Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)

1971-01-13 / 10. szám

*\ünyvespolcoti ICÖKgazcIaságfi ixaliálwoKé i*endóriink total»liftVJIesetése Az 1971. január 1-én élet­beléptetett szabályozókról je­lent meg új könyv a Közgaz­dasági és Jogi Kömyvfciadó gondozásában. A kötet elősza­vában Tímár Mátyás röviden értékeli a gazdaságirányítási rafoonm hároméves eredmé­nyeit és felhívja a figyelmet a közgazdasági szabályzók to­vábbfejlesztésének szükséges­ségére. Az átmenet zökkenői­nek elkerülése érdekében egy­részt ideiglenes megoldásokat alkalmaztak, másrészt a ta­pasztalatok azt igazolják, hogy egyes szabályzók nem megfe­lelően töltik be hivatásukat, azokat célszerű módosítani. Negyedik ötévé® tervünk na­gyobb célkitűzései nem teszik tehetővé a korábbi, nagyobb biztonságra törekvő szabályo­zást, mert az fékezné népgaz­daságunk és a vállalatok gyorsabb ütemű fejlődését. Köztudomású, hogy a terme­lékenység, a gazdasági haté­konyság 1968—69-ben nem fej­lődött kielégítő módon, és eb­ben nagy része van annak, hogy szabályozó rendszerünk átmenetileg inkább létszám- növelésre, mint műszaki fej­lesztésre és a hatékonyság nö­velésére ösztönzött. A sza­bályzókat 1970-ben valame­lyest módosították és társada­lompolitikai tényezők mellett a szabályzók részleges módo­sításának lehet, tulajdonítani az 1970. évi kedvezőbb ered­ményeket. A könyv egyértelműen meg­állapítja. hogy a IV. ötéves terv időszakában nincs szük­ség irányítási rendszerünk alapelveimek módosítására, csupán azok következetesebb érvényesítése céljából kell a szabályozó rendszer egye® ele­meit az új helyzetnek és az új követelményeknek megfe­lelően tökéletesíteni. A kötetben gazdasági éle­tünk vezető személyiségei ír­tak tanulmányokat az árrend­szer-, a vállalati jövedelem­szabályozás és támogatási rendszer, a bérszabályozás, vállalati munkaerő-gazdálko­dás, a külkereskedelem, a la­kossági fogyasztás, a világpi­acon végbemenő árváltozások, a fejlesztés szabályozása, a forgóeszköz-gazdálkodás és -hitelezés, a fejlesztési eszkö­zök és gazdasági társulások, a termékforgalmazás és a mű­szaki fejlesztés értékelése és továbbfejlesztés kérdéseiről irányairól. A tanulmányikötet legfőbb értéke, hogy a közgazdasági szabályozók hároméves műkö­désének tapasztalatairól a va­lóságnak megfelelő értékelést ad é® kritikai elemzés után a helyesnek bizonyult alapelvek szerint összefüggéseiben mu­tatja be a szabályozó rend­szer továbbfejlesztését. A mo^t megjelent és Salgótarjánban is vásárolható kötetet a vál­lalatok és intézményék veze­tőd aligha nélkülözhetik, mert a mindennapi munkához, a korszerű irányításhoz nélkü­lözhetetlen az elvi tisztánlá­tás, az összefüggések ismerete. Ennek hiányában a végrehaj­tási utasításokat aligha lehet megérteni és aligha lehet eredményesen gazdálkodni. F. L. hflsscaä«'. k Fotózzon a NÓGRÁD-nak' Palencsár József (Salgótarján): Csillárfestés című fényképé­re a zsűri 5 pontot adott Aranyban a vétségekkel Az elmúlt esztendőben tíz esetben került sor fegyelmi büntetés kiszabására a pász­tói Szerszám- és Készülék- gyárban. Legtöbben — hatan — írásbeli figyelmeztetést kaptak, egy dolgozót meg­rovásban részesítettek, egy­nek a cselekményét úgy ítélték meg, hogy nem ma­radhat meg eredeti helyén, egy dolgozót pedig elbocsá­tottak. A fegyelmi büntetések aranyban állták az elkövetett mulasztásokkal, vétségekkel, s kedvezően igyekezték befolyá­solni a szilárdabb munkafe­gyelmet, az egészséges köz- gondolkodást. A vállalatve­zetőségnek ez irányú tö­rekvése azért is említésre méltó, mert 1969-ben fegyel­mi vétség címén senkit sem vontak felelősségre. bár 15 napot igazolatlanul mulasz­tottak a magukról megfeled­kezett dolgozók. Kényszerhelyzetben A Nógrad megyei Építőipa­ri Vállalatnál évről évre te­kintélyes összeget visz el a nyereségrészesedésből az emelkedő szállítási költség. 1965-ben ötmillió háromszáz- ezer forintot fizettek ki ilyen címen, 1969-ben pedig már nyolcmillió-háromszázezer fo­rintba került a dolgozók utaztatása. A vállalat vezetősége kény­szerhelyzetben van, mert a dolgozók legnagyobb része csak aikkor kötelezi él magát a vállalatnál, ha a vezetőség biztosítja naponkénti , haza szállításukat. Figyelembe vé­ve az igényeket, az elmúlt esztendőben előreláthatólag nyolc és fél millió forintot p ki az az összeg, amelyei mun­kásszállításra a nyereségrésze­sedésből kifizettek. Két évvel ezelőtt tizenkilen- cen, tavaly pedig huszonhár­mán kapták meg a Kiváló dolgozó oklevelet, illetve jel­vényt a pásztói Szerszám- és Készülékgyárban. A kitünte­tettek közül húszán a fizikai dolgozók soraiból kerülnek ki. a szocialista munkaverseny legjobbjai. Az alkalmazottak közül három dolgozót talált a kollektíva alkalmasnak e cím viselésére. Népszerű kirendeltség Egyedülálló eredménnyel büszkélkedhet a magyamándo- ri takarékszövetkezet a me­gyében. Mindössze egy éve alakult és ez idő alatt négy és fél millió forint betétet gyűjtött. Emellett jelentős összegű kölcsönnel segítette a szövetkezeti tagokat. Nyeresé­gük ugyancsak figyelemre méltó, mintegy 40 ezer fo­rint. A takarékszövetkezet még igen rövid múlttal ren­delkezik, de máris nagy nép­szerűségnek örvend Magyar- nándorban és környékén. Ezért — ahogy a szövetkezet elnöke elmondotta —, az idén Bercelen és Cserhátsu- rányban kirendeltséget nyit a takarékszövetkezet. Szalrt tittercs kis község, alig van több háza kétszáznál. A tanács közös Karancssággal és termelőszövetkezete is oda „házasodott”. Beszélik az öre­gek, hogy valamikor még ki­sebb, csak puszta volt és iszo­nyéi szegénységben vergődtek az emberek. Gondok manap­ság is akadnak, de a jalut nem szegények lakják. Dolgo­zik, aki csak tud. Még az asz- szonyok közül is munkát vál­lal, aki teheti. Közel a megye- székhely, valamikor a bánya, most a gyárak, üzemek szip­pantják fel a munkaerői. A termelőszövetkezetben nem túlságosan sokan, és csak az idősebbek dolgoznak A nagy család Kékvölgyi Mihállyal, a ta­nácstitkárral tapossuk a havat, mert Szentgyörgyi Jánosék, akiket keresünk, kint laknak az erdő alatt, a Dózsa György úton. Népes, nagy család, hoz­zájuk hasonló nem sok van a faluban. A legtöbb helyen egy. legfeljebb kőt gyereket szám­lálnak, Szentgyörgyiók meg it neveltek fel. Otthon már csak a két legfiatalabb van, a többiek megházasodtak. De ahogy az asszony mondja, ők sem maradnak már sokáig: — A fiam nősül, a lányom férjhez megy tavasszal. Mond­tam. nekik, várjanak vala­mennyit, hogy kiigazítsuk a stafírungot. De ezek mind tü- relmetlenék. azt mondják, majd ők megveszik, ama még hiányzik... Szentgyörgyi Marika a sal­gótarjáni síküveggyárban dol­gozik és keres havonta 1200—1300 forintot. Juhász Pál, a vőlegény a tsz trakto­rosa, jó partinak számít. — A téli hónapokban 2000— 2200 forint a pénze. De nyá­ron 3—4—5 ezer forintot is megkeres — számol a kislány. — Ügy gondoltuk házhelyet veszünk itt a szomszédban, és építünk ... Addig talán itt- maradhatunk... Körülvezetnék a lakásban. Tágas épület, nagy előszobá­val, két szobával. Az egyik­ben a Marika hálószobabútora áll, az éjjeliszekrényen tele­vízió. A másikat modem, üde­zöld huzatú ülőgarnitúrával rendezték be. Azt már a le­gényfiú vásárolta, aki a magas­építőknél dolgozik havi 2300 forintért. — A fiatalabbak márköny- nyebben boldogulnak mint mi —, nyugtázza Szentgyörgyi Já­nos. Kovács a síküveggyárban, de most már négy hónapja be­teg. csak nemrég jött haza a kórházból. A házba tavaly köl­töztek, s az OTP 120 000 fo­rintra becsülte értékét. Köl­csönt 45 000 forintot kaptak, a többit ők rakták össze, hét, vagy nyolc év alatt. Divat az assxonyuiunka A Béike utca nyílegyenes es fiatalnak számít a faluban. Valamennyi házát a felszaba­dulás után építették, tágasak, szépek, egészségesek. Czibulya Béla lakása így is feltűnik a járókelőknek. Mesteri munka. Czibulya Béla kőműves, és az édesapjánál tanulta mester­ségét. Néhány éve iparenge­délyt váltott ki, s a környé­ken dolgozott, lakásokat épíi tett, javított. Most újra együtt dolgozik az apjával. — Nem érte meg egyedül építeni? — Dehogynem ... Csak hát: sok volt az adó. — Pergő nyelvű, fiatal, csinos asszonya felesége, inkább az válaszol- gat a férje helyett. — Hiába van sok kőműves a faluban. Aki jól dolgozik, annak min­dig akad munkája ... Amikor télen leesik a hó, a kőműves nem dolgozik a szakmában. Czibulya Béla ilyenkor az erdőre jár, és ta­valy megpróbálta az üzemi munkát is. Egy télen át a síküveggyárban dolgozott. — Nem bírtam tovább. Há­rom műszakban jártam, a munka nehéz volt... Hetven forint naponta, nem pénz — mondja Czibulya Béla. Felesége nem dolgozik, a háztartást látja el, s bajlódik a földdel. Elég egyetlen pillan­tást vetni a lakás berendezé­sére, máris megállapíthatja bériki, megállapodott életű, módos emberek lakják. Mégis, a fiatalasszony azt mondja, szívesen vállalna munkát Sal­gótarjánban, a Kötő Htsz-nél. Otthon dolgozhatna és nem jelentene gondot a fiúcska el­helyezése, mert óvoda nincs a községben. — Jól megvoltunk így is, hogy nem dolgoztam. De tud­ja, valahogy divatba jött a faluban, hogy az asszony is dolgozzon — magyarázza de­rűsen a fiatalasszony. Segít neki az anyja is, aki Karancs- ságról jött látogatóba. Fiatalok és öregek Az udvaron takarmánykaaai, szállás a jószágoknak. Kiss János gazdaember volt, a ter­melőszövetkezetben dolgozik rno»t is. Talán 20 évet ha­gyott a síküveggyárban, hogy hazajött a tsz-be. A tehené­szetben dolgozik, s 2000 fo­rint körül álakul a havi kere­sete Időnként felesége is vete- megy, segít neki. Ilyenkor az asszonylányuk, Gyürki Ferenc­né látja el a háztáji jószá­gokat, a tehenet, borjút, u sertést, a szárnyasokat. — Minden évben tartunk ál­latokat — mondja Györkiné, aki éppencsak végzett az esti etetéssel. — Az apám, az uram is szívesen foglalkozik vele. — Férje az acélgyárban dolgozik. — Igaz, nem fize­tünk rá... A szarvasmarhára szerző­dést kötnek az állatforgalmi­val. A szövetkezet révén érté kesítik, takarmányt is onnan kapnak, ha szükséges. Kiss Já­nosék kaszálót vállalnak, ka­pálnak, s így összejön annyi termény, ami elegendő az új­ig. Közös a ház, együtt dolgoz­nak idősebbek, fiatalabbak. A pénzt, meg az életüket külön­választják. Jól megférnek egy­mással. Gyürkiéknek van egy hetedik osztályos kislányuk. Jól tanul, és még nem dön­tött, hogy középiskolába, vagy fodrásztanulónak menjen. — Van még időm a gondol­kodásra — mondja. Szabad idejében televíziót néz, amióta megvették, azóta ritkábban megy a művelődési házba, moziba. A művelődési házban salgótarjáni tanárnő tanítja táncolni a fiatalokat és most hallotta, hogy Röpüli páva-kör alakul. Ő is jelent­kezik. Egyedül Oravecs József-né háza a Petőfi út 13-ban kicsit réginek tűnik. Azt mondja, még 1928- ban építették. Többen is laknak ilyen házban. Akinek módjá­ban volt, már épített hozzá — Mi, talán majd akkor, ha fiam hazajön a katonaságtól — mondja elgondolkozva. Egyedül nevelte a gyereket, s dicséri, legény vált belőle. Mo«: i* dolgozik, és küld néhány forintot min­den hónapban. Oravecznét, a tanács alkalmazza négy órára. Elvállalta a művelődési ott­honban a klub takarítását. így összejön egy hónapban 710 forintja. Édesanyjával él, a 78 esztendős asszony 470 fo­rint nyugdíjat kap. A kert­ből meg a jószágokkal pótol­ják a kevés pénzt. — Addig, addig számolunk liogy a legszükségesebbre min­dig futja — meséli. Az egyedülálló asszony egé­szen mostanáig jó matemati kusnak bizonyult. á Szalniatercs kis község, nincs különösebb nevezetessége. Fél­ezernél többen lakják, és aki csak emelni tudja karját, lo­bét, az dolgozik. A falu. a porták, az emberek szépen gyarapodnak Vincze Istvánul N eni tartozik már a fia­talok sorába a Pásztói járási Tanács munikaügyi osz­tályán dolgozó Zeke István. A beszélgetés során is emlí­tette, hogy túl van az ötödik X-en — Fiatal ugyan már nem vagyok, de idősnek sem ér­zem magam. Most különösen nagy szükségem van a munka­kedvre, mert megválasztottak a járási tanács szakszerveze­ti bizottságának titkárává. Előlegezett bizalomnak érzem ezt. De, hogy ne csalódjon bennem a tagság. tennem, dolgoznom kell a közösségért. Azt máris elmondhatjuk, hogy nem lesz könnyű dolga Zeke István naic. az új szb- titkárnaik. A szakszervezetnek 185 tagja van, s a bizottság 13 községi tanács dolgozóit fog­lalja magéba. Igaz, kilenc ta­gú a bizottság, s 15 bizalmi is segíti Zeke István munkáját, ennek ellenére nagyon sok­oldalú munkát követel a ve­zetéstől. — Szakszervezetünk a párt- és a hivatalivezetéssel egyet­értve egyik legfontosabb fel­adatának tekinti a jövőben is a hivatali munka hatékony­ságának növelését, színvona­lának emelését. Ehhez ter­mészetesen szükséges a tagság teljes támogatása. Szakszer­vezetünk például az elmúlt hónapokban vizsgálta a közsé­gi tanácsokon dolgozók ieter­-égét. illetve túlterheltsé­ge' Megállapítottuk, hogy a megnövekedett feladatok ellá­tásához nincsenek meg min­Arcok késeiről Rászolgált a bizalomra Az például, hogy az idén még nagyobb gondot kell a dolgo­zók pihenését szolgáló üdül­tetésre fordítani. A kezelé­sükben levő hétvégi házat sem használták eddig ki, most a szakszervezet azzal a gon­dolattal foglalkozik, hogy el­adja, s helyébe a tagság vé­leménye alapján vagy Hajdú­denüiil a személyi fetoetótoü.. mmikaértekezletek megtarta- :>zoboszlón, vagy Hévízen vá- Járási szinten is aránytalan- sa, amit a szakszervezeti bi- tárolnak új üdülőt. A dol'go- ságok tapasztalhatok a mtun- zottság a jövőben szorgalmaz- tóik felüdülését kívánják aa- ka végzésében.. Az iigyinattfor- ni fog. Másik fontos felada- zal is elősegíteni, hogy mind gailmat figyelembe véve és a tutiknak tekintjük a helyes több kirándulást szerveznek, feladatok természetéből ítél- bérgazdálkodás kialakítását, Mindenképpen érvényt ki­vé nagy teher nehezedik az az újszerű lehetőségek jobb vámnak szerezni a dolgozók építési-közelkedési csoportra, kihasználását. Ez eddig is jutalmazásának, ajánlásokat Ez részben azzal indokolható, eredményes volt. Csak néhány tesznek jutalomszabadságokra hogy az építés jellegű hatás- példát. A kisegítő dolgozók es kitüntetésekre — ezzel is körük leadásában nem történt átlagbére a községeknél 1968- a szákszervezeti tagság érdek - meg a kellő előrelépés, de a ban 1002 forint volt, az idén védelmét szolgálják, községeknél sincs erre alkal- már eléri az 1121 forintot. Az más személy. Hogy ezen mi- ügyintézők átlagbére községi előbb változtassunk, a felada- szinten két év alatt 240 to­tók ellátásához megfelelő po- rinttai, járási szinten pedig litikai és szakmai felkészülte 465 forinttal növekedett. A seggel rendelkező dolgozókra szakszervezetnek most az a — Szakszervezeti tagságunk aktív volt a választási taggyű­lésen. Ez pedig úgy érzem, biztosítók arra, hogy a vezetés munkáját is segítik a jövőben. van szükség. Éppen ezért a feladata, hogy megszüntesse arni a. Gőzösség érdeke summázza István. véleményét Zeke 1 beszélgetés után sokat " gondolkodtam Zeke szakszervezeti bizottság az a bérezésben jelentkező fe- előző évekhez hasonlóan az szültségeket, s a bérfejleszté- idén is megszervezte a dolgo- sí lehetőségeket elsősorban s zók politikai oktatását első- községi tanácsok dolgozói át- ___________ s orban azok számára, akik lagbérének rendezésére hasz- István és a szakszervezeti bi- más politikai, vagy szakmai nálják fel. Ez már megkezdő- zottság tervein, amelyek reá- képzésben nem vesznek részt dött, s Buják, Jobbágyi, Mát- Usak. úgy éreztem hogy jói! — mondja a beszélgetés során raszőllős, Szurdokpüspöki, választottak a Pásztói járási Zeke István Tar és Vanyarc önálló közsé- Tanácson, Zek< István — aki — Akad más tennivalója gek 4650 forint összegben a megyei küldöttértekezletei; is az új szakszervezeti bízott- bérfejlesztési alapot kaptak. & képviseli a tagságot" rászól - súgnak — folytatja. — Sok- Amíg Zeke István beszél, g^it a bizalomra ’ egyre több megoldásra váró gond kerül jegyzetfüzetembe. s. L. ical többet kell tennünk a jövőben a munkahelyi demok­ratizmus megteremtéséért. En­nek szélesítésére rendkívül al­kalmas a különböző szintű NOGRÁD —1971. január 13., szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents