Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)

1971-02-25 / 47. szám

1 AZ OLVASÓK! Víz, víz, víz Hamarosan intézkednek! A NOGRÄD két íziben is írt a nagybátionyj Mező' Imire és Leirán út házainak elöntött ipánoéiről. Most választ kap­tánk a Nagybátonyi Község­gazdálkodási Vállalattól, ame­lyet az igazgató ég a műszaki vezető írt alá. A vállalat illetékesed elunom., dották, hogy a Mező Imre és Lenin út házait szigetelés nél­kül építették. így a magas ta­lajvíz megjelent a pincékben. A vízfeltörés az eső és a ta>- vaszd olvadás alkalmával még szembetűinőbb. A pincében le­vő talajvizet nem tudják szi­vattyúzni, mert az elősegíte­né a vízfel törés fokozódását, emellett az épületek szilárd­ságát is veszélyeztetné, ame­lyeknek statikai egyensúlya megbontathat. Bár a bérlők megnyugtatására két alkalom­mal is megpróbálták a talaj­vizet kiszivattyúzni, az mind a két alkalammál ismét elön­tötte a pincéket. Hasonló gondokkal küzd Nagybátonybam a vízmű is, amelynek dolgozói már több mint két hete munkálkodnak a laza talajban megsüly- lyedt csőszakasz cseréjével, amely a bányaváros; szennyvíz elvezetését biztosítja. Jelenleg a megsüllyedt, törött szakasz káifetatásáival. szivattyúval emelik át a szennyvizet, hogy el tudják távolítani. Előfor­dul. hogy a szivattyú rövid .időre meghibásodik, ilyen esetben jön fel a szennyvíz. Amint a csövek cseréjét el­végzik. a panaszok megszűn­nek. Mivel a pincékben levő vi­zet szivattyúzni nem lehet, a községgazdálkodási vállalat úgy határozott, hogy 1971-ben az épületek pincéjét vízzáró betonnal burkolják, amely megszünteti a víz feltörését. Reméljük, a hathatós intéz­kedésekre a lakók érdekében mielőbb sor kerül! Nem lehet korszerűsíteni ? Egy nyugdíjas bányász, Ba- togh István fordult a NÖG- BÁD Szerkesztőségéhez pa­naszával a közelmúltban. Korszerűsíteni szeretné já- nosaknai lakását, ez ügyben felkereste a nagybátonyi köz­séggazdálkodási üzemet, ahol szóban megígérték neki, hogy elvégzik a munkát. Azóta gyakran járt a vállalathoz, de nem intézkedtek. Az illetékes most válaszolt. A községgazdálkodási vállalat közli, hogy a korszerűsítést nem tudják elvégezni, mert az csupán kényelmi célt szolgál, és a kezelésükben le­vő elhasználódott lakások fel­újításának rovására tudnák csak megvalósítani. Annál is inkább, mert 23 bányatelepen dolgoznak a vállalat szakem­berei, és elsősorban ezeknek az épületeknek az állagmegó­vását kell elvégezniük. Á községgazdálkodási vál­lalat válasza megfelel a jog­szabályoknak, de minden bi­zonnyal nem nyugtatja meg Balogh Istvánt, aki korsze­rűbb, szebb lakásban szeret­ne élni. Ha egy-két hónapon belül nem is, de valószínűleg meg lehet találni a módját annak, hogy egy idős, nyug­díjas bányászember jobb kö­rülmények közé kerüljön. Re­méljük, véleményünk meg­egyezik a nagybátonyi köz­séggazdálkodási üzem veze­tőinek véleményével! Szerkesztői üzenetek Sálamon Péter, Kazár. Ügyében eljártunk a Nógrá­di Szénbányák munkaügyi osztályán, ahol azt a választ kaptuk, hogy önnek nem jár illetményszén a bányától. Az érvényben levő jogszabályok világosan kimondják, csak az a nyugdíjas bányász jogosult illetményszénre, aki tíz évet dolgozott a bányánál. Olva­sónk hét ledolgozott éve után sajnos a rendelet értelmében nem jogosult erre. K. I—né, Salgótarján. Pana­szát továbbítottuk az illeté­kes vállalathoz, amint onnan Választ várunk! választ kapunk, közöljük ön­nel. K. János, Salgótarján. Az 1971. július hó első napjával életbe lépő lakbéremelés el­lensúlyozásaként az arra jo­gosult bérlők, részére egysze­ri megállapítás alapján fo­lyósítják a lakbérhazzájáru- .lást. A lakbérhozzájárulás megállapítására az 1971, jú. nius hó 30. napján fennálló lakbér havi összege, és ax 1971. július hó első napjától megállapított lakbér havi összege közötti különbözete! veszi alapul. Mikor Jesz villany? kágyvapalfal várói, a Ha­inan Kató telepről, Bíró Im- rénétől kaptunk panaszos le­velet, amelyben leírja, hogy 1200 forintért kisiparossal villanyt szereltetett a Sugár’ út 73. szám alatt. Mindez 1970. december elején történt. Rövid idő múlva az ÉMÁSZ szakemberei kijöttek megnézni a munkát, és kifo­gásolták, hogy a tetőtartó nincs jó helyen, a szerelő te­gye a másik oldalra. Miután ez megtörtént, levélírónk fér­je már legalább négyszer ment az ÉMÁSZ-hoz megkér­dezni, mikor kötik már be a villanyt? A vállalatnál hí­meznek-hámoznak, kifogásol­ják a munkát, de lényegében nem intézkednek. A szerelő, aki a villany bekötését végezte, azt állítja, munkája megfelel az előírt követelményeknek, rajta nem múlhat a bekötés. Ezért gyors választ és egyúttal intézkedést várunk az ÉMÁSZ-tól annál is in­kább, mert levélírónk két kis gyerekkel él, gyertyával világít, miután 1200 forintot kifizetett a villany szerelésé­ért. Az ÉMÁSZ ezek után min­den bizonnyal rendezi levél­írónk panaszát! Nincs gazdája? Kérdezik Csecsén a falu lakói arról a jégveremről, amely ott „díszeleg” a köz­ség központjában. Oldalai beszakadva, teteje beomol- va, ajtaja félig szétszedve tátong. A jégverem immár odáig „süllyedt”, hogy szemét­dombbá vált, hogy finoman fejezzük ki magunkat. An­nál is inkább, mert már kö­rülbelül másfél éve jeget nem látott, csak a legkülön­félébb hulladékot. Már csak azért sem, mert arra a jég­re amit valaha tároltak a jégveremben, Csécsén már nincsen szükség. Erre a cél­ra kiválóan alkalmasak a villany hűtőszekrények. ígéretben nem fukarkod­tak a község vezetői, hogy mielőbb eltakarítják a jég­vermet a falu központjából. Most már csak arra van szükség, hogy valóra is váltsák! Reméljük, hamarosan* —- cs — Soron kívül A NÖGRÄD egyik februári számában bíráló cikk jelent meg „Hiányos benzinkutak” rímmel, amely a megyében levő pásztói, salgótarjáni, ba­lassagyarmati, illetve rétsági benzinkutakkal kapcsolatban a légkompresszorok üzem­képtelenségéről írt> Az Apor Ásványolajforgalmi Vállalat igazgatója közölte, hogy el­rendelte az említett lég- kompresszorok soron kívü­li javítását. A műszaki főosztály jegyzőkönyv» sze­rint az érdi ÁFÉSZ már meg is kezdte a munkát. Megjegyzésünk: hetekig hú­zódott az említett kompress­zorok javítása, amely már nem magyarázható teljes egé­szében az alkatrészek hiányá­val. Reméljük, a jövőben nem lesz szükség újságcikkre ah­hoz, hogy a benzinkutak ne legyenek „hiányosak”. ÜJ SZOVJET GÉPKOCSI. Au „Izs—1500” típusú szovjet gépkocsi. Az izsevszki autógyárban elkészült az 1500-as kombiváltozat, amely a Moszkvics—412 alapján született, de annál modernebb. « A jóságból is megárt a sok Amikor a kórházban a nagyvizit alatt a főorvos a fejét csóválta az ágyam mel­lett, nagyon megijedtem. Ilyen súlyos az állapotom? Ijedtemben elhatároztam, hogy fogadalmat teszek: ha felgyógyulok, megváltozom. Nem leszek türelmetlen, in­gerült, önző, hanem mindig a jóság fogja cselekedeteimet irányítani. Türelmes, jó le­szek mindenkihez, akkor is, ha felbőszítenek„ Meggyógyultam és arra gondoltam, hogy moit már nem is kellene betartanom könnyelmű fogadalmamat, de azután újra a kórházi ágy jutott az eszembe, és már az első napon új oldalamról mu­tatkoztam be. Társbérlőmnek, aki miatt mindig várni kel­lett a fürdőszoba előtt, tíz szál rózsát és egy üveg pezs­gőt vittem ajándékba. — Nagyon köszönöm — csodálkozott. — Hallom, hogy vendégei ,lesznek. Ma későn jövünk ha­za .A herendi porcelánedé­nyeimet * felhasználhatják. — Köszönöm. Igazán ked­vesek. Ha arra gondolok, hogy az előző társbérlőmmel ál­landóan veszekednem kellett... — Az már régen volt, most a társbérlőknek . szeretniük kell egymást. Nem akarja, hogy friss disznóhúst hozzak magának? — Ne sajnálja. Évidének, mindent szabad. Az a levél amúgy se érdekes. Biztosan az öcsém írt Párizsból. Valószí­nűleg a felesége operációjá­ról és a fia esküvőjéről. Nem érdekes, majd ír újra a jö­vő hónapban. Amíg anyósom a vacsorával bajlódott, feleségemmel le­mentem az eszpresszóba. Ne­jem halkan odasúgta: — Te, az a barna ruhás férfi tolakodóan bámul en­gem. — Ügy? Átmegyek az asz­talához! — Ne csinálj botrányt — ijedt meg a feleségem. — Ne félj! Odaértem a barna ruháshoz, aki láthatóan elsápadt. — Bocsásson meg, hogy za­varom — szóltam hozzá —, de látom, hogy érdeklődéssel nézi a feleségemet. Meghív­hatnám az asztalunkhoz? — Szívesen. Már azt kittem, provokálni akar. — Ugyan, kérem! Ha egy­szer szívesen beszélgetne ve­lünk, miért ne üljünk öss2e? Elbeszélgettünk, később ha­zafelé indultunk. — Még nagyon korán van — mondtam —, menjünk fel a ' Napsugár moziba, jegyet váltunk holnapra, a „Jópofa Tónihoz”. Azt mondják, re­mek film. — Köszönöm, kaptunk csirkéket vidékről — válaszolta, és az arca csupa csodálkozás volt. Kinéztem a folyosóra. A szomszédom meglátott és ijed­ten szólott hozzám: — Jaj, az én Imrémé Fel­rúgta a muskátlijukat. — Annyi baj legyen. Úgy­is hervadozott már — vála­szoltam. — És betörte labdával az ablakukat. — Na, és? Biztosítva van. Csak játsszon vígan a fiú. — Most látom, hogy Évi­ke is csintalankodott. Kivette C magúk levélszekrényéből a levelet és összetépte. Rop­pant sajnálom. — A Napsugár messze van — vélte a feleségem. — Ül­jünk fel a hatosra. A villamoson letaposták u lábarpat, leszakították a gom­bokat a kabátomról, felesé­gem ernyőjét összetörték, egy behemót alak lemarházott, egy cingár kis emberke pedig megfenyegetett, hogy kitapos­sa a belemet. Erre nekimen­tem a behemótnak, és a cin- gárnak. Én is elsősegélyre szorultam, de a behemótot a, mentők vitték el. A cingár megúszta néhány karcolással. Mialatt sérülésemet csípős jóddal kenték be és tapaszt ragasztottak rám, új fogadal­mat tettem: „Ha lehet, jq ember leszek, de a csúcsfor­galom kísértéseit elkerülöm.” Palásti László MAI M KOSSUTH RÁDIÓ: 8.00: Hírek. — 8.20: Rose Bampton és Ráphael Árié énekel. — 8.51: Rádióegye­tem. — 9.16: Ecsédi lakodalmas. ,— 10.05: A hilversumi rádió szimfonikus zenekarának hang­versenye. — 11.31: Mocsárt.: Esz­dúr vonósötös. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.80: Melódiákoktól. — 13.45: Egy forint húsz fillér. — 14.12: „Senkit és semmit nem fe- lejtürtK- . .»» Zenés összeállítás a moszkvai rádió műsorából. — 14.39: NépdalgyűjtÖúton Kodály Zoltán nyomában. — 15.10: Munka közben. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Fúvószene. — 16.11: Kamarazene. — 16.39: Legkedve­sebb verseim. — 17.05: Időszerű nemzetközi kérdések. — 17.15: líj. Magyari Imre népi zenekara játszik. — 17.35: A 04-05-07 jelen­ti. — 18.00: Operacsiltagok — operaslágerek. — 18.30: Sláge­reinkből. — 19.25: Kritikusok fó­ruma. — 19.35: Üj felvételeinkből. — 20.08: Közvetítés az Irodalmi Színpadról. Bikasirató. — 20.36: Nép-szerű énekegyüttesek műsorá­ból. — 21.30: Jákó Vera és Soáti Károly énekel. — Kb. 22.15: Sporthírek. — 22.20: Sulivá« Gil­bert: Esküdtszéki tárgyalás. Ze­nés komédia. — 23.00: Tánczene. 23.30: A Moszkvai Kamaraze­nekar felvételeiből. — 0.10—0.25: Könnyűzene. PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Kedvelt régi melódiák. — 9.10: Külpoliti­kai figyelő. — 9.25: Régi muzsika. —- 10.00: A zene hullámhosszán. — 11.50: — Magánvélemény — köz­ügyekben. — 12.00: Könnyűzenei Híradó. — 12.30: Reklám. ~ 12.33: La-lo: Spanyol szimfónia. — 13.Ü3: Pécsi stúdiónk jelentkezik. — 13.20: Bolgár művészek opejraf el­vételeiből. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00—18.00: Kettőtől hatig. — 18.10: Kókai Re­zső: Rapszódia klarinétra és népi zenekarra. — 18.18: Eladó birto­kok. Tolnai Lajos novellája rá­dióra. — 19.05: Holnap közvetít­jük. — 19.35: A Magyar Honvédel­mi Szövetség klubjában. — 19.54: .Tó estét gyerekeik! — 20.25: Ű,i könyvek. — 20.28: A MÁV-szim- fónikusok hangversenye. — 21.28: Reggeltől estiig. Riport. — 21.43: Wagner; A waJkür. Jelenet. — 22.05: Vaszy Viktor: Nyugszik minden csendesen. Virágénekek. — 22.20: Nagy magyar orvosok. — 212.30: Romantikus zene. — 23.15: Századunk kórusmüveiből. — 23.30: Kemény Egon—Dalos Lász­ló: Tavasz a télben. TELEVÍZIÓ: 9.00—12.25: Iskola­tévé. — 14.00—16.15: Iskolatévé. — 17.15: á halál küszöbén. Lengyel rövidfilm. — 17.40: Zenei Figyelő. — 18.23: Alkossunk törvényt! — 19.10: Reklám. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: A Forsyte Saga. — 20.5*0: Beethoven — 1970. — 21.15: Szülők, nevelők egymás közt. Közös felelősséggel. — 21.55:. Tv-híradó — 2. kiadás. — 22.05: Műkorcsolyázó-vb. BESZTERCEBÁNYA: 19.00 és 23.30: Tv-híradó. — 20.30: Kocká­zat. I. rész. — 21-20: A jégko-ron- gozás hírei. — 21.30: Mükorcsolyá- zó-Vb. Magány, japán módra Többen azt állítják, hogy a pecázás már csak azért is jó, mert így az ember leg­alább néha-néha egyedül ma­radhat, négyszemközt lehet a természettel. A sűrűn lakott Japánban pedig azt állítják, hogy a pecázás már csak azért is jó, mert a horgász még tö­megben is egyedül érezheti magát, négyszemközt a hal­lal. Érthető tehát, miért ör­vendenek olyan nagy népsze­rűségnek azok a medencék, amelyeket nemrég nyitottak meg Tokióhan a horgászok­nak. Tegyük hozzá, hogy a me­dencéket minden reggel fel­töltik hallal, még pedig olyan mennyiségben, hogy egyetlen horgásznak se kelljen zsák­mány nélkül hazatérnie, de ugyanakkor a hal kifogása ne változzék egyszerű tornagya- koriattá, hanem a szerencse íorgandósása is szerephez jus­son

Next

/
Thumbnails
Contents