Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-27 / 73. szám

RHíZ-tTsIr^el ftfeferwrygn 'T.) Több a friss levegő mozgatom foglaiükozáet. 'Vla!te­Tavaly év végén még alig tudtak valamit Kisterenyén a KISZ kezdeményezéséről. Bár a kísérlet bevezetéséről több tájékoztat» is elhangzott, a tanárok kétkedéssel fogadták a hírt. Első pillanatban ugyanis bizarrnak tűnt a ve­gyes összetételű, tehát a több oszt ályk’özosségre épülő alap- .szervezetek létrehozása; s az is gondot okozott, vajon meg tudják-e nyerni a fiatalokat, hogy közös erővel nekivágja­nak ennek az úttörő szerep­nek. Nagyobb aktivitás Eltelt a nyár, s tanévkezdés­kor a megyei KlSZ-foizottság munkatársai részletesen is­mertették az elgondolásokat. Októberben elkezdődött a szervezés, s novemberben, el­indultak azon az úton, amely­re ma már örömmel tekinte­nek vissza tanárok és diákok. Miről is volt szó tulajdon­keppen? A kísérlet bevezetése előtt a megszokott, álltalános revellésd sajátosságok dominál­tak. Tulajdonképpen azonos lehetőségek között mozgott az iskola, az alapszervezetek, az osztályközösségek és a szak­körök tevékenysége. Az alap- szervezeteknél — miivel egy osztály alkotta — ugyanazok a kérdések merültek fel, mint s mindennapi tanítási órákon, ugyanazok a fiatalok játszot­ták a vezető szerepet, akik a tanulmányi eredményük révén nagyobb lehetőséget kaptak. Így egy-két diák kezében össz­pontosultak a különböző funk­ciók. Szakítani keltett a tan­tárgyaikhoz kötődő szemlélet­tel. Az azóta eltelt négy és fél hónap bebizonyította azt az egyszerű állítást, hogy a közepes tanulók is vannak annyira politikailag érettek, mint a kitűnőek: ők Is lehet­nek kiváló szervezők, s a je­lesek sem érthetnek minden­hez. Oda keltett figyelni a kö­zösségi életben jelentkező ne- vetóselméleti problémákra. A kísértet bevezetése óta min­den harmadik tanmtanak funkciója van. Ezenkívül va­lamennyi kiszes 2—3 csoport­ban tevékenykedik. Az egyikben „közkatona”, a má­sikban „tiszt'’. S ez az egész­séges váltás olyan. pezsgést idézett elő az iskola mozgalmi életében, amire a kezdeti bo­rúlátás után gondolni sem mertek. Szabó Ferenc, a kis- terenyei gimnázium igazgató­ja lelkesedik a már négy hó­napja tartó kísérletért. Űj úton indultak és ez nemcsak a szervezeti életben hozott változásit, de tényleges tartal­mi tevékenységgel töltötte meg a tanulóik mozgalmi mun­káját is. A tanulók önmagukhoz né­ha szigorúbbak, mint feltéte­leztek. Első hallásra nincs is ebben semmi különleges. De, ha arra gondosunk, hogy Sza­bó Ferenc ezt a heti nevelési értekezletek gazdag tapasztat lafcai alapján közölte, érdemes elgondolkodni fölötte. Az allapszerwezetefc tiififcárai ugyanis minden pénteken be­mennek a tantestületi ülésre, s tájékoztatják a nevelőket az oitt folyó munkáról, beszámol­nak, tanácsokat kérnek, s ha úgy kívánja, néha még vitat­koznak is a tanárokkal. S ezt a találkozási tehetőséget — egy a sok közül — a kiszesek nagyon komolyan veszik. Ké­szülnek a beszámolókra, ér­velnek, egyszóval egyenrangú partnerként vesznek részt az iskolavezetés munkájában. Közélelisétí Az ember tevékenysége ál­landóan fejlődik, tehetőségei bővülnek. Alihoz, hogy megta­nuljon úszni, be kell dobni a vízibe. A kdsterenyed tantestü­let élt ezzel a tehetőséggel. Mint az előbbi példa mutatta, az aiapezervezeti titkárok ko­moly lehetőséget kaptak a közéleti szereplésre. De nem­csak ők, hanem a „közkato­nák” is, akik a hét osztály közösségéből létrehozott öt alapszerveaetben dolgoznak. Havonta kétszer tartanak mennyi diák felelős valami­lyen témáért: van aki a vi­lág jelentős külpolitikái ese­ményeivel, más a kulturális élet kérdéseivel, a harmadik gazdaságpolitikai jelenségek­kel foglalkozik. Mindegyik alapszervezet azonos politikai eszmék alapján dolgozik, de más-más jelleggel. Eszerint megkülönböztetünk két kul­túr-, egy-egy kül-, bel- és gazdaságpolitikáé kérdésekkel foglalkozó alapszervezeteit. Összejöveteleik politikai vi­takörök, ahol önmaguknak számolnák be a világ, az or­szág, a megye eseményeiről. Szereplési lehetőséget kapnak egymás előtt. Komplex módszerek A negyedikes Tóbi Mártára például közéletüsége hívta fel a figyelmet. November óta na­gyobb lehetőséget kapott ér­deklődési körének bemutatá­sára. Elmondotta, hogy az amerikaiak laoszi invázióját követően ők hogyan tárgyal­ták meg az igen fontos külpo­litikai eseményt Abban, hogy önmagában csak a tényről beszélgessenek, nem láttak fantáziát. S éppen azért, hogy kedvet csináljanak a politizá­lásra a még passzív tanulók között, külön, elemezték Laosz földrajzát történelmét kultú­ráját, gazdasági életét. S ezzdf nemcsak magabiztosságot sze­reztek, hanem gyarapodott sBÓktincsiük is és szelektálni is megtanultak. Nem hiába jegyezte meg Szabó Ferenc, hegy a kísértet bevezetése óta tölbb a friss le­vegő a KTSZ-ben, mint előtte voffit. A pedagógiai vezérkar és az ifjúsági mozgalom ta­lálkozása közéleti séget. bizto­sít közvetlen és rendszeres politikai élményben részesíti a tanulóikat, s tulajdonképpen megkönnyíti a mindennapi ta­nulást is, mert következetes és módszeresen dolgozik. (Folytatjuk) Molnár Zsolt Sorsok, dolgok, emberek Az autó Valaki várakozik az előszo­bában. Csinos hölgy, kezében divatos táska. — Csak rövid időre venném igénybe az idejét. L«ül, azután kissé zavartan kezdi: — Nagyon jó barátok vol­tunk. Laci együtt dolgozott a férjemmel. Irma mintha a testvérem lett volna. Mindene megbeszéltünk, együtt ter­vezgettünk. Szerettünk utazni, kirándulni. Vonattal bejártuk Csehszlovákiát, Ausztriában is voltunk. Egyszer a férfiak hazaálli- ibottak a nagy hírrel. — Gyerekek, autót veszünk! Jót nevettünk rajtuk Irmá­val, hiszen tudtuk, hogy a nagy vágy útján anyagiakban még félen sem járunk. — Játékautót! — viccelt Irma a férjemmel. A férfiak erőlködtek, és most már nem lehetett őket nem komolyain venni. — Autót, gyerekek. Mégpe­dig közösen. Ketten. A két család. Nem értitek? össze­rakjuk a körülbelüli fél-fél autó árát. És kész. Nekem — bevallom — volt egy kis aggályom, mondha­tom talán, „mérgezésem” is. de a jó kedvet, a kitörő lelke­sedést nem akartam elrontani. — Vegyünk közösen autót! Elvégre igazi, jó barátok va­gyunk. Figyelek. A történet elején még teljesen sima, nyugodt arc idegessé válik. Hangja el­akad. a táskából zsebkendő kerül elő. — Bocsásson meg, de kép­telen vagyok, ezt a mesét za­var nélkül végágmondiani. .. Egy-két biztató szó után to­vább fűzi a történetet. — Megérkezett az autó. Egy Skoda. A két férfi — mint két iskolás gyerek — estek neki az új kocsinak. Versenyt törölgették, fényesítették. Egy-két nap múlva azonban már gondok jelentkeztek a bejáratás körül. — Az asszonyok egyelőre itthon maradnak! — adták ki az ukázt. — Igyekszünk belerakni a kellő kilométert és azután szabad az út a két család előtt. Irmával tervezgettünk, be­szélgettünk. Szereztünk autós­térképet és nagy túrákat ké­szítettünk elő. — Tenger. Olaszország! — lelkendezett Irma, — Amikor megtörtént a bejáratás, egy-két szép őszi délután kiruccantunk a he­gyekbe. Ilyenkor felváltva vezettek a férfiak é6 megígér­ték, hogy velünk is megsze- reztetik a jogsit. Valamelyik délután anyám telefonált vidékről, hogy be­teg, ugorjunk ki hozzá. — Gyere, autóba ülünk és megyünk — húzott a férjem. A garázst üresen találtuk. Kiderült, Laoiék elvitték a kocsit. Debrecenbe mentek... Higgye el, soha ilyen ter- hemre nem volt még a vonat­tal váló utazás. — Kocsi mellett vonattal kell mennünk — dühöngtünk mindketten. Ezután nehéz napok, hetek következtek. Próbáltunk egyezkedni. — Páros napokon tiétek a kocsi. Vasárnap együtt me­gyünk, vagy felváltva. Egyszer Irma nekünk ug­rott. Megtámadott, hogy tönk­retettük a sebességváltót. — A kuplung arra való, hogy benyomják... Harag lett az autóból. És per. Legyen szives olvassa el ezt a papírt és adjon taná­csot. .. Csattanó® végű történet A Skodával együtt örökre el­szakadt egy tíz éve tartó szép barátság is, amelyről pedig azt hitték, hogy kitart a sír­ig. .. Szalay István — A munkaközvetítőtől jön ugye? — kérdezte Semmel- weiss professzor — a takarí­tónői állás ügyében? — Pontosan így van — mondta Schmidtkéné. — Van ajánlólevele? — Egész csomó — felelte az asszony. Belenyúlt a táskájá­ba, és egy köteg papírt tett az asztalra. — Nagyon jó — szólt a pro­fesszor. — Foglaljon helyet. — Schmidtkéné leült, a pro­fesszor pedig nézegetni kezd­te az iratokat. — Hm, tehát fogorvosnál dolgozott? — Igen, igen — mondta az asszony. — Nagyon rendes ember volt. Itt ni — és ki­nyitotta a száját —, minden fogamat rendbe tette, ingyen, persze... A professzor eközben már a második papírt nézte. — Nyolc hetet pedig a Pfefferkorn ügyvédi irodában. — Így van, professzor úr. Ez volt az egyiit legjobb he­a F6 minőségért A figyelmes munka jól kamatozik Az önálló gazdálkodás arra készteti az üzemek vezetőit és dolgozóit, hogy saját érdekük­ben elkészítsék a maguk számvetését, és azt alakulá­sában napról napra figyelem­mel is kísérjék. A Salgótarjá­ni Kohászati Üzemek szalag­edzőjében az 1971-es évben, majdnem az évszámmal meg­egyező, 1975 tonna különböző fajta terméket kell előállítani. Legnagyobb tételt az ötvözet- len, edzett szalagból kell ké­szíteniük: 1900 tonnát vár­nak a megrendelők. Igény van azonban mintegy ötven tonna ötvözött, edzett szalagra, tíz tonna rugóra, és éves szinten egy újfajta termékből, az ampullafűrészből is mintegy 15 tonna mennyiséget szeret­nének gyártani. Ezek a számok azt jelentik, hogy múlt évi bázishoz ké­pest mintegy öt és fél száza­lékkal magasabb termelési ér­téket kell létrehozniok. A napi átlagtermelésük a múlt évben 6,78 tonna volt, ezt a mennyiséget 1971-ben 7,15 tonnára kell emelni. A szalagedző dolgozói a brigádok közötti versenyben az elmúlt évben is jelesked­tek. Most sem szeretnének le­maradni. Dunaújvárosnak pél­dául egy korábbi import ki­küszöböléséhez nyújtanak se­gítséget. Alacsony széntartal­mú, 8—15 százalékos nyúlási igénnyel készítenek öt tonna csomagolóanyagot. Az első negyedévi tervükben szerepel 480 tonna ötvözetlen edzett szalag is, de emellett eleget tesznek India kérésének, aho­vá 26 tonna rugóanyagot ké­szítenek, sárga kivitelben szélgömbölyítve, az egyiptomi megrendelőknek is, ahová Ugyancsak 26 tonna redőny- rugót küldenek a nagyarányú építkezésekhez. Az üzem műszaki vezetői fokozott figyelmet fordítanak a minőségre. Figyelmeztetik a dolgozókat, hogy minden mű­veletnél gondosan járjanak el, s a selejtesnek mutatkozó alapanyagot azonnal tegyék félre. Különös gondot kell fordítani arra, hogy a hőkeze­lésre kerülő anyagok felületi­leg, valamint a szélességi és vastagsági előírásoknak meg­feleljenek. Ezenkívül nagy gondot kell fordítani a repe­désmentes hasításra is. Amennyiben ezeknek az igényeknek eleget tesznek, mintegy 2—3 százalékos ter­melésnövekedést tudnak elér­ni. Ha az üzembe a minőségi igényeknek meg nem felelő, hullámos, repedezett, kardos vagy mérethibás alapanyag kerül, azt nem szabad hő­kezelésben részesíteni, mert ez jelentős kapacitást von el a termelésből. Jelszavuk, hogy hibás anya­gokat készáruként nem le­het kibocsátani, mert a meg nem felelő alapanyag munká­ba vétele esetében úgyis élői­ről kell kezdeni a gyártást. Ezeknek a hibáknak a meg­előzése és a hibaforrások ki­küszöbölése további kétszá­zalékos termelésnövekedés­re ad lehetőséget. Az ilyen gondos munka bizonnyal jól kamatozik majd és meghozza a gyümölcsét mind a gyárnak, mind pedig a szalagedzői dol­gozóknak. — orosz — Jubilál az Állami Népi Együttes A Magyar Állami Népi Együttes ebben az esztendő­ben jelentős jubileumhoz ér­kezett. Március 31-én lesz ke­reken 20. esztendeje, hogy a Minisztertanács határozata alapján elkezdte működését, s első nyilvános fellépését már az év április 3-án, hazánk fel- szabadulásának 6. évforduló­ján megtartotta. Az eltelt két évtizedben az együttes szinte az egész vilá­got bejárta, 11 bemutatóra te­kinthet vissza — közöttük olyan nemzetközi sikerű pro­dukciókra, mint az Ecseri la­kodalmas, a Muzsikáló tájak, a Kisbojtár, a Magyar századok, a Tiszán innen — Dunán túl, —, ezenkívül színes filmek őrzik repertoárjának legsike­resebb számait és több játék­filmben is közreműködött. A Kállai kettős, az Üveges tánc, a Háromugrós, a Pontozó mind egy-egy méltán emlé­kezetes siker az Állami Népi Együttes életében, s az is, hogy 1960-ban Walt Disney 60 perces színes filmet készí­tett műsorukról. Az együttes, fennállása óta 2294 előadást tartott, nézőinek száma megközelíti a négy­milliót, a hazai fellépések száma több, mint 1500-ra rúg, eddig 240 városunk és fal- vunk élvezhette nagyszerű produktumait. A két évtized krónikájához tartozik, hogy az együttes há­rom világrész 27 országában turnézott, előadásait olyan közéleti személyiségek tekin­Jelenet vnjfcsies—Rábai: Drásszé Útóné-szvitjéből, a Magyar Álla­mi Népi Együttes pe oduhibHában tették meg, mint Kekkonen, Wilhelm Pieck, Furceva, U Thant, Haile Selasszie, Girt, Jonas, Mao Ce-tung, Csou En- lai, Csu -Te, Sukarno, Si­queiros, Serge Lifar, Jean Ma­rais, Chevalier, Ingrid Berg­mann, Roger Moor, Stokowsz- ki. A magyar népi kultúra méltó reprezentálása terén elért sikerei elismeréseként az Elnöki Tanács 1955-ben „A munka vörös zászló érdem­rendje” kitüntetést adomá­nyozta az együttesnek, mű­vészeti vezetői is magas ál­lami kitüntetésekkel, művé­szeti díjakkal büszkélkedhet­nek. A jubiláns Magyar Állami Népi Együttes a 20. évfordu­ló alkalmából e hónap végé­től és áprilisban rendezvény- sorozatot tart, melyből legki­emelkedőbbnek a március 31-i program ígérkezik az Erkel Színházban, Utak — válogatás 20 év terméséből címmel. A rendezvénysorozatot április 10-én, ünnepi társulati ülés és jubileumi bál zárja be az együttes székházában. I Az új takarítónő lyem. A Pfefferkorn úr min­dig kihajtotta a nyugdíja­mat. A matematikaprofesszor már a harmadik papirt néze­gette. — Dr. Sdhölenmann — ol­vasta. — Schmidtkéné becsü­letesen végezte munkáját, na­gyon meg voltam vele elé­gedve. Saját kívánságára lé­pett ki. — Tökéletes ember ez a dr. Schölermann — jegyezte meg az asszony —, teljesen ingyen kigyógyított a reumámból. — Ügy — felelte a profesz- szor, és a negyedik papirt nézte. — Maga egy utazási irodánál is dolgozott? — Bizony, pompás év volt. A jutalom egy kedvezményes olaszországi út... A professzor már az ötödik állásnál tartott. — Gőzemann — dzsúdó és helyes légzéstechnika. Nála hat hétig volt. — Pontosan elég ahhoz — mondta Schmidtkéné. hogy a helyes légzéstecnikáijáit el­sajátítsam. — Kozmetikában is dolgo­zott? — kérdezte a profesz­szor. — Kozmetika a Tökéletes Szépségért. Park Halle 12. — Mit csinált ott? — Hát takarítottam. Ez a munkám, nem? Természete­sen ingyen kezelték az arco­mat és a hajamat is befestet­tem. — Nagyon ügyes — morog­ta a niatem atiikap rofesszor —, valóban nagyon ügyes. Egyáltalán nem buta dolog. Ö, és itt van még egy papír. Tánciskola Berthold Sommer­latte. — Igen, ez volt az utolsó ál­lomásom — felelte Sóhmidt- kéné. — Egyáltalán nem volt könnyű munkám. Két nagy helyiség, mindenütt parkett, de ez sem volt baj, esténként ingyen részt vehettem a mo­dern táncok tanfolyamában. — Amint látom — mondta a professzor — maga nagyon okos asszony. Csupán azt nem tudom, hogy milyen előnye lesz abból, ha én ta­karítónőként foglalkoztatom. — Ügy gondoltam — mondta Schmidtkéné, hogy a munka mellett adna nekem egy pár számtanórát — ter­mészetesen ingyen. Willi Wegner (Fordította: Steiner Katalin) NÓGRÁD — 1971. március 27., szombat 5

Next

/
Thumbnails
Contents