Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)

1971-02-17 / 40. szám

Jogi tanácsadó á 40 éves jubileumi jutalomról I.K. Olvasónk 35 éves mim* Első ízfcati készítettek ista den a községi tanácsok aáo- gő jellegű ötéves tervet. Első­sorban a helyi anyagi fórrá- sokra támaszkodva önálLlóan ervezhetitek, elhatározva, mit 'avé imáik épí teni-fej teszten* a kővetkező éviekben. A^ egyne inkáíbb előtérbe kerülő tanácsi önállóság meg- laövetóifi, hogy a községi taná­csok számba vegyék helyi be­steh forrásaikat és a tarvké- .szitesniél számoljanak ezzel a .oénzzei. Az igények minden­képpen megnövekedtek, A községek a fenntartási költsé­gek mellett elsősorban új lé- hesátenéfnyeket kívánnak épí­teni. Természetesen nem mindegy a sorrend, és nem mindegy az sem, melyik év­ben. mi val ósul meg. A községek fejlesztési alap­ján lew összeg különböző. Bgy viszont Jirinrienütt azo­nos. A fejlesztési alap egyik bevételi forrása a loöaségfej- tesztésn hozzájárulás. Egyet­len tamácsrnalk, egyetlen falu ialoosségánaik sem lehelt kö­zömbös mennyi ez az összeg. Ha természetesnek vesszük, bogy a 'községekben új uta­kat, orvosi rendelőket, óvodá­iét iskolákat, vagy művelő­dési házat igényel a lakosság, akkor azt is természetesnek kell vennünk, hogy ehhez anyagi erejükhöz mérten — ueyáti táetkóraiinsasyeiíR. meg­javításáért — hozzágárulnak. Nógrád megye községedben érdekiesen alakult a község­fejlesztési hozzájárulás mér­téke. A járások közül legna­gyobb a községfejlesztési hoz­zájárulás átlaga a rétsági já­rásban. Név szerint fel lehet­ne sorolná jó néhány falut, ahol már évek óta a maximu­mot — háromszáz forintot — fizetnek azért, hogy községiük mielőbb előbbre lépjen a fej­lődésben. A tervekben mindenütt sze­repei a községfejlesatés össze­ge. A megyében a községiéj- lesatési hozzájárulás értéke 1970-ben kilencmillió forintot tett ki, ebben az esztendőben lizmillióval számolnak taná­csaink. A tavalyi kétazáztn- zanhárotn forintos átlaggal szemben az idén a hozzájáru­lás összege 290 forintra emel­kedik. Az emelkedés — ha az egész megyét vesszük alapul — jelentős. De még mindig nem árt el az országos átla­golt. Nem egy községi tanács ve­zetőjének az a véleménye, ne­héz növelni a községié j leszté- sd hozzájárulás összegét, na­gyon sok helyen fizetnek a családok víztársulási díjait, amely ugyancsak teknmitélyies összeg. A kieittő semmiként nem mehet egymás rovására A vtztársulás eredménye, hogy jó ivóvíz lesz a községben. A köaségtfejlesabés viszont jelen­ti az orvosi rendelőit, a jő utat, vagy a városihoz hasonló színvonalé szórakozási lehető­ségeket. Azokban s községekben, ahol jó az összhang a taná­csok és a lakosság között, megfelelő községpolitikát ala­kítottak ki, az emberek meg­értik a községfejlesztés fon­tosságát. Jó példa erre Saé- csény nagyközség, ahol száz­ötven forintról háromszázra, Rútság, ahol kétszázról há­romszázra tervezik felemelni a hozzájárulás összegét. Homok- terenye, Mátnamindszenit, Emd- refalva ugyancsak száz forint­tal kívánja megtoldani a köz- ségfiejlesarbésre szánt pénzt. Vannak viszont olyan közsé­gek, ahol egyetlen fillér eme­lést sem terveztek. Az ilye­nekben viszont a tanácsnak számolnia kell azzal, hogy sa­ját anyagi erőforrásai kevésbé növekednék, tehát kevesebbet tud fejleszteni. A községi tanácsülések ha­marosan jóváhagyják a hoz­zájárulás összegét. A szava­zásnál mindenképpen figye­lembe kell venni, hogy a döntés meghatározza a továb­bi lehetőségeket is. Cs. E. ka viszonyt tud igazolni « nyugdíj előtt áU. KKrdezt, me^haphatja-e m 40 éves jubileumi jutalmát? A 25 éves jubileumi jutalmát M évvel ezelőtt kapta meg. A Munka Törvénykönyv lendeMoezése szerint, a 40, il­letve 50 éves numikaivisaotny- nyai járó jubileumi jutalmat akikor is ki keli fizetni, ha a dolgozónak nyugdíjazásakor legalább 35, illetve 45 évi munkaviszonya van. A jubile­umi jutalom a dolgozó egy ha­vi alapbére. E szerint a ren­delkezés szerint olvasónknak jogos az igénye. A jogszabály azt is előírja, aki 25 éves ju­bileumi jutalomban részesült, 40 éwes jubileumi jutalmat csak a 25 -éves jutalom ese­dékességétől számított 15 év díjba megy — mint olvasónk is — ezek az időtartamok leg. feljebb 5 évre csökkenthetők, vagyis a 40 éves jutalom ki­fizethető akkor is, ha 10 év­vel ezelőtt vette fel olvasónk a 25 évi folyamatos munka után járó jubileumi jutalmat. A jubileumi Jutalom füg­getlen. a munkavégzés meny- nyiségétől ég minőségétől, azt az esedékességekor ki kell fi­zetni. Ha a vállalat az ese­dékességkor ezt nem fizette ki, mint K. B. olvasónknál, ezért nem a dolgozó a felelős, és nem a kifizetéstől kell szá­mítani a következő jubile­umi jutalom esedékességének az Idejét, hanem a jogosult­ság időpontjától. Az* is meg­jegyezzük, hogy ha a dolgozó a jubileumi jutalomra jogo­sulttá vált, akt részére folyó­sítani kell még akkor is. ha annak kifizetését nem kiérte, mert a jubileumi jutalom a dolgozót megillető járandóság és ennek következitöbesi, — * munkabérhez vagy a folyama, tos munkaviszony alapján két­évenként növekedő pótszabad­sághoz hasonlóan — a dolgo­zó külön kérelme nélkül is jár. Itt válaszolunk I. R-hé olva­sónknak is, aki elhalt férje jubileumi jutalma, iránit fordult a vállalathoz, de kérését elütei sítottálk. A MüM. és a SZOT együttes állásfoglalása szerint, ha a dolgozó a jubileumi ju­talomra való jogosultság meg­szerzése után meghal, a jubi­leumi jutalmait az örökösök kezéhez kell kifizetni. A ju­bileumi jutalom tehát ilyen esetben az örökösök szem­pontjából a vállalattal szem­ben munkabér jellegű köve­telés, ezért ez utóbbi olva­sónk kívánsága jogos, feltéve, ha a 3 éves elévülési idő nart következett be, ezért azt taná­csoljuk, forduljon a vállalati elteltével kaphat. Abban az esetben, ha a dolgozó nyug­Kettős gondban munkaügyi döntőbizottsághoz. Az ipeiyvidéki Erdő- te VatoMalcasé Ga aduig felad petényi «Hin kacflletébna s fenydaaemetefcete­!w* eMSfcéesttSS: a talajt Magyarországon naponta legalább 2—3000 ember kap­hat munkát, illetve ennyi munkavállalót keresnek. De nem egyszerűen mun­kát, állást kínálnak számuk­ra, hanem olyan előnyökkel, könnyítésekkel is kecsegtetik őket, amilyent elképzelni se tudtunk. A közlekedési szabadje­gyek, a kedvezményes étke­zés, a szabad szombat (ami sajnos, sok helyen már pén­teken kezdődik és hétfőn is alig akar véget érni), a védő­ételek és -italok, védőruhák, -cipők és -köpenyek, -kesz­tyűk, a vállalati strand, vagy víkendház ingyenes használa­ta már szinte jár a munka- vállalónak, meg sem lepődik tőle. A különböző jutalmakat természetesnek veszi, s jogos követelményként könyveli eL A csábhirdetések alól csupán egyetlen sor hiányzik^ JÜs dolgosad se kelL* — Oké — mondta Fteurot is és maga is efteniőnzte, . szerepel-e Jim Pendergast a 9-kor induló gép utasai kö­zött. ... A hangosbemondó már a londoni gép utasait azolí- eotoa és sehol senki. Az indulásig tizenöt perc volt hátra. Fleunot türelmetlenül pislogott a földsziinrtú nagycsarnok feljárójára. A repülőtéri kijárat üvegfolyosóim elkezdődött az útlevél- és vámvizsgálat. Kilenc perccel az indulás előtt Fleurot kissé idegesen kifizette számláját, fogta kézitáskáját és a szalon előtere felé indult. Ekkor bukkant fel a lépcsőn a felfelé siető hongkongi detektív. — Jöjjön a pálmafa mögé egy pillanatra — súgta Ftau- rot mellett elhaladitábam és Fleurot a zárt terasz közepén álló pálmafa mögé lépett. — Megjött a kisasszony. Yolnál járt, és az üzletből ugyanolyan fekete táskával távozott, mint amilyent a cso­magmegőrzőben hagyott. A városszélen azonban a taxit egy drugstomál megállította, majd bement az épületbe. Alig két perc múltán egy másik autó is érkezett. Ebből Ling Yol egyik embere szállt ki, és egy súlyos csomagot vitt az épü­letbe, de nem az étterembe, hanem a tulajdonos irodájába. Öt perc sem telt el, és elsőnek a hölgy távozott. Nyomban utána Yol embere cipelte vissza az autóba a csomagot. Ezt az utolsó pillanatban most adták fel Róma, Hotel Euró­pa Piazza Pace 2. címre. ... Valószínűleg a buddha. A hölgy pedig beállt az útlevélvizsgálatra várakozó sor végére. In­tézkedtem Yol és társai letartóztatására. A csomagot szál­lító fickót már elkaptuk. — Táviratozza meg Marénak, hogy a buddha útban van az Európa Hotelbe. Sok szerencsét, kolléga úr — és Fleurot 4í NÖGRÄD - 1971. február 17., szerda ezzel elrohant. Még sikerűit bongom ía as írftevéjeflenőrae folyosó lecsapódó rácsán, — Gyorsan inam, gyorsan — nógatta a vámtiszt — Mit visz? — Semmit. Azaz inget, gatyát — Na, mozogjon, mert a hölggyel együtt itfenaradmaik. A hölgy, Maria Belkmi volt, aki a külföldön magát ne­hezen kiismerő turista ziláltságával sietősen tipegett a re­pülőtéri oldal kijáratánál várakozó autóbusz felé, ahol egy kínai légi-kisasszony már türelmetlemil integetett, siessenek. ★ Maria pontosan érkezett és Berti szebbnek látta, másít valaha. Utolsó találkozásuk óta mindössze tíz nap múlott el, és ez a tíz nap éveket, évtizedeket jelentett a férfialkony küszöbére lépő Berlinek. Az eddig visszafojtott, s most egyszerre szétáradó szen­vedélyek széles mozdulatával ölelte magához Mariát, és a lány nem tiltakozott. Bertit különös, eddig soha nem ta­pasztalt érzés borította el. Igazából nem volt még szerel­mes. És a lány láttán a heringek semmivel nem törődő nászbódultával szívta magába Maria illatát. A nem várt szerelmi kettős Fleurotoak kedvezett. Az újonnan épült palermói repülőtéri fogadócsamok Bertiékkel ellentétes zugában tárgyalt azzal a taxisofőrrel, aki Bertit a repülőtérre fuvarozta. Ha Berti ösztönös éberségét nem vesztette volna el, akkor sem találhatna figyelemre érde­meset ebben a beszélgetésben. A taxis természetesen vistsza- útjára is utasokra vadászik. A két férfi beszélgetése azonban egészen más „üzletről” folyt. — Főnök — mondta Fleu tótnak a taxis —, a mamuszt a központ utasítására már hajnal óta figyeljük. A húsz ötvenes nápolyi gépre váltatott két jegyet. Ezt közöltük már a nagyfőnökkel is, aki azt üzeni, kísérje őket tovább Ná- polyig. Ott várja magát. A palermói kollégák Liggio utál! letartóztatták Torretát & további kilenc fickót. A többinek a nyomában vannak... Apropos! Itt a Nápolyig szóló je­gye ... — és befejezésül széttárta karjait, hangosan pana­szolta: — nem uram! Sajnos, ennyiért nem vállalhatom a fuvart! — Ezzel sarkon fordult. A kijáratnál még felhangzott kínálkozása: „Taxit, taxit parancsoljanak.” Ezalatt Berti Maria Bellonival a váróteremből nyíló eszpresszó egyik azstalához telepedett. A fiatal nászutasok meghittségével bújtak össze. Maria fekete útineszaszerét és Berti kézitáskáját maguk közé, a széklábhoz támasztották. — Alberto, én rosszat sejtek —, suttogta a lány. — Egész úton úgy éreztem, valaki figyel, követ, mint az ár­nyék, de senki gyanúsat nem tudtam felfedezni. — Romlanak az idegeid, velem együtt, te is képzelődsz már drágám ... — Miért kell nekünk Nápolyba menni? Fáradt vagyok. Reggel is utazhatnánk. — Sajnos, nem. A nagyfőnök vár ránk... (Folytatjuk) ­Ám, hiába , ígér bármely vállalat bármennyit, kevés a jelentkező. Hol van már az az idő, amikor a budapesti Vá­ci úton úgyszólván minden kapuban ott függőt a cédula: „Munkásfelvétel nincs!” De mit folytassam, mit részletezzem? Az idősebb ge­neráció bőven tudja. A fia­taloktól viszont könnyen ka­pom a leintést: „cikis duma ez Fatter, ma más világ van”. Hát igen, más világ, de nem minden haszon nélküli, ha azt is tudják ifjaink, mi­lyen volt a szerencsére el­múlt, akkori. Más világ járja ma, de mennyire más! Csak itt, Tarjánban, a va­laha kenyértelen Tarjánban, a gyenge szenével küszködő tarjáni medencében is más. Igaz, ma még kell a szén, szinte minden áron, de már mindenki tudja, nem sokáig. Annál megnyugtatóbb, hogy a nagy „császármetszés” bonyo­dalom nélkül zajlott le. Az ilyen kemény beavatkozás, amilyen a bányászat leszűkí­tése, persze hogy nem törté­nik egyetlen szisszenés nél­kül. Több ezer egzisztenciá­ról kellett gondoskodni — megtörtént. Be kellett vonná az asszonyokat is a munkába — megtörtént. Munkaalkalmak, munkahelyek ezrei teremtőd­tek szinte hetek alatt. Igaz, nem a régi keresettel minde­nütt, de józan ésszel könnyű belátni: gyakorlatlanul, ki­sebb értékű munkáért nem lehet annyi pénzt kapni, mint a szénfalnál. Igen, ma ismét szükség van még a tarjáni medence ala­csony kalória jú szenére is, amit merégdrágán hozunk a felszínre, és amit, hogy vala­mennyire is érdemes legyen felhasználni, az államnak kell árkiegészítéssel támogatni Hát bizony, ez ad longum et latum nem megy, sokáig nem mehet. Ezzel számolni kell és szá* mólunk is. Üj munkahelyek létesítésé­vel öt éven belül ezer és ezer új dolgozóra lesz szükség. Il­letékes helyeken máris gond­ban főnek a fejek: honnét? Az új munkahelyeken a szak­embereket sem nélkülözhetik. Ismét csak: honnét? Előrelát­hatólag olyan üzemek, üzem­részek is^ települnek majd ide, ahol a nőkre nagy szerep vár,. Honnét? A város, & megye köteles ségszerűen hangot adott ar. elbocsátásra kerülők jogos igényeinek, hogy róluk gon­doskodni kell. Mindent meg is tett érdekükben. De most ott áll az előtte tornyosuló új feladat előtt: az érkező gé­pekhez, a felszerelt munka- padokhoz embert kell állíta­ni. Szakemberekei A mun­kák irányításához is ember kell, szakember. Kettős gond sújt hát: egy­szer az, hogy a munkásokat ma hova tegyük, másodszor, hogy holnap honnét vegyük őket. “ kussínszky —-Áa/hsp

Next

/
Thumbnails
Contents