Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)

1971-02-28 / 50. szám

f

Változik a világ...

SOKAT — TALÄN a kelténél is többet — beszélik mostanában a ssülök, tálában a felnőtt tánaada- m felelősségéről az ifjúság ívelésével kapcsolatban. S rcsa módon ennek a feleslegnek emlegetése min- g a kirívó eseteknél a leg- ingosiabb, amikoir huligán

•indáik leleplezéséről, erőakoskodó fiatalok bűn- elekményeiről, vagy a fialok Idsebb-nagyobb esőért jainak társadalmunk ndjévei való szembeszegü- séről van szó.

Ilyenkor az éber újságírói kiismered; azonnyomban dgtalálja a széthulló osa- d káros hatását. S ha nem elvált szülőkéit kell perbe mni, akkor felfedezik a •tancú család bűnbe taBzí- voitát (olyan eseteket, aikor a szülők mást múlnak a munkahelyen és ást otthon), vagy nem rit- n « felelős munkakörben, ligás beosztásban dolgozó ülők közömbösségét kár- «taitják, akik az anyagi .ét megteremtésével „le- djék” kötelességüket, s ermekük nevelésének

ndját a pedagógusokra, a isadalomra hárítják.

(Csak záró jelben: A teledé jóvoltából mostanság nerkedhetünk meg Dzseni rséval. Az ő útjáról készí- * pedagógiai film azon- n emlékeztet ama a bizo- 06 anatómiai lóra, amely- l köztudott, hogy a szem- tető oktatás érdekében nden betegség megtalál- tó rajta. Iszákos, bűnöző a, prostituálódoüt anya, aratgyenge gyerek, aki a lerik sodráséiban hányó- c... Ilyen töményen ez a ■ténet még pedagógiai Idának se jó.) Kétségtelenül sok igazság n ezekben a Mkiismeret- isgálatokban, ■ felúaner- tő az az aggodalom is, nely a jövő nemzedéke ar- Latának minél emberibb rmálódósát félibi e káros jenségektőL

Ugyanakkor el lehet gon- Jkozni azon ia, hogy az ifiág pozitív megnyilvám»ai: egészséges többre töiz IKARUS,

program

z IKARUS-gyáriban 9fi percenit készül el egy bú«* é* * ■maik négyszázötven bedolgo- iem szaliit. Fényképünkön az 200-as tlpuscsalád egyik büsz- pokona látható. Ft. a kocsi ##- i Nizzában, a nemzetközi autó- /,héten több nagydíiat nyert, ugodt, nemes, szép vunal, ilemes megoldású, állítható uloüleiök. Természetéé nappá- ény, egyéni olvasólámpák, lég- kdicionált klíma, mosdó, w>i- «, ruhatár, hütőszekx-enyek, lyelem, Wntastság.

200-as üpuscsakad lesz htva- . arra, hogy átvegye nagynevű jselődjetnek helyét, ebből fog- Ulelégtteni a bel- és külföldi ('igényeket egyaránt. A 200-aa iscsalád *,5 méterről 1» méla- óaazesen 11 féle autóbuszt lal magába. Mire 7S éves lesz • yár, kész a hosszú távú jár- program és annak továbbfej- itése, ezen belül a közép távú jyedik ötéves terv, amely Ítéli erre a programra épül. A rban mindenkit meghallgattak, i denkinek eszét, ötletét bedőlték a tervbe. A magyar for- almi munkás-paraszt kormány ..közúti járműgyártás központi les'/.tési programjának tovább- Icsztéae tárgyában” határozatot lőtt a negyedik ötéves terv .szakára és azt kiemelt közpon- fejlesztési programmá nyllvánl- la. Az TKARUS-ban értettek a hói, hogyne értettek volna, zen a. program súlypontja aa íhuszgyárlas továbbfejlesztése, ily nagyságrendjével a közúti nüfejlesztés gerince, immázva a feladatot! öt év 11SOO darab autóbusz gyár- és természetesen eladása ha- •* külföldi vevőknek.

Fekvése, egyre szélesedő tudása, örvendetesen szaporodó sikereinél a legritkább esetben jut eszünkbe: igen, ehhez a szülők is hozzájárultak, Azok a ezülők, akiknek fiatalsága tele volt mindenféle buktatóval, nélkülözéssel, jegyrendszerrel, háborúval, embertelenségekkel. ., Olyan fogalmak ezek, amelyekről a legtöbb mai fiatalnak csak olvasmányélményei vannak, s igen sokszor a legtöbbjük „mesének” is érzi.

ESZEMBE JUT egy történet. 1946-ban nwiisateri biztosként Baranya megyében dolgoztam a szövetkezetek szervezése terén. Elkerültem többek között Szőkéd községbe is, egy magyar-, horvát-, német- lakba településekre. A nép szegénységére és igénytelenségére nagyon jellemző az ott hallott mese;

— Volt egyszer egy szegény ember, akinek három fia volt. Szorgalmad életével és munkájával sikerült ösz- szekapargaitnia egy kis házat és néhány hold földet. Azonban ez helyzetén nem sokat változtatott, mert ezután nemcsak a szegénység, hanem a föld rabszolgája Is lett. Amikor érezte, hogy már nem sok van neki hátra az életből, meg akart győződni róla, hogy fiaiban nincs-e valami tékozló hajlam, amivel elherdálhatnák élete keserves gyümölcsét.

Magához hivatta ezért őket és feltette a legna- gyobbiknak a kérdést:

— Mit csinálnál fiam, ha te igen nagy úr lennél?

A fiú a fogas kérdés hallatán gondolkodott egy kicsit, csak aztán felelt:

— Ha én nagy úr lennék, megraknék egy szekeret magasan pelyvával, azt leteríteném egy fehér gyolcs- lepedővel és azon kocsik áznék egész nap.

Az apa elégedetten hallgatta a feleletet, majd a középső fiú következett:

— Ha én nagy úr lennék, a hagymának mindig csak a szívit enném meg, a többit pedig elhajítanám.

Az apa most a legkisebbiknek akarta feltenni a kárdéet, de csodálkozva látta, hogy az pityeregve áll egy fa alatt.

— No, fiam, miért sírsz, gyere inkább és add elő a kívánságodat!

A gyerek pedig tovább is szipogva, szinte vádlóan mondta az apjának r

— Hogyne sírnék, amikor a legjobb dolgokat már mind elkívánták a nagyok, nekem már csak az alja maradt.

Vajon hányán érzik, értik a ma fiataljai közül ennek a kis történetnek szomorú mondandóját? Jp dolog, hogy ennek a mesének világa már a múlté. De figyelemmel kell lennünk arra is, hogy az anyagi jólétnek is megvannak a maga buktatói.

Sokszor halljuk azt is, hogy a helybelien megnyilvánulásoknak az Ifjúság il- lúziótlansága az oka. De miért nem lát maga előtt méltó, forradalmian romantikus célt az ifjúság?

Miért volt felenvelőbb a szocializmuséit akkor küzr deni, amikor ez a harc csak távoli reménnyel biztatott, s miért nem elég lelkesítő cél ma, amikor a megvalósításáért kell munkálkodni. Vagy talán tévedett volna Engels, amikor arról beszélt, hogy az emberiség igazi története akkor kezdődik, amikor az osztályok harcát felváltja- az embernek a természet elleni küzdelme.

EHHEZ A HARCHOZ

azonban olyan fiatalok kellenek, akik nem készen kapnak mindent, képesek harcolni saját arculatuk kialakításáért, nem nyugszanak bele az „ahogy lesz, úgy lesz" hazug álláspontjába. Akiknek céljaik vannak, s ha hibáznak, nem várják, hogy ezért a társadalom szüleiket kárhoztassa, hanem van erejük saját lábukon állva megküzdeni azért a világért, egy olyan életformáért, amelyben jó dolog és kötelesség embernek lenni

Csukly László

A szügyiek szeretik a népi

játékot. Azt jelenti számukra, hagy a fonó újra ól. Szlovák ós magyar népszokások elevenednek fel, s alig fél óra alatt sok-sok tréfa, játék, tánc, dal. Ezt a népi játékot az idősebbek is játsszák, tavaly Magyamándorhan is bemutatták, sikerrel. Hajnal Kandóméval, a néptánccsoport vezetőjével, s A fonó című j áiték rendezőjével erről beszélgetünk a Szügyi Általános iskola nevelői szobájában. Közbe-közbe szól dr. Szepesi Gáborné is, aikl az irodalmi színpadot vezeti. (A nevelő» szobának — mamit minden más dolognak is a viliágon — külön története van. Az iskola hajdanában kastély volt, s még megyeháza is. Pór százéves falain nem igán fog az idő. Ebben a szobában pedig pár éve még füstölő volt, szabad kéménnyel. Húst ugyan már nem füstöltek benne, szertárnak rendezték be. de a szél, a huzat vígan ki-be járt. A kémény nyílását befalazták. a falakait átfestették, nevelői szoba lett a füstölő. A falfestéken itt-otit még áitiift a feketeség. Hús szagát nem érezzük, annál inkább a hajdani fonók hangulatát, a kért pedagógus elbeszélése nyomán.)

Így mondja Hajnal Sándor- né:

— Mindig van egy ház,

ahol az idős mamiik® és papika együtt él. Amikor eljön az ideje, megbeszélik hol legyen a fonó. Od® gyűlnek aztán a menyecskék, beszélget, nak. tesznek-vesziniek, összegyűlnek a lányok, legények, akik majd táncolnak. Mondják: játsszunk fordulj bolhát, J-«eül egy kislány a székire. Biztatják:

— Fordulj, bolha.

— Nem fordulok — hangzik a válasz,

— Meddig?

— Amíg a Jankó meg nem csókol,

Akkor a Jankó megcsókolja és leül a helyére. Ha megunják a játékot, émetkeilmek, táncolnak. Járják a menyecs. kék. a lányok, legények meg a kairikázó táncot járják. Sok- sok tréfa következik azután, vidám versengés a többi fonóval. Majd valaki megkérdezi:

— Mart löéera'tsünk lakodáa- ra?

(A lafkodás a fonóban levők megvendógeáéeét Jelenti.)

— Valamikor pampuskát készítettünk — mesélik az öregebbek. — Na. de ti már készítsetek mást, jobbat, amit szerettek.

Aztán megint következik a vidámság, a dal, a guzsalyos

tánc. Szlovákul rikkantja közbe valaki:

— Igyekezni kell a fonásnál, mert hosszú a szál... Hát Igien. hiába hét hért a

ßansamg.

Hajnal Gábor pedagógus a szügyi művelődési ház tiszteletdíjas igazgatója. A tagközség, Csesztve közművelődésének gondjai is nyomják a vállát. A helyi kulturális élet alakítása közben a szlovák és magyar népi hagyományok ápolását is nemes céljaik közé sorolják. Az öntevékeny művészeti csoportok munkáját ugyancsak meghatározza ez a törekvés. Most irodalmi színpad, néptánccsoport, s a színjátszók tartják rendszerese® próbáikat, összejöveteleiket. tervezgetik idei programjukat. Tagjaik sorában sok a középiskolás diák, akik falujukban kapcsolódnák be a község kulturális arculatának alakításába.

Az ismeretterjesztést klubszerű foglalkozásokon igyekeznek mind vonzóbbá tenni a felnőtt lakosság s a fiatalabb korosztály számára egyaránt. Ebben az évben 1* tovább kívánják erősíteni a KISZ. és a klubélet kapcsolatát, a fiatalok különböző rétegednek érdeklődési köréhez megfelelő programokat szeretnének kialakítani.

A szügyi közművelődés vizsgálatakor nem feledkezhetünk meg az anyagiakról sem. Hajnal Gábor nem panaszkodik. aaanb«n megjegyzi: nem ártana egy kicsivel több támogatás. Kitől? A Madách Imre Mezőgazdasági Termelőszövetkezet a korábbi években körülbelül évi kétezer forintot juttatott a művelődési háznak. Ebben az évben talán egy kicsivel többre is lehetne számítani. Az állami gazdaság (Maigyamáindorral egyesült) ilye® célra eddig nem juttatott anyagiakat. Az ÁFÉSZ nem zárkózik el a támogatás elől, azonban eddig még több volt a jóindulatú ígéret, mint a támogatás, ügy tűnik. Szügy ben sem történt meg a helyi gazdasági egységiek kulturális célra fordítható anyagi erőforrásainak számbavétele, ez összegek fel- használása a korábbi „hagyományok" szenemében történik. A gazdasági egységek és a helyi közművelődési dolgozók, a községi igények és lehetőségek ismerői a jövőben ösBzahangoltaibban kívánnak együttműködni e vonatkozásban. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a gazdasági szervek közöljék Igényeiket a közművelődés munkásaival, s azoknak megfelelően igyekezzenek az anyagi és erkölcsi támogatást is megadni.

Szügy körzeti központ. Szellemi arculatának alakítása az itt élők közös ügye. A kulturális események, ha az igényeiknek és a helyi sajátosságoknak megfelelően tervezik, itt mindig is felkeltik az ura. berak érdeklődését.

(te)

A héten történt

Elokné

Kiváló dolgozó lett

/

Rendkívüli termelési tanácskozást tartottak a héten Salgótarjánban, a Vegyipari Gép- és Acélszerkezeti Gyár dolgozói. Fontos döntést kellett itt hozniok, a bár ez az elhatározás nem közvetlenül a munkára vonatkozott, a gyár valamennyi dolgozóját érdekelte.

A Vegyipari Gép- és Acélszerkezeti Gyár salgótarjáni telephelyének dolgozói a telep működése óta első ízben Kiváló dolgozó cím odaítéléséről döntöttek. A lehetőséget a gyár központja adta — azzal a megjegyzéssel, hogy az újdonsült Kiváló dolgozó nő legyen, olyan, akit a gyár a legérdemesebbnek tart a címre.

Elek Dezsónét javasolták. Ezzel egyúttal kizárták a vélemény nélküli, formális szavazás lehetőségét is, hiszen Eleknét a gyár valamennyi dolgozója személyesen ismeri, munkaköre révén közvetlen kapcsolatot alakított ki mindenkivel.

A szavazás nyílt volt. Mindenki egyetértett azzal, hogy a Kiváló dolgozó cím tulajdonosa Elek Dezsőné legyen. Ezt követően — miután hivatásának eleget tett — a rendkívüli termelési.tanácskozás véget ért

Kiváló dolgozó címet más alkalomkor is, más vállalatoknál, üzemeknél és intézményeknél is odaítélnek, több dolgozót foglalkoztató munkahelyeken egy-egy esetben többen is megkapják. Ebből a szempontból tehát nem olyan nagy jelentőségű dolog az, hogy egy salgótarjáni gyárban egy asszony Kiváló dolgozó lett.

Mégis, jó oka van annak, hogy foglalkozunk a rendkívüli termelési tanácskozás döntésével. Részben azért, mert a fiatal gyár életében először fordult elő, hogy dolgozói közül valakit az erkölcsi és anyagi megbecsülésnek ezzel a magas formájával illettek. Nagyobbrészt pedig azért, mert a gyár dolgozóinak ez az elhatározása olyan szemléletet tükröz, amely megfelel a kor követelményeinek, pontosabban azoknak a követelményeknek, melyektől a gyakorlatban — nem is olyan régen — még ugyancsak gyakran elmaradtunk.

Az elmúlt év februárja óta reflektorfénybe kerültek a dolgozó nők. A nagyobb gyárakban részletekbe menő vizsgálatokat végeztek a nők helyzetének tisztázására, ezt követően pedig terjedelmes intézkedési tervekben rögzítették a tennivalókat. Megmozdultak a kisebb üzemek, intézmények is, hiszen nem akad egyetlen olyan munkahely sem, ahol ne lehetne valamit tenni az aránytalanul sok terhet vállaló nők helyzetének könnyítésére, munkájuk igazságosabb anyagi és erkölcsi megítélésére.

Természetesen egyetlenegy intézkedési terv sem tartalmazza, hogy a jövőben senki se vághasson gúnyos fintort a női egyenjogúság mellé — erre bármiféle utasítást adni lehetetlen. Azt viszont valamennyi helyen célul tűzték ki, hogy gyökereiben megváltoztassák a maradi, visszahúzó szemléletet, a „fakanál-kapacitást” hangoztató nézeteket. S ez nem megy másként, csak a helyes értékítéletnek helyt adó cselekedetek sorozatát követően.

Megyénk egyik gyárának első számú gazdasági vezetője nemrégiben ezt a kijelentést tette:

— Példát mutatni nekünk kell. Először nekünk kell munkájuknak, emberi értékeiknek megfelelően becsülni #s értékelni női dolgozóinkat, csak azután kérjük ezt számon mástól.

A Vegyipari Gép- és Acélszerkezeti Gyár jó példát mutatott. A nőnapi ünnepségen a hagyományos hóvinágcao- kor mellé Elekné, a mindenki által becsült, lelkismeretes munkát végző asszony megkapja a Kiváló dolgozó jelvényt, s a vele járó jutalmat is.

A komoly, magas fórumon hozott döntés egyhangú Igenje bizonyítja: megérdemelten.

— szendi —

NÓGRÁD ■ 1971. február 28., vasárnap 5