Nógrád. 1971. február (27. évfolyam. 27-50. szám)
1971-02-14 / 38. szám
A wsiiSégíSt a Kanrtaiäos®* tályú vendégek gyakíram üsszarondítofcbák. A városban 4lég nehéz volit ide munitoaeröt találni s akiket mégís ide helyeztek, agy idő után tötofanyí- m íetaiomditak. Az új pincéméit három gye« féke, no meg egy elhízott felesége volt. A gyerekek még iskolába jártaik. így hát a pán- oer elhatározta, hogy ki fog- m bírni a vendéglőben. Nem kidifca egész pontosan, hogy mit kell majd kibírnia, de hét inas korában egy főpincér megtanította: a vendéglátó- iparban az élet kulcsa a<z alkalmazkodás. Ez a bölcsesség lelerutette a pincér fegyverzetet. A nap veszekedéssel kezdődött otthon. Valami számlát keltebt volna, kifizetni, de nem — Majd ott háM — monS« tó a pincér. Meghajolt és elment, Stank méwfcén isméé egyetlen moadularbbal hajtotta le a konyakot, elnevette magát. — Spanyolorseágna gondoltam az előbb, A pincér összerezzent. Csak azt tudnám, hogy mit aűcar tőlem ez az alak, gondolta. Biaal'martJlamul nézett Frankra. — Miért éppen SpenydBor— Saéip lehet ott a tenger. Az éghajlat óceáni. Mérsékelt nyásni és téli hőmérséklet van. A pincér hallgatott. A lelke mélyén szerette volna otthagyná Frankot a hőmérséklettél, meg Spanyolországgal. Megbánta már, hogy elfogadta a konyáikat Nagy ku— ®ü sí« a “sSSI©? Aikf most vagyok? Frank a tengerre gonddá härteten eűszomorodva, meg area a bizonyos fehér vállára. Ügy ült be a vendéglőbe, mintha baj nélkül jutott volna el valahová, amiben nem nagyon reménykedett. A bácsi talán hegymászó? — kérdeztek tőle a vendéglő ellőtt a srácok, amikor cigarettát adott nekik. Prédikátor vagyok, fiaim — válaszolta. A fiák röhögtek és azt möndták: —• Nem olyan a kalapja. A köd lassan kezdett behúzódná a hátak közé. Szemben a vendéglővel egy fém testű szobor állt: stales, hegesztett váltókkal, kis majomfejjel, bányászataik valami gránltkoc- kán, Máshová is állíthatták volna, mindig ezt kéE nézThíery Árpád: ók odo Ál z m voffi pénzűk: — csak délután kapok fizetést, nem érted? — hajtogatta a féleségének, aztán eLrohanit hazulról. Nem köszörűt, nem reggelizett, nem borotválkozott. Az üzletvezető egész délelőtt morgott a pincér hanyag külseje miatt. Egy ilyen lepra helyen teljesen mindegy, hogy borotválkozik-e aiz ember, vagy sem, gondolta a pincér egykedvűen, majd a. karjára terítette a kockás szalvétát. Most se volt türelmesebb, mint máskor, és több lelkesedés se fűtötte. Megállt Frank előtt. Frank a fűtőtest késeiében helyezkedett el Reggel óta csatangolt. Fáradtnak, megviseltnek látszott, mint mindig, ha gondjaival küszködött, — Konyak van? — kérdésié. — 9bn„ — Egy pohárral — rendelt fkank, majd barátságosan hoz- aitette: — Magának is egyet. — Be nem ihatok. — A ptaoér néhány kendóLegyin- íéssel leseperte az asztalit. Fáradt kis felhők lebegtek a szemében. Majd ott, hátul megiszom — mondta. A csaposnak leadta a blokkolt a két konyakról. Frank konyakját egy tálcára tette, majd rövid habozás után a sajátját is, azután kiment a háihsó folyosóra, a függöny mögé. Ahogy ilyenkor szokta, hebet-, hogy valamiért bizalmaskodni akar vélem ez az alak, talán egy kis nő kellene neki, gondolta ivás közben. Aztán kivitte Frank konyakját, letette az asztalra. Frank egyetlen mozdulattal lehajtotta az italt. t — Ronda idő van — mondta. — Ronda. — Tudnék egy ragyogó helyet a maga számára. A pincér szeme egy pillanatra megrebbent, mintha belefújtak volna. — Tényleg? És ott hallgatnám a legyek zümmögiósét? — Ott nincsenek legyek. — Ez valami munkahely tálain? — Túlzás — ingatta Frank a fejét. A pincér alacsony, nagy orrú ember volt. Ravaszul körülnézett, de az is lehet, hogy segélytkéirően. Nehéz volt ezt megállaoítani, mindenesetre idegesnek látszott. Odament a csaposhoz, mintha valami dolga lett volna, ott, azután az üvegezőket bámulta, akik a bejáratnál dolgoztak, mert egy részeg alak tegnap bevágta az ajtót. Kétszáz forint egy ilyen nagy üveg, gondolta a pincér. A söntéspulthoz támaszkodott. Alacsonyain, eltűnődve, különösen erős, csontos orrával úgy nézett ki mint egy mezei madár. Később visszament Frankhoz. — Még egy konyakot? — kérdezte. — Hozzon, Magának is egyiet tyaszemei bizonytalanul pislogtak. — Es mi volna ott az én szerepem? — kérdezte. Az arca össaetöredezett vonalakból állt — Amit szeretne. — Mit kell és mát szeretnék? — biggyesztette el a pincér a száját. — Attól függ, hogy milyen főnöke van az embernek. — Mondjuk, egy óriási főnöke volna. — Milyen óriási? — Amilyent el tud magának képzelni. — Ö... — mosolyodott el a pincér, — Gondolom, volna ott egy vendéglő. Esetleg egy aréna közelében, mert Spanyolország ugye, tele van bd- kimadaiokkal. Olvastam erről. Egy vendéglővel jól lehetne ott keresni S a pincér aktkor számolgatni kezdett. Fejében egymásután kis kapuk nyíltak ki, azután gyorsan, meglepődve be Is csukódtak. A számok egy ideig játszadoztak egymással. Először csak kis számok voltak, azután nagyobbak, majd egészen nagy számokká változtak, és sikkor a pincér belezavarodott a boldogtalan küzdelembe. — Mit csinálnia, ha sok pénze volna? — nézett Frank a pincérre. — Van egy számlám otthon, először is azt fizetném ki. — És ha ott, Spanyolországban, a vendéglő helyén, az óceán partján volna egy fehér színű villa is? Nagy széles terasszal a tengerre? Lent a házi öbölben egy kis hajó. Ki lehetne vele menni a vízre. Jó szellek fújnának, miegymás. .. — Nem mondom, jó fantáziája van, — Szép, selyem nyugágyak. Homok. Pénz. Meleg, sós levegő, meg napfény, hogy belebolondul az ember bőre. Éjjel, nappal fények. Fehérek, sárgáik, lilák, mindenféle színek. Rengeteg napfény. Ott soha- síimos ilyen rohadt, mínusz tíz- fokos hideg. Csak a * tenger van, meg a hajók. Mit mondjak még? — Meg a nők, mi? — Amilyent akar! — Csak a Bardo-t ne emüíte se! — Miéit? A pincér úgy viselkedett, mintha elszólta volna magát. Mi több: mo6t együgyűneklátszott. — Hülyeség az egész — mondta. — Nem tudnék mit kezdeni a bikaviadaíbokfcáL Ugyanis nagy állatbarát vagyok. Meg nagyon sós ott a levegő. Maga mondta. Frank az üres pohárral játszott. Megforgatta a kezében. — Nem jutott még eszébe, hogy el kellene innen menni? — Az üzletből? — Ügy általában gondoltam. Mondjuk: Világgá. A pincér furcsáin nézett Frankra, majd zavartan felnevetett. nem, gondolta a pincér. S akkor a szobor mögött fényes fehér távolságban megjelent a felesége. Cammogva, elégedetten jött, mint egy kofa a jó piac után. A pincér csak nézte, nézte, ahogy közeledik: Istenem, biztosan a fizetésért jön, gondolta és eűszomoro- dött, hogy öreg, kövér felesége van. Talán hatvanéves is elmúlt már, csak eddig vala- hogy félrevezetett, és azt képzeltem magamban, hogy még csak negyven, gondolta elcsüggedve, — Egyszer elutaztam, kérem — mondta Franknak, s közben furcsán fel-felnevetett, mintha levegő után kapkodott volna. — Mentem vagy negyven kilométert, azután leszállítottak a vonatról. Árvíz volt. Nem lehetett tovább menőd. Mit osánálhaittaim? Frank a ptooérre nézett: Nocsak, bajusza is van, gondolta kissé meglepődve; mintha most vette volna eMotaör szemügyre. — Hozzon még egy konyakot. Persze, magának is. Biztos, hogy be akar ingatni ez az alak, gondolta a pincér hátul az összekötő folyosón, amikor a harmadik konyakot is felhajtotta. Spanyol- ország, morogta, van ennek magához való esze, de a következő kört Hongkongban majd én fizetem. — Ettől a gondolattól jobb kedve támadt. Frank intett a pincérnek. Egymásra néztek. Különös, befejezetlen tekintet volt ez. Nem szemrehányó, inkább váratlan, mint amikor valami átsuhan az ember arcán. Frank fölvette a kabátját, fizetett és egy üres biccentéssel elment. A pincér sokáig nézett utána. Valami egy pillanatra tá- tofczatoean megmozdult a lelkében. Tulajdonképpen maradhatott volna még, Igazság szerint a következő kör az enyém lett volna, tűnődött. Azután a feleségére nézett, csak nézte, nézte. Az asszony ott állt a fémszobor mellett, és furcsa, de úgy látszott, mintha odahegesztették volna. LLE D D Koppány György felvétele Váratlan esemény — Nfihány aapje fare* nyomást érzek a tarkómon — panaszkodott beszélgetés közben kollégájának egykedvűen Z. — Bizonyára ez az átkozott időjárás! Egyszer hideg, máskor meg meleg... A kolléga fel sem emelte a fejét az íróasztaláról. Éppen egy negyvennyolc szelvényes totó-variációt dolgozott ld és egészen belemélyedt a csapatok közötti erőviszonyok és az esélyek latolgatásába. —» Igen — mondta gépiesen. — Űjra a nyakunkon a tél. de a tüzelőt még mindig nem vettük meg. Te, nem tudod véletlenül, hogy melyik csapat áll jobban? A MÁV. Haladás, vagy a Duna SC? Hét végén a főnők behivatta magához Z-t. — Hogy van, hogy van? — kérdezte. S meg sem várta a választ, gyorsan még egy kérdéssel megtoldotta: — S hogyan megy a munka? — Jól — ingatta a fejét Z. — Azt hiszem, ma sikerül befejeznem a tanulmányt. Sajnos, egy kicsit nehezen haladok. Szerettem volna már a hét elejére elkészíteni, de nem megy a munka. EgysaerBÉNYEl JÓZSEF: A gépelt hajnalt dongának, bicikliznek a vének, aktatáskájuk megdagad, elrejti az ebédet. Hetvenöt éves ez a sor .Kapával mennyi lépés? Sietős traktor zakatol, a nap millió kinyílt kés. Az asszony libát töm. Kerek kocák fújnak a sárban. Ez itt háztáji terület. Az asszony áll soványain. dereka most is megtörik, ujjai vas-szilánkok, megégette a körmeit, , mert állva vacsorázott. Este a mozi trombitái, gyerekhad gyűlik zajra. Az öreg tévét néz. s pipál. Zsibbad az asszony karja. szunyókál, míg az ott beszél, kétpercnyi álma drága, ujját szorítva gőgicsél városi unokája. csak eífelejtem az előző mondatot. vagy számot és szúrást érzek a halántékomon. Ilyenkor néhány percre abba kell hagynom. Hiába erőltetem az agyam, nem emlékszem semmire és ■ nem jut eszembe semmi. De aztán nyomtalanul eltűnik. — Túlhajtotta magát — szakította félbe a főnök. — Csak nyugodtan Z. kartárs — mondta apáskodó hangsúly- lyal. — Örülök, hogy ma befejezi a tanulmányt. Egy nagyon érdekes megbízást szeretnék adni magának. Hétfőn hozzá is láthatna. Itt van a megrendelés. Nézze át. hogy vállalja-e? És vigyázzon magára! Pihenjen egy kicsit. Hétfőn Z. szeme körül karikákkal. csapzottan érkezett a hivatalba. A kollégák ösz- szesúgtak a háta mögött. Mint aki három napja nem aludt Biztosan fölcsípett valami kis pipit. De az is lehet hogy leszopta magát. Zugivó! Mondtam én nektek mindig, hogy zugivó. — Mi az, felszedtél valakit vén kujon? — kérdezte nevetve az egyik. — Hát, a család? Az kutya? És a szocialista erkölcs? A kollégák röhögtek. Z. legyintett. — Ugyan! Mit gondoltok? Két hétig ki sem mozdultam otthonról. Ez az álmatlanság már egészen kiborít Nincsen kedvem semmihez. Pedig a kalapácsot is bekészítettem a fürdőszobába. Föl kellene tenni egy képet a falra. A feleségem már régen kér rá. de mindig elfelejtem. Attól félek. hogy valami szörnyű dolog történik velem... Néhány ügyfél érkezett, A munkatársai már nem figyeltek rá. Beszédfoszlányok röpködtek a levegőben. — Hogyan? Kétszintes názat szeretne? Meg kell vizsgálni, hogy a télek alkalmaS-e a beépítésre? Ne higyje, uram. hogy a típusterv rosszabb!... Ezt a megoldást különben sem javasolnám. Természetesen, a pénzéért... Nézze, minket is kötnek bizonyos szabályok. S mi mégiscsak jobban értünk hozzá. Ha nem tetszik, menjen el egy kontárhoz... Z. a tenyerébe szorította homlokát. Felállt és tétován kilépett a nyitott ablakon. Az egyik kolléga szórakozottan és fejcsóválva utána nézett — Hol van Z. ? — kérdezte délben a főnök. Vállvonogatás. — Nem tudjuk. Reggel óta nem láttuk. Ebéd után Z. újra megjelent — Hová tűntél, öregem? A főnök már tűvé tette érted a házat. Megnézheted magad, hogy mit kaipsz! Rohanj hozzá, amíg nem késő. Az előbb még az irodájában láttam. Tényleg, hói is voltál? — Egy kis séta — vigyorgott Z. — Leütöttem a feleségemet. Na, mit szóitok hozzá? Jó, mi? A srácot csak azért nem. mert ilyenkor az iskolában van. — Szórakozz a nénikéddel — szólt rá valaki ingerülten a közeli asztaltól. — De a házmester az kapott a fejére — hadonászott tovább Z. — Aztán ki akartam ugrani az ablakon, de a szomszédom visszarántott a párkányról — tette hozzá csendesebben. És sántikáiva elindult az ajtó felé. Fél órával később Z-t elvitte a mentő. Ketten fogták le, hogy a harmadik rá tudja adni a kényszerzubbonyt. — Hihetetlen — csapta össze kezét a főnök. — Ki gondolta volna? Hát látszott rajta valami ? Hiszen tegnapelőtt még semmi baja sem volt __ K iss Sándor NÓGRÁD a 1971. február 14., vasárnap 9
