Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)
1971-01-12 / 9. szám
--- HMÖ S!®S SS ti f ciamosgatcisscil LAKAS. Egyetlen, ötbetűs szócska, s mégis, viták, szenvedélyek, keservek, s örömök fűződnek hozzá. Viták. Szakkörökben és a társadalom minden rétegéiben arról, milyen útón-módón lehetne a ijakátsikiérdlés megoldását szolgáló erőforrásokat bővíteni, «ísisizeírűbbqn , fölhasználni. Szenvedélyek, amelyekben jót- akanás, józanság, s naivitás, ; rirealá’tás vegyül. Keservek. Mais kapott, én még nem kaptam. Ök szebbet kaptak, nagyabbat. Örömök. Elkészült, föfópüit a lakás. Mi, hová kerüljön, milyen bútor kellene, miként teremtsük meg a falak között tárgyaik és emberek harmóniáját... A negyedik ötéves tervben — a törvény szavaival — „mintegy 400 ezer lakást kell megépíteni. Ebből 180—200 ezret központi á’laimd és vállalati forrásokból.” A vállalatoknak 1988 óta ■van törvényes módjuk altra — a korábbi években a jogszabályok nem nyitottak ilyen tehetőséget —, hogy pénzzel, s más módon támogassák dolgozóik lakásproblémáinak megoldását. Mint legtöbb új, ez is nehezen nyel polgárjogot a gyakorlatban, a lehetőség. s a tényleges cselekvés összhangja még nem teremtődött meg Igaz, három esztendő alatt fokozatosan nőtt a vállalatok által ilyen célra fordított összeg — a maghatározott rendeltetésű pénzben! juttatásoknak alig hat százalékát tette ki 1968- ban, míg a következő évben a húsz százalékot közelítette meg —, de tény: a lakásépítés válla1 lati támogatása, mind módszerként, mind formaként, gyermekcipőben jár. Sok minden közrejátszik ebben. A vállalati szemlélet éppúgy, mint a jogszabályok merevsége, a gyakorlat nehézkessége. PÉLDA sok és sokféle akad. Van vállalat, amely százezer forint lakásépítési hozzájárulást fizet kJ egy-egy arra érdemes műszakinak, szakmunkásnak, ha az illető szerződésiben kötelezi magát, hogy húsz évig a gyárban marad. Másutt a tanácsnak utal át tekintélyes summát a gyár, amelynek fejében meghatározott számú lakás bérlőit dolgozói közül jelölheti ki. A harmadik hé yen kamatmentes, hosszú lejáratú hiteit adnak. van. ahol a pénzen túl ingyenes fuvarral, bontási anyaggal toldják meg a segítséget. Találni példát arra is, hogy maga a vállalat, saját kezelésében építtette a lakásokat, a jövendő tulajdonosok aktív, s nagy mértékű közreműködésével, A példák sokfélék. Ez örvendetes. A gond ott van. hogy — szemben a szokásossal — a takaró tovább ér. mint ameddig nyújtóznak a vállalatok. S ott, hogy a lakásépítés vállalati támogatása ma még esetleges, rendszerbe alig foglalható, s több tekintetben jogilag nem egyértelműen tisztázott. A kiindulópont viszont világos. A párt Központi Bizottsága, s a kormány 1970. április 16—i együttes ülésén hozott határozat a lakásépítés fejlesztésére. a laikáselosztás és a lakbérek új rendszerére kimondja: „Az állami és magánlakás-építés növelésével elő kell segíteni az ellátás és az igények közötti feszültségek csökkentését, a fennálló társadalmi és szociális problémák megoldását. Ennek érdekében növelni kell a központi költségvetés lakásépítésre fordítandó eszközeit, egyidejűleg fokozni kell a tanácsok saját, valamint a vállalatok és a lakosság erőforrásainak bevonásét a lakásk érdég megoldásába.1' Témánknál maradva: a vállalati erőforrások fokozott igénybevétele a lakásépítésnél nemcsak társadalmi szükségszerűség, hanem növekvő Tét a nagybátonyi szénosztályozón T Még mindig nem elegen Együk évről a másikra megkétszereződött a különböző tanfolyamokon résztvevő dolgozók száma a salgótarjáni síküveggyárban. Míg 1969-ben öt tanfolyamon 112 dolgozó, tavaly nyolc tanfolyamon 228 dolgozó tanult. Középisíkolóba es egyetemre ötvennégyen járnak, nagyobbik hányaduk nőd dolgozó. Még mindig ' nem elegen járnak általános iskolába a dolgozók közül. Csupán hárman szánták rá magukat a nyolc osztály elvégzésére, holott a gyár dolgozóinak mintegy felének nincs meg ez a végzettsége. Az analfabéták száma ahelyett, hogy csőikként volna, tizennyolcról huszonnyolcra emelkedett. Ezekkel a munkásokkal többet kellene foglalkozni a szakszervezetnek, hogy igény támadjon bennük az alapvető ismeretek elsajátítására. jelentőségű tényező a® életszínvonal-politikában is. Tehát a dolgozók megtartásában, újak szerzésében, a munkaerő összetételének minőségi javításában, a törzsgárda meg- síziilárdításában. Ehhez természetesen nem elegendő a vállalatok jó szándéka. Sőt. még pénze sem. A műszaki, szervezeti feltételek javítása, bővítése is elengedhetetlen. S ez utóbbiakat tekintve, rengeteg a tanmávalió. A legegyszerűbb megoldás kétségtelenül az. amikor a vállalat , meghatározott összeget fizet ki dolgozójának, kamatmentes kölcsönként. írásban rögzített törlesztési feltételék mellett. A vállalat pénzt adott, a többi már az építkező, építtető dolga. Jóval bonyolultabb, ha megértve a nehézségeket, a vállalat lép az egyéni építkezők helyébe, magára vállalva a kivitelezés gondját. Seregnyi engedélyeztetés, vállalkozó utáni futko- sás, anyaghiány miatti idegeskedés, az építés műszaki ellenőrzése, mi tagadás — a tapasztalatok is ezt igazolják — küllőn apparátust kíván, aminek terhét nem szívesen vállalják. A tanácsok és a vállalatók együttműködése sem zökkenőmentes. Mert a pénz átutalása a legkevesebb. Utána — ezt is tapasztalaitok tükrözik -*■*. kezdődnek a viták, az épület helyéről, típusáról, felszereltségéről, a sokféle kívánalom egyeztetéséről, s mire a lakók beköltöznek, az érintettek úgy érzik, torkig varrnak az egésszel, s soha többé nem vágnak neki ilyesminek. NEM könnyű tehát a lakásépítés vállalati támogatása ma még. Magyarázat ez arra is. miért marad meg — nem lekicsinylendő pénz a támogatásira felhasználható összegből. Magyarázat, de: nem mentség! Több kezdeményezésre, bátorságra, önállóságra van szükség. A forrnák — például a szövetkezeti lakások építése esetén — bővítésére, az éő- takartkospág, s a vállalati hozzájárulás ésszerűbb összekapcsolására, s ugyanakkor a törvényi, jogi rendezés meggyorsítására. Ahogy elengedhetetlen az építési előkészületek, s maga az építés szervezeti feltételeinek mainál rugalmasabb kezelése is, A lakásépítés vál’a’ati támogatása tehát fontos ügyünk. Legyen tehát valóban az. mindenki számára, miniden tekintetben. Akár segíteni, bátorítani, akár ha — cselekedni kell...! M, O. Amikor a nagybátonyi szénosztályozón kipróoálták az új fűtőberendezést, az ott dolgozók nem győztek hálálkodni az üzemvezetőnek. Az emberről való gondoskodás váltotta ki a hálát. Jobbak ma a munkakör ülmjény ek, mint korábban voltak, de átél azért különösen igénybe veszi az itteni embereket Ez az osztályozó naponta 4060—4200 toujia szenet ereszt át, illetve vaiaszt szét szem nagyság, minőség szerint tízféle termekre- ivapacutasa megvan, de az igénybevétele is sok. Vasárnapokon és ál- tálában ünnepeken is doigoz. nak. Javításra, karbantartásra alig voit mód, illetve idő, pedig ez is elengedhetetlen. Ha a bányák nem termeltek, akkor is fogadniuk kellett a vasúti kocsi hiányában készletre kirakott szenet. Rajtuk nem is múlott eddig az ősz. tályozás. Tavaly 20 millió forint tér. vezett költséggel javították, korszerűsítették az osztályo. zót. Kicserélték a „rostákat”, elkészült az új törőmű. Üj vasúti mérleget szereltek fel és a vasúti kocsiknak egyik sínpárról a másikra továbbítása érdekében új tolópad készült. Felszerelték a szom. szédos fatelepi vagonvontató berendezést is. Volt a korszerűsítésnek olyan feladata is. ami egy porelszívó berendezési, amit még eddig nem adtak át. Le- hét, hogy az erre tervezett összeg sem engedett nagyobb teljesítményű. hatékonyabb berendezést tervezni, de tény. hogy a jelenlegi nem felel meg a követelményeknek. Változatlanul szenvednek az ottaniak mert még a nagyobbra cserélt elszívóverv- tillátorral sem sikerült az elszívott port lekötni. Az osztályozónál eddig 12 embert foglalkoztattak. Házilag Stul József üzemvezető megoldotta ezt a gondot, gépesítették a súlykiegyenlitést. A 300 ezer forintba került berendezés 12 ember munkáját helyettesíti és évj félmillió forint megtakarítást eredményez. A .rekonstrukciós tervben nem szerepelt, de házilag megoldották az osztályozó fűtését. Csupán 30 ezer forintot használtak fel erre a cél. ra és ma már olyan meleg- levegő-befúvatásos fűtés van, ami kellemes meleget ad az ott dolgozó palaválogató asz- szonyoknak. Az emberekről való gondoskodás az ilyen külszíni jellegű munkahelyen télen még fontosabb mint nyáron- Sajnos ott jártunkkor az osz- tályozón még nagyon sok volt a kitört ablak. — Nem feledkeztünk meg róluk — mondta az üzemvezető —, de gajnos, hosszű időn keresztül nem kaptunk üve. get. Azóta megérkezett az üveg és az első üzemszüneti napon pótoljuk a hiányzó ab. lakpkat. Más hibát is találtunk. A meddő anyag, a kiválogatott pala az osztályozó padozatán volt. — Nagy gondban vagyunk. Naponta itt az osztály ozón válogatnak ki 160—170 csillére való palát. Sok ez. Ha a bányáknál jobban válogatnának. nem volna ennyi. Ezt „ tiribesi meddőhányóra kell kiszállítanunk. Az utóbbi időben a sorozatos géphibák, de az időjárás miatt sem tudtuk elérni a folyamatos szállítást. Előfordult, hogy 10— 12 órán keresztül egyetlen meddős csillét sem tudott fogadni a meddőhányó ilyenkor 100—120 csillére valót itt a padozaton táiroitunk kény- szerűségből, mert az osztályozó a bányák termelése cs rakodás miatt sem állhatott le. Megoldjuk ezt a gondot is, mert a biztonság érdekében egv úgynevezett ' légsűrítőt építünk be. ahol géphiba, vagy üzemzavar esetén is ki- dönthetjük a palát — tájékoztatott asz üzemvezető. A nagybátonyi szénosztályozón több mint 200 dolgozót közöttük csaknem o0 nőt fogialkoziatnak. A már említeti r éldák igazolják, hogy már több mindent tettek munkakörülményeink javításáért. de azért még van mit tenni. Ráadásul a tisziálko. dási lehetőségek sem megfelelőek. Igaz, terveikben szerepel egy e’őre gyártott elemekből készíthető fürdő, ami enyhítene a gondokon Ennek a megvalósulását is sürgetni kellene csakúgy mint a portalanítást. Sok évi gondot oldhatnának meg ezzel. Bodö János A jó példa ereje A háztáji oertéshlzliálás teiámt az utóbbi időben erősen megnőtt az érdeklődés Patakon. Ez elsősorban a termelőszövetkezet elnökének és sertéshizlalási csoportvezetőjének köszönhető — a tagság kezdetben nem mérté a kockázatot vállalni. Nagyrészt kettőjük példájának, kezdeményező készségének köszönhető, hogy a szövetkezet tagjai — komoly eredményeket érve eä e téren — ma már intenzíven foglalkoznak hizlalással. A háztáji sertéshizlalási kedv megnövekedésében a sertéshús-felvásárlást kedvezően alakító árrendezésnek is nagy szerepe volt. Újfajta saj tolőszerszám A tömeggyártás leggyakoribb megmunkáló eszközeivel, a sajtolószerszámokkal gyorsan, és nagy pontossággal készíthetők el a munkadarabok. Magának a szerszámnak a megtervezése, kialakítása viszont hosszadalmas, kiváló szakmunkát igénylő feladat. Megtörténik, hogy az elkészítés végső fázisában, az edzésnél megreped a szerszám, vagy egy morzsányi darabka kitörik az éléből (ez a veszély természetesen munka közben is fenyegeti a szerszámot), s az egészet él lehet dob ni. Szovjet újítók ötlete nyomán a bonyolult és drága szerszámokat osztott kivitelben készítik él (a képen Látható lemezsajtoló szerszámot például 24 szektorra osztották fel). Igaz, hogy így valamivel drágább lesz a szerszám, mivel az egyes szektorok illeszkedését csak igen pontos megmunkálással lehet biztosítani, de megéri, mert meghibásodásnál csak az érintett szektort kell kicserélni, vagy újragyártani, nem válik használhatatlanná az egész szerszám. Es© vitán*»« —■ Már az ünnepek előtt szóltunk az Ingatlankezelő Vál lelátnák — panaszkodik Kárpáti László, a bala66agyanmat; járási KISZ-bizottság titkára —, hogy az épület előcsarnokának menyezete a tető hibája miatt már jó ideje beázobt, s leszakadással fenyeget. Ki is jött két ember, „szemrevételezték” a helyzetet, s hogy tegyenek is valamit, lekapargat- ták a vakolatot a beázott részről — aztán nyugodt szívvel távoztak. A tető gyakorlatilag maradt, úgy ahogy volt. Az ünnepek lezajlottak, s az épületben, melyben a járási bizottság mellett a városiak is helyet kaptak, újra sürgés-forgás kezdődött. Valószínű ennek — no meg a közben megkezdődött olvadásnak tudható be —, hogy a tető nem bírta tovább: nagy robajjal beomlott. A sérült rész alatt szerencsére nem tartózkodott senki; a három-négy négyzetméternyi területen leszakadó men/yezetelemek — téglák, ei- korhadt gerendák — könnyen végzetessé váló balesetet okozhattak volna. Az* Ingatlankezelő Vállalat az esetét követően azonnal nékilátott a hiba kijavításának. így hát a dolog érdemi része megoldódik, a sérült tetőrószt kijavítják. De — szó nélkül hagyva most az előcsarnok közepén ektelenkedő törmelékkupac okozta piszkot, s más egyéb kellemetlenséget — mi történt volna, ha a kérdéses helyen az adott időpontban ember tartózkodik — ki vá'lalta volna a felelősséget? Az Ingatlankezelő Vállalat emberei, akik korábban határozott utasítás ellenére sem javították ki a tetőt, most különféle kifogásokra hivatkoznak, igyekeznek kibújni a felelősség alól. Ezért csak örömmel lehet üdvözölni a vállalat igazgatójának ' gyors, az omlást követően azonnal kiadott intézkedését: induljon a javítási munkák megkezdésével egyidőben vizsgálat a mulasztók felelősségének kiderítésére, a megfelelő büntetés kószáláséra. B. L. ^Meghitté tMiskokréí Meghívót kapott a Salgótarjáni városi Vöröskereszt szervezet. A feladó, a miskolci Semmelweis kórház Vöröskereszt mintás zerveaete tapasztalatcsere-látogatásra invitálta a salgótarjáni egészségügyi intézmények Vöröskereszt szervezeteit. Salgótarjánban 1970. január elsején kezdődött az egészségügyi intézményekben a Vörös- kereszt min taszerv<»zet-mozgalom, s ezzel egyidőben született meg az elhatározás, hogy időnként a tapasztalatok átadása céljából találkozót adnak egymásnak a titkárok. Ilyen rendezvényre került Bor tavaly a megyei KÖJAL-ban, idén pedig a megyei Madzsair József kórházon lesz a" sor. Még mielőtt a kórházra sor kerülne, Miskolcra látogatnak a Vöröskereszt-titkárok, hogy az ottani kórház Vöröskereszt mintaszervezetének munkájával ismerkedjenek. Hasznosnak ígérkezik a látogatás, hiszen a salgótarjáni egészség- ügyi intézményekben eddig nem működik még Vöröskereszt mintaszervezet A miskolci Semmelweis kórház meghívása január 28-na szól. Téti számvetés a nyárról Csaknem minden harmadik dolgozó számára biztosított üdülési lehetőséget az elmúlt évben a salgótarjáni síküveggyár. Saját kezelésbe vette és bővítette a gyár berekfürdői kempingtáborát. Itt három és fél száz felnőtt és hatvanki- lenc gyermek üdült a nyári szezonban. Balatonalmádiban és Leányfalun félszázan nyaraltak. Ezenkívül betver: négy szakszervezeti beutaló osztottak szét a dolgozók között. Az Építők Szabadság hegyi üdülőjében hat gyermek élvezhette a nyári szünidő örömeit. Külföldi csere üdültetést is szervezett i gyár. amelyet a lövőben szeretnének tovább bővíteni. NÓGRAD — 1971. január 12., kedd
