Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)

1971-01-08 / 6. szám

yg' j mÄS PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK* NOGRAD A 7. MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XXVII. EVF., 6. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1971. JANUÁR 8., PÉNTEK |ól startoltak az ipari üzemek Útnak indultak az első szállítmányok Zökkenő nélkül kezdték az á/ évet — Fan elegendő megrendelés Az év első szállítmiányét, «mely világítási üvegárukat tartalmazott, a Német Szövet­ségi Köztársaságba indította útnak a salgótarjáni öblös- üveggyár. Az első vagont rö­videsen újabbak követték. Ed­dig — a tegnapi nappal be­záróan — tizennyolc vagon árut indítottak útnak, amely­ből tizenkét vagon a belföldi, hat vagon a külföldi piacokon talált gazdára. A hazad fo­gyasztóknak háztartási üvegáruikat, tejes és goly- vás palackokat küüdték. Az országhatárt átlépő vago­nok. rakományukban külön­böző kelyhekkel és poharak­kal, Hamburgon keresztül Ka­nadába, s más nyugati orszá­gokba utaztak. A gyár valamennyi üzem­részében zavartalan a munka. A megrendelések biztatóak, bár az Amfora ÜVÉRT Nagy­kereskedelmi Vállalat az első negyedévre huszonötmillió helyett csak tizenkét és fél millió forint értékű árut ren­delt. de a vállalattal kötött éves szerződés alapján az év későbbi időszakában esedékes megrendelések teljesítése ele­gendő miunkát ad. Annál is imkáíbb, mert az Országos Szeszipari Vállalat a napok­ijain hétszázezer egyliteres pa­lackot rendelt, ami hozzájárul ahhoz, hogy a gyártási kapa­citást lei tudják tölteni. Naponta indít szállítmányo­kat a salgótarjáni tűzhely­gyár is, aminek jelenleg nem a termelés, hanem a rendel­kezésre álló vagonok száma szab határit. Csupán szilvesz­ter és újév napján harminc­öt vagont raktak meg a mun­kások. akik ezekben az ünne­pi óráikban sem pihentek. Az eddigi szállítmányokat kivétel nélkül a belföldi megrendelők­nek címezték. ' Azóta talán már az üzletekbe kerültek az MG 102-es kétfőzőlapos gar­zon-gáztűzhelyek, a zomán­cozott fürdőkályhák alsó ré­szei, a gázresók, a Lepke­tűzhely és a teatűzhelyek, de a 44 és 46-os Supercalor szo­bakályhák is. Az év első munkanapján a szerelde nem dolgozott. En­nek két oka volt. A kihagyás­ra szükség volt, hogy az év végi finisben kiürült alkat­részraktárak feltöltődjenek, ugyanakkor ez az idő szolgált arra is, hogy a múlt évben még kísérleti jelleggel hasz­nált ASCOTA rendszerű auto­mata programozógépet teljes üzembe állítsák. A gép ..fi­gyelme” most már a termelés, az alkatrészellátás valamennyi területére kiterjed, segítségé­vel megelőzhető, hogy a gyár­tásban termeléskiesést okozó fennakadás legyein. Megrendelésben nincsen hi­ány a gyárban. Az előzetes termelési terv 576 millió fo­rint erre az évire, amflifc tel- jes egészében lekötöttek a megrendelők. Problémát első­sorban a hideg okoz és az, bogy a rekonstrukció még mindig — a téli időszakban is — tant, a különböző el­avult üzemrészek fokozatos felszámolása, átmeneti, vagy végleges elhelyezése ezekben a hetekben sokkal nehezebb. Ez azonban a gyártási progra­mot nm borítja fel. A tervek szerint január 12-én megkez­dődik a háromfőzőlapos gáz­tűzhelyek gyártása, ezt egy nappal később a nyugatnémet együttműködéssel gyártott Boecher gáztűzhelyek követik. Két műszakban csaknem háromszáz lány és asszony dolgozik a Budapest Kötő Hisz salgótarjáni üzemében. A hétezer dolgozót foglalkoz­tató szövetkezet városunkban levő részlege ebben az évben százhúszezer kötött ruházati cikket gyárt. Ebből a Szovjet­unióba félszáz ezret, Csehszlo­vákiának negyvenezret külde­nek. a többi a hazai üzletek­be kerül. Az átmenet az ó- évből az újba zavartalan volt Ebben annak ig része van, hogy tíz kötőgépet felújítottak és két új fércelőgépet állítot­tak a régiek helyére. A kötő­gépekről naponta százával ke­rülnek le a jó minőségű pu­lóverek és mellények, a kü­lönböző ikötöttáruk. K. S. Kudarcba fulladt a vietnamizálás első szakasza December 18 31: Ouang Ngai tartomány véres napjai A Vietnamról tárgyaló pá­rizsi konferencia csütörtöki ülésén Bruce amerikai nagy­követ rövid felszólalásában is­mét azt sürgette, hogy kezd­jenek azonnal tárgyalásokat ^valamennyi hadifogoly szá­dodon bocsátásáról.” Bdnh asszony, a DXFK kül­ügyminisztere Bruce-nak vá­laszolva kijelentette, hogy a foglyok szabadon bocsátása a Nixon-kormány magatartásá­tól függ: ha a washingtoni kormány tényleg komolyan törődik a foglyok sorsával, akkor kezdjen komoly tárgya­lásokat a D1FK és a VDK ja­vaslatai alapján. Binh asszony beszededen továbbá hangsúlyozta, hogy Nixon elnök legutóbbi televíJ ziós nyilatkozatában teljesen hamis képet festett. a dél-vi­etnami helyzetről, amikor képzeletbeli sikerekkel dicse­kedett. A valóság ezzel szem­ben az, hogy a háború „viet- namázálásának” terve, amely­ről Nixon olyan rózsás képet festett, az első szakaszában kudarcba fulladt. A dél-viet­(Folytatás a 2. oldalon) Nagy részvéttel, katonai tiszteletadással temették el Nógrádi Sándort Csütörtökön, Budapesten, a Mező Imre úti temetőben nagy részvéttel, katonai tiszteletadással búcsúztattak cl Nógrádi Sándort, a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának tagját, vezérezredest, pártunk, valamint a magyar és nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kiemel­kedő harcosát. A magyar munkásmozgalom nagy halottai­nak emlékét megörökítő pantheon ban gyászolók ezrei állták körül a virágokkal, koszorúkkal övezett ravatalt; a vörös lepellel borított koporsón helyezték el az elhunyt tábornoki sapkáját és kardját, a ravatal előtt bordó selyempárnán ka­tonai és polgári kitüntetéseit. A gyászszertartásom a hoz­zátartozókon kívül részt vett Bissku Béla, Fehér Lajos, Ne­mes, Dezső, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai. Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, Kisházi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Cseter- ki Lajos. ■ az Elnöki Tanács titkaira; lerótta kegyeletét köz­életünk sók ismert személyi­sége — közöttük Czinege La­jos vezérezredes, honvédelmi miniszter és Ilku Pál művelő­désügyi miniszter is. Tiszte­legtek a ravatalnál a régi par­tizántársaik, az egykori har­cok színhelyéről küldöttségek hozták el az ottani lakosság utolsó üdvözletét. A gyászolók soraiban ott volt F. J. Tyvtov, a Szovjetunió és Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság budapesti nagyíkövete, továbbá V. K. Gvozd altábornagy, a Szov­jetunió budapesti nagykövet­ségének katonai és légügyi at­taséja. Egymás után. érkeztek az autóbuszok, gépkocsik a Kere­pesi temetőbe, Nógrád megye minden, részéből és Csehszlo­vákiából, hogy utasai végbú- csút vegyenek Nógrádi Sán­dor elvtárstól. A felravatalo- zott koporsónál a párt, a kormány tagjai, a néphadse­reg tábornoki kara, a volt harcostársak után díszőrséget állt megyénk küldöttsége; Jedlicska Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Pothornik József, az MSZMP Központi Bizottságá­nak; tagja, a Nógrádi Szénbá­nyák Vállalat igazgatója, Gé- czi János, a megyei tanács végrehajtó bizottságának el­nöke, Devcsics Miklós, az MSZMP Salgótarján: városi Bizottságának első titkára, Alias János, a munkásmozga­lom veteránja, a losonci párt- bizottság képviseletében. Tan­kina István, a járási pártbi­zottság titkára, a zólyomi vá­rosi nemzeti bizottság képvise­letében Pavel Bartyik, a nem­zeti bizottság elnöke. Elkísérték utolsó útjára Nógrádi Sándor élvtársat szü­lőfaluja, Fülek képviselői Mar­ton András vezetésével, aki tagja volt a Nógrádi-partizán­csoportnak. Eljöttek Ragyolc- ról az egykori harcostársak: id. Futó Sándor, Janák József, Novák Béla és még sokan má­sok. Részt vett a végbúcsún a salgótarjáni Gömöri Henrik, Nógrádi Sándor egykori isko­latársa. Képviseltették magu­kat a temetésen a salgótarjá­ni városi, járási, a szécsényi járási párt- és tanácsszervek, a Szakszervezetek Nógrád me­gyei Tanácsa és a megye szinte valamennyi társadalmi és tömegszervezete, akiknek képviselői koszorút helyeztek el Nógrádi Sándor elvtárs. sírhalmára. A Magvar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és Köziponti Ellenőrző Bizott­ság nevében Brutyó János, a KEB elnöke búcsúzott Nóg­rádi Sándortól. Briltyó Janó» biicsűztatő beszéde-— Kiváló harcost, sok küz­delmet megért, gazdag életű forradalmárt ragadott ki so­rainkból a halál — mondotta. — Nógrádi Sándor félig gyermek volt még, amikor Budapestre került villanysze­relő és rézesztergályos tanuló­nak. Rendszeresen látogatta a munkások szervezeteit, megis­merkedett a forradalmi ta­nokkal, hitt az emberségesebb világ Ígéretében'. Tizennyolc évesen megjárta az első vi­lágháború frontjait, majd visszatért Budapestre, csatla­kozott a Kommunistáik Ma­gyarországi Pártjához, s a Vörös Hadsereg katonája lett. Az ezit követő negyedszázad­ban Nógrádi Sándor életútja a szülőföldtől Pozsonyon, a szlo­vákiai városokon és falvakon át a csehországi Szudéta- vddékre, Prágába, Bécsibe, Berlinibe, Bukarestbe, Svájcba, Franciaországiba és Madridba vezet. Számtalan országban és városban fordult meg mint a Kommunista Ifjúmunkás In­”1 # Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter és Horst Solle, az NDK külgazdasági minisztere vezetésével magyar—NDK külgazdasági tárgyalások voltak a Külkereskedelmi Minisztériumban. Képünkön: a két delegáció a tárgyalóasztalnál. Balról: Dr. Bíró József, jobbról: Horst Solle. (Részletes beszámolónk a 2. oldalon.) ternacionálé egyik vezetője, később a Kommunista inter - nacionálé megbízottja. Az eu­rópai antifasiszta küzdelem szervezőjeként az első vonal­ban, a legnehezebb frontsza­kaszokon küzdött Hitler, Mus­solini, Franco csapatai ellen. Megjárta a kapitalisták börtö­neit, s ha kiszabadult, újra és újra bekapcsolódott az illegá­lis munkába. Többször járt a Szovjetunióban, ahol erőt, út­mutatást, bátorítást kapott küzdelmeihez. — Mindannyiunk előtt is­mert a második világháború éveiben kifejtett politikai, szervező és partizánparancs­noki tevékenysége. Könyvek, visszaemlékezések sokasága őrzi tetteit, s már életében márvány-táblák örökítették meg azokat a harcokat, ame­lyeknek irányítója volt, ö maga is számos írásában — köztüik két könyvben — szó­lott azokról az emlékeiről, ta­pasztalatairól. — A felszabaÖLilásrt köve tó években a pártközpont agitá- ciós és propagandaosztályát vezette, a rniniszterelnöikség politikád államtitkára volt, majd a szerveződő magyar néphadsereg politikai főcso­portfőnöke. a honvédelmi mi­niszter első helyettese, altá­bornagy, majd vezérezredes lett. Mindig ás mindenütt első­sorban politikai munkás, kom­munista pártszervező volt. Ál­landó gondja és szívügye volt hogy a tömegeket aktivitásra, az igaz ügy, a nagy célok előbbre vitele, boldogulásuk, felemelkedésük érdekében ösz­tönözze. Ezért szállt síkra mint országgyűlési képviselő, s emelt szót gyűlések, tanács­kozások százain. Muniksatáirsac. és a dolgozó tömegek ilyen embernek ismerték meg, ezért szerették és becsülték. Nyolc éven át a Központi Ellen«-zó Bizottság elnökeként tevé­kenykedett Igaaságossógia, embersége, politikai szilárdsá­ga és közéleti bölcsessége ál­talánosan ismert volt — Nógrádi Sándor, az áldo­zatkész, kommunista hazafi és internacionalista kezéből most kiesett a fegyver. S nemcsak mi, magyarok búcsúzunk tő­le, hanem sok ezren határain­kon túl is, ahol diplomáciai küldetést teljesített. Úszta Gyula altábornagy, a Partizán Szövetség főtitkára, a Honvédelmi Minisztérium Ka­tonatanácsa, az MSZMP Nép­hadsereg! Bizottsága, a ma­gyar néphadsereg és a Parti­zán Szövetség, továbbá az egy­kori harcostársak nevében bú­csúzott Nógrádi Sándortól. A gyászbeszédek után a ko­porsót a katonai díszszázad tisizteligése mellett ágvútalpra helyezték, s a munkásmozga­lom nagy halottainak temető­jébe kísérték A koporsót az Interna donate hangjai, a dísz­század tisztelgése és ágyúk díszitüze közben bocsátották a sírba, amelyet elborítottak a kegyelet és a gyász virágai. A gyászszertartás után me­gyénk vezetői, a megye képvi­selői részvétüket fejezték ki Nógrádi Sándor elvtárs hoz­zátartozóinak. Pavel Bartyiik. a zólyomi városa nemzeti bi­zottság elnöke és Jan Skivi- nyár, a csehszlovák antifa­siszta szövetség zólyomi elnö­ke, Zólyom város díszpolgár- ságáról szóló oklevelet adott át az utódnak, Nógrádi Sán­dor fiának. Csatlakozik a Vatikan is Világszerte kedvező vissz- lást a Vatikán bejelentésével hangra talált a Vatikánnak kapcsolatban. Ennek magya- az a bejelentése, hogy csat- rázata elsősorban az, hogy lakozik az atomsorompó szer- maga Olaszország sem siet ződéshez. E lépés pozitív jel- ratifikálni az atomsorompó lege nyilvánvaló, minthogy szerződést, az országok túlnyomó többsé- A Vatikán elhatározása két- ge az egyezményt fontos lé- ségkívül hozzájárul a szer- pésnek tekinti az atomiesze- ződéshez csatlakozó országok relés irányába. körének kiszélesedéséhez és Megfigyelhető azonban, közrejátszik abban hogy mi­, . , előbb jóváhagyjak azok az hogy egyes olasz lapok igen országok, amelyek ezt eddig ■tartózkodóan foglalnak ál- nem cselekedték meg. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents