartoznak, A Szépművészeti Muzeum méltón emlékezett meg az évfordulóról. Tavaly a volt Es- terházy-gyűjtemény mutatták be, most pedig mintegy százötven legszebb rajzát állították ki. A válogatós nem lehetett könnyű. Esterházy ugyanis, aki a múlt század fordulóján, alig másfél évtized alatt fejlesztette európai színvonalúvá a család grafikai gyűjteményét, olyan hozzáértéssel vásárolt — neves bécsi, prágai, nürnbergi és párizsi, olasz te hianytaiiarKii és páratlan gazdagsággal mutatja be az európai rajzművészet négyszáz éves történetét. A nagy mesterek külföldön is gyakran reprodukált grafikái között olyan unikúrnszámiha menő remeklések találhatók, mint legszebb Leonardo említett két tanulmányrajza, Raffaellonak IL Gyula pápa számára készített dekorációteive és pompás Vénusz-aktja, amely eredetileg a nagy angol portréfestő, Reynolds birtokában volt alföldi anyag színvonalat pedig a négy mesteri vonalvezetésű, életteljes Rembrandt- rajz fémjelzi. Köztük van a művész Holland pnrasztház című kompozíciója is, amely szerepelt az 1969. évi amszterdami jubiláris Rembrandt- kiállításon. A Szépművészeti Múzeum élénk nemzetközi kapcsolatainak nem ez az egyetlen példája. A mostani tárlat 25 lapja a nyitás napjára érkezett meg a Szovjetunióból, ahol Leningrad és Moszkva közönsége ismerkedhetett a szépségükkel. A kiállítás egyik szép Dürer-rajzát, a Lándzsás lovast pedig a zárás után nyomban elküldik Nürabergbe, a nagy mester születésének ötszázadik évfordulója alkalmából megrendezett nagyszabású kiállításra. A művek ilyen „vendég- szerepeltetése” ritka alkalmat nyújt a külföldi művészetbarátoknak arra, hogy megismerjék múzeumunk remekeit. Akár a hazai közönségnek ez a maradandó élményeket kínáló rendezvény. Érdemes megtekinteni, mert közismert, hogy a felbecsülhetetlen értékű lapoknak árt a természetes, még inkább a mesterséges fény, ezért féltve őrzik mappáikban, és csak ritka alkalmakkor állítják közszemlére őket. Artner Tivadar félszáz-ezer metszettel és gyűjtőktől, műkereskedőktől, A német anyagból kiválnak Dürer és Lucas Granach lapjai, valamint a krakkói híres Mária-oltér mesterének, Vit Stwosznak két tollrajza. A francia grafikák közt különös figyelmet érdemel a rokokó pásztoiridllleCc virtuóz ecsetű mesterének, Fragonardnak szinte romantikus szenvedéháramezer-ötszáz rajzzal — hogy az anyag egésze szín- lyű lapja, a Vihar, a németSVfPREN SPENDER; Regum ultima Ratio Puskák írják a pénz végső bölcsességét ólombetűkkel a tavaszi hegyoldalba. A fiú azonban, aki halotton fekszik az olajfák alatt, túl fiatal volt és túl együgyű ahhoz, hogy fontos szemük észrevegye. Jobb lett volna, ha egy csók veszi célba. Míg élt, sohase szólították hatalmas gyárszirénák, éttermek üvegajtajai se perdültek előtte, hogy belebegtessék, a neve nem jelent meg soha az újságokban. A világ őrizte hagyományos falát a halottak körül, kiknek kútmélyre süllyedt az aranya, miközben az ő élete kint hányódott, tapinthatatlanul, mint egy tőzsdetipp. Óh, túlkönnyen dobta el sapkáját. egy nap, mikor szirmokat rázott a fákról a szél. Puskákkal rügyezett a virágtalan fal; gépfegyver-düh kaszálta gyorsan a füvet; zászlók és ágak hulltak kezekből és ágakról; a tvid-sapka a csalán közt rothadt. Mérlegeld az életét, amely munkáltatói szakkifejezések, szálloda-főkönyvek és hírrovatok szerint értéktelen volt. Mérlegeld azt is, hogy csak minden tízezredik golyó öl. S tedd föl a kérdést: indokolt-e ennyi kiadás egy fiú haláláért, aki oly fiatal volt és együgyű és aki most az olajfák alatt nyújtózik, óh világ, áh, halál I A NAGY BÉKE (Indián vers) Van-e szebb ország mint az, amelyben nincsenek hősi sírok, ahol nem ismerik a félelmet és nem vérzik el a bátorság, mert nincsen többé ellenség, ahol száz és egy nemzet fiai kiássák a legnagyobb fenyőt és a tátongó gödörbe dobálják puskáikat, mélyen a föld ölébe hullatva a gyilkos fegyvereket és fölöttük újból elültetik a fát. Ha kivívják a nagy békét olyan országban élnek majd, ahol nincsen szó az igazságra, mert ismeretlen fogalom a hazugság, ahol nincsen szükség jótékonyságra, mert nem ismerik az éhséget, ahol senkiből sem lesz ismeretlen katona és nem születik többé próféta, mert szerteárad a bölcsesség lénye. Igor Jcaroszlávcev^ Cigarettaszünet A titkárnő hívta újból a 149-est: — Mikor mart tó a szobából Szolovjev? — Szolovjev a múlt év június tizenötödikén, kedden, ment ki a szobáiból. A titkárnő pontosan jelenítette: —i Szolovjev a múlt év kedAs lenyomta a gombot Bejött a titkárnő. — Susoknrjewet küldje be homám! — Igenis, Arkagyij Mat- vejevics. A titkárnő vette a házi tetefonkönyvet és már tárcsázta is a 149-est. . — Szolovjev elvtárs jöjjön az igazgató elvtársihoz! __ Szobán kívül tartóziko- Június tizenötödikén, d ík — válaszolt egy női hang. A titkárnő visszament és jelentette az igazgatónak: — Szolovjev szobáin kívül tartózkodik, Arkagyij Mat- vejevics. — Ha visszamegy, azonnal jöjjön be hozzám! — Igenás, Arkagyij Mat- vejevics. A titkárnő újból hívta a 149-est: — Ha Szolovjev visszamegy a szobájába, azonnal küldje be az igazgatóhoz! — Jó — felelt a női hang. Kitelt egy hét, de Szolovjev nem jelentkezett. Kedden reggel az igazgató ismét lenyomta a gombot. Bejött a titkárnő. — Szolovjevet küldje hozzám! — Igenis, Arkagyij Mat- vejevics! A titkárnő a házi telefon- könyvből kikereste Szolov- v®levips jev számát, a 149-est, és tárcsázta. — Szolovjev, azonnal az igazgatóhoz! — Nem tartózkodik a szobában — felelte a női hang. — Nem tartózkodik bent a szobájában, Arkagyij Mat- vejevics. — Mikor ment ki onnan? den, ment ki a szobából, — Tudja meg, hogy hová távozott. — Igenis, Arkagyij Mat- vejevics. A titkárnő újból rácsengetett a 149-esre: — Hová távozott a szobából Szolovjev? — Szolovjev, kiment rá- lovjev. gyújtani — felelte a női hang. — Szolovjev kiment rágyújtani — közölte a titkárnő az igazgatóval. Az igazgató felemelte a tekintetét, megkeményítette az ajkait és mondta: — Azóta nyolc hónap telt el. — És kilenc nap — egészítette ki a titkárnő. — ön a Szolovjev? — kérdezte az igazgató. — Igen. Én vagyok — felelte Szolovjev. — ön a múlt év június tizenötödikén kiment a szobájából, hogy elszívjon egy cigarettát!? — Igen, valahogy úgy tűnik, hogy akkor lehetett, — felelte Szolovjev. — Ez nyolc hónap és kilenc nap... — Tíz — javította ki a számot a titkárnő. — Tehát nyolc hónap és tíz nap óta üldögél ön egy másik osztályon? — Akkor én valószínűleg eltévesztettem az irodám ajtaját — feltételezte Szo— Világ06. És most miért is van itt nálam? — ön hívatott. — Mikor? — Most. — önt én tegnap hívattam — mondta szigorúan az igazgató — mára nekem más van beütemezve! — s lapozni kezdett naptárjában — Szkorcov. Igen, küldje be hozzám Szkórcovot! •*a tdtkár— Kerítsék elő Szolovje- ^ az igazgató Vöt • not — Igenis, Arkagyij Mat- ’ felelte a titkár- ~ l^ems’ ArkW no, és elindult osztályról velevics- osztályra. A titkárnő lapozgat a háAz egyik szobában rá is ^ telefonkönyvben, és tárakadt Szolovjevre, aki új- ^ázza a 278-as számot: Ságot olvasott. — Szkorcov alvtárs íá— önt látni akarja aa radjon be az igazagtóhoz! igazgató! — Kiment rágyújtani — felelte egy álmos férfihang... Mat— Megyek — felelte Szolovjev és összehajtotta aa újságot. (Fordította: Sigér Imre) Rembrandt: Asszony síró gyermekkel és kutyával. Tolira ja — Azonnal megtudom igazgató elvtárs! NÓGRÁD — 1971. március 28., vasárnap 3
