Nógrád. 1971. március (27. évfolyam. 51-76. szám)

1971-03-16 / 63. szám

Kamarazene-fesztivál Kmetty Kálmán, a Balassa­gyarmati városi Tanács VB elnökhelyettese nyitotta meg vasárnap a IV. megyei kama­razene-fesztivált. Megnyitójá­ban szólott arról, hogy a gyor­suló, rohanó világ megfára­dó embereinek milyen szelle­mi üdülést nyújt a kamara- muzsikálás. A zenét tanuló embernek az együtt zenélés külön, örömet jelent. Társa­dalmunk komoly anyagi és erkölcsi segítséggel támogat­ja hazánkban a zene tanítá­sát. Ennek a nagy befektetés­nek a jelei megmutatkoznak, ezt tapasztalhattuk ezen a találkozón. A balassagyarmati fesztivál immár negyedik volt me­gyénk zenei életében. A zsű­ri — amelynek Péter Miklós, a Művelődésügyi Minisztéri­um zenei főelőadója, Fassang Árpád, a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakkö­zépiskola igazgatója, Dobray István, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola tanára, valamint Kalmár Márton főis­kolai tanár voltak tagjai — a hangverseny után értékelte a produkciókat. Megállapítot­ta, hogy mindhárom zeneis­kola — Balassagyarmat, Nagybátony, Salgótarján — változatos, gondos összeállí­tással szerepelt. A salgótarjá­niak főleg vonósokkal, a bá- tonyiak a vonós és fúvós csoportok egyensúlyozásával, a gyarmatiak énekesekkel, kétzongorás számokkal tették színesebbé a fesztivált. A műsorban az országos átlagnak megfelelő produk­ciókat lehetett hallani. A salgótarjáni Bozó Marietta és Falusi Vera éretten, szé­pen játszott Mozart-duókat Előadásuk tökéletes kamara­muzsikálás volt, a tercmene- tek tisztasága, a dallamvona­lak rajza mindig érződött. Honegger klarinét-zongora szonatinája a műsor egyik csúcsa volt, amelyet Sándor János, a nagybátonyi zeneis­kola tanulója meleg klarinét- hangon, Szüts Katalin ko­moly zongoratudással szólal­tatott meg. A nagybátonyi gi­tártrió (Mező Attila, Pintér Sándor, Veres Zoltán) Asriel Két blues című művét mu­tatta be csiszoltan, ízlésesen. Ki kell emelnünk Szüts Pál Szonatináját, amelyet kürtön Kis János, zongorán Orosz Éva adott elő. Szüts Pál mű­ve pedagógiai szempontból is kitűnő alkotás. A balassa­gyarmati Gyárik Éva és Ko- valcsik András Bartók két­zongorás darabjaiból adott elő. A Bolgár ritmus című alkotás felfogásában olyan szintet értek el, ami megha­ladja az átlagot. Szokolay Gyermek-kvartettjét a balas­sagyarmati Vásárhelyi Judit — Szabó Piroska — Réti Emőke — Perkits Magdolna összeállítású négyes szólaltat­ta meg kitűnően. Jó produk­ciót nyújtottak a gyarmati Vásárhelyi-testvérek, akik Co­relli e-moll szonátáját adták elő hegedűn és zongorán. Összeszokott, könnyed muzsi­kálást hallhattunk a már négy éve együtt zenélő salgó­tarjáni Bozó Bélától (hegedű), Horváth Máriától (hegedű) és Verebélyi Zsuzsától (zongora), akik Seibert: Táncok a XX. századból című művét adták elő. Kellemes színfoltot je­lentett a balassagyarmatiak kamarakórusa. Ízlésesen, kul­túráltan adta elő a különbö­ző népek dalaiból összeállí­tott csokrot. összegezve: NŐgrád megye zeneiskoláinak tanulói, taná­rai ismét bemutatták a szak­értőknek és a közönségnek, hogy a zeneiskolák falain be­lül eredményes, jó munka fo­lyik. Réti Zoltán 7/n/ usi este Az autó álmosan zötykölő- dik a göröngyös, hepe-hupás úton. Sehol egy lélek. A ta­karos téglaházak lassan tüne- deznek fel a kanyar mögött. A nagy ablakok süketen ásí- toznak a sötétben. Este szállt a falura. I* Bizonytalan léptekkel hala- . dók a kikövezett járdán a 'tornác felé. Kopogok egyszer, kétszer, senki nem jelentke­zik. Elköhintem magam, krá- kogok, jó hangosam. Kis idő múlva öreg néni tipeg elő valahonnan, hátulról. Jó es­tét kívánunk egymásnak, az­tán megkerülve a házat, be­vezet a nyárikonyhába. Fe­hérre mázolt kis tákolmány, mindössze egyetlen parányi ablakot ütöttek rája. Nem vagyok magas, de így is le kell hajolnom, nehogy az aj­tófának ütközzem. A néni gyors mozdulattal széket tol alám, ő a szúette kis asztalnak támaszkodik. A nagy gőzben alig látok va­lamit, a párás levegő fojtogat. — Krumplit főzök a ma­lackának — magyarázza a néni —, hagy hízzon az a jó­szág. Kell a disznóság ilyen nagy családnak, mint a mi­enk. Nem kell mindig az üzletbe szaladgálni egy kis zsírért, szalonnáért. Dicsérem a nagy házat, hogy milyen takaros, milyen szép. A néni arcát büszkeség tölti el. — A fiam építette. Van benne egy konyha, meg két nagy szoba. Unokák is van­nak már, hogyne. Három kis lurkó. Érdeklődöm, hol jár most a család? — A menyem késő estig dolgozik, a tsz-ben, irodista. Szegénynek nagyon sok a munkája. Számol, meg ír egész nap. A fiam ipari mun­kás, késő délután ér haza. Jólesik ilyenkor a haverok­kal iszogatni. A gyerekek meg a szomszédban játszanak. Míg a néni beszél le nem veszem a szemem a tűzhely környékéről. A fekete kis ma­sina mellett, a sarokban egy asztal tetején nagyképemnyős tévé izzadja magáról a víz- cseppeket. Az öregasszony követi a te­kintetemet, aztán szorosabbra húzza a kendőt a fején. Kér­dést sem várva mondani kez­di: — Nagyon szeretjük a té­vét nézni mindnyájan. Hogy­ne, én is elnézegetem, még szívesen. A meccseket is az unokákkal izgulom végig. Bosszankodtunk is, amikor otv hete bedöglött, pedig egy éve sincs hogy vettük. — Miért itt tartják a kony­hában? Nem lenne jobb helye a szobában? — Hát, tudja, itt mindig jó meleg van, nem is mszkohmk annyit. A nagy házban csak ritkán fűtünk be, vigvázunk, a holmira, sok pénz fekszik a házban. A nagy ház ajtajában, a lépcső tetején vendéglátóm lerúgja foltos kis posztópa­pucsát, én automatikusan kö­vetem. Nem szól semmit, csak elégedetten bólogat, ami­kor szeme a lábamra sik­lik. Az üvegezett veranda kis virágházhoz hasonlít. Szúrós kaktuszok sorakoznak az ab­lakpárkányon. A konyha, mint a gyógyszertár. Minden vakítóan fehér, csak a falvé­dők, a kis térítők tarkítják a képet. A néni végigvezet a szobá­kon. Szőnyegek mindenütt; a falon és a padlón egyaránt. Az első szobában kombinált bútor, a másikban hálószoba- garnitúra: kényelmes, szé­les ágyak, éjjeliszekrények. Az ágy felett hatalmas szent­kép. — Mégis, mikor tartózkod­nak a nagy házban? — kér­dezem. — Neves ünnepeken feljön ide a család. Akkor aztán bedurrantunk a kályhába. A néni átmegy az unoká­kért a szomszédba. Én is vele megyek. A szomszédékat a házban találjuk. Űj, téglaház ez is, nyitott tornáccal, taka­ros udvarral. A konyhában népes társaság fogad. Sorba rakott székeken ül a ház né­pe, és egy tucat gyerek. Tévét néznek. A nyitott szobaajtón átlátni a sarokba állított ké­szülékre. Leülünk mi is a szí­ves invitálásra. Pogácsával, borral kínálnak. Már csak a gyerekek nézik a műsort, mi, felnőttek beszélgetünk. A szomszédék — középkorú há­zaspár — a házról beszélnek. Fiatal éveik munkájának eredménye. Sokat dolgoztak, míg eljutottak idáig. Kérdez­tem: van-e nyárikonyhájuk? Persze, van, mondja az asz- szony. A piszkos munkát ott végzik. Egyébként itt- tartóz­kodnak a nagykonyhában. Már a gyerekeket sem köti le a tévé. — Ne menjen üresbe — mondja az asszony, és a már előre lerakott papírdarabokon lépkedve, végiglépked a szo­bán, hogy kikapcsolja a ké­szüléket *­Ismét kint vagyok. Nézem az út két oldalán meredező házakat. A szobák ablakai a legtöbb helyen sötétek. Arra gondolok, hogy úgy lenne iga­zán szép ez a falusi este, ha a szobák fénye világítaná be a kormos sötétséget. — vkm — Művelődési terv Pásztóit Romkert — történeti kiállítással PÄSZTÖ történetében a múllt év fordulópontot jelen­tett nagyikötzségigé alakult, s Hasznos, Mátraikereszties ta­nácsának beolvadásával létre­jött a nagyközségi kö­zös tanács. így a terve­zés, az irányítás és a végrehajtás minden területén közös gondok jelentkeztek. De az együttműködés, az anyagi erők jobb kihasználása ugyani akkor eredményeket is ígér. A művelődés idei program­jának megvalósulása jelentő­sen járul hozzá a műveltségi szint emeléséhez, a szocialista tendenciák erősödéséhez. Pásztón, az ipartelepítés lé­nyegében befejeződött, a meg­levő üzemek, vállalatok fej­lesztésének: szorgalmazása ke­rült napirendre, figyelembe;, véve a vonzási körzet muinika- erő-tarbalékiailt a korszerű technika alkalmazásét, a szol­gáltatóüzemeik új ágakkal való bővítését stb. Mindebből következően a munkaerő-szer­kezet alakulásában lényeges változás nem várható, de nö­vekszik a szabad idő, ami a művelődési igény növekedé­sét is magával hozhatja. Minderről az 1971-es év mű­velődési tervének összeállítói in részletesen szóltak a főbb művelődéspolitikád feladatok meghatározása bevezetéséként. A tenv mindenekelőtt a po­litikai és világnézeti nevelés­ről szól1, hiszen továbbra is alapvető politikai célkitűzés­nek számít a marxista világ­nézet alakítása, a szocialista tudat fejlesztése a népműve­lés eszközeivel ás. Miit tehet a közművelődés ennek érdeké­ben? Például segítheti a KISZ és a szakszervezetek ál­tál. szervezett politikai oktatá­sokat. A társadalmi, tudomá­nyos, közgazdasági stb. isme­retek magasabb sainttű nyúj­tásával pedig elő ke® segíte­ni a politikai események moz­gjaibóerőiinek felismerését, az imperializmus agresszív megnyilvánulásainak leleple­zését. E munkában elsősorban a TIT szerepét szükséges hangsúlyoznunk. A közéleti demokratizmus fejlesztése, a hélyi önkormányzat erősítése érdiekében bővíteni keil a la­kosság alkotmányjogi ismere­teit is. A közelgő választások miatt ez különösen időszerű. A KÖZMŰVELŐDÉSNEK Pásztón is mind nagyobb részt ke® vállalnia a szocia­lista tartalmú emberi kapcso­latok Walaikításában. hogy a szocialista brigádokban, mun­kahelyi közösségekben minél inkább ismerjék a szocialista erkölcs magatartásnormáit. A szocialista hazaifiság és a pro­letár internacionalizmus erő­sítése érdekében például to­vább kívánják szélesíteni a kapcsolatokat elsősorban a Szovjetuniőval és Csehszlová­kiával. Ez trtóbbá helyen Prievidzával. Szántén a szocia­lista házalásáig jegyében szán­dékoznak fejleszteni a honis­mereti mozgalmsat. Megterem­tik a feltételeket a falufcróni- kásoknak Pásztón kívül Hasz­noson és Mátrakeresatesen is. Fokozott gondot fordítanak a néprajzi és a munkásmozgal­mi hagyományok ápolására, tavasszal pedig megnyitják — s az idegenforgalom számára ismertetőkkel látják el — a rrxmifcertet, s az ahhoz kapcso­lódó kiállítást. A későbbiek­ben bemutatják a volt cisz­tercita kolostorban a Pásztó története című kiállítást. Az általános és a szakmű­veltség fejlesztése jegyében ugyancsak több intézkedést terveznek. A következő tan­évtől például ismét meg sze­retnék nyitni a II. számú ál­talános iskolában a dolgozók esti iskoláját. A dolgozók kö­zépiskolája iránt megfelelő az érdeklődés. Természetesen, to­vábbra is jelentős szerepet kap az általános műveltség emelésében az ismeretterjesz­tés, azonban szükségesnek tet­szik, hogy az üzemek és a termelőszövetkezetek ne csak igényeljék a TIT előadásait, de azok lebonyolítására is le­gyen gondjuk. A szakmai mű­veltség emelését, az ezzel ösz- szefüggő feladatokat az üze­mek és téeszek szakember- szükséglete határozza meg, s a népművelésnek segítséget kél! nyújtania ehhez. Az ízlésformálás feladatai­ról szólva kiemelten szüksé­ges foglalkozni az ifjúság mű­vészeti nevelésével. Az általá­nos iskolai úttörőcsapatok és a gimnáziumi KlSZ-szervezet az öntevékeny művészeti cso­portok szervezésével, helyi bemutatók rendezésével sitb. segítik: elő a csoportok belső nevelőfunkciójának erősíté­sét, a tehetségek kiválasztá­sét. A pásztói Lovász József Művelődési Központban iro­dalombarát. és képzőművészeti kör működése kívánatos. A zenei művéltség fejlesztése ér­dekében a zeneiskolai beisko­lázás arányát kívánják fokoz­ni elsősorban. A színházi kul­túra színvonal árnak emelkedé­se pedig az üzemekre, a téeszek,re is feladatokat ró (például bérletvásárlás stb.). E FELADATOK, s azok is, amelyekről ezúttal nem szó­lottáink, feltételezik, hogy a közművelődési intézményháló­zat alkalmas a differenciált igények kielégítésére. Feltéte­lezi továbbá az anyagi erő­források koncén Íratását, a társadalmi összefogást és a megfelelő közművelődés sze­mélyi ellátottságát egyaránt. T. E. Költségszint és végtermék Aes anyagok ármozgását az utóbbi években már megszok­ták üzemeinknél és számol­nak vele. Ab utóbbi időben azonban egyre több a panasz dtt, ahol rögzített, úgynevezett fix áras termékeket állítanák elő. Itt ugyanis az anyagárak és ezen keresztül az anyag­költségek, végső soron a Ikölt- sógsZint növekszik, ugyanak­kor a késztermék ára válto­zatlan marad. A nógrádi szénbányáiknál például vagy 12 ezer féle Helyreállítják a simontornyai várat. Még ebben az évben befejezik a Tolna me­gyében levő, simontornyai vár restaurálását. A vár falai már az eredeti állapotban állnak, a belső termeket és szobákat most alakítják át. A várban múzeumot, könyv­tárat rendeznek be, s az alagsorban a vár kazamatáiban tájjellegű borkóstolót, ven­déglőt nyitnak. A kb. hatszázéves múltra visszatekintő vár, a környék idegenfor­galmi büszkesége lesz (MTI-fotó — Kozák Albert felv.) anyaggal dolgoznak. Ezek kö­zül több mint a felének vál­tozott az ára az elmúlt évben. Olyan is volt, de elenyészően kevés, aminek az ára csök­kent. Hatvan olyan anyagté­telt vizsgáltak meg, amiből jelentősebb mennyiséget hasz­náltak fel és kiderült, hogy 6 miilldó 774 ezer forint több­letköltséget okozott az ármoz­gás. A végtermék, a szén ára természetesen, azonos szinten maradt. Az eredményromlás­hoz, tehát sok más tényező mellett ez is hozzájárult. Az idén az előjelek még rosszabbak. A vállalat anyag- osztályához szinte naponta ér­keznék az értesítések árak változtatásáról, növeléséről és ha több nem jönne, a szak­embereik szerény számítása szerint már ez is még egyszer akkora mérvű romlást ered­ményezne, mint az elmúlt év­ben. A szén ára ugyanis rög­zített, maradt. Az OBV Zagyvapálfaüvi Bá­nyagépgyárában a termelés nagy részét ugyancsak a rogzú tett áru termékek előállítása jelenti. Var. szabad áras, úgy­nevezett egyedi termékük is. Itt a megrendelő és a gyártó vállalat között jóformán al­ku tárgya az ár, tehát követ­ni tudják az anyag ármozgá­sát. Itt nincs is különösebb Band, de a sorozatban gyár­tott, rögzített áras termékek­nél annál több van. Ilyen pél­dául a szalaggörgő, amiből 180 ezer darabot készítenék az idén. Ezekhez többek között néhány gumialkatrészre is szükség van. A gjumdheveder ára mellett, ezeknek az alkat- részéknék az ára ugrásszerűen megnőtt. Van, amit eddig 50 fillérért kapták darabonként, most már 2 forint 38 fillérért számlázzák. Van olyan is, aminek az ára 36 forint 80 fillérről 221 forint 78 fillérre „mozgott” élőre, tehát több mint hatszorosára a korábbi árnak. Ezek az apróbb-na- gyobb gumitétélek a gyár nye­reségének mintegy 40 százalé­kát elvihetik a közgazdászok számítása szerint, ha vala­mi módon, nem tudják ellen­súlyozni az ármozgást. Ez egyébként az idén ennél az évi 160 milliós kapacitású üzemnél 3 millió 760 ezer fo­rint olyan költségnövekedést jelent, amit a késztermék árá­ban nem tudnak realizálni. Két vállalat példáját emlí­tettük, de bizonyára sok he­lyen szorít a cipő. Az is igaz viszont, hogy vannak üzemek, ahol ennék az ellenkező ha­tása érvényesül. A monopol- helyzet sokszor előnyt jelént, míg másutt a kénysrzer arra késztet, hogy valami más úton- módon próbálják ellensúlyozná a költségszint és a késztermék ária közötti ellentmondást. Az egyik helyen tdsébb erő­feszítéssel esetleg nagyobb nyereséget lehet elérni, tehát könnyebb nagyobb anyagi el­ismerésre szert tenni, ugyan­akkor másutt igen nagy erő­feszítésekre van szükség. Ugyan ki ne akarná az így átmenetileg veszteségessé vált terméket minél előbb nyere­ségessé tenni? Az ösztönzés azonban csak bizonyos hatá­rok között hat kedvezően. Túlfeszíteni nem lehet, mert ellenkező hatást is kiválthat, ha az irreális. Ez pedig nem érdeke a népgazdaságnak! B. J. Picasso napja az USA-ban? Az Egyesült Államokban egyetlen nap leforgása alatt három Picasso-kép tűnt él a múzeumokból és galériákból: egy rajz és két festmény, öt művet lopták eb öt különbö­ző múzeumból és képtárból. Pieasso-napot ünnepelnének a tolvajok? — kérdezték a spa­nyol művésztől. Azt felelte: „Nehezen tudnék visszaemlé­kezni hasonló elismerésre éle­tem folyamán”. NÓGRAD — 1971. március 16., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents