Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-23 / 69. szám

New York-f levél „/Ve ingereljék a gyilkost!” A 67 éves nyugdíjas nyom­dász bolondja volt a macs­káknak. Esténként lejárt a hátsó udvarba, hogy kedvenc állatainak eleséget vigyen. Ügy találtak rá, kezében a halkonzerv dobozával, amit a macskáknak vitt. Hátába fú­ródott a golyó. Zsebeit valaki kiforgatta. A szomszédok el­mesélték, hogy az öreg min­dig félt a rablóktól, és soha nem volt nála egy-két dollár­nál több. A gyilkosság New Yorkban történt. Ha egy nappal ké­sőbb írnám riportomat, bi­zonyára újabb gyilkosságról számolhatnék be. A rabláso­kat már nem is számítom. A napokban abban a házban, ahol szerkesztőségünk van, néhány óra leforgása alatt, több lakást is feltörtek és ki­raboltak egyazon emeleten. De ki törődik ilyen semmiségek­kel? A minap 25 000 New York-i rendőr és detektív sztrájkolt. Így a várost teljesen kiszol­gáltatták a rablóknak és gyilkosoknak. Mindenki fel­készült a legrosszabbra. Ér­dekes módón azonban a bűn­tények száma a sztrájk alatti napokon egyáltalán nem emelkedett. A jó New York-iak ámulat­ba estek. Voltak akik a rossz időjárással magyarázták, má­sok viszont azt állították, —, és azt hiszem ezek jártak kö­zel az igazsághoz —, hogy az alvilág nem lehet aktívabb, még akkor sem, ha nincs rendőr az utcán. A szkeptiku­sok azt mondták, hogy a rendőrség a sztrájkkal tökéle­tesen bebizonyította tehetet­lenségét; akár van rendőrség, akár nincs, az eredmény egy és ugyanaz. Az előbb említett eset kapcsán az ember elgondolko­dik, vajon mi hajtja a rabló­kat, hogy néhány dollárért emberéleteket oltsanak ki? A válasz nem túl nehéz, ha tudjuk, hogy a bűnözők 75 százaléka kábítószerek rabja „A halál lehelete ül a város felett”. Ezt a mondatot Stewart Alsop, a Newsweek munkatársa írta le. Alsop, a 24-es rendőrkerület egyik felügyelőjével részt vett egy HOBBY A kaktuszgyűjtő — Meglátná és megszeretni egy pillanat műve volt — így vall magáról és hobbyjáró] Szőke Dezső, balassagyarmati kaktuszgyűjtő. — Pesterzsé­beten kezdődött, 1962-ben al­bérletben laktunk ott és a házi nénmék volt egy 170 cm. es „medvetalpa”. Teljes vi­rágzásában lenyűgöző hatás­sal volt rám. Elhatároztam, nekem is lesz olyan és még olyanabb... Egy szártaggal „indultam”, igen kedvező elő­jelek között, ugyanis egy év múlva már 30 centis kaktu­szom volt. — Hogyan neveli a növé­nyeit? — Magról termesztem őket, így a fajtaazonosságban biz­tos lehetek. — Mennyi kaktusza van ma? — Nyegyvennyolc család­ból 844 féle kaktuszom van. Legkisebb a Mamillária mi- multa, a kavicskaktusz, ami egy cm. magas és másfél cen­ti átmérőjű. Legnagyobb az oszlopos kaktuszon, ami vi­szont másfél méter magas, a Cereus családból való. — Hol tartja ezt a renge­teg növényt? — Lakásomban és a pincé­ben — ilyenkor télen. Má­jusban telepítem ki őket az udvarra. Alig van hely miat­tuk, a pincébe is csak én me­hetek le, mert sokat tűrnek ugyan kedvenceim, de nem igénytelenek. — Mit szól hozzájuk a csa­lád? — Feleségem megértésé­nek, türelmének köszönhe­tem, hogy két gyerek mel­lett tovább hódolhattam hob- bymnak, sőt utazhatok is el­Maguk képezik a szakmunkásokat Az érsekvadikerti termelő- szövetkezet a megyében első­nek maga gondoskodik a szak­munkások kiképzéséről. Mint ismeretes, az üzem intenzív szarvasmarha-tenyésztő. A szarvas marha-ádományuk je. lenleg 916, A jószágok szak­szerű gondozását csak hozzá­értő emberek végezhetik. A tsz-en belül szarvasmarha- gondozó tanfolyamot indított. A hallgatók száma 32. Ma­guk gondoskodnak a szakelő­adókról is. A szakemberek vé­leménye szerint a tsz-en be­lül indított tanfolyam haszno­sabb mint a megye küiönbö /Jő részéből toborzott központi oktatás. méleti segítséget kérve és kapva a szakemberektől. — Külföldre is jár? — Igen, Erfurtban Walter Haage úrnál voltam, aki Eu- rópa-szerte híres kaktusz­szakértő. Valóságos kaktusz­ültetvényes. Tőle nemcsak hasznos tudnivalókat, de kü­lönleges kaktuszféléket is kap­tam. Levelezek rajta kívül NSZK-beli és angol sporttár­sakkal is. — Tagja valamilyen szak­körnek? — A Pesterzsébeten műkö­dő országos kaktusz-klubnak vagyok tagja, a „Csiliben” jövünk össze 72-en, az egész országból. Nyáron hozzám is járnak sokan, mert a virágok, a kaktuszok fejlődése, élete közös témánk, ismereteinek, tapasztalatainkat kicseréljük. — Búcsúzásul mondja meg: miért éppen ez a hobbyja? — Mert a nem mindenna­pos, változatos, bizarr formák mindig vonzottak, és mert a virágokat nagyon szeretem. — Elekes — illegális kabitoszer-arusitök ellen folytatott razzián a 102. utca 9. számú házban. A felü­gyelő elmondta az újságíró­nak, hogy a házban a rend­őrség az elmúlt kilenc hó­nap alatt 366 személyt tartóz­tatott le kábítószer-árusítás miatt, az üzletelés mégis to­vább folyik. A felügyelő körzetében, amelyet a Hudson folyó és a központi park északi pereme határol, 160 000 ember él. Az itt lakók két csoportra oszt­hatók: azokra, akik kábító­szerekkel élnek, és azokra, akik folyton rettegnek attól, hogy narkotikum rabjai lesznek. Amikor valaki meg­ismeri például a heroint, he­tekig elél háromdollárös ada­gokon. A szenvedély később betegessé válik, ekkor már ötdolláros adagra van szük­ség! Egy év múlva pedig már a napi negyvendolláros adag a szükséglete! Nem csoda, ha a kábítószer rabjai a legtöbb esetben csak rablással, vagy gyilkolással tudják megsze­rezni a napi adag megvásár­lásához szükséges pénzt. Végezzünk csak egy kis szá­mítást; a hivatalos statisztika New Yorkban mintegy száz­ezer kábítószer-élvezőt tart nyilván. (Persze ez a szám csak a rendőrség, vagy az egészségügyi intézmények ál tál nyilvántartott személyeket tartalmazza. A valóságban en nél jóval többen vannak.) Ha azonban a napi negyven dol­lárt csak százezerrel szoroz­zuk be, az akkor is napi — 4 millió dollár, vagyis éven­te másfél milliárd dollár! En­nek tekintélyes részét rab­lásból fedezik. Mit tehet ez ellen a rend­őrség? Jóformán semmit! A felügyelő elmondta Alsopnak, hogy szorultságukban, röpcé­dulákon ilyen speciális „okí­tó” utasítást adnak a lakos­ságnak: „Ha megtámadják önt, ne essen pánikba, és ne álljon ellen! Csak kevés pénzt hordjon magánál, nehogy in­gerelje támadóját! Igyekezzék jól kivilágított utcákon köz­lekedni! Mindig magasra emelt fejjel és nyitott szem­mel közlekedjék, nehogy az áldozat látszatát keltse, mert könnyen azzá lehet!” Lehet­séges, hogy a New York-iak valamilyen oknál fogva lesze­gett fejjel járnak és a rabló­gyilkosságok száma ezért nö­vekszik? G. Borovik az APN tudósítója Halászat, horgászat A vizek báránya A folyók bárányának neve­zik a paducot. A mederfené­ken legelészve éldegél, tár­saival. A horgász, ha rátalál tartózkodási helyére, jól szó­rakozhat. A paduc teste nyú­lánk, lapított, hengeres alakú. Szája vésőszerű, alul nyíló. Kormányúszója fecskefark alakú. A háta feketészöld, oldala ezüstös, úszói élénkvö­rösek. Hasának belső része fe­kete. Ezért tintahalnak is ne­vezik. A hossza 30 centimé­ter, súlya az egy klogrammot ritkán éri el. Húsa szálkás, puha, nagyon ízletes. A paduc ívása áprilistól májusig tart. Otthon van a folyó felsőbb és alsó szaka­szában egyaránt. Főként a víz fenekén tartózkodik. A talajból túrja ki magának az élelmet. Kedvenc eledele a meder kövein, hídlábakon, malomgátak oszlopain levő zöld moszat. Paducra horgász­va ezeket a helyeket keressék a horgászok. Szívese« fo­gyasztja azonban a vízben élő álcákat, férgeket, de a víz­be hulló rovarokat is. Az élénkebb, tiszta vízfolyásokat kedveli. Itt is azt a helyet, ahol sebesebb és lassúbb víz találkozik. Az ilyen helyen ra­jokban tanyázik. Rendszerint a könnyű, úszós horgászatnál kerülnek horog­ra. Fogásához kis horgot használjunk, mert ez jobban bevágódik az alul nyíló, por­cos ajkába. Csalétkül rovarok, álcák, giliszták legyenek. A tízes méretű horog legalkal­masabb a paduc fogására. Az úszót úgy kell beállítani, hogy a csali közvetlenül a meder­fenék fölé kerüljön. Ha az úszón rezdülést, irányváltoz­tatást észlelünk erélyes, de nem túlerős rántással „vág­juk be”. Megyénkben a pa­duc csak az Ipolyban találha­tó. Ipolyi horgászkalauz Ak országos mérettől eltérő- leg az Ipolytm és holtágaiban csak 40 centiméteres csukát szabad kifogni. A kifogható harcsa mérete 50 centiméter. Az Ipolyban és holtágaiban egy horgász naponta, hét ki- togtnamm halat foghat ki. A hét kilogramm zsákmányban lehet 1 ponty, 1 süllő, vagy 1 süllő és 1 csuka. Lehet azon­ban 2 ponty, vagy 2 süllő, vaigy 2 csuka. Ha a korlátozás alá eső ha­lakból az elmondott mennyi­séget kifogta a horgász, a fo­gást abba kell hagynia. A hét kilogramm hatat, a méret&or- látozás alá nem eső halakból egészítheti ki. Juhteoyésztő társulás A rétsági járásban hét ter­melőszövetkezet juhtenyésztő társulást hoz létre. Megala­kult az előkészítő bizottság, amelyben a nógrádsápi, teres- kei, Nőgrád községi tsz-ek képviselői vesznek rész. A já­rásban múltja van a juh­tenyésztésnek, amit a társulás­sal magasabb szintre kíván­nak emelni. A tenyésztésre korszerű technológiát alakíta­nak ki. A tervek szerint a társulás évi kettős fordulóban 5 ezer hízott bárányt állít elő és a keresletnek megfelelően ad piacra. A társulás iránt Európa különböző országainak kereskedői érdeklődnek. Több csillét a bányáknak A nógrádi szénbányák akna­üzemeinek vezetői korábban arról panaszkodtak, hogy nincs elegendő szállítóeszköz. Esetenként a vagonhiány is arra késztette őket, hogy a szenet átmenetileg a csillék­IAmi a riportból kimaradt... Ismét néhány azokból a forgácsokból Minden szentnek... A rendelőintézet folyosóján fiatal asszony és korosabb férfi beszélget. — És magának mi a baja, bocsátóm? — Érszűkület, véhkeringésí zavarok. Az asszonyka erre nagytoi- zaknasam valami olyan huncut dolgot súg az idős férfinek, hogy annak a füle hegye is vörös lesz. — No hiszen! — mosolyog a férfi a tanács hallatán. — Ezt is csak valamely kiéhe­zett asszony találta ki. Ment tudja meg: az a dolog lehet, hogy fokozza a vérkeringést, de nagyon árt a szívnek. — Akkor minden második ember szívbajos volna — ka­cag egészségesen az asszony­ka. — Még hogy árt a szív­nek! Ezt is csak egy tehetet­len férfi találhatta ki! J »diszponált riporter Gulyás Gyula, a kedvelt sportriporter közvetítette a rádióban a Salgótarján—Győ­ri ETO-mérkőzést. Ezúttal legalább annyira indószpanált volt, mint a győri csapat. Ösz- szetévesztette a tarján! góllö­vőket, a győri cserét kiállítás­6 NÓGRÁD — «971. március 23., kedd nak vélte, s így hírül adta a hamis hírt, hogy „a győriek kilenc játékossal küzdenek.” A körkapcsolás szünetében a fotóriporterek, edzők figyel­meztették, hogy nem kilenc, hanem tíz győri játékos küzd a pályán. A riporter hitetlenkedve állt a pálya szélén és karjá­val is követve a játékosok mozgását, számolásba kezdett, ami nem volt könnyű feladat a nagyon gyors és hullámzó játék miatt. Végre egy jó indu- Latú szurkoló megszánta és hatalmasat kiáltott: — Mindenki maradjon a helyén! Játékosszámolás kö­vetkezik! illik, nein illik , JJiső utam a WC-be visz majd” — mondja a felesége oldalán látogatóba menő férj, megokolva röviden, hogy mi­lyen körülmények — például előzetes akadályoztatás vagy hólyaghurut — miatt kénysze­rül erre a dologra. Ám a fele­ség idegesen rádörren: „Csak nem kezded azzal, hogy meg­kérdezed, hol van a vécé?" Hát mért nem kezdhetné az­zal emberünk, ha erre van nehezen elodázható bdológiiai szükséglete ? Persze, ilyet csakis megfelelő hangnemben, haifeiív lehetőleg férfitól nagy egy idősebb női családtagtól kérdezünk. A fenti szöveg szó szerinti idézete az Élet és Tudomány­ban megjelent, „Tilalmak és szorongások” című illemtani cikkből. Ezen fiam jókat rö- hécsei. — Mit komolytalankodsz! — ripakodom rá, — Eszembe jutott — ma­gyarázta ő —, hogy valaki ha. sonló ügyben Midi nénihez fordul felvilágosításért! Mici néni ugyanis süketebb, mint az ágyú. Nem látta A fiérj, aki idegorvosi keze­lés alatt áll és hosszabb ideje először hagyja él lakását, be­számol feleségének első kiruc­canása élményeiről. — Képzeld, az ABC-áruház előtt megállít egy szobafestő, akit én még soha életemben nem láttam és azt mondja: „Ne csodálkozzon aram. Aki átélte a második világhábo­rút, az előbb-utóbb az ideg- gyógyászaton köt' kd.” Hát nem misztikus dolog! — Ugyan! — igyekszik megnyugtatni a felesége. — Bizonyára látta rajtad, hogy dilis vagy. — Ez nem látta — tiltako­zik a férj. — Ez tudta! L. Gju ben tárolják, amikor nemcsak a föld alatt, hanem a sod- ronykötélpályákon is szűknek bizonyult a szállítási kapaci­tás. A vállalat nagybátomyi gép­üzeme már az elmúlt év vé­gén ötven darab kötélpályái csillét újított fel, illetve adott át a nagybátonyi külszíni üzem számára. Az idén eddig újabb huszonöt darabot sze­reltek össze és még ugyan­ennyit kijavítottak, százat pe­dig felújítottak, amelynek nagy részét Tiribesen helyez­tek üzembe. A visszafejlesz­tett mizserfai bányától is át­kerültek a 0,8 köbméteres csillék, amelyeket a nagybá- tonyi igényeknek megfelelően egy köbméteresre alakítanak át. Ebből eddig már húsz da­rabot adtak át a forgalomnak. Tilalmi idők A horgászok figyelmébe ajánljuk, hogy süllőt és kő- süllőt március 20-tól április harmincig, keosegét, pontyot, mámát május 2-tól június 20- ig, harcsát, ha az öt kilogramm­nál kisebb, május 2-ától jú­nius 30-ig, sebe» és szivár­vány os pisztrángot október 15. től április 30rig, folyami rá­kot október 16-tól május 31- ig, festőkagylót április 16-tól május 31-ig nem szabad kifog­ni. A tilalmi idő megszegése büntetendő cselekmény. Esküt tettek Az orvhalás zás, arvhongá- szás megakadályozása érdeké­ben, emelték a társadalmi hal- öiüík számát. A közelmúltban Balassagyarmaton, a horgász- tanyán ünnepélyes keretek között, ötven társadalmi el­lenőr tett esküt és kapott iga­zolványt az Ipolyméreti. Intéző Bizottság területére feljogosító ellenőrzésre. Az ellenőrök munkájához nagy reményeket fűznék. Elsősorban azt várják, hogy megbízatásuknak eleget tesznek és leleplezik az enge­dély nélkül horgászokat. Harapnak a keszegek A közmondást így módosí­tották a horgászok: „Sándor, József, Benedek zsákba hoz­zák a keszeget”. Az elmúl! héten az Ipolyon levő ered­ményes horgászat után szüle­tett a módosítás. A Dobroda torkolatánál, Nógrádszakéft- nál, Hugyagnál és Örhalom- nál dévérek, jászok, paduook és vörösszárnyú keszegek nagy mennyiségben kerültek horogra. Kmetty Lajos, Bé­kés Gyula, Plachy György és Holecz Ferenc horgászok szép zsákmánnyal tértek haza a kirándulásról Tanfolyam a dolgozóknak A közelmúltban fejeződtek be a balassagyarmaton széke­lő tsz területi szövetség ál­tal szervezett, úgynevezett há­zon belüli téli tanfolyam- A tsz-ek a téli napokat arra hasz­nálták fel, hogy oktatták a dolgozóikat. Őrhalomiban a munkavédelemről volt szó, Ipolyvecén a málna, eper leg­újabb termesztési eljárásait, Magyarnándarban a műszaki­technikai bázis jelentőségét, míg Tolmácson az állatte­nyésztést tanulmányozták. Ál­talában a munkával legjobban összefüggő kérdéseket vitatták meg. A szövetséghez tartozó tsz-ekben a továbbképzésen 400—500 ember vett részt. A tanultakat a munkák Során értékesítik a hallgatók. ül M U S O 3V KOSSUTH RADIO: 8.00: Hírek. — 8.20: A bagdadi borbély. — 9.00: Harsan a kürtszó. — 9.30: Toldy Mária és Németh József énekel. — 10.05: Az 1970-i müncheni nem­zetközi zenei verseny győztesei­nek hangversenye. — 11.32: Né­pek zenéjéből. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Melódiakoktél. — 13.43: Űj Georgikon. — 13.58: Kó­ruspódium. — 14.11: Petykó és Matykó. Mesejáték. — 15.10: Rá­dióiskola. — 16.00: A világgazda­ság hírei. — 16.05: Donizetti: Lammermoori Lucia. — 16.20: Nagyközség Fejér megyében: Polgárdi. Riport. — 16.40: Mezők, falvak éneke. — 17.05: Arab arc- képcsarnok. — 17.20: Mozart: Esz-dúr kürtkvintett. — 17.35: Ki­nek a hasznára — kinek a kárá­ra? 18.00: Könnyűzenei Híradó. — 18.30: A Szabó család. — 19.25: Lemezmúzeum. — 20.15: A zene nem ismer határokat. — 21.0$: Kilátó. — 22.15: Százmilliók az urna előtt. — 22.25: Kortárs ze­neszerzők között. — 23.22: Nóták. PETŐFI RADIO: 8.05: Lakatos Antal népi zenekara játszik. 8.451: Külpolitikai figyelő. — 9.00: Bé­csi vér. Operettrészletek. — 9.35: Weiner: fisz-moll szonáta. — 10.00: \ zene hullámhosszán. — 11.45: Szégyen. Vidor Miklós elbeszé­lése. — 13.03: Mandátum és meg­bízólevél. — 13.20: Magyar mű­vészek opegcaíelvételciböi- — 13,45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00— 18.00: Kettőtől hatig. — 18.10: Idő és valóság ni. — 18.35: Hang­verseny a stúdióban. — 19.20: Bangó Margit és Horváth István énekel- — 19.53: Jó estét, gyere­kek! — 20.25: Üj könyvek. — 20.28: „Magam egy friss fánkba belekeveredtem. . .»» Népköltésze­tünk humorából. — 21.03: Muzsi­káról fiataloknak. — 21.42: Szedő Miklós felvételeiből. — 22.00: A kórusirodalom mesterei. — 22.20: Lőrincze Lajos könyvtárában. — 22.35: „E dalokra tanítottak a gyerekek. . .*» 23.15: Wajdits Gá­bor: Ópium-álmok. — 23.36: Cseh­szlovák szerzők operáiból. TELEVÍZIÓ: 9.00—9.20: Iskola­tévé. — 9.55—12.20: Iskolatévé. — 14.00— 17.05: Iskolatévé. — 17.30: Melyiket az ötezerből? — 18.00: Zenei Figyelő. — 18.40: Az elné­mult falu. Dokumentumfilm. — 19.05: Reklám. — 19.10: Esti me­se. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Kárpáthy Zoltán. Magyar film. — 21.35: „Csak tiszta forrás­ból. . .” Bartók és a szlovák nép­zene I. — 22.20: Tv-híradó 2. ki­adás. BESZTERCEBÁNYA: 19.00 és 21.50: Tv-híradó. — 19.30: A szov­jet tv dalműsora. — 20.45: Gil Bias. Szórakoztató műsor. — 21.20: A tett színhelyén, sorozat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents