Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-26 / 72. szám

Részesedés utón a bányagépgyárban Kiosztották * nyerasiégré- vaijti gyakorlatot. Mii erről vJóleső érzéssel távoztunk... ” szesedéstt a zagytvapáttaltvi iíányagépgyártoart. A taivialyi 730 000 forinttal szemben most 836 000 foráinitot fizethettek a dolgozóknak. Igaz, hogy bér­fejlesztésre és túlórákra ae eámúH éviben 987 000 forintot használtaik fel, ami végső soron kedvezőtlenül befolyásolta a «wersegrésssesedést /mák Milyen eSvéfc érwéniyeaiüiek * feloszlásnál? Elégedettek-e a dolgozók a n yereségrésaese- dessel? Érvényesült-e a töiras'- gánda megbecsülése és az egész évben végzett munka? Milyen differenciálást alkal­maztak? Ezekkel a kérdések­kel kenesitük fel az üzemet, ahol egy évvel ezelőtt bizony nagyon sok panasz volt. Ta- naiy sokan és joggal bírálták a felosztás módját, mert nagy faánytatanságoi; szült. Sokan úgy vésték, önérzetüket sértet­te a túlzott megkülönböztetés. Sem is felejtették el ezt az időszakot a bányagépgyóriiak, mert még legutóbb a szak­szervezeti választások idején is emlegették. Változtatni te­hát kellett, mert az idén már nem lelhetett alkalmazni a ta­A magjwrnándori képvise- lbi jelölő gyűlésen, történt. A felszólalók mindegyike megerősítette Gajdos János' wak, a Hazafias Népfront je­löltjének képviselővé vak) jelöléséi. — ugyanakkor mindegyike kért is tőle vala­mit. Ki a fizikai dolgoz** gyermekeivel való fokozot­tabb törődést, ki a tsz-tagofc nyugdíjkorhatárának leszál­lítását — egyszóval napiren­den levő, időszerű, társadal­mi kérdések megoldását. Felállt azonban egy bácsi­ka, egy nyugdíjas pedagógus is, és ezeket mondotta: — Arra kérem Gajdos e4v- társat, hogy minden erejével támogassa az eszperantista mozgalmat. Az eszperantó ■jgyaoi» nemzetközi nyelv, melynek óriási a jelentősé­ge... — és sorolta az előnyö­ket, szinte megállíthatatla­nul. A gyűlés végén, mikor a jelölt beszédbe elegyedett vá­lasztóival, valaki megkérdez­te: — Aztán János, jó képvi­selőnk akarsz-e lenni? — Már hogyne akarnék — hangzott a válasz. — Akkor — s itt a beszélő hangjában némi hamisság bujkált — nincs mese, meg kell tanul­nod eszperantóul is. Mert amint látod, nemcsak járda, iskola, lakás kell a jó atya­fiaknak — hanem eszperantó is. * Egy másik hoopoÉgár imi­gyen környékezte meg a kép­viselőjelöltet: — Egyhangúlag jelöltük, vagy nem jelöltük egyhangú­lag? Ezt mondja meg nekem Gajdos elvtársi — Maga is tudja, egyhan­gúlag jelöltek. Meg is köszon­llhrahaugos tükör Az Electronics című ame­rikai folyóirat közlése szerint, a Sylvania nevű cég ultra­hanggal működő detektort dolgozott ki, amely megfigye­li a „holt térben” levő gép­kocsikat, tehát azokat, ame­lyek éppen ott tartózkodnak, ahol a vezető nem láthatja meg őket a visszapillantó tükörben. Hogy a detektor a lassan haladó gépkocsik áradatában ki ne merüljön, a műszernek olyan érzékenységet adtak, hogy jelzést csak az óránként 35 mérföld sebességnél gyor­sabban haladó kocsikról ad­jon. A műszer hatótávolsága 90 méter. Csontos József igazgató véle­ménye? — Sajnos, tavaly az eltöl­tött évek szerint igiaziságtelia- mul nagy aránytalanságok voltak. Ez főleg a fiatal dol­gozókat sújtotta, de azokat is akik 10—15 éves munkások már. Ők is aránytalanul ke­vesebbet kaptak, mint azok, akik még régebben, esetleg 30 vagy ennél több éve itt dolgoztak. Kétségtelen az előbbiek is becsülettel helyt­álltak a nyereség megtermelé­séiben. 4% idén — Az idén abibdi imduittunk ki, hogy becsüljük meg a törzsgárdát, de a végzett mun­ka arányában, a fiatalok is megkapják az őket megillető részesedést. A -szakszervezet vezetőségével, a pánt- és KlSZ-vezetőséiggel . közösen kialakítottunk egy új, véle­ményem szerint igazságos és méltányos felosztási tervet. Én legaüálbbis annak tartam, ahogy az idén elosztottuk a részesedést — mondotta az igazgató. Takács Ferenc, a szakszer­vezeti bizottság titkára pedig a következőket mondta: tem a bizérimaukai — vála­szolt a képviselőjelölt, aki nem is sejtette, hová akar beszélgetőpartneee kilyukad­ni. — Bfco, csak azért, kérdem, mert hátra van még a vá­lasztás — folytatta a furfan­gos palóc. — Ahhoz pediglen egy ktcshiyÉse kortesbe» ké­ne. A fcortöáűdk nevettek, de Sajdos nem jött zavarba. — És maga tudja-e — kér­dezte a másSkat —, hogy mikor lesz a választás? — Hogyne tudnám, április 25-én — vá­laszolt a másik. — De remé­lem azt is tudja —, viccelte meg most választóját a kép­viselő, hogy a kortesbor meg­óvásához korai a jelölés, azt a választások alkalmával szokták elfogyasztani. Meg is bízom magát, hogy 25-én vá­sároljon fel minden bort, az én kontómra, és ossza ki a választók között. De ha akar­ja, igya meg mind maga. A választás napján tudva­levőleg szesztilalom van; most póruljárt társukon ne­vettek a többiek — hamaro­san ő is csatlakozott hozzá­juk. Tudták: korántsem a kortesboron múlik a válasz­tás. — Amikor a vezetőség egy véleményre jutott, a tervün­ket a dolgozók elé vittük. Termelési tanácskozásokat tartottunk résztegenkérat, ahol példákon keresztül is érzékel­tettük, hogy az előző évihez viszonyítva mit, hogyan vál­toztattunk. Erre egy példát ér­demes megemlíteni. Tavaly egy 27 ezer forint évi keresetű dolgozó, ha két éve volt a vállalatnál 387 fo­rintot kapott. Ugyanennyi ke­resetű dolgozó 31 éves mun­kaviszonyra 3390 forintot ka­pott, tehát majdnem tízszer annyit, ami bizony igen nagy aránytafanság. Az idén azonos léltóteleket ás részesedési alapot számítva ae előbbi már 821 forintot, az utóbbi pedig 2280 forintot kapott volna. Kétségtelen a törzsgárda meg­becsülése is érvényesül és a tavalyinál jobban a végzett munka is — mondta a szak- szervezet titkára. Az eltöltött éveket és a törzsgónöatagságot hogyan vették figyelembe? — Minden folyamatosain el­töltött év után fél százalékkal növelték a nyereségrészesedés elosiztásáöiak alapját képező keresetet. A törzsgá rdatag- ságwál viszont aminek öt éves üzemi munkaviszony a felté­tele, évenként 5 százalékkal növeltek az alapot. Igazságos A termelési tanácskozáso­kon több idő tórasgérdatiag szólalt fel. Olyanok, akiket ez az új módszei' végső soron anyagilag is érintett, mégis ezt a felosztási elvet tartotta helyesnek. Páljaival János idősebb lakatos példáiul azt mondta, hogy bár kevesebb a részesedés a tavalyinál, de az elosztása igazs á gos. A légtt/ölbto tsmáieeéraizáeMB egyhangú volt a kézfetayúj- tásos szavazat az új elosztási módszer mellett. Volt a gör­gőüzemben olyan is, hogy li­en mellettié szavaztak, 11 dol­gozó viszont aat kérte, hogy még változtassák az arányt a fiatalabb dolgozók javára. A részesedési; kifizették né­hány napja. Az emberekkel beszélgetve általában az elé­gedettséget lehet haUand. A szocialista brigádveaetók ér­tekezletén is ezt tapasztaltam, bár volt olyan brigádvezető — éppen a görgőüzemből ahol 11-en még további arányosí­tást; javasoltak, — aki, mivel saijált; zsebét kedvezőtlenül érintette, a tavalyit tartotta igiazságiosmak. Akadnak ilye­nek azért többen is, akiknél ma még a saját egyéni érdek az ítélet alapja. De a reálisan mérlegelők másképpen véle­kednek, és ők vanmiaik több­ségben, nekik van igazuk. Balassagyarmaton, a Sza­badság útján, nemrég átadott, új óvodában gyűltünk össze, hogy tanácstagot jelöljünk. Körzetünkhöz tartozik a Le- nin-lakótelep 1-es és 2-es épülete. A szép új lakótelep — már szinte szállóige: „Lenin- lakótelep, városunk büszkesé­ge!” — választópolgáraival zsúfolásig megtelt — az apró emberkéknek szépen berende­zett — óvodai nagyterem. A mghívoittak pontosak voltak. Alig múlt el este 7 óra, már­is kezdeni lehetett a jelölő gyűlést. A Hazafias Népfront városi elnökségének titkára, Zsidói László tartott részletes beszá­molót a négyéves tanácsciklus, a harmadik ötéves tervben elért eredményekről, a város fejlődéséről, majd beszédének végén Fekete Mátyás építész- mérnököt, az ÉVM Állami Építőipari Vállalat helyi épí­tésvezetőjét javasolta tanács­tagjelöltként. A választópolgárokat nem érte meglepetés. Fekete Má­tyást sokan ismerik, hiszen a szép lakóépületek az ő irá­nyításával épültek fel. A légkör családias volt. A szinte szűnni nem akaró hoz­zászólásokban mindenki el akarta mondani észrevételeit. Molnár Istvánná szavait idé­zem: „Nagyon szép új a Le- nin-lakótelep. Mi, akik itt la­kunk, szeretjük, s szeretünk itt élni..Majd több ember kívánságaként kérte a jelöl­tet, — akinek személyével maga is egyetértett —, s a népfront képviseletében meg­jelent Zsidai Lászlót, hogy az illetékeseknek tolmácsolják gondjainkat is. Ilyen a malom előtt megsüllyedt járdarész javítása, a Vágóhídtól évek óta áradó bűz megszüntetése, — ezek sok bosszúságot okoz­nak a városrész lakóinak. Ugyancsak közérdekű problé­gesen térnek vissza a marnák, a munkahelyükre a gyermek­gondozási, szabadságról. A gyakorlat erejével bizonyoso­dott bet helyes volt a kong­resszus határozata, pontosan ■igazodott a mindennapi étet- szabta igény ekhez. Ma már eldöntőit tény: a nők esetében nem az otthon­maradást, hanem a munka­vállalást kell megkönnyíteni. Olyan intézkedéseikkel, ame­lyek segítenek összeegyeztetni a két hivatást, a munkahe­lyen végzett alkotó munkát, s az otthon végzettet, a gyer­mek ■nevelését. mánkat tolmácsolta, amikor kérte, oldják meg, hogy a távolsági autóbuszok végre álljanak meg az immár egy nagyközség lélekszámát is meghaladó lakótelepen, ne kelljen egy kilométerre gya­logolni gyerekkel, csomagok­kal. Csongrádi elvtárs is szólás­ra emelkedett. Az eredmények pozitív értékelése mellett kér­te, hogy a nagyobb gondok megoldása mellett figyeljünk az apróbb dolgokra is, mint például az Ady Endre úton levő „bukkanók”-ra, az egye­lőre parlag területen heverő betonoszlopra, amelybe napról napra belebotlunk. Kifogásol­ta az IKV rugalmasnak egy­általában nem mondható in­tézkedéseit a lakók jogos ké­relmeik intézésénél. — Ját­szóterület kell az apróságo­kon kívül a nagyobb gyere­keknek is — mondotta Papp Lászlóné —, hogy ne kénysze­rüljenek az épületek melletti parkosított területekre. — így majd nem tesznek kárt az épületekben, parkokban — toldotta meg Jamrik elvtárs. Elmondottak még sok-sok kívánságot, okos javaslatot: kellene cukrászda, iskola is, hiszen a telepen sok a fiatal házas, sok a gyerek. Indo­kolt lenne a szemétszállítás korszerűsítése. Mind érthető és jogos kívánság, de... mindenhez pénz kell, s ezt az illetékesek is tudják, és szá­mon tartják. A szükséges ob­jektumokhoz sok-sok millió szükséges — ezt fejtegette vá­laszában a jelölő gyűlés élő- adója, s tréfásan arra utalt —, úgy is, mint az OTP helyi fi­ókjának vezetője — „a forin­tok biztosításához mi is hoz­zájárulunk, hiszen a tanács vezetői jó kapcsolatot tarta­nak fenn a pénzintézetekkel”. Amikor aztán a jelölő gyű­lés vezetője szavazásra bo­tnekgondozási szabadság be­vezetésiével. Egyedülálló mó­don kezdődött el ezzel egy fo­lyamat, a nők életévek sajá­tos beosztása a munka és a gyermek között: a fiatal, az iskolát elvégzett nő munkába marad, s ezután Ismét elfog­lalja munkaköriét. Természetesen a gyermek- gondozási segély bevezetése nem azt jelenti, hogy ezzel mindennemű probléma meg­szűnt. Az egyik nagy kérdés éppen az, hogy a három évi kiesés nem okoz-e törést a dolgozó nő életében. Tudja-e pótolni szakmailag azokat az ismereteket, amelyeket, három esztendő alatt elmulasztott? Milyen módszerrel tartsa a kapcsolatot a munkahely, a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő rtődolgozójával? A kérdések a mindennapi élet gondjait jelzik, azt azon­ban, hogy az intézkedés alap­jaiban véve helyes, semmi­képpen nem teszik vitatható­vá. * A megyea. Textilipari Válla­lat két nődolgozóját kerestük fel. Mindketten éltek a gyer­mekgondozási segély nyújtot­ta lehetőséggel, három évig maguk nevelték gyermékei- ket. Molnár Jánosné gépi mun­kás, a vállalat salgótarjáni köapontjában dolgozik. Az el­múlt év októberében tért vissza munkahelyére, Attila nevű kisfia a zagyvapálfalvi bölcsődébe jár. — Lehetetlen helyzetbe ke­rültem volna, ha nem mehe­tek el gyermekgondozási sza­badságra — mondja. — Ná­lunk a nagymama 73 éves, ő bizony már nem tud nekünk segíteni. A gyermekgondozási szabadsággal megoldódott a gondom. Magam nevelhettem a kisfiámat, és ez vélemé­nyem szerint nagy szó, mert csátotta a tanácstagjelöltre vonatkozó javaslatát, a kezek egyszerre lendültek a magas­ba. Ellenvélemény nem volt, — valamennyien bizalmat elő­legeztünk Fekete Mátyásnak. A tanácstagi elölt a szokott, csendes, szerény modorában emelkedett szólásra, s meg­köszönte bizalmunkat. Igaz, talán nem ismernek vala­mennyien — mondotta — hisz’ eddig csak az első épü­letnek voltam tanácstagja — négy évvel ezelőtt itt még csak az egy épület állt! — s körzetemhez akkor más vá­rosrész is tartozott. Elmond­ta aztán, hogy négy éve, a végrehajtó bizottságnak is tagja, majd így folytatta: Is­merem az igényeket, hiszen magam is itt élek, de a lehe­tőségeket is tudomásul kell vennünk. Éppen a legutóbbi vb-ülésen magam vetettem fel, hogy meg kell oldani a telep jobb élelmiszer-ellátá­sát, mert a kis bolt nem elé­gíti ki a lakók igényeit. „Építsd meg előbb az üzletet*” — ez volt Lombos elvtárs vá­lasza. — Igen. Sok az igény, mert kellenek az új lakások, — sokan várnak rá, kell az üzlet, a cukrászda, az iskola... Tudjuk. S mivel jól ismerjük mindezt és a lehetőségeket is, sorjában építjük, ahogyan anyagi erőnkből telik. Ehhez — ha majd megválasztanak — én, mint főépítésvezető is, minden támogatást megadok. Mindnyájan, akik ott vol­tunk, azzal a jóleső érzéssel távoztunk, hogy jó kezekbe került sorsunk, lesz, aki kép­viselje érdekeinket, felszólal­jon és állást foglaljon gondja­ink, problémáink megoldása mellett. Buday Györgyéé Balassagyarmat 11. az. választókerületének lakója akármilyen jó is a bölcsőde, nem tudja ugyanazt nyújta­ni, minit az édesanya. — Anyagilag hogyan jöt­tek ki? — Tény, hogy anyagilag rá­fizettünk, hiszen az 1300 ío­kaptaim. Korábban ás otthon főttem, ezzé! tehát nem tud­tam behord semmit. így az­tán elmaradtunk a ruházko­dással, most erre keresünk mind a ketten. De még így is, az anyagi ráfizetéssel együtt is megérte. Apostol Istvánné fiatal asz- szony, még a harmincat sem töltötte be. Szintén gépen dol­gozik. A kis István az első gyerek. —■ Idősek a nagyszülők, nem hagyhattuk rájuk a gye­reket. Még inikább nekünk kell Őket segíteni. Nehéz kö­rülményiek közé kerültünk. Férjem akikor még 1500 forin­tot keresett, én a 600 forintot kaptam, jól meg kellett néz­ni minden forintnak a helyét. Azelőtt üzemi konyhára jár­tunk, míg otthon voltam, ma­gam főztem. Ezzel tudtam va­lamit spórolni. — Nem hiányzott az üzem, a munkatársak? — De igen, nagyon. Agyér- mékgonidozási szabadság egye­düli szépséghibájának tar­tom, hogy míg otthon voltam, teljesen megszakadt a kapcso­lat a munkahellyel. Ez így nincs jól, hiszen az ember három esztendő alatt teljesen idegenné válhat a többiek sze­mében, elmaradhat szakmai­lag is, aztán nagyon nehéz is­mét beilleszkedni. * Molnárné és Apostolné kis­fia, Attila És István három­évesek. Három esztendő alatt az édesanyjuk mellett nevel­kedtek, az első fogalmakat tő­lük tanulták. Talán legelőször azt, hogy mit jelent a csa­lád. .. — baranyai — Ebben az irányban tettünk Bodó János nagyon nagy lépést a gyer­Fotózzon a NŐGRÁD-nak! Rétsági János (Salgótarján): fényképére a zsűri 7 pontot adott — szendi — NÖGRÁD — 1971. március 26., péntek 3 Eszperantó, kortesbor A gyakorlat bizonyított Három, év ettettévet tföme­abl, majd kisgyermeke mellett az első néhány énben otthon rintois átlagkereset helyett csak a 60!) forintot, a segélyt

Next

/
Thumbnails
Contents