Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
ír ói »0«, m \ Békés Sándor: •M.M. « nn«/m a budai | túl a Dunán, a oldalon, a Rózsadombon éli szerényen családjával a belvárosi maszek. Alig keresett hetente húszezret, s anyagi gondjai csak egyre nőttek. Hol a balatoni villáját kellett tatarozhatni, hol a féléves kocsiját cserélte ki újra. Volt ennek az embernek egy mesébe illően szép leánya. Mikor a bájos gyermek eladó. Mesél a hó Hát te vagy a®, vidra koma. ..?! A horog csupasz, a csali A nagy kanyarban vagyunk, itt rakja le a folyó nyáron a távoli vidékről hozott homoszólna. egy trombitás! Varjak jönnek. felfuv-afkodott tál mmor a oajos^rn^^u^., «-T-i T n«s»I7hal se... kot, kavicsot, ágat Kis terasz zenészei, már amennyire fa- Ä“eE»Ä* «ml»« Fádig Mieten, M- <»*£»« hangú toMlkáU»úk,noo»-*■*: »m STSSr^Ä^Ä: sÄSÄ",,f"Ä5 adta akárkihez a lányát. Sor- magyarazr- ra véreztek el a legények, hi-1 érzés, de ába áhitották oly nagyon a lány kezét, s a mesés hozományt: háromszobás öröklő. kás berendezve, egy kis Tau _____ t um, meg százezer forint kész-1 nevet. pénz, hogy a szükségesebb élelmiszereket az ifjú pár az első hétre beszerezhesse . magyarázni honnan ez az ™* sen... o vau *» »««.- leereszkednek a vízpart! b ‘ fogadni mernék: bazaí rikolt » röppen az ég- nyárfára; forgatják a fejű- csuka volt s legalább egy re- Egy Pillanat csak, s ké- két * mint akik mondani kilT. medvetSve U- áll az égi kék Nincs akarnak valamit de nem t*. belődök az társam meg Dühösnek kellene lennem, szén áll az égi kék. Nincs újabb csalival, esetlegessé, nincs helyese- jáiják a megfelelő szót, tátokárörvendően re> 8 n’ncs féltékenység se:e gátnak. Cinkék érkeznek a furcsa égi alakzatban min- víz fölé hajló kóróra, bájodenkire egyformán szükség »ak, ügyesek, etnbersaerető, , _ . _ . van. ek. Egy falat; egy strófa .. . ,flt*HátreS lehet ^haragudni A Indák dffl te* szdUnak. naiv bús dalukból. Éppen dél Oly nehezek voltak^ra toa? Évödünk, Xat- Néhányszor még halljuk a van. mogtratandl magát hát tagok, hogy a sok kerő mind yiara una. ^ u • o,',-,*- r»rancjwa<.vát n aztán a nap. Egy teLhő kettéhasadt «»rrhuk egymást s közben a vi. ^nár^pwan^avát. s aztán #gy ^ fellaik J Vajon hová szántok, * mi szennyes-szürke ég alatt A , . , . . _____. rá+rj, m-dnrnk? rucák visszamerészkednek a p oit aztán betoppant a pj/ó-1 ven zsivany. A nyom . folyópartra, az őz ugrálva nyörü villába egy magas, dél. egy fűz alól futnak a katykö A magas észak kötőhelyei ^ a hóhullató bokrok cég, széles vállú, jóképű fiatal-1 széle felé: céltudatosan, nyu- üresek, néma a táj, de a aiatt. a nyúl nekilramodik a godtan. Minden ujjnyom ki- tundra iránti nosztalgia most tisztásnak, körbefutja, de az. vehető. Szinte latjuk, amint ^ itt ient délen is, bennük tán, hogy senkit sem talál vidra koma ravaszkas mosoly- éi. Síkterületi vizek partján, ^ ugyanolyan sebesen visz. lyal, fölényes biztonsággal réteken, sásos lápvidéken üt- BZa is menekül az erdő olvégigfut az amlékony parton, nek; tanyát, de csak órákra, taimába. Az első bokor alatt s még arra is van ideje, ba- s aztán gyerünk, tovább! megáll, visszanéz. W%Ayvßt\*% ‘k'-'ijy u. öva/v ívviu _ . . kudarcot vallott, s mint vert luk egymást, s sereg tagjai vonultak el Buda zet, a vízre omlo hofedte alól, a Rózsadombról. Egy na. bokrokat lessük. Hol lehet a ember. torsága, hogy megálljon, s féloldalna hajtott fejjel meglessen bennünket, miközben a tűzzel ügyetlenkedünk. A horog a vízben, a vidra a leshelyén, a halak meg... De hát ki tudja, hol vannak ilyenkor a halak? A vizen áttetsző jégszigetek úsznak, aig száz méterre tőlünk, a szürke zátonynál már kezd beállni a folyó. Egyik percről a másikra történt minden, jött egy nagy faág, aztán egy jégtábla... Most már ötven_ ___F________f 5 egyszerM inden ősszel megjelennek, szomorú lesz. Az az jg»»- s minden ősszel kevesebben, ság, hogy sohasem tudja mit János úr mondja a mezőőr: tíz tegyen. Most azért jött visz- évvei még egész fel- sza a jó meleg fényből, mert senkit sem látott, tegnap meg azért, mert mire kiért, hők jöttek. Az erdő felé vesszük utunkat; a nagy folyó előbb- utóbb mindenkit elbágyaszt, szomorúvá tesz. A hó egyszerre beszélni kezd: nyom nyom mellett. Egy nyúl háromszöget mintázó csapája, bevezet bennünket a tölgyesbe. Valamitől megijedhetett volt ott valaki. Az égen tágul a haeadék; a hó egyre fehérebb lesz. Minden megmozdul, minden ki mást tesz, csak a folyó nem törődik semmivel. A jégtáblák keletnek úsznak, i mintha mágnes lenne ben. nük, újra meg újra egymásba akadnak. Minden Mába. Ha a hőmérséklet húzz fok alá súly, . , ._.. , , . szegény: a csapda hirtelen h atvan negyzetméteres lehet jobbra fordul, s vad vágtává az összefüggő jégfelület, s alakul. A felszálló, majd nyugatról csak úsznak, úsz- visszahulló porhó elmossa a nak az alaktalan, óriás-amo. kétségbeesett menekülésről , . . , bák. Zajtalan koccanások, tanúskodó nyomok kontúrjait; lyed- beáfl * tolyáVí^Tlgy^]B • ^1" hát tóen> 82 erdö nem kiránelőbb még két tábla úszott, d ülőhely annak, aki benne mos már csak egy... éh.. Fácánnyomok; végte▲ szemközti porton réce- len hosszan tekergő háromsereg röppen fel; mint a ki- ágú gyöngysor. Egy száraz gyót látó verebek. Hápogó ágon mátyásmadár, beljebb, madárfelhő, önmagát hizlaló valahol balra meg rémület De hát mi történbe- Az erdő-mező vénasszonyai. ESZIK A BABA Fotó: Koppány György — A leányért jöttén»! — vágta ki büszkén. __________ — N em oda BudaI — szőtt I tett? Róka? Vagy ott is vid- Lotyogásuk felveri a csendet, egyszerű népi nyelven aZ apa. r* ür...? Tanácstalanul né- bosszantja a vadakat Megál- — Előbb teljesítsd három ki- zünk, odaát minden vakítóan lünk, hadd higyjék a csórik, “*-------- ” J lássam, I tiszta, nyugodt, mozdulatlan, sikerült bennünket elriasztóel De csak egy pillanatig. Aztán niuk. Egy perc, vagy kettő? — Előttem nem lehet aka. I mlnt mikor felmordul az ég, S már itt is vannak, közvet- dály, ha biztos a hozomány — felnyög a négy—öt méter lenül a fejünk felett, mert magas löszfal, s mint a víz- ' ~ állította a kérő. — Az biztos. Az első kíván- e6és’ kezd‘ • •__ s úgom tehát: vasárnap vendé. , , „ felcsap, örvénylik, gehet várok, borjúmájat ígér- h°rog, a rémült kis kacsák tem vacsorára. Teremtsd elő! meg “lénk húznak, s úgy Igen szomorú lett a legény. I nem va‘ Tlyen nehéz kívánságra nem gyávák, ugye nem vaszámított. Bánatában nekivá- Syav^---Q obt az országúinak. Ahogy ment, mendegéli, egy faluban nemcsak feosegőek, gyávák, de végtelenül kíváncsiak is. Üj nyom, új mese. Egy őz. Aprócska patasor; óvatos kanyargós a bokrok között Minden botkor mögött mélyebb nyom; itt megállt, s kilesett. Kilesünk mi A bot a viz felett, a zsinór xmi a vízben, életnek azonban Semmi- De Pár lépés után látja ám, hogy borjút ölnek. I nyoma sincs odalent. A da- Nosza, megkérte a gazdát, I milon szép lassan jéggyűrű hogy legyen övé a szegény nő, itt az ideje hát, hogy borjú-pára mája, mert ettől \ abbahagyjuk. függ a boldogsága Megkapta, s meg sem állt vele a rózsadombi palotáig. Hátunk mögött az erdő, előttünk a szeszélyes, parttalan, egyre sebesebben futó a hó hirtelen sárgára vált: aha, rókavár! A komák há- zatáján mindig ez van: eldobált éteihulladék, kifehére- dett csontok, véres tollhal- maz, s szenny, töménytelen mennyiségben. Orrfacsarő hely, de azért körülnézünk. A koma. persze, sehol; vagy úton van, vagy éppen horkant egyet a kotorék mélyén. Tete, és sétálj körül háromszor I tisztaság, a csend, a fák, s a vatalosan^a 'hajnalimé« Haz bokrok ágaira kapaszkodó ,“J "leg z hő zúzmara törékennyé, s való- ^ “ ÖVé’ de melyUc roka F«r^uYle mii színűüenül széppé tesz min- 1 dent. Az ember éli a fehér — Ügyes fiú vagy! — is-1folyó- A horgászhelytől nyu- rrverte el az apa. - De most tfffMea nyom nehezebb próba következik, stecs; amióta leesett a hó, Eredj ki Kőbányára sötét es-1 ember még nem járt erre. A az elhagyatott parkban. Kétségbeesett szegény sünk. volt mit tennie, kiment ad ma már erre?!.,. parkba. Nem hagyhatja vesz- hófelhőkig érő üvegplatánok ni a hozományt! Ahogy ott alatt, s legszívesebben beleLassan újra a folyóhoz érünk, pontosabban a folyóba torkolló csatornához. A víz itt is kicsi, március vé. sétált, vagy tizen megtámad- kiabálná a csendbe, hahó, ták. Azonban mesés erő szállt tündérek, hallotok engem...?! géig, április elejéig nem is lesz karjaiba, s hosszú, véres küz- A hó térdig ér, néhány nagyobb. Akkor majd meghfdelemben szétverte a galerit, perc, s ki kell gombolni a zik a folyó, megnőnek a csaMásnap dagadt szemekkel, a felöltőt, aztán a zakót, majd tornák: akkor majd újra víz színével az ing nyakát. Céltalanul, alatt lesz a pézsmák lyuksomegmámorosodva csörtetünk ra. Csend van, a víz mintha a hóban: előre, előre, előre... állna. Legalább egy béka szivárvány minden ekesitett orcával odaállt a | maszek elé, s így szólt: — Szereztem borjúmájat, le. I győztem egy egész galerit, mondja hát meg, mit kell | még csinálnom. — Tied lesz a leányom keze, s fele maszekságom — vá- I laszolt a gondos apa ha I megmagyarázod nekem, miért keresek én többet, mint egy \ miniszter? A kérő egy ideig dadogott, I kínlódott, de be kellett látnia, hogy a harmadik próbát I már nem tudja teljesíteni. I Megszégyenülten ballagott ki a villából. Autó, lakás, fele-1 ség? Meghiúsult remények. S a kis budai leányka, a I gazdag maszek gyermeke \ azóta sem ment férjhez. ■OKVATH ISTVÁN NAGY ISTVÁN: Tavaszvárás Hajunkat kibontottuk, hallgatunk. Tíz éve állunk már ebben a parkban, gyerekkorunk újjongása elszállt. Megtépázva, félve, tétlenül várjuk a tavaszt, egymást öleljük elhagyottan, piros padokat melegítünk, gyűlölt emlékeket simogatunk, csavarja hajunkat a szél. Szavainkba néha visszatér a nyár, zöld kacagás bújkál ágaink között. Bctma Tibor: RÍMES KARRIER Bogyoita Bmedek, a Wk« nem ilyen egyszerűDe Tudja minden modern ember, és ifjú hírlapíró gyakornok mondja: tudna valami olyas- s maradi, ama bizonyos napon, amikor mit, ami hm... bizonyos mű- Hogy legjobban szállít doktor azenkieaztóje váratlanul magához rendelte a házitelefonjon, nem is segítette, hogy élete fond ui ópomthöz érkezett. Na, fiúka — kezdte némi gondredőkkel homlokán a yéKd misszióra hivatott? Szóval hát... az az igazság: a kiadónak nyakán maradt párezer képeslap, amivel az a dilettáns piktor Bdihácsd befbóv- lizba a céget Azoknak keileVasadí. Ha költözik, szállíttat: Vasadira számíthat. Még az ünnepi szám nagy keresztrejtvényét is így vezetfőnök - lenne számodra egy te be a Hírharang: testhezálló feladat. Bogyota — mint mondom — lelkes és ambiciózus fiataliáim. hogy túladjunk Érti? Bogyota úgy érezte. a ariaitul szánt neki a szerkesztő —. aki általában és köztudottam. csak legritkábban és egészen kivétel« esetekben ereszkedett szóba a szakma ifjoncaival, s kitüntetésnek Ne legyen már oly maradt Fejtse akkor is, ha Ady. Lassan úgy belejött a reklámköltészetbe, hogy azon kapta magát: immár képtelen minden ósdi liral kacatra, amit korábban oly érzelemdúsain művelt. A szerelmi émelygéseknek befellegzett. Ez a század nem a trubadúroké. haoem az üzletembereké. — vélekedett — Azoknak meg publicitás, reklámnyilvá- iKauva varia a uxyuhiuosl. . vlvflartnlót monó- n0ssig kell. S miközben toFigyeljen rám, öúka. gj* Jí^diaf^mitong vóbb írta műveit a Hirtha- fo 1 ytotta riémi szünet után a olvaflói,nailí nam kell ,TOda!lt>m. rangnak, megnyert egy orszáPláne költészet! Hiába, fiúka, nagy Pályázatot a követef.&truaHr IflrVi.Tlnfl STUOÍdói VÖfl- OimOlTr VflilÓ IVIi * Ifivnal piaiéról élünk. Fél óra múlva Bogyota megint koppantott a szerkesztő ajtaján, s felolvasta művét: fcatottságot annak a felfuval- kodobt hólyagnak, amely előtte terpeszkedett az íróasztal mögött. — Na, szóval értt, ugye, fiúka? — kérdezte az. — hát .«xrához meglepőbből- _ Elfal;AVt.‘ Rövid, aességg^ n«n vágott köAe, hatásos, - aztán, s hallgatva,várta a folytatást hoirv mmdgának költői nak. — Igenis, kérem... lebegte a kérdésre némiképp felbátorodva Bogyota — a lírai műfajban. Már együtt is van egy kötetre való... ha erre tetszene gondolni. — Na igen, igen. — vágott szavába a főnök. — Ezért van most magáira szükség. — Hónapok óta erre várok, szerkesztő úr! — szakadt ki a kező valóban zseniális műremekkel: Még a Nap is minden reggel Doxa órát néz, ha felkel. Imi kéne nékem haza, Felteszem a kalapot. Elmegyek a Hírharanghoz, S veszek Bihácsi-lapot. És ezzel a két, szállóigévé vált sorral Bogyota végkép megalapozta jövőjét. Utolérte a minden nagy szellemnek kijáró felfedeztetés. S nem a halál után, ahogy holmi lírai poétáknál dukál, hanem ifjúsága legkellemesebb teljében. Természetesen megvált a — Brávó!... állapította meg _ a produkció végién a szerkesz- boldofl lelkendezés a félcallianó tő, miközben elégedetten ve- lehetőség feletti LeUkesttltSég Bogyota vallat. Bogyotálból. Hogy teret nyit lí- Brávó!... Maga még viszi va- _ rai munkásságomnak is a lap. tenure a pályán. Rövid, frap- Hírharangtol, hogy átvegye az — Akkor itt a vissza nem páns, mozgósító. őt méltán megillető tisztet a térő alkalom, —vágott az ala- A mi szakmánknak — je- nagy óracég rekláimfőinőki nyi költő önadózásába a fő- gyezze meg —, ez a három székében, nők. Arról van szó ... legfőbb erénye... Mutassa — Szolgálatára, szerkesztő csak... — s újból átböngészúr... te az Irományt, majd kije— Arról van tehát szó — leintette: — Holnaptól napon- ismételte némi türelmetlen- ta hozzuk, amíg egyetlen Bi- séggel a szerkesztő —. hogy hácsi-lapunk van. Maga meg szükség lenne egy bizonyos té- fiúka. menjen kd a pénztárba, májú versre. felvesz tíz pengőt. És további — Szerelmes, vagy évszak- munkákra számíthat. versre tetszik gondolni? Bő- Ettől fogva Bogyota háziköl- séges választékot mutatok — tővé avanzsált a Hírharang- kiészségeskedett Bogyota. — nál. A lapban burjánzanl Vagy netán valami hazafias- kezdtek a rímes hirdetmé- ra?... nyék, Bogyota egyelőre vérző — Nem, nem... A feladat szívének ilyenféle csordulásai: De hálája jeléül a felfedeztetéséért, az Igazi életpályán való elindítás köszönetéként a búcsú érzékeny pillanataiban átnyújtott a Hirhanang szerkesztőjének egy remekbe faragott strófát: Szenzációs lesz a lap. Ez nálunk a létalap. Attól fogva ez lett a Hírharang fejlécének ékessége, mottója. Egészen a csődig
