Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)
1971-02-12 / 36. szám
Nagy feladatok előtt az új gyár? I iolsó «zakaszálmn a beruházás Döntő évéhez érkezett a Vegyi Liliteket Szerelő Vállalat épülő salgótarjáni gyár. egysége. Ea az év a teljes územkezdést megelőző utolsó időszak. A hosszú idő óta tartó beruházás soron következő állomása a hatalmas üzemcsarnok építésének befejezése és a belső technológiád szerelés elkészítése. A korszerű „négyhajós” üzemcsarnokban négy darupályát alakítanak ki. Itt helyezik el a kompresszorházat, a különböző kiegészítő rendeltetésű helyiségeket, a csarnokhoz kapcsolódik a laboratórium, a villamos energiát egy 35 kilovoltos transzformátor-állomás közvetíti a termelő üzemrészekhez. A csarnokba a legjobb NDK, lengyel, román, csehszlovák es magyar gépeket állítják üzembe, amelyek nagyobb része már megérkezett a gyáregységhez. Ideiglenes körülmények között. a beruházás mellett már hosszabb idő ó>ta termel az üzem. A tavalyi évet még csak szerény termelési eredménnyel zárták, de az idén már fokozatosan, szinte hónapról hónapra emelkedik a gyártási program. A fizikai dolgozók száma jelenleg nyolcvan, de a munkáslétszám az év végéig előreláthatóan három-négyszeresére nő. A gyár termelése már az első negyedévben meghaladhatja a négymillió forintot majd a dolgozók számának gyarapodásával tovább emel. kedik. Milyen feladatok előtt áll a gyár? Ebben 4 döntő időszakban legfontosabb feladat a gyors ütemben növekvő termelés tárgyi és személyi feltételeinek megteremtése. A meglevő ideiglenes üzemrész mellé rövidesen újabb átmeneti termelőrészleget hoznak létre. A fémvázas, előregyártott elemekből összeszerelt építményben már az első félévben megkezdődik a mun! Nemcsak a termelés növelése a cél, hanem a megfelelő számú és összetételű szakembergárda kialakítása, hogy mire az új üzemcsarnok felépül, dolgozni tudó és gyakorlott munkások vegyék át a korszerű gépek kezelését. Nem véletlen, hogy miáiris nagy a vonzása az új gyáriak, hiszen olyan távlatai vannak, amelyek valamennyi dolgozónak a jó kereset mellett a szakmai fejlődés számos lehetőségét kínálják. Munkaerő-szükségletét a gyár azonban nemcsak uj dolgozók felvételével kívánja kielégíteni. Fontos szerephez jut ezen a téren a szakemberképzés. Már a múlt évben negyvenhat tanulóval kötöttek szerződést, az ősszel induló új tanévben pedig mintegy nyolcvan ipari tanulót szándékoznak felvenni. A fiatalok szerkezeti lakatos, hegesztő, lemezlakatos. forgácsoló és elektronikus mű. Van még mit „szépíteni” Százkilencvenkét egyetemet, főiskolát, technikumot és középiskolát végzett szakembert, dolgozót foglalkoztat a salgótarjáni öblösüveggyár. A gyárnak kétezerhatszáz dolgozója van, csaknem nyolc százalékuk rendelkezik az általános iskolánál magasabb végzettséggel, ami kedvező aránynak tekinthető. A biztató statisztikai adatra csak az vet árnyékot, hogy ugyanakkor majdnem eaeregyszáz- ötven dolgozó az általános iskolát sem fejezte be. Ez a szám a négy évvel korábbinál valamivel alacsonyabb, de a javulás alig nevezheti» megnyugtatónak. Ami különösen figyelmeztető adat: ma másfélszer annyi analfabéta van a gyárban, mint négy évvel korábban. így az elkövetkező években az alapjában véve kedvező statisztikán von még mit „szépítem”. szerész szakmára jéfexftkeo. hetnek. Az utóbbi különösen nagy szakértelmet kívánó mesterség, amire elsősorban, érettségizetteket szerződtet, nek; a nyolc általánost végzettek közül jobbára csak a négyes és ötös tanulmányi eredményt elért fiatalok pályázhatnak sikerrel a felvételre. A beruházás meggyorsítása érdekében a belső kivitele-' zési munkákból is kiveszi a részét a gyár. Saját dolgozói állítják be az ajtók, ablakok egy részét és elvégzik a csarnok és a kazánház technológiai szerelését. Az itt foglalkoztatott dolgozók már a végleges munkásgárdához tartoznak, az újonnan felvettekkel, az időközben felszabaduló ipari tanulókkal a néhány éven belül nyolcszázezer embert foglalkoztató üzem magját fogják képezni. A gyár különböző berendezéseket. műszereket és gépeket gyárt a vegyiparnak. Ezek a Dunai Kőolajipari Vállalattól a Tiszai és a Borsodi Vegykpmbináton keresztül a Nyergesújfalui Viszco- sagyárig szinte az ország minden részébe eljutnak. Kd. terjedt üzleti kapcsolatokkal ■ rendelkezik a vállalat külföldön is. A salgótarjáni gyáregység az idén Mongóliába gabonaszárító-vezérlő au. tomatikát, az NDK-ba kazánházi vasszerkezeteket, Iránba erősáramú vezerlőszekrenye- ket szállít. Meddig még? Hosszabb idő óta le van zárva a hetes autóbuszjárat Dimitrov utcai útvonala Sál. gótarjánba.y mert javítják a csapadékelvezető csatorna egyik vasrácsát. Helyesebben: ha javítanák, nem is volna semmi baj, de eddig mindössze annyi történt, hogy fakorláttal elzárták az utat. a közlekedést akadályozó egyetlen huppanóhoz és a csapa, dékelvezetőhöz jóformán hozzá sem nyúltak. Az autóbuszbérleteseket már az is meg. nyugtatná, ha látnának valami mozgolódást a környéken, de így még csak sejteni sem lehet, hogy meddig fog húzódni ez az apró javítás. Bizonyára gyorsabban intézkedne, akire ez az ügy tartozik, ha maga is ezen az útvonalon járna nap nap után munkába... —is Nagyobb nyilvánossággal Míg két évvé! ezelőtt csúfján egyetlen esetben ült össze a társadalmi bíróság a salgó- larjáni síküveggyárban, hogy kisebb vétségekben döntést hozzon, tavaly már öt ügy került a bíróság elé. Ez korántsem a vétségek szaporodását, hanem a társadalmi bíróságok megnövekedett szerepét és fontosságát tükrözi. A múlt évben tartott öt tárgyalásból három a munkafegyelem megsértésével, egy-egy pénztartozás visszafizetésének elmulasztásával és becsületsértéssel foglalkozott. Azt már kevésbé lehet elmondani, hogy a tárgyalások a széles nyilvánosság előtt zajlottak le. hiszen csupán huszonnégy dolgozó vett részt., ezeket pedig a döntések nevelő hatását éppen a nagyobb nyilvánossággal, az üzemi közvélemény bevonásával lehetne erősíteni. Hemzedékuöltős — szakmunkásképzés Tegyük vonzóvá a mezőgazdasági munkát (III.) IT1TZ ZOLTÁN, megyei szakközépiskolai tanulmányi felügyelő: Nógrád megyei hátrányos helyzetből indult a mezőgaa- dálkodásbam. Mostohák a természeti adottságai és hosszú évtizedeken keresztül a kulturális fejlődése sem volt biztosított. Mindkét tényező hatással van a megye mezőgazdaságának fejlődésére, a fiatalok elhelyezkedésére. Nekünk az a feladatunk. hogy együttesen változtassuk meg e kedvezőtlen helyzetet. Mindenekelőtt meg kell vál- tozta/tnd azt az üzemi szemléletet, hogy a fiatalok nem képesek a feladatok elvégzésére. Változtatni kell azon a nézeten is, hogy a kulturális intézmények tevékenysége nem függ össze a mezőgazdasági munkával. Nem utolsó sorban a mezőgazdasági tevékenységet olyan szintire kell emelni, hogy az ott dolgozó fiatalok anyagilag megtalálják számításaikat. Mivel mindezek még hiányoznak falun, a fiatalok a divatos szakmák félé áramlanak. Az előzőekből következik, hogy a mezőgazdasági munkát tegyük vonzóvá, emeljük jelentőségének megfelelő rangra. Az üzemek feladata a jó munkakörülmények megteremtése, az egészséges munkahelyi közérzet kialakítása. A szülőktől és a nevelőktől pedig azt várja a társadalom, hogy a mezőgazdasági munka szükségességéről és szépségéről győzze meg a tanulókat. A pedagógusok pályairányítása miit sem ér szülői ráhatás nélkül, mivel a gyerekek elsősorban a szülői példa alapján alakítják ki életüket. Feladatunk tehát az, hogy tudományos igénnyel felmérjük: a megye korszerű mezőgazdaságának milyen szakmunkásokra van szüksége és ennek megfelelően kell dolgozni, a feladatok érdekében. MEDE TIVADAR. a KISZ megyei bizottsága falusi felelőse: A KISZ VI. kongresszusa védnökséget vállalt a mező- gazdasági szakmunkásképzés felett. Célunk, hogy felvilágosító, politikai munkáival elősegítsük az ifjúsági termelési versenyeket, a Szakma ifjú mestere mozgalmat, tapasztalatcseréket, ifjúsági találkozókat, politikai oktatásokat. Szeretnénk, ha egyre többen, választanák élethivatásul a mezőgazdasági szakmákat. Ezt sokan — főleg a gazdaságyeze- tők — félreértették. Ügy gondolták: a KISZ közvetlen küld fiatalokat a mezőgazdasági szaíkmákba. Tapaszitaiaitaáinik szerint a végzett szakmunkások sok gonddal, problémával küzdenek. Gyakran előfordul, hogy nem a szakmájukban dolgoznák, esetenként járandóságukat sem kapják meg, nem bíznak bennük. Sok termelőszövetkezet nem rendelkezik megfelelő távlati fejlesztési tervvel és nincs tisztában a várható munkaerő-szükséglettel. Előfordul, hogy a beiskolázott szakmunkás elvégzi tanulmányait, és közben megszűnik az üzemág. Javasoljuk a tsz-vezetőknek, hogy a végzett szakmunkásoknak adjanak 5—10 százalékos bérkiegészítést. Erre nincs külön jogszabály, sem törvény, de egy-egy gazdaság tehet ilyen megkülönböztetést a szakmunkások javára'. Végezetül , teremtsenek a gazdaságok a tanáccsal együttesen megfelelő szociális, kulturális körülményeket a fiatalok számára. A megyei KlSZ-bizott- ság a továbbiakban is segíti a falun élő, falun dolgozó fiatalok helyzetének javítását. KŐSZEGI SÁNDOR, megyei tanulmányi felügyelő: A termelőszövetkezetek 1968- ban, az új tsz-törvény megjelenésével üzemi ömáiilósáígot kaptak. A vállalatszerű gazdálkodás feltételednek megteremtése az üzemek feladatává tette a tervszerű munkaerő - gazdálkodást, a szakember- és szakmunkás-utánpótlás biztosítását. Az elmúlt két esztendő tapasztalata bizonyítja, hogy az üzemek ennek nem tettek eleget. Az utóbbi lóét év alaitt a beiskolázottak száma évenként 30—40 fővel csökkent, pedig a gazdaságokban végbement szerkezeti átalakulás az emelkedést indokolná. A szakemberképzés és -utánpótlás a termelőüzemeknek alapvető feladata. A szakigazgatási szervek lehetőségeikhez képest ebben, támogatást nyújtanak a tsz-ekinek. A múlt év novemberében a megyei mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály, a művelődésügyi osztállyal közösein négynapos pályaválasztási tanácskozást rendezett a nyolcadik osztályt végző fiatalok és a szülők részvételével. Kiderült, hogy a végzős gyerekeknek mindösz- sze 15 százaléka érdeklődött a mezőgazdasági munka iránt- A tanulók többsége nem is ismerte a mezőgazdasági üzem tevékenységét. Ez azt bizonyítja' hogy sem a tsz, sem az általános iskola nem tájékoztatja megfelelően a fiatalokat. A mezőgazdaság fejlesztése népgazdasági és üzemi érdek is. Kozösen kell munkálkodni azon, hogy elejét vegyük az elnéptelenedésnek, aiz idősek helyére jól képzett fiatal szakmunkások lépjenek. A szakigazgatási szerveknek a szakmunkásképző iskolákkal közös erőfeszítését a tsz-efc közreműködiése nélkül nem lehet megoldani. Az üzemek kötelessége a mezőgazdasági mimika népszerűsítése, a már végzett fiatalok megfelelő foglalkoztatása. Ez utóbbi a legjobb propaganda a mező- gazdasági munka népszerűsít sere. Az Országház folyosóján Képviselőink életéből Tegnapi lapunkban már beszámoltunk az országgyűlés szerdai munkájáról. Az 1967- ben megválasztott országgyűlési képviselők között a parlamenti ülésein ott volt munkatársunk is, aki a szünetben a Parlament folyosóján beszélgetett megyénk valamennyi képviselőjével. — A négyéves munkáról kérek egy emléket. BRUTYÖ JÁNOS: Nyolc éve vagyok Salgótarján, illetve Nógrád megye országgyűlési képviselője. Egy-egy mandátum lejárta előtt a képviselő is elkészíti saját mérlegéit. Én is ezt tettem. Emlékszem, amikor először jártam Salgótarjánban. A város vezetői bemutatták a várost. Akkor épült az új kórház, a Karaites Szálló, s éppen alapozták az új művelődési központot. A belvárosban még álltak a kis vityillók. A város vezetői felvittek a hegyre, ott magyarázták, hol mi épül majd. Megmondom, nagyon bátor terv volt, s magiamban is feltettem a kérdést: mikor lesz ebből város? Nos, a kérdésre az élet adta meg a választ! Salgótarján az ország, a világ előtt nyert rangot. A városközpont átépítése lassan befejeződik. Ez pedig egy képviselő számára rendkívül nagy boldogság. Választóinak tud majd miiről beszámolni. — Sztorit is kért? Érsek- vadkerten voltam, jelölőgyűlésen. A gyűlés után kisebb uzsonnára hívtak meg. Jó, ízletes házi kolbásszal kínáltak! Feltűnt, hogy mindegyik kolbász más és más ízű. Meg is kérdeztem, hogyan csinálták ezt. A válasz így hangzott: úgy hoztuk össze hazulról, képviselő elvtárs. Azóta tudom, hogy ízletes a nógrádi kolbász. JEDLICSKA GYULA: Nagybátonybam, a jelölőgyűlésen azt ígértem, hogy megoldjuk a bányászok gondját, mindenki számára biztosítjuk a munkát. Segít majd ebben a Nagybátany—Kislerenye térségében felépítendő vasöntöde, a centrolit. Ügy érzem, megyénkben a foglalkoztatottságát megoldottuk. A centrolit is megépül. A szavak valóra válnak. _ — És most aztán vitatkozhatnak majd a nagybátonyiak és a kistér -nveiek, hogy a centrolit felépülése után mi is legyen a község, vagy a város neve: Kisbótony-e, vagy Nagytoronyé ? VARGA TIBORNÉ: Az első felszólalásra készültem. Leírtam a felszólalást, a téma kulturális jellegű volt. Amikor képviselőtársaim elolvasták a szöveget, mindjárt bíráltak, hogy sok benne a statisztikai szám. Az idegesség csak fokozódott bennem. Volt olyan is, aki azt mondta: vigyázz Erzsi, nehogy összevessz Okúval. Akkor lettem aztán ideges, amikor ebédszünet után közlik velem, hogy aki előttem következett volna, visszalépett a felszólalásitól, én indítom a délutáni vitát. Lámpalázas voltam. De csak egy percig. A képesítés nélküli pedagógusok helyzetével foglalkoztam. A délutáni szünetben hozzám jött Biszku elviére, gratulált. Aztán azt mondja: Maga, elvtársmő, a hozzászólásból valamit kihagyott! Honnan tudja, kérdeztem meglepődve. Ügy éreztem, nem akar a miniszterrel vitatkozni — válaszolt. Nohát, csodálkoztam, még a képviselők is pletykálnak? GAJDÁR PÁL: 1967 májusában jöttem először a Par lamentbe. Előtte se kívülről, se belülről nem láttam az Országházat. Lámpalázam vólt. Személyes élményem? Tavaly tavasszal, a szénbányászat helyzetével, az acélárugyár fejlesztésével foglalkoztam felszólalásomban. Alig taLt el néhány nap, a miniszter levélben értesített arról, hogy a felszólalás után a gyár megkapta a hosszú lejáratú hitelt. Ugye érdemes volt szót kérni? GAJDOS JÁNOS: 1967 májusában mondtam el a „szűzbeszédet”. A mezőgazdaság helyzetével, azon belül is a sertéstenyésztés gondjaival, foglalkoztam. Bíráltam a különböző szabályozókat, s azt. hogy az érvényben levő rendelkezések elsorvasztják a háztáji kocaállományt. Ugyan emelték a sertés felvásárlási árát, de emelték a takarmány árát is. Nesze semmi, fogd meg jól — gondoltam, s a szabályozók módosítását keltem. Fock elvtárs zárszavában nem értett velem egyet, azt mondta, jók azok a szabályozók. Elcsüggedtem. De később megnyugodtam, mert a sertésfelvásárlási árakat rendi62íélí RÓKA MIHÁLY: Már tizennyolc éve, hogy Nógrád megye képviselője vagyok. A sok emlék közül csak egyet. Megkezdődött a rétsági járás iparosítása. Sokat jártam a járási székhelyre. Egyszer keresem a járás vezetőit azt mondják, vidéken vannak. Délután rájuk akadtam. Hol jártatok, kérdem. Az építkezésekhez szakmunkásokat keresni — válaszolták. Megnyugodtam. Alig néhány óra múltán találkoztam az egyik termelőszövetkezet elnökével, akkor tért haza. Hol volt — kérdem. A járás vezetőivel — volt a válasz. Minek? — hangzott az újabb kérdésem Szakmunkásokat kértek tőién» — így a válasz. S adtál? Igen, mert addig hurcoltak az autóban, addig agitáltak, amíg igennel válaszoltam. Szóval így lett szakmunkás az építkezésekhez. SCHUCHMANN ZOLTÁN: Á tanulóképzés miatt más járásokat, sőt más megyét is járok Kemencén voltam, ahol azt kérték, intézzem el, kapjanak elektromos áramot. Majd levél is jött. Azt írták, itt az alkalom, most szóljak a miniszternek. Beszéltem Lévát di elvtárssal. A kemenceiek ügye elintézésit nyert. Ha mór otthon nem sikerül semmi, akkor legalább más megyén hadd segítsek. SÜMEGI JÁNOS: Idős ha , zaspár keresett fel otthon. A tanács kis kertjüket lei akarta sajátítani. Intézkedtem, megmaradt. A házaspár nyolc kilométerről gyalog jött be hozzám, s egy liter saját főzésű pálinkát hozott. Soha senkitől semmit nem fogadtam el, de tőlük a pálinkái igen. Fogtam egy demizsont, s viszonzásul én meg a saját boromból töltöttem meg az idős házaspár részére. Valamiért. valamit Somogyvári László NÓGRÁD m 1971. február 12., péntek 3
