Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)

1971-02-20 / 43. szám

Öt őv alatt tízszeres növekedés Befejeződtek a kormányközi bizottsAg tárgyalásai Moszkvában péntekien befő- vegyipari, gépgyártási és vil- zeKközi szocialista jeződött a Magyar—Szovjet lamoelpam minisztériumai kö- kibontakoztatására. Gazdasági és Müsaüki-Tudo- zötltí szakosítási és koopemáci- mónyos Együttműködési Kor- ós megállapodások létrehozó- osönös egyetértés márljtózd Bizottság 10. ülés- isána irányuló tevékenységet és együttműködés integráció A bizottság ülésezése a köl­es baráti szellemében szaka. Ezt követően a KGST- egyetértettek az előkészített folyt. palotáiban a két kormány de- egyezmények aláírásával. legáció vezetője, Apró Antal és Mihail Lesaeasko minisz­Az ülésszak jegyzőkönyven Megfelelő útmutatást adott kívül még négy egyezmény a bizottság további szakosító- aláíráséra került sor. Dr. Hor- terelinűk-helyetteseik aláírták sd és kooperációs egyezmé- gos Gyula kohó- és gépipart miniszter szovjet kollégáival tudomány Alékszej Antonov vdllamos- ipari mándszterrél, Iván Szi- nyíoiin traktor- és mezőgazda­sági gépipart minnszteinrei, va­nyek előkészítéséhez mind termelés, mind a területéin, Foglalíkozott továbbá a bi­zottság Magyarország és a Szovjetunió mezőgazdasága és lamdmit Ruckoj vegyigépipart miniszterhelyettessel villamos­gé­pek .szakosított gyártására vo­natkozó egyezményt írt aló. Dr. Szekér Gyula, a nehézipa­ri miniszter első helyettese és gyártására vonait- alá egyezményt. (MTI) az ülésszak jegyzőkönyvét. A kiadott hivatalos közle­mény rámutalt arra, hogy a bizottság ülésszakán elemez­ték a legutóbbi ülésszak óta eltelt időszakban meg valósi- élelmiszeripara közötti együtt -------—-----------------­l őtt gazdasági eifö^iJttmükodés működés kiszélesítésének kér- Ipart termékek, traktorok es eredményeit. Ezeket a felek a késeivel, az együttműködés mezőgépek, valamint gumi-és következőkben taglaltak össze, szabályozására és fejlesztésé- műanyagfeldolgozó-ipart — 1970. szeptember 15-én re megfelelő határozatokat ho- több éves széles körű egyezte- zott. tés eredményeképpen befeje- A bizottság 10. ülésszaka is ződtak az 1971—1975. évi ma- sok vonatkozásban járult hoe- gyar—szovjet tervkonzultáci- zá a két ország közötti gazda- Leonyid K osztandóv vegyipart ók, amelyeknek egyik fontos »ági együttműködés eknélyí- miniszter vegyipari termékek új vonósa volt, hogy növeke- té6éhez, figyelembe véve a szakosított dett a hosszabb távra szóló KGST 23. és 24. ülésszakén el- kazóam írt együttműködési egyezmények fogadott határozatokat a nem- szerepe, — a két ország ötéves ter­veinek koordinációja alapján 1970. december 14-én aláírás­ra került az 1971—'1975. évi hosszú lejáratú árucsere-for­galmi megállapodás, amely előirányozza a két ország‘köl­csönös áruszállításainak több mint 55 százalékkal való nö­velését az 1966—1970-es éveik­hez viszonyítva, — a két ország külkereske­delmi szervei eredményes munkát folytatnak az 1971— 1975. évre 6zóló éruosere- fongalmi megállapodások rea­lizálása érdekében- Az 1971. «vre előirányzott kölcsönös ijiBZBlllítások több mint 90 szá- fezálékára már magánjogi szer- laődéBefcet költöttek és a ko- |jrábbiinál nagyobb szerephez fa útnak a több évre szóló ma- leánjogi szerződések is. A műszaki-tudományos területén 1970- 300-ra emelkedett az nűködésben résztvevő szervezetek száma, ami 1965- iöz viszonyítva csaknem tíz- li^zenes növekedést jelenít. Tovább szélesedett; a mn- jgtyar és a szovjet mánászferiu- ^niók közötti közwietlm együtft- «nűködés. D'íao'üusösg urnsszasvark artog­Vizsgálták a Magyar Népköz­társaság Kohó- és Gépipart Minisztériuma, valamint a Szovjetunió mezőgépipari, Nyugtalanság Washingtonban Támadják N*xon háborús fenyegetéseit „Ha Észak-Vietnamot nem vezett munkatársát idézi, aki is, az amerikai közvéleményt szerint ..a kínaiak tudatában mindenesetre sikerült megfé­lemlítenie Nixon elnöknek” — állapítják meg washingtoni megfigyelők az elnök szerda vannak, annak, hogy kivon­juk csapatainkat Délkelet- Ázsiából, és felismerik, hogy a jelenlegi helyzet egyáltalán esti fenyegető kijelentéseinek nem hasonlatos a koreaihoz” amerikai visszhangjáról. Az elnöki sajtóértekezletet követő 24 órában olyan tekin­télyes politikusok, McGovern szenátor, a demok­rata párti elnökjelöltség egyik pályázója, Fulbright, valamint Frank Church szenátor és Averell Harriman, a legutób­bi negyedszázad legtekintélye­sebb amerikai diplomatája emelt szót és figyelmeztette Nixon elnököt, hogy a laoszi invázióval és a VDK meg­támadására utaló fenyegető­zéseivel közvetlen konfliktus­ba keverheti az Egyesült Ál­lamokat Kínával. Az esetleges, „kínai efflen­A „koreai kísértet” felidé­zése jellemző tünete a Wa­shingtonban uralkodó nyugta- iriint *an hangulatnak, politikusok és szemleírók emlékeztetik Nixon elnököt, hogy annak idején a Truman-kormány sem vette komolyan Peking figyelmeztetéseit, amikor MacArthur intervenciós had­serege a kínai határ felé nyo­mult Koreában. Nixon elnök bírálóinak so­rában a legnagyobb feltűnést saját párthívének, Paul McCloskey republikánus kali­forniai képviselőnek a nyi­latkozata keltette. Paul McCloskey ugyanis felvetette: fontolóra kellene venni Ni­lépés” lehetőségeire utaló fi- xön elnök „vád alá helyezé­gyelmeztetésekkel kapcsolat­ban a New York Times a Fehér Ház egy meg nem ne­KÖZLE1HÉ1VY (folytatás az 1. oldalról) legutóbbi brüsszeli üléssza­kának határozatai. Mindez fé­kezi Európában azoknak a kedvező folyamatoknak a ki­bontakozását. amelyek az eu­rópai kontinens népei és a bé­ke érdekeit szolgálják. Ebben a helyzetibein továb­bi intézkedésekre van szük­ség. hogy elhárítsák az össz­európai értekezlet útjába emelt akadályokat. Kormá­nyuk megbízásából a minisz­terek ismételten megerősítik a Varsói Szerződés tagálla­mainak eltökélt szándékát, hogy elősegítsék a konferen­cia étökészí tését célzó munka rmialőbbü befejezését és felhív­ják az ősszieB érdiekéit álla­mokat. tegyenek további erő­feszítéseket ennék érdekében. nek mindazok az áfianvok, amelyek eddig ezt nem tették meg. A nemzetközi jog általáno­sam elfogadott elvein alapuló kapcsolatokat keli létesíteni a Német Demokratikus Köztár­saság és a Német Szövetségi Köztársaság között is. Ugyan­csak a feszültség enyhülését szolgálná, ha megszűnne az ellenállás az NDK-nak az ENSZ-be ós más nemzetközi szervezetekbe való felvételé­vel szemben. A tanácskozás részvevői testvéri kötelessé­güknek tartják, hogy megad' janak minden lehető segítsé­get e kérdésekben az NDK- nak ég ennek érdekében meg­felelő lépéseket tesznek. A Bolgár Népiköztársaság nevében Ivan Basev; a Gseh­A tanácskozáson képviselt SjgociiaMsta Köztárea­szoaalista országok a jövőben ^ nevében Jan Marko; a ls konstruktiv erőfeszítéseket Lengyel Néptofetámaság rnevé- tesanék a kontinens vala- ^ stefan jedrychowski; a mecp^ ^larna kozx>tta nor- Magyar Népköztársaság névé- mails, kölcsönösen előnyős ^em p^ter János; a Német De- ka.pcsolatők fejlesztésére. Sík- n-nofljj-atikus Köztársaság nevé- rasizállinak az európai es a otto Winzer; a Román világbéke megteremtéséért es Köztársaság névé­megszáláirdítasáent. a fegyver- ben Corneliu Manescu; £ kezesi hajsza megszűnteié- g^ovjet Szocialista Köztámsa- séért, a feszültség enyhülő- ságok Szövetsége nevében sóért ós az együttműködésért. Andrej Gromlko. A Varsói Szerződés tagálla­mai ismételten szükségesnek * tartják annak hangsúlyozását, hogy az európai és a nemzet- Péter János kiülügymiiniisz- közi biztonság szempontjából tér, aki Bukarestben részt milyen nagy jelentősége van vett a Varsói Szerződés tagá-l- i nnak. hogy a Német Demok- lámái ikülügymiirasztereinek j utákus Köztársasággal egyen- február 16—19-d tanacskozá- >gú kapcsolatokat létesíitse- són, hazaérkezett. (MTI) 2 NÖGRÄD a 1971. február 20„ szombat sét”. mivel mint mondotta, „alapos érvek szólnak amel­lett, hogy az elnök túllépett alkotmányos jogkörén”. A ka­liforniai képviselő javasolta, hogy nyissanak országos vi­tát arról, vajon indokolt-e az elnök vád alá helyezése. (MTI) Van alap a közös állásponthoz A négy nagyhatalom ENSZ­n agykövetei a közel-keleti válság rendezésével kapcso­latos rendszeres találkozóik 56. ülésén immáron komoly, érdemi vitát folytattak. Tájékozott körök szerint, a szovjet, amerikai, brit és francia fődelegátusok a béke garanciáival kapcsolatban nem a nemzetközi békefenn­tartó erő földrajzi elhelyezé­sével, hanem az általa ellá­tandó feladatokkal foglalkoz­tak. A Reuter forrásai úgy tud­ják: noha vannak nézetelté­rések ós homályos pontok, a „négy nagynak” elégséges alap áll rendelkezésére ahhoz, hogy közös álláspontot ala. kítson ki. Itt nyilvánvalóan arról van szó, hogy vala­mennyien hajlandók részt venni egy nemzetközi béke- fenntartó erőben. Gyorshírekben számoltak be a hírügynökségek arról, hogy jeruzsálemi források szerint, az izraeli kormány­körökben a Jairringhoz eljut­tatott egyiptomi emlékirat­ban az izraeli koncepcióhoz történt közeledést látnak. A megszállt területek teljes kiürítésére vonatkozó egyipto­mi követelések változatlanok, de Kairó jelét adta hajlan­dóságának — mondják Jeru­zsálemben —, hogy békeszer. ződést írjon alá Izraellel. Éppen ezért az egyiptomi do­kumentum „gondos tanulmá­nyozást és megfontolt vá­laszt” érdemel. A válasz fel­tehetően az izraeli kormány vasárnapi ülésén születik majd meg. (MTI) Stoph Prágában Gustáv Husak, a Csehszlo­vák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és Lubomir Strougal, a CSKP KB Elnökségének tag­ja, a csehszlovák kormány el­nöke pénteken Prágában fo­gadta Willi Stophot, az NSZEP Politikai Bizottságá­nak tagját, az NDK minisz­terelnökét, aki Csehszlovákiá­ban gyógykezelteti magát A két ország vezetői bará­ti beszélgetésen tájékoztatták egymást a pártjaikban és az országaikban levő helyzetről, majd megvitatták a testvéri együttműködés bővítésének és elmélyítésének lehetőségeit. A szívélyes és elvtársi lég­körű találkozó után Husák és Strougal ebéden látta ven­dégül Willi Stophot (CTK) Vízbe szántott cda Hiába, divatban vagyunk! Táborunk országairól egyes nyugati lapokban sűrűn ol­vashatunk olyan cikkeiket, amelyek nem fukarkodnak következtetésekkel és külön­böző megállapításokkal, hogy a dolgok színéből visszáját csinálhassanak. Legutóbb a L’Express kockáztatott meg egy konzekvenciát. Eszerint nálunk bizonyos emberek vagy csoportok szocializálni akarják a szocializmust. El­ső hallásra sántít a megfo­galmazás, s akarva-akaratlan a fából vaskarikára gondol az ember, vagy arra, aki a vízbe próbál barázdát szán­tani. Ha jól értelmezzük a L’Ex. press homályos fogalmazását, a cikkíró ezt akarja monda­ni: azok a bizonyos erők ge. nerálisan próbálják megre­formálni a szocializmust, s valamilyen új — a cikkben nem körvonalazott, de felte­hetően lényegesnek vélt — sajátosságokkal akarják fel. ruházni. A továbbiakat in­kább csak sejtjük, A jótékony homály hátterében alighanem arra gondol a L’Expres^, hogy a szocializmus mai tartalmaival számukra nem megfelelő, jobban tetszene nekik valami más, amiről azonban okosan hallgatnak. Gondoljon mindenki, amit akar, tetszése szerint válogas­son a felkínálatlan lehetősé­gek között. A L’Express kimondatlan tanácsa szerint járunk el, amikor úgy véljük: ők arra gondolnak, reformáljuk meg a szocializmust a nyugati kí­vánságok szerint. Csakhogy itt némi bajok vannak, tel­jesíthetetlen a kívánság, mert a szocializmus jelenlegi for­mája megfelel számunkra és mi: jól megvagyunk egymás­sal. Annyira összeférünk, hogy miközben kölcsönösen hatunk egymásra, , állandóan kutatjuk a lehetőségeket ar­ra, miként lehetne gyorsítani a társadalom építését és gazdagítását, mivel' a töme­geknek holnap többet szeret­nénk nyújtani, mint ameny- nyjit tegnap kaptak. Ezért re­formáltuk meg például gaz­daságuk irányítását is, amit osztatlan ovációval fogadtak úgynevezett barátaink. Dehát csalódást kellett okoznunk, mert az, amit ők vártak et­től a megújítástól, elmaradt. Nem találkozott az elképzelé­sünk, mivel mi nem a gazda­ság szocialista rendszerét változtattuk meg, hanem csak az irányítás módszerét, s azt is azért, hogy gazdaságosab­ban, többet, jobbat termel­Minlegy harmincezren vettek részt a sztrájkoló londoni postások Hyde Park-i tömeggyu- lésén, amelyen Tom Jackson szakszervezeti vezető mondott beszédet, 15 százalékos bér­emelést követelve jen iparunk és mezőgazdasa­gunk, ennél fogva jobban kie­légíthessük a belső szükségle­teket, s a korábbiaknál ver­senyképesebbek lehessünk a világpiacon, Titokban azt is remélték, hogy a ’ második lépcsőben következik valami, ami a tár­sadalmi-politikai rendszer gyökeres megváltozását von­ja maga után. Minek azon­ban megváltoztatni azt, ami jó, s ami egyre vonzóbb még azok számára is, akik mond­juk tizenöt éve még szíve­sebben beszéltek arról a „ré­gi jó világról”, amikor min­den egészen más volt Ma­gyarországon. Időközben kö­zülük is sokan megértették: a szocializmus mellé szükség­telen odabiggyeszteni az „emberarcú” vagy az „em­berközpontú” jelzőket, mert ennek a társadalomnak a lé­nyegéből fakad a humaniz­mus, s alapvető tartalma sze­rinti keretei között minden az emberért, a dolgozó töme­gekért történik, s nem vala­milyen tőlük idegen okból. Ez akkor is igaz, ha gyakran az egyes ember nem is látja azonnal napi érdekeinek megvalósulását. „A szocialista demokrácia to­vábbi kibontakoztatására irá­nyuló tervünket biztos ala­pokra építjük, mert hazánk­ban a hatalom szilárd..— szögezte le 1970. novembere végén az MSZMP X. kong­resszusa. Ezt a tényt a L’Ex­press bizonyára szívesen el­hallgatja, mi azonban nem, mert igaz, és mert találkozik saját tapasztalatainkkaL Azt persze nem titkoljuk, hogy nálunk egy párt van, ez azonban egyáltalán nem zár­ja ki a demokráciát, s külö­nösképpen nem választásaink demokratizmusát. A jelöltek ugyanis annak a Hazafias Népfrontnak a jelöltjei, ame. lyik a nemzet pártonkívüli haladó erőit tömöríti. Volt nálunk hajdan nagyon sok párt, de kin^k volt belőlük haszna. Egyedül azoknak a pártvezéreknek, akik egymást váltva hol ennek, hol annak adták el az országot, s kisebb gondjuk is nagyobb volt an­nál, hogy a nép jólétének fokozásával törődjenek. Az. tán voltak nagyhangú válasz, tási hadjáratok is, meg min­den haszon nélkül való egye­bek. Most sem a párt, sem a kormány vezetőinek vagy a képviselőjelölteknek a nép. szerűségéről nem csinálunk látványos közvélemény-kuta­tást, ezzel szemben folyama­tos a párbeszéd a képviselők, az ország vezetői és a töme­gek között. Másként szólva: mi egyre inkább a viták or­szága vagyunk, mert népünk nagy nyilvánossága elé kerül megvitatásra minden, ami a milliók jelenlét és holnapját érinti. Akkor sincs különö­sebb baj, ha „rázós” problé­máról van szó: a párt és a kormány ilyen esetben is ki­kéri a dolgozók véleményét. Emlékszünk legújabb kori históriánknak olyan rövid periódusára, amikor még a jelenleginél is nagyobb ér­deklődést tanúsítottak irán­tunk bizonyos nyugati körök. Csakhát népünk többségének az a kurta szakasz nem tet­szett, mert újabban nem sze­reti az anarchiát, irtózik a félrevezető demagógiától, a lövöldözéstől, huligánok és ellenforradalmárok garázdál­kodásától. Semmit sem ad ar­ra, hogy ezzel „nyugati ba­rátaink” rosszallását váltja ki. Ilyen makacs ez a nem­zet! A szavak közül csak az okosakat fogadja el, s a poli­tikát is csupán akkor köve­ti, ha az egyenes, szókimon­dó és az ő érdekeit szolgál­ja. A homályos fogalmazáso­kat pedig egyáltalán nem kedveli; jó ideje nem hall ilyeneket. S ettől a szokásá­tól nem lehet eltéríteni. Azt pedig, aki a vízbe barázdát próbál szántani, sajnálja, ha ki nem neveti, mert lehet az az eke akármilyen, nem tud olyan barázdát húzni, mond­juk a Balatonba, amelyiket újra be ne temetnének a hullámok. Sz. L

Next

/
Thumbnails
Contents