Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)
1971-01-06 / 4. szám
Kissesek f aiun V incsenek túlságosán sokan a termelőszövetkezetekben, de összességében mégis csak jelentős a falun élő, falun dolgozó, a KISZ-ben tevékenykedő fiatalok száma. -Ez a magyarázata, hogy a KISZ Nógrád me- ,ye; végrehajtó bizottsága a múlt évben ét alkalommal is megtárgyalta a mezőgazdasági és a falusi fiatalok kőiében végzett nunka tapasztalatait. A tanácskozás után intézkedési 'terv készült, amelyben a fiatalok levelesével, élet- és munkakörülményeinek javításával összefüggő legfontosabb tennivalókat határozták meg. A végrehajtó bizottság ülését, az mttafoe- dési tervet a fiatalok között végzett széles körű vizsgálódás előzte meg. A tapasztalatok alapján készítette él hosszabb távna szóló együttműködési tervét a megyei KlSZ-bizott- ség, a mezőgazdasági és élelmezésügyi osz- /cály, a MEDOSZ megyei bizottsága, a MÉSZÖV. valamint a két termelőszövetkezeti területi szövetség. A sokoldalú segítség nem maradt hatástalan. A falusi fiatalok körében végzett KISZ- munka tapasztalatai egészen kedvezőek. Az jlapszervezetek akcióprogramja szinte kivétel nélkül mindenütt megvalósult. A fiatalok közül sok ezren vették ki részüket a mező- gazdasági munkából, tevékeny részesei voltak a KISZ által szervezett különböző termelési versenymozgalmaknak. A megye mezőgazda- sági üzemeiben több minit hatvan ifjúsági brigád és munkacsapat tevékenykedik. Közülük 25 brigád versengett a Szocialista cím elnyeréséért Kora tavasztól, késő őszig a társadalmi munkaakeiók egész sorát szervezték a KISZ- alapszervezetek a termelőszövetkezetek segítésére. Az áprilisi kommunista vasárnapon tíOOO fiatal dolgozott szerte a megyében. A gabonabetakarításnál, a gyümölcsszedésnél, a kapások termésének betakarításánál egyaránt számíthattak a mezőgazdasági üzemekben a kiszes fiúkra, lányokra. Előreláthatóan mintftunkaYédefnii program A mezőgazdasági dolgozók baleseteinek megelőzése érdekében széles körű intézkedések történteik Az esztendőt is munkavédelmi program kidolgozásával kezdték. A megyei tanács mezőgazdasági és eteämezesügyS osztálya, az KZMT, a tsz-sizövetssgek, a megyei tűzrendészet! parancsnokság közös programja meghatározza a munkavédelmi feladatokat. Kidolgozták a munkavédelmi rendelkezések betartása ellenőrzésének módját is. A legfőbb feladatnak azt tűzték iki, hogy a megyében biztonságos munkakörülmények között végezhessék munkájukat dolgozók. egy 250 000-re tehető az órák száma, amelyet társadalmi munkában töltöttek a fiatalok. A termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok, a gépjavító vállalatok vezetői, a lehetőségekhez mérten segítették, támogatták a dolgozó, a verseftgő fiatalokat. Igyekeztek számukra megfelelő munkafeltételeket biztosítani, s a legjobbakat jutalomban részesítették. Több mint habs-zázan járták be a jutalomból az ország legszebb kirándulóhelyeit. Sok fiatalt küldtek külföldi tanulmányútra, tapasztalatcserére is. A fásítás, parkosítás, a járdaépítés és a közművesítés kettős haszonnal járt. Nemcsak falujukat tették szebbé a fiatalok, maguk is sóik szép élménnyel lettek gazdagabbak. A KISZ-alaipszervezeitek tavalyi tapasztalatait gyarapítja az is, hogy tovább szélesedett a fiatalok érdeklődési köre, tevékeny részesei voltak a különböző társadalmi megmozdulásoknak. Sikeresen lezajlottak a forradalmi ifjúsági napok rendezvényei, az ifjúsági sport- és szellemi vetélkedők. A Ki minek mestere gépesítési, növényvédelmi és gyü- toplcstarmesztő versenyeken csaknem száz fiatal szakmunkás vett részt. Népes mezőnye volt a fiatal agrárszakemberek politikai vetélkedő j ének is, és valamennyien sikeresen ,,vizsgáztak” a párt agrárpolitikai határozataiból, a tsz-törvény, a földtörvényből. Az is kiderült, hogy a fiatalok jól értik a párt ifjúságpolitikai határozatát, szívesen dolgoznak a határozat megvalósításáért. A viszonylag kevés, mindössze egy esz- ■tendős tapasztalat is azt erősíti: érdemes segíteni a falun élő fiatalokat. Ma még ugyan nincsenek túlságosan sokan a szövetkezetekben, állami gazdaságokban, de törődni kell gondjaikkal, gyarapítani számukra a munka, a tanulási és a szórakozási lehetőségeket is. Hiszen az idős szövetkezeti tagok sok helyen reménykednek abban, hogy egyszer mégis csak átveszik tőlük munkájukat a fiatalok, Vine»; Istvánaé a mezőgazdasági Javul a tej és a tejtermékek minősége A megy« éieímászer-ellenőr- aő és vegyvizsgáló intézeteik az elmúlt hetekben a tej és a tejtermékek minőségét elemezték. Az országos vizsgálat megáűiLapítóttá: a korábbinál lényegesen kevesebb kifogásolható áiru került forgalomba. Általában ja/vult a minőség, és a csomagolástechnika is fejlődött. Enned ellenére még bőven akad tennivaló, mert — egyefodk között — még mindig előfordul, hogy „folyat” a műanyag-csomagoló íasak vagy a pohár. A szegedi tejüzem poharas tejfölénél találtak ilyen hibát, amelyet megfelelő glépbeáll í fással könnyen meg lehetett volna előzni. A fogyasztók joggal kifogásolják. ha a termékeket jelzés nélküli csomagolásban árusítják. A szlgetcaépi termelőszövetkezet tejüzeméből került ki olyan polipack-tej, tejfel és vajszáflítmány, amelyet az üzletekben nem lehetett azonosítani és ráadásul a szavatossági és a gyártási idő. valamint a szaibványszám is „lemaradt” a csomagolóanyagról. A minőségre a korábbinál kevesebb megjegyzést tettek az ellenőreik, ami azt jelzi, hogy az üzemekben jobban ügyelnek a szabványokra. Csupán három esetben találtaik különösebb kifogásolni valót, A Hajdúböszörményben gyártott juhtúrónak a megen- giedettnél magasabb volt a sótartalma, a mezőkövesdi üzemből kikerült félkilós tehéntúróból pedig a asíirtairta- lom egy része hiányzott, s az új miskolci tejüzemben készített kakaó minőségénél is kívánni valót találtak. (MTI) Még egyszer a szuszóka Fölötte jeles hagyományai vannak' Nógrádban a ritka szavak, mulatságos nyelvi fordulatok gyűjtésének mér _ a tudós bencés Szeder Fábián óta: annak a jó ízű játéknak ugyan,is, amely, ha látszólag bíbelődik is csupán a szavak-, kát, ennek kapcsán mégis egy nép, vagy népfajta lelkületé- be pillant. A követendő példa Nógrádban főleg Mikszáth, aki maga. is gyűjtögette a hol mulatságos, hol komoly, de mindenképpen jellegzetes nyelvi ritkaságokat, a nép lel- fcületére jellemző kifejezéseket, első mestere lévén ebben Jókai, alki Arany Jánoson kívül talán a magyar szókincs leggazdagabb tulajdonosa volt. Maga a félelmetes „generális”, a miniszterelnök Tisza Kálmán is besorakozott az önkéntes gyűjtők csapatába s időnként már messziről rákiáltott az íróra a Sándor utcai régi onszágház büféjében: — Most jöttem Biharból, csemegét hoztam neked. Ezekkel a kis csemegékkel aztán Mikszáth kellő helyen, kellő jellemzésül fel is díszít- gette „beszélyai” asztalát. Rá is tudott mutogatni az egyes ízekre: „ezt Tiszától kaptam, azt Mocsáry mondta, amazt a kockás báró, Podnianiczky. Ez a virágocska székely, amaz palóc, ed itt meg éppen Szegeden szedegettem”. Mi. kései utódok, akik szántén prvendünk, ha egy-egy ritkán hallott szót, beszédfordulatot leshetünk el jártunkban-kei tünkben, hacsak meszsziről követhetjük S» a Nagy Palóc nyomát, az ilyetén csemegéket hasonló örömmel helyezzük el az időtálló kincsek polcára még akkor is, ha azok csupán a gyűjtő számára újaik, a használók, velük élők előtt már rég' kopottnak tűnnek. Valahányszor a testvér nógrádi tájakat járom — (tiitkoß álmomat ringatva szüntelen agy alakulgató könyvről) — nemcsak a puszta témák sora yjíágtík előttem, hanem ezekkel együtt maga az ízesen ejtett nyelvi sajátosság, az a különös nógrád'isógigal mondott palóc íz is, amelyet, azt hiszem, Tolnay Klárin kívül színművész magyar színpadon helyesen kiejteni nem tud; és ielviláigiik a megannyi játékos, eredeti szó is, amelynek azután úgy fut- utána az ember, ha jelentését ismerni akarja, mint lepke után a gyerek. Talán ott kezdtem az effajta eszméket, amikor először hallottam „Szelébe”, azaz Mát- rviszelén ezt a nótát — (vajon akad-e még valaki, aki ismeri?) — hogv aszongyia: Szárad a szalma a tetőn, Száraggy el te is, kedves szeretőm. Száraggy, sziklraggy, lohaiiRV. dagaggy, Ahova ülsz, oda ragagg;'. Vidáman találó iáé átok. dühös szuhka-pisdkája a hűtlen leányzónak. Nem csoda hát, ha ezután minden, számomra ismeretlen nógrádi szónak, kifejezésnek felfedező örömében a hivatásos folkloristákkal együtt örvendtem. így örvendtem nem- régein a Lókos patak völgyében a bányász Angelo tarangálá- sának s Erzse nenne szuszko- jénak is. Több egyéb szó mellett, bogászásaim közben. (Ezt a szót sem ismeri az Értelmező Szótár.) Amely szavak helyes értelmezése felől kérdést tettem a kedves olvasónak, ha ki ösmerné. Kaptam is szíves választ, többrendbélit. Némelyik csak találgatás, ám, a zöme helyes rátapintás. Rövidségében is találó Herédi József balassagyarmati olvasónk levele. így ír: „A tárán,ga szó megyénkben fordul elő, főleg a szlovákok lakta községekben. Arra az emberre mondják, aki össze-vissza beszél meggondolatlanul, vagyis tarangál. A szuszóka szintén megyénkben fordul elő. ami fel főzött krumpli és liszt keveréke (krumplipép).” A szlovák szótár szerint a „taranda”: pletykásat jelent, a „tárat’ sa” pedig: bolyong, csavarog. Angolomnak tehát igaza volt. A szó átlépett a nyelvi határon, akárcsak a tfnällcisäg és központi irönyítos az államigazgatásban ASL ÄLLAMIGAZGATÄS továbbfejlesztése, a tanácsi ügyvitel egyszerűsítése, valamint szervezeti átalakítása élénken foglalkoztatja közvéleményünket. Az erre vonatkozó alapelvek a kongresszusi irányelvek megismerése nyomán széles körben közismertekké váltak. Az államigazgatási munka belső ésszerűsítésével és szervezeti továbbfejlesztésével a dolgozók egyetértenek, hiszen mindez az ő érdekükben történik. Az ésszerűsítést a szocialista demokrácia kiteljesítése, a szocialista humanizmus, az állampolgárokról való fokozott gondoskodás követeli. Az átszervezés előtérbe állítja a helyi tanácsok, tanácsi vezetők és ügyintézők morális felelősségét, amellyel területük lakosságának, választóiknak tartoznak. Másrészt a centrális irányítás elve az állami fegyelem szigorú megtartását, a törvényesség betartását követeli meg. A felsőbb szintű párthatározatoknak és tanácsi testületi határozatoknak, va- valamint a felsőbb szakigazgatási szervek rendelkezéseinek végrehajtása a továbbiakban sem lehat egyéni megítélés függvénye. A közös tanácsok és nagyközségek létrehozásával kapcsolatos tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy az érintett községi tanácsok, vezetőik és az apparátus dolgozói felelősségtudatból és az állami fegyelem betartásából jól vizsgáztak. Bár a kezdeti tapasztalatok kedvezőek, a közös tanácsok, a nagyközségek és önálló községi tanácsok önállóságból, felelősségtudatból, szakmai hozzáértésből és fegyelmezettségből igazán csak a jövő gyakorlatában teszik le az érettségi vizsgát Vannak kedvezőtlen, tapasztalatok is. Nem jellemzőek, épp ezért kirívóak és tanulságosak. Egyik járási pártbizottságunk végrehajtó bizottsága és- a járási vb is határozatot hozott arra, hogy a közös tanácsok létrehozása révén felszabaduló tanácsi épületeket részint közművelődési célra, részint pedagógus szolgálati lakások céljára keE igénybe venni, mivel e téren vannak gondok az érintett községekben. Ez meg is történt egy község kivételével. Itt a vb„povedái”, vagy a „zavadzál” (ártogat, útjában van valakinek), közhasználatúvá vált. A szuszóka, szuszka, szusz- kő beillik hangutánzó szónak, fortyan, püffen, szusszan a krumpliipép, ha főzik, avagy netán az szuszog, aki nyeli. Hiszen azt, amit általában sztrapacskának nevezünk — (kivéve éppen Szlovákiában, ahol az étlapon brindzsá galuska a neve) — Borsodiban is nyögvenyelőnek hívja«:. A napokban ott tartottunk mái', némely lelkes nyelvművelők, miként fogalmazzuk hát étlapi nyelv a szuszokét, létének titkát mily meghatározással illessük. Elemeztük a szót ízlelgettük, szakácsrecepteket idézgettünk. Feleségein azonban megunta a férfiak e botladozó értelmű főzési kísérletét s közbe szólt: — Érdekesek vagytok td, férfiak. Napok óta vitatkoztok, milyen lehet az a szuszó- ka-szuszkó, könyvekbe bújtok, szótárban keresgéltek s az egyetlen megoldás mégsem jut eszetekbe: — Főzni szuszokat s lenyelni, tapasztalat okából. Többet ér minden szótármái. Meg is főzte, meg is ettük, pompás eledel volt, akár az őriszenfpéteri dödölle Vasban, de ez is megnyomta kissé a gyomrunk. Mit sem tesz azonban: minden néprajzi szótárnál többet jelentett az eleven tapasztalat, ha nyögve nyelünk is utána. Ámbár egy kiadós szelet rántott karaj sem ártott volna hozzá. Savanyú uborkával. Szem bat hy Viktor titkár átalakíttatta ugyan a volt tanácsházát közpénzen lakássá, de ő maga költözött bele, rá sem hederítve a járási testületek határozatára. Az ügynek kellemetlen visszhangja támadt, vizsgálatot kellett elrendelni. Megjegyzem, a vb- titkár nem küszködött lakásgondokkal, saját háza van a faluban, amelyet hozzátartozóinak engedett át. De az egyik pedagógusházaspár kisgyermekkel lakásgondokkal bajlódik. A vb-titkár ellen ezelőtt soha nem merült fel kifogás, régi tanácsi dolgozó. A demokratikus oentralizmus és önállóság elvét most mégis önkényesen értelmezte. Az egyéni érdek és a közérdek ütközéséből az ő, egyéni érdeke jutott érvényre. Úgy vélem, az eset erkölcsi tanulságai figyelmet érdeméinél;. EGY MÁSIK elgondolkodtató eset. A szülő panaszt tesz a járási művelődésügyi osztályon, amiért az iskolaigazgató az ő gyermekét nem mentette fel az iskolába járás alóL A panasz jegyzőkönyvbe kerül, a szülőt tájékoztatják arról, hogy a felmentés joga az igazgatóé. Megígérik, hogy kérelmét az iskolaigazgató ismételten megvizsgálja, s tőle kap majd értesítést, hogy eredeti határozatát megierősíti-e vágy módosítja. A művelődésügyi osztály jelentést kér az igazgatótól, miként, mi fele tényállás alapján járt el határozatának meghozatalában. A jelentés beérkezik, ebből kiderül, hogy az igazgató helyesen járt el. Eddig ez rendben volna, de aztán jelentésében kioktatja a felettes szakigazgatási szervet, hogy „ilyen alkalommal az lett volna az eljárás... stb” És a határozatot „nem vagyok hajlandó megváltoztatni még akkor sem, ka minden nap a járásra megy is (ti. a szülő)”. Tapasztalt, mindeddig fegyelmezetten dolgozó igazgatóról van szó. Munkáját felettesei kitüntetéssel, jutalmakkal is elismerték. Most miért ütött meg mégis olyan hangnemet, amely mögött lehetetlen észre nem venni a járási szakosztály és a panaszos iránti mélységes megvetést? Talán mert a panaszos cigány volt? Vagy mert — félreértve a tanácsi irányítás továbbfejlesztésének lényegét — úgy gondolja, hogy most már így is lehet, mivél a járási művelődésügyi osztály megy, de ő marad? Mindenesetre e sajátos kivagyiság mögött ilyesmit sejteni, hiszen a túlzott centrális tanügyigazgatás hosszú évei alatt dehogyis merészelt volna ilyen hangon levelezni feletteseivel. Bizony jól teszi, ha az osztályvezető észrevételeit megszívleli*. „Nem tudok egyetér teni igazgató elvtárs igazoló jelentésének hangvételével• amely a tanügyi szervek hivatalos érintkezésében eléggé szol<atlan. Merem remélni, hogy beosztottaival szemben sokkal tárgyilagosabb, higgadtabb és udvariasabb stílusban érintkezik, mint ahogyan a művelődésügyi osztállyal szemben megengedte mayának.” AZ IDÉZETT KÉT PÉLDA nem jellemző, mint mondtuk, de annak igazolására elégsé ges, hogy a centrális irányítás és ellenőrzés szükséges a jövőben is. Addig, amíg lesznek vezetők, akikben ingerületet vált ki annak tudata, hogy felsőbb szintű vezetés, irányítás és ellenőrzés létezik, és hogy a dolgozók bármikor panasszal fordulhatnak a felsőbb szervekhez, addig különösen fontos a demokratikus centralizmus következetes érvényesítése. Az ebben való következetesség a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének egyik biztosítéka. K. I ' Fotózzon a NÓGRÁD-nak! Tar járni József (Salgótarján): Kislány a nagy hóban etaiM fényképére a zsűri 6 pontot adott NÓGRÁD — 1971. január 6., szerda 3
