Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-26 / 72. szám

Jahilcnmi őr Úttörők az egységes ifjúsági szövetségben A Magyar Ifjúság Népi Szövetsége társadalmi hiva­tásának megfelelően követke­zetesen munkálkodott az egy­séges ifjúsági szervezetek megteremtésén. Az ifjúság jelentős részét érintő előké­szítő folyamat az úttörőmoz­galomban is éreztette hatását. Az egyes rétegszervezetek 1949. június 18—19-én ünne- Délyesen átvették soraikba az úttörőket. Együtt készültek a VIT-re, elkísérték a gyerme­keket a nyári táborokba, Ba­lassagyarmaton és Salgótar­jánban az ifik csapatzászlót ajándékoztak az úttörőknek. A MINSZ 4—6 hetes táborait végzett ifik tömegesen vállal­tak úttörővezetői megbízatást. Steib Pál Selypen, Benedek Erzsébet Becskén, Pajerszki Erzsébet Salgótarjánban nyúj­tott segédkezet az úttörőknek. A nagyszámú ifivezető be­áramlása természetszerűen in­dította el a — később még többször fellángoló — vitát az ifik szerepével, arányával kapcsolatban. Több helyen az a tévhit terjedt el, hogy az ifjúmunkások tömeges képzé­sével a pedagógusokat kíván­ják kiszorítani a mozgalom­ból, nem ismerték fel az ifi­vezetők munkába állításának előnyeit. Az egyesítő kongresszusra készülve az úttörőcsapatokban nagyarányú tagtoborzás kez­dődött. Ugrásszerűen növeke­dett a létszám, több kisebb csapatnál szinte minden ta­nuló automatikusan úttörő lett. E tömegesítés igen nagy vitát váltott ki az úttörőveze­tők körében. Néhónyan — fő­leg akik előzőleg a cserkészet­tel kapcsolatban voltak — szót emeltek a kis létszámú elit szervezet mellett. Az ifjúsági szervezeti tag­ságra való előkészítés szük­ségszerűen tűzte napirendre az úttörőélet demokratizmusát, az úttörőtanácsok létrehozá­sát, illetve megerősítését és az önkormányzat fejlesztését. Az egységes ifjúsági szer­vezetek létrehozását megelőző küldöttválasztó gyűlésekre az úttörők minden helységbe képviselőt küldtek. így a DISZ létrehozásában formáli­san is részt vettek. A DISZ létrejöttével — 1950. június 17—18. — úttö­rőmozgalmunk az egységes if­júsági szövetség közvetlen irá­nyítása alá került. Közvetlen munkaformai, főleg az elsők között alkuit csapatokban — Balassagyarmat, Salgótarján városokban és az iparmeden­cében — tovább gazdagodtak. 1950 nyarán, a táborozást az ifjúturista-mozgajom kereté­ben szélesítették. A megyénk számára fenntartott két túra­helyen — Diósjenőn és Szol­nokon — 280 úttörő táboro­zott. Ezenkívül a megyében több mint húsz hét végi tábor működött. Több csapat — Baglyasalja, Salgó, Zagyvaró­na stb. — 40—50 úttörővel 10—14 napos önálló tábort szervezett. Ebben az évben táboroztak először úttörők — közöttük Macsuda Anna sal- gói pajtás — a Szovjetunió­ban, Artyekben. A táborozók száma — nem gyors ütemben —, de évenként fokozatosan gyarapodott. Az úttörők te­vékenységében mind nagyobb helyet kap a tanulás segítése, a mulasztások, hiányzások csökkentése. Ezekben az évek­ben — az úttörőmozgalom irá­nyításával — széles körben elterjedtek a szakkörök. Nóg- rádban 1950 májusában még csak 31, két ér múlva már 210 szakkör működött. Az ol­vasómozgalom kibontakozása hozzájárult az olvasás meg­szerettetéséhez, az órán kí­vüli ismeretterjesztéssel elő­térbe került a természettudo­mányos nevelés. 1953-ban 115 úttörőcsapatban szerveztek is­meretterjesztő sorozatot. A DISZ irányításával út­törőszervezeteinkben élénk erkölcsi, politikai nevelés folyt. Soha nem látott méreteket öltött az úttörőknek a társa­dalom javára végzett közhasz­nú munkája. Járdákat építet­tek, csatornát, legelőt tisztí­tottak, évente 15—20 ezer fa­csemetét ültettek, nagy töme­gű hulladékot gyűjtöttek. Mozgalmunk szempontjából e korszak legjelentősebb ese­ménye a salgótarjáni úttörő­ház megnyitása volt 1952 márciusában. E jól felszerelt otthon 15 szakkörének 35 csoportjában fejlődhettek munkásvárosunk gyermekei. Itt nyitotta meg kapuit — Krajnák Tibor vezetésével — a város első gyermekkönyvtá­ra. A ház tanulószobájában naponta 80—100 olyan tanuló kapott tanári segítséget, akik­nek szülei dolgoztak, vagy többen voltak testvérek. Az úttörőmozgalom a DISZ irányításával egyre nagyobb figyelmet fordított a vezetők nevelésére, képzésére. Az út­törő-önkormányzat erősítése, a gyermekvezetők képzése érde­kében 1951. december 26. és 31. között a csapatok többsé­gében megrendezték a csa­patgárdisták hetét. A követ­kező években nagyszámú gyermekvezetőt részesítettek magasabb szintű képzésben Csillebércen, Balassagyarma­ton és Salgótarjánban. Az ifjúsági szövetség me­gyei és járási bizottságai mind nagyobb hozzáértéssel irányították az úttörőszerveze­tek munkáját. 1953. szeptem­ber 26-án a DISZ megyei aktívaülése, az iskolás gyer­mekek közötti legfőbb tenni­valóként az úttörőcsapatok szervezeti megerősítését, az önkormányzat demokratizmu­sának fejlesztését, a helyen­ként még megtalálható formá­lis eszközök, frázisos nevelés elleni küzdelmet, úttörőink életkorának megfelelő vidám élményt nyújtó foglalkozások tartását jelölte meg. Az aktívaülést követő kez­deményezések sok új formá­val gazdagították, egyben tar­talmasabbá tették az úttö­rők tevékenységéi Nádházi Lajos A nagybátonyi Szolgáltató Vállalat kisterenyei üzemében a Csepeli Papírgyár részére 4 millió forintért különböző típusú, 29 darab kábeltartó hidat készítenek C zent- Györgyi Albert neve a köztudatban a C. vitamin felfedezésével kapcsolódik össze s a legtöbb ember csak annyit tud az USA Massachusetts állama Woods Hote-i Izomkutató In- l életében dolgozó idős pro­fesszorról, hogy 1937-ben ő kapta a fiziológia és orvos- tudományi Nobel-dájat. A most megjelent bt- ologus gondolatai” című kötet válogatás a nagy tudós és gondolkodó műveiből. Termé­szetesen az izombioikémiai ku­tatásokról, a biológiai oxidá­cióikról stb. szóló ismerteté­sek csak a tudományágban jártasok számára jeleníthet­nek élményt, a laikus olva­só nem tud eligazodni a mole­kuláris és szubmolekuLáris el­vi különbségei között. De a természettudományos gondol, kodás fontosságáról vallott nézeteit mindenkinek meg kell szívlelnie. .,A tudomány alapvető tétele a következő: Ha problémátok van. bánja­tok vele problémáihoz illendő­en. Gyűjteetek adatokat, az­tán semleges elmével, hideg fejjel igyekezzetek megtalálni a legjobb megoldást, érze­lem, gyűlölet, félelem vagy haszon által nem befolyásol­va. meg nem alkuvó értelmi tisztességgel, jóakarattal és méltányossággal.” Ezzé] a szigorú emberi és értelmi tisztességgel vizsgálja azt a kérdést is. hogy mi szükséges az emberi iaj fenn­maradásához. Abból a reális megállapításból indul ki, hogy Psalmus Humánus — a Béke a világ a „véletlenül kirob­banó” háború szakaszában él. Többször visszatér fejtegeté­seiben modelljéhez az N-edik ősapáihoz, aki még családjá­val a barlangban lakott, és meg volt a maga alapvető er­kölcsi parancsa: „Nem ölhe­ted meg a saját barlangod la­kóit." Szent-Györgyi profesz- szor szerint a Föld ma már nem egyéb, mint az ősszülők barlangja. A távolságok szin­te megszűnték, és ami az egyik sarakban történik, az feltétlenül érinti a másik sa­rokban meghúzódókat is. Eb­ben a helyzetben az erkölcsi parancs csakis az lehet: „Atombombával játszani a Dar lángban szigorúan tilos!" Fejtegetéseinek középpont­jában a biológus meglátásai allnak. Véleménye szerint a gondolati és értékrendszer forradalmi átalakítására van oizükség. Az ember elég okos ahhoz, hogy felszabadítsa az uj energiákat, amelyek a vi­lágmindenséget formálják, de agya még nem alkalmas gé­pezet arra. hogy a hatalmába juttatott mérhetetlen pusztító potenciát felismerje. Az em­ber tudja mi az a forró víz. de nem képes felfogni a ti­zenötmillió fokos hőséget. Az új dimenziókat az embe­rek nagy többsége képtelen megérteni. Azok a jó szándékú Himnusza emberek, akik veszélybe ju­tott szomszédjukon erkölcsi kötelességnek érzik segíteni, szánté mosolyogva beszélnék olykor százmillióik legyilkolá- sáról. Azt tapasztaltam — írja 1942-ben —, hogy az ember jóindulatú és intelligens, de később neki is látnia kell, „nogy az ember a legvéreng­zőbb és a legoktalanabb min­den állatok között”. Ebből tiszai le a végső konklúzió: az ember nem rossz, de elva­dítható. Ez ellen az el vádi tás ellen küzd akkor is, amikor Béke Himnuszt ír, amelyben azért esdekel, hogy pusztítás he­lyett hadd árassza el „e föl­di létet fénnyel, melegséggel és boldogsággal”. Az emiber, ha akarja, való­ban paradicsommá változtat­hatja a földet, de ehhez ösz- szefogásra, helyes értékelésre, humanizmusra van szüksége. „Vagy nem nevetséges-e. ha egy nemzet munkájának nagy részét fordítja arra, hogy tá­voli csillagok elérésére űrha­jósokat küldjön a világűrbe, ugyanakkor itt a földön falak választják el az embert az embertől? Nem erkölcste­len-e, hogy az emberiség egyharmada termékfelesle­gének nagy részét egymás el­len titokban gyártott, halált hozó fegyverekbe fekteti, és ugyanakkor egy másik har­mada éhezik?” A kivezető utat csak akkor lehet megtalálni, ha vállal­juk a felelősséget saját sor­sunkért, és addig terjesztjük a tudományos gondolkodást és erkölcsöket, amíg ezek elég erősekké válnak ahhoz, hogy megteremtsék saját világu­kat. „Űj szellő fújdogál. amely emberek milliárdjainak a szí­vében felébresztette a re­ményeket és a vágyakat egy ragyogóbb élet iránt” — írta 1961-iben és ezért; találja idétlennek az intézményesí­tett Halál legostobább formá­ját, a tudományos-technikai háborút. „Komputerekhez kapcsolt két radar — egy a Szovjetunióban, egy az Egye­sült Államokban — figyeli egymást, s ha a másik oldal­ról rakétát lát közeledni, ki­adja a tűaparanosot. Mlndösz- sze tizenöt perc áll renedel- kezésre ahhoz, hogy az ember eldöntse, mit akar...” tiszteletre méltó életű tudós, egész élete mun­kájával és irodalmi alkotásai­val is sugallja a reményt, hogy az emberiség letér a pusztulás és pusztítás vesze­delmes útjáról, és az ember- milliók tiltakozása a halál apostolaival szemben végte­lenné tágítja az életet és a békét. Csukly László Pályaválasztás — reális alapon A Ktoterenyw Általános Is­kola nyolctantermes, 250 fé­rőhelyes. Ennek ellenére csak délelőttönként mintegy 5Ö0 tanulót foglalkoztat az intéz­mény. A szükség így kívánja. A körzetesítés folytán ugyanis ide csatolták Kisterenye-bá- nyatelepet és a környező pusztákat is. A tanítás váltott műszakban folyik az alsó tagozatban. A felső tagozatosok állandó dél­előttösek, mivel sok köztük a bejáró. Az épületben jelenleg há­rom nyolcadik osztály műkö­dik. ' A velük való foglalkozás fokozott munkát igényel, hiszen a tanároknak nem mindegy, hogy diákjaik az általános isko­la elvégzése után az élet mely területein keresik a boldogu­lást. Ahhoz, hogy a tanulók reálisan fel tudják mérni ké­pességeiket, hogy adottságaik­nak megfelelő pályát tudjanak választani, a tanárok kitartó, szívós munkájára van szük­ség. Elképzelés es realitás Az idén végző 90 gyetek­ből 17-en jelentkeztek gimná­ziumba. Ezek közül kettő Sal­gótarjánba, szakosított tan­tervű osztályba. 14 fő szakkö­zépiskolában kíván tovább ta­nulni, a leendő szakmunkás- tanulók száma pedig 52 fő. Kereskedelmi, vendéglátóipari pályára — javarészt lányok — 15-en jelentkeztek. Mezőgaz­dasági pályát négy gyerek vá­lasztott. Az általános iskola igazga­tójától, Fenyvesi Józseftől ar­ról érdeklődünk, reálisnak tartja-e a számok, statisztikai adatok mögött rejlő elképze­léseket? — Elégedettek vagyunk ta­nulóink pályaválasztási elkép­zeléseivel. Egyedül a kereske­delmi és a vendéglátóipari szakmára jelentkezők számát sokalkun. Bár a gyerekek nagy része adottságai alapján alkalmas lenne erre a pályá­ra, ám a telítettség miatt nem látszik biztosítottnak vala­mennyiek felvétele. — Milyen az 1971. évi arány az előző évekhez vi­szonyítva? — Évek óta jó a beiskolá­zás nálunk. Gyermekeink nemcsak az úgynevezett di­vatos szakmák iránt érdeklőd­nek. Ipari vidék vagyunk, mégis akadnak olyanok, akik mezőgazdasági pályára készül­nek. Tavaly például 12 fő merrt gyümölcstermesztőnek; állattenyésztőnek és mezőgaz­dasági gépésznek. Nem kuriózum Az iskola tanulóinak 90 százalékát a fizikai dolgozók gyermekei adják. Ezek kö­zött sok a veszélyeztetett, a hátrányos helyzetű és a ci­gány tanuló. Utóbbiak száma összesen 103. A végzős tanu­lók közül 11 a cigány. — Nem megy kuriózum '• számba az, hogy végzős ci­gánytanulóink középiskolába mennek. 1963-ban két — isko­lánk volt növendékei — ci­gányfiatal érettségizett a gépipari technikumban. Je­lenleg megbecsült művezetők. 1966-ban ugyancsak ketten tet­tek érettségi vizsgát. Ez év­ben a 11-ből négyen közép­iskolába, hatan pedig ipari tanulónak jelentkeztek. Az Igazgató elmondja, hogy a hátrányos helyzetű gyere­kekkel külön is foglalkoznak. Ellátják őket a szükséges tan­szerekkel, a szülők számára kihelyezett szülői értekezlete­ket tartanak. F elkészítés — már ötödik osztálytól — Milyen eszközökkel se­gítik a fiatalok pályaválasz­tását? — A felkészítés már az ötö­dik osztályban kezdődik. Itt az első és legfontosabb a szü­lőkkel való jó kapcsolat ki­alakítása. Ez részben a szü­lői értekezleteken, másrészt egyéni beszélgetések során va­lósítható meg. Jó viszonyban vagyunk az üzemekkel is. Mintegy 50 helyről kapunk tájékoztatást a különböző szakmákról. A nyolcadikosok megláto­gatták a helyi és a környék­beli üzemeket, gyárakat, be­szélgettek az ott dolgozó mun­kásokkal. Az osztályfőnöki munkaközösség is sokat se­gít nekik a problémák meg­oldásában. A munka gyümölcse A Kisterenyei Általános Isko­lából tovább tanult diákokról volt tanáraik jó híreket kap­nak. Megállják a helyüket a tanulásban, munkájukat szor­galommal, kitartással végzik. S ebben része van az iskola áldozatos munkájának is. — vkm — A legénység nélküli flotta előhírnöke A „Szeiko Maru”, a világ első, szuperautomatizált ha­jója nem származik a mam- mut tartályhajóknak abból a családjából, melyet a japánok már nagyban építenek: űr­tartalma 138 370 bruttó re- gisztertoana. Felszereléséihez számítógép tartozik, amely rengeteg munkát végez el a hajón, többet bármelyik előd­jénél, amelyek az elektroni­kát beköltöztették a hajózás­ba. A „Szeiko Maru” új, szin­te teljesen legénység nélkül futó hajónemzedék hírnöke. Japánban eddig néhány automatizált hajót gyártottak, de ezeken a számítógépek fő­leg a be- és kirakodás fela­datait végezték. A „Szeiko Maru” kompúterét a legkü­lönfélébb feladatok elvégzé­sére programozták be. Radar­ral összekötve bármilyen idő­járási viszonyok között elhá­rítja az összeütközés lehető­ségét. Bármely pillanatban kiszámíthatja a hajó helyze­tét, a Föld körül a sarkvidéki pályákon keringő mesterséges bolygók jelzéseit használva fel. Elektronikus úton, állan­dóan ellenőrzi a motorok munkáját, hogy megelőzze a meghibásodásokat, vagyis megállapítsa a hibákat és utasítást adjon ki javításukra mielőtt még nagy lenne a kár. Természetesen a be- és kira­kodást is irányítja. Mindezt annyira tökélete­sített elektronikus agy végzi, hogy a rendkívül lecsökkent létszámú személyzetnek sem­miféle különösebb szaktudás­ra nincsen szüksége: a 15 fő­nyi legénységnek csak annyit kell tudnia, mikor melyik gomb megnyomása szükséges. A szuperautomatizált tar­tályhajót a vezető japán cég, az „Isikavadzsima Harima” építette. Az 1970-ben leszállí­tott hajók (összesen 51) össz- űrtartalma 2 048 442 bruttó regksztertomna. Ebből! 15 ha­jó került japán tulajdonba, 36- ot pedig exportáltak. NÓGRÁD - 1971, március 26-, péntek 5

Next

/
Thumbnails
Contents