Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)

1971-01-17 / 14. szám

Kasok öltönyeiből k'Jnnyu! Nagy lábon élt a szobafestő Szobafestőként dolgozott a garet Iákat. Igyekezett fővárosban Családi László 19 nálni a lányoknak. Ö, eve® patató-fiatalember. Édes- szaikimuMkiásáskoiát úgy ahogy apjának és bátyjának is Pes- elvégezte, francia szótárnál a van volt a munkahelye, de hóna alatt sétálgatott, ismer- ritkán találkoztak, ment Csa>- kedett lányokkal mint holmi ladi László más munkahelyen előkelő idegein. Munka nélkül, dolgozott és másutt is lakott, s persze mások öltönyeinek Talán ez is közrejátszott, — az árából könnyű volt „vil- aa tudniillik, hogy a fiatal- lógni”. Igen ám. de sok pénz omiber nem volt szem előtt, — kell aihhoz, hogv va’akd min- hoigy bűncselekmények egész den nap Martinit igyon, A sorát követte el. Mint fiatal- Balatonról július 29-én pénz gyét Budapestig, amikor korú máir bíróság élé került nélkül érkezett haza családjá- többrendbeli lopásért, s a Pes- hoz szülőfalujába, Patakra, ti Központi Kerületi Bíróság + szabadságvesztésre ítélte, de Pénz nélkül jött. de máris a pénzre gondolt, mert még m. érkezése napján este bátyja karóráját táskájába rejtette. Édesanyja felfedezte a lopást és visszavette az órát. de másnap reggel Családi Lász­lónak nagy összeg ütötte a markát. Magtalálta bátyja be­a büntetését a közkegyelmi i andelkezés miatt nem kellett letöltenie. A múlt év májusában tör­tént, hogy az egyik napon Családi László gondolt egyet, felvette fizetését és soha töb­bé nem ment be dolgozni Zv munkahelyére, az együk építő-' mljbatóra 82016 takarőbbetet­ipari vállalathoz. Lakhelye » Csavargyár utcában, az egyik nrmkásszálláson volt, de in­nen nem jelentkezett ki, sőt el sem költözött. Fizetéssel a zsebében a Balatonra utazott, s vígan élt. amíg tartott a pénz. Amikor elverte fizeté­sét. felutazott Pestre, a mun­kásszállásra. Á portásitól el­kérte az egyik hálószoba kul­csát és sorra feltörte munka­társai szekrényét. Egy rokon­szakmában dolgozó fiatalem­bertől zakót és táskarádiót lopott. Par nap múlva visz- szajött s „pótlólag” ellopta a zakó nadrágját is es egy fény­képezőgépet Egy segédmun­kás hiába kereslte öltönyét. Családi heted hét határon túl iart vele. Eltűnt egy bőrka­bát. pulóver, nadrág egy má­sik munkás szekrényébőL Egy kőművestől pulóvert és nad­rágot lopott, majd később hozzá is „visszatért” a zakó­ért Vitte az öltönyökéit és árusította... impo- könyvét. Azonnal a takarék­aki a szövetkezetbe sietett felvett háromezer-niágysizáz forintot Meg sem állt Balassagyarmat­ig, ahol finom cigarettát vá­sárolt, s a Balassa és a Béke étteremben ő volt az „arany­kezű” fiú. a „császár”. Ügy terveidé, hogy az Ipoly-parti városból újra a magyar ten­ger partjára utazik, s már meg is váltotta autóbuszje­fü­lötn csípték a rendőrök. A család ugyanis kerestette a tékozló fiút s a rendőrök tudták, hol kell keresni. A Balassagyarmati Járás­bíróság a munkakerülő, toi- Lászlót két év, hat hónap börtönre ítélte és meUékbüntetéskónit három évre a közügyek gyakorlásá­tól eltiltotta. Az elítélt és védője enyhítésért fellebbe­zett Szokacs László Az erdei munkások és a szakszervezet A hét elején megválasztót- töltsék be. alkSk becsületesen így Is adódtak. A központi táik a tizenkilencedik alap- dolgoznak, jó kapcsolatuk van alapszervezet vezetőségét csak az emberekkel és érzékük a hosszú huza-vona után sike­A küldöttértekezlet előtt szervezet vezetőit is Balassa­gyarmaton, az erdő- és fa­feldolgozó gazdaságnál. Ezzel lezárult a szakszervezeti vá­lasztások második szakasza is Most már sadták. csak az van hátra, hogy aiz alapsaervezetek küldöttei megválasszák az erdőgazda­ság szakszervezeti tanácsait, a vállalati szakszervezeti bi­zottságot, A bizalmiak Bencsik István, az Ipolyvi­mozgalmi munkához, találko- riilt megválasztani. Nem azért zott a tagok elképzelésével, történt ez így. mert az elő* Javaslataikat szinte vala- készítő munka nem voltmeg- mennyi alapszerrvezebnél elfő- felelő. Minit kiderült, a jelöl­tek köziül azért léptek vissza A választások során nem az méhanyán, mert megriadtak a volt a cél, hogy mindenütt új sokasodó tennivalóktól. A gaz- bizalmiakat. vezetőket válasz- dasáig vezetői azt a haisznos szarnák. Akik eddig jól ellát- gyakorlatot igyekszenek meg- ták munkájukat, azok mel- valósítani, hogy a munkát, a lett továbbra is kiállt a szák- jövedelemelosatÓBt érintő leg- szervezeti tagság. A salgótar- fontosabb kérdésekben igény- jáni erdésze'ben újra Huszár lik a szakszervezeti vezetők Károlyt választották szak- szervezeti titkárnak. Véltozait­véleményét, segítségét is. Az ezzel járó munkát, esetenként déki Erdő- és Fafeldolgozó lan bizalmat élvez Laczkó népszerűtlenséget nem válla’. - Gazdaság szakszervezeti bi- Géza is, a kemencei erdészet ja mindenki, zattságának titkára elmondot- alapszervezeténék titkára. A ta. hogy a munkának pasztalatai. heteik óta kedvezőek a tartó ta­taggyűlésen egymás után áll­tak fel a szakszervezeti tagolt. tagok nagy felelősséggel vá­lasztották meg az alapszerve­zetek vezetőit. A külső terü­Nagy faladatok Valamennyien megegyeztek _ ^ ,mua?Sf pe6ig, n0m .^ev6s; abban, hogy a szakszervezeti ?^aly 178 ezer köbméterje A szakszervezeti s mondták el véleményüket. bizottság, s Laczkó Géza műn. letá bizottságokat megelőzően, kája majdhogynem kifogásta­bermelt az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, ex­mintegy 250 szakszervezeti bi­zalmit és bizalmihélyettest is választattak. Az erdőgazdaság haltára ki­tágult, a munkások száma is megmövekedett. a/mdóta a vár lan volt az elmúlt két év ?ort-Íuk Pedig, meghaladta a alatt. Szavazatukkal újra megerősítették óikat tisztsé­gükben. A korábbinál többször sze­repeltek a jelölőlistákon ci gazdasággal egyesült. Terű- erdőgazdaságnál dolgozó iá­létük 162 kilométer hosszú­ságban húzódik, 162 község határában dolgoznak és 2200 nyok, asszonyok ként természetes, Ez egvéb­hiszen a 400 ezer dollár értéket. Az idei tennivalók hasonló na­gyok. A termelés megszerve­zése, korszerűsítése, a mun­kakörülmények javítása mel­lett megnyugtató módon ren­dezni kell az erdei munkások keresetét. Ez ugyanis, a fo­munikást foglalkoztatnak. egy SÍM*—900 no. Az erdősí­Megközelíbésük nehéz, mert az tésnél a csemetekertben, az 2200 munkás nagy része, mint- , gyarapodás ellenére sem kielégítő. Hiszen a rom­hányd erdészetnél 300—400 erdei munkahelyek táival nek egymástóL Ilyen körülmények között iyeken különösen sokat jelent amiun­forinttal kevesebb bérért adminisztrácdában jelentős a , , számuk-. Az ilyen munkahe- dolgoznak a mumcasok, mint mindenütt asszonyo­kat. lányokat tettek meg bi­a helyi cserépkályhagyárban. Ezekről a gondokról nyil­kájukat jól értő. becsülettel zalminak. A szakszervezeti 'an szó esik majd a 25-éa bizottságokba most első átka- ?°fra 1fsrul°, küldötteiteké*. dolgozó. elismert bizalmi. Mint nagyon szilárd, tartós léten. A szakszervezeti tagság azonban inkább azért tekint nagy Várakozással a tanács­kozás elé, hogy a további tennivalókról halljon. Azok­az fiák. Ebből következik, hogy r°l a lehetőségekről, arnelyek- - ^ ^ nek megteremtéséért és meg­kapom. úgy köti össze az er- laszfcottak. Az asszonyok nyil­áéi munkások százaid a motz- ván jobban ismerik a nődol- I galmi és gazdasági vezetők- gozók helyzetét, élet. ésmun- ! keL Továbbítja a munkában kakörülményelt mint a fér­gyűjtött észrevételeket, otthoni gondokat, s hozza hangosabban szólnak érdé- . , , . vissza az intézkedéseket A kükben és bizonyára nagyobb JJ16? egyaránt sokat lesz a foganatja is szavuknak. 101101 Természetesen gondok azért A pénz a nagy lábon élő | szobafestőnek szórakozásra kellett A főváros és a Bala­ton között „ingázott”. Mint i tejes Endre kisregényében, a „Jó estét nyár. jó estét sze­relem”-ben a görög fiú. Csa­ládi is játszotta az előkelőt, a „nagymenőt”. Amíg dolgo­zott. munkatársai a műszak­ban csendes, szolid fiúnak is­merték, csak a műszak vé­geztével ivott szeszes italt A ■szobafestő csak extra italok­ra költött. Szerette a Marti­nát. a Cinzánót, a külföldi cd­bizalmiak segítségével gyor­sabban oldódnak a munkahe­lyi gondok, az otthoni prob­lémák is. a szakszervezet Vincze Istvánná Hazafelé az iskolából Fotó: Céh-mester Jól választottak A választásokat igen gondos készülődés előzte meg vala­mennyi alapszervezetnél. A jelölő bizottságok széles körű dzssálódást végeztek, össze­gyűjtötték sok száz szakszer- ■'saeti tag véleményét mielőtt avaslatot tettek a vezetőkre, a bizalmiakra, a bizalimihe- lyettese&re. Az az elvük, hogy a szakszervezeti tisztségeket olyan férfiak és asszonyok A tsz-irodátől a falu szőlőig Káffiai István brigádvezető jó tempó­ban igyekezett a falu széle felé, sza- porázva lépteit, takarékoskodva a be­széddel. A kapu előtt szólalt meg, de ékkor is csak dekázta mondanivalóját; — Megérkezitünk. Itt lakik a Krizsa- oyik... A taikaros falusi portára rán evetett a télin napsugár és visszaverődött a tiszta ablaküvegekről. A ház mögötti hegy feltartóztatta a téld szedet. Az udvaron a hideg is engedett makacsságából. Mádzagvékony vízfolyás is próbálkozott járatot keresni a házhoz vezető letaka­rított úton a Galga felé, amely ott fo­lyik a főúton túl. A kapun belül fürge nyáj terelő kutya akadékoskodott utun­kat állva, míg a ház asszonya rendre nem utasította. Krizsanyik József, a csendet felkavart zajra kilépett a ház­ból, de be sem csukta maga mögött az ajtót. — Kerüljenek beljebb! — hívott. Szép, tiszta a lakásuk. Gondosan ve­tett ágyaik, pléddel takart heverő a kályha előtt. Rajta, enyhe gyűrődés árulkodott, hogy ott pihent Krizsanyik. Ilyenkor déltájt ledűl egy óráig. Neki hajnalban kezdődik a munkája a ser­téstenyésztő telepein. Mire rendbe teszi a jószágokat, közel a dél. Kevésnyi ide­je marad elvégezni a porta körüli munkát. Ebédek nyújtózik egy kicsit és fordul vissza a telepre. Késő estig van ott tennivaló. Kivált olyan helyzetben, mint az övé. Kopott az ól, még akkor tákolták össze, ami­kor megalakult a becskei közös. A piadió alatt felgyülemlik a víz, naponta száraz alom kell a jószág alá. Nagy ér­téket képviselnek ezek az állatok, gondjukat kell viselni. Harmincnégy anyakoca és szaporulata, ami az elmúlt esztendőben 448 malacot jelentett. De éppen ezért mert nagy érték, bízták Krizsanyik Józsefre gondozásukat. Bi­zonyítványa tanúskodik arról, tanult szakmája a sertéstenyésztés, az ered­mény pedig szolgalmáról. Bontakozó remény Feleségével osztója meg a munkát, aki vele együtt tagja a közösnek. Na és az elnökkel, aki előtt naponta elégedetlen­kedik a rossz állapotban levő tenyész- tetep miatt Kriasanyikra a faluban senki sem neheztel azért, mert türel­metlenkedik. A közös érdekében teszi. Sőt, a közgyűlés szavazta meg, építse­nek sertéstelepet Krizsanyik kedve szerint. Akkor nem volt elégedettebb ember nála a községben. De hozzá sem láttak a munkához, miikor mérges vihar söpört végig a köz­ségen. Krizsanyik bánatára, éppen te­lepének szomszédságában lesöpörte a raktár tetejét Ennek rendbetételére költötték a sertésférőhelyre szánt pénzt Azt mondják, Krizsanyik nagyon elkeseredett. Aztán belenyugodott hogy ennek így kellett történnie, mert az ő óljánál i6 előbbrevaló a raktártető Asszonyával együtt keményen dolgo­zott, hogy egyetlen malac se pusztuljon ed, egészségesek maradjanak az anya­állatok. Élénk tekintetű ember Krizsa­nyik József. Most is frissen borotvált az arca. Akár ünnepnapra is .való a ruhája Mindent amit cselekszik, előre megfontoltan' teszi. Olyan példás a csa­ládi élete is akár a munkája. Fia bádo­gos a fővárosiban, hetenként tér haza. Nagyobbik lánya szintén Pesten dolgo­zóik, de az estét otthon tölti. Kisebbik lánya, Annuska nyolcadikos. Amikor ott voltunk, akkor ért haza az iskolá­ból. A lányka hozta öröm megszakítot­ta a beszélgetés fonalát Kállai kötötte Ö6sze. Megkérdezte Krtzsanyikot. — Megtaláljátok számításitokat? Ter­veztetek-e erre az évre a család gya­rapítására? Krizsanyik átnézett az ablakon. Sze­me a napfényben fürdő, öreg diétán pihent meg aztán feleségére tekintett Az is gondolkodott Krizsanyik nem zavarta, maga válaszolt, kezével nyo­matokat adva a szónak. — Dolgoztunk, bdzaikodunk. Aid bízók önmagában, az tervezhet... Asszonyára tekintett, aki megmozdult a széken. Kendőjét fellazította. Fejben számolt Ügy ítélte, hogy kettőjük ke­resete havi négyezer forint hozzá a háztáji. A padlás, az ereszalja tele ku­koricával. Egy disznót már levágtak, a másik még az ólban. A gyerekek is hazaadják fizetésüket. Krizsanyik köz­beszólt: — Anyagilag rendben vagyunk. Be­csületesen dolgozunk... Az asszony vette át a szót. — Az Idén rendbe tesszük a házat és környékét. Néhány ezer forintos ja­vítani való van rajta. A veranda fa­oszlopait téglaoszloppal cseréljük fel A nagyobbik lánynak félre tesszük a bútorra valót Ruha senkinek sem kell, válogatásig áll a szekrényben. Háztar­tási gép sem meri az előző években azt is megvettük. Üj a televízió, a rádió. Könyv is akad. Szépirodalmi is, szakmai is. Krizsanyik folytatta: — Nem bíztam, de már tudom, a rossz időjárás ellenére is kifizetik a tervezett munkabért De ha csak a 80 százalékot is fizetnék, akkor sem bom­lott volna fel a házirendünk. Egy esz­tendővel elhalasztjuk a bútort. A közös erősödése a tulajdonos gondja. A kö­zöstől függ az életünk! Amit mondott. Kállainak címezte, az pedig pi-os, kerek képével helyeslőén bílintott Krizsanyiknak. A kislány megterített tálcával lépett a szobába Rajta disznótoros kóstoló, Krizsán yikné bort tett az asztalra, kö­szönteni az új esztendőt. Finoman csen­dültek a poharak. Odakint biztatóan csillogott a napfény. Bobál Gyula A héten történt Gázos ügy Olvasom az újságban, hogy az olasz fővárosban egy idős asszony felgyújtotta magát — tiltakozásul a nyugdíjintézet bürokratikus ügykezelése ellen. Kapóra jön a megdöbbentő hír, mert — bár nem nyugdij intézetről, nem idős asszony­ról, s nem Rómában megtörtént esetről lesz most szó — hasonló a téma. A bürokrácia: amely a dolgozó, s éppen ezért viszonylag kevés idővel rendelkező ember idegeit va­lósággal megöli, elsorvasztja, kikészíti. Egy palack gáz körül bonyolódnak az események. A palackot egy salgótarjani asszony kapta — úgy Karácsony« tájban. Nem is volt először semmi baj, ám néhány nap el­teltével gázszagot érzett. Először úgy gondolta, talán a gázláng meggyújtásakor szökhetett el egy kis gáz — az ilyes­mi előfordul. Aztán kiderült, hogy nem itt a hiba,, legközelebb már határozott gázszag töltötte be a helyiséget. — Elkophatott a tömítés — gondolta, s elment, hogy vásároljon egy új tömítőgyűrűt. Szerencséje volt, kapott. De a tömítőgyűrű mit sem segített. Amikor újra begyújtotta volna, a palack csapja körül már valósággal sisteirgett az elillanó gáz. Semmi kétség, rossz a palack. Felhívta a palack kicserélésében illetékes vállalatot, el­mondta, mi a baj. Egy nagyon kedves női hang közölte: a cserének semmi akadálya, de kis türelmet kér, pillanatnyi­lag nincs palack a telepen, néhány napon belül feltétlenül kicserélik. Mivel a palack tulajdonosa dolgozó nő, a szom­szédasszonyt kérte meg, fogadja a palackot hozó embert Néhány nap múlva valóban megérkezett a vállalat em­bere. Bement a konyhába, megemelte a palackot, majd kijelentette: ebből már hiányzik, a palacknak egyébként sincs semmi baja, ő ezt bizony ki nem cseréli! S ezzel elvi- harzott Ismét telefon a vállalatnak. Nem cserélték ki?! — így a kedves női hang, majd azt tanácsolta, hogy a panaszos forduljon az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalathoz, készség­gel megadta a telefonszámot is. Telefon az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalathoz. A meg­adott számon azonban nem jelentkezett senki. Ez már egy szombati napon, háromnegyed 10 órakor volt, s köztudott, hogy aki igényét időben nem jelenti be, az gáz nélkül ma­rad vasárnap. Családos asszony pedig nem szívesen kockáz­tat meg ilyesmit. Mivel sok idő már nem maradt a kísérle­tezésre, ismét a palack kicserélésében közvetlenül illetékes vállalatot hívta fel azzal, hogy — bár nem 5 tehet róla, hogy rossz palackot kapott — inkább kifizeti az újat,, csak már hozzák, ne maradion gáz nélkül. Ez már döfi! Hamarosan meg is érkezett az új palack. A szomszédasszony még próbálta ugyan igazát védeni — mondván: a rossz palackot díjmentesen kell kicserélni —, de a palackot hozó ember rövid úton letromfolta. Ennyi a történet, nem nagy eset. nem is tettem volna szóvá, ha a bürokratikus ügyintézésnek ezt az esvetien pél­dáját ismernénk. Csakhogy ez nem szabályt erősítő kivétel, sajnos... Nem ritka, hogy jó néhány fórumot meg kell tár­nunk, amíg valami apró-cseprő ügyünk végre elintéződik. — szenei! — NOGRÁD — 1971. január 17., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents