Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)

1971-01-24 / 20. szám

Déry Tibor* A műitész karácsc v a A MŰITÉSZ új lakásba (köl­tözött. Szeret költözködni, úgy érzi, hogy szellemi fürgesé­gét és helyes tá jékozódó ösz­tönét legjobban gyakori lakás­változtatással tudja szolgálná. Egyidőben egy hatalmas lap­szerkesztő és költő budai la­kása mellett ütötte fel sátor­fáját, hosszú sétákat tett a Vérmező körül s éjszakánként — amikor senki sem látta — elragadtatottan énekelt a szer­kesztő ablaka alatt, aki ilyenkor álmáiban, hirtelen va­karózni kezdetit. A szerkesztő halála után Pestre költözött, egy sötét dohos udvari lakás­ért tetszik a mutatóujját min­duntalan megnyálazni és olyan irtózatos messze kidug­ni? — Mielőtt cikket írok, tud­nom keli, hogy honnét fúj a szél — mondja a műitész. NAPJAI MOST MAR egyenletesebben, nyugodtab- ban telnek, mint a felszaba­dulás előtti zavaros időkben, amikor ingatag ízlése —mint egy libegő aggszűz — egyik írótói a másikhoz repítette s nem tudta eldönteni, hogy melyiket és hogyan szeresse. Ez idő tájt folyvást a hasát ta­pogatta, hogy még mindig nem állapotos-e; de hiába, semmi sem fogott rajta, a kiszemel­tek nem boldogultak apróes­amelilyel tollhegyre tűzte az ellenfél ülepét, ellentmondást nem tűrő határozottságéval, amellyel önmagát dicsérte. Nemcsak honfitársait, önma­gát is megtévesztette, meg volt győződve róla, hogy marxista burokban született. Megnézte a szótárban, hogy mit tesz az' „nép" és buzgón „szolgálni” kezdte. Előre kö­szönt Nagy Lajosnak, akinek azelőtt nem fogadta a köszö­nését. Hangja oly rikácsoióvá vált, hogy amerre ment, a ve­rebek lefordultak a fáikról. Az írók behúzott nyakkal som- fordáttak el ablaka alatt. Volt, A rovídebb utat választotta, «mély a kerteken át vezetett. A nap kegyetlenül perzselt, — Furcsa — mondta saját magának Joseph Candy, sehol egy teremtett lélek. Néhány éve nem volt már idehaza, az ország másik vé­gében dolgozott Egyszeresük minden átmenet nélkül fel­mondott, és a honvágytól gyö­törve hazafelé indult. Most azonban megijesztette ez a váratlan csend. Máskor ebben, az időiben a mezők és a ker­tek, tele voltak emberekkel, a földművesek a gyümölcsöt szedték a fáikról, hogy másnap piacra vigyék. — Mi történhe­tett? — kérdezte magéban. A közeli kisvárosban is üresek voltak a földek és a kertek. Csak néhány rendőrrel talál­kozott. — Valami nagy baj lehet mondta félhangosan. Egyre ijedtebben tekinthe­tett maga körül, s folytatta latját a kerteken át. Meglátott egy istállót zárt ajtóval é6 ab­lakokkal. Arra gondolt, hogy jó lenne bemenni és pihenni egyet az árnyékban, de ebben a pillanatban egy rekedt hang riasztotta meg. Ösztönösein el­rejtőzött a napraforgók közé. S innen már meg is pillantot­ta a két férfit. Az árnyékban ülitek. — Ostobaság vcÉfc, Peter — mérgelődött a kövérebb —, vem lett volna szabad megje­Michael Joy: Árnyékban lenned az emberek között. Rád ismertek! Peter volt a fiatalabb, kar­csúbb. Előhúzta revolverét zse­béből, és gúnyosan ránevetett társára. Joseph rejtekhelyéről felis­merte a testesebb férfit; Frank Nords, a körözött bűnö­ző volt. Ebben a pillanatban, a társára akart rátámadmd, Peter azonban nevetve ügye­sen félreugrott. — Átkozott kutya! — kia­bálta Frank —, nekem drága a bőröm! Te vagy az oka, hogy a rendőrség üldöz ben­nünket. Mondtam, hogy lö­völdözés nélkül támadjuk meg az autóbuszt. Miért ölted meg a sofőrt, amikor a pénz már a kezünkben volt?. Frank hirtelen elhallgatott, ö is elővette revolverét, óva­tosan körülnézett, mint aki veszélyt érez. Peter is elko- moiyodott. — Valaki les bennünket — suttogta Frank. Amikor rádöbbent, hogy fel­fedezték, Joseph Candy meg­dermedt a félelemtől. Négy­kézláb nagy óvatosan kúszni kezdett a napraforgók között. (Csendben vannak. HálQgaittnak, s úgy tesznek, mintha érdekes lenne, pedig csak a pohár érdekli őket, meg a kis­lány melle. Szépen sistereg a gőz. Valakinek nagyon betu- píroztak.) — Sikerült megvédeni. Mire megvirradt, készen lettünk. Szomszédom derék ember volt, s mindig rágta a körmét. Aznap reggelre tényleg lerágta tövig. Káromkodott is míg ki nem nőtt. (Elvitte a botját is. Belefáradt. Együtt voltunk a gáton. Ilyenkor, hazamegy zöldséget pucolni, és utána megnézi a vizét. Tizenhat éve állandóan ezt csinálja. Neki már csak az hozna boldogságot, ha kiszáradna ez a meder. Száraz lábbal fogná a folyóágyban, a halakat.) — Maga a gát természetes gát volt. A víz magasabb volt a koronánál. Belülre kellett leverni a cölöpöket. Már mifelénk. A szálpaJlókat is. A zsákokat a vert fal és a gát közé raktuk be. Ötezer darabot. (Hozza már azt a konyakot! De kilencet hozzon, hogy feszesen szorítsa a combomat. Érezni akarom a derekamat, a hideg vizet. Az ablakot meg csukja be, mert ellógott a füst. Anélkül meg mit ér, hogy itt ülünk?) — íleg’ge] hétkor váltottak bennünket. A kormánybiztos véleményt mondott. Megkérdezték, ki kér ennivalót. Nagyon éhesek voltunk, de a fáradtságtól nem ettünk semmit. Ügy ahogy voltunk, lefeküdtünk a fűre. Háromnegyed óra múlva fölkeltették és hazavittek bennünket. — Érdekes ez a rojt. Begubancolődik a tenyerembe, és nem tudom elengedni. — Itt a fésűm, fogja. Csak ne maradjon benne semmi, mert végül is félreérti az asszony. A z idősebb kibontotta a terítő koncait. A rojtok ned­vesen, élettelenül, keményítős nélkül lógtak lefelé. — Vízgőz. Víz és gőz. Füsttel karikázó gőz — motyogta. Így mondtad. Ott volt a víz. Itt meg a gőz. Füsttel karikázott vízgőz. — Miért mesélte most ezt el? — kérdezte a fiatalabbik. — Sok a gőz. Es kevés a víz. Pedig megint árad. Vala­hányszor Pestre megyeik, a műúttól három kilométernyire látom azt az erdősávot, ami a gáton vonul végig. Arról min-' dig eszembe jut az 1954-es esztendő. — Sokat utazhatott. Szereti, a gőzt? — Én? — És a vizet? — Kísérőnek — Akkor kérjen két duplát, de mondja meg annak a hegyes osöcsűnek, hogy tupírozza meg nagyon. Cseppfolyó­sítsa meg gőznek a maradókot. Aztán kérjen konyakot is, hogy szemébe nézzek most már isteni,gazából ennek a víz­parti begyesgözösnek. — Felment a pumpád? — Csak a levegő eresztett ki — De azt is kérdezd meg tőle, hogy mit mond a szere­tőjének, ha a heverőn hempergőzik vele! MOLNÁR ZSOLT egy ajtóhoz ért, kinyitotta és beosont. A sötét helyiségbe csak néhány napsugár hatolt be, a fényes csíkban porsze­meik táncoltak. A félelemtől reszketve egy szénarakás mö­gé bújt. Lassan-lassan meg­nyugodott. De tudta, hogy az a kettő keresi. Megölik, ez olyan biztos, hogy akár mér­get is vehetne rá. Az ajtó kinyílt. Joseph meg­rázkódott Egy kicsit felemel­kedett, épp annyira, hogy ki­tekinthessen a széna mögül Frank JSforist pillantotta meg,' kezében két revolverrel. Azért jött, hogy megöljön — gondolta rémülten. Még jobban összehúzta magát a rejtekhelyen, s feszülten fi­gyelt. Hallotta, amint Frank megindult, a szalma susogott a lába alatt. A csendben hir­telen gúnyos nevetés hallat­szott. — Gyere ki, gyáva kutya! — kiáltotta Frank. Joseph lehajtotta a fejét, s még jobban összehúzta magát. Reszketett, mint a kocsonya. Nem akart meghalni. — Na. mi az? — kimászol, vagy érted menjek? Noha rejtekhelye jő volt, Joseph mégis belenyugodott sorsába, felemelte kezét és felállt A nap sugarad meg­csillantak a rászegezett két revolveren. Minden pillanat­ban várta, hogy Frank meg­húzza a ravaszt !*í A rendőr megnézte a azéna­rákás mellett heverő holttestet. A halott homlokán kerek lyuk tátongott. — Ez csak Frank Noris, a körözött bűnöző — mondta a rendőr Josephnek. — Mint látom, neki is volt fegyvere, s nagyon jó lövész volt. Hogy sikerült mégis megölnöd? — Amikor ott kint rájöttek, hogy valaki fölfedezte őket —, magyarázta Joseph Candy —, az a másik bűnöző, Peter, na­gyon megijedt. Valószínűleg attól tartott, hogy rendőrök vették körül, eldobta revolve­rét és elszökött. Frank fölvet­te a fegyvert a földről körül­nézett, megállapította, hogy nincs a közelben senkii. Én időközben az istállóba bújtam. Eszembe sem jutott, hogy Pe­ter már ott lehet. — Megtaláltuk az istálló le- geslegvégében, a szénában, élve. — Frank Noris meg volt róla győződve, hogy a saját árnyékuktól ijedtek meg — mondta tovább Joseph —, s belépett az istállóba, hogy megnyugtassa társát is, s visszaadja neki a revolvert. Mindkét fegyver a kezében volt, amint velem szemben állt. Én egy szénarabás mö gött, a sötétben vodtám, fel­emelt kezekkel. Az egyik re­volvert felém dobta. Elkap (am, s lőttem. Szerencsémre a sötétben összetévesztett a má­sik bűnözővel. ba, amelyet azonban a világ semmilyen kincséért sem cse­réit volna ki más lakóhelyre: ablaka épp szembe nyílt egy másik nagyhatalmú szerkesztő árnyékszókének szellőzitetőjé- vel. Órákig állt itt mozdulat­lanul, ihletett csendben, apró, széles orrával mélyen beszívta a levegőt, szenvedélyesen ta­nulmányozva, mint kell meg­emészteni és kiüríteni a honi és külföldi irodalom- nagy táplálékát. Később, amikor a gyakori kormányváltozások következtében az irodalmi tá­jékozódás is mind bonyolul­tabbá vált, már csak n ehezen bírta bokájával nyomon kö­vetni ízlésének szép ívű bak­ugrásait ; egy ideig villám­gyorsan cikázott Budapest 14 kerülete között — ez idő tájt még leghívebb követői is ed- szédültek abbeli igyekezetük­ben, hogy szemmel kövessék, — majd, amikor az áldatlan lakásviszonyok miatt már nem lehetett hetenként lakást rédni, rosszkedvűen kiment a Szigetre és ozmológiával kez­dett foglalkozni Ma ismét új lakásba költö­zött. A háziasszony saemügy- re veszi: helyes kis emberke, egyik szemére bandzsít, egy hollófekete fürtje nem létező homlokába hulL Apró termete különlegesen alkalmassá teszi kulcslyukon való hallgatód- zásra, ami tudvalevőn legjobb módja az irodalmi tájékozó­dásnak. Ennek megfelelően füle aránytalanul nagy, vörös és szőrös, egyéb tagjai azon­ban hemcágiek, mint a zsokéké, akik tudvalevőn ' ugyancsak minden nap más lovat lovagol­nak be és ki. Gumitalpas szandált és vászonkabátot vi­sel, s rövid szivarokat szív; ez utóbbiak bűzével enyhíti lé­nyének eredeti iüaitáf. A HÁZIASSZONY tapimta- tos és nem kérdezi meg, pedig a kíváncsiság majd kifúrja az oldalát, hogy a műitész jobb kezének mutatóujja máért két­szer olyan hosszú és kétszer olyan vastag; mint a többi uj- jacskiája. De másnap, amikor első ízben viszi be szobájába reggeli kávéját, kíváncsisága kieiégül. — Szent isten — kiálltja az ajtón belépve —, mit tetszik csinálni? Tessék lejönni, mert kiesük! A műitész az ablakpárká­nyon áll, fél lábon, mint a gó­lyái, másik lábát maga alá húzva az eget kémleli. — Mit csinál? — ismétli a háziasszony rémülten. — Csend! — morogja a mű- iité6z. — Egyensúlyozok. — Minek? — Elengedhetetlen, mielőtt leülök cikket írni — közli az új lakó. — Adja ide a tóvét, itt fogom ktirnni. — Szent isten — mormolja a megdöbbent asszony -— nem is tudtam, hogy az írás ilyen nyaktörő foglalkozás. De mi­ka szüzességével. Alighanem ekkor támadt benne annak az elhatározásnak a csírája, amely későbbi pályáját meg­alapozta: — hogy ha az írók őt nem, akkor majd ő az írókat! De egyelőre még vár­nia kellett, amíg nem talál egy megfelelő ágyat, amely­ben hanyatt fektetheti őket. A felszabadulás napján éj­félkor kiszáguldott a Kerepesi temetőbe és magnyálazta, majd feltartotta a mutatóuj­ját: a szél keletről fújt. Eztán megidézte Macbeth boszorká­nyait. Mind a három megje­lent és elmondta jóslaitáit: 1. Boszorkány: Üdv Neked. ítész! Cawdor thánja, üdv! 2. Boszorkány: Üdv Neked, ítész! Cawdor thánja, üdv! KISS DÉNES: KIÁLTÁS Szegesdrót szorongások Nincsen úgy perc, hogy ne sebeznek föl, tartanak össze ölnék és, hogy ne ölne valaki Magam vagyok akit kiások El marad majd at 8rökség és lövök újra a gödörbe amit szét tudok osztani? cse- 3. Boszorkány­Üdv Neked, Ítész, adv! Végül király leszel. A műitész: ... Mondjátok, SStSL van csodálatos híretek? Vagy máért álltok elénk e dúlt pusztán ilyen jós üdvöz­lettel? Felelj, tónyszerítlek! A boszorkányok azonban el­tűnteik. A műitész nyomban lapátot ragadott, s Lábuk nyo­mén ásni kezdett. Néhány órai munka után, mialatt a szél kísértetiesen huhogott és kék lángnyelveket futtatott a téli égboltra, a műitész egyei- rongyolt papírlapra bukkant, amelyre tűzírás6al egyetlen név volt felírva. Nehezen be­tűzte ki a durva éjszakában, a betűk is el voltak mázolva. — Marx! — mormolta tűnőd­ve. — Ki Lehet ez a Marx? Ismerek egy hason nevű vas- kereskedőt a Hársfa utcában... talán lapot akar alapítani? Óh, ha egyszer bekerüLhetnéfe egy laphoz, Isten vaskörmű ujja sem tudna többé kika­parni onnét! Vagy egy új szeálemitőrténeti irány? Ám lássuk! FÜRGE ESZÉVEL, amely egy százlábú gyorsaságával futott végig minden nyomta­tott lapon, csakhamar kitanul­mányozta az új irányt. — Öh, mily nyomorult tudatom lehet nekem — kiáltott fel újjong- wa —, ha igaz, hogy létem alakította, s mily pompás és gazdag lesz eztán, ha többet fogok keresni. Nosza, rajta, ezt az irányzatot az isten is nekem találta ki. Elhatározta, hogy szakít ed­digi iagékoinyeasával és bár­mily nehezére esik is, megál­lapodik agy Lakásban, és egy «Meggyőződésnél. Minit általá­ban az újgazdagok, nem res- teiilte megmutatni újonnan szerzett hatalmas tudását s első pillanatban még a tan régi hirdetőit is elkápráztatta bőkezűségével, mellyel kövér gondolatait szétosztotta a sze­gények között, szenvedélyével, aíki kétszer köszönt, ha meg­látta; egyszer neki, egyszer az árnyékának. Többen abba­hagyták az írást, akadt, aki öngyilkossági gondolatokkal kezdett foglalkozni. Mások le­térdeltek előtte, nehogy önma­gánál nagyobbaknak lássa őket, s kihívják igazságos ha­ragját. NAPJAI TEHÁT diadalma­san teltek, éjszakái azonban annál nyugtalanabbul. Ha e(L- szenderedett piciny ágyacská- jában, egy naponta visszatérő álcán látogatta meg, amely minduntalan felriasztotta. Azt álmodta: reggel van, az író­asztalhoz lép, hogy elolvassa este írt cikkét, s íme a kézirat ívei megannyi haiványbaroa» üres, négyszögletes papírlap­pá változtak át, amilyeneket a meHékhelyiségbeh egy szögre szoktak kiakasztani. Az álom­nak ez a félreérthetetlen céű^ zatossága oly rceszul esett ne­ki, hogy nyomban felriadt s verejtékben fürdő hálói ngecs- kéjében az íróasztalhoz tipe­gett, meggyőződni a valóság édes cáfolatáról. De az állan­dó álmatlanság végiül is any- nyira elővette, hogy elhatá­rozta: ömmüitészetet fog gya­korolni. Nyomban kiadott egy könyvet, amelynek előszavá­ban sorban bevallotta, majd megmagyarázta Ifjúkora léha tévedéseit, aztán mint aki jól végezte dolgát, ebédelni ment. — Klassz dolog, nagyságos úr — mondta a pincér, — az a mondat a könyvében arról az izéről ... a névxnágiáról Mármint azokról a szegény hülyékről, akik azt hiszik, ha egy dolgot a nevén neveznek, azzal meg is semmisítik azt. Igaz is, ha egy frájer sikkaszt s aztán bevallja, azzal még nem tette jóvá. AZNAP ESTE — karácsony este volt — a műitész mint rendesen, a szobájában kife­szített kőtelén táncolt, egyik kezében egy mészárosbárddai, a másik kezében egy lepkefo­góval. Kecsesen egyensúlyo­zott mesterségének e két szer­számával, olykor egy gyors piruettet is csinált, kezecské­jével csókokat hányva illeté­kes hely félé. HinteLeu meg­dermedt. Szobájába agy ismeretlen, munkás külsejű erős fiatal fér­fi lépett be, s szótlanul meg­állt a kifeszített kötél alatt. — Mit akar? — sipította ré­mülten a műitész. Az Idegen, még egyszer vé­gigmér te. — Ki akarok lábalná belő­led — mondta csendesen —. mert úgy látom, te vagy az én gyermekbetegségem! EGY KIS OLLÓT vett ki a zsebéből, átvágta a kötelet, majd szótlanul kifordult a szobából. A műitész, mint egy disznóhólyag, még egy ideig megállt a levegőben, aztán a huzat kivitte az ablakon, s a csillagos téli éjszakában elso­dorta a Gellérthegy felé. — Ki hitte volna! — mondták barátai fejcsóválva, amikor félelmében nagyokat durro- gatva, fekete talpakkal elszállt fölöttük.­NÓGRAD —1971. január 24., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents