Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)

1971-02-21 / 44. szám

Döntött a fiú AMIKOR a többiektől tá­volabb letelepedtünk egy fa- ránikre. hogy zavartalanul be­szélgethessünk a mátiraimind- szemti legiémnyeJt nem a hú­szon inneni fiú benyomását keltette, hanem egy érett em­berét. Bedig még fiatal, kato­nai szolgálat előtt áll. Hirte­len. növésű, de az álla csak pelyhes. Tekintete nyilt, tiszta. A többiek felé nézett, akik a tűz körűi kuporogtak, s ebédleltek. — Megtisztelve érzem ma­gáimat. Mielőtt a tanácselnökkel a faluból elindultunk Kerékfa- laposra. a Kékes alatti erdő­részre. aJhoi a fiú néhány, ná­la idősebb falubelijével ru­das erdőt ritkát, mondták, hogy Varga Gábor az életet nagyon komolyan veszi. Az általános iskola elvégzése után kőműves mesterséget tanult. Aztán az erdészethez szegődött. Tél idején építkez­ni nem lehet, kiment fát vág­ni felében. Jövő évre megvan a tüzelője. Felüdülés ilyenkor az erdőben dolgozni. Már lé­legzik a föld, kis patokok ro­hamnak zajosan a völgy félé. Gábor figyelte, olvasnunk-e a természetiből, aztán, megkér­dezte: — Kitől tudták meg. hogy a világon vagyok? Kitől is? Egy alkalommal kiszes fiatalokkal beszélget­tünk. Azok említették, hogy Mátoamindszenten Varga Gá­bor jelentkezett a pártba és fetvették. Azt is mondták: megérett a párttagságra. Ezt Molnár Laci, a KISZ-titkár tudja a legjobban. Gábor ve­tte sokat beszélgetett arról, hogy kívánkozik a párttagok közé. Molnár meg biztatta, jelentkezzen bátran. Vargát *b Jfjúsáffi mozgalomban vég­it mttnikáda erre fel is jogo­atta. H« csak tehette, man­óén megmozdulásom ott volt. Magatartássá pedig kifogásta­lan volt. nagyon komolyan viselkedik. Édesanyjától födjük, hogy Gábor egy este mélyen el- gondolaadfva tért haza. Sem apja. sem anyja nem zavar­ta. Arra gondoltak, a kultúr- han történhetett valami, az foglalkoztatja a fiút De ké­sőbb Gábor a szülei közé ült és megkérdezte tőlük, he­lyeslik-e, ha párttagnak je­lentkezik ? Apja nem szólt semmit, anyja aggályosko­dott — Fiatal vagy még. előtted a katonaság is. A fiú megfogta az anyja kezét, amely élveszett nagy tenyerében. Szeretett volna sok mindent elmondaná, végül csak annyit mondott: — Feri bácsi szólt, • hogy gondolkodjam ezen. Én meg­gondoltam. Ha iá is jónak látjátok. — MÁTRAMINDSZENTEN a községi pártalapszervezet tit­kára Körmendi Ferenc, az általános iskola igazgatója. Három esztendő óita viseli ezt a tisztséget, őszbe fordult a hajszíne, estére a teste is megfárad. Sok elfoglaltsága mellett részt vesz a fiatalok megbeszélésein, vizsgálja őket, hogy kiben mi lakozik. A fiatalok között tölti idejének nagy részét mert keresd kö­zülük a legjobbakat az alap- szervezetek részére. A pártta­gok fölött náluk is rohan az idő. Mindössze 26-an vannak, s legtöbbjük a nyugdíjas kor­határon túl. A titkár Varga Gábort még az általános iskolából ismerte. Amióta kilépett az iskola ka­puján, figyelemmel kísérte út­ját. Körmendi óva int hogy ne keressünk semmilyen kü­lönlegességet a fiúban. Olyan mint a többi fiatal. Szereti a vidámságot Legfeljebb any- nyibam különbözők kontárnál- tól1, hogy jobban kifejlődött benne a felelősségérzet. A tit­kár megfigyelte a fiút még az ipari tanulói éved alatt, hagy amíg nem tanulta meg lecké­jét nem mozdult él a könyv mellől. Munkahelyén is fel­adatának elvégzése a legfon­tosabb. A párttitkár azonnal megjegyezte, hogy es sem kü­lönleges, mert a Gáborral egyidősek legtöbbje hasonló­an viselkedik. — Azért vettük fel az alap- szervezetbe. mert vonzódik a párthoz... — erősíti. Semmi különleges módszere nincs a titkárnak, hogy fel­fedezze a pártiba való embe­reket Meggyőződése, hogy mindenkinek joga van a be­lépésire, ha már tisztázta ma­gában, hogy a párttagok kö­telességeinek eleget tűd tenni. Körmendi Ferenc munkájában éppen az a szép, hogy ezt a meggyőződést táplálja a fia­talokba is. Ahogy 6 mondja: nem előre eltervezve, hanem úgy. hogy maguk közé tarto­zónak ismerjék éL őt és ennek érdekében velük van. amikor tanácsra van szükségük egy- egy vita eldöntésénél, ott van, amikor szerszámot kell fogni és dolgozni a közösség érde­kében, de olyankor is. ha meg kelt. osztani a gondokat — Miért éppen ezt a fiút választottuk ? — és válaszol is. — Mert benne megérett a felelősségtudat.. Egyik este a kultúrban ta­nácskozás volt Társadalmi tennivalókról beszélgettek. Hagyomány a faluban, hogy közös összefogással építik a járdát, az utat meg amire a legnagyobb szükség van. Ott volt Varga Gabi í® és hazafe­lé menet a titkár mellé sze­gődött. aki dicsérte őt hogy szorgalmasan részt vesz a megbeszéléseken. A fiú azt válaszolta: — Engem mándetn munka nagyon érdekel. MEGÁLLTAK a titkár la­kása előtt. Este volt, féketél- lettek a Mátra körvonalai. Körmendi akkor mondta a fiúnak. — Gondolkodj rajta, közénk állnál-e? Azon az estén fért haza gondba merülve Varga Gábor. Azóta az alapszervezet tagsá­gé sarad közé vette, s a titkár után a KlSZ-ititikár gratulált neki elsőnek. Bobál Gyula Komátnasszony, hol a gazda? Won&hatnénlk úgy *», keres­tetik egy ház gazdája. Neveze­tesen a Vöröshadsereg úton tevő volt református lelkészi hivatal épülete vár mielőbbi *pártfogóraHullik a vako­lat. reped a fala, kiállnak a tégláik, hogy esők néhány dol­got említsünk. A hás. fiyen -nagy városban mint Salgótarján, nyilván nem 'lehet „árva”, Van is gazdája. Legalábbis papíron. Az épü­letet a városi tanács kisajátí­totta, majd kiutalta a Temet­kezési Vállalatnak iroda cél­jára, mert a vállalat régebbi helyiségeit bontják. Ugyanak­kor megállapodás jött létre, mely szerint a ház felújítását a tanács végzi el. Ez még az ősszel történt. Most következik az áttekint­hetetlenebb és egyre bonyo­lultabbá váló rész. A városi tanács ugyanis az ügyet át­tette a beruházási vállalat­hoz. Az akta menegetett to­vább. Közben az amúgy is rossz állapotban levő ház, nem törődve azzal, hogy ná­lunk az ügyintézés időnként lassú mederben folydogál, még inkább megsínylette az idő viszontagságait. A továbbiak­ban a Beruházási Vállalat a Lakáskarbantartó és Építő Ktsz-szel kötött megállapo­dást. A ktsz a nevezetes költ­ségvetést még december kö­zepén benyújtotta a beruhá­zási vállalatnak. Majd türel­mesen várták a visszaigazo­lást. amely egyre késett és késik azóta is. Közben természetesen a Te­metkezési Vállalat is türel­metlenkedik, mert már köl­töznie kellene, tatarozás pe­dig sehol. Pásztói óvodák f>zt£K5fc, nevelők találkozóját rendezik meg február 27-én Pásztóri. az I, számú óvodá­ban. A farsangi bál bevételét az óvoda felszerelésének kor­szerűsítésére, az udvar tava­szi parkosítására használják fel. Ugyancsak a pásztói óvo­dai; élet eseményei között említjük a II. számú óvodá­ban február 24-én rendezendő alkotó játék- bemufeuíő talál­kozást, amely a módszertani tevékenység egyre korszerűb­bé tétele jegyében zajlik. Március 11-én pedig szántén az I. számú óvodában rende­zik meg az iskolád napközá- atthomok nevelőinek, s az óvónőknek tapasztalatcseré­jét. Hj kiállítások A Központi Múzeumi Igazgató ­ság propaganda és népművelési csoportja kiadta a budapesti mú­zeumok februári programját. E tájékoztató közli az állandó és időszaki kiállításokat, a tárlatve­zetéseik és előadások időpontját, számos kiadványt is ismertet, amely a múzeumok anyagával, tárlataival kapcsolatos. A hónap új kiállításai közül több figye­lemre méltó akad. A Magyarok a XXXI. velencei biennálén című tárlatot a Történeti Múzeumban, az Endre Béla-emlékkiállítást és a Widder Félix-emlékkiállítást pe­dig a Magyar Nemzeti Galériában tekintheti meg a közönség. így határoztak Építőiparunk , gyorsabban fejlődjék A negyedik ötéves terv során várható építési igény megvalósítását „a vállala­tok műszaki-technikai fel­készültsége nem biztosítja. Ezért célul kell kitűzni va­lamennyi építőipari válla­lat, és szervezet gyors üte­mű fejlesztését, mivel es célkitűzéseink megvalósí­tásának kulcskérdése.” Az előbbi idézetet a megyei pártértekezlet elé terjesztett írásbeli beszámolóban olvas­hattuk. Tömör megállapítás, amely határozottan és egyön­tetűen jelöli meg a feladatot. Tehát a megyében működő valamennyi építőipari válla­latot: az Állami és a Tanácsi Építőipari Vállalatot, a hat építőipari ktsz-t és a hét tsz- építőipari vállalatot szüksé­ges fejleszteni. Nem egyiket a másik rovására, hanem min­degyik adottságait és helyi le­hetőségeit messzemenően ki­használva. Sokan azzal érvelnek, hogy a harmadik ötéves terv idején a megyei székhelyű építőipa­ri szervek termelése közel megkétszereződött, burkol­tan, vagy néha egyenesen fel­teszik a kérdést, hogy mit akarnak? Szükséges-e, lehet­séges-e építőiparunk további gyors ütemű fejlesztése? Nézzük csak közelebbről: hogyan, milyen eszközökkel fejlődött építőiparunk? Való­ban az utóbbi öt évben a termelést majdnem megkét­szerezték. De ezt a létszám 80 százalékos növelésével ér­ték el, és a termelékenység öt év alatt csák 20 százalék­kal nőtt. Ezek az adatok je­leznek, sőt figyelmeztetnek, hogy megyénk építőiparában még sok kihasználatlan lehe­tőség van. Figyelemre méltó eredmény, hogy a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat termelésé­nek fejlődése öt százalékkal meghaladta az országos át­lagot, de arról sem szabad elfeledkezni, hogy a minisz­térium vállalatai között a Nógrád megyei a legkisebb. A Tanácsi Építőipari Vállalat az utóbbi két évben számottevő­en fejlődött, a termelést fő­leg a szervezés javításával, a munkahelyek koncentrálásá­val és a termelékenység fo­kozásával érték el. Most arra van szükség, hogy az eddigi sikereket szilárdítsák, fokoz­zák. A szövetkezeti építőipar fejlődött a legnagyobb ütem­ben, a megye építőipari kapa­citásának körülbelül egyhar- madát teljesíti. A biztató kezdeö siker el­lenére a megyében egyik leg­nagyobb gondként jelentkezik, hogy építőiparunk nem fej­lődik eléggé, ma még nem lát­szik kellő garancia, hogy a megnövekedett igényeket ké­pes lesz-e kielégíteni. Az épí­tőipari igények és a tervezett kapacitás közötti hiányt vitat­ta és a gyorsabb fejlődés le­hetőségét vizsgálta a megyei pártértekezlet, 1970. február 17-i, majd december 22-i ülé­sén a megyei párt-vb. A ren­delkezésre álló adatok és szá­mítások szerint 1971—75 kö­zött Nógrád megyében 9,4 milliárd forint értékű építé­si igény jelentkezik és ebből több mint 900 milliót a ter­vezett építőipari fejlesztés után sem tudnak kielégítem. Nemcsak forinttal mérve nö­vekszik az építőipar feladata, hanem egyre inkább koncent­ráltan kell építkezni, a la­káshelyzet, az új ipartelepí­tés, a nagyobb üzemi re­konstrukciók gyorsabb mun­kát és kevesebb hibát követel­nek. Az állami és a tanácsi épí­tőipar központi, tanácsi jutta­tásból, hitelekből és saját fejlesztési alapjából jelentős összegeket fordít fejlesztésre. De megyénk építőipari fej­lesztési terve túlzottan ex- tenzív jellegű, a bővítést több mint 50 százalékban létszám- növeléssel tervezik. Vajon honnan vesznek ennyi em­bert, a módosított ösztönzők hatása mellett lehetséges ilyen arányú létszámnövelés? Nem! Minden körülményt, de főleg a munkaerőmérleget vizsgálva, azt kell monda­nunk, hogy építőiparunk fej­lesztési terve nem reális. Pe­dig az állami építőipar, ezen belül az ÉVM-vállalat ka­pacitásfejlesztési indexe ala­csony, nem éri el a szocialista ipar átlagát, a jelentős álló­eszköz-fejlesztési terv ellené­re nem éri el a harmadik öt­éves terv fejlődési ütemét. És a megyében több mint 900 millió forintos építési igény­re így sincs fedezet. Ma még nem lehet kellő biztonsággal választ adni ar­ra a kérdésre, hogy építőipari szervezeteink a jelenlegi kö­rülmények között képesek-e gyorsabb ütemű fejlesztésre, illetve az ehhez szükséges szellemi és anyagi feltétele­ket idejében biztosítani tud- ják-e. De a megye társadalmi, gazdasági fejlődése minden­képpen nagyobb helytállást követel az építőipartól Nem szabad az erőt szétforgácsol­ni, szükséges, hogy a fejlesz­tési eszközöket koncentráltan, gazdaságosan és a lehető leg­nagyobb hatékonysággal hasz­nálják fel. A lakosság, a me­gye fejlődésének érdeke dik­tálja és mindezzel összhang­ban a megyei pártértekezlet, illetve a megyei párt-vb úgy határozott, hogy építőiparunk gyorsabban fejlődjék. Szük­séges, hogy az építőipari vál­lalatok és szövetkezetek kö­zép távú terveiket felülvizsgál­ják, illetve annak végleges összeállítása során az irány­elvek alapján határozzák meg intézkedési tervüket. — fazekas — Fotózzon a NOGRÁD-nak Selmeczi Tóth János (Budapest): Cicák című fényképére a zsűri hat pontot adott A héten történt Az egyéb „befektetésekről** SAJNOS, nem túl sok még azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek egyaránt szíwel-lélekkel foglalkoznának a gazdasági és az „egyéb”, — azaz a pénzt közvetlenül nem hozó — feladatokkal Sok helyen ma még az a sivár gya­korlat, hogy a jó befektetésnek ígérkező, gazdagon kama­tozó munkákra minden erőt összpontosítanak, s a nagy eredményhajszában nem veszik észre, hogy az emberekkel való törődés, néhány kedves figyelmesség is igen jó „befek­tetés”. Legfeljebb az eredmény nem holnap, Iranern vala­mivel később jelentkezik... Korábban a Patyolatnál nem gondoltak sokat a nyug­díjasokra. Kötelességüket már teljesítették, idős korukra látószögön kívül estek. A régi szemlélet azonban úgy látszik, újnak, egészségesebbnek adta át helyét. „Ezek az emberek a mi vállalatunknak adták erejük, tudásuk legjavát, becsü­lettel dolgoztak, nem szabad elfeledkezni róluk” — véle­kednek most a Patyolatnál. Legalábbis ezt jelzi az elmúlt napokban megrendezett nyugdíjastalálkozó. Hasonló rendez­vényekre az elmúlt években egyetlenegyszer sem került sor. Salgótarjánban összesen nyolc nyugdíjasa van a válla­latnak, a találkozóra mindannyian el is jöttek. Az idős embereket a vállalat helyi gazdasági, társadalmi, mozgalmi vezetői fogadták és köszöntötték. Közvetlen, kedves beszél­getés alakult ki a nyugdíjasok és a vendéglátók között Kö­rülvezették őket az üzemen, megmutatták az új gépeket Az öregek nagyobbik része évek óta nem járt régi munkahe­lyén, öröm volt a viszontlátás. A nyugdíjasok két kéréssel álltak elő. Az egyik: szíve­sen eljönnének a Patyolathoz dolgozni. A másik: szeretné­nek máskor is ellátogatni volt munkahelyükre. Mindkettőre ígéretet kaptak. A vállalat nagyon szép gesztusként a törzsgárdajelvény arany fokozatát adományozta valamennyi nyugdíjasnak. Nem tartotta a Patyolat a kapcsolatot eddig a gyermek­gondozási szabadságon levő anyákkal sem. Ezek az asszo­nyok a kötelességüket teljesítik, a vállalat pedig tudomásul vette a tényt Hogy a hosszú hónapok alatt sorra elszaka­doznak a munkahellyel szövődött szálak, s az asszonyok szinte mint idegenek jönnek vissza ismét dolgozni, a sok ügyeslbajos dolog mellett ez nemigen jutott eszébe senki­nek. A soron következő termelési tanácskozásra — március elsejére — azonban már meghívták a gyermeküket otthon nevelő nődolgozókat is. Igaz, hosszabb időn át nem dolgoz­nak már a vállalatnál, érdemi javaslataikra tehát alig le­het számítani, de ők is a vállalat dolgozói, s a vállalat fon­tos eseménye az ő ügyük is. S, hogy a korábbi közöny eredője sem valamiféle rossz­indulat volt, azt még egy dolog bizonyítja. Mihelyst az első elhatározás megszületett, máris továbblépett a vállalat. Kö­zelebbről megnézte; hogyan él otthon a 12 asszony. A vizsgálódás eredményeképpen az anyák egyikének, egy leányanyának azonnal rendkívüli segélyt utaltak ki, ezzel egyúttal valami kimondatlan védnökséget is vállalva felet­te. A vállalatnál egyébként nemrégiben kezdődött egy ti előadásból álló szakmai tanfolyam, amely minden szóba jöhető technológiái folyamatot felölel. A termelési tanács­kozáson javasolni fogják majd a gyermekgondozási szabad­ságon levő anyáknak: íratkoz zamialk be a tanfolyamra, hasz­nosítsák okosan az otthon töltött hónapokat. A PATYOLAT kezdeményezései közül egyik sem szerepel majd a gazdasági könyvelés „bevétel” rovatában. A vállalat mégis „nyer”, mégpedig — ha hosszú távon is ' — stabil törzsgárdát, amely ragaszkodik a vállalathoz, mert tudja, hogy ott nemcsak munkáját kérik számon, hanem emberi gondjainak megoldásában is segítik. A vállalat emberséges magatartása egyúttal a közöny eltűnését is jelenti. Ez a Patyolat egyik legnagyobb nyere­sége. — szendi —* NÓGRÁD rm 1971. február 21., vasárnap 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents