Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)

1971-01-08 / 6. szám

Véget ért a téli szünidő I zgatottan ment a hiva­talba. Már éjjel sem aludt rendesen és ha el .is szenderedett egy-egy félórács­kára, szörnyű álmok gyötör­tök. Egyszer arra riadt, a fő­nöke maga elé citálja és szid­ni kezdi. — Mit képzel maga, Mari­ann? Lehet ezt a kimutatást így, ilyen hanyagul összeállí­tani? Nem kérem, nem lehet! És emiatt önt azonnali haitály- i.val elbocsátom... Amikor fölébredt, bódult volt, és a homlokát kiverte a verejték. Meggyűjtotta az éjje­li lámpácskát és olvasni pró­bált. Háromnegyed nyolckor ér­kezett a hivatalba, percekkel korábban, mint máskor. A ta­karítónő messziről hangos ke- zitcsókolomot köszönt, Gaál kartárs, aki mindig morcos volt még meg is ha j tóttá ma­gát. A két kartársnőjét még nem találta a szobában, író­asztalán a kis műanyag- vázában a tegnapi virágok hervadoztak. Leült a helyére, maga élé tette a kezét, és tűnődött. A rézkarcot pillantotta meg a fa­lon, amelyet egyszer névnapjá­ra .kapott, azután az ütött-ko- pott tintatartót, amely har­minchét éven át hűséggel szol­gálta. — Ezt hazaviszem — gon­dolta. Később mégis úgy döntött, hogy a tintatartót, a rézkar­cot, a cserepes virágokat is itt hagyja. Csak egyediül megyek... Nyolc előtt egy perccel rob­bant be Joli és Margitka. — Puszilunk, drága Mariann néni és arra kérünk fáradj át egy kicsit az iktatóba. Beszél­gessetek, azután egy fél óra múlva majd rohanunk érted. Mosolyogni próbált, de a mosoly rosszul sikerült. — Fél óra múlva! Igen, Fél óra hiányzik még a 37 évből. Ebben a pillanatban döbbent rá hogy tulajdonképpen ré­gen félt ettől a fél órától. Amikor a férje meghalt, na­gyon egyedül maradt, meg­nyugvást csak a munka adott, meg a hivatal, ezernyi örömé­vel, gondjával. A asörtölődé- sek, a kacagások, a sikerült és rosszul sikerült viccek tudták csak feledtetni a szörnyű va­lóságot. Később, amikor Anti- ka, az unokája megszületett, megint mintha kiderült volna, de ez a szorongás, a nyugdíj­ba vonulástól való félelem, változatlanul kísérte. Felállt, kiment a folyosóra, ahol Józsi bácsi, az öreg fűtő állt elé. — Ugye ma tetszett utoljára jönni? Nekem még lenne egy adható kedvezvén^ mértéke 35 százalék, de ez a szociális kedvezmény nem haladhatja meg az 1000 forintot A szak- szöve'Jcezetek és társulások tagjait — alápszabál yszerű működés esetén — 15 száza­lékos kedvezmény illeti meg. A nagy jövedelmeit elérő adózóik, a jövedelemadót nem az átlagjövedelem, hanem — gazdasági tevékenységük (pl. intenzív szőlő- és gyümölcs­termelés) tiszta jövedelme alapján — progresszív adó­kulcs szerint fizetik meg. A jövedelemadó itt is magáiba foglalja a földadóit. Nagy jö­vedelmet elérő adózónak szá­mít az, akinek évi adóköteles tiszta jövedelme az 50 ezer fo­rintot eléri vagy meghaladja. Az adó megállapításéihoz adóbevallást kell tenniük azoknak, akiknek 3 kát. hol­dat meghaladó szőlőn kert-, gyümolcsösterületük van és évente legalább 120 ezer fo­rint értéket termelnek. A jö­vedelemadó mértéke az ilyen adózóknál a tiszta jövedelem 22 százalékától 52 százalékáig terjedhet. (Pl. 70 000 forint évi tiszta jövedelem után 15 400 forint adót kell fizetni.) A községfejlesztési hozzájá­rulás összegét az eddigi szint körül a tanács határozza meg. A borfargalmá adózás rend­szere lényegesen egyszerűsö­dik. Az évi 5 hektolitert meg nem haladó borterméssel ren­delkezőknek nem kell beval­lást adniuk, adójukat az ötévi átlagtermés étlapján, átalány­ban fizetek meg. Amennyiben az ötévi átlaghoz képest tar­tós csökkenés, vagy növeke­dés (pl. terülietváltozás, 8tb.)_ következik be, az adóhatóság' ezt figyelembe veszi. Termésbejelentést 1972-től csak azokra« a termelőknek kell tenmiök, akiknél az évi bortermés er. 5 hl-t meghalad­ja. A borforgalmi adót ez esetben nem átalányként fi­zetik, hanem a tényleges ter­més az adó alapja. A felvá­sárló szerveknek, illetőleg a mezőgazdasági nagyüzeminek átadott bor továbbra is adó­mentes. Tévedések elkerülése végett megjegyezzük, hogy 1971-ben a borforgadmi adót a pénz­ügyőri szervek nyilvántartásá­ba vett 1970. évi új bortermés, valamint az előző évekből fennmaradt adózatlan óbor­készlet alapul vételével kell megfizetni. Az adóátglányt el­ső ízben az 1972. évi adókive­tésnél alkalmazzák. Dr. Fehérvári István esztendőm, de az igazat meg­vallva, nagyon nehezen bírom. Tizenegy kályha, meg ezek a lépcsők... Aztán egy csöppet se tessék búsúlni, mert amúgy is ez az élet rendje. Az öre­gek mennek, a fiatalok jön­nek ... Az iktatóban csupa ünnepé­lyesség fogadta. Mindenki mondott, kérdezett valamit, de mindenki zavart volt, és túl­zottan tapintatos. — Hány cukrot tehetek a kávéjába, Mariann — kérdezte egy deres hajú főelőadó, aki máskor szórakozottan bement előtte az ajtón. Fél óra múlva Joli és Mar­gitka lelkendezve jöttek: — Tessék, tessék parancsol­ni! Fáradjatok be a Mariann néni szobájába. — Az én szobámba? — tű­nődött magában. — Nekem soha sem volt szobám ... — Foglalj helyet az aszta­lod mellett. Az öreg íróasztal megifjo- dott egy fél óra alatt, a tin­tafoltokat elborították a virá­gok és az ajándékok, még egy kókuszszőnyeg is a padlóra került. Ügy érezte, mintha álmod­nia. Hirtelen eszébe jutott az Csütörtökön 'reggel — a csaknem háromhetes téli szü­net után — megkezdődött az 1970/71-es oktatási év máso­dik fele. A szünidőit követő első tanítási naipon — értesí­tették az ellenőrző könyv út­ján a szülőket arról, hogy gyermekeik milyen tanulmá­nyi eredményt érték el az első féléviben. Az általános is­kolák első osztályosai a tan. éjszakai lidérc, a főnőik szigo­rú arca és a felmondólevél... Sári kartárs, az osztályveze­tő lépett a szobába és véle együtt, legalább tizenöten úgy, hogy alig maradt egy méter­nyi üres hely az asztalok kö­rül. A beszéd alatt csak Sári kartárs arca maradt nyugodt, és ünnepélyes. Papír nélkül, de szabatosan beszélt, méltatta a búcsúzó munkatárs érdemeit. Egyetlen mondatot tudott csak megjegyezni Sári kartárs öt­perces beszédéből. — Mariann néni a szorga­lom, a lelkiismeretes munka példaképe volt. Szép, de egyben nagyon ne­héz is volt ez a délelőtt. Amikor mindenki elment a hivatalból. Mariann néni cso­magolni kezdett. Harminchét év után, véglegesen. A kulcso­kat a fiókokban hagyta, a ru­hafogasát sem vitte magával, csak a kapott ajándékokat, a virágokat. Kinézett még az ablakon, gondolatban végigsi­mogatta a rékarcot a falon, azután gyermekmódra sírni kezdett. Egyedül volt, senki sem látta a könnyeket Tíz percre lakott a hivatal­tól, de most talán fél óráig is év vegén kapnak először bizo­nyítványt A következő napokét arra használják fel a pedagógusok, hogy a tanítási óráikon fel­elevenítsék az első félév is­meretanyagát, majd ezután térnek ná a Tantervben előírt további anyag feldolgozására. Az 1970/71-eg oktatási év hátralevő részének „menet­rendje” a következőképpen alakul: a tavaszi szünet áp­rilis 4-től 13-ig tart. Az frä»- beli érettségi, illetve képesí­tő vizsgák a nappali tagoza­ton valamennyi középiskolár ban május 11-e és 18-a iköaötí lesznek. Az idén léP életbe az a* ÚJ intézkedés, amely szerint az általános iskolák első osz­tályába — a nyilvántartásba vétellel egyidejűleg — már­cius 1. és 15-e köaötlt írjálk be a tanulókat. (MTI) A mezőgazdasági lakosság adózása 1971-től (I.) Egyszerűbb, áttekinthetőbb - Átalány a borforgalmi adónál — Ki kaphat kedvezményt? A közelmúltban a mezőgazdasági földterületet használó lakosság adóztatásában többféle rendeletmódosítást hajtot­tak végre. Ezek közös célja, hogy az adóztatás egyszerűbb, közérthetőbb, és mindenki által könnyen ellenőrizhető le­gyen. S az adók ne növekedjenek. A módosított rendeletek érintik a termelőszövetkezeti tagokat, vagy alkalmazottakat, akik háztáji földdel, és azokat, akik mint állami gazdasági dolgozók, pedagógusok vagy más minőségben, illetményföld­del rendelkeznek, s kiterjednek az egyéni gazdaságokra is. MMyen adókat kell 1971-tól a gazdálkodási tevékenység »tán fizetni? Lényegében ugyanazokat mint eddig. Te­hát: jövedelemadót, község­fejlesztési hozzájárulást, a bortermelőknek borforgailmi adók A gazdaságilag haszno­sítható és az átlagosnál na­gyobb jövedelmet nem adó földterület után a használó az átlagjövedelem alapján — _ a kormányrendelet által megál­lapított keretek között — fi­zeti adóját. Éttől legfeljebb 30 százalékkal magasabb ösz- saegben a megyei, megyei jo­gú városi tanács állapíthatja meg az adótételeket, ha a he­lyt gazdasági adottságok, jö­vedelmezőségi viszonyok eat indokolttá teszik. (Egyes ese­tekben, főleg az üzletszerű ál­lattartással és kertészettel kapcsolatosan, általános jöve­delemadó -fiizetési kötelezettség áll fenn. Erre a cikk második részében részletesen kitérünk.) A kormány 1970 novembe­rében olyan határozatot ho­zott, hogy azok az állampol­gárok, aknk mezőgazdasági földterületük után eddig föld­adót és jövedelemadót is fi­zettek, a következő évtől me­zőgazdasági lakosság jövede­lemadója címen a két adót összevontan, egy összegben róják le. Az összevonás tulaj­doniképpen csak formailag módosítja síz adófizetési köte­lezettséget. Jövedelemadó-bevallást csak azoknak keli tenmiök, akik lakóhelyükön kívül is használnak földterületet. 1971- től kezdve ugyanis a használt földterület fekvése szerint il­letékes tanács állapítja meg az adót, tehát a bevallást az emlitetteknek oda keli be­nyújtaniuk. (Eddig a lakóhely szerinti tanács állapította meg az adót.) Azoknál, akik csak a lakóhelyükön használ­nak földterületet, a korábbi bevallás képezd az adózás alapját mindaddig, amíg a földterület nagysága, művelési ága nem változóik. Az adó nagysága suttól függ, hogy egyrészt a földterület használója mekkora területet művel, másrészt milyen a föld művelési ága (szántó, szőlő, gyümölcsös, kert stb.) és minősége (aranykorona-érté­ke). A háztáji gazdaságoknál az adó mértéke osak a terület nagyságától és művelési ágá­tól függ. A régi és az új adófizetési kötelezettség közötti összeg­szerű egyezőséget a következő példa mutatia. Eddig egy ka­taszteri hold szántó után a termelőszövetkezeti tag 120— 140 forint jövedelemadót, aranykoronánként 12 forint földadót fizetett, ez 10—12 aranykoronáé földet figyelem­be véve 120—144 torint volt. 1971-től — összevontan, egy tételben — a jövedelemadó összegét a községi tanács 180—280 forint között állapít­ja meg, biztosítva azt, hogy az új adó összege általában megegyezzen a két adó együt­tes összegével. Az eddigi ér­vényben levő kedvezmények megmaradnak, a két adó ösz- szevonása után is. A kulcsok azonban vá’toanak, mert ed­dig a földadóból nem volt, a jövedelemadóból volt ked­vezmény. A jövedelemadóból a 65 évnél idősebb férfi adó­zók és a 60 évesnél idősebb nők továbbra is kedvezmény­ben részesülnek. Az adóból Segítség a fiataloknak községi tanácsok az idén elo- r tervezték, hogy a községi if- igi szervezetek támogatására ,zt adnak. A pásztói járás tíz sége négyszázezer forintot a a fiatalok kulturális és szó- ozasi igényeinek támogatasá­a negyedik ötéves tervben. A tervek, amelyek a községek anya­gi erőinek szétosztásáról intéz­kednek, figyelembe veszik a párt Központi Bizottságának, vala­mint a kormány határozatának intézkedéseit az ifjúság megsegí­tésével kapcsolatosan. Szinte hihetetlen! Kedden a /.OLUEKJ-nel új fogyasztói árak lépnek élet­be, amelyek kialakításánál számításba vették a raktáro­zási költségeket és a tárolás­sal járó veszteségek fedezetét is, ügyelve arra, hogy minél kevesebbet hárítsanak ebből a fogyasztókra. Ennek megfe­lelően keddtől a hagyma kg- ját 5,20 forintért árusították, a káposztafélék, a zeller és a cékla ára kilogrammonként 6b~*o fillérrel emelkedett, s némileg magasabb lett az al­ma ára is, a minőségtől füg­f oen kilogrammonként io lllér és 1 forint közötti ősz- szeggel. (MTI) Ha nem olvastam volna a Magyar Távirati Iroda jelen­tésében, el se hinném: új ára van néhány zöldségnek. Ez nem lep meg, újságírásunk frazeológiája már ilyen: ha megdrágult, „új ám van”. Bezzeg, ha olcsóbb lett! Akkor hírközlő szerveink nem ilyen szemérmesek, és közlésük szinte plakátbetűkkel áll: OL­CSÓBB LETT! Mondom, ért a kettősségeit évek során át megszoktuk. Hanem, ami az „új árak” megalkotását indokolja, az valósággal letaglózott. Azt mondja az MTI Leleménye (idézem): *Az új fogyasztói árak kialakításánál számításba vették a raktározási költsége­ket és a tárolással járó vesz­teségek fedezetét is.” Hát, kétremszépen: először az szúrt szemet, hogy most, ja­nuárban vették számításba. Nem szívesen oktatom ki a ZÖLDÉRT-et — bár úgy lá­tom jót teszek vele —, de a kereskedelem, a zöldségkeres­kedelem és mindenféle tárolási intézmény már a nyáron, ami­kor a gyümölcsnek csak virá­gai pompáznak, vagy később, amikor a sárgarépa első leve­lei kibújnak a földből, már tudja, hogy ezekkel és minden más áruval kapcsolatban a szállítás és forgalomba hozás során költségekkel, természe­tesen támadó veszteségekkel kell számolni. A termelő, a ke­reskedő és a tároló szervek tökéletesen tisztában vannak az elporlás, a párolgás, csepe- gés, elfolyás, beszárad ás, rot­hadás, Általában a káló kelet­kezésének titkaival. Nagyon is tudnak minderről, és szánal­mas kereskedő, gyenge intéz­mény az, amely mindezeket í I m áruinak árúba mar jo előre bele nem kalkulálja, és csak most kap észbe. Olyannyira tudja, hogy tálán még a mus tármag be® záradásának, s minden másnak százalékos arányát is ismert, gondosain fel is számítja, belekalkulálja az árba. Ha a ZÖLDÉRT-mél nem így tettek, mulasztottak, és meg ezzel a tapintatosnak szánt közléssel is rossz hangulaton: teremtettek országszerte. Az a szerető gondosság azonban, amlvél figyelembe vettek vesz­teségeik fedezetét is, szinte könnyekre fakaszt. Még hogy a fedezetét is! Ez igen! Amit az „új árakkal” elrontottak, bőven helyrehozták azzal, hogy gondoskodtak veszteségeik fe­dezetéről. Nyilván nyereségü­ket csökkentették valamivel, esetleg a vezető tisztviselők fi­zetéséből csípték le egy keve­set — bár ha így volna, saj­nálnám ókéit. Am mégsem esik meg a szívem rajtuk, ugyanis nem ez történt, hanem az: veszteségüket fizesse meg a vásárló, fölemelték hát az ára­kat. Szép kis fedezet! Erre valóban nem számítot- "Tam. Én, te, ő, mi, ti, ők — mi fizessük meg a vállalat veszteségét. Amit ehhez még hozzáfűznek, kabarészín pad r való. Mert az „új árat” úgy állapították meg, hogy ügyel­tek (idézem): „Minél keveseb­bet hárítsanak ebből a fo­gyasztóra”. Ennyi tapintat, ennyi fi­nomság, ennyi előrelátás és óvatosság végül mégis meg­hatott. Lehet, hogy a vállalat felsegélyezésére, veszteségei­nek még biztonságosabb fede­zésére ismerőseim körében gyűjtést indítok. Kussinszky Endre Jelenet az „Egy utca” című dokumentumjátékból, január 12-1 (keddi) műsorához!] IA tv tartott az út. A lakás üres volt, az otthon mégis meg­nyugtatta. Vázába rakosgatta a virágokat, azután leült. — Nyugdíjba mentem, mondta hangosan önmagának. E határozott kijelentés, a be­következett valóság valaho­gyan egyszerre csodálatosan széppé változtatta a hivatal­ban eltöltött harminchét esz­tendőt és ereje támadt ahhoz is, hogy egészen részletesen végiggondolja a mai napot. Megnézegette az ajándéko­kat, kiszámolta az asztalra az ezer forintot, amelyet Sári kartárs nyújtott át, elolvasta a köszönőlevelet, amelyet az igazgató küldött, és még az öreg fűtő szavai sem tűntek már olyan kegyetlennek. C sengettek. Váratlanul robbant be Antika. — Nagyanyu! Nem tudom megcsinálni a számtant. Mari­ann ölébe kapta, de ő ma egyáltalán nem volt barátkozó. — Anyukád miért nem segí­tett? Antika az asztalra csapta a füzetet. — Mutattam neki, de dolga volt És különben is te most már ráérsz. Anyu mondta, hogy ma délben nyugdíjba mentél.. Szalay István Újabb cseppköbarlangoí tárnak tel A Bodvaszilais feletti Alsó­hegyen két évvel ezelőtt kezd­ték meg a Vecsemibülkk zsom­boly vizsgálatát és további feltárását. A budapesti és bor­sodi hegymászók, illetve bar­langkutatóik a függőleges, ak­naszerű, szűk srilkí’afolyosóban igen nehéz körülmények kö­zött két&záznyolcvan méter mélységig ereszkedtek le. Munkájukat segítették a Vit- ku jósvaioi karsztvizkutató állomásának dolgozói is. akik tudományos kísérletekkel ki­mutatták. hogy a zsomboly alatt vízlevezető hasadéknál. minden valószínűség szerint vízszintes barlangrendszer hú­zódik. Ilyen mélységben ha­zánkban még nem ismernek barlangot, ezért elhatároztak a fold alatti sziklaüreg fel­kutatását. Az előkészületeket, már az elmúlt év őszén meg­kezdték. A zsomboly sziklafa­léiba vaslétrákat építettek, betonállásokat készítettek a motoros csőrlőknek, s mint­egy kilencven méter mélysé­gig bevezették a villanyvilágí­tást. Ilyen előzmények után a különböző budapesti és bor­sodi egyesületek hegymászót — Kessler Hubert neves geo­lógus szakmai irányításéval — tavasszal kezdik meg a víz­szintes cseppkőbarlang feltá­rását. (MTI) NÓGRÁD — 1971. január 8., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents