Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)
1971-01-24 / 20. szám
Művelődési lehetőségek egy peremkerületben Nagy öröm liátaii városunk, Salgótarján fejlődésért, lakói gondolkodásának, műveltségé- nak gazdagodását, a korszerű ismeretek iránti igénylőket, mindazt a szellemi fejlődést, ami összefügg ezzel a patinás munkásváros- sal. Az öröm mellett azonban érezni kell azt a nagy felelősséget, ami elengedhetetlen számunkra, népművelők számára, akiknek szerep jutott és juit a népművelés gazdagításában. Kétségtelen, sokat haladtunk a kulturáfe fejlődésben. A szellemi életet azonban, nemcsak rendezvénysorozatokkal mérjük, hanem a dolgozók életének fejlődésével is. Ez a fejlődés, ami az emberek igényeinek és lehetőségeinek növekedésében nyilvánul meg, szükségszerű velejárója a vállalat, a Kohásaalti Üzemek fejlődésének. Dolgozóink anyagi gazdálkodása magával vonta gondolkodásuk változását is. Viszont számunkra sem lehetett közömbös, hogyan élnek, miként Ítélnek dolgozóink, mennyit fordítanak tudásuk gyarapítására nagyobb anyagi lehetőségeikből, és a hasznos szórakozásukra. Nekünk, mint a város egyik legnagyobb rrwmkásfcenületének művelődését irányító vezetéknek, számot kellett vetnünk a temmiiva- iókkal és rá kellett lépnünk a munfcósműve- ; ődés új útjaira. Erre a változásra több mint négy évvel ezelőtt került sor, amikor szakítottunk azzail a kuHúrpoUtikéval, aimedyat a Ííosztümös, látványos színművek, daljátékok bemutatása fémjelzett. *■ A fordulat kezdetién legnehezebb íeiada- íuink az új művelődéspolitikai törekvéseink elfogadtatása, megkedvélltetése volt, nemcsak a dolgozókkal, hanem még kulrtúrmunkása- ink egy részével is. Viszont nekünk már a négy és fóleares létszámú vállalat és a több mint kilencezer lélekszámú lakótelep nagyon is árnyalt igényei szerint kellett munkánkat megszerveznünk. E tevékenységben már nemcsak a szórakoztatásnak, hanem az eredményesebb nevelőm unkának is nagyobb szerep jutott. A művelődési központtal szemben támasztott igények alapján átszervezett munkánkban első helyre került az emberi gondolkodást alapjaiban formáló ismeretterjesztő tevékenység. Irodalmi műsorokkal, könyvekkel, kcmyvismertetesektkial, ismeretterjesztő előadásokkal, lemezre és magnószalagra vett emlékműsorokikal jártuk az üzemeket, a munkásszállót és lakóterületeit, klubokat és községeket. Mivel a munkástömegekre épíitet- iitük elképzelésainkat, mindenekéiőtt a szocia- 1 ista brigádokat vontuk be a közművelődésbe. Csupán tavaly 218 ismeretterjesztő előadást tartottunk, több mint 10 ezer fő részvéteüé- veL Az intézmény könyvtára 13 800 kötetes állományával, 1400 — többségében üzemi — dolgozót vont be az olvasók egyre népesebb táborába, ezzel is segítve nevelő-, tudatformáló munkánkat. Sikerült vállalatunk értel- rniiságét is aktivizálni, foglalkoztatni, szóra- Jíoztaitni, ugyanakkor feladataink megoldásé- ’ ba ű bevonni. * A művelődéshez és további önképzéshez szükséges alapokat már az iskolában keli megteremteni. Nos, mi már ebben a szakaszban is szerepet vállalunk ifjúságunk nevelésében. Ezt a célt szolgálják és kölcsönös tennivalóinkat határozzák meg a Malinovszikij úti Általános Iskolával és a 211-es számú Szakmunkásképző Intézettel ez évre megkötött szocialista, szerződéseink. A vonzáskörünkbe tartozó fiatalságot rendszeresem készítjük fel a gyárral történő találkozásra. Később sem szűnik meg a fiatalsággal való nevelő és szórakoztató jellegű foglalkozásunk. A KlSZ-kiiub, az ifjúsági akadémia, művészeti csoportjaink, a teenager-bálok, stb. mind ezt a célt szolgálják. Művelődési törekvéseinkben sosem hagytuk számításon kívül, hogy a Kohász művelődési központ egy része Salgótarján életének, a megye székhelyére háruló kulturális missziónak. Mondjuk ki: aktív, alkotó része, részese, bár egyedül a megyei művelődési központ sem oldhat meg minden, kulturális feladatot. Különösein nehéz lenne a peremkerületek munkástömegeinek, sajátos érdeklődési körüknek megfelelő feladatokat hiánytalanul megoldania, bár igaz, hogy hatékony kisugárzása lehet és van is e területekre. Több fórumon elhangzott már, hogy kellő mélységű és terjedelmű szociológiai vizsgálódás, igényfelmérés nélkül nem lehet eredményes koMúrmunfeát végezni. A művelődési tennivalók megvalósítására 1969-ben mi is végeztünk ilyen felmérést a vállalat szocialista brigádjainak körében és tavalyi tevékenységünket mér ennek elemzése alapján határoztuk meg. Művelődési, kulturális célkitűzéseink ez évire szóló tervezésénél is alapvető szerepet játszott ez a szociológiai felmérés. *Nem az az elsődleges törekvésünk, hogy a tavalyi csaknem 160 ezres látogatói számot minden áron tovább emeljük. Hiszen erre már — tekintve művelődési központunk öreg épülettömbjét — alig van lehetőségünk. Mindenekelőtt a tartalmasabb kulturális munka kifejtésié a célunk. Sok még a tennivalónk a felnőtt dolgozók általános iskolai végzettségének biztosításában, a kulturális nevelő- munka, az ismeretterjesztés további árnyalásában, a művészeti csoportok erőteljesebb tevékenységlének érdekéiben. Szeretnénk tovább mélyíteni kapcsolatainkat a szocialista brigádokkal, amelyek számára két zenés irodalmi műsort, állítottunk össze. „A munkásmozgalom nagyjai” és az „Űj korszak nyitánya” című összeállítással 80 szocialista brigádot keresünk fel. Havonta rendszeresen rendezünk kiállításokat, amelyekkel szolgálni kívánjuk az ismeretek gyarapítás,át. Bejáró dolgozóink lakóhelyén rendszeresen tartunk filmvetítéssel egybekötött ismeretterjesztő előadásokat, műsoros esteiket. író-olvasó találkozókat rendezünk, nagy gonddal foglalkozunk a „Váci Mihály fiatal versmondók” találkozójának előkészítésével, a szocialista brigádok klubestjeinek, találkozóinak lebonyolításával, a nők és a fiatalok kulturális igényeinek felkeltésével és kielégítésiével. Tovább fejlesztjük a klubéleteit azzal, hogy létrehozzuk a szocialista brigádvezetőik klubját, s pezsgőbb életet viszünk a tartalékos tisztek, nyugdíjasok, nők és fiatalok klubjába. Ügy érzem, helyesek törekvéseink és sikerült — ha lépésről lépésre is —, közelebb jutni a munkásműveltség színvonalának emeléséhez anélkül, hogy különösebb intézmény- fejlesziíésrt végieznénk. Habár a jövőben erre is sor kerül, hiszien a negyedik ötéves terv feladatai között szerepel egy új művelődési központ megalapozása. Ezzel lehetőségünk lesz arra, hogy még korszerűbben végezhessük emberformáló szép munkánkat. Kovács József, a Kohász művelődési központ igazgatója NÉPI TÁNCOSOK Milliomos tsz: pMÉsraiE ítbőSIcíííí ikB&it» Lehet-e gpnd egy milliomos, sőt multimilliomos tsz számára 1500 forint előteremtése? Bármilyen nehezen is képzelhető el. a válasz: igen. Konkrét példa van rá, s a gond sem légbőlkapott: M. Japósnak, a tsz KISZ-tit- káránafc bicskája ennek az összegnek az előteremtésébe tört bele. „Tavaly télen kezdődött; akkor tárgyalta először a szövetkezet vezetősége a tagság elöregedésének kérdését, s kereste a lehetőséget a fiatalításra. Mindenről szó esett, a legvadabb ötletek hangzottak el, csak éppen egyedül az nem jutott senkinek eszébe, hogy több szórakozási lehetőséggel, színesebb életformával próbáljuk meg visszacsábítani, vagy itt-tartani fiataljainkat. Én vetettem föl: áldozzanak erre egy, a tsz számára korántsem túlzottan nagy összeget — csinálunk KISZ-klubot, játéktermet, szakikönyvtárat, veszünk sportfelszereléseket; egyáltalán, olyasmikre költjük el azt a pénzt, ami majd a korábbinál több vonzerőt jelent. Ha hallottad volna, hogy lehurrogtak: „így is nagyoe . el vagytok kényeztetve.. „A mi időftkben kenyér se jutott minden napra nem hogy a játék lett volna a gondunk! Az elnök azonban nem buta ember, látott fantáziát az elképzelésben. Felajánlotta — a kért összeg felét. Kicsit alkudtunk, én engedtem, ő rátett, úgy hogy végül is megállapodtunk. Majdnem mindent sikerült megcsinálnunk, amit terveztünk. A baj ott kezdődött, hogy nem elég beruházni, a fenntartás is pénzt igényel. Szerveztem társadalmi munkát, a tagoktól gyűjtöttünk, gyakran saját pénzemet vetettem be — végül azonban kiderült, hogy ez így nem elég. Több pénzre. a vezetőség támogatására van szükség. Sorozatban visz- szautasítottak. A végén már ott tartottunk, hogy ha eltört egy biliárddákó, nem tudtunk újat venni helyette, hogy ha új háló kellett a pingpongasztalra, kisorsoltuk. hogy ki vegye meg. Egyszer aztán belefáradtunk. Hiába ígértünk fűt-fát, hogy jobban dolgozunk, felajánlásokat tettünk, külön pénzt kerestünk a tsz-nek, s csak abból kértünk egy részt visz- sza — nem fogadták el. „Egyszer már adtunk, a többi a ti gondotok...” Azóta fél év telt el. Leromlott a klub, egyre kevesebbem jártak, szombat, vasárnap ismét megindult a vándorlás a város felé. A vezetőség látta, kapkodni kezdett, de pénzt változatlanul nem adott. Konkrét számokat tudnék mondani, mennyibe kerül egy-egy jól bevált, ügyes munkaerő pótlása, mennyi nyereségkiesést okoz a legnagyobb dologidőiben az emberek kiválása. _ Statisztikát készítettem erről, abszolút pontos számadatokkal. Bemutattam, kinevettek. .. Egyszerűen az a furcsa szemlélet uralkodott el, hogy csak arra lehet költeni. ami. azonnal megtérül. Szép-szép a nyereségérdekeltség. szerintem is. Ahhoz azonban, semmiképp sem lehet elegendő, hogy az orránál ne lásson tovább az ember, s ne jöjjön rá, hogy a pénz mellett, különösen a fiataloknak más is kell. Én már nem győzöm tovább a hadakozást... Nem irigylem utódomat, aki állítólag egy városi srác lesz. Idecsöppen majd, s azt hiszi, hogy azokhoz a milliókhoz neki. és a szervezetnek is van valami köze...” <k. k.) G. R. Taylor: r Azt hiszem az immár véglegesnek tekinthető eredmények ismeretében, nem könnyelműség azt a következtetést megkockáztatnom, hogy az 1971-es esztendő a várva várt „fordulat éve'" lesz a salgótarjáni színház- kultúra életében; pontosabban ama erőteljes törekvésben, hogy a színház ne bizonyos hermetikusan önmaguk körébe záruló' műpártolók és sznobok élvezete és kulturális-művelődési igényeinek kielégítője legyen, hanem a legszélesebb dolgozó tömegeké. Alig fél évtizede, hogy a megyeszékhely, Salgótarján új kultúrcentrumának létrehívásával rendszeressé vált a korábbinál értékesebb, igényesebb színházi élet, ezzel kialakult a rendszeres színházjáró réteg — ami önmagában örvendetes eredmény —, de összetételében korántsem az, és úgy, amit és ahogyan képzelni reméltük. Színházaink nézőteréről évek óta éppen azok a rétegek hiányoznak, a széksorokban épp azok ülnek leg- gyérebb számban, akik szórakoztatását, művelését a színpad sajátos eszközeivel szolgálni akarjuk. A világért sem szeretném, ha ebből bárki arra következtetne, hogy a színházban fog/tárHauí jegyzet Új közönség csak a munkás- és paraszti rétegeknek van helye. Csupán azt hiányoljuk — és méltán, hogy a színháztól mindeddig épp azok maradták távol, tudtak róla legkevesebbet, akiknek erre az élvezetes művészeti-kulturális ismeretszerzésre leginkább szükségük volna. Ha a munkás-paraszt közönség érdeklődését illetően nem is általánosíthatunk, az eddigi statisztikák lehangolóan beszédesek. A kongresszust előkészítő megyei pártértekezlet, s a X. pártkongresszus határozatai is hangsúlyozottan felhívják figyelmünket e lehangoló módon beszédes statisztikára. Nem véletlen tehát, hogy a megyei művelődési központ az évad második felének bérletezésénél mesz- szemenően ennek megfelelően koncentrálta munkáját. S, hogy a törekvés olyan nem is remélt eredménnyel járt, mint amivel a művelődési ház most büszkélkedhet, abban jelentős érdeme van Berenyi Gábornak, a szolnoki színház igazgatójának, Szőlősi Éva szervező titkárnak, a tar jani művelődési központ munkatársainak és Venesz Ernő igazgató szerint a párt- és szakszervezeteknek, a salgótarjáni üzemek, vállalatok igazgatóinak, a területi tsz-szövetség irányítóinak, nemkülönben a termelőszövetkezeti gazdaságok elnökeinek, akik messzemenő megértéssel segítették az akciót. S nem feledkezhetünk meg a Volán Vállalat jó ügyhöz méltó gesztusáról, arról, hogy a környező községekből a színházi bérleteseknek nemcsak járatokat biztosit, de a kedvezményes útidíj mellett díjtalan kávéval, vagy sörrel szolgál az előadási szünetekben. A szocialista brigádmozgalmak kulturális vállalásainak is egyik kedvező teljesítési alkalma lesz februártól a színház. Ezt jelzik azok a százas bérletjegyzések, melyeket a város nagyüzemei; a nógrádi szénbányák, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a Zománcipari Művek, az üveggyárak, a termelőszövetkezeti területi szövetségek, és a termelőszövetkezeti gazdaságok vállaltak. Annál különösebb, hogy mereven elhárította magától a bérletakció támogatását az Állami Biztosító, holott országos tapasztalatok szerint ez ügynek az önsegélyező csoportok keretében épp az ÁB az, amelyre a szervezők rendkívüli mértékben számíthatnak. Ennek ellenére a néhány napos kampány eredménye: több mint 500 salgótarjáni és Tarján környéki munkás és paraszt színházi bérletes. Olyan siker ez, amit megtartva — és az örvendetesen szűkülő befogadó lehetőségeket mind teljesebben kiaknázva — jogos bizakodással tekinthetünk a megyei, közelebbről a salgótarjáni várósközeli színházkultúra egészséges fejlődése —. a korszerű színházművészetet értő. szerető és pártoló közönség kialakulása elé. Biológiai pokolgép Izgalmas feladatra vállalkozott a Medicina Könyvkiadó, amikor a magyar olvasók számára is hozzáférhetővé tette az angol könyvpiac egyik nagy sikerét, G. R. Taylor „Biológiai pokolgép” című munkájúit. Ez a kötet mindenképpen rendhagyó siker. Szó sincs benne semmiféle kalandról, bőségesen áradó írói fantáziával kiagyalt bonyodalmakról, vagy bármi olyanról, ami a nagy írói rutinnal megírt siikerkönyveket jellemzi. A könyv mégis izgalmasabb, érdekfeszítőbb. mint egy kitalált történet, vagy regény. A szerző ismerteti a biológiai és biomedikális (orvosbioló- giad) kutatások legújabb eredményeit, e területen működő világhírű tudósok véleményét és állásfoglalását, a jövő fejlődésének egyes kérdéseit. Szinte semmit nem ad hozzá, ami ne lenne a legszorosabb összefüggésben a valósággal. tényekkel, a kutatómunka eredményeivel. A pokolgépet arra állítják be, hogy adott időben robbanjon, Találó a cím, mert a biológiai kutatás is napról napra halmoz fel olyan anyagokat, melyek adott időben, talán nem is nagysokára, életünk egyes területein valóságos társadalmi robbanást okozhatnak, ha nem vesszük elejét és nem szorítjuk megfelelő korlátok közé azokat az erőiket, melyek gondos társadalmi ellenőrzés nélkül beláthatatlan hatással lehetnek közei jövőnkre. Mi yen következményei lehetnek annak, ha sikerül megakadályozni az öregedést és az emberi élet tartalmát korlátlan időre meghosszabbítani? Elképzelhető-e az emberiség sex nélkül, és mi lesz, ha. a szaporodás a férfi és a nő közvetlen résizvétele nélkül folyik majd? Hogyan alakul életünk, ha az örökletes sajátságokat előre meg tudjuk határozni? Ezek kétségtelenül rendkívül súlyos problémák, és mint G. R. Taylor „Biológiai pokolgép” című könyvében elemzi, néhányufc már a legközelebbi jövőben élesen és határozottam felvetődő kérdés, amelyre meg keli találni a választ. A valóság egy és más tekintetben messze túlhaladja a legmerészebb fantáziájú írók elképzeléseit is. Éppen azért a valóság pontos ismertetésének, kitűnő írói stílussal, érdekfeszítő formában való összefoglalása a magyar olvasók számára is bizonyára nagy élményt jelent majd és biztosítja nálunk is azt a sikert, amit a könyv a szerző hazájában elért.-I MOGRAD — 1971. január 24., vasárnap
